Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság

(1)

9. szánL

——850—— 1980

%M

A második helyen álló Oroszország után a háború előtt Németországnak volt a leghosszabb vasút- vonala, míg a háború után Kanada és Brit—India hosszabb hálózattal rendelkezik.

Gépjárműállomány. Az Egyesült Államok'érősen

dominál a világállományban. (Az elmult évfordulón részesedése közel 71% volt). Az angol, francia, német állomány emellett eltörpülő. Magyarország részesedése jóval alul van az egy ezreléken.

E. D. dr.

Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapitó Bizottság.

Commission hongroise pour la fixat'ion des valeurs de statistigue commerciale.

Szakosztályülések. —— Séances de sections.

A Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmeg—

állapitó Bizottság megkezdette az 1929. évi egység—

értékek felülvizsgálását. Az első ülést 1930 szep—

tember hó 9-én a XXII. szakosztály tartotta Stromszky Sándor udv. tanácsos elnöklete alatt.

Jelen voltak: Becker Ágoston, Holítscher Pál dr.,

Horovitz György dr., Schweitzer Henrik és VeIez Rezső kereskedelmi tanácsosok. Napirend előtt Horovítz György dr. a hazai automobilszakma 1929.

évi helyzetét ismertette a következőkben:

A gazdasági pangás már az 1929. év folyamán ránehezedett az automobilizmus fejlődésére Magyar- országon. Az automobilok állományának gyarapo—

dása a jelzett évben (2844 db.) visszaesést mutatott avval a 3500 automobilt kitevő standardgyarapo- dással szemben, amely 1926 óta állandósitottnak látszott. Párhuzamosan csökkent a behozatal is 2850 kocsira az 1928. évi 3129—el szemben. Az el- adási forgalom visszaesése — 3638 db-ra 3772—vel szemben — csak azért tűnt fel jelentéktelennek, mert az eladások egy része a felhalmozott raktárak apasztására irányult. Az 1929. év utolsó hónapjai—

ban először fordult elő az infláció óta, hogy a

létszám rendes havi 250—300 darabos gyarapodása csökkenésbe ment át, úgyhogy csak a folyó év április havában vált észlelhetővé egy újabb, az előző évekhez képest azonban 50%—ra leszorított gyarapodás. Az általános dekonjunktúrának az automobilizmus fejlődésére gyakorolt fékező ha—

tása annyival sajnálatosabb, mivel az automobil közgazdasági jelentősége mint termelőeszköz ma már Magyarországon is teljesen átment a köz- tudatba. Hiányuk pótlására —— ha csak Ausztria és Cseh-Szlovákia átlagos viszonyait vesszük az össze—

hasonlítás alapjául, —— 20.000 további automobil kellene. Az elmult év léptékével számítva, ezen hiányzó mennyiség beszerzésére már nem 6, hanem 10 év válik szükségessé. Még komolyabbnak látszik a fogyasztási képesség csökkenésének káros ha- tása, ha figyelembe vesszük, hogy a honi gyártás, amely 1926 óta a szükséglet fedezésében állandóan fokoizódó eredménnyel vett részt .,, részesedése

1926-tól 1930—ig lO'5%-ról 24'8%—ra emelkedett, részben a bérkocsik automobilizációja révén ———

nem tud megerősödni, a közszállításoknál nyujtott állami védelem ellenére.

Az automobilkereskedelemre nézve végzetesnek bizonyult újabb és újabb képviseletek szertelen alapítása. Magyarországon még 1929—ben 120 márka volt képviselve; ezek közül azonban 70 csak 1—4 kocsit tudott elhelyezni egy év alatt. Az amerikai behozatal erős előretörése, az a kényszernyomás, amelyet az amerikai export az amerikai ipart is veszélyeztető fogyasztási világkrizis hatása alatt gyakorol, oly árnívót és oly feltételeket szabnak a többi országok exportjának, hogy a szétaprózott kis forgalom mellett az eladási költségek fedezése

lehetetlenné válik. Az elmult év bebizonyította,

hogy a 45%—ra leapadt kereslet mellett a versenyt csak gyári lerakatok állhatják ki. Nem változtat az automobilkcreskedelem válságos helyzetén az sem, hogy e viszonyok folytán a képviselt márkák száma az elmult év második felében 40%-kal csökkent.

A személykocsik és teherkocsik arányára nézve, a kocsitipusok és karosszériák, végre az árnívó és a részletfizetési feltételek tekintetében ráutalhatok a multévi jelentésemhen elmondottakra.

Ezután a szakosztály elnöke tartott rövid elő—

adást a szakma általános viszonyairól.

A termelési viszonyok a megelőző évekkel szem—

ben még kedvezőtlenebbek voltak. A belföldi piac felvevőképessége egyrészt a háborút követő fel—

darabolás, másrészt a mind kedvezőtlenebbé váló gazdasági viszonyok következtében még tovább csökkent. Ezzel szemben a gyárak rezsiköltségei, a létszámapasztások ellenére, nem csökkenthetők eu- nek megfelelő mértékben, ami a termelés drágulá- sát és exportunk csökkenését vonta maga után. A termelés és fogyasztás fokozását továbbra is nagy mértékben megnehezítik a rendkívüli adóterhek, nevezetesen a forgalmi és egyéb hasonló adók. Az utódállamok vámve'delmi politikája és a külföldi konkurrencia pozícióharca villamos iparunk ex- portját ugyancsak károsan befolyásolják. E viszonyok javulása kedvező nemzetközi kereskedelmi szerződések és egyéb, a kivitelt megkönnyítő intéz- kedésektől volna Várható. Hasonló célból kívánatos volna a villamosiparban használt, számos, csak kül—

földről importálható félgyártmány, nevezetesen n textíliák vámtételeinek módosítása és a behozatal módjainak megkönnyítése.

