TORTENETI DOLGOZATOK
A NEMZETKÖZI ÓSSZEHASONLlTÁSOK TORTÉNETÉBÖU
HUSZÁR ISTVÁN
A tudománytörténet is hordozza a gazdasági és társadalmi hatóerők sajátOS és bonyolult vonásait. Sohasem virágzik vagy hanyatlik le véletlenül, sohasem fordul indokolatlanul nagyobb megértéssel az egyik korszakhoz vagy tudományos ered- ményhez, mint a másik korszakhoz vagy felfedezéshez. Mozgástörvényei azonban nagyon bonyolultak, és csak durva, leegyszerűsíthető sémákkal közelíthetők meg.
ilyen durva séma szerint a kezdeti korszakban a tudományos kutatás és a kutatás története — a tudománytörténet — még összefonódik. Ebben az időszakban a tudománytörténetet sem tárgya, sem dokumentumai. sem pedig művelői szerint nem különíthetjük el a tudományos kutatástól. A tudományos ismeretek halmozó—
dása azonban a tudományban és a társadalomban is felkelti a retrospektív tájé- kozódás igényét azzal a bevallott vagy titkolt célzattal, hogy a tudománytörténet a múlt tanulságai. törvényszerűségei alapján a jövőt is megmutassa. Ekkor születik meg a tudománytörténet mint önálló diszciplina. Az új korszak indul-ását nagyléleg- zetű monográfiák. biográfiák jelzik. Rendszerint ekkor jelölik ki a tudomány fej—
lődésének csomópontjait. korszakait. Ez a sokat termelő korszak azonban nem ér rá a részletek boncolgatására. Néha elhanyagolja a tudomány és a társadalom kapcsolatának sokoldalú elemzését. lgy teremtődik meg a következő időszak
alapja, amikor még nagyobb szorgalommal és szervezettséggel bontakozik ki a
tudománytörténeti kutatás. Ebben az utolsó —— nevezzük Ill—nak — korszakban olykor vállalni kell a nagynevű elődök korrekcióját; meg kell békélni azzal. hogy a tudo—mánytörténet szaktudománnyá .,szürkül", és le kell mondani a közönségsikerről.
lgy érlelődik meg az új szintézis igénye. talán a tudománytörténet interdiszcipli—
náris korszaka.
A felvázolt séma durva, hozzávetőleges: a társadalom és a tudomány fejlő—
dése és kölcsönös kapcsolata sokkal bonyolultabb, a tételek és ellentételek sem követik egymást ilyen egyszerű, majdnem primitív rendben. A forradalom —— a gazda- sági—társadalmi és tudományos forradalom — a tudomány történetében is kor- szakokat zár le és indít el.
Ha döntenem kellene. hogy a magyar statisztika történetének kutatása — mint tudománytörténet —- melyik korszakban tart. híven az előbb mondottakhoz, az
eltelt évtizedet és a napjainkban folyó kutatást átmeneti korszaknak nevezném.
Rendelkezünk ugyanis már jó néhány nagyigényű monográfiával és biográfiával, de pótolnivalónk is akad ebben a műfajban. Önálló diszciplinává vált tehát a magyar statisztika történetének kutatása, de ezt a korszakot — az indítás korszakát
* A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Statisztikatörténeti Szakcsoportiának 1972.
május 8 és 10 között Sopronban tartott X. Vándorülésén elhangzott előadás.
— nem tekinthetjük még befejezettnek. Ugyanakkor az eltelt évtized sok értékes részletkutatással gyarapította sta'tisztikánk történetét. Ennek ellenére korántsem mondhatjuk el, hogy minden fontos részletet már felmértünk vagy megvilágítottunk.
Azt hiszem, valóban két korszak határán állunk.
Ebben az átmeneti időszakban például nagyon hasznos és gondolatébresztő tanulmányok láttak napvilágot a magyar nemzetijövedelem- és —vagyon-számítás
történetéről (i)—(4). Ha azokat a műveket is idesoroljuk, amelyek az ország XIX. századi nemzeti jövedelmének számszerű meghatározására törekedtek (5) —
(6). akkor valóban méltányolnunk kell a magyar statisztika ezen fejezetével össze—függő kutatásokat. Mégis hiányzik a magyar népgazdaságimérleg-számításokról szóló átfogó monográfia. amelyben a számítások elvi alapjait és részleteit, részlet- megoldásait, korlátait és előnyeit. korabeli megítélését és felhasználását mérlegel- tük volna. Ehhez a monográfiához egy részletkérdés megvilágításával szeretnék hozzájárulni.
