Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság

(1)

1932.

7. szám. — 592 ——

a

és acélgyártó iparban végrehajtott második hiva- 1932 március 31-ig, — Az 5.000—nél több lakosú talos munkabértelvétel főeredményei. —— A biroda— bajor községekben végrehajtott lakásfelvétel adatai lom adóbevételei az 1931—32. számadási évben. — az 1931 december 31-i állapot szerint. —— A krimi- A német országok pénztárszerű adóbevételei és

adóátutalásai 1931 áprilistól 1932 márciusig. —— Ten—

gerentúli kivándorlás és beutazás 1932 első negye- dében. — A munkaügyi bíróságok működése 1931- ben. ———A tanulók és tanítók a Németbirodalom kö—

zép- és főiskoláin az 1931—32. iskolai évben. ——

(Melléklet), —— Németország, Franciaország és Nagy—

britannia adójövedelmének összehasonlítása. —— (13.

sz.). —— Ezüstnyereség és -felhasználás. -— A világ—

kereskedelem 1932 első negyedében. —— A Német Birodalmi Vasút pénzügyi fejlődése az 1925-1931.

években. — A halálos szerencsétlenségek a Német—

birodalomban 1930—ban. Az 1930. évi üzemi bal—

esetek okai. —— (9. sz. melléklet). — A községek és k—özségszövetségek pénzügyi helyzete. — (14. sz.).

_ A német külkereskedelem 1932 első felében. — Az árúforgalom 1931-ben. —— Az ármozgalom 1932 első felében. — A fémfeldolgozó iparban végre—

hajtott második hivatalos munkabértelvétel fő-adatai.

—— Az Amerikai Egyesült Államok szövetségi ház- tartása a válságban. —— Az öngyilkosságok a Német—

birodalomban 1930—ban. — A tudományos főiskolák látogatottsága a Németbirodalomban az 1931—32.

téli félévben.

Zeitschrift des Bayerischen Sta—

tistischen Landesamts (64. évf. 2—3. sz., München 1932, ném.). — Zahn: Árcsökkentési akció Bajorországban 1931-1932 fordulóján. — Kneuer H.: A bajor állami színházak az 192'1—től 1930-ig terjedő időben. —— Egger A.: A birodalmi elnök- választás Bajorországban 1932 március 13-án és április 10—én. -— Koelsch F.: A textilmunka hatása az asszony szülési erejére. — Lang J.: A bajor vízi—

utak forgalma 1931-ben. — Schubert J.: A mező—

és erdőgazdasági birtokok szükségárverései Bajor- országban 1931-ben. _ Az 1931. december 1-i állat- számlálás eredményei. — Henninger W.: A fogyasz- tási adóstatisztika Bajorországban 1928-29-ben és 1929-30-ban. —— Bajorország kivitele az Amerikai Egyesült Államokba 1930—ban és 1931-ben. — For—

galmi balesetek Bajorországban 1931 április 1-től

nalitás Bajorországban 1931—ben.

Zeitschrift des Sáchsischen Sta- tistischen Lundesamtes (77. évf., Drezda 1931, ném.). —— Burkhardt: A szász népesség fejlő- dése az utolsó 100 évben. —— Burkhardt: Szászország különleges helyzete a Németbirodalomban és a jelen gazdasági depressziója. —— Hoffmann G.: Földbirtok- forgalom 1925—től 1929-ig, — Zahn A.: Az 1875—től 192'5—ig végrehajtott ipari üzemi számlálások ada- tainak összehasonlító áttekintése, Burkhardt: Az oktató- és nevelőintézetek Szászországban. — Hoff—

mann G.: A szász pénzügygazdaság 1925-1930-ban.

—- Brückner C.: A birodalmi pénzügyi statisztika az 1927—i számadási évtől 1929-ig, valamint 1930—

ban. — Lomniatzsch E.: A piacok és a piaci statisz—

tikák eredményei. —— Burkhardt: Az átkeresztelke- dési és kilépési mozgalom 1919—től 1930—ig, vissza—

tekintéssel a vallási statisztika fejlődésére. —— Ger- lach O.: A szász Vizművek. —— Zahn A.: A géperejű járművek Szászországban. —— Vetterlein ii.: A ke- resetnélküliek Szászországban. — Hoffmann G.. A munkaügyi biróságok 1930-ban és 1931-ben. ——

Brüclcner C.: Birodalmi adók Szászországban, ——

Walter F. H.: A konjunkturális helyzet Szászország- ban 1932-l)en. —— Burkhardt F.: A halálos forgalmi balesetek 1930—ban Szászországban.