(2)

É). szam.

Majd Hubert Lipót jelentése került tárgyalás alá.

Az erősáramú villamosipar foglalkoztatottsága, mely már az 1927. év második felében kezdett ja—

vulni, 1929 nyaráig fokozatosan emelkedett. A nyár folyamán azonban az irányzat megfordult és a lanyhulás az év végéig mind nagyobb méreteket öltött. A megrendelések gyérülése az év utolsó ne- gyedében a műhelyekben is érezhetővé vált, aminek következtében a munkáslétszámot is, de főleg az egyénenként teljesített órák számát le kellett szál—

lítani. Csupán az előbbi évekből származó nagyobb számú rendelések lebonyolításának köszönhető, hogy az 1929. évi termelés az előző esztendeit túl- haladhatta. A termelési többlet túlnyomó része Ma—

gyarországon nyert elhelyeZést, míg a külföldi szál- lítások mennyisége kisebb mértékben javult. Ez- által a szállítások megoszlása Magyarország és a külföld között eltolódott, úgyhogy immár a terme- lésnek több mint felét Magyarországon lehetett el—

helyezni, míg az előző években ellenkező volt az eset. A hazai forgalom szempontjából egyes nagyobb szabású munkák, mint pl. a bánhidai villa- mosközpont berendezése és Budapest székesfővá- ros Elektromos Műveinek bővítési munkálatai estek különösen latba.

Magyarország külkereskedelmi egyenlege a vil—

lamos szakma szempontjából is javult, azonban a külkereskedelmi egyenleg javulása ellenére villamos cikkeink külkereskedelmi forgalma még távolról sem érte el azt a szintet, amelyen a villamosipar szempontjából oly hátrányos kereskedelmi szerző—

désünk létrejöttekor, tehát 1926-ban állott. A ki—

viteli többlet az 1928. évivel szemben emelkedett ugyan, de az 1926. évi többletnek még mindig csak 45%—át érte el és és még mindig mélyen az 19244 válságos év eredményén alul maradt. Az a körül' mény tehát, hogy a kiviteli többlet tavaly óta nött, még nem jelent javulást, mert nem szabad elfelej- ienünk, hogy az egyenleg tavaly az 1926. évinek 27%—ára esett vissza. A kivitelnek országok szerint való megoszlása nagyjában a tavalyi képet mutatja, örvendetes javulás mutatkozik Belgium és Spanyol—

ország felé. Megemlítésre méltók azonkívül Egyip- 'tom nagy vízerőművei számára szállított villamos—

berendezések. A behozatalban az 1929. évben is túl- nyomórészt Németország és Ausztria osztozkodtak,

fde Németország részesedése Ausztria rovására na—

gyobbodott. A gyári munkák a jelentési év folya-

*mán egyébként zavartalanul folyhattak, anyagban hiány nem mutatkozott, sztrájk vagy kizárás a szak—

mában nem fordult elő. Munkásban és tanoncban 'hiány nem volt.

A fentiekkel szemben az előző években észlelt és több ízben tárgyalt nehézségek változatlanok maradtak. így az elvámolási eljárás éppoly nehéz- kes, mint azelőtt. A hatóságok által a vállalatokra :rótt munkák ugyanúgy terhelik a magz'mgazdasagot

——851-— 1930

mint azelőtt. Sem az adók és társadalombiztositási terhek, sem pedig a vasúti szállítási tarifák terén könnyebbülés nem következett be. A kivitel elő- segítése terén haladás nem mutatkozott, míg az év folyamán megjelent új közszállítási szabályrende- let a honi ipar védelme érdekében sürgetett intéz- kedéseknek csak kis részét valósította meg. Köz- ismert, hogy a hitelviszonyok terén rosszabbodás állott be és a kamatterhek a bankkamatlábak emel- kedése folytán súlyosbodtak.

Ezután Reinhold Wicar jelentése következett:

Az általános termelési és árviszonyokra vonat- kozólag, bár a békebeli termelési átlagot még az elmult év folyamán sem értük el, foglalkoztatott—

ságunk más hazai iparágakhoz viszonyítva kielégítő volt. A vörösréznek, mint a villamosiparnak legnagyobb jelentőséggel bíró nyersanyagának ugrás- szerű és igen jelentékeny megdrágulása átmenetileg a termelésre és a fogyasztásra egyaránt nyugtala- nító kihatással volt. Az év második felében a réz.

árnak állandósulásával a termelés és fogyasztás ismét a rendes mederbe terelődött. Évi átlagban a vörösréz az előző évhez képest mintegy 25%-kal

megdrágult. Évi átlagos árváltozások emelkedő

vagy csökkenő tendenciával más gyártási anyagok- ról is feljegyezhetők, azok azonban kiegyenlítő ha—

tásuknál fogva a kész gyártmányok árképzését nem befolyásolták. Exportszállításaink a mult eszten- dőben is legfőképen a Balkán államokra, elsősorban Jugoszláviára és Romániára, kisebb mértékben Bulgáriára szorítkoztak. Jugoszláviába szóló szállí—

tásaink túlnyomó része speciális, szak- tudást és tökéletesebb berendezést veze—

tékekböl állott, gyár-

tása ott kisebb—nagyobb ipartelepeken már önállóan folyik. Jugoszláviában éppúgy, mint a vele szom

szédos többi államban, mindenkor a fejlettebb

iparú nyugateurópai államok, elsösorban Német—

nagyobb igénylő miután normális vezetékek

ország igen erős versenyével találjuk szemben ma- gunkat, minek következtében exportunk kiépítésére és erösbítésére irányuló törekvéseink célra nem ve—

zettek, annak ellenére, hogy igen gyakran önkölt—

ségeinken aluli árakkal jelentünk meg a különböző piacokon.

