S Z E R K E S Z T I H E I N R I C H G U S Z T Á V
________________ VI__________________
THOMAS LORD CROMWELL ÉLETE ÉS HALÁLA
1 6 0 2
F O R D ÍT O T T A
BENEDEK MARCELL
B U D A P E S T
KIADJA A M AGYAR TU D O M Á N Y O S A K A D ÉM IA
1918 Á ra 5 k o ro n a .
S Z E R K E S Z T I H E I N R I C H G U S Z T Á V
...- VI.
THOMAS LORD CROMWELL ÉLETE ES HALÁLA
1 6 0 2
F O R D ÍT O T T A
BENEDEK MARCELL
B U D A P E S T
KIA D JA A MAGYAR TU D O M Á N Y O S A K A D ÉM IA
The True Chronicle H istory o f the whole L ife a n d D eath o f Thom as Lord Cromwell a harm adik folio kiadásban jelen t m eg, teh át azok közé a darabok közé tartozik, melyeknél Shakespeare szerző vagy legalább átdolgozó voltát a legtöbb formális való
színűség tám ogatja. Shakespeare színházában került színre és első — 1602-ből való — k iadását kivéve, a szerző nevét W . S. kezdőbetűkkel találjuk a könyv- kereskedők jegyzékében megjelölve. N égy ilyen kiadás közül kettőről m ég Shakespeare életében van följegy
zés. T erm észetesen igen könnyen m eglehet, hogy e sokat jelentő kezdőbetűket ügyes üzleti fogásnak hasz
nálták.
A felsorolt körülm ények érthetővé teszik, hogy Cromwell-le\ is sokan és kom olyan foglalkoztak, mint Shakespeare-nek — m indenesetre korai — de saját kezétől szárm azó darabjával. A d arab belső értékét tekintve az első pillanatra m égis képtelenségnek lát
szik. Nem szabad azonban a kétes Shakespeare-dara- bokat H am letiéi hasonlítani össze. H a Perikies-1 el
fogadja valaki Shakespeare szülöttjének s egyben csatlakozik Alfred N eubner am a föltevéséhez, hogy Cromwell időrendben Perikies és VI. H enrik között keletkezett : kénytelen m egállapítani, hogy különösen az elsővel való összehasonlítást m eglehetősen elbírja a darab. Szerkezete mind a kettőnek egyform án epikus,
1
sőt : a Cromwell végén m égis találunk valam i primi
tív, de legalább a szereplők jellem éből és cselekede
teiből folyó drám ai conflictust, míg Perikies csak az ism ert m ese véletlen fordulatainak elbeszélése. Alább kifejtem m ég, hogy minő drám ai vonások v annak e teljesen epikus szerkezetű darabban ; itt csak azt a k a rom m egállapítani, hogy a belső érték kritérium a alapján igen nehéz m ég a gyönge Cromwell fölött is pálczát törni. Sokkal erősebb érv lehet Shakespeare szerzősége ellen a d arab verselése, a rímes jám bus- nak 1602 körül m ár divatjam últ gyakori alkalm azása, a mi a rra vall, hogy a darab korábban keletkezhetett ; viszont nyelvében, stílusában újabb korból való átdol
gozás nyom ait lehet észrevenni.
A dram atizált életrajz hőse történeti alak. T ö rté
neti nevezetességű tette, a kolostorok m egszüntetése szerepel a d arabban bukásának okozójaként. Valójá
ban V III. H enrik ötödik felesége árm ánykodott ellene.
H ow ard K atalinról azonban, érthető okokból, nem is emlékszik m eg a szerző. Mellesleg megjegyezve, asz- szonyoknak egyáltalán nem ju t szerep Cromwell tö r
ténetében. K ét epizód-alak szerepel csak - egy-egy m egszorult em ber hűséges élettársa — Cromwell m aga m indig egyedül áll. Mikor kivégzése előtt, nagyobb h atás kedvéért, fiától is elbúcsúzik, ezt ak á r drám ai m eglepetésnek is tekinthetnők, m ert részletes életrajza folyamán házasságáról vagy szerelm éről egy szót sem hallottunk.
A szerző szám ára csak egy volt fontos, az, hogy végigvezetve bennünket Cromwell életén, k o ra fiatal
ságától fényes em elkedéséig és gyászos bukásáig mi
nél több oldalról m utassa be nem es gondolkozását, tudásvágyát és jószívűségét. Kiváló tehetségeiről is van szó ; ezeket egyszerűen el kell hinnünk ; a szerző
bizonyára jogosan gondolta közönségéről, hogy ilyen derék és szeretetrem éltó em ber szédületes em elkedé
sét term észetesnek fogja találni és látatlanban elhiszi mindazt, a m it nagyságáról m ondanak.
Ez azonban az egyetlen, a m it a közönségnek lá ta t
lanban kellett elhinnie. És itt akarom az olvasó figyel
m ét a C rom well bizonyos, föntebb érintett drám ai qualitásaira felhívni. H ogy szerkezete teljesen epikus, hogy egységes meséje nincs, az való. H anem előadás
m ódját m égsem lehet epikusnak m ondani, s a darab több, m int párbeszédekbe szedett epikum. Sőt azt is állítom, hogy, ha szerzőjének nem is igen volt m ég fogalm a az igazi drám a lényegéről, de nem lehetett annyira kezdő, hogy gyakorlati szem pontból ne ismerje a színpadot és a közönség bizonyos gyöngéit. Nem tudta még, mi a drám a, de tudta, hogy mi a színpadi jelenet. Külön-külön nézve és naiv közönséget tartva szem előtt, Crom well legtöbb jelenete sikerült : fölkelt bizonyos érdeklődést, szembeállít bizonyos érdekeket, a helyzet világosan áll a néző előtt, a m egoldás ki
elégítő, vagy m egríkató. Ilyen külön kis drám át alkot például az első felvonás III. színe és folytatólag az egész m ásodik felvonás. A tönkrejutott derék keres
kedőt egy m iniatűr Shylock üldözi ; m ikor a közön
ség szánalm a az egyik és gyűlölete a m ásik fél irán t tetőpontra hágott, az uzsorást elfogják orgazdaság miatt. Micsoda «coup de théâtre» leh etett ez ! U gyan
ilyen ügyességgel van m egcsinálva Bedford g ró f m eg
m entésének epizódja is. Persze m indez nem függhet össze a főcselekm énynyel, a mely — nincs ; m űveltebb ízlésű nézőt u n tatn a az egység e tökéletes hiánya, m ert ez az epizódon minél előbb á t a k a r esni és nem hajlandó azt fődolognak tekinteni. De a Cromwell írója olyan közönségre szám ított, a milyen m a a m ozgó
fénykép-előadásoké. Ez sem törődik az egységgel.
Jeleneteket a k a r látni. Az epikus részeket gyorsan el
olvassa a vászonra vetítve. Ezeket Cromwell-ben a ka r képviseli, mely arán y lag gyak ran szerepel, de mégis jóval kevesebbszer, m int P erikies-ben.
Egyszóval : csak a szerkezet lazasága, az esem é
nyek szükségszerű egym ásutánjának hiánya tesz olyan hatást, m intha C rom well nem volna dram atizált eposz
nál egyéb. De sokkal helyesebb epikusán egym áshoz fűzött apró drám ák sorának fogni fel. És ez a m eg
különböztetés azért fontos, m ert a helyzetek, jelene
tek m eglátása és m egalkotása teszi specziálisan drám a
íróvá az írót ; ez a tulajdonság m egvan Crom well szerzőjében és ezért nem szentségtörés, ha a legdrá- inaibban látó íróművész nevét em legetik darabjával kapcsolatban.
Benedek Marczell.
ÉLETE ÉS HALÁLA
SZÍNMŰ ÖT FELVONÁSBAN
N orfolk hkrczeg.
Suffolk herczeg.
B edford g ró f.
W olsey bíboros.
G a rd in er, w in ch esteri püspök.
S ir T h o m a s More.
Sir C h risto p h e r H ales.
S ir R alp h S adler.
S ir R ic h a rd Radcliff.
Id ő sb Crom w ell, putney-i kovács.
T h o m a s C rom w ell, fia.
B an ister
B o w ser angol
N ew ton k eresk ed ő k . C ro sb y
B agót, kölcsönközvetítő.
F re sc o b ald , flórenczi k eresk ed ő .
Az a n tw erp e n i a n g o l k e resk ed elm i k ép v iselet k o rm án y zó ja.