*
A magyar és a nemzetközi szakirodalom Fellner Frigyes nevéhez köti a magyar nemzetijövedelem- és —vagyon—számítás megindítását és kifejlesztését (7). Érdemeit elismerve — és arról sem felejtkezve meg. hogy nemzetközi fórumokon" vezető szere- pet játszotta nemzetijövedelem- és —vagyon—számítás egységes s valóban tudományos módszertanának kidolgozásában — meg kell állapítanunk. hogy nem ismerjük kel- lően azt a hazai környezetet, amelyből Fellner gondolatai, módszerei kinőttek. A statisztikatörténeti irodalom azt a látszatot kelti, mintha Fellner műve teljesen vá—
ratlanul, elméleti és gyakorlati előzmények és előfutárok nélkül született volna meg. Azt hiszem, hogy ez a hiedelem nem felel meg a valóságnak. lgazolható ugyanis, hogy Fellner munkásságának voltak magyar előzményei.
Kautz Gyulára kívánok hivatkozni, aki a nemzetijövedelem-számítás fogalmát és módszertanát több munkájában propagálta. Idézem 1855—ben magyar nyelven megjelent könyvét, amelyben a nemzetijövedelem—számítást a legszebb és legfigye' lemreméltóbb, de egyszersmind bonyolult és nehezen megoldható feladatnak mi- nősíti az .,álladalomismében" ((S)) 255. old.). Azt is kiemelem, hogy Kautz ugyan- ebben a munkájában —— különféle adatokból — megkísérelte meghatározni az ausztriai birodalom bruttó és nettó nemzeti jövedelmét. Hivatkoznom kell továbbá
—- többek között — Pisztóry Mórra, aki 1874-ben úgyszintén kísérletet tett a bruttó nemzeti jövedelem meghatározására ((9) 223. old.). Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a XIX. század utolsó évtizedeiben a magyar közgazdasági tankönyvekben a nemzeti jövedelem fogalma általánosságban és részleteiben is tárgyalásra került. Ismét Kautzot említve — az 1890—ben akadémiai pályadíjjal jutalmazott munkájában -— a nemzeti jövedelem alábbi meghatározását adja:
,, . .. összessége bizonyos időközben valamely ország lakosai gazdasági tevékeny- sége által előhozott (szoros ért.) új javaknak és értékeknek, illetőleg minden, egy
országban létező gazdálkodó alanyok . . . jövedelmeinek" ((10) 178. old.).
A nemzeti jövedelem elosztásával. annak a társadalmi renddel való szoros kap—
csolatával foglalkozó szerzők között említem meg Földes Béla (11) és Láng Lajos (12) nevét.
A mondottakkal azt kívántam bizonyítani, hogy Magyarországon Fellner 1904-
ben megjelent művét (13) megelőzően, a külföldi szakirodalom gondos feldolgo-
zása alapján, részletesen feltárták a nemzeti jövedelem fogalmának elemeit; is- mertették a külföldi számítások eredményeit, és kezdő lépéseket tettek a nemzeti-jövedelem—számítás megindítására.
934 HUSZAR ISTVÁN
A nemzeti jövedelem tartalma. számítási módszerei tekintetében. éppen a XIX. század második felében jelentős véleménykülönbségek alakultak ki. Ez volt az az időszak, amikor Adam Smith produktív munkára alapozott nemzetijövedelem-
fogalmát a közgazdasági szakirodalom kifogásolta, túl szűknek minősítette. Továbbá
éppen a XIX. század végén jelentkezik Marx, aki egyrészt helyesli Smith — nemzeti jövedelemmel kapcsolatos -— állításait, másrészt azokat továbbfejlesztve, finomítva, alapos kritikát gyakorol a tőkés nemzetijövedelem-számitással kapcsolatban. A sta-tisztikusok sem jutottak közös nevezőre az ún. személyi, az egyéni jövedelmekből
kiinduló módszer és a tárgyi. az újonnan termelt javak tiszta értékéből levezetett nemzetijövedelem—számitás tekintetében. Valószínű, hogy ezek a viták. továbbáaz a tény, hogy neves közgazdászok és sza'kstatisztikusok is kételkedtek a nemzeti—
jövedelem-számitások adatainak pontosságában, járult hozzá ahhoz, hogy a nem- zeti jövedelem mint fogalom és mint módszer, végeredményben az elméleti, köz- gazdasági és statisztikai művek köréből nem tudott átlépni a gyakorlati közgazda- sági intézkedések szférájába. Úgy tűnik, hogy a XIX. században nincsen Európá—
ban egyetlen ország sem. amelyben bármilyen g—azdaságpolitikai intézkedést java-
soltak vagy hajtottak volna végre a nemzetijövedelem—számitás alapján.Magyarországon azonban — a századfordulót megelőzően néhány évvel — egy gazdaságpolitikus és egy mérnök azzal a javaslattal állott elő, hogy a nemzetijöve- delem-számítás adatai képezzék az ún. kvóta-számítás alapját. Lényegében mind a ketten azt javasolták, hogy a nemzeti jövedelem nemzetközi szintű összehason- lítása konkrét gazdaságpolitikai intézkedést támasszon alá. Ha arra gondolunk.
