Loza, G.: Az agrár-ipari komplexumok és egyesülések fejlődése

316

Az ötödik faktor a ,,tengeri foglalkozások"

(halászat, bálnavadászot, tengeri szállítás) gyakoriságát fejezi ki. Végül a hatodik fak- tort ,.tradicionalizmusnak" nevezi, s ez a Ny- norsk tájszólóst beszélők arányával és a gyer- mekszámmal mutat pozitív kapcsolatot.

Az első három faktor a massachusettsi te- lepülések korábbi elemzésénél is jelentkezett.

bár kissé módosítva. Nevezetesen külön—kü- lön faktort alkotott a városiasság és a társa- dalmi—gazdasági státus. jelezve. hogy ezek nem függenek annyira össze, mint Norvégiá—

bon. Hasonlóképpen két részre bomlott Mas- sachusettsben a családiasság faktora: a fia—

tal családok és a megállapodott családok faktorára. Az iparosodottság faktorát pedig ott munkásnők faktoraként értelmezte a szer—

ző. A második három —— gyengébb — faktor Massachusettsben nem mutatkozott, ezért ezek norvégiai specialitásnak látszanak.

E nemzetközi összehasonlítás eredményeit a szerző úgy értelmezi, hogy bizonyos alap—

vető dimenziók —- a társadalmi—gazdasági státus, a városiasodottság, az iparosodottság.

a családi és korösszetétel -— minden modern társad—alomban jelentkeznek. Azt, hogy Nor- végiában a városlasodottsági faktor sokkal erősebb. mint Massachusettsben-. és erősen elnyomja a többi faktort, úgy magyarázza.

hogy egy kevésbé városiasodott társadalom- ban az urbanizáció foka az alapvető diffe—

renciáló tényező. mig ahol az urbanizálódás erősebben előrehaladt. ott a további differen- ciáló tényezők jelentkeznek fokozottabban.

A csak Norvégiában jelentkező faktorok vi- szont a speciális norvég társadalmi és kultu-

rális környezetet tükrözik.

Amikor a svédországi vizsgálatban alkal- mazott adatokkal, változókkal végezték el a norvégiai települések faktoranalízisét, némileg eltérő faktorokat találtak. Öt faktort találtak elég erősnek és jól értelmezhetőnek. Ezek:

a városiasodottság. az iparosodottság, a csa—

ládiasság, a politikai baloldaliság (a szo- cialista párt szavazataránya), végül a falu- siasság (alacsony népsűrűség). Az előbbi elemzésben talált foktoroktól való eltérést a más eredeti változók használata okozta. Pél—

dául a társadalmi—gazdasági státus mint faktor azért nem jelentkezett. mert nem sze—

repelt a svéd vizsgálatban (és ennek meg—

felelően annak norvégiai megismétlésében) az értelmiségiek és a magas iskolai végzett—

ségűek aránya. Janson a svéd vizsgálatban ugyanezekkel a változókkal a következő fiak;

torokat különböztette meg: urbanizáció. sze—

génység, család. ipar, központosítottság, föld—

rajzi heterogeneitás. erdőterületek és tele—

pülésnagyság. A svéd faktorok mindenesetre jobban hasonlítottak (a Harman-féle kong- ruencia együttható alapján ítélve) a norvég vizsgálatban kapottakhoz, mint a massachu—

settsi faktorok a megfelelő norvég faktorok- hoz. Általánosságban a szerző azt a követ——

keztetést vonja le, hogy a városiassóg, az ipa- rosodottság és a családi összetétel az a három fődimenzió, amely mind a három or—

szágban jelentkezik.

Végül elvégezték a faktoranalizist a nor—

végiai településekre vonatkozóan úgy is.

hogy - függetlenül attól. hogy a svéd és a massachusettsi vizsgái—atban miiyen változó- kat alkalmaztak — a legjobbnak ítélt és ren—

delkezésre álló változókat vették figyelembe.