B o lo g n a k o rm án y zó ja é s rendei.
F o g a d ó s B olognában.
Seely, hounslow -i k o rc sm áro s.
A T o w e r k ap itán y a.
Ifjú C rom w ell, T h o m a s fia.
H odge, W ill és T om , az idősb C rom w ell legényei.
K é t p o lg ár.
B an istern é.
Jo an , S eely felesége.
K ét tan ú ; poroszló, herold, hóhér, p o stás, hírnökök, re n d ő rö k , ajtónállók, kíséret.
Szín : ré szb e n L ondon és k ö rn y ék e, részb en A ntw erp en és B ologna.
ELSŐ SZÍN.
P utney. K ovácsm űhely b e já ra ta . H o d g e , W ill és T om belépnek.
H O D G E .
Gyerünk, urak, azt hiszem, öt ó ra elmúlt, ideje volna, hogy dologhoz lássunk. A vén m ester m indjárt fölkel.
W IL L .
H ogy a vén m ester fölkel-e, vagy se, azt nem tudom ; hanem abban bizonyos vagyok, hogy délután nehezen alhatom T hom as ifiúr miatt. Olyan lárm át csap a tanulószobájában a nappal, a holddal, m eg a hét bolygócsillaggal, hogy igazán azt hiszem, eltanulja az eszit.
H O D G E .
É rt is az a csillagokhoz ! Itt van a fulhami C ar apó (a ki m egm utatta nekünk, hol lehet jó erős sört kapni — ott, ahol T rundel anvó szolgálója gyereket kapott) — az osztán ismeri a csillagokat ; m egvasalja ám az a Gönczöl szekerét is ; azt is előre m egm ondja Trundel anyónak, ha a serfőzés nem fog sikerülni — s ezt m ind a csillagokból tudja.
TO M .
E m m án igazán nagy tudom ány ; azt hiszem, T ho
m as úrfi sem m it sem ér őhozzá képest.
W IL L .
No, gyerünk, urak, kézbe azt a pörölyt.
H O D G E .
Jól van, jól, csak szedjük be elébb a reggeli itókát, aztán dologra egyenest!
T O M .
Én is am m ondó vagyok. Befelé, Hodge. (Elmennek.)
M ÁSODIK SZÍN.
U g y an o tt.
C rom w ell T h o m a s belép.
C R O M W E L L .
Jó reggelt, reggel ; fényedet köszöntőm . Z avart lelkem nek gyötrődés az éj ; Sötét hom álya ezer gondolatra
Serkenti elm ém et — de m ost a Hajnal Élénk színével felüdíti lelkem ’,
S m ag asra száll az, könnyű szárnyra kelten — Szerény sorsom hoz túl m agasra is tán.
A tudom ányom , aranybányaként, Büszkévé tesz, szivembe ö n t rem ényt : A könyvekben van minden gazdagságom , N ekik jegyeztem el a szívemet.
Tudás, mily isteninek látlak téged ! K arodban várok minden üdvösséget ! (Belülről hallatszanak a kovácslegények pörölycsapásai.)
Le azt a pörölyt ! Ne csapkodjatok ! M egzavarjátok m unkám , pihenésem : H agyjátok, m ondom ! A zaj m egbolondít.
Hodge, JVill és Tom kijönnek.
H O D G E .
Micsoda, T hom as úrfi, micsoda ? Nem engedi, hogy dolgozzunk m ag áért?
C R O M W ELL .
Szívemet tépitek e durva zajjal.
H O D G E .
Mit, a szívét tépjük ? Az ám, Thom as, de m aga m eg az apja erszényit tépi, ha elenged m inket a m unkából.
T O M .
U rh atn ám ság bántja. H agyjuk abba a m unkát a m aga m u latság ára? Jól van, biz’ Istók. H anem itt jön a vén m ester.
Idősb Cromwell belép.
ID . C R O M W ELL .
Ti lusta ficzkók, m it ő döngtök itt ? Pöröly nélkül fecsegtek, s vár a m unka ! Mit, m eg se kezdtétek m a m ég a dolgot?
H O D G E
Lelkem re m est’ uram , T hom as fia egyáltalában nem enged dolgozni bennünket.
ID . C R O M W ELL .
K ölyök, m ennyit dolgoztam , nyűgölődtem , H ogy úri m ódra nevelhesselek ;
S m ost m egakasztod e legények dolgát, Kik verejtékkel m unkálkodnak érted ?
C R O M W ELL .
A pöröly m egzavar a tanulásban.
ID . C R O M W E L L .
Ki a házam ból, ha nem tetszik ez ! Bocsáss m eg : olyan kényes a füled ? Ezek dolgoznak, m ikor alszom én : Az üllőt m eg nem rozsdásítom érted.
C R O M W ELL .
Itt a pénz, apám ; kifizetem őket.
( Pénzt s%6r közéjeik.J
ID . C R O M W ELL .
Azért neveltelek fel d rág a pénzen,
H ogy gyám olítóm légy m ajd a g g korom ban, S te m ost a pénzt ily könnyedén pazarlód, E lusta léhütők közt szórva szét ?
C R O M W ELL .
Apám, nyugodj meg, türtőztesd m agad : Lesz nekem annyi pénzem, m int a polyva : És, jós-lélekkel m ondom , itt, e helyen, Ahol e ház áll, palotát terem tek,
Szebbet, m int H enrik király sheen-i háza.
ID . C R O M W ELL .
Te, p a lo tá t? Ficzkó, koldus leszel!
Istenre m ondom , sárb a hullt a pénz, Mit e p azar kölyökre költ az em ber ! H a tisztes m esterségre fogtam volna,
Nem lenne így ; de anyja kedve volt, H ogy egyetem re küldjük el az úrfit.
M it? P alo tát e háznak a helyén,
Szebbet a sheen-inél? (.Félre.) Ne halljanak meg.
Jó fiú vagy, T om ; köszönöm , fiam ; Jól m ondtad, T o m ; köszönet érte, Tom . —
D ologra, ficzkók ! Pusztulj, gaz gyerek ! ('Mind el, az ifjú Cromwellt kivéve)
C R O M W E L L .
M ért szegné lelkem szárnyát szárm azásom ? Nem úr-e m inden lényen az idő,
A mely ravaszul csalja a világot S szedett-vedett fattyakkal tölti m eg ? Ezernyi koldus van m a a világon, Kiben királyi ősök vére foly, S nem egy uralkodó, kinek atyái K oruknak szennye voltak : az idő S a vakszerencse sok nem est lekoptat, S g anajturó sok felkapaszkodik, Nyomósszavú a bám uló világban.
Ez a dolognak rendje, s fátum néven Látjuk, ahányszor fordul a kerék.
A Them ze, mely kapunk előtt foly el, Keskeny, sekély kis forrásból ered, De haladtában ten g erré növekszik.
H asonlókép’ W olsey, korunk csodája, M agam szőrü volt : m észáros fia ;
S hol ez országban nagyobb em ber n ála?
Fel hát, Crom w ell! A kétségből e lé g : R agyogni fogsz te s uralkodni m ég !
Idősb Cromwell belép.
ID . C R O M W ELL .
Tom Crom well — vagy mit, Tom , aszondom.
C R O M W ELL .
Szólítottál, ap ám ?
ID . C R O M W E L L .
Itt van M aster Bowser ; azt kérdi, m egírtad-e a folyam odását a kanczelláriához, vagy se.
C R O M W E L L .
M egírtam, apám ; kérlek, hívd be.
ID . C R O M W E L L .
Jól van, Tom ; derék gyerek vagy, Tom . Bowser belép.
B O W SER .
Nos, M aster Cromwell, m egírta-e azt a folya
m odást ?
C R O M W E L L .
Meg, uram , itt van : kérem, nézze át.
B O W S E R .
Fölösleges ; ráérek a hajón. — És, M aster Cromwell, tettem valamit, A mi jav ára lesz, ha kedve van rá.
Antwerpeni ügyvivőnk, Sir, halott, S a kereskedők hozzám küldtek onnan, Hogy én keressek jó utódot néki : Nos, jo b b at önnél nem lelek sehol, H a tetszésére volna, M aster Cromwell.
C R O M W E L L .
Ö röm m el elm egyek ; s örök időkre Hű szolgájává te tt jó ság a engem.
ID . C R O M W E L L .
Hitem re, Tom, siess, nehogy valaki elkaparítsa előled ezt a tisztességet. — Köszönöm , jó M aster Bowser, köszönöm a fiam nevében is : holtom ig kö
szönöm, szívemből köszönöm , S ir: hé, egy kupa sört ide M aster Bowsernek.