hogy ebben a korban, más szövetségi államokban: Németországban. Svájcban, Svédországban—Norvégiában, sehol sem merült fel a közös ügyek kiadásainak fe—
dezetére szolgáló összegek nemzeti jövedelem szerinti megosztása, a két azonos célú és tartalmú javaslatot korát megelőző, nagyon bátor kezdeményezésnek kell minősítenünk.
Mind a két javaslat mögött ott húzódik a kvóta-ügy áldatlan, sérelmekkel és indulatokkal telitett története (11), (14). A század végén már nyilvánvalóvá lett, hogy az 1867-es politikai kiegyezést 7— éppen a kvóta—ügy elmérgesedett állapota miatt
— nehezen követi a gazdasági kiegyezés. Deák Ferenc fogalmazásában megszüle- tett 1867. évi törvények ugyanis nem intézkedtek arról, hogy a két társországnak közös ügyekben felmerült kiadásait milyen alapon kell megosztani. A törvény csak az eljárásjogot szabályozta. Ezt követően azután lényegében egyezkedés tárgya volt a közös költségek fedezetének aránya, amikoris a két fél — látszólag elvi alapon — az egyenesadók. a vámok, a fogyasztási adók vagy az állam más be- vételi, vagy éppen a népesség száma szerint kivánta elosztani a költségeket.
A kvóta-tárgyalásokat követő politikai viharok miatt általánossá vált a meggyő—
ződés. hogy a kvóta kiszámításában szükség van valamilyen elvileg és gyakorlatilag is elfogadható alapra. Ezt az alapot vélte megtalálni a nemzeti jövedelemben Horánszky Nándor, országgyűlési képviselő, a Nemzeti Párt elnöke (15) és Ambro- zovics Béla miniszteri tanácsos, a magyar vasutak felügyelője (16).
Horánszky Nándor —- 1896 augusztusában elhangzott - javaslatát, politikai te—
kintélye ellenére — később rövid ideig kereskedelemügyi miniszter volt — sem tér-
gyalta a magyar országgyűlés. Ellenben Láng Lajos egy évvel ezután — 1897 augusz- tusában — röpiratban foglalkozott Horánszky javaslatával. Láng őszinte el- ismeréssel nyilatkozott Horánszky pártatlanságra való törekvéséről. A kvótának a nemzeti jövedelem alapján történő kiszámítását azonban elfogadhatatlannak minő- sítette. Érvei között ott szerepelt azoknak a külföldi lközgazdászoknak'és statiszti-kusoknak a véleménye, akik a nemzetijövedelem—számitás egzaktságában kételked—
NEMZETKÖZI USrSZEHASONLlTASOK 935
tek. Ezenkívül megállapította, hogy mivel a két országban nincsen bevezetve a jövedelmi adó. a nemzetijövedelem-számítás nehézségekbe fog ütközni; végül hang- súlyozta. hogy a nemzeti jövedelem szerinti kötelezettségvállalás ismeretlen arányok vállalását jelentené. Horánszky javaslataival szemben, a fogyasztási adók megosz-
lását javasolta a kvóta alapjául (12).