A bizottság ezek után az elektrotechnikai cikkek és járóművek 1929. évi egységértékeit vizsgalta felül,

Az. V. szakosztály szeptember 10-én tartott ülést Chorin Ferenc dr. keresk. főtanácsos elnöklete alatt. Jelen voltak: Schulz Manó keresk. főtanácsos, Benedek Sándor, Engel Gyula, Klíuger Dezső, Krausz Frigyes, Pálinkás György, Reimann Ernő, Rényi

Oszkár dr. és Weisz Ármin keresk. tanácsosok;

Fenyő Emil, Sclmnzer Pál dr., Tábor-y Gábor és Vámos Fülöp szakértők. A bizottság napirend előtt Reinmm'z Ernő (lr, jelentését hallgatta meg.

694:

(3)

9. szám.

—852—— 1930

A hazai szénbányák termelési és szállítási ada- taiból megállapítható, hogy az 1929. évi szénterme- lés 8'5%-kal volt nagyobb az 1928. évi termelésnél és a hazai bányák szállítása az 1929. évben 7'4%-kal haladta meg az 1928. évi szállítást. Az utolsó békeév (1913) termelésével szemben az 1929. évi szénter—

melés 11'5% emelkedést, a szénszállitással szemben pedig 16% emelkedést mutat. A termelés, illetve szállítás emelkedésénél figyelembe veendő ama kö- rülmény, hogy az 1929. első félév eredménye sokkal jobb volt az 1929. év második felének eredmé- nyénél; a gyengébb második félévnél már a gazda—

sági depresszió éreztette hatását.

Ha az egyes fogyasztócsoportok hazai szén—

fogyasztását vizsgáljuk, úgy azt látjuk, hogy a vas—

utak hazai szénvételezése emelkedett, mert a magán—

vasutak az előző évekkel szemben, 1929-ben szintén úgyszólván kizárólag hazai szén fogyasztására tér- tek át. Az ipari csoportok közül kis emelkedést lá-

tunk a vasiparnál; ez az év első felére esik. A textil-,

bör-, gnmmiipar, a malmok és szeszgyárak szén- fogyasztása 1929-ben ugyancsak fejlődött, míg a cukor-, cement-, mész-, tégla- és kerámiai gyárak szénfogyasztása visszaesett. 1929-ben a gázfogyasz- tás emelkedése folytán lényegesen emelkedett a gázgyárak hazai szénszükséglete, tnvábbá tekinté- lyes az emelkedés a háztartási és fűtési szükséglet—

nél. Itt az emelkedés az 1929. év első felében, feb—

már és március hóban uralkodott abnormális hideg időjárás következtében 50—60% körül mozog. A második félévben ez az emelkedés már 27%-ra csökken, a november—decemberi enyhe időjárás következtében.

Egyik legfontosabb kormányintézkedés a hazai szénbányászat szempontjából az volt, hogy minden közhivatal, közüzem, csak hazai szenet tartozik fo- gyasztani.

Az 1929. év munkásviszonyai kielégítőek voltak. Kisebb arányú munkásmozgalom volt 1929 ok- tóber havában a Budapestvidéki Kőszénbánya pilis—

vörösvári bányájában, továbbá 1929 november ha- vában a Salgótarjáni Köszénbánya Rt. egyik nóg- rádmegyei bányájában.

A hazai szénbányák árai az 1928. évvel szem—

ben alig mutatnak változást.

Az 1929. évi kivitel az 1928. évivel szemben 46'6

%—kal emelkedett. Az osztrák kivitel mintegy 607- kal, a cseh kivitel majdnem 100%—kal emelkedett.

Javult a Románia és Jugoszlávia felé irányuló ex—

portunk is. Az osztrák kivitel mintegy 90%-ban, a cseh-szlovák kivitel teljes egészében magánfél ré- szére szóló szállítások, viszont a jugoszlávnak mint—

egy 20%—a, a románnak pedig 95%—a a hazai hajós—

társaságoknak külföldi szénvételezö állomásaira ki- vitt önkezelési szén volt. A román és jugoszláv export nagyobbarányú fejlődését a román és jugoszláv tiltó vámok akadályozzák.

után

Az 1929.

behozatalhoz viszonyitva

évi szénbehozatal az 1928. évi széna 10%—kal, az 1929. évi kokszbehozatal az előző, év kokszbehozatalával szemben 24'4%-kal emelkedett. A behozott szén- mennyiség legtekintélyesebb része a Lengyelország-—

ból importált durvaszénmennyiségek, melyek ház—

tartási és fűtési célokat szolgáltak. Figyelemre méltó az 1929. évben a német szén importjának elő—

retörése. Az Oroszországból importált szenet lakás—

fűtésre használták fel, a török import pedig kísér—

leti célokra érkezett a budapesti gázművekhez. A háztartási és fűtési célokra behozott szénmennyisé—

geket a hazai szénbányák nem tudják teljesen pó—

tolni, de minden törekvésük odairányul, hogy bri—

kettirozás, lignitnemesítés útján a behozott fűtő——

anyagoktrészben pótolhatók legyenek.

