1 274 STATISZTIKAI lRODAbMi FlGYELÖ
Az 1978. évi vizsgálat eredményeit az 1969—es eredményekkel összehasonlítva meg—
állapítható, hogy az önbesorolás módszere 1978-ban még kevésbé megbizható képet adott a háztartások jövedelmi helyzetéről, mint egy évtizeddel ezelőtt.
Az eredmények romlásának részben az a magyarázata, hogy 1969-ben 11, 1978—ban pedig 16 jövedelemcsoportot alkalmazott a Szövetségi Statisztikai Hivatal, ezáltal a té—
ves becslések valószínűsége megnőtt. A jö—
vedelemcsoportok mélyebb tagolása kétség- telenül növeli a hibalehetőséget. A beható elemzés viszont részletesebb jövedelemcso- portonkénti adatokat igényel.
A Szövetségi Statisztikai Hivatal két idő- szakban végrehajtott vizsgálata egyértel- műen azt igazolja. hogy a jövedelmi szint önbesorolásos módszerrel történő számba- vételénél számottevő alábecsléssel kell szó- molni. Nyilvánvaló, hogy a jövedelmeknek a háztartási naplóba való részletes beirásánál is előfordulnak tévedések és hiányosságok.
A Német Szövetségi Köztársaságban 1978- ban végrehajtott jövedelmi és fogyasztási reprezentativ adatgyűjtés eredményei azon—
ban azt mutatják, hogy a rendszeres jöve—
deimek (bérek, fizetések, nyugdíjak) tekin—
tetében a számba vett adatok megbizható- sága jó. Gyakorlati meggondolásokból to—
vábbra is kénytelenek lesznek bizonyos adat- gyűjtéseknél az önbesorolás módszerét al—
kalmazni. Az így kapott jövedelemcsoportos adatok értelmezésénél azonban — a szerző véleménye szerint -— feltétlenül figyelembe kell venni az emlitett módszerből adódó tor—
zitásoka't.
(ism.: Nádas Magdolna)
NESZTEROV. L. : AZ EGYESÚLT ÁLLAMOK NEMZETI VAGYONA ÉS USSZTÓKÉJE
SZSA.) — (lmuscsesztvo i szovokupnüj kapitai
Vesztnik Sztatísztiki. 1984. 4. sz. 36—44. p.
A cikk szerzője által idézett hivatalos becslések szerint az Egyesült Államok nem- zeti vagyana 1950 és 1981 között 2357 mil- liárd dollárról 6922 milliárd dollárra nőtt.
A nemzeti vagyon növekedésének bizonyos fokú felgyorsulását a háború utáni időszak- ban több belső és külső tényező segitette. A növekedés nem volt egyenletes.
A kapitalista konkurrenciaharc éleződése mellett a monopóliumok egyre nagyobb ér- deklődést mutatnak a felhalmozási problé- mák iránt. Az Egyesült Államokban azonban csupán az ötvenes években jelentek meg statisztikai információk e problémakörről, a legutóbbi időkig hiányoztak az országos szinten aggregált felhalmozási mutatók.
Az utóbbi évtizedben az amerikai hivata- los statisztika továbbfejlesztette a nemzeti vagyon főbb elemeinek újratermelését jel-
lemző statisztikai mutatószám—rendszerét. _ ami segitette az országos statisztikai muta- tószám-rendszer javulását is. E mutatószá- mok összehangolása a nemzeti számla rend—
szer (SNA) mutatószám-rendszerével lehető—
séget nyújtott új adatok felhasználására a tőkés újratermelési folyamat és ezen belül a felhalmozás közgazdasági elemzése során.
A felhalmozási folyamatot jellemző muta—
tók számítási módszertana a termelési té- nyezők elméletén alapszik, amelybe azonban új elemként bekerült a gazdasági növekedés és az emberi tőke gondolata is.
Az emberi tőke elmélete szerint a közép- fokú és szakmai képzésre, illetve egy sor más célra forditott eszközök személyi tőke képződéséhez vezetnek. Ennek felhasználása az évek során munkabér formájában nyere- ség elérését teszi lehetővé, amelynek mérté- ke annál nagyobb, minél hosszabb időtar- tamú és magasabb minőségű a képzés. és mi-
nél nagyobb a képzés eszközráforditása.