Ambrozovics Béla, aki bölcsész- és mérnökd—iplomával rendelkezett. és beutazta Nyugat-Európát, 1897 januárjábana Magyar Közgazdasági Társaság ülésén elő- adást tartott: .,Országok gazdasági erejének összeméréséről. A kvóta problémája"
cimen (16). ,,Tele van a levegő kvótával Hozzászólok, de úgy, hogy kizárom belőle a politikát. Nemcsak az általános politikát zárom ki. hanem minden bármi néven nevezendő politikai tekintetet. .. figyelmen kivül hagyok. .. egészen elvont.
mondjuk: tudományos szempontból akarom a dolgot tárgyalni" — kezdi Ambro—
zovics a bevezetőben. Majd egész röviden igy fogalmazza meg a kérdést, amelyre feleletet kíván adni: ha két ország valamilyen célból szövetkezik. hogyan kell meg- határozni az országok gazdasági erejének mértékét, azaz a közös cél eléréséhez szükséges hozzájárulás arányát. Már a bevezetőben nem hagy kétséget afelől, hogy a nemzet 'teljesítőképességének, gazdasági erejének mértéke a nemzeti jövedelem.
az ,.évi értéktermelés".
Fél éven belül tehát másodszor lát napvilágot ugyanaz a gondolat: a nemzeti jövedelem nagyságát kell meghatározni, és csak ez lehet objektív alap — nemzetközi viszonylatban — két ország gazdasági erejének összehasonlítására és tényleges
kötelezettségek vállalására.
Nem volna helyes, ha elhallgatnánk azt a közismert tényt, hogy a nemzeti jö- vedelem nemzetközi szintű összehasonlitása már King és Davenant munkájában is megtalálhatók. A XIX. század végén, 1887-ben pedig Mulhall már Európa 18
országára számítja ki az egy főre eső nemzeti jövedelem nagyságát ((7) 21. old.).
A nemzetközi összehasonlításak nyilván azt célozták, hogy országok gazdasági ere- jét, potenciálját összemérjék. Ilyen nemzetközi összehasonlításoknak is szerepe le- hetett Kautznak már 1855—ben 'közölt megfogalmazásában, ti. hogy az Ausztriai Birodalom a nemzeti jövedelem nagysága tekintetében az európai országok kö- zött ..csak másodrendű jelentőségre tarthat igényt". Előttünk jártak a nyugat—
európai. az észak-európai államok, és Ausztria nemzeti jövedelme egy színvonalon volt Oroszország nemzeti jövedelmével. Ezek a nemzetközi ösezehasonlítások azon- ban osak elméleti alapot adtak az országok gazdasági erejének összemérésére. Nem képeztek gyakorlati gazdaságpolitikai intézkedésekhez kiindulópontot. Horánszky és Ambrozovics javaslatában ezt a tényt tekinthetjük lényeges különbségnek és a nemzetközi statisztikai összehasonlítások történetében kiemelkedő kezdeménye- zésnek.
Ambrozovics irását méltatlanul kezelnénk. ha csak ezt a kezdeményezését emelnénik ki. Az alig 50 oldalas dolgozatban ugyanis részleteiben foglalkozik a nemzeti jövedelem fogalmával, és bemutatja — igaz, hogy csak elméleti példákon
—— kiszámításának módjait. Ambrozovics munkája tehát a magyar szakirodalomban elsőként részletezi a nemzetijövedelem-számítás módszerét, és csak hét évvel ké- sőbb jelenik meg Fellner — igaz, sokkal nagyobb igényű —- konkrét adatokra tá- ,masztkodó. nemzetijövedelem-számitási műve.
A millennium korának magyar közgazdasági szakkifejezéseiből és Ambrozovics sajátos stílusából elég nehéz kihámozni azokat az elemeket, amelyek alkalmasak
gondolatrendszeréne'k bemutatására. Kétséget kizáróan megállapítható azonban,
hogy Adam Smith tanait követte. Ez tehát azt jelentette, hogy csak a produktív munkát tekintette értéktermelőnek. és nagyon élesen —- Fellnernél sokkal szigorúb-936 HUSZAR ISTVÁN
ban — kihagyta a nemzeti jövedelem fogalmából az improduktív tevékenység ered- ményeit. ,, . .. értéktermelésről lévén szó — a mi eljárásunk szerint — csakis a ter-
melők jöhetnek tekintetbe. A bármi néven nevezendő közhatósági alkalmazottak
illetményei, ügyvédek, orvosok, mérnökök. földmérők mint olyanok stb. szerzeményei * adózás alá esnek ugyan és méltán; de az ország értéktermelésének kiszámításánál,amikor ezt direkte akarjuk megtenni, figyelembe nem jöhetnek" ((16) 12. old.).
