A nemzetközi ipari termelékenységi összehasonlítások módszertani kérdései

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A NEMZETKÖZI IPARI TERMELEKENYSEGI

ÚSSZEHASONLlTÁSOK MÓDSZERTANI KERDESEF

NYERS JÓZSEF

A nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővülésével, a nemzetközi munkamegosz- tás szélesedésével, az együttműködési formák gazdagodásával, a termelési, a keres- kedelmi. a pénzügyi és hitelkapcsolatok fejlődésével az országok kölcsönös informá—

cióigénye fokozódik. Kielégítése szervezetten, részben egyeztetett módszerek alapján az ENSZ. továbbá a különböző gazdasági szervezetek (KGST, OECD, EGK) keretei—

ben történik. Bizonyos témák részletesebb vizsgálatára, nemzetközi összehasonlítá- sokon alapuló elemzésre sok esetben két vagy több ország szakértőinek bevonásával ad hoc munkakapcsolatok jönnek létre. E bizottságokban főként a gazdasági fejlő-

dés minőségi elemeit (életszínvonal, szolgáltatások színvonala, termelékenység, mű-

szaki haladás) vizsgálják, amelyeknek nemzetközi összehasonlítása nagy körültekin- tést. tapasztalatot s egyeztetett módszerekre épülő statisztikai adatbázist igényel.

Az ipart érintő témák közül a termelékenységi összehasonlitások a leggyakoribbak.

A gazdasági fejlődés nemzetközi összehasonlításának és értékelésének különös hangsúlyt adott az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia 1975-ben Hel—

sinkiben elfogadott Záróokmánya is, amely kiemelte a termelésre, a nemzeti jöve—

delemre, a költségvetésre, a fogyasztásra és a termelékenységre vonatkozó, nemzet- közileg összehasonlitható statisztikai adatok kidolgozásának célszerűségét és szük—

ségességét.

A szocialista országok számára az ipari termelékenységi színvonal összehason- lítása a fejlett tőkés országokéval a két világrendszer között folyó gazdasági verseny szempontjából is fontos. A szocialista országok, közöttük a KGST-országok az ismert történelmi adottságok következtében kialakult műszaki—gazdasági hátrányukat csak részben egyenlítették ki, a további gyorsabb ütemű fejlődés érdekében megbízható- an és sokoldalúan fel kell tárni az elmaradás mértékét s a fejlődés hatóerőit. Ez egy—

aránt elengedhetetlen a gazdaságirányitás döntéseinek meghozatalához, illetve a gazdasági egységek részéről a megfelelő intézkedések megtételéhez, végrehajtá- sához.

A KGST—országok és a fejlett tőkés országok közötti ipari termelékenységi ösz—

szehasonlításokat nagymértékben zavarják a két országcsoport statisztikájában mu- tatkozó jelentős. sok esetben nehezen áthidalható módszertani különbségek. A KGST-országok. valamint az OECD—ben tömörült fejlett tőkés országok egymástól eltérő, a szervezeten belül viszont kötött módszereket fogadtak el és alkalmaznak,

'A KGST Statisztikai Állandó Bizottság keretében hasonló témában rendezett nemzetközi tudomán os szemináriumra (Budapest, 1978. április 11—14.) a magyar delegáció által összeállított beszámoló alapján ki al—

gozatt tanulmány.

3—

ami számos, sok egyeztetést igénylő problémát vet fel. Az Európai Statisztikusok Ér- tekezlete e témában több ajánlást dolgozott ki és fogadott el, alkalmazásukra azon-r

ban ez ideig még csak néhány esetben került sor.

A módszertani kutatások és a gyakorlati összehasonlitások segítése és további ösztönzése érdekében a KGST Statisztikai Állandó Bizottság magyar delegációja

1978. április 11. és 14. között Budapesten tudományos szemináriumot rendezett e témában.1 Az összehasonlítások főbb módszertani problémáit s azok megoldásának ' módját az elvégzett összehasonlitások, valamint az emlitett tudományos szeminárium eredményei alapján az alábbiakban összegeztük.

A TERMELÉKENYSEGI SZlNVONAL MUTATÓI

Az ipari termelékenységi színvonal nemzetközi összehasonlítása a gyakorlatban

két vetületben történhet. Vizsgálhatjuk a termelékenység időbeli változását. s— célul tűzhetjük ki két vagy több ország bizonyos időpontban elért színvonalának összeha- sonlítását és értékelését. A termelékenység dinamikájának összehasonlítása nem

ütközik alapvető módszertani nehézségekbe, az indeXek kiszámításakor a viszonyítási

alap és a viszonyított mennyiség ugyanis tartalmilag nem tér el számottevően. Az országok indexszámítási módszerében ugyan lényegesek a különbségek, ezek azon- Ban a fejlődés tendenciáit sokkal kisebb mértékben befolyásolják, mint az országok

közötti szinvonaleltérések.

Lényegesen több és nehezen áthidalható problémát vet fel az ipari termelé- kenységi színvonal országok közötti összehasonlítása. Különösen érvényes ez a KGST-országok és a fejlett tőkés országok közötti vizsgálatokra, ahol a mutatók tar—

talma, az osztályozási rendszerek, tehát a statisztikai megfigyelés is különbözik.

Az eddig elvégzett két- vagy többoldalú termelékenységiszínvonal-összehasonli- tások a termelékenység ,,tázisszintű" fogalmán alapultak, tehát csak az élőmunka-

ráfordításokat vették figyelembe. A szélesedő körben tért hódító hatékonysági vizs-

gálatok a teljes, tehát az élő- és a holtmunka—rátordításokat is tartalmazó mutatók

alkalmazását igénylik. Ez utóbbi mutatószámok nemzetközi összehasonlítása azon- ban ez ideig még megoldatlan, kísérletek több irányban is folynak, gyakorlati ered—

ményekről azonban nincs tudomásunk.

Amennyiben a termelékenységi színvonal összehasonlitásához az élőmunka- ráfordításokat vesszük, a termelést is az ezen ráfordításokkal létrehozott értékkel.

azaz a nettó termelési értékkel indokolt mérni. Ennek nemzetközi összehasonlítása közvetlen átszámítás útján rendkívül munkaigényes, nehezen megoldható, s számos

tényező torzító hatása még így sem küszöbölhető ki. A gyakorlatban ezért közelítő

módszereket alkalmaznak, amelyekkel kapcsolatos elméleti megfontolásokat, mate- matikai levezetéseket számos anyag. köztük két ENSZ—dokumentum2 is tartalmaz,

részletes ismertetésüktől ezért itt eltekintünk.

A KGST és a feljett tőkés országok között eddig elvégzett termelékenységi ösz-

szehasonlításokban a nettó termelést közelítő következő módszereket használták:

— az egyedi termelési indexek módszerét az Ausztria és Magyarország közötti összeha- sonlítósokban (valamennyi ágazatra), a Csehszlovákia és Franciaország közötti összehasonlí- tásban (az ágazatok többségénél). e négy ország közt végzett összehasonlitásban, továbbá

1A tudományos szeminárium teljes anyagát a Központi Statisztikai Hivatal orosz nyelven ,.Problemü metodologii mezsdunarodnogo szoposztavlenija mezsdu sztranami-cslenami SZÉV l razvitümí kapltallszticseszkíml sztronomi urovnej proizvoditel'nosztl truda v promüslennosztl ! foktorov, vlijajuscsih na nee. Materialü szemi-

nara. (SZÉV. h. n. e'. n. 163 old.) címmel tette közzé 1979—ben. ,

? Methodologicai problems of international comparison of levels of labour productivity in industry. No.