Ez azt jelenti, hogy a dolgozó emberi tő—
ke tulajdonosává lesz, vagyis azonos hely—
zetbe kerül a vállalkozóval, a gépek és be—
rendezések —— a fizikai tőke —— tulajdonosával.
ily módon a vállalkozó is, a dolgozó is tő- ketulajdonos és mindkettő ,.elfér" a termelé—
si tényezők elmélete'nek keretei között.
Ez az elmélet széles körben elterjedt a nyugati szociológusok és közgazdászok kö- rében, akik különböző módszereket dolgoz—
nak ki az emberi tőke mennyiségi mérésé—
hez.
Legismertebbek a ]. Kendríck által ki- dolgozott módszerek és az általa végzett szá- mítások eredményei, amelyeket arra alapoz, hogy az emberi tőke mindazon eszközök eredményeként jön létre, amelyet ő maga, a családja és különböző intézmények oktatá—
sára, szakmai képzésére, egészségének kar—
bantartására, elhelyezkedésével kapcsolatos utazásaira, munkásfelvételi információk be- szerzésére stb. fordítottak. Kendrick azt ja- vasalja, hogy a teljes oktatási és szakmai képzési időszakra vonatkozóan ezeket a rá—
fordításokat összegezni kell a teljes lakó— és aktiv kereső népességre, és ilyen alapon kell kiszámítani az országban felhalmozódott emberi tőke összértékét.
A tárgyiasult tőke értékébe a hagyomá- nyos álló- és forgótőke elemek (ezen belül a lakosság háztartásában levő vagyon és föld) becsült értékén kivül Kendrick bevonta az ,,emberben megtestesült tőke" értékét is.
amelyet úgy fog fel, mint ,.az emberi tőke fizikai alakításának és termelékenységnöve- lésének ráfordításait". Ez utóbbiak összege az oktatási és a szakmai képzési, az egész- ségvédelmi, a munkaerő-mobilitási költsé—
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ 1275
gekkel együtt alkotja Kendrick szerint a .,közvetlen emberi tőkét".
llyen módszertani megközelítésben értéke- li Kendrick dollárban kifejezve egy adott idő- pontra vonatkozóan a dolgozói állomány tö- megét, a dolgozók ..eredeti tárgyiasult tő- kéjének" feltüntetve, amellyel már a mun- kaképes kor elérését megelőzően rendelkez- nek. Kendrick becslései szerint 1969—ben az Egyesült Államok dolgozói 2675 milliárd dol- lár értékű saját tőkével rendelkeztek. ami az ország össztőkéjének 52.8 százalékát jelenti.
Ha ehhez még hozzáadjuk a dolgozók ház- tartásának és saját tulajdonú lakásalapjá—
nak vagyonértékét, úgy szerinte a dolgozók tulajdonában van az ország össztőkéjének közel kétharmada. a tőkésekében viszont csak az egyharmada.
A szerző véleménye szerint Kendrick felfo—
gásában elsikkadnak az Egyesült Államokban felhalmozott vagyon reális társadalmi meg- oszlásának jellemzői. Kendrick a termelőesz- közök tulajdonviszonyai által előidézett tár—
sadalmi egyenlőtlenséget az emberi tőkebe—
fektetés különböző szinvonalával, az ilyen befektetéseknek az oktatásban és képzésben megjelenő eltérő hatékonyságával és a nem azonos szellemi képességekkel próbálja ma—
gyarázni.
Az ,,oktatás és szakmai képzés" elemen belül Kendrick országos szinten összegezi a társadalmilag szervezett és szervezetlen is- meretterjesztés költségeit mint a ,.termelő.
fogyasztási tőkébe és vagyonba" eszközölt ..nem tárgyiasult befetetéseket", továbbá a munka. a pihenés, a gondolkodás során tör- ténő ismeretszerzés költségeit. illetve a fel—
sőfokú oktatásban részesülők oktatási évek alatt kieső keresetét, amelyet az oktatás idő- szakára kieső munkaráfordítás ellentétele—
ként kezel. A fentieken túlmenően a könyv- tárakban, a múzeumokban folyó művelődés költségeit, az újságok. a folyóiratok, a mozi- filmek, egyes rádió— és tv-műsorok árát, a konferenciákon, tanfolyamokon elhangzott előadások költségeit is ide sorolja.