Ambrozovics olyan következetesen képviselte ezt az álláspontot, hogy a szállítás tevékenységét, annak külön való számbavételét is kihagyta, akár teherszállításról.
akár személyszállításról lett légyen szó, mert úgy vélte, hogy minden forgalomba kerülő termék értékében a szállítás benne szerepel, és a személyszállításnak sincs hatása a termelésre. mert értéke ugyancsak az áru értékében szerepel.
Az értéktermelés egyet jelentett Ambrozovics számára a produktív munka
értékével. Tehát a hozzáadott érték kiszámítására törekedett, mondván: ,,Minden termelő gazdasági egyed, vagyis: a maga kezére dolgozó egyénnek, gyárnak, kö—zületnek stb. a termelésre vonatkozó bevételéből levonni minden a termvelésnél fel—
használt vagy elfogyasztott, de mástól vett— tárgynak (csak tárgynak, anyagnak) az árát. Minden egyebet bennhagyni. Az így nyert összegek együttvéve az ország termelésének az értékét adják..." (16. old.). Ebben a meghatározásban még a ,,szűkített termelési fogalom" szerepel, fel sem merültek még a szolgáltatások kér—
dései. illetve meg kell állapítani, hogy Ambrozovics nem reagált azokra a kifogá-
sokra. amelyeket ebben a korban oly sokan fogalmaztak már meg. többek között
például Say, Roscher és Alfred Marshall.Ambrozovics többször kiemelte, hogy a nemzetijövedelem-számítás végered- ménye szempontjából teljesen mindegy a termelésből vagy a jövedelmekből való kiindulás. ., . .. az egyetlen dolog, amire ügyelnünk kell az, hogy semmit, ami ter—
melést, új értéket jelent, egyszernél többször fel ne számítsunk", (22. old.). lgy
kerülte ki azt a hosszú vitát, amely a tárgyi és személyi módszer néven évtizedeken át tartott a nemzetijövedelem-számítás történetében, és tegyük hozzá, hogy vég—eredményében egyik sem valósult meg teljes következetességgel.
Meglepő, hogy Ambrozovics a nemzeti jövedelmet Kíngtől származó és Adam Smithtől kissé idegen gondolat mintájára és később Mitchell és Kuznetz által pon- tosabban megfogalmazott hármas vetületben fogta fel (17). Az előbb említett el—
méleti fejtegetéseket ugyanis egy "Mathematikai megvilágítás" című fejezet követi.
amelyben a nemzetijövedelem—számítást először a termelés, másodszor az elosztás oldaláról tárgyalja, végül megemliti — igaz. nagyon röviden — a végső felhasználás vetületét is. Ez a matematikai fejezet tulajdonképpen egyetlen példából áll. A példa nagyon egyszerű: Egy munkás ,,a senki erdejében" fát vág, ebből deszkát fűrészel.
faszenet állít elő és tüzelőfát termel ki. A deszkát a kereskedő, a tüzelőt egy ma- gánzó. a faszenet a lakatos veszi meg. A deszkát a fuvaros az asztaloshoz szállítja.
Az asztalos a lakatossal zárat készíttet. és így asztalokat gyárt. Az asztalokat el—
adják a bútorkereskedőnek. A fogyasztó megvásárolja az asztalt. Ambrozovics az—
után bemutatja, hogy az áruk — a deszka, a faszén, a tüzelőfa és az asztal —, ame—
lyek keletkeztek, mennyi új értéket képviselnek? Második példájában bemutatja a
körforgásban keletkező tiszta jövedelmek megoszlását az erdei munkás, a fuvaros, a deszkakeres—kedő, a lakatos, a műhely bérbeadója és a bútorkereskedő között.
Végül utal arra, hogy egyszerű képletekkel felírt tiszta jövedelmekből levonva a saját szükségleteket fedező kiadásokat, megkapjuk a megtakarítást, a tőkeképződés alapját. Ez a számszerű példákkal illusztrált módszer, az említetteken kívül kitér még az amortizációra, a műhely bérére és más olyan apró tételekre is, amelyekből az tűnik ki, hogy ez a példa az egész közgazdasági folyamatot kívánta bemutatni,
több oldalról. Ambrozovics frappánsan igazolja, hogy a hozzáadott érték azonos, akár a jövedelemből, akár a keletkezett áruk oldaláról indult el. A példa nagyon tudatos, A magánzó képviseli a fogyasztást. A háztulajdonos a vagyont. a tőkét.