B O W S E R .
Nem kérek, Sir. — M aster Cromwell, jön-e ?
C R O M W ELL .
Elkísérem, Sir.
ID . C R O M W ELL .
Isten veled Tóm ; Isten áldjon, Tóm ! Isten segít
sen, T o m ! (Elmennek.)
HARM ADIK SZÍN.
L ondon. U tcza F re sc o b ald h á z a előtt.
B a g ó t jö n . BAGÓT.
E nap so k ak ra gyászos, azt hiszem, És vesztükön B agóinak nyerni kell.
Ez M aster F rescobaldnak háza itt, Egy jószivű flórenczi árusé ; Ezer fontjával tartozik Banister, B ukott kereskedő, kinek az apja
Gazdám volt egykor. Mi könyörülettel, Mi elnézéssel tartozom neki?
G azdag volt egykor, de m ost m egbukott ; És én m a reggel elfogattam őt
A Frescobald nevében : bizonyos, H ogy pénz üti ezért a m arkom at, M ert tu d ta nélkül használtam neki : Lám, itt is jő m ár a kereskedő.
Frescobald jón.
BA GÓ T.
Jó reggelt, kedves M aster Frescobald.
FR ESCO B A LD .
Viszont kívánom, jó M aster B agót ; Mi történt, hogy felkelt m ár ily k orán ? Pénzt nyerni indul, nem kételkedem .
BAGÓT.
Az ön kedvéért keltem, jó uram.
Mikor is lá tta adósát, B an istert?
F R E S C O B A L D .
Elhiheti, nem láttam azt az em bert K ét hónap ó ta : oly nyom orba’ van, H ogy járni szégyelt jó baráthoz is.
B A GÓ T.
Nos hát, készüljön, hogy m eglátja rögtön.
M ert elfogattam őt az ön nevében, S azonnal itt is lesznek m ár vele.
F R E S C O B A L D .
Az én nevem ben elfogatta ? Szégyen ! Oly balszerencse üldözi, tudom,
H ogy nem fizethet ad ó sság áért : S ha ezt m egtudja m ás is, vége van.
B A G Ó T .
Az ön jó szíve így gondolkozik, De Banisterben csalódott nagyon.
Az tönkrem egy a külszín kedviért, S a kinek ezer fonttal tartozik, Százat fizet. Sir ! óvakodjék tőle ! K oczka és szajha aljasult bolondja, R ingyókra költi, a mi pénze van, Nem érdem es m egkönyörülni rajta.
Ig azat m ondtam róla, semmi m ásért, Csak m ert az ön jav a kedves nekem.
F R E SC O B A LD .
H a így van ez, nagyot csalódtam benne, S olyannal, m int ő, szigorúan bánni T úlságos enyheségnél többet ér.
De itt van M aster Banister m aga, S ha nem csalódom, rendőrök között.
Banister, Felesége és két rendőr jönnek.
B A N IS T E R .
O, M aster Frescobald, ön tö n k retett : V agyonom úgyis pusztulóba’ volt, De m ost m indennek vége ön miatt.
B A N IS T E R N É .
A férjem so rsát szánja meg, uram ! Olyan jó m ódban élt, m int bárki más, Míg az irigy sors s a garázda ten g er Ki nem fosztott bennünket m indenünkből.
B enedek Marcell : T hom as Lord Cromwell élete és halála. 2
F R E S C O B A L D .
M istress Banister, nem irigylem férjét, S nem ak arattal bántam így vele : De azt hallom, hogy aljas m ódon él, Rossz társaság b a jár, s van elege, H ogy megfizessen és m égsem teszi.
B A N IS T E R .
Ez a gaz uzsorás, B agót a bűnös, K it asztalom nál annyiszor etettem : H álátlan hitvány, mit tettél velem !
B A GÓ T.
A m it beszéltem róla, mind igaz.
B A N IS T E R N É
A mit m ondtál, irigy szívből fakadt : O kannibál, ki élve eszel em bert ! De térden m ondom , higyje el, uram, (Úgy áldjon Isten, m int igaz szavam) — G yerm ekeinknek alig van mit enni.
Ezüstünk m ind ez uzsorás kezébe’ : H a volna pénzünk adósság-fizetni, Elhigyje, nem tű rn én k ilyen nyomort.
Irgalm azzon, jó M aster Frescobald ; Ezentúl férjem, gyerm ekim , m agam
Egyszer eszünk csak egy nap — és a többit O d’adjuk adósság fejébe’ mind.
Engedje a szivéhez könnyeinket ; Irgalm azzon, ne hagyjon veszni m inket !
F R E S C O B A L D ( Bagothol) . Eredj ; irigy em ber vagy, látom én.
Jó Banisterné, ne térdeljen itt ;
Álljon csak fel, meglesz, a m it kíván.
R endőrök, m enjetek; fogjátok ezt. ( Petiit ad nekik.) ( Banisterhei.)
Ezer fonttal adósom , tudja jól.
Itt a kezem : ha egykor m ajd az ég Visszasegíti régi vagyonába,
Fizesse meg, — de míg nyom orba’ van, Fillért se kérek, állom e szavam.
Szorult em bert nem bántottam sosem : Ki tudja, mit hoz az én végzetem ?
B A N IS T E R .
E váratlan, nem érdem elt kegyére Ö röm tül vérzik bévül a szivem.
Ne boldoguljak életem be’, ha Jó ság át elfelejtem valaha !
B A N IS T E R N É .
Gyermekeim imája, nappal-éjjel, Kezdődjék s végződjék az ön nevével !
F R E S C O B A LD .
Köszönöm . — Jöjjenek ebédre hozzám H árom nap múlva, hogyha Isten éltet, Szülőföldemre, Flórenczbe m egyek. - Fogd, Bagót, idd el ezt a kicsi pénzt, Szolgálatod b ár ennyit m eg nem ér.
Ily kegyetlen czélt ne hordozz szivedben ; A rossz, m it téssz, fejedre visszaszáll.
Emlékezzél szavam ra : Isten áldjon. — M aster Banister, jöjjenek velem, Szívből adom szegényes ételem ’.
(Bagót kivételével mind el.)
2 *
BAGÓT.
Vigyen az ö rd ö g ! B ár utólszor ennél ! Ez hát a hála fárad ság o m ért?
N yavalya sújtsa m indahányukat ! Húsz tallért kellett volna adnia, S borravalóval szúrja ki szemem ! De jó — a bosszúm B anistert eléri.
Ö sszevásárlom minden tartozását, M int hogyha jó szándékom volna véle ; Kis pénzért m egkapom mindet, tudom : És ez ha m egvan, nem lesz m aradása, Míg szívét széjjel nem m arczangolom . H a adósom lesz B anister uram : Az égre m ondom , ak k o r veszve van !
(Elmegy.)
K a r belép.
KAR.
M ost képzeljék, urak, hogy ifjú Cromwell A ntw erpenben m unkálkodik az angol
K ereskedők jav áért ; és Banister, H ogy B agót gyulöletjét elkerülje
— H allván, hogy ez adósleveleit M egvette jórészt — A ntw erpenbe fut, Gyermekeit, nejét vivén m agával.
M eghallja ezt Bagót, utánam egy, Adósleveleit előre küldve,
Szegény Banisteren, hogy bosszút álljon.
A végét várják el türelm esen : E g azság m egtorolva m int leszen-
(Elmegy.)
ELSŐ SZÍN.
A ntw erpen.
C rom w ell d o lg o zó szo b á já b a n ül, a sz ta la m ellett, m elyen pén z eszacsk ó k és elszám olási k ö n y v ek vannak.
C R O M W ELL .
A szám adásom eddig rendbe’ van De, Cromwell, nem neked való e nyűg;
Egész szíveddel utazásra vágyói, E kolostori, zárt élet helyett.
Csip-csup dologhoz semmi kedvem nincsen A tapasztalás lenne d rág a kincsem.
Póslds belép.
PO ST Á S.
Készen van-é, Sir, hogy elküldjön engem ?
C R O M W ELL .
Igen ; itt a pénz, a mit el kell vinned.
F rankfurtig mégy, űgy-e ?
PO ST Á S.
Igen, uram .
C R O M W ELL .