A kokszbehozatalnál nagyobb emelkedést lám

tunk, mint a szénimportnál. A behozott kokszmeny—

nyiség egy részét az öntődék és buták, másik ré-

szét, nevezetesen a fűtőkokszot, háztartások és köz-

ponti tüzelőberendezések fogyasztották. A hazai bányák részéről állandóan folynak kísérleték, mi—

ként lehetne a kokszot pótolni, Az importált szén és koksz értékesítési viszonyai 1929—ben kedvezőt—

lenek voltak. Vonatkozik ez különösen a külföldi;

háztartási szénre, valamint a háztartási és fűtési célokat szolgáló kokszra. Az importőrök ugyanis, okulva az 1929. év elejének abnormális hideg idő—

járásán, nagy készleteket gyüjtöttek össze a nyár—

tól kezdve, október végéig. Az enyhe november——

decemberi idö következtében azonban úgy a szén—

mint a kokszfogyasztás csekély volt, a készletek megmaradtak, ami különösen a külföldi háztartási szénárakban, valamint kokszban is az árak lemorm—

zsolódását idézte elő,

Ezután Sclmnzer Pál dr. ismertette a fakeres—

kedelem általános viszonyait.

Külkereskedelmi forgalmunknak úgy mennyi—

ségben, mint értékben vezető tétele a fa, amely ter—

mészetesen magán viselte az elmult esztendő kedve—

zőtlen jellegét. Ez legjobban abból tűnik ki, hogy összbehozatalunk értéke az előző évi 146 millió.

pengőről 132 millió pengöre csökkent és így újra az 1927. év szinvonalára esett vissza. A mennyiségi csökkenés 71/4 %—nak felel meg. Ebböl világosan látható az árak visszaesése ezeknél a legnagyobb——

részt elsőrendű közszükségleti cikket képező árukí—

nál. Igen örvendetes volna kereskedelmi mérlegünk—_

nek ez a javulása, ha ennek oka nem az egész éven át, különösen pedig az év második felében észlel—

hető és rohamosan nyomasztóvá vált gazdasági stag—

náció lett volna. Érdekes azonban, hogy amikor az 1928. évi passzívum majdnem teljesen eltűnik, a

fánál mutatkozó csökkenés aránylag szűk, 9%%—os

keretben marad, holott a behozatal csökkenésére irányuló különböző kormányintézkedések éppen az:

elmult évben váltak erősebben érezhetővé.

(4)

9. szanr

Az egyes választékokat vizsgálva azt tapasztal—

juk, hogy az összes jelentékeny cikkekben 15——

220045; menő behozatali kevesblettel állunk szemben. A csökkenés legnagyobb tétele a 14.900 vagónos (20%—os csökkenés) fűrészelt és bárdolt fenyőfa, ——

és az 5.200 vagónos (22%—os csökkenés) fenyő—

gömbfa. Aránylag százalékban jelentékeny 15%-os csökkenés mutatkozik úgy a lomb-gömbfában, mint a lombfűrészáruban.

Jelentéktelen emelkedés észlelhető tüzifabeho—

zatalnál, ami teljesen figyelmen kívül hagyható, viszont a termelői árakban beállott emelkedés mint—

egy 2 millió pengővel emelte az előző évvel szemben a behozatal értékét, ami kb. 5%%—os emelke—

désnek felel meg. Talpfáknál 2'3%-os emelkedés látható, míg kádárfánál az emelkedés 11%%—ot lesz ki. A csökkenés azonban távolról sem mutat—

kozik oly nagynak, ha az elmult 5 esztendő, 1924——

1928, évi átlagbehozatalával hasonlítjuk össze, amely a fűrészelt és bárdolt fenyőfaáruknál 54.700 vagont tesz ki, úgyhogy az 1929. évi 57.800 vagón ezen át- lagot még mindig felülmúlja. Hasonlóképen a tüzifa is 9.000 vagónnal haladta túl a 161000 vagónos átlagbehozatalt. Fakivitelünk az elmult esztendőben nagyjában az előző év színvonalán mozgott, jelen—

tékeny eltérést nem észlelhetiink. Kivételt képez a lombfa, amelyből 487 vagónnal (%%—kal) többet vittünk ki, dacára annak, hogy behozatalunk is csökkent ebben a választékban lőoo—kal, míg lomb- fűrészárunál 19%—os csökkenés (318 vagon)

tatkozik. Ezek a számok megvilágítják azt, hogy a hazai piac mennyire rosszabbodott.

mu-

Származási ország szerint Románia növelte a részesedési kontingensét, amely 38%—ot tett ki és ezzel elérte körülbelül mennyiségileg a cseh—szlová- kiai behozatalt, míg Jugoszlávia és Ausztria szállí—

tásai az összbehozatalnál észlelhető 10%-os csök- kenéssel arányosak.

A bizottság ezekután a szén, tőzeg, koksz, fa és faáruk, parafa és parafa-áruk, valamint a botok 1929. évi külkereskedelmi egységértékcit vizsgálta felül.