A kapott faktorok nem változtak'lényegesen, ugyanis ebben az elemzésben a következő—

ket találták: iparosodottság. városiasság és ' társadalmi—gazdasági státus, családiassóg.

baloldali politika. szegénység. Az egyikkel—

tűnő eredmény, hogy a városiasodottság és a lakosság magas státusa ebben az elem— ' zésben sem vált két külön faktorrá. Az első három említett faktornak mindhárom faktoré anvalizisben való határozott jelentkezéséből Sweetser arra következtet, hogy ezek valóban alapvető dimenziók a települések differen—

ciálódásában.

A szerző végül röviden ismerteti az ilyen tipusú elemzésnek néhány felhasználási le- hetőségét. Ezek: 1. segítségükkel tömöreb—

ben lehet jellemezni az egyes településeket.

2. össze lehet hasonlítani településeket és megyéket. 3. az egyes faktoroknak az adott területegységre jellemző értékét kiszámítva fel lehet vázolni a települések ökológiai pro—

filját, vagyis tipizálni lehet őket. 4. a faktorok így kiszámított értékét fel lehet használni kontextuális elemzésekben.

(Ism.: Andorka Rudolf)

MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

LOZA, G.:

AZ AGRAR-lFARl KOMPLEXUMOK ÉS EGYESULÉSEK FEJLÓDÉSE

(Razvltie agramo-promüslennüh komplekszov ! ob"ednenij.) — Ekonomika Szel'szkogo Hoziaiszt- va. 1971. 11. sz. 98—107. p.

A Szovjetunióban az utóbbi években jelen—

tősen fejlődött a kolhozok és szovhozok anya-

gi—technikai bázisa s ez a folyamat 197i—

1975 között még fokozódni fog. A mezőgaz—

daság technikai fejlődése a termelés inten- zívebbé tétele és az ipari termelési módsze- rek alkalmazása révén halad előre. A mező- gazdaság iparositása :: termelés minden láncszemére kiterjed: a termék előállítására.

tárolására, feldolgozására, értékesítésére.

STATlSZTl KAl lRODALMl FIGYELÖ 317

A mezőgazdaság technikai fejlődése a sza—

kosodás elmélyítését eredményezi. A gazda- ságok szakosodása és a termelés egyes ága- zatokra való koncentrálása lehetővé teszi új technológiák alkalmazását, a munkaterme—

lékenység emelését és a termelési költsé- gek csökkentését. A termelés koncentrálása az egyes gazdaságokban folytatott termelés méreteinek növelését jelenti.

A gazdaságok közti szakosodás a közös technológiával dolgozó üzemek rendszerét je—

lenti,amelyben az egységek a termelés meg- határozott szakaszait végzik és kooperálva állítják elő a végterméket. Növénytermelés—

ben ilyen terület a nemesítés és vetőmagter—

mesztés vagy a továbbfeldolgozásra, illetve közvetlenül fogyasztásra történő gabona-, gyapot—. zöldség—. gyümölcs- stb. termelés.

Az állattenyésztésben ilyen terület a törzs- állattenyésztés, növendéknevelés, hízlalás. tej—

termelés, baromfitenyésztés, illetve baromfi- gyárak.

Gazdaságok közötti szakosodás esetén egyes üzemek foglalkozhatnak a termelésnek csak a befejező szakaszával is. Ilyenkor más gaz- daságoktól kapják a vetőmagot vagy növen- dékállatokat. A gazdaságok közötti szakoso—

dás az irányítás és a tervezés pontos össze- hangolása mellett valósulhat meg. A mun- kamegosztás ilyen irányú fejlődését horizon—

tális integrációnak nevezik.