K érlek, siess, am ennyire lehet ; M ert angol urak vannak ott, akik Velenczébe készülnek s m egszorulnak, H a utadon fecsérled az időt :
D eh át remélem, hogy sietni fogsz ; Ne két arany, végy sark an ty ú t m eg ostort
P O ST Á S.
Köszönöm , ettől szárnyam nő valóban.
fPostás elmegy.)
C R O M W ELL .
Aranytól száll a sas is szárnyalóbban ! Banistemé belép.
C R O M W ELL .
Ki lehet e szom orú úriasszony ? Ügy látszik, énvelem kiván beszélni.
B A N IS T E R N É .
Adjon Isten, Sir. Ugy-e, M aster Cromwell a neve ?
C R O M W E L L .
T hom as Cromwell a nevem, asszonyom.
B A N IS T E R N É .
Ismer-e valam i B agót nevű em bert, Sir, aki idejött A ntw erpenbe ?
C R O M W ELL .
Sohase láttam ; de itt van nehány Adóslevél, m it elküldött nekem, Egy bukott áru s : Banister nevével.
B A N IS T E R N É
M egbukott, igen, e bitan g miatt.
Szegény Banister nője vagyok én, S e vérszopó gaz üldöz engem et Londonból A ntwerpenbe, hol a férjem A korm ányzó kezébe’ van ; s az Isten T udhatja csak, hogy bánnak majd vele.
Nos, uram , önnek szelidebb a szíve : Irgalm azzon k étségb’esett fejünknek, Isten három szor áldja m eg ezért.
C R O M W ELL .
Jó asszony, a mit hatalm am ba’ van M egtenni, azt öröm m el megteszem.
B A N IS T E R N É .
Beszéljen, kérem , e gonosz B agottal : Angyal beszédje örd ö g ö t megindít.
C R O M W ELL .
A ntw erpenben van, úgy hallotta ön ?
B A N IS T E R N É .
Úgy hallom, k ét órája érkezett.
C R O M W E L L .
ló, nyugodjék meg, M istress Banister, Beszélek m ajd B agottal az ügyében, És irgalom ra bírom, ha lehet.
De addig is, hogy bajában segítsem, F ogadja e nehány aran y at el ;
S higyje meg, a mit tehetek ügyében, El nem mulasztom soha, sem m iképen.
B A N IS T E R N É .
Isten, ki az em ber szívébe lát, H árítsa el m inden búját, baját.
( Banistemé elmegy.)
C R O M W ELL .
D erek asszony, köszönöm e fohászt.
N yom ora láttán vérzik a szivem : Mi, kik a végzet hatalm ában élünk, Jobb jövendőben örökké rem élünk, Nem tudjuk, mily véget hoz csillagunk V ak, változó sors kezében vagyunk.
( Elmegy.)
M Á SO D IK SZÍN.
U tcza A n tw erp en b en . B a g ó t jö n .
BAGÓT.
Úgy sikerül m inden, am int kívántam . A korm ányzó kezében van Banister, S a lábain bilincs lesz nem sokára.
Örül ’a szívem, ha rágondolok ; Remélem, hogy börtönben rothad el, A felesége felköti m agát,
Gyermekei éhen pusztulnak el.
Az ékszerek, m iket Antwerpbe hoztam, Ö tezer fontra becsülődnek itt,
S én három ezret sem fizettem értük.
Olcsó vásár volt ; nem firtattam azt, H onnan szerezték m eg az eladói ; S h a lopott jószág (és bizonnyal az), G ondoltam , A ntw erpenben lesz vevője ; Ezért a korm ányzó kezébe’ hagytam , Ki kétszáz font hijján m egadja érte,
A mit kívánok ; de ne többet erről. — H add látom , biztonságban vannak-e B anister ú r adóslevelei,
M iket C rom w ellnek küldtem jóelőre, Hogy, ha a szél a tengeren rekeszt, El is fogassa, mire m egjövök : De épen jókor, itt jö n ő m aga.
C r o m w e ll jö n .
BAGÓT.
Adjon Isten, Sir.
C R O M W ELL .
F ogadj’ Isten. — Bocsásson meg, kérem , nem ismerem.
BAGÓT.
Lehet, uram ; de Bagót a nevem ; Adósleveleket küldöttem önnek.
C R O M W ELL .
Ön az, a ki B anistert üldözi ! Itt az írások, m iket nékem küldött ; Azt, hogy ő hol van, jo b b an tudja nálam.
Azt m ondják önről, hogy a szíve kő, Lelkén erő t sosem vesz irgalom.
A szeme nem tud könnyet ontani, K ezét haszon nyithatja m eg csupán.
De, M aster Bagót, ha szavam ra hallgat, Ellenkezőre változtassa m indezt : Szive b ű n b án ást érezzen szünetlen, A lelke — am int vagyonához illik A szenvedőkhöz légyen irgalom m al ; Keze emeljen inkább sülyedőket, M intsem súlyával lejjebb nyom ja őket : Minden rossz tetté rt fizessen m eg jóval — Ezt m ondom önnek én, őszinte szóval.
BA GÓ T.
Ezt azért m ondja nékem ön, uram, M ert válaszom ’ szeretné hallani ; De élni önnek is kell, m int nekem.
Tudom , hogy uzsorás ez a világ, És boldogulni nem tud senki sem, H ogyha hazudni, jó b a rá to t csalni, Szánást lenézni, lelk’ism éretet
Gyűlölni nem tud, — de azért dicsérem Az ön eszét, hogy olyasm it m utat, Ami, remélem, a leikébe’ nincs ; D icsérem az eszét, jól is teszi : A jó haszon egyetlen útja ez
C R O M W ELL .
H aszon ? Inkább egy evezőlapáthoz K ötözve gyötrődném halálom ig, R abszolgaként, m intsem olyan silány Szklávvá kívánnék lenni, m int te vagy ! H ogy én szenteskedőn erényt m utatnék, Amíg lelkem ben ö rd ö g lakozik ? Nem B agót : hogyha a te lelked is Oly tiszta lenne, minő az enyém : Nem volna bajban Banister, szegény.
BA GÓ T.
Ej, M aster Cromwell, m ért boszankodik ? Hisz’ jól tudom, nem olyan em ber ön ; De b ár fehér a lelke, m int a hó, M ásnak gyanítja m égis a világ.
C R O M W E L L .
M ásnak g yaníthat m égis a világ ? Higyjen, a m it a k a r : tudd meg, csalódik A zért éljen Cromwell, hogy félreértsék Becsületét ? A ntw erpen városa,
Minden tem érdek g azd ag ság o d ért Itt nem m aradnék egy napot sem én. — Á ldott szerencse : szám adásaim
Lezárva mind — m egyek a pénzemért.
B agót, tudom , a korm ányzóhoz indulsz : K öszöntsd nevem ben; m ondd, hogy útrakeltem ,
Itália gyüm ölcsös téréit
K ívánva látni ; s h a van lélek benned, Tudod, hogy m it kell Banisterrel tenned.
BAGÓT.
A kedvéért, Sir, m indent m egteszek —
( Félre.) H ogy a szíve leasszék, míg g a ra st lát, — (Fenn) így, M aster Cromwell, m ost búcsút veszek, A korm ányzóhoz kell sietnem innen.
C RO M W ELL.
É g áldja, Sir ; emlékezzék szavam ra.
(Bagót elmegy)
C R O M W ELL .
Nem, Cromwell ; szíved nem sülyedhet úgy le, H ogy ham issággal, uzsorával élj.
De jól van így ez : nem b á n t semmi sem ; Eztán utazva töltöm életem ’.
(Hodge jö n )
H O D G E .
T hom as fiát, aszondja ! No, én ugyan m egjártam T hom assal ! Nem gondoltam volna, hogy olyan nagy dolog vízen utazni ; m ert Putneyből elm egyek Parish- G ardenbe k ét g a ra sé rt ; olyan nyugodtan ülök, m int a pinty, sem m i hullámzás, lökődés a beleimben, m ég kis csónakon sem : itt meg, alig ju to ttu n k ki négy m érföldnyire a nagy zöld vízre, m ikor épen uzson
názni akarok, egyszerre csak valam i m ozgolódást ér
zek a beleimben. V égtére nézegetni kezd egy ten
gerész és m ondja : — Egyél, igyál, rakd ki az elem ó
zsiádat, ide vele ; hiszen csak egy án g o ln a van a hasadban. No jó, előszedem az elemózsiát, az elem ó
zsiára m eg rácsapnak a tengerészek ; azt g ondolták, én vagyok a legtapasztaltabb em ber a hajón, hát m eg kérdezték, micsoda fából van ez a hajó : m egesküdtek mind, hogy olyan jól m egm ondtam , m intha ism ertem volna az ácsot, a ki csinálta. Aztán közeledtünk m ár a parthoz, kegyetlenül m egéheztem , nyúlok a batyum hoz. Á tkozottul kevés volt benne ; becsaptak a ten gerészek; de azért nem vádolhatom őket: csak szíves
ség volt ; m ert én szívességből m egm ondtam nekik, milyen fából készült a hajójuk, ők m eg szívességből m egették az elem ózsiám at : jó te tté rt jó t várj. No jó, csak m egtalálhatnám T hom as gazd át ebben a hol
landus városban ! O aztán tölthetne egy kis angol sö rt a hasam ba.