Zeitschrift für Schweizerische

Statistik und Volkswírtschaft (68.

évi. 1. f., Bázel 1932, ném.—fr.). Paillard G.: Svájc, a nemzetközi ügyek centruma. —— Iiagaz C.: A ház- tartási alkalmazottak szakszervezete. ———— Mousson N.: A háztartási alkalmazottak munka- és foglalko—

zási viszonyai Badenben, Aargau kamionban. —- Hersch L.: A születések száma csökkenésének álta- lános formulája Svájcban a XX. század kezdete óta.

—— Eichholzer E.: Svájc munkaügyi biráskodásának történetéből. — Higy C.: Az adóstatisztika jelentő- sége, céljai és lehetőségei Svájcban. —- Aebli J.:

Solothurn kanton gyáriparának fejlődése 1882-1929- ben. —— Freudiger II.: Az idegenforgalom a nagyobb svájci községekben 1930-ban.

? ' KüLÖNFÉLs e

l.lllllIII.-IllllllllllllllllllIIll.llIIlllllllllllllllllllllll !III.—III-IllIll-illllllll-llunlcnc

Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapitó Bizottság.

Commission hongroise pour la fimation des valeurs de statz'stigue commerciale.

Szakosztályülések. —— Se'ances de sections.

A XII. szakosztály május 11-én délután tartott ülést. Az elnöki tisztet Vágó Gyula töltötte be. Jelen voltak: óbudai Freudiger Dávid és Horváth Miksa kormányfőtanáesosok, Brachield Géza, Dániel Er- vin, Fehér Károly, Schein Ferenc kereskedelmi ta—

nácsosok és Hofinger Ernő, Reich Aladár, Oswald Róbert, Szántó Mór szakértők.

A bizottság a növényi párnázó-, kefe- és seprő- 'anyag, széknád, a fonás-, kefekötő és szitakötőipar termékei, szőr és toll, szivacs, művirágok, megmun- kált tollak, parókás—munkák, szőnyegek, tüllök, függö-

nyök boritásáruk. textilanyagból konfekcionált cikkek, nap- és esernyők 1931. évi egységértékeinek a megállapításával foglalkozott.

A XIII. szakosztály május hó 12-én délelőtt ülése- zett Szurduy Róbert kereskedelmi főtanácsos elnök—

lete alatt. Jelen voltak: Aczél Ottó, Ausch Gyula, Dániel Ervin, Mössmer József, Ouittner Lóránt kereskedelmi tanácsosok, továbbá Greiner M. Miksa szakértő. A pamutipar helyzetéről az elnök terjesz—

tett elő összefoglalást. A kereskedelem viszonyait Ausch Gyula tárgyalta.

(2)

5. szám.

———593— 1932

Az 1931. évben a magyar pamutszövőgyárak termelése, illetve foglalkoztatása általában kielégítő volt, jóllehet az általános gazdasági pangás, valamint az ország lakosságának rendkívüli módon meg—

gyengült vásárlóképessége következtében a szövődék nem tudták a teljes kapacitásukat kihasználni. Ezen- felül a második félév elején a pamutszövődéknek fonallal való ellátásában bizonyos akadályok merül- tek fel, amelyek még a mai napig is bizonyos mér—

tékben fennállanak. Az 1930 december 15—én Cseh- Szlovákiával szemben beállott szerződésnéiküli álla—

pot és ezzel kapcsolatban az autonóm vámtarifa életbeléptetése azt a reményt keltette, hogy a kül- földi pamutszövetek elmaradása következtében a ha—

zai pamutszövőgyárak foglalkoztatása lényegesen emelkedni fog. Mivel azonban a szerzödésnélkiili ál- lapot téletbeléptetés-ét követőleg 1931 január 15—éig' még a szerződéses vámtarifa szerint lehetett a pa- mutárukat behozni, e rövid átmeneti idő alatt is oly nagy tételeket importáltak egyes kereskedőink, hogy e készletek még hosszú hónapokon át nyom- ták a belföldi piacot. Némi megkönnyebbülés csak a nyári évad megindulásakor, május havában követ- kezett be és ez tartott körülbelül az év végéig. A szerződésnélkiili állapot mindenesetre azt eredmé—

nyezte. hogy bizonyos finomabb pamutszövetekben.