Az Egyesült Államokban a nemzeti vagyon számbavételénél az állam tulajdonában lé—
vő állótőkében elszámolják a hadi felszere—
lés és a honvédelmi létesítmények készlet- értékét is. Az állami tulajdonú forgótőke ér—
tékéből azonban hiányzik a ,,honvédelmi for- gótőke", amelynek értéke mintegy három- szorosan felülmúlja a polgári célokat szol—
gáló állami forgótőke értékét. A háztartások tartós fogyasztási javainak értékébe nincs elszámolva a ruha— és lábbelikészlet. illetve egyéb közepesen tartós cikkek értéke, amely a tartós fogyasztási javak értékének körül—
belül egynegyedére becsülhető.
A cikk szerzője kiemeli továbbá. hogy az amerikai közgazdászok az össztőke érté- kében számba veszik még a mezőgazdasági
művelésű földterületek, az ipari üzemek és egyéb létesítmények és lakások létesítésé- hez a mezőgazdasági termelésből kivont földterületek értékét is. Ezek értékei a ren- delkezésre álló adatok alapján jelentősen szóródnak. Amerikai közgazdászok cikkeiben fellelhető értékadatok szerint a szabadon értékesíthető földterületek összértéke 1,5—-2,5 billió dollárra becsülhető.
Az Egyesült Államokban ma a burzsoázia az össznépességnek mintegy 7 százalékát jelenti. és a felhalmozott vagyon négyötö- dével rendelkezik. Ez gyakorlatilag magában foglalja az ország területén levő összes ter—
melőeszköz értékét. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy az amerikai monopóliumok tulajdonában van több kül- földi vállalat is. amelyek 1977. év végi állo- mányértéke 2 billió dollár. Közelebbről ez azt jelenti. hogy az amerikai tőkések min- den családtagjára 380000 dollár álló— és forgótőke jut az Államok területén levő va- gyonból és még további 120000 dollár a külföldön elhelyezettből.
Napjainkban az Egyesült Államok össztő- kéje tartalmazza mind a néhány munkást foglalkoztató kisvállalatok tőkéjét. mind pe—
dig a többezer munkást. alkalmazottat, mér- nököt, tudóst foglalkoztató monopóliumok tőkéjét.
A monopóliumok ellenőrzése alatt áll az ország termelő tőkéjének mintegy há- romnegyede, bár a működő cégeknek csak alig 15 százalékát egyesítik. A monopóliumok között kiemelkedő helyet foglal el a ,.200—ak klubja", amely a monopolista vállalatok ak- tívumának közel 60 százalékát ellenőrzi.
A bérmunkából élő amerikai családok ugyanakkor gyakorlatilag nem rendelkeznek termelőeszközzel, az egy családtagra jutó (háztartási) átlagvagyonuk pedig csupán 8800 dollár. Az amerikai munkáscsaládok több mint egynegyede vett fel áruvásárlási és lakásépítési kölcsönt, ésakölcsön vissza—
fizetéséig nem válhatnak a vagyon tulajdo- nosaivá. Az ilyen hiteltartozás halmozott ösz- szege jelenleg 500 milliárd dollár felett van.
A hivatalos nemzetivagyon—értékelésekben azonban ez az összeg a lakosság tartós anyagi javaiként van számba véve. Tehát e réteg tényleges vagyonértékét mintegy 20 százalékkal felértékelik. Ez azt jelenti, hogy az amerikai munkáscsaládok egy főre jutó átlagvagyonértéke nem 8800, hanem csak körülbelül 7000 dollár.
A cikk táblázatos áttekintést ad az Egye- sült Államok nemzeti vagyonának alakulá- sáról 1950 és 1981 között, illetve az Államok területén elhelyezett össztőke szerkezeti meg—
oszlásáról és dinamikájáról 1929-től 1969-ig.
teljes és maradványértéken.
(Ism.: Bucsányi Miklósné)