C RO M W ELL.
Nini, H odge, az apám legénye ! Hitem re, örülök neked. H ogy van az apám ? Mi újság o d ahaza ?
H O D G E .
T hom as úrfi, Istenem ! T hom as úrfi, csókolom a kezét, keztyűjét, mindenét. Azaz, hogy azt akarom m ondani, hogy az apja ura jó egészségben van, D ow
ning Alice itt küld m ag án ak egy szerecsendiót, Make- w ater Böske m eg egy gyöm bér-gyökeret ; a társaim ' W ill és Tom együtt küldtek egy tuczat tűt ; a goat-i Toll gazda egy p á r ujjatlan keztyút : én m agam at hoztam ; n o h át ennyi az újság.
C R O M W E L L .
Köszönöm , jó H odge, s az Isten hozott, De rosszabbkor nem is jöhettél volna ; M ert épen indulok Itáliába.
Mit szólsz ehhez, H odge ? Nem jönnél velem ?
H O D G E .
H ogy m ennék-e veled, Tom ? Mit beszélsz Itáliá- ról ? M ég ha F landria legvégibe mennél, oda is el
kísérnélek : tiéd vagyok testestül-lelkestül ; parancsolj, am it akarsz. Mit, Tom ! Hisz’ én m ár átkeltem a N eptun szeleitől korbácsolt kegyetlen hullám okon.
Aszondom, Thom as, hogy veszedelemben voltam a vízen ; s am int láttam , hogy Boreas kutyálkodni kezd velünk, térdre ak artam borulni, hogy V ulkánhoz im ád
kozzam.
C R O M W E L L .
M ért épen hozzá?
H O D G E .
M ert épen úgy, ahogy ez a Neptun a tengerek istene, V ulkán a kovácsok u ra ; azért h át én kovács létem re azt gondoltam , hogy ez az istenség talán gon
dot visel rám egy kicsit.
C R O M W ELL .
Jó g o n d o la t: de mondd, ettél-e m ár?
H O D G E .
Őszintén szólva, egy falást se, Tom.
C R O M W ELL .
Jöjj hát, lesz nálam bőven ételed ; És most, A ntwerpen, az Isten veled !
H O D G E .
Követlek, d rág a Tom , m egyek utánad.
( Elmennek.J
HARM ADIK SZÍN . M ás u tcza u g y an o tt.
Az a n g o l képviselet korm án y zó ja, B agót, B an ister és B an istern é és k ét re n d ő r jö n n ek .
KO RM Á N Y ZÓ .
Valóban elm ent Cromwell, M aster B agót ? Mi ok a volt rá ? Mi b ántotta m eg ?
BAGÓT
V alót beszélve : csak szeszély az ok ; Ily ifjú ember, m int ő, m eg nem érti, Jó dolga hol van. U tazásra vágyik
(Ez az oka) és semmi kedve nincs, H ogy otthon ülve egye kenyerét.
K O RM Á N Y ZÓ .
Nos hát, ha elm ent, jó szerencse hordja.
P árját aligha fogjuk lelni itt, Oly becsülettel fáradt dolgainkban.
De most, Sir, szóljunk a nálam hagyott Ékszerről — m ondja, elfogadja-e
Az árat, melylyel m egkínáltam érte ?
BAGÓT.
O, Sir, túlságos keveset kínált.
K O RM Á N Y ZÓ .
Hisz közöttünk csak kétszáz font van, ember, Ez ötezer font m ellett sem m iség.
BA G Ó T.
Kétszáz font sem m i ! Szent hitem re, vért Izzadok én ily sum m a pénzekért
K O RM Á N Y ZÓ .
M aster Bagót, tisztes ajánlatot Teszek m ost. Látja, e kereskedő,
Banister, m ost indul börtönbe épen, Az ön parancsából. Nincs semmije : Mit tud m egvenni rajta ? Mégis én, M ert ism erem m ég vagyonos korából, (S nem becstelenség : balsors tette tönkre, Mely egyként szállhat önre és reám is) Azt m ondom : itt van kétszáz font közöttünk, Felezzük el. Százat m egadok önnek,
H a B anistert szabadon engedi.
V agyona nincs, azt tudja jól ön is, S adót a nincsből a király se szed.
BAGÓT.
Szeretet szól önből ; de tudja meg, H ogy ezt m egszánni balga szeretet.
Nyugodjék m eg h át ; őszintén beszélek : G arast sem engednék az ő javáért.
B A N IS T E R .
Ö rvendek, hogy velem jó t nem teszel, Ebül gyűlt szerdelék ebül vesz el.
B A N IS T E R N É .
N yom orult hitvány, kit kígyó g y an án t K eblünkön tápláltunk, hogy m arj bele ! M egbántott asszonyt h a m eghallgat Isten, Elébe hajtom hódoló szivem’.
H ogy e súlyos bűn hulljon a fejedre, Rem ényem , öröm em legyilkolója !
BA GÓ T.
Szórd rám , jó asszony, minden átk o d at : A tkozott róka gyorsabban szalad.
Bowser belép.
K O RM Á N Y ZÓ .
Ég hozta Angliából, M aster Bowser ! Mi újság ? H ogy vannak b arátain k ?
B O W S E R .
Jól vannak és köszöntetik velem, lm , levelek öccsétül és hátul — S m ost áldja Isten ; m áris búcsúzom, M egbízatásom sietést parancsol.
K O RM Á N Y ZÓ .
Ebéd előtt ? S a városból is elm egy ?
B O W S E R .
H a csak nem hallok itt egy bizonyos Ú jságot, m ennem kell, nincsen segítség.
K ORM ÁNYZÓ-
Mi a m egbízatása ? Tudhatom ?
b o w s e r.
A város is tudhatja, nem titok.
M inap m eglopták a királyi kincstárt, Elvitték néhány legszebb ékszerét, V agy hétezer font értékűt. A tolvajt, Ki elkövette ezt, m ár felkötötték, De m egvallotta előbb, hogy az ékszert H árom száz fontért egy B agót nevű
B enedek Marcell : T hom as Lord Crom w ell élete és halála. 3
E m bernek ad ta volt L ondonban el.
Bagót, úgy halljuk, A ntw erpenbe jött, S ide követtem én, hogy m egtaláljam ;
A ki először m ondhat hírt felőle.
Ezer fontot kap szolgálatjaért.
B A N ISTE R .
Boszút áll Isten az ártatlan ért !
K O RM Á N Y ZÓ .
Nos, M aster Bowser, jó időbe’ jö tt : Itt van a gaz Bagót, a kit keres, S az ékszerek az én kezem be’ vannak : Fogjátok el, rendőrök, a bitangot !
BAGÓT.
Adósom volt egy szégyennel az ördög — Most m egfizette !
b o w s e r.
Ez h át az a B agót ? Legények, hurczoljátok' innen el ; A válaszát nem hallgatjuk m eg itt.
V erjétek vasra ; ügyét Angliában T árgyalják majd, hol ism erik a hitványt.
BA G Ó T.
Átok szakadjon m indahányatokra ! A kaszszatok fel, vagy engedjetek Öngyilkossá lennem , pokolra futnom !
B O W S E R .
V igyétek el, fogjátok be a száját ! ( Rendőrök és Bagót elmennék.)
B A N IS T E R N É .
O, végtelen nagyot tettél, nagy Isten !
K O RM Á N Y ZÓ .
Azt hallottam , hogy Bagót gazd ag ember.
B O W S E R .
Az volt valóban ; m ost, hogy javait Z ár alá vették : ékszert, pénzt, ezüstöt H ázában ötezer fontnyit találtak ; Berendezése szinte annyit ért ; S hogy ezt elvették a király javára, O nagylelkűen az antw erpeni K ereskedőknek adta, kik viszont Tovább ajándékozták e vagyont Egy testvérüknek, kit a csalfa ten g er K oldussá tőn : B anister a neve.
k o r m á n y z ó.