amelyekben eddig úgyszólván teljesen a külföldre voltunk utalva, a belföldi termelés lényegesen foko—

zódott, sőt a szövődék teljesen új tipusok, mint vel' xetbársony, duftin, velveton (tiroli nadráganyag), fi—

nom pouplinok és battistsitlonok, pamut függöny- szövelek gyártására rendezkedtek be. Egyes pamut—

szövőgyárak forgalma meghaladta a megelőző év forgalmát, mely forgalom az összes gyáraknál lé- nyegesen nagyobb lett volna, ha a rendkívüli ked- vezőtlen gazdasági viszonyok és a nagymérvű hitel- válság ezt meg nem gátolják. A mezőgazdaság vál- sága különösen a vidéki kereskedelemben éreztette hatását, amely a nagyszámú tizetésképtelenségekben utott kifejezésre. Kisebb áringadozások az év folya—

;mán előfordultak ugyan, de mivel a nagy hitelvál- iságból származó kockázat egyidejűleg nagyobb ter—

[beket is rótt a vállalatokra, e kockázatot kénytele- nek voltak a gyárak az egységárakban is kifejezésre juttatni. Ez áremelő tényezővel szemben áll a bel—

földi gyárak oriási módon megnövekedett egymás- közti versenye, amely lehetetlenné tette, hogy a gyá- k a felemelt vámokat a saját előnyükre akárcsak

; en is kihasználják. Mindamellett bizonyos áru—

ban az év elejéhez képest némi árcsökkenés tható.

, , izottság ezekután a nyers pamut, pamut—

vatta,; pamutfonalak, pamutszövetek 1931. évi egy-

ségértékeínek megállapításával foglalkozott.

A XIV. szakosztály május hó 13-án délelőtt tar—

ított ülést Mössmer Pál 'dr. kereskedelmi főtanácsos

éelnöxkletével. Jelen voltak: Fisch! Simon, Konta

_és lli'aldlzauser Géza dr.

m

József Ferenc, Morvay Izsó és Steiner Ödön kereskedelmi tanácsosok, Kirschner János szakértő. A

szakma helyzetét Morvay Izsó ismertette.

A bizottság a len, kender, juta és egyéb növényi

rostanyagok, ezekből készült fonalak és szövetek, zsák és ponyva, zsinegek és kötélverő áruk, növényi anyagokból való más textilipari cikkek értékelésével foglalkozott.

A IX. szakosztály május hó 18-án délelőtt tartott ülést. A megjelenésben akadályozott Bun József kincstári főtanácsos! Keleti Kornél dr. keresk. taná- csos helyettesítette az elnöklésben. Jelen voltak:

Neruda Nándor kormányfőtanácsos, Betegh Péter (ír,, Hauswirtlz Ödön, Horváth Jenő, Majthényi Béla kereskedelmi tanácsosok, Baeder Hermann, Dukes József, Helvey Elek, Hor—

váth Ernő, Kádár Gyula. Kellner Artur és l'l'ack

Géza szakértők.

A szakma általános helyzetét az elnök ismertette:

Az elmult esztendő a gazdasági zsugorodás je- gyében folyt le. A raktáron fekvő készletek a csök—

kenő fogyasztás folytán egyre nagyobb súllyal ne- hezedtek a gazdasági életre. Magyarországon a bank—

zárlat előtti időszakban a fogyasztásnak mintegy 10 -—2() százalékos visszaesésével lehetett számolni, ami

azonban nagy általánosságban a vegyészetet, mint kereskedelmi- és iparágat nem érintette. Az aszfalt, kátrányfesték és kozmetikai szakmák 5—10 száza—

lékkal kevesebbet értékesítettek, mint a megelőző években. A bankzárlat után merőben ellentétes folyamat indult meg: a közönség értékálló cikkekbe igye- kezett fektetni a pénzét. A tárgyalt szakmán belül különösen az alkaloidák piacán állott be élénkülés.

Németországból erős értékcsökkentő irányzat indult ki, amely az alkaliá—k piacán 5—8 százalék. a savak piacán 15—20 százalék, az éterikus olajok piacán pedig 10 százalékos áresést idézett elő. Hazánkban ennek következményeit nem lehetett érezni. mert a devizatilalom folytán a követeléseiket csak pengő- ben megkapó hitelezők a világparitásnál 30-40 szá- zalékkal magasabb árakat Szabtak.

Ezután Majthényi Béla ismertette a droguista és illatszerész szakma helyzetét.