Az erdei munkás az őstermelőt, az asztalos, a lakatos az ipart, a fuvaros a szálli- tást. a deszka- és bútorkereskedő pedig a kereskedelmet. A példa tanítóerejét és világosságát méltányolni kell.
A következő fejezetben Ambrozovics kilép a zárt termelési ciklusból, és a nem—
zetközi viszonyokat tárgyalva. részletezi a külföldi tőkék után fizetendő kamatokkal, valamint a belföldiek külföldön keletkező jövedelmével összefüggő műveleteket.
Az utolsó oldalakon mutatja be a nemzeti jövedelem nemzetközi összehason- litásával kapcsolatos műveleteit. Figyelemre méltó, hogy a közös teherviselés, a kvóta helyes arányának megállapítására az országok gazdasági erejét. arányaiban helyesen jellemző egy főre eső nemzeti jövedelem összegét csak bizonyos korrek—
ciók után tartotta helyénvalónak. Különböző országok nemzeti jövedelméből a szükséglet fedezésére levonandó összeg felett nagyon eltérő nézetek merülhetnek
zetközi összehasonlítás alapjának.
A szükséglet, illetőleg a felesleg statisztikai meghatározását nem részletezte, azonban utalt arra, hogy a szükségletek különbözők. ,,...a nélkülözhetetlen szükséglet fedezésére levonandó összeg felett nagyon eltérő nézetek merülhetnek fel . .. az illető országok esetleg egymástól különböző viszonyai (gazdagabb, vagy szegényebb volta stb.) is figyelembe veendők . . ." (48. old.). Ez a gondolat kétség- telen előfutára annak, hogy a nemzeti jövedelem nemzetközi szintű összehason- lítósában nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gazdaság struktúráját, az egymástól eltérő szükségletek rendjét és arányát. Ha arra gondolunk, hogy a pénz vásárló- erejét és a gazdasági struktúrák eltérésének hatását az egy főre eső nemzeti jö- vedelem összehasonlitásában csak az utóbbi években sikerült közel megnyugtató módon megoldani (utalok a bináris nemzetijövedelem- és más számítási módsze- rekre). akkor azt kell mondanunk, hogy Ambrozovics nem mindennapi leleményes- séggel tapintotta ki a nemzetközi összehosonlitások egyik központi kérdését ((18) 21—28. old.). S még valamit: az előző idézetből egy figyelemreméltó gondolatot kihagytunk. Azt ti.. hogy: ,. . .. egy-egy lélekre bizonyos és egyenlő összeg . .. re- zerválandó . . ." (48. old.).
Ambrozovics munkájáról rajzolt képet még azzal kell kiegészíteném, hogy rend- kívül megnyerő és nagyon világos a nemzetijövedelem—számítás különböző módsze—
reit bemutató algebrai megoldása. Kár, hogy tanulmányában egyetlen forrás—
munkát sem idéz, és így nem állapíthatjuk meg pontosan, csak sejthetjük, hogy gondolatai, meghatározásai. algebrai műveletei honnan erednek. Nem kétséges, hogy Ambrozovics nagyon alaposan ismerte a közgazdaságtan elméieti munkáit. s figyelmeztet a számítás korlátaira és nehézségeire: ,, . .. csak több vagy kevesebb valószínűségről beszélhetünk; az eredmény pontossága csakis a végrehajtásra szánt fáradságtól és a végrehajtás eszközeitől függ.
Hogy így is. úgy is, mindenféleképp eléggé bonyolódott még a dolog? . ..
Hát igen. De természeténél fogva nehéz feladatot könnyűvé tenni nem lehet.
Helyes elvek, vezérfonal, némi útbaigazítás — fejezi be előadását — ez mind amit az ilyen kérdésekben a tudomány nyújthat" (53. old.).