Jó M aster Bowser, e derűs híreddel K ét em bert hoztál vissza a halálból : lm , ez Banister és a hitvese.
B O W S E R .
Sir, boldoggá tesz az a nagy szerencse, H ogy önnek ily kedves hírt hozhatok.
B A N IS T E R .
Egy tetszhalottba ö n tö tt életet : E hírtől lelkem újra éledett.
B A N IS T E R N É .
A nagylelkű királyt az Isten ója, És ö n t is, ki e jó hírek hozója !
3'
K O R M Á N Y ZÓ .
M aster B agót száz fontos vérdíját, Mely engem illet : önnek adom át.
b o w s e r.
M aster Banister, h a beéri vélem, T engeri útján társak én t kisérem.
B A N IS T E R .
A társaság o m b ár nagy díszt nem ád : Szolgálatára állok, hogyha tetszik.
K O R M Á N Y ZÓ .
Ö rvendek : m inden mily szép rendbe jő Jerü n k ebédre most, jó M aster Bowser ; Ön, M istress Banister, legyen vidám ! Borura-derű : elnyeré a gaz
A büntetést, s ju talm át az igaz ! ( Elmennek.J
ELSŐ SZÍN.
F ló ren cz főhídja.
C rom w ell és H o d g e in g u jjb an , k a la p nélkül jö n n ek .
H O D G E .
H át ilyen az, m ikor világot lát az em ber ? Bárcsak holtom ig Putneyben m aradtam volna. Ò, M aster T h o mas, k irab o ltak , végünk van.
C R O M W E L L .
Nyugodj belé ; véletlen balszerencse az egész.
HODGE.
Véletlen balszerencse ! Ö rdög vitte volna el ezt a véletlen balszerencsét, hogy mezítláb kell járnom ; azok a gazem berek m ég a czipőt sem h agyták m eg a lábam on
N a d rá g o m a t
M egvetették, b e lerú g tak , M ellényem ért, k a la p o m ért Ú g y szerettek ,
Ö lelg ettek , M ind lehúzták, T ö n k re te tte k !
C R O M W E L L .
H ogy boldoguljunk m ost m ár, H odge ? Mihez fog
ju n k ?
H O D G E .
Biz’ én nem tudom . Kolduláshoz nem értek, lopás
hoz m ég úgy se’. Lelkem re m ondom , a régi m ester
ségem re kéne fanyalodni, pörölyre, patkolásra : csak az a baj, hogy nem ism erem az itt való lovak term é
szetét, szilajak-e, rugósak-e nagyon, vagy sem : m ert ha valam elyiknek egyik lábát a kezembe veszem, a m ásikkal m eg felvág egyenest az állkapczám ba, akkor végem van, o tt nyúlok el, én, H odge !
C R O M W ELL .
H odge, azt hiszem, neked kell dolgoznod m ind a kettőnkért.
H O D G E .
O, M aster Thom as, nem m ondtam én azt m ag á
nak ? M ondtam biz’ én, nem egyszer, de százszor :
«Tom, vagy M aster T hom as, tanuljon m eg lovat p at
kóim, m agáé lesz m ég valaha az a patkó» — de sose h allg ato tt rám . Igaz is, T hom as ! Mit m ondott, miféle ficzkók azok, a kik kiraboltak bennünket ?
C R O M W ELL .
Banditák.
H O D G E .
Banditák, asszondja ? No lehet, hogy itt úgy hívják őket, hanem nálunk Angliában bizonyosan útonálló a nevük. O Tóm , bárcsak Putneyben üldögélnénk most a sörünk m ellett!
CRO M W ELL.
Nyugodj m eg ; tűzd fel e k ét czédulát, S álljunk m eg a hídon. Az a szokás
Ez ország földjén : hogy, h a idegent Szükség szorongat, czédulára írja, Mi a baja — s a ki segítni vágy rajt’, Meg is teszi. — Nos, feltűzted te h á t ?
( Hodge felfűzi a czédulákat.)
H O D G E .
Fel én ; b á r küldene valakit az Isten, a ki el
olvassa ; de ne csak olvassa, hanem nézzen is ránk ; és ne csak nézzen ránk, de segítsen is rajtunk. Hú, fázom, fázom, fázom !
( Cromwell a híd egyik végére, Hodge a másikra áll.) Frescobald jön.
FR E S C O B A L D felolvassa a cédulákatJ.
Mi ez ?
K ét angol, banditáktól m egrabolva ? Egyiknek úriem ber képe van.
Kár, hogy ilyen gonosz sors érte őt, K étségb’esett rablók kezére jutva : M egkérdezem , mi rendü-rangu légyen.
Sir, adjon Isten. Angol em ber ön ?
C R O M W ELL .
Sir, az vagyok, balsors üldözte angol.
FR E S C O B A L D .
H át te, barátom ?
H O D G E .
Ki, én, Sir ? H item re, m agam se’ tudom , mi va
gyok m ost ; kovács voltam , Sir, szegény kovácslegény Putneyben. Az ott a gazdám , Sir ; ő m iatta raboltak ki, Sir.
FR E S C O B A L D .
Látom , hogy banditák tö rtek reátok, Nem kell kérdeznem , hogy m ért álltak így.
De, Frescobald, m iért faggatnod őket R endjük-rangjukról, segítség helyett ? Sir, az a pénz, mi nálam van, kevés : Tizenhat dukát, ime, két ruhára, Másik tizenhat, itt van, élelemre, S m egannyi, hogy lovat béreljenek.
Az erszényem ben, látja, ennyi van csak ; De hogyha otthonom ba’ fölkeres, Nem fogja híjját látni sem m inek.
Frescobald, flórenczi árus vagyok, S az ön faját m indig nagyon szerettem.
C R O M W ELL .
E váratlan kegyesség, jó uram ,
Mit Isten tudja, hogy’ hálálhatok m e g --- Szükség szorít jó ság át elfogadnom ,
S aran y áért csak hálát adhatok.
A végtől m entett m eg e szánalom ; N evét m indég im ám ba foglalom.
F R E S C O B A L D .
Egy szót se többet ; jöjjön el velem, Szükségén jobban kell segítenem.
C R O M W ELL .
Nem, nem, bocsássa m eg : elég ez arra, H ogy Bolognáig eljussak vele,
Hol egy nem es g ró f szörnyű bajba’ van : Egy angol em ber, Russell, Bedford grófja, A kit a frank király halálra üldöz.
E nnek jav ára lehetek talán ;
Az életéért vérem ontanám . Ezért köszönöm jóságát, uram, De m ennem kell m iatta csakugyan
FR ESC O B A LD .
Ilyen jó tettben m eg nem gátolom . Adja az ég, hogy jó sikerrel járjon ! H a erre visszahozza m ég a sors, Eljöjjön hozzám. És m ost búcsúzom ; Kívánom mind, mi jó t em ber kívánhat.
fFrescobald elmegy.)
C R O M W E L L .
R ád szálljon mind, mi jó t csak Isten a d h a t ! Kevés ily em bert hord h átán a föld.
Nos, H odge, mit szólsz ? Nem jó szerencse ez ?
H O D G E .
Micsoda ? M ondok valam it, M aster T hom as : ha minden em ber olyan, m int ez a derék ú r volt, üssük fel a sáto rfán k at ezen a hídon ; tö b b et szerzünk itt koldulással egy nap alatt, m int patkolással egy esz
tendőben.
C RO M W ELL.
Nem, H odge, Bologna felé kell sietnünk, Bedford nem es grófját m egm enteni : S ha szám ításom ban m eg nem csalódom, Az árulást lefőzzük könnyű módon.
H O D G E .
Jó, m egyek önnel. Isten óvjon, nehogy m egint azokkal a rabló banditákkal találkozzunk.
( Elmennek.) Harmadik felvonás.
M ÁSODIK SZÍN.
Bologna. S zoba e g y fogad ó b an . B edford és F o g a d ó s belépnek.
B E D F O R D .
E lárultak ? Bedford, azért születtél, H ogy aljas kéztől halj meg, ily helyen ? H ányszor kibújtam F rankhonban kezükből, H ány harczot vívtam vélük győztesen, H ogy m ár nevem re m egfutott a frank, S m ost árulással űzzenek halálba ? Soknak a vérét ontom m ég ezért !