21/ST,"CES/21/ United Nations. New York. 1971.; Measuríng labour productivity. ILO. Geneva, 1969.,172 old.

IPARI TERMELÉKENYSÉGI USSZEHASONLITASOK 821

a Csehszlovákia és néhány tőkés ország, valamint a Német Szövetségi Köztársaság és Ma- gyarország közt publikációk alapján elvégzett számításokban;

— a bruttó termelést vették alapul a Csehszlovákia és Franciaország közti összehasonli- tásban az ágazatok kisebb részére, továbbá a publikációk alapján lefolytatott Német Demok- ratikus Köztársaság és Német Szövetségi Köztársaság közti összehasonlításokbon;

—— az egyedi termelékenységi indexeket a Csehszlovákia és Franciaország közti összeha- sonlitásban szinte ugyanazon ágazatokban alkalmazták, mint az egyedi termelési indexeket, és ugyanennél a hozzáadott termelési érték índexei alapján három ágazatban végeztek számí- tásokat.

A termelékenységi színvonal értéki mutatók alapján történt összehasonlításakor elkerülhetetlenül szembe találjuk magunkat a termelés számbavételének, értékelé- sének és a munkaerő-ráfordítások mérésének, egységes értelmezésének kérdéseivel.

Ismertek a különbségek a KGST-országok és a fejlett tőkés országok között a bruttó termelés fogalmának értelmezésében. A nettó termelési érték fogalma elméletileg tisztább, következésképpen számítása is lényegesen közelebb áll a két országcso- port gyakorlatában. A nettó termelési érték közvetlen módszerekkel történő nemzet- közi összehasonlítására azonban csak ritkán kerül sor a már említett okok miatt.

Az értéki számbavétel alapvető eleme az ár, melynek képzése és tartalma szin—

tén különböző a két országcsoportban. Az ipari termelést a KGST-országokban ter- melő áron (forgalmi adó nélkül) értékelik, a tőkés országok árai viszont gyakran a fogyasztási jellegű adókat is tartalmazzák. A tapasztalatok szerint mód van arra, hogy a tőkés országokban alkalmazott árakat megtisztítsák a fogyasztói jellegű adók- tól. és így a két országcsoportban alkalmazott árak tartalmilag e szempontból ösz- szehasonlíthatókká válnak. Az országok belső árarányaiban mutatkozó különbségek viszont már nem küszöbölhetők ki. Az eltérések felméréséhez gyakran alkalmazott módszer az, hogy az összehasonlitásban részt vevő országok termelési értékét a partnerek árrendszere alapján is kiszámítják. Az országok közötti eltérő árképzés és árarányok szerepe természetesen elsősorban az értéki mutatók alapján végzett összehasonlításokban jelentős, az ún. terméksoros módszereknél az árak gyakorla—

tilag a súlyozás eszközei, így hatásuk és szerepük az előbbinél értelemszerűen kisebb.

A termelékenységi mutató másik összetevőjét, az élőmunka—ráfordításokat több mutató alapján lehet mérni és értékelni. A legátfogóbb mutató ..az összes foglalkoz- tatottak száma". amelyet a két országcsoportban közel azonos tartalommal használ- nak. A Nemzetközi Munkaügyi Statisztikusok 8. Konferenciája ajánlást dolgozott ki és fogadott el, amelyet a tőkés országok többsége alkalmaz, s amely közel áll a KGST-ben kidolgozott és elfogadott értelmezéshez. Néhány tartalmi és számbavételi

probléma azonban így is felmerül.

A különböző szervezeti sajátosságok miatt eltérések adódhatnak a KGST—. il—

letve az egyes tőkés országok között a tekintetben, hogy az ágazati összes létszám az ipari tevékenységen foglalkoztatottakon kivül nem azonos mértékben tartalmaz más, nem ipari jellegű (kereskedelmi, szociális—egészségügyi stb.) tevékenységet végzőket is. Összehasonlíthatósági problémát okozhat az is, hogy az egyik ország- ban a kutatási—fejlesztési, továbbá a karbantartő—javító—szolgáltató tevékenység magában az adott ágazatban történik (s a létszám is ott szerepel), a másik ország—

ban viszont az előbbieket más ágazatba, esetleg részben az iparon kívüli gazdasági ágakba összpontosítják. A gyakorlati tapasztalatok szerint teljes azonosságot nem

lehet biztosítani, viszont feltárhatók azok a nagyobb volumenű tevékenységek, ame-

lyek csak az egyik országban találhatók meg, s amelyeknek munkaráfordításai ága- zatonként leválaszthatók. A másik megoldási lehetőség az, amit az 1975. évi Ausztria és Magyarország közti összehasonlítás során is követtünk, hogy ágazatonként az

összes tevékenység termelési értékét vettük. s természetesen ennek megfelelően a

foglalkoztatottak létszámában is szerepeltettük a nem ipari jellegű tevékenységet

folytatók létszámát.

Országonként eltérő az ipari tanulók. az otthon dolgozók és a részmunkaidőben

foglalkoztatottak száma is. ugyanakkor a termelékenység szempontjából teljesítmé-

nyük nem tekinthető azonosnak a többi foglalkoztatottéval. Az esetleges torzítások

kiküszöbölésének leggyakrabban alkalmazott módja az. hogy mindkét országban

figyelmen kívül hagyják az e kategóriába tartozók létszámát.

A munkaráfordítások mérésének és számbavételének gyakran alkalmazott mu- tatója a ,,munkások létszáma" és a ,,munkások teljesitett órái". A .,munkás" fogalma

a korábbi évek gyakorlata alapján meglehetősen homogénnek tűnik, értelmezése a

különböző országokban nem tér el lényegesen. Az utóbbi évek tapasztalatai azon—

ban mást mutatnak. A fejlett tőkés országokban a besorolás ismérvei — főként bére- zési okok miatt — változnak. s ágazatok. vállalatok között is jelentős a szóródás. A tu—

dományos—technikai forradalom hatásaként az ipari termelés és tevékenység jellege a szocialista országokban is jelentősen átalakul, amelynek hatása egyes országok-

ban a statisztikai számbavétel változásában is tükröződik. Az 1975. évi osztrák—ma—

gyar termelékenységi összehasonlitásban nem is nyílt mód az egy munkásra jutó—

termelés megbízható összevetésére, s valószínű, hogy a jövőbeni összehasonlítások

során mérlegelni kell e mutató alkalmazásának célszerűségét.

A STATISZTIKAI SZÁMBAVÉTEL KERETEl

A két országcsoport közötti ipari termelékenységi összehasonlitásokban gondot okoz magának a vizsgálat körének a kijelölése is. Az ipar fogalmát különbözőkép- pen értelmezik az egyes országok, és a tulajdonviszonyok eltérése következtében az ipar tagolása is más. A fejlett kapitalista országok többségében - az ENSZ-ajánlá—

sokkal összhangban -- az ipar (manufacturing) fogalmán a feldolgozó ipart értik.

külön gazdasági ágként kezelik a'bányászatot. valamint a víz-, villamosenergi'a— és gáztermelést. A szocialista országokban e három népgazdasági ág egészét tekintik iparnak, sok esetben - például a KGST ágazati tagolásában — ezen tevékenységek

nem választhatók egyértelműen külön. Megtévesztő lehet továbbá az ENSZ—ajánlá- sokban tágabb értelemben alkalmazott ipar (industry) fogalma is. amelynek tartal-

ma lényegében felöleli a KGST-országok anyagi termelő ágazatait.