A XXIII. szakosztály 1930 szeptember hó 11-én tartotta ülését Kertész János keresk. főtanácsos elnöklete alatt. Jelen voltak: Balogh Gábor, Bakos Mór, Castiglione Henrik, Chmura László, Dwofák Ferenc Albert, Hetées Alfréd, Láng Ernő, Schunda Károly, Szabadi Adolf és Tieberger Imre kereske—

delmi tanácsosok, Herpy Arnold, Lipp Ernő szak—

értők. Napirend előtt az elnök előterjesztette a szakma általános helyzetéről szóló összefoglaló je—

lentéséí.

körébe tartozó áruk termelési viszonyai az 1928. évi termeléshez viszonyitva na—

gyobb változást nem mutatnak fel. A fogyasztás csökkenése következtében a termelés

A szakosztály

is csökkenő

-——853— 1930

irányzatot mutatott. Az árak átlagban változatlanok maradtak. A mostoha gazdasági viszonyok a szak- mában számos kényszeregyezségben és fizetéskép- telenségben mutatkoznak.

A norinbergi játék- és diszműáruszakma ter- melési viszonyai az elmult esztendőben ismét na—

gyobb eltolódást mutatnak; külföldről kevesebb árut importáltunk és többet exportáltunk, mint az 1928. esztendőben. Ez az egyedüli örvendetes tény.

A forgalmi adatok sokkal szomorúbb képet nyujta- nak. A szakma alig mutatta fel az 1928. évi forgal- mának 75%-át.

Az árak lefelé menő tendenciát mutatnak, ami a kisebb keresletben és a nagyobb kínálatban leli magyarázatát. A súlyos gazdasági helyzet leginkább ebben a szakmában éreztette hatását, mert ezek nem elsőrendű közszükségleti cikkek, csupán ak—

kor lelnek vevőre, amikor a legfontosabb sziik- ségletek már kielégítést nyertek. Ennek tudható be az, hogy a szakmában az 1929. évben a fizetéskép—

telenségi esetek száma nagyon felszaporodott.

A látszerek és fényképészeti cikkek közül egyedül a fényképészeti papirosokat készítik ha- zánkban, minden egyéb cikket a külföldrők kell importálnunk. Megállapíthatjuk, hogy a látszerek importja a mult esztendőkkel szemben csökkent.

Szomorú képét mutatja ez a gazdasági helyzetnek, és egyben megerősíti a magyar látszerészek pana- szait, kik a közszállítások igazságOS felosztása ré—

vén kérik az illetékes körök védelmét a leromlott üzleti helyzet ellensúlyozására. Csökkent a szem—

üveglencsék behozatala és a szemüvegfoglalatoké;

nagyobbarányűan csökkent a kész szemüvegek im—

portja; egyedül a legprimitívebb kész védőszemüve- geknél látunk valamelyes emelkedést. Emelkedett még a különféle optikai lencsék behozatala is.

egyéb hőmérőkből, fajsúlymé- szintén csökkent az Az ipari és

rőkből és légsúlymérőkből

importunk, szintén a gazdasági leli magyarázatát. Különféle optikai

és látcsővek forgalmi adataiban nincs jelentős változás. Nagyon érdekes képet nyujt a fény—

képészeti cikkek csoportja. A kedvezőtlen viszonyok ellenére az amatőrfényképezés fejlődésével, mint az elmult években, úgy ezidén is emelkedett a behozatal fényképészeti vegyszereknél. Több mű—

termi gépet hoztunk be.

A fénykép—karton behozatala csökkent: keve—

sebben mennek fényképészhez, mint azelőtt. Örven—

detes jelenség a fényképpapír behozatal—ának esők- kenésc. A hazai gyártás fejlődő kapacitását nem egyedül ez a különbség mutatja, hanem az a több- let is, amely egyéb fényképészeti anyagok meg—

nagyobbodott fogyasztásával a fényképészeti papír belföldi fogyasztásában is mutatkozott. A hazai gyár nemcsak ezt a többletet fedezte, hanem sike—

rült az importot még a tavalyi mennyiség alá is

ami válságban

műszerek

(5)

9. szám.

szoritania. Árak tekintetében jelentős változásokról nem számolhatunk be. Csupán a fényképezőgépek áresökkenése folytatódott az 1929. évben is, ami a mindjobban racionalizált gyártási módszerekben és a megnövekedett fogyasztásban leli magyarázatát, A hazai hőmérő— és fajsúlymérőgyártás a szükség—

letnek csak egészen kis részét fedezi.

Az orvosi műszergyártásban az elmult év fo- lyamán lényegesebb változás nem állott be. Miután az értékesítési lehetőség minimális volt, a műszer- gyártással kizárólag csak a kisipar foglalkozik, mellyel azonban megközelítőleg sem tudja ellen—

súlyozni azt a mennyiséget, amely külföld—

ről jön be, s amelynek előállítása _ tekintettel az alacsony vámtételekre — egyáltalában nem jő—

vedelmező, dacára annak, hogy a jobb márkák árai 8v-—10% emelkedést mutatnak. Egyedül a rozsda- mentes műszerek azok, melynél hazai iparunk ver- senyezni tud, t. i. azt a külföld is kézzel kénytelen kovácsoltatni, s itt kitűnik, hogy a kézi gyártmá—

nyokban mi lényegesen olcsóbbak vagyunk. Műté—

szoba s egyéb orvosi berendezések, sterilizátorok stb. készítésére elég fejlett iparunk van, mely a külföldi behozatalt teljesen feleslegessé teszi, s minő—

ség és ár tekintetében is kiállja a külfölddel a versenyt. Az árak lefelé irányulnak. Ugyanez áll a bőr- ből készült gyógyászati segédeszközökre is, melyek- ből a hazai ipar a szükségletet teljesen fedezni tudja.