FO G A D Ó S.
Mylord, beszélni szeretnének önnel.
B E D F O R D .
Az árulók a vérem et szeretnék ; De születésem re, becsületem re,
Nevem re s m inden rem ényem re m ondom : Az életem ’ d rág án adom nekik !
Nyisd ki az ajtót, kim egyek közéjük ; H a m eg kell halnom , becsülettel haljak.
FOGADÓS.
K étségb’esett vállalkozás, Mylord : A ház körül m indenhol lesnek önre.
Szándékuk az, hogy foglyul ejtik és Bilincseken küldik F ra n k h o n b a el.
B E D F O R D .
H om okká szárad h am aráb b a tenger, Mind élve engem odaküldenek.
Inkább lyukaszszák rostává a testem ', S haljak meg, m int a m yrm idonok ellen H arczolva H ektor * — m intsem F rankhon azzal K érkedhessék, hogy Bedford foglya lett.
O, áruló F rankhon te, mely a harczok Törvénye ellenére cselvetéssel
Űzöd halálba ellenségedet !
De várj csak, lesz, ki vérem ért cserébe F ran k h o n legdrágább vérét ontja ki.
(Belép egy szolga.)
B E D F O R D .
Vissza, külöm ben vége a napodnak !
SZO LG A
Bocsánat, Mylord — csak jelenteni Jövök, hogy ások felbéreltek egy
Nápolyi em bert, a ki m egfogadta, H ogy ékesszólásának erejével, Egyetlen csöpp vér kiontása nélkül, Épen kezükbe szolgáltatja ö n t ; S ezért, egyetlen szolgától kísérve, E gym aga k é r csak bebocsáttatást.
B E D F O R D .
Nápolyi em ber ? Mondd, hogy bejöhet.
( Svolga e l)
* S h a k e s p e a re «Troilus é s C ressid an -jáb an , a h o m ero si h ag y o m án y tó l eltérő en , A chilles a m y rm idonokkal m észárol- ta tja le az orvul m eg le p ett H ek to rt. (F o r d .)
B E D F O R D .
H a oly ravasz ékesszólásu volna, Mint Cicero, a híres római,
C sak szél ellen szórt polyva vón’ szava.
V agy lenne b á r édesnyelvű Ulysses, Ki m egzavarta Ajax ép eszét, S a nyelve volna e szónok fejében : Nem nyer m eg engem élve e beszéd, Mert nincsen szó a halál ellenében.
( Belép Cromwell, nápolyi ruhában, vele Hodge.) CROMWELL.
Sir, ön a ház g azdája ?
FO G A D Ó S.
Én, uram.
C R O M W E L L .
Azonnal távozzék el e szobából, S a grófot hagyja egyedül velem, M eg e paraszttal itt, szolgálatunkra.
FO G A D Ó S.
Ö röm m el : ó, csak jót végezzenek ! ( Fogadós elmegy, Cromwell bejárja ai ajtót.)
B E D F O R D .
Nos, Sir, beszéljen, m it ak a r velem ?
C RO M W ELL.
Mylord, nem óhajtja m ag át m egadni ?
B E D F O R D .
Nem ám, te jám bor, míg a kardom ép.
Ez az ékes szó, mely engem legyőz ?
C R O M W ELL .
Ékes szavam m egm enti önt, Mylord : Nem vagyok én, m int látszom, nápolyi, H anem Cromwell, szolgája, angol ember.
B E D F O R D .
Hogy, C rom w ell? Nem a kovácsom fia?
C R O M W ELL .
De az, Sir, és segítségére jöttem .
H O D G E .
Biz’ úgy, Sir ; én pedig H odge vagyok, a kegyel- m ességed szegény kovácslegénye : nem egyszer, de százszor vasaltam m eg az alm ásszürkéjét.
B E D F O R D .
És m it segít az rajtam , hogy te itt vagy ?
C R O M W ELL .
Segítni fog, ha rám hallgat, Mylord.
Jól tu d ja: M antua s B ologna népe H alálos harczban állanak — s azok Tisztelik és szívből szeretik önt.
H a kijut a m antuai-kapun : Bármily erős ellentől m entve van.
B E D F O R D .
Ej, hallgass, képtelen dolgot beszélsz : Nem látod hát, hogy körülzártak itt ? H ogyan lehet kim enekülni innen ?
C R O M W E L L .
Erővel tán nem, észszel biztosan.
Cseréljen lordságod H odge-zsal ru h át ; Bologna rendei nem ismerik,
(Tudtom m al arczát nem látták soha), Egy m egbeszélt szóval behívom őket S m egkérem , hogy mi ketten elm ehessünk Ügyes-bajos dolgom ban M antuába.
H ogy tetszik önnek ez a terv, Mylord ?
B E D F O R D .
Pom pás ! De H odge — te m egkoczkáztatod ?
H O D G E .
Én? !
N em es uram , É n b o ld o g an T eszem , a mit bírok, L égy te sz a b ad , S o rso m m iatt Biz’ Isten nem sirok.
B E D F O R D .
Jöjj hát, cseréljünk hirtelen ruhát.
C RO M W ELL -
Menj, H odge ; siess, nehogy szólítsanak.
H O D G E .
N yugodt lehet, jól felöltöztetem ! ( Bedford és Hodge kimennek. )
C R O M W E L L .
Isten segítse tervem et sikerhez, H ogy épen jusson ki innét a g ró f!
Sajnálom m égis e jám bor legényt, Félek, hogy rútul b ánnak el vele : De két rossz közül a kisebbik ez, S jobb, hogyha <5 nehéz rab ság o t vállal, Mint ha ily nem es g ró f hal rút halállal.
E sok kem ény szív is enyhül talán, H a elm egy az, kit gyűlölt m indahány.
( Bedford és Hodge visszajönnek.)
C R O M W E L L .
K észen vannak, Mylord ?
B E D F O R D .
H ogy tetszünk néked, C rom w ell? Jó lesz így?
C R O M W E L L .
N agyszerű, jó uram . — H ogy érzed m agadat, H odge ?
H O D G E .
H ogy érzem m ag am at ? H át úgy, m int m ás nemes
ember. O, érzem, am int mászik belém a m éltóság ! É n-nagyságom csudálatosán m elankolikus : hát nem az a legúribb dolog, m elankolikusnak lenni ?
B E D F O R D .
Bizony, H odge : m ost eredj, ülj le a dolgozószobám ban és ügyelj a viselkedésedre.
H O D G E .
N yugodt lehet, Mylord : csak bízza rám , ügyelek én a rra : hanem m ondja csak, Mylord, nem rágja semmi ?
B E D F O R D .
Nem, igazán nem, H odge.
H O D G E .
Persze, tudják, hogy elvesztették a régi legelőjüket.
K ülönös dolog az efféle féreg, nem meri nagyurakkal összeszűrni a levet.
C R O M W ELL .
Menj a helyedre, H odge ; behívom őket.
Rendben van minden : — Tessenek bejönni ! Bologna kormányzója, más Rendek is Polgárok ; alabárdos
Rendőrök jönnek.
K O RM Á N Y ZÓ .
H ogyan, m eggyőzte ? M egadja m ag át ?
C R O M W ELL .
M eggyőztem és nyugodtan várja, hogy B ologna m int rendelkezik vele.
K O RM Á N Y ZÓ .
Az ígért díjat adjátok m eg ennek, S m enjen tovább, am erre útja van.
C R O M W ELL .
Utam , Sir, innen M antuába visz ; Biztos kíséretet kérnék odáig.
KORM Á N Y ZÓ .
A m antuai-kapuhoz vigyétek, S ügyeljetek, hogy épen jusson át.
( Bedford, Cromwell és egy rendőr elmennek.)
KO RM Á N Y ZÓ .
H úzzátok szét a függönyt, lássuk őt.
(Egy szolga széthúzza a függönyt.) O, épen ír : álljunk csak félre kissé !
H O D G E (olvas).
W i l l i a m p a j t á s , n e m a z v a g y o k , a k i v o lta m ; k o v á c s k é n t j ö t t e m e l tő le te k , m o s t m e g m i n t l o r d Ír o k n e k e d . M i k o r e z e n s o r a i m a t ír o m , a p o l o n i a i k o lb á s z o k k ö z t v a g y o k . L o r d s á g o m t i s z t e l t e t i R a l p h o t é s R o g e r t, B r i d - g e t e t é s D o r o th y t , s a z e g é s z p u t n e y - i i f j ú s á g o t .