A KGST—országokban az ipari tulajdonformák szerint állami (minisztériumi és tanácsi). szövetkezeti és egyéb (főként magán-) iparra bontják. Ezen osztályozás

azonban tartalmi különbségeket takar két vonatkozásban is: egyrészt az állami s

ezen belül a minisztériumi irányítású vállalatok körében az üzemméret - néhány ki—

vételtől eltekintve — lényegesen nagyobb, mint a szövetkezeti, illetve az egyéb ipar—

ban; másrészt az állami vállalatok felszereltsége, technikai ellátottsága is lényege—

sen kedvezőbb. A termelékenység színvonalára mindkét körülmény jelentős hatással van. A tőkés országok többségében az iparon belül a gyáripart és a kézműipart kü- lönböztetik meg, országonként váltakozva. általában a foglalkoztatott munkások lét—

száma alapján vonják meg a határt. Az összehasonlítások körének kijelölésekor e

körülményre fokozott figyelmet kell fordítani.

Az Ausztria és Magyarország közötti összehasonlításokban például osztrák rész- ről az ún. ,,lndustrie -l— Grossgewerbe". magyar részről pedig az ..állami -l— szövet- kezeti" ipar szerepelt a vizsgálatban, amelyek tartalmilag közel álltak egymáshoz.

A publikációk alapján végzett (Csehszlovákia és néhány tőkés ország, Német De—

mokratikus Köztársaság és Német Szövetségi Köztársaság. Német Szövetségi Köztár-

iPARI TERMELÉKENYSÉGI ÖSSZEHASONLITASOK 823

saság és Magyarország közti) összehasonlításoknál erre nem volt mód, ezért a

KGST—országok a szocialista iparra vonatkozó adatokat a tőkés országok egész iparával vetették egybe.

A termelékenységi színvonal részletesebb vizsgálata esetén gondot okoz az or-

szágonként különböző ágazati tagolás. Az egyes országcsoportokon belül közös nevező lehet az ENSZ, illetve a KGST osztályozási rendszere, a két országcsoport

közötti vizsgálathoz viszont szinte minden esetben külön—külön kell kialakítani azt (az ágazati bontást, amely viszonylag megbízható összehasonlítást tesz lehetővé. En—

nek egyik lehetősége az, hogy az összehosonlításban részt vevő országok egyikének ágazati rendszerét veszik alapul. Ez a módszer elkerülhetetlen akkor. ha az összeha- sonlítás nem a két ország együttműködésével, hanem a rendelkezésre álló publiká-

ciók alapján történik.

Az eddig elvégzett ilyen jellegű összehasonlítások közül a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közöttiben a Német Demokratikus Köztársaság 1967. évi, a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország között vég-

zett vizsgálatban pedig a Német Szövetségi Köztársaság 1959. évi ágazati rendszerét tekintették alapnak, s a másik ország adatait különféle átsorolások, számítások révén

a közös rendszerhez igazították. E módszert alkalmaztuk a még kísérleti jellegű első osztrák—magyar összehasonlításnál is, ahol az osztrák ágazati rendszer került elfoga- dásra és alkalmazásra. Az együttes tevékenység, a közös, egyeztetett módszertan alapján végzett összehasonlítások esetében azonban — és egyre inkább ezek lesz- nek a jellemzők —- célszerűbb nemzetközi méretekben alkalmazott ágazati rendszert alapul venni. Ily módon ugyanis az összehasonlítás jobban illeszkedik a nemzet- közi gyakorlathoz, s más országok számára is inkább adódik lehetőség az összeha—

sonlítás eredményeinek hasznosítására.

Bármilyen közös ágazati rendszer alkalmazása természetszerűen szükségessé te- szi, hogy az összehasonlításban részt vevő országok nemzeti ágazati rendszerükön

különféle módosításokat végezzenek, s ezek révén közelítsék a közös rendszert. A

legnagyobb pontosság akkor lenne elérhető, ha a módosítások eredményeként a

közös (KGST vagy ISIC) ágazati rendszerben foglaltakkal azonos termékcsoportokat

sorolnának egy-egy ágazatba. Az adatbázis azonban mindenütt szervezeti alapon

nyugszik, ezért csak arról lehet szó, hogy alágazatokat, esetleg üzemeket (establish-

ment) soroljanak át szükség szerint az egyik ágazatból a másikba. Vállalatnál kisebb egységek (telepek vagy üzemek) átsorolása, tehát a vállalatok megbontása ajánla—

tos. A KGST—országok többségében. így hazánkban is az ilyen számításokhoz szük- séges termelési érték jórészt csak becsléssel képezhető.

Gyakran előfordul, hogy az alapul vett nemzetközi ágazati rendszerben szereplő tevékenységek. alágazatok közül valamelyik csak az egyik ország iparában szerepel.

a másikéban nem (például Magyarországon — Ausztriával szemben —— nincs meg a személygépkocsi—gyártás termelési fázisainak többsége. a bauxittermelés viszont Ma—

gyarországon lényegesen nagyobb szerepet játszik, mint Ausztriában stb.). Ezeket az ágazatokat — mint össze nem hasonlíthatókat — célszerű a vizsgálatból kirekesz—

teni, amint ez a gyakorlatban meg is történt. Nem jelent az alapnak tekintett ágazati rendszerhez képest túlzott eltérést az sem, ha olyan kisebb ágazatokat (például egyéb ipar, kézműipar) nem vonnak be az összehasonlításba, amelyek a KGST—ta-

)golásban vagy az lSlC-ben szerepelnek ugyan, termelékenységük megbízható össze-

hasonlitása azonban nem oldható meg.

További kérdésként merül fel az ágazati bontás mélysége. Kétségtelen, hogy a

"mélyebb bontás elvileg több információ szolgáltatását, az elemzés gazdagítását ten—

rné lehetővé. Főként azért tagolták az ipart a csehszlovák—francia összehasonlítás-

ban (a 9 ágazatcsoporton belül) 39, az első osztrák—magyar összehasonlításban pedig 20 ágazatra. A gyakorlatban azonban kiderült. hogy a megnövekedett számi- tásigény nem állt arányban az eredménnyel: a nagymértékű dezaggregációban az adatok pontossági határai szélesedtek. a termelékenységi indexek megbízhatósága jelentősen csökkent. Az összehasonlitások többségében az ipart 9—12 ágazatra (rész- ben ágazatcsoportra) tagolták. messzemenően figyelembe véve, hogy a számítások-

hoz szükséges többi —— főként a munkaráfordítási — adatok milyen bontásban biz-—

tosíthatók.

A termelékenységi összehasonlítás módszerétől függően változó intenzitással, de minden módszer alkalmazása esetén felszínre kerül az ágazati terméknámen- klatúrák egyeztetésének, valamint a termelés eltérő szervezeti és technológiai ha-

táraiból adódó torzítások kiküszöbölésének kérdése.

A leginkább elterjedt egyedi termelési indexek módszerének alkalmazása esetén

az egyes ágazatok közös terméknámenklatúrájának kidolgozásakor a következőkre

kell tekintettel lenni:

— a termékek olyan széles körét vonják be az összehasonlításba, hogy együttes termelé- sük az ágazat termelésének nagy részét (az eddigi gyakorlat alapján legalább 70—75 száza- lékát) képviselje:

— lehetőleg mély termékbontást alkalmazzanak, figyelembe véve azt is, hogy az adott tagolásban rendelkezésre álljanak a mérlegeléshez szükséges súlyszómok;

—- az összehasonlítósba vont egyes termékek műszaki jellemzői (teljesitmény, minőség stb.) közelítően azonosak legyenek a két országban.