*
Összefoglalásként remélem, hogy a mondottakkal sikerült bizonyítanom egy—
részt azt, hogy a nemzetijövedelem-számitás fogalma. módszerei Magyarországon már Fellner idézett művének megjelenése előtt is ismertek voltak. Másrészt azt kí—
933 - HUSZAR lswm -- '
vántam megvilágítani. hogy nemcsak elméleti megfontolások, hanem objektiv gaz-_
dasógpolitikai körülmények is —- nevezetesen a kvóta problémája — hozzájárul—bak a magyar nemzetijövedelem—számítás megvalósulásához. Arra is fel szerettem volna hívni a figyelmet. hogy Magyarországon —- a millennium idején két műben is fel- *
merült a nemzeti jövedelem összehasonlítósónak gondolata. szükségessége és isa-' mét hangsúlyozom, hogy nemcsak elméleti. altalanos kivánsógként. hanem konkrét
g—azclasógpolitikai célzatú intézkedés —- nevezetesen a kvóta-kiszámítás -— alapja- , ként. Végül arra törekedtem. hogy Ambrozovics tanulmányából kiemeljem azakatf "a részleteket. amelyek magukban hordozták az elméleti és gyakorlati nemzeti—'
jövedelem—számítás legfőbb problémáit.
lRO DALOM
(1) Dr. Horváth Róbert: A polgári nemzeti jövedelemszómitós Magyarországon. Statisztikai Szemle.
1956. évi 4. sz. 324—337. old.
(2) Hetényi István: Hozzászólás dr. Horváth Róbert ,.A polgári nemzeti jövedelemszómítós Mogyor- országon" c. cikkéhez. Statisztikai Szemle. 1956. évi 4. sz. 338—342. old.
(3) Dr. Haipál Gyula: A nemzeti jövedelem fogalmi meghatározásának egyes gazdasógelméleti kér- dései. (Hozzászólás dr. Horváth Róbert: A polgári nemzeti iövedelemszómitós Magyarországon c. tanui—
mónyáhaz) Statisztikai Szemle. 1956. évi 11—12. sz. 990—1001. old.
(4) Dr. Kenessey Zoltán: Adalékok a nemzetijövedelem-szómitós hazai történetéhez. Statisztikai Szemle.
1967. évi 8—9. sz. 902—911. old.
(5) Katus László: A kelet-európai iparosodás és az ..önólló tőkés fejlődés" kérdéseihez. Történelmi Szemle. 1967. évi 10. sz. 1—45. old.
(6) Berend T. Iván — Ránky György: Nemzeti jövedelem és tőkefelhalmozódós Magyarországon 1867-—
1914. Történelmi Szemle. 1966. évi 2. sz. 187—203. old.
(7) F. Studenski: The income af nations. Univ. Press. New York. 1958. XII. 554 old.
(8) Kautz Gyula: Az Ausztriai Birodalom statisztikája különös tekintettel Magyarországra. Pest. 1855.
440 old.
(9) Pisztóry Mór: Az Osztrák—Magyar Monarchia statisztikája. a legújabb adatok alapján. Eggenber—
ger. Budapest. 1874. 516 old.
(10) Kautz Gyula: A nemzetgazdaság— és pénzügytan rendszere. !. Budapest. 1890. Xll. 323 old.
(11) Földes Béla: A kvóta-ügy negyvenéves történelmének fő mozzanatai. Közgazdasági Értekezések.
ll, köt. Budapest. 1914. 189—198. old.
(12) Láng Lajos: Javaslat a auóta megállapítására. Budapest. 1897. 49 old.
(13) Fellner (Frigyes) Friedrich: Die Sehötzung des Volkseinkommens. Berlin. 1904. 46 old.
(14) Matlekovits Sándor: Közgazdasági viszony Ausztria és Magyarország között. Közgazdasági Lexi- kon. Budapest. 1900.
(15) Horánszky Nándor: A kvóta kérdés. Nemzeti Újság. 1896. augusztus 18. és 19.
_ (16) Ambrozovics Béla: Országok gazdasági erejének összemérése'ről. A kvóta problémája. Eggen-_
berger. Budapest. 1597, 53 old.
(17) Current problems in measürement of national income. l$l Bulletin. 1934. évi 2. sz.
(18) M. Gilbert—I. V, Kravis: An international comparison of national products and the purchasing power of currencies. OEEC. Paris. 1954. 203 old.
PEBIOME
Hacromgaa CTaTbSI coaepmm ma'repnaA aomaaa, oőcymaeanoro Ha cocmzameiicx 8—10 man 1972 roza X abreazmoü ce,—ccm; paőotreü rpyrmb! no ucropun emma—xxx CTaTucrmec-
Koü cekgnn Benrepcxoro akoxomnuecxaro oőlgec'raa.