K O RM Á N Y ZÓ .
Ezek bizonnyal angol nemesek, Személyes jóbarátok, kiknek ír :
(Hodge éneklő hangot ád.)
V árjunk csak, m ost m eg énekelni készül.
(Hodge egy dalt énekel.) Mylorcl, örülök, hogy ilyen vidám ; Meghigyje, jó uram , ha tudna m indent, H am ar b á n a tra változnék a kedve.
H O D G E .
Mit, az én kedvem ? Nem, polónius te, Én lord vagyok, h át hagyj csak békivel.
M egvetlek téged és kolbász-vitézid’, Állj félre én lordságom oldalárul.
K O RM Á N Y ZÓ .
Mylord, e tréfa nem használhat önnek.
H O D G E .
H á t azt hiszed, polónius barom ,
H ogy csúfság, tréfa, gúny az én szavam ?
B enedek M arcell : T hom as Lord Crom well élete és halála. 4
Nem, te söröskancsó, tudd meg, hogy én, N em es gróf, törzsökös lord —
(Trombitássá hallatszik.)
K O RM Á N Y ZÓ .
Mit jelen t ez ? ( Belép egy követ.)
PO LG Á R .
M antua városától jö tt követség.
K O RM Á N Y ZÓ .
Beszélj, m it kívánsz, m antuai em ber ?
K Ö V ET.
Bolognaiak, küldetésem ez : T udtuladom nektek, hogy a nemes Bedford g ró f nálunk biztonságba’ van, S visszakivánja e szegény parasztot, Kivel m egcsalta rem énységteket : H a nem adjátok vissza, M antua Rendei azt a fegyverszünetet,
Mit néktek adtak, tü stén t visszavonják ; És várostokból, ha kimozdul ember, Az vissza nem tér, míg ő nincs kezünkben.
K O RM Á N Y ZÓ .
O ez a balsors, hogy emészti szívem ! M indnyájunkat m egcsalt a nápolyi.
Vidd e bolondot. Mit tegyünk vele, H a a g ró f elm ent ? H ogy vinné az ö rd ö g !
H O D G E .
Biztosítom, uram , nem vagyok én gróf, csak ko vács ; egy bizonyos H odge, putney-i kovács, uram a ki becsapta uraságodat, tú ljárt uraságod eszén.
K O RM Á N Y ZÓ .
Vidd e bolondot, hogyha érte jöttél.
H O D G E .
N agyobb bolondot hagyok itt az úrban.
K Ö V E T .
Üdv, bolognaiak. — Jerünk, barátom . ( Hodge és a Követ elmennek.J
K O R M Á N Y ZÓ .
Jó, M antua, Bedfordot m egszöktetted : M egbánatjuk veled ham ar e tetted ’!
( Kormányzó, Rendek, kíséret, stb. el.J Kar belép.
K A R.
L áttáto k eddig, Cromwell sorsa hogy’ folyt.
M ost Bedford grófja, a ki M antuában B iztonságban volt, Cromwell tá rsa sá g á t K ívánta, míg F ran k h o n b a visszatér, H ogy jó szolgálatáért megfizessen ; De ezt a kérést Crom well m egtagadja, S azt m ondja : oly országba vágy utazni,
Hová m ég lábát eddig nem tévé ; S igy Spanyolhonba indul egyenest, A g ró f F ran k h o n b a — és elválnak ők.
M ost gondolattok, gyorsan, m int a szél, Szálljon á t Crom well útas-évein ; Képzeljétek, hogy A ngliába’ van, A főlevéltáros szolgálatában,
H onnét a sorsa m ind följebb ragadja : Evek müvét egy óra m egm utatja.
HA RM A D IK SZÍN.
L ondon. T e re m S ir C h risto p h e r H a les h ázában.
Z en e szól, te ríte tt a sz ta lt h o zn ak be. S ir C h risto p h er H ales, C rom w ell és k ét szolga belépnek.
H A L E S .
V igyázzatok gazdátok jó hírére ; S m int bőkezűségem túllépi m ost A közönséges m egvendégelést — Oly nyílt nézéssel, m int gazdátok lelke, Tetézzétek a dús asztalt ti is,
A melyhez a bibornok udvara, S a lord kanczellár kísérői ülnek.
De, Cromwell, legtöbbet tetőled várok : T öbb vagy m ás egyszerű emberfiánál, S a mily m ag asra szárnyal szellemed T udásod által, oly fényben ragyog U tazgatásid révén, ahol ennyi
T apasztalást szereztél — s valam ennyi Tudós, rom latlan lelkedet dicséri.
Jó Cromwell, vess nyájas tekintetet Egész házam ra ; s m it e durva hús E lront tu d atlan ság vagy — bor m iatt : U dvariassággal hozd helyre azt.
A szíves-látásnak ha híjjá esnék :
D ús asztalt, jó bort nem becsűi a vendég.
C R O M W ELL .
N yugodt lehet, Sir : a mi rajtam áll, T ehetségem szerint m eg is teszem.
H A LE S.
D ologra h át : itt lesznek nem sokára.
( Cromwell lämegy.J
H A LE S.
Cromwell, a te sok szép tulajdonod Inkább való állam szolgálatára, Mint az enyémre. Szeretettel nézlek, S e szeretet javít majd sorsodon.
Szolga fő.
SZO LG A .
Sir, itt vannak az urak.
H A L E S .
É g hozta őket ; Crom w ellt hívd be gyorsan, S vigyázz te, hogy minden készen legyen.
( Szolga kimegy.)
Zene szil. Wolsey bíboros, Sir Thomas More, Gardiner, Cromwell è* Kiséret jönnek.
W O LSEY .
O, Sir C hristopher, milyen bőkezű ön ! T erített asztal is vár m inket itt?
H A LE S.
U rak, ha szó ki tu d h atn á fejezni A szíves-látást, mit szivem kinál, S okat beszélnék — ám nekem ravasz Gazda g y an án t kell bennetek’ fogadnom ; Majd lakom ánk végével üdvözöllek, H ogy m entse ki a szó a gyönge asztalt : De hozott Isten, népetekkel együtt.
W O LSEY .
Köszönjük, kedves levéltáros úr.
Üljünk le h át ; te is, Sir T hom as More.
F urcsa külöm bség a spanyol s m iköztünk A spanyol ebéd csak uzsonna nékünk - S azok tevékeny em berek valóban.
Azt látom ebből, hogy m értékkel élve, A nnál alkalm asabb a harczra testük, S véletlenül ha éhínségbe jutnak,
A böjthöz szokva nem szenvednek annyit.
H A L E S .
Bort töltsétek ; szállók a bíborosnak.
Mi, angolok, őszintébbek vagyunk, Mint a sok éhező, g ö rh es spanyol.
G azdagja minden jó t m egvon m agátul, C sak tálján csuklya lógjon rajta hátul, S testét Sevilla selyme födje be ; Szegényje m eg, kinek nincs egyebe, Mint sós heringje s egy-két czitroma, Édes húst szája nem ízlelt soha : Hord oly ruhát, m elyen m inden darab Aszott képénél százszor finomabb.
Inkvizíczió, éhség, bárgyú g ő g : E három ördög já rm á t nyögik ők.
M O R E.
V alóban, veszte e három dolog
A népnek, mely vak nyájként tám olyog.
H A LE S.
U rak, Isten hozott ; e serleget R átok köszöntöm ünnepélyesen.
M O R E .
Szeretem a köszöntést ; ám de ha Fejfájás, k ábultság hozója lesz, A bbahagyom :
Ne tölts, b arátom ! A csepp gyönge bár, Sok em bert döntött az árokba már.
W O L S E Y .
Sir C hristopher, ez a te em bered ?
H A L E S .
Enyém ; tanult ember, sok nyelv tudója, S a keresztyén föld sok helyét bejárta.
W O LSE Y .
Barátom , jöjj idébb. Sokat utaztál ?
C R O M W E L L .
T udásom at növeltem Németalföld, F rank- és Spanyolhon, G erm ánia és Itália m egism erésivel ;
S b ár hasznom ebből nem sok lehetett : Szemem s a szívem m egelégedett.
W O L S E Y .
S országokról, fejdelmi udvarokról, Miket m egláttál, m int ítélsz m agad ?
C R O M W ELL .
Mylord, nincs A ngolországhoz hasonló, Sem állam , sem polgárság, m ondhatom . F rank, olasz, spanyol a gyönyörnek él, P araszt a herczeggel versenyre kél.