A droguista és illatszerész szakma 1931 első fe- lében már nagyon megérezte a gazdasági válság elő- szelét, amennyiben az előző évi forgalomhoz képest 15—20"o—os visszaesés mutatkozott. A július hóban sziikségszerűleg életbeléptetett bankzárlat és a külön- féle devizako—rlátozások napról-napra jobban és job—

ban éreztették hatásukat. A gazdaközönség pénztelen- sége s a tisztviselők megkurtított fizetése a legtöbb üzletben a forgalomnak, az előző évi forgalomhoz képest 50%—kal való csökkenését eredményezte.

Több hozzászólás hangzótt el, melyeknek során Dukes József rámutatott arra, hogy a szakmát illető cikkekben a csempészet veszélyes mérveket költiHel-

43*

(3)

7. szám.

——-594— 1932;

vey Elek szerint ez nem jelenthet mennyiségileg számottevő tételt. A vitában többen résztvettek.

A bizottság ezekután a keményítő, fehérje, ra—

gasztószerek, robbantó-, gyujtó- és világítóipari ké- szítmények, műanyagok, festőkészítmények és festé- kek, illóolajok, illatanyagok, illatszerek, gyanták és ezek termékei, gyógynövények, aszfalt, szén és fale- párlási termékek (a nyers ásványolaj kivételével) és a kátránypapiros egységértékének megállapításával foglalkozott.

A II. szakosztály május 30-án délelőtt tartott ülést Serbán Iván dr. gazdasági főtanácsos elnök- letével. Jelen voltak: Gergely István, Kornis István,

Blitz Miksa, baranyavári Ullmann Ödön kereske-

delmi tanácsosok, továbbá Floderer Vilmos, Havas Menyhért és Orth Gyula dr. szakértők. Jelen voltak még a Mezőgazdasági Kamara részéről dr.

Bende István és Vermes Gyula. A szakosztály a gyarmatáru—k, fűszerek, gyümölcsök, dohánygyárt- mányok és cukor 1931. évi egységértékeinek meg- állapításával foglalkozott.

A XX. szakosztály május hó 20—án délelőtt ült össze Szászy Lajos kereskedelmi főtanácsos elnök—

lete alatt. Jelen voltak: Haidekker Sándor, Hírmann Ferenc, Finger Lajos Hermann, Salgó Izsó és Weiss Alfonz báró kereskedelmi tanácsosok, továbbá Lemberger Gábor, Messík Ödön és Theil Hermann szakértők. A távollevő W'ícar Reinhold Chatel Ottó, Sugár Samu pedig dr. Aszódi István útján képviseltette magát. A szakma helyzetét Salgó Izsó ismertette.

A bizottság ezek után áttért az ércek és a fém- ipar termékei 1931. évi egységértékeinek megálla-

pítására. '

A XIX. szakosztály május hó 21—én délelőtt tartott ülést Förster Nándor ny. min. tanácsos el- nökletével. Jelen voltak: Haidekker Sándor és Már- kus Lajos kereskedelmi tanácsosok, továbbá Ber- Icovits Béla és Plölcl Antal szakértők. A bizottság a vasipar termékei 1931. évi egységértékeinek meg- állapításával foglalkozott.

A III. szakosztály május hó 23-án délelőtt ült össze Jeszenszky Pál udv. tanácsos elnöklete alatt.

Jelen voltak: A főldmívelésügyi minisztérium kép- viseletében dr. Rónay László min. tanácsos, Schwarz

Ármin kereskedelmi főtanácsos, Hirsch Andor, Zá-

dor Félix, Lóránd Béla, Schmidt Richárd, Hegedüs Vilmos, Haranghy Endre tanácsosok, továbbá Vas Izidor szakértő. A szakma helyzetét Stux Sándor ismertette.

1931-ben búza- és lisztexportunk rendkívüli ne—

hézségekkel küzdött. Ezek közül a legfontosabbak:

világkészletek óriási felhalmozódása és a forgalomnak az elzárkózás jegyében történt fokozatos meg—

nehezitése. Hozzájárult még, hogy az 1931. év első felében az 1930. évi termésű sikérminőség tekinte- tében rendkívül gyenge búzánk és ennek megfelelő

lisztünk elhelyezése akadályokba ütközött, tovább hogy Cseh—Szlovákiával a kereskedelmi szerződé az egész év folyamán nem sikerült megkötni. A m nőség kérdése még sohasem játszott akkora szer pet és nem befolyásolta annyira a lisztértékesités és export lehetőségeit, mint a lefolyt év első felében.-1 Ez annyira ment, hogy a szórványosan előforduló! , megfelelő búza egész kivételes bánásmódban része—_

sült és drágább áron volt elhelyezhető. A