Az elsőként említett követelmény alapvetően az ágazatok termékstruktúrájában az országok között fennálló eltérések mértékének a függvénye, ami ágazatonként je- lentősen változó. A második követelmény teljesítését a termékek országonként eltérő mélységű számbavétele befolyásolja, s a gyakorlatban természetszerűen az össze- vontabb megfigyelést alkalmazó országhoz kell alkalmazkodni. Az eddig elvégzett összehasonlítások közül az osztrák és a magyar ipar közti vizsgálatban például ága—

zatonként legalább 13, de több ágazatban 30—40 (néhol 70—80) terméket, illetve ter-

mékcsoportot sikerült összehasonlitani, mig a csehszlovák—francia összehasonlítás

során a legtöbb ágazatban csak 3—10 termékcsoport szerepelt, a reprezentáció vi-

szonylag magas mértéke mellett.

Az eddig végzett vizsgálatok többsége nagy figyelmet szentelt a részleges meg—

figyelésből származó problémáknak. amely sok esetben az adatok és eredmények megbízhatóságának sarkalatos pontja. A termelési indexek módszerén alapuló ösz- szehasonlítások esetében —- ritka kivételtől eltekintve -— a reprezentáció mértéke nem volt kielégítő. s ezért szükségessé vált a nem teljeskörűségből származó torzítás csök- kentése. A korrekcióknál általában abból a meggondolásból indultak ki, hogy van- nak mutatók, amelyeknek kisebb a nem teljeskörűségből származó hibájuk. mint a termelési indexeknek. s amelyek alkalmazásával a mintával jobban lehet közelíteni

a teljes sokaság értékeit. mint az egyedi termelési indexek átlagolásával. Elméleti

megfontolások alapján két mutatószám jön számításba: a termelékenység és az

árak.3

Az első esetben az a feltételezés, hogy a minta termelékenységi indexe jobban

közelíti a teljes sokaság termelékenységi indexét, mint ahogyan a minta termelési indexe közelíti az egész sokaság termelési indexét. A második esetben ugyanez a feltételezés az árakra vonatkozik. A hipotézis jogosságát az támasztja alá, hogy a tapasztalatok szerint az egyedi termelékenységi indexeknek és az árindexeknek is

8Dr. Drechsler László -— Kux, Jaroslav -— Nyitrai Ferencné dr.: A munkatermelékenység nemzetközi ösz—

szehasonlitósa. Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest. 1974. 304 old.

lPARl TERMELÉKENYSÉGI ÓSSZEHASONLITÁSOK 825

általában kisebb a szóródásuk, mint az egyedi termelési indexeknek, amelyek egy- részt a felhasznált alapanyag minőségi különbségéből, másrészt a feldolgozás eltérő módjából származhatnak. Termelékenységi szintre ható faktornak csupán a feldol—

gozásbeli különbségek tekinthetők. ezért a nemzetközi összehasonlítások kapcsán csupán ezek kiszűrésére és korrekciójára célszerű törekedni.

Nehézséget okozhat az egyes termékek paramétereinek eltérése is. Történtek kísérletek ezek hatásának feltárására és csökkentésére például konkrét termékek pa- ramétereinek összehasonlító mérésére. Úgy látszik azonban, hogy a tetemes munka- ráforditás és a vizsgálat időtartamának nagymértékű megnövekedése nem áll arány—

ban az eredménnyel. Az eltérő paraméterek torzító hatása néhány esetben egysze—

rűbb módon is mérsékelhető, például megfelelőbb mértékegységek választásával (széntermelés fűtőértékben tonna helyett, egyes gépek termelése tonnában darab helyett stb.) vagy néha termékösszevonásokkal. Az eredmények torzulása csak akkor nagy, ha valamely ágazat termékeinek használati értéke a feldolgozási szinvonal (korszerűség. minőség) miatt szisztematikusan nagyobb az egyik országban, mint a másikban. Ha ezt a körülményt megbízható információk támasztják alá, az egyedi termelési indexek módszere helyett más metodikát ajánlatos az adott ágazat terme—

lésének mérésére és összehasonlítására alkalmazni.

A nemzetközi termelékenységi összehasonlítások általános és kikerülhetetlen problémája a termelés eltérő szervezeti és technológiai határaiból adódó torzítások csökkentése.

A szervezeti és technológiai határok több ok miatt is eltérhetnek. Az egyik or- szágban például, valamely termék előállításának minden technológiai fázisát el—

végzik egy vállalaton belül, a másik országban viszont az alkatrészeket, részegysége—

ket. féltermékeket vásárolják. Eltérés lehet abban a tekintetben is a két ország kö- zött, hogy az egyikben a termeléshez kapcsolódó egyes kisegítő tevékenységek — pél—

dául a javítás, az energiaszolgáltatás — vállalaton belül történnek. míg a másikban e szolgáltatásokat vásárolják. E különbségek az alkalmazott módszerektől függően torzítják a termelékenységi arányokat. Adott ágazat termelékenysége abban az or—

szágban mutatkozik irreálisan magasabbnak, amelyik országban az egyes vállalatok kevesebb technológiai fázist végeznek. illetve a szolgáltatásoknak nagyobb részét vá-

sárolják más ágazatoktól.

Az eltérő szervezeti tagozódás (a centralizáció különböző foka) miatt megtör- tént. hogy a vertikálisan kapcsolódó tevékenységet az egyik országban egy vállala- ton (üzemen) belül végzik el, míg a másikban a folyamat több vállalat (üzem) közt oszlik meg. A bruttó termelés, következésképpen a termelékenység mutatójának ér—

téke értelemszerűen az utóbbi országban indokolatlanul nagyobb lesz, minthogy a halmozódás mértéke itt magasabb.

Az említett különböző torzító hatások mérséklésének módszerei a következők lehetnek:

— az egyedi termelési indexeket nemcsak a végtermékekre, hanem a legfontosabb fél—

késztermékekre. alkatrészekre. közbenső termékekre is számítjuk. s minden termék összes (tel- jes keresztmetszetű) termelését vesszük számba, tehát az értékesítés és a vállalaton (üzemen) belüli felhasználás együttes mennyiségét (ezt a módszert alkalmaztuk a két osztrák—magyar összehasonlításban és a csehszlovák—francia vizsgálat több ágazatában);

— a munkaráfordításokat korrigáljuk a technológiai szervezeti határok különbségeinek közelítő mértéke szerint, mint például a csehszlovák—francia összehasonlítás néhány ágaza- tában.

A bruttó termelés indexének szükséges korrekciójára kétféle módszer ismeretes:

vagy a vállalaton (üzemen) belüli halmozással növeljük a bruttó termelést (például

a csehszlovák—francia összehasonlitásban), vagy a bruttó termelés értékébői levon—

juk az adott ágazaton belüli vállalatok egymás közötti forgalmát, tehát ún. ágazati extern termelési indexeket számítunk.

AZ ÖSSZEHASONLITÁSOK EREDMÉNYEINEK ÖSSZEKAPCSOLÁSA

A nemzetközi termelékenységiszínvonal-összehasonlitások többsége kétoldalú alapon készült. függetlenül attól, hogy a számításokat a résztvevők közreműködésé-

vel vagy publikált adatok alapján végezték. Ez döntően az alkalmazott módszerek

korlátozó feltételeinek a következménye.

A termelékenységi összehasonlítások iránti érdeklődés fokozódásával, a részt vevő országok körének bővítésével mind nagyobb lesz az olyan összehasonlitásoknak

a szerepe. amelyek kettőnél több országra terjednek ki. Ezek megvalósitása azonban

jóval nagyobb nehézségeket jelent, mint a kétoldalúaké. A problémák egy része az

alkalmazott módszerek által támasztott követelményekből fakad, más részük abból adódik. hogy több eltérő társadalmi—gazdasági rendbe tartozó ország esetében a

módszertani különbségek egyeztetése hatványozott munkát jelent.