A kolhozok és szovhozok termékei megfe- lelő ipari üzemekben kerülnek feldolgozásra.

majd kereskedelmi szervek tárolják azokat, Ehhez 'a termelés, feldolgozás stb. egyezteté- sére van szükség, amit vertikális integráció névvel foglalunk össze (lásd: termelés, fel- vásárlás, szállítás feldolgozás. tárolás. érté—

kesítés). így a mezőgazdasági termelés ipa—

rosodása a mezőgazdasági üzemeknek, de ezen túlmenően mezőgazdasági és ipari egy—

ségeknek az egyesüléséhez vezet.

Az agrár—ipari komplexum mint a termelési eszközök. irányok összessége és kapcsolata, nagyobb mezőgazdasági és ipari egységek megh-atározott egységes egészbe való össze- kapcsolását jelenti. Ilyenek például a tejter- melő, növendéknevelő vagy hízlaló állatte- nyésztési komplexumok, a tojás- vagy hús- termelő baromfígyárak. A nagyméretű ipari alapokra épült komplexum lényegében sza- kositott üzem, amely erősen koncentrált ál—

latállománnyal rendelkezik, munkaszervezés—

ben a korszerű technológiára. komplex gépe—

sítésre és automatizálásra épít, magas mun—

katermelékenységet és alacsony önköltséget biztosít.

Az agrár-ipari kombinát több üzemet egye- sít, amelyek között területi, technológiai, energetikai, gazdasági és szervezeti kapcso- lat alakul ki. A kombináton belül a mező- gazdasági termékeket ipari módszerekkel dolgozzák fel és a melléktermékek vagy hul—

ladékok is teljes értékű termékké alakulnak át (például szeszfőzdében, keményítőgyár—

tó. borpalackozó. zöldségtartósító, —konzer- váló kombinátokban).

Az agrár-ipari egyesülés mezőgazdasági és ipari üzemek szervezetét jelenti, amelyen be- lül a mezőgazdasági termékek feldolgozás—

ra. tárolásra, szállításra és értékesítésre kerülnek. Az egyesülésre lépett üze—mek - gazdasági önállóságukat megtartva — közös termelést folytatnak és az egyesülés tevé—

kenysége közös irányítás, illetve szervezés alatt áll.

Az agrár—ipari üzemek működési tapaszta- latai azt mutatják, hogy ezeken belül jobb a föld. a termelési alapok és források ki- használása, csökkennek a veszteségek és ja- vul az előállított termékek minősége. Az ag- rár-ipari kombinátok és egyesülések példá- jaként a szerző az olajosmag-, cukorrépa—, szőlőtermelő és feldolgozó üzemeket, a ba- romfigyárakat, a marha- és sertéshizlaldákat, takarmánytermelő üzemeket emliti. Jelenleg a Szovjetunió Élelmezésügyi Minisztériuma alá tartozó 908 mezőgazdasági üzemnek 58 százaléka tartozik valamilyen formájú agrár-

iparí egyesüléshez.

A szovhozok és az ipari üzemek egy vál—

lalatban való egyesítése leegyszerűsítette az egységek közti gazdasági kapcsolatokat és a termelési érdekeket jobban figyelembe ve—

vő, hatékonyabb és magasabb szintű dön- téshozatalt tett lehetővé

Kiegészítő üzemági agrár—ipari egyesülések (építőipari, építőanyag-termelő, kisipari) részben a mezőgazdasági munkaerő folyama- tos foglalkoztatását tudják biztosítani, rész—

ben az (állami) ipar által nem fedezhető (mezőgazdasági) igények kielégítését teszik lehetővé.

A szerző a jelenlegi szakaszban elsősor- ban az alábbi három típusú agrár-ipari egyesülés fejlesztését látja indokoltnak: a gyümölcs-, zöldség—. szőlőtermelésre, feldol- gozásra és értékesítésre szakosodott agrár- ipari egyesülések; a baromfi és egyéb ál- lattenyésztési terméket előállító szakosodott agrár-ipari egyesülések, és a komplex re—

gionális agrár-ipari egyesülések.

(ism.: Szász Kálmán)