Ocmuarmuaancr; Ha BOHPOCC BOSHHKHOBCHHE HCTOPKK Hayxm H 66 sanaaax aBTOp DTMG'
uaeT, lna 13 Hauamnmifx nepuozz erga umem macro naaamuoe nephilim—enne nayuHo-uccxeao- BaTeAbcxoü AeHTeAbHOCTH n ucropuu nai-mail Haytmoii O'TpaCAH. B xoae naAbHeümem pas-
BHTHH HCTOPHH HayKH npespmgamcz B CaMDCTOHTCAbHyK) ÁHCanAI/H—iy, HO Toma paccmm'pe-
HHC 'reM ocylgecmAseTcn exge B oőmem 371116. B naAbHeümnü nepnoa, —— Kou'opmü nyomu-
mae'rcx H HOHbIHC, —— ZIZI-"'la?! ancgnnm—ma, HBPHAY C pacpri'mcm aeTaAeü, HpOHBBOAl/IT THK-
me MEvorocropOHHnii aHaAns cm;-m memny Hayxoii n oőrgemnom, rrro BO Bce őmnmeü Niepe
le/IBOZIPIT K HOBOMy CHHTCBy, K HHTCPAHCILHUAHHHPHOÉ 3UOX€ B HCTOPHH Hayxn.
B zxaAbHeümeM aBTOp aeMoHcrpx—xpye'r eror 60Aee Bbxcoxnü ypoaeHb HayllHO-MCTOPHHCCP KOTO anTesa Ha namam ne chopun c'ra'mcruxu npmwepe n.o cnx nop RemaseCTHoü, npoamecmpoaaameü TBOOLICCTBy mpuabema maximuma, npeaucropmr pacue'ra nagnonaAbuoor
? aoxozxa. PachanHBaeT, memay npouuM, Teape'muecxym ABRTeAbHOCTb Ábmnbr Kayrga u pexomenzxagnn Hangopa XopchKu. Hoapoőno ocTanaBAnBae'rcn Ha coc- TonnmeMcn B 1897 roay zxoanae Benbl AMőpOBOBulia, B KOTOpOM, B cnnae C mrc-
NEMZETKÖZI USSZEHASONLlTASOK 939
Kyccnei't o AOAe BaHoca (,,KBOTbx") Benrpuu e peam—taagno COBMeC'I'HbIX HAaHOB Ancwpo-Beu—
repcmoü Monapxuu ylleAHe'TCH BHHMHHl/Ie Taxme n npnngnnaxbnbm BonpocaM HagHOHSAbHOFO onoaa. Amop yKaBblBaeT Ha Te OÖCTOHTEADCTBO, lno nonmuen MeTOAbI pacttom uagnouaxb- unom ztoxoaa őbmn B Benrpuu HBBECTHbX 14 110 nallam ACHTCADHOCTH (DeAAHepa n LITO nx BosuuKHOBeHmo cnocoócsraosajm Taxme u OÖbCKTHBHbIC exouomuuecxnc ycmsym. KpOMc aTox'o Mmmm oöuapymmb, lna Mbtchb o memayuapoauom cpaanenun HagHOHaAbeIX aoxoztoa 5035"an B Benrpnu yme Ha CTbIKe mayx cToxeTuü.
SUMMARY
The study is the lecture discussed on the Tenth ltinerary Session of the Working Group for History of Statistics ot Statistical Section of the Hungarian Economic Society, held from 8th to 10th May, 1972.
Dealing with the development and tasks of history of science the author establishes that at the beginning research and its history had been interwoven. ln the course of further development history of science has evolved as an independent discipline, that time however the different subjects were discussed in general. ln a later period —- where we are at present — it performs, besides the exploration of details. the extensive analysis of relations existing between science and society as well. Thus the demand for a new synthesis, the
interdisciplinary period of history of science. is increasingly realized.
After this, the author deais with historical events. preceding Frigyes Fellner's activity and unknown so for, in the field of national income computation as a statistico-historical example ot a high—level synthesis of the history of science. He refers, among others, to Gyula Kauiz's theoretical work as well as to Nándor Horánszky's proposals. He discusses in detail Béla Ambrozovics' lecture held in 1897 which dealing with the debate on Hungary's share in the common burden of the Austro-Hungarian Monarchy, devoted attention also to the conceptual auestions ot national income. The author points out that the concept and methods of national income calculation were known in Hungary before Fellner's work.
moreover objective economíco-political conditions also contributed to the realization of the national income calculation. ln addition it can be established that the idea and necessity of the international comporison of national income emerged in Hungary already at the turn of the century.