Tekintettel a nyersanyagok olcsóbbodására, az árak lefelé tendálnak. Laboratóriumi üvegáruk előállí- tásában a hazai ipar az utóbbi években igen örven—

detes előrehaladást tett, amennyiben a minuciózus vagy monstruózus darabok kivételével ma már nagyrészben hazai gyártmánnyal fedezik a szűk—

ségletet. Elektrotherápiai készülékek gyártása az utóbbi években erősen pang, s bár ár tekintetében eléggé olcsók, azonban minőségileg nem versenyez—

hetnek. Az általános piaci helyzet igen gyenge, ke—

reslet alig van. Egészségügyi intézményeink szükség- leteiket leginkább versenytárgyalás útján szerzik be, amely körülmény erősen befolyásolja a piac akció- képességét. Felhalmozott áruraktárak következtében az árak további lemorzsolódása várható.

A hangszerszakmában a termelés és a forgalom a nehéz gazdasági helyzet következtében 1928-ról 1929-re 25%—kal esett. Az árviszonyokban nem volt változás. Kivitelünk különösen cimbalmokban nö- vekednék meg, ha az utódállamok a behozatali zár—

latot beszüntetnék. Számtalan érdeklődő vanfkik

vennének ilyen hangszert, de az ottani hatóságok nem adnak behozatali engedélyt rá. A beszélő zenés- film már eddig is beláthatatlan károkat okozott a hangszerszakmában, különösen pedig a zenészeknek, akiket tömegesen bocsájtanak el a filmszínházak.

A zongorák 1929. évi forgalmi

valamint árviszonyai általánosságban a következők voltak:

és termelési,

—854—

1930

Legfontosabb termelési országokban, mint Ne'- metország, Amerikai Egyesült Államok és Ausztriá—

ban a termelés több mint 30%—al csappant, ameny—

nyiben kevés a rendelés és igen sok az eladatlan kész áru. Németországban hetenként 1—2 nagyobb gyár is teljesen beszünteti a gyártást és gyakori a régi nagyobb gyárak fizetésképtelensége is. Ameri—

kában még súlyosabb a helyzet: ott százezrével hevernek az eladatlan új zongorák, a gyárak össze—

vásárolják a használt Zongorákat, azokat némi vesz—

teséggel Európába szállítják, hogy a közönség he- lyettük újakat vásároljon. Nagy fogyasztók Fran—

cia-, Lengyel- és a Balkánországok. Azonban az;

árak nem estek, s a hazai fogyasztás is folyton csökken. A belföldi szükséglet jelentékeny részét használt, renovált zongorákbo'l fedezik. '

Az ékszer—, drágakő— és nemesfémszakma, mint luxusszakma, legjobban érezte meg az 1929—es év állandóan romló gazdasági helyzetét. Ezt élénken.

szemléltetik a következő összehasonlító adatok:

Az 1929. évben 85 szakmai fizetésképtelenség volt a magánegyezségekkel együtt, míg 1928—ban csak 41. Budapesten 1929-ben 36 szakmabeli ékszerész szüntette be üzemét, ezzel szemben csak 16 szakmaw beli kért új iparigazolványt.

A kedvezőtlen állapotokra egyébként a legjel—

lemzőbb, az a körülmény, hogy az 1929. év kará- csonyi idényében a szakmabeli munkások 50%-a volt munka nélkül, amire alig volt még példa.

A főfe'mjelzőhivatal kimutatása szerint az 1929- évben 20%—ka1, pontosan 502 kg-mal kevesebb aranyárut, továbbá 10%-kal, pontosan 320 kg-mal kevesebb ezüstárut fémjeleztek, mint az előző évben.

Egyetlen ágazata a szakmának, amely főleg nagy exportja miatt többet forgalmazott 1929—ben, az ötvösök csoportja. 1929—ben a világ minden ré—

szébe 1,500.000 pengő értékű ötvöscikket exportál—

tunk. Ha figyelembevesszük, hogy ezt mind állami támogatás nélkül értük el, és hogy az Ötvöscikkek—

nél az anyagra eső rész igen kicsi, a többi nemes—

fémáruhoz képest, nagyon figyelemreméltó ez az eredmény. amely az előző évit 25%—ka] haladja meg. Drágakövekben a behozatal kb. l2%—kal csök—

kent 1929—ben az előző évhez viszonyítva, annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter a drágakövek vám_

ját tetemesen leszállította, ami ugyancsak a válsá—

gos gazdasági helyzetben leli magyarázatát. A dráe gakövek forgalmában beállott csökkenés mindazon- által az árak állandóságát nem befolyásolta.

Az ernyőáruszakma viszonyai az általános gaz—

dasági romlást híven tükrözik. A forgalom a stabi—

lizációt követő években a békeévekkel szemben el—

ért, bár alacsony szintjét fenntartani nem tudta, sőt oly mélyre süllyedt, hogy úgy a kisebb iparo—

sok, mint a viszontelárusításra dolgozó nagyobb üzemek. köztük a szakma legrégibb cégei, még a költségeket sem tudták az eladásból kihozni, ami

(6)

9. szanr

munkáselbocsátásban, szaporodó fizetésképtelensé—

gekben nyert kifejezést. Ezek az állapotok gyilkos versenyre vezettek és oly árrombolást idéztek elő, melynek a továbbiakra nézve csak rossz következ- ményei lehetnek. Ha nem sikerül úgy az agrártár—

sadalom, mint a városi lakosság kereseti viszonyait és ezáltal vásárlóképességét lényegesen megjavítani, akkor a szakma megsemmisülése aligha kerülhető el.