A többoldalú nemzetközi termelékenységi összehasonlitások módszere elméleti-

leg kidolgozott, gyakorlati alkalmazására azonban ez ideig mindössze néhány kisér-

let történt.

A többoldalú nemzetközi összehasonlítósok elvégzésének lehetséges változatai:

—— a vizsgálatot többoldalú alapon indítják,

— a korábbi kétoldalú összehasonlitások eredményeit összekapcsolják.

A KGST—országok és a fejlett tőkés országok közötti összehasonlítások esetében mindkét változatot alkalmazták már. Publikált adatokra épülő, többoldalú termelé- kenységi összehasonlítást végeztek Csehszlovákiában, és bizonyos kisérleti számitá- sok más témákra is vonatkozó nemzetközi összehasonlítás keretében Magyarorszá- gon is készültek. E vizsgálatok közös jellemzője, hogy a számítások során a vizsgá-

latot végző ország saját adatait tekintette bázisnak, és a többi ország adatait ehhez

víszonyitotta. Az indexszámitás elméletéből ismert ,,tranzitivitás" követelményének az így nyert indexek természetesen nem feleltek meg, információs értékük ennek elle- nére jelentős. s a bázisként szereplő ország szempontjából megbízhatóságuk is

kielégítő.

Az összehasonlításba bevont valamennyi ország szempontjából megbízhatóbb eredményeket lehet nyerni több kétoldalú termelékenységi összehasonlítás eredmé—

nyének összekapcsolásával. Ezt a módszert eddig egyetlen alkalommal alkalmazták, amikor az eredetileg egymástól független Ausztria és Magyarország, Csehszlovákia és Franciaország, valamint Csehszlovákia és Magyarország közti kétoldalú összeha—

sonlitások alapján. közös munkával és egyeztetett módszertan alkalmazásával Auszt—

ria, Csehszlovákia, Franciaország és Magyarország között négyoldalú összehasonli—

tás készült.

A munka módszerei és eredményei elég ismertek, azokat az Európai Statisztiku-

sok Értekezlete is megtárgyalta. Az eredmények részletes ismertetésétől ezért itt el—

tekintünk. s csak az összekapcsolást lehetővé tevő feltételeket és az alkalmazott módszer alapvonásait foglaljuk össze./*

Annak ellenére. hogy a háromféle kétoldalú összehasonlítást egymástól függet- lenül végezték. s igy az egyes kétoldalú méréseknél mutatkozott problémák még nö—

tRészietesebben lásd: Nyitrai Ferencné dr.: A nemzetközi termelékenységi összehasonlítások néhány problémája. Statisztikai Szemle. 1974. évi 8—9. sz. 715—732. old.

'lPARl TERMELÉKENYSÉGI USSZEHASONLITÁSOK 827

vekedtek, a négyoldalúvá tétel feltételei megvoltak. A kétoldalú összehasonlítások- nak ugyanis fontos közös jellemzőik voltak:

—— mindhárom összehasonlításban közel azonos volt a számítások köre:

— az ágazati tagolás ágazatcsoport (tehát összevontobb) szinten közel állt egymáshoz és az ISIC tagolásához is;

-— az összehasonlítások mindegyike a nettó termelést közelítő. egymáshoz hasonló mód- szereket alkalmazott, s a munkaráfordítások fajtái és ezek tartalma is nagyjából megegyezett;

—— az összehasonlítások tárgyévei közt nem volt számottevő az időkülönbség, s csak az osztrák—magyar összehasonlítás eredményeit kellett 1965-ről 1967-re (csupán két évnyi időtar-

tamra) extrapolálni. *

Az összekapcsoláshoz felhasználható módszer kiválasztásának határt szabott az a körülmény, hogy négy ország között lehetséges hatféle kétoldalú összehasonlí- tás közül ténylegesen csak az említett három változat készült el. Az összekapcsolás egyetlen lehetséges módja tehát az volt. hogy a már meglevő indexeket megfelelően láncolják. A láncolás olyan formulákkal történt. amelyek biztosították, hogy a számí—

tások eredményei kielégítették a tranzitivitás követelményét: bármely országot tekin—

tették bázisnak, az eredmények konzisztensek voltak egymással.

Természetes, hogy a négyoldalú összehasonlítás eredményeit kifejező termelé—

kenységi indexek pontossága (,,minősége") eltérő volt. A megbízhatóság követelmé- nyeinek leginkább az a három index felelt meg. amelyeket közvetlenül számítottak.

A láncolás révén, másodlagosan képzett indexek már kevésbé voltak pontosak, mi—

vel ezeket a közbenső ország (sőt a francia—osztrák indexek esetében két közbenső

ország, Csehszlovákia és Magyarország) ágazati és termelési szerkezete is befolyá-

solta.

A számítások folyamán a kétoldalú összehasonlítások indexeit minden egyes aggregációs szinten külön-külön láncolták. A négyoldalúsitás céljaira csak ez a módszer volt alkalmas, mivel a láncolás után történő aggregálós esetén az aggre—

gált indexek nem feleltek volna meg a körellenőrzés követelményeinek.

Amint a ténylegesen elvégzett kétoldalú összehasonlításokban, a négyoldalúvá történő kiterjesztésben is az lSlC alapján került sor az ágazati tagolásra. néhány — a részt vevő országok adottságai miatt elkerülhetetlen —— kisebb módositással.

A NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLITÁSOK EREDMÉNYEINEK EXTRAPOLÁLÁSA

Az ipari termelékenységi színvonal országok közötti összehasonlítása —- mint az az előbbiekben elmondottakból is kitűnik -— munka és időigényes feladat. Gyakori végrehajtására egyetlen ország és szervezet sem vállalkozhat, ezért az elméleti mód—

szertani megfontolások mellett a tényleges munka- és információigény is felvetette a nemzetközi termelékenységi indexek extrapolálásának kérdését. Felvetődött e probléma például az előzőkben említett négyoldalú összehasonlítás kapcsán is, de számos kisérleti számítást és kutatást végeztek a KGST keretében a népgazdaság fejlődését jellemző értéki mutatók továbbvezetésénél is.

A KGST és a fejlett tőkés országok között elvégzett kétoldalú és az emlitett

négyoldalú összehasonlítások keretében sor került a színvonalindexek extrapoláció- jára az egész iparra és a fontosabb ágazatokra egyaránt. Az extrapolációval átfogott időtartam az esetek többségében 2—5 év volt. kivéve az osztrák—magyar összehason-

lítást, ahol a továbbvezetés időszaka 10 évet tett ki, Figyelemreméltó kísérletet vé-

geztek a Csehszlovákia és néhány tőkés ország között történt összehasonlítás kap- csán is. Nemcsak az 1963. évi eredményeket vetítették előre 1965-re, hanem prognó- zisjellegű számításokat is végeztek 1970—1980-ra. Ehhez egyfelől a csehszlovák ipar

termelékenységének növelésére vonatkozó központi előirányzatokat, másfelől a tőkés

országok becsült növekedési ütemét vették alapul.

Az extrapolációs számításoknál — módszerük jellegénél fogva — kétféle torzítási veszély eleve fennáll: egyrészt nem azonosak az egyes országokban a termelékeny- ség növekedési ütemének számítási módszerei. másrészt eltérő a dinamikai és a kiindulási alapot képező térbeli indexek képzésének módszere is. A tapasztalatok szerint azonban e hatások nem torzítják számottevően az extrapoláció eredményeit.

Ennél sokkal lényegesebb — főként hosszabb időtartam esetén — az a körülmény.

hogy az extrapolációval a kiindulási év termék- és árstruktúróját vetítik előre, mint—

egy ,,konzervc'llják". miközben ténylegesen mind a termék—, mind pedig az árstruk- túra jelentősen változik.

Az 1975. évi osztrák-magyar összehasonlítás keretében az 1965. évi szinvonal-

indexeket extrapoláltuk 1975—re, ugyanakkor az 1975. évi adatok alapján (közel azo-

nos ágazatí tagolásban) új, részletes összehasonlítást is végeztünk. A kétféle szá—

mítás eredményeinek összevetésekor kitűnt, hogy az ilyen hosszú, 10 éves időszakra (s feltehetően már az öt évnél hosszabbra is) az extrapoláció meglehetősen bizonyta—

lan eredményeket ad. A torzítás mértéke különösen a gépiparban és a vegyiparban

volt jelentős, ahol a termékstruktúra igen heterogén, és a változás országonként el-

térő. A gyors technikai fejlődés következtében ezekben az ágazatokban a termékvál—

tás meglehetősen gyors, ezért hosszabb időszakra vonatkozó előrevetítés lényegében két fiktív, a valóságot kevéssé közelítő termelés (és termelékenység) összehasonlítá-

sót jelenti. A torzítást még növeli az árszerkezet országonként eltérő változása. A vi—

szonylag homogén és több évi időtartamra stabil termékszerkezetű ágazatok terme—

lékenységi színvonalának indexei természetesen nagyobb biztonsággal extrapolál—

hatók, az öt évnél hosszabb időszakra vonatkozó előrevetítés azonban ezek esetében is bizonytalan eredményt ad.

A KGST-országok és a fejlett tőkés országok közötti termelékenységi összehasonlítások főbb iellemzői

Az összehasonlítás Az extrapoláció

Az asszehasonhtasban reszt vett orszagok éve éve

Az együttműködéssel készült összehasonlitósok Csehszlovákia és Franciaország . . . 1962 1967

Magyarország és Ausztria . . . 1965 1975

Magyarország és Ausztria . . . . . . . . 1975 , ——

Csehszlovákia és Franciaország, illetve Ausztria és

Magyarország . . . 1967 1969

A nyilvános publikációk adatai alapján készített összehasonlitások

Csehszlovákia, illetve Egyesült Királyság. Francia- ország, Német Szövetségi Köztársaság, Egyesült

Államok . . . 1963 1965, prognózis 1970—1980- ra Magyarország és Német Szövetségi Köztársaság . 1959 1963 Német Demokratikus Köztársaság és Német Szö-

vetségi Köztársaság . . . 1963. 1969, 1973 Több évre vonatko- zó extrapolációk Lengyelország és az adatoktól függő számú tőkés

ország (a szén- és a pamutiparra vonatkozóan) . Több évre — folyamatosan

IPARI TERMELÉKENYSÉGI OSSZEHASONLlTÁSOK 829

A TERMELÉKENYSÉG SZlNVONALÁRA HATÓ TÉNYEZÖK

A termelékenységi összehasonlítások végső célja — akár dinamikai. akár nem- zetközi színvonal—összehasonlításról van is szó — azoknak a körülményeknek és té- nyezőknek a feltárása, amelyek az eltérő növekedési ütemet, illetve a különböző színvonal kialakulását meghatározzák. Konkrét gazdaságpolitikai intézkedések

ugyanis csak ezen utóbbi információ birtokában hozhatók.

A termelékenységi színvonalra hatá tényezők vizsgálata szerves részét képezi azoknak az elmúlt két évtizedben kibontakozó kutatásoknak, amelyek az egyenlőtlen gazdasági fejlődés okaira, körülményeire és feltételeire igyekeznek megnyugtató választ adni. A munka termelékenységére ható fontosabb tényezők meghatározásá—

val és osztályozásával számos kutató foglalkozott. s a kutatások intenzitása ma sem csökken.

A tényezők vizsgálata esetenként kiterjedt adatbázison alapszik, amelynek ke—

zelése bonyolult matematikai módszerek alkalmazását feltételezi. A termelékenységre ható tényezők vizsgálata a gyakorlatban általában lényegesen szerényebb keretek között folyik. A termelékenységre ható tényezőket és azok eredményét egyszerű statisztikai mutatószámokkal fejezik ki, s emellett az összehasonlítás tárgyát képező mutatók száma is korlátozott, a két vagy több ország eltérő megfigyelési rendszere miatt. Ezen szerényebb lehetőségek mellett a korábbiakban érintett két- és többol- dalú nemzetközi termelékenységi összehasonlítások számos értékes információt nyúj-

tottak.

A különböző nemzetközi termelékenységi összehasonlitások során vizsgált té-

nyezők négy, meglehetősen jól elkülöníthető csoportba sorolhatók. Az alkalmazott kritériumok és tényezők osztályozása az egyes tanulmányokban gyakran különbözik, abban azonban a szerzők többsége egyetért, hogy a munkatermelékenység színvo—

nalának és növekedési ütemének különbsége nem vezethetők vissza egy vagy néhány tényezőre, hanem az számos. egymást erősítő. illetve gyengítő ok következménye. Ab- ban is egyetértenek a kutatók, hogy az egyes tényezők intenzitása ágazatonként, országonként és koronként, továbbá az elért fejlettségi szinttől függően is tág ha—

tárok között változik.

Különösen sok nehézséggel jár a termelékenységre ható tényezők vizsgálata a nemzetközi összehasonlításban, mivel a reális értékelést az elméletileg is vitatható elemek mellett a tényezők hatásának elemzéséhez szükséges statisztikai adatok hi—

ánya neheziti.

A termelékenységre ható tényezők közül a vizsgálatok többsége az alábbiakat emeli ki:

—- technikai felszereltség, _

—— a munkaerő összetétele, szakképzettsége, tapasztalata,

— a munkaszervezéssel kapcsolatos tényezők,

— strukturális változások.

Az egyes tényezők természetszerűleg szorosan összefüggnek egymással, s a fenti csoportok szerinti bontásuk is nagymértékben feltételes. A csoportok mind- egyike a gazdasági jelenségek széles körét fogja át. hatásuk erőssége pedig — mint a korábbiakban utaltunk rá — a gazdasági környezettől. tapasztalataink szerint min-

denekelőtt az adott ágazat sajátosságától függően változik. *

A termelékenység színvonalát az ipari ágazatok többségében a technikai felsze—

reltség mértéke, a termelő kapacitámk kihasználása, a gépesítettség és az automa-

tizáltság, a termelés energiaellátottsága határozza meg alapvetően, jelentős a sze- repe a termelőberendezések életkorának, korszerűségének, valamint a fejlett tech-

nológiai eljárások elterjedtségének is. E műszaki—gazdasági jelenségek puszta fel—

sorolásából is egyértelműen megállapítható, hogy változásuk és hatásuk statisztikai mérése csakis a fejlődést sok oldalról közelítő mutatószámok rendszerével oldható—

meg.

A technikai felszereltség közvetlen mutatóinak — az egy főre jutó gép- (beren——

dezés-) érték vagy a termelés egységére jutó gépérték mutatójának — nemzetközi összehasonlítására a KGST—országok körén belül is. továbbá a csehszlovák—francia, valamint a publikációkon nyugvó Német Demokratikus Köztársaság és Német Szö—

vetségí Köztársaság közötti összehasonlításban is tettek kísérleteket. A tapasztalatok

szerint a kapott eredmények fenntartással kezelendők. mivel a gépek, berendezések értékének idegen valutára történő átszámítása jóval több bizonytalansági tényezőt tartalmaz, mint a termelési értéké.

Megbízhatóbbnak bizonyult néhány közelítő mutató alkalmazása. A technikai felszereltség mértékét jó közelítéssel jellemzi az egy munkásra vagy az egy foglal——

koztatottra jutó víllamosenergia—felhasználás. Ezt a mutatószámot a KGST-országok és a fejlett tőkés országok közötti összehasonlítások többségében tényezőként vizs—,

gálták. További közelítésnek tekinthető az összes energiafelhasználásnak (egyben a felhasználás energiafojták szerinti megoszlásának) vizsgálata és értékelése, amire—

az 1975. évi osztrák—magyar összehasonlítás keretében került sor. Az említett muta- tók tanulmányozása, a következtetések levonása során azonban — az energia taka—

rékos vagy kevésbé takarékos felhasználásában fennálló különbségektől eltekintve — figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a fajlagos energiafelhasznólást egyes, ágazatok technológiai sajátosságai is befolyásolják. s ezek hatása csak lazán kap—

csolódik a termelékenységi színvonal különbségeihez.

A technikai haladás szerepének közelítő jellegű értékelését volt hivatva előse—

gíteni az 1975. évi osztrák—magyar összehasonlítás kapcsán az ipari beruházások nemzeti valutában mért növekedési üteme. Feltételezhető ugyanis —— és ez több ága- zatra beigazolódott —, hogy az egyes iparágak termelékenységének országok közötti színvonalkülönbségeit a beruházási tevékenység intenzitásának eltérései bizonyos.

mértékben magyarázzák. (A gyakorlatban még nem került rá sor. de feltehetően eredményesen alkalmazható a termelő gépek naturális egységben kifejezett összes, illetve egy főre vetített teljesítőképességének összehasonlítása. Az adatbózistól füg- gően ezt a módszert vagy az ipar egészére, vagy legalább a fontosabb ágazatokra;

vonatkozó vizsgálatoknál lehetne bevezetni.) '

A termelőberendezések kihasználásának, életkorának, korszerűségének, a gé—

pesítettség—automatizáltság mértékének, a fejlett technológiai eljárásoknak elter——

jedtségének összehasonlítását eddig főként a tőkés országok ilyen jellegű statisz—

tikai információinak hiánya akadályozta. Csak a csehszlovák—francia összehasonlí—

tásban volt mód a termelőberendezések állománya életkor szerinti megoszlási ará- nyainak összevetésére. Feltehető. hogy mikroökonómiai szinten — vállalatok között ——

lényegesen több lehetőség lenne a szükséges adatok összehasonlítására és érté—

kelésére.

A munkaerővel kapcsolatos tényezők közül a rendelkezésre álló adatok több:

esetben — a csehszlovák—francia, az 1975. évi osztrák—magyar, valamint a Német

Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közti összehasonlítá-

sokban —- lehetővé tették au munkahét, illetve a munkanap hosszának, a túlórák mértékének, illetve a részmunkaidőben foglalkoztatottak arányának összehasonlí—

tását. A csehszlovák—francia. továbbá az 1975. évi osztrák—magyar összehasonlítást keretében sor került a munkáslétszóm szakképzettség szerinti megoszlásának (a;

szak—. a betanított és a segédmunkások arányának) vizsgálatára is. Az összehason—

IPARI TERMELÉKENVSEGI ÓSSZEHASONLITÁSOK 831

lításokból kitűnt, hogy a levonható következtetések realitását jelentősen veszélyezteti a besorolási ismérvek országonkénti nagy eltérése, s ezzel a gátló körülménnyel feltehetően más országpárok adatainak összehasonlitásakor is számolni kell.

(Amennyiben a szükséges adatok rendelkezésre állanak, célszerű lenne olyan fon- tos további tényezők vizsgálata és összehasonlitása, mint a mérnökök és techniku- sok, illetve a felsőfokú végzettségűek aránya, a munkaidő-kihasználás mértéke és a

veszteségidők okonkénti megoszlása.)

A termelés szervezettségi színvonalának javítása fokozott szerepre tesz szert az ipar munkatermelékenységi szintjének emelésében. A korszerű, nagy kapacitású és értékű automata gépsorok, technológiák folyamatos üzemének biztositása sok eset- ben minőségileg is új szervezést, anyagellátást, kooperációt stb. igényel. A termelési folyamat rövidebb megszakadása is számottevő veszteség forrása lehet mind a ter- melékenység, mind pedig a jövedelmezőség szempontjából. E körülmények indokol—

ják, hogy a gépek és a kiszolgáló személyzet veszteségidejének mérése és értékelése mindinkább előtérbe került. Az első vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy tartalékaink e téren jelentősek, a technika fejlődése lényegesen megelőzte üzem—

és munkaszervezési módszereink korszerűsítését. Hazánkban s a jelek szerint a KGST-országok többségében is a munkatermelékenyse'g szinvonala alacsonyabb, mint amit a működő technika szintje lehetővé tenne.

A szervezettségi szint statisztikai módszerekkel történő mérésére s még inkább nemzetközi összehasonlítására csak az elmúlt néhány évben tettek kísérletet, a kez- deti eredmények még meglehetősen szerények. Ez csak részben következménye a kutatások késői megindulásának, alapvető szerepet játszik ebben az a körülmény, hogy a termelés és a termelékenység olyan intenzív tényezőinek mérhetősége és ha—

tásának kimutatása. mint a szervezettség javulása, a nemzetközi együttműködés ki- szélesedése stb. objektive is lényegesen nehezebb feladat, mint például a létszám, az állóeszköz—állomány, a beruházások volumene stb. termelésre gyakorolt hatásá—

nak kimutatása.

A KGST—országok és a fejlett tőkés országok közötti termelékenységi összeha—

sonlitások keretében konkrétan a szervezéssel összefüggésbe hozható alábbi té- nyezőket vizsgálták:

—— a termelés méreteinek hatása (volumenhatás),

— a termelés centralizációja (a vállalatok mérete alapján).

— a termelés koncentrációja (az üzemek mérete alapján).

Az élő munka termelékenysége nemcsak országonként, de ágazatonként, tevé;

kenységi körönként is eltérő, következésképpen az ipar egészének termelékenységi arányait az ágazati szintek különbségei mellett az ipar ágazati szerkezete is befo- lyásolja. E tényező hatása általában annál erősebb, minél nagyobbak az összeha- sonlításban szereplő országok közötti strukturális eltérések.

A hatás mértékének meghatározása érdekében az ágazatoknak az ipar egé- szére történő aggregációja során célszerű mind a változó (a struktúraeltérés hatá—

sát is tükröző), mind a változatlan állományú színvonalindexeket is számítani, az utóbbiakat lehetőleg többféle súllyal (termelés, létszám stb.). E módszer alkalmazása és a kétfajta index összevetése az 1975. évi osztrák—magyar összehasonlítás kereté-

ben megtörtént.

A termelési szerkezet országonkénti eltérései feltehetően jóval nagyobb hatást

fejtenek ki a termelékenységi szinvonal indexeire, mint az ágazati szerkezet különb-

ségei. E hatás alapos vizsgálatára eddig csak ritkán került sor. A csehszlovák—fran-

cia összehasonlitásban például a cipőipart önálló ágazatnak tekintették, és termelé-

kenységének összehasonlítását kétféle módon végezték el: egyrészt a termékek köz—

vetlen. korrigálatlan termelésének összevetésével. másrészt olyan korrekciós tényezők alkalmazásával. amelyek a cipők típusonkénti —— a két ország között jelentősen el—

térő — megoszlásának ,.azonositását" kívánták szolgálni. (A két szinvonalindex kü-

lönbsége jelentős volt.) Célszerű lenne -- az adatbázisoktól függően — további kis*ér- leteket folytatni a termékstruktúra hatásának feltárására. a termékek nagyobb agg—

regótumára. esetleg gyártási ágakra vonatkozó számításokkal.

*

A KGST—országok és a fejlett tőkés országok közötti ipari termelékenységi ösz- szehasonlítások módszertana — mint az az elmondottakból is kitűnik — csak részben

tekinthető kiforrottnak. Az Európai Statisztikusok Értekezlete keretében kidolgozott ajánlások is inkább csak feltárják a mérés módszertanilag nehezen megoldható

aspektusait, sok esetben alternatív eljárásokat javasolnak. A gyakorlatban végrehaj—

tott összehasonlitások száma sem nagy, és azok is az országok viszonylag szűk kö—

rére koncentrálódnak. Emiatt feltételezhető, hogy számos gyakorlati megoldást igény- lő probléma, amelyek a részt vevő országok sajátosságából fakadnak, ez ideig fel sem vetődött. Az összehasonlításba bekapcsolódó országok körének bővülésével az elméleti, spekulatív úton levezethető és megoldható kérdéseken túlmenően tehát új feladatok is felszínre kerülhetnek. emellett azonban a problémák megoldásához is

minden bizonnyal közelebb kerülünk.

A Budapesten 1978 áprilisában megrendezett tanácskozásnak sem volt az a

feladata, hogy egységes módszert dolgozzon ki. A széles körű tapasztalatcsere azon- ban mór önmagában is ebbe az irányba hatott. Anélkül, hogy a nemzetközi ipari termelékenységi összehasonlításokkal kapcsolatos további kutatások programját és irányát igyekeznénk vázolni, az alapvető feladatokat a hazai gyakorlati tapasztala—

tok és a nemzetközi tapasztalatcsere tükrében meg lehet fogalmazni.

Talán a legfontosabb tapasztalat — s ez egyben a kutatás irányát is megszab- hatja —, hogy a gyakorlati munka során közelítő módszereket kell alkalmazni és azokat fejleszteni. E módszerek a vizsgálat céljától. az ágazattól, az országok infor-

mációs rendszerétől stb. függően változnak.

Kevésbé kiforrott az alágazat-, a termékcsoport-. illetve a vállalati szintű terme—

lékenységi összehasonlítás módszertana. Az ilyen irányú hazai kísérletek tapasztala—

tai nagy érdeklődést váltottak ki a tanácskozáson is. e téren azonban még inkább a problémák megfogalmazásánál, semmint megválaszolásánál tartunk.

Mérlegelendő s a tanácskozáson is pozitívan értékelték azt a törekvést is, amely szerint az egyszerűsített módszerek alkalmazásának lehetőségét esetenként tovább kell kutatni. kellően mérlegelve az ilyen módszerekkel számított eredmények meg- bízhatóságát.

A jövőben fokozott figyelmet kellene szentelni a kétoldalú ipari termelékenységi összehasonlitások eredményeinek összekapcsolására. Az együttműködés érdekében e munkát célszerű lenne koordinálni a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága és az Európai Statisztikusok Értekezlete között. Törekedni kellene arra, hogy a kétoldalú összehasonlításokat ugyanazon év vagy egymáshoz közeli évek adatai alapján vé- gezzék.

Végül, de nem utolsósorban. bővíteni kellene a termelékenységre ható ténye- zőkről folytatott tapasztalatcseréket, amelyeknek eredményei jelentősen hozzájárul- hatnának legégetőbb gazdaságpolitikai feladataink jobb megítéléséhez és megol- dásához.

IPARI TERMELÉKENYSÉGI OSSZEHASONLITÁSOK ' 833

PE3l-OME

Hacroaman CTaTbíl Hanncaua Ha OCHOBaHHH onnana, npencraaneunoro Ha cocrosrs- 'LUeMCH a Eynanemre c 11 ne 14 anpena 1978 rona HeyuHoM ceMMHape, opraHn3oaaHHoM :

paMKax l'locronHHoü KOMHCCHH C3B no cramcwne.

Aarop npuaoAnT npoőntht, KOTOpble aoaHnKalor B XOAe cpaBHeHMn nponzaonmenb- HOCTH npOMbiwner-ruoro rpyAa menny crpaHaMM-uneHaMu CBB u paasuTblMH Kannranncm—

uecngn CTpaHaMH. l[l.er/ior-rcrpwpyer noxaaarenu ypoeun npousaonnrenbuocrn rpyna, ns—

naraer paMKH cra'rucmuecxoü oruerHocm, paannuun : yuere Memny ayMn rpynnaMu crpaH.

Bonbwnucrao Memnyuaponnmx cpaanenuü npOHSBOAMTeanOCTH prAa ocyutecrsnn—

ecra Ha naycropoHHeF—i ocnoae. 310 a pemaiomeü mepe nenserca nocnencrauem orpauu- uurenbubix ycnoauü anMeHHeMle mert.-mon. Onnan a nocneAr-ree BpeMs Boapacraer ponb MHOI'OCTOpOHHHX cpaaneuuü ocymecraneuue noropux soamomuo cnenyiouwmn cnocoőamu:

— nposeneuue oőcnenosaunn Ha MHorocropor—meü ocnoae;

'— yazsxa peaynbraroa npexu-mx ABYCTOPOHHHX cpaBHeHuí—i.

Oőa cnocoőa yme npuMeHnnncr, : npakmuecxux cpaaHer-mnx MGDKAY apai-ramu- uneHaMu CSB " paseu'rbmn Kannranncmuecunmu crpaHaMu. Cornacno MHeHmo aeropa nyreM yaaaxu peaynbraroa Aeycropoanx cpaaneauü MomHo nonyumb őonee p.acroaep- Hble pezynhrarbl.

B nanbneümem aarop AeMoncrpnpyer axcrpanonnumo peaynbraroa MemAyHapoAHbrx cpaaHeHmi, a aaTeM npuaonm' Bosgeücrayioume Ha ypoeeHb nponssonmenbuocm rpyAa cpanmpu, cpeAu KOTOprX Hanőonee aamuuMu nanmorcn: Texr—muecxan soopymeHHocrb

'rpyna, cocraa paőoueú CHnbl, opranusauun 'rpyAa u CTpYKTyprIe H3MeHeHHSI.

B aaKmoueHne aerop npuxonwr K BbIBOAy, v-n'o merononormo cpaar—ieuuü en:.e nem,"

cum-erb zaaeptueHr-ioü, xo'ra öm noromy, u'ro mmcno ocytuecreneHi—rbrx .no cnx nop cpaBHeHuü nanaercn HeőonbmuM.

SUMMARY

The study is based on the lecture presented at the scientific seminar of the Standing Committee on Statistics of CMEA held in Budapest. 11-i4th April, 1978.

The author reviews the problems arising in the comparison of productivity in industry between member countries of CMEA and developed capitalist countries. ln doing this he defines the indicators of productivity, then deals with the scope and the differences of enu-

merations carried out in the two groups of countries.

The majority of international comparisons of productivity is prepared on (: bilateral basis.

This is due mostly to the limitations imposed by the methods applied. Recently also multilateral rcomparisons play an increasing part, where the possible ways of the accomplishment are:

—— starting the investigation on a multilateral basis;

— línking the results of the previous bilateral comparisons.

There is (! precedent for both in the comparisons of CMEA countries and developed 'capitalist countries. In the author's opinion more reliable results can be obtained through

línking the results of bilateral comparisons.

ln the following, the author shows the results obtained by the extrapolation of the inter- national comparisons, then points to the factors influencing the productivity level, the most important of which are: the eauipments. the composition of manpower. different factors as-

sociated with the organization of work as well as structural changes.

Finally, the author underlines that the methodology applied in the comparisons is not

*yet fully developed, if only due to the small number of comparisons accomplished yet.

4 Statisztikai Szemie