A mozgófényképfilmek termelési, forgalmi és árviszonyaira vonatkozólag az 1929. évben csak az év utolsó negyedében következett be némi változás, a hangos filmek révén. Minthogy azonban ezidőben csak néhány budapesti filmszínház rendezkedett be hangos filmek bemutatására s ezek is lemezes beszélő filmeket mutattak be, melyeknél a film- kópiák ára változatlan, a szóbanforgó tételek a tárgyalt évben minden gazdasági vonatkozásban az

1928. év keretei között maradtak.

A bizottság ezekután a műszerek, hangszerek, órák, nemesfémek, ércpénz és más értékek, a nemes—

fém—feldolgozás termékei, drága- és féldrágakövek és az ezekből készült áruk, gomb, tű, olló, zsebkés, fésűáruk stb., díszműáruk, játékszerek, fényképé- szeti papiros és üveglemez, film 1929. évi külkeres—

kedelmi egysége'rtékei felülvizsgálásával foglalkozott.

A XI. szakosztály ülése 1930. szeptember hó 12-én Tranger József m. kir. keresk. főtanácsos el—

nöklete alatt zajlott le. Jelen voltak: Durand Félix, Herz Henrik dr., Szénásy Béla és Zsoldos Ottó keresk. tanácsosok, Bauer Lajos szakértő és Schulz Elek dr. Napirend előtt Zsoldos Ottó tartott elő- adást a papírszakma helyzetéről. Kiemelte, hogy bár a hazai papírgyártás az utóbbi években roha- mos és örvendetes fejlődésnek indult, a helyzet még ma sem mondható rÓZSásnak. A magyar papír—

fogyasztás, szemben a nyugati államokkal, még mindig igen alacsony. Minthogy félgyártmány terén a külföldre vagyunk utalva, az osztrák kartell in- dokolatlan 20%-os áremelése igen súlyosan érintette a szakmát. A külföld versenye még a makulatúra- papir elhelyezésénél is nehézségeket támaszt s így igen nagy erőfeszítéssel lesz csak elérhető az, hogy a hazai papíripar és kereskedelem helyzete meg—

javuljon. Az érdekes felszólaláshoz Herz Henrik és

Tranger József szóltak hozzá. A bizottság ezekután a papiros- és sokszorosító-ipar termékei, papiros- hulladék és a műtárgyak 1929. évi külkereskedelmi egységértékeinek felülvizsgálásával foglalkozott.

A IX. szakosztály 1930 szeptember hó 16-án tartotta rendes ülését Bun József kincstári főtaná—

esos, a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank ve- zérigazgatója elnöklete alatt. Jelen voltak: Lippmann Frigyes dr., Majthényi Béla, Salamon Ödön és Szé—

kely Kornél keresk. tanácsosok, Helvey Elek, Kell—

ner Artur és Lemberger Gábor szakértők. Napirend előtt Lakner Adolf üzleti jelentését a magyar gyufa—

ipar 1929 évi helyzetéről ismertették.

——855-— 1930

A magyar kir. kormánynak a Svenska Tand- sticks Aktiebolaget stockholmi céggel (svéd gyufa- tröszt) 1928 május 16-án kötött szerződésének fo- lyományaképen a magyar gyufaipart hosszú évekre szanálták s ez a körülmény először az 1929. évben éreztette jó hatását.

Az 1929. év második felében a közvetítő kereskedelem és a fogyasztók részéről a kereslet igen élénk volt, mert a svéd szerződés alapján a gyufa ára 1930. január l—ével l fillérrel, 5 fillérről 6 fil- lérre emelkedett. Ennélfogva a közvetítő kereskedelem, valamint a fogyasztó közönség elővásárláso- kat eszközölt, miáltal a gyárak az év második fe—

lében a rendesnél nagyobb mértékben voltak fog- lalkoztatva, azonban a gyárak kapacitása folytán ez a kereslet is normális keretek között nyert ki—

elégíte'st.

A magyarországi gyufagyárak az 1929. évben gyufát nem exportáltak és a behozatal is csak luxus- gyufából, úgynevezett olasz viaszgyufából állott.

A szakosztály ezután a keményítő, fehérje, ra—

gasztószerek, robbantó—, gyujtó- és Világítóipari készítmények, műanyagok; festőkészítmények és fes—

tékek; illóanyagok és illatszerek, gyanták és ezek termékei, gyógynövények, aszfalt, szén és falepár—

lási termékek 1929. évi külkereskedelmi egységérté—

keinek a megállapításával foglalkozott.

A X. szakosztály 1930 szeptember hó 17-én tartotta rendes ülését újpesti Wolfner József m. kir.

keresk. főtanács05, bőrgyáros elnöklete alatt. Jelen voltak: Augenfeld Lajos, keresk. főtan., Acél Rezső dr., Dán Leó, Dán Viktor, Grünwald Albert, Hirsch A. Jakab, Lajtlia Pál, Mauthner Zoltán, Robitsek Géza, Schön Géza, Strasser Gyula, Weiss Miksa és Wolfner György keresk. tanácsosok, Gémes Elemér szakértő.

Napirend előtt Augenfeld Lajos helyzetjelenté- sével foglalkozott a szakosztály.

A hőrgyártóipar helyzete az 1929. évben az előző évhez képest rosszabbodott. Az árak a világ- piacon továhb hanyatlottak, amihez még a pénz- ügyi válság is hozzájárult. Ennek folytán a bőr- szakma helyzete oly kedvezőtlen lett, amire év- tizedek óta nem volt példa.

Hogy a bőrkereskedelemben és közvetve a bőr—

gyártásban is a kedvezőtlen összhelyzet nem veze—

tett sokkal súlyosabb következményekhez, —— mint ez sok más országban, nevezetesen Németország—

ban törte'nt, ahol régi, európai hírnévnek örvendő bőrgyárak és nagykereskedők mentek tönkre, ——

úgy ez jórészt annak tudható be, hogy az előző, kedvezőtlen évek folytán szakmánkban az üzleti tevékenység részben önként, részben pedig a viszonyok kényszerítő hatása folytán, nagymértékben korlátoztatott. A három nagy budapesti bőrgyár ál—

tal fenntartott közös eladási és bevásárlási szervezet megszűnt. A rossz viszonyok következtében a gyá—

(7)

9. szenn

—856-——

1930

rak üzemüket 20—25%—kal redukálni voltak kény- telenek.

Nemzetközi exportviszonylatban szintén rosz- szabbodott a helyzet. Vámmérséklés egyik piacon sem állott be és az elhelyezési lehetőség a kedve—

zőtlen általános gazdasági viszonyok miatt min—

denütt csökkent.

Megemlítendő még, hogy október hóban, a genfi egyezmény folytán, a nyersbörforgalom telje—

sen szabaddá lett.

Végül Lajtha Pál nagy áttekintésü és igen ér—

dekes tanulmányát olvasta fel az előadó.

A szakosztály ezután a nyersbőrök, cserző—

anyagok és kivonatok, a bőripar termékei, nyers kaucsuk, a kaucsukipar termékei, szőrme és szűcs—

áruk, viaszosvászon és az ezekből készült áruk és

gumijátékszerek 1929. évi külkereskedelmi;egység—

értékeinek a megállapításával foglalkozott.

A VI. szakosztály folyó évi szeptember hó 18-án tartotta rendes ülését Vida Jenő, a Felsőház tagja, m. kir. gazdasági főtanácsos, a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T. alelnök-vezérigazgatója elnöklete alatt. Jelen voltak: Berelvás Hugó, Krámer Tivadar dr., Lippmann Frigyes dr., Székely Kornél, Weísin—

get György keresk. tanácsosok, Spiegl Béla szakértő.

A szakosztály az ásványok, a cement és kőipar termékei 1929. évi külkereskedelmi egységértékei- nek a megállapításával foglalkozott.

A XXI. szakosztály folyó évi szeptember hó 19-én délelőtt tartotta rendes ülését Gerliczy Béla m. kir. keresk. főtanácsos, a Vulkán Gépgyár R.-T.

igazgatója "elnöklete alatt. Jelen voltak: Alföldy László, Beretvás Hugó, Klemm Károly, Mátrai Antal, Scheibler Ede és Szüllő Árpád keresk. tanácsosok, Landauer Péter szakértő és Selinger Gyula.

Napirend előtt a szakosztály Alföldy László helyzetjelentésével foglalkozott. '

' A szerszámgépipar az 1929. év folyamán nagy—

jában ugyanazon jelenségek befolyása alatt állott, mint az 1928. évben. A gépgyári iparban keresztül-

vitt racionalizálás, illetve egyes üzemek beszünte- tése, vagy összevonása folytán már az elmult évek—

ben felszabadult igen nagy mennyiségű munkagép

nagy része még ebben az évben is eladatlan volt

és károsan befolyásolta a piacot. Az amúgy is nagy készleteket még növelték újabb teljes, és részleges üzembeszüntetések folytán piacra került mennyisé—

gek —- így többek között egyik legnagyobb és leg- régibb szerszámgépgyárunk is beszüntette üzemét —, úgyhogy az 1929. év folyamán a hazai gyártmányú új szerszámgépek csak korlátozott mértékben talál—

hattak elhelyezésre.

Az általános gazdasági helyzet az év folyamán nem javult, sőt az év második felében bizonyos rosszabbodás volt észlelhető, a szerezámgépgyári ipar amúgy is megfogyatkozott vevőközönségének vásárlóképessége tovább romlott és csak nagyon kevés fogyasztó volt abban a helyzetben, hogy újabb beruházásokra tőkét fordíthasson. Az a néhány iparvállalat, mely az év második felében némi közmunkához jutott, a vállalt munka külön- leges természeténél fogva a beruházott gépek egy részét importálta s csak részben szerezte be szük- ségletét a hazai piacon.

A gazdasági depresszió világjelenség lévén, fo- kozott mértékben volt észlelhető'a külföldi verseny nyomása, mellyel szemben hazai gyáraink csak nagy erőfeszítéssel és nyomott árakkal tudtak lépést tartani. Hogy a behozatal mégsem öltött nagyobb mértéket, ez részben ezen erőfeszítésnek, részben azonban közhivatalaink részéröl mindinkább meg—

nyilvánuló azon törekvésnek tudható be, hogy a hazai szükségletet lehetőség szerint hazai iparcik- kekkel. fedeztessék.

A szakosztály ezután a gépek és készülékek 1929. évi külkereskedelmi egységértékeínek a meg—

állapításával foglalkozott.

Az üléseken a Bizottság elnöksége részéről Far- kas János dr. alelnök jelent meg. Az előadó Sibellm—

Perleberg Arthur dr. min. s. fogalmazó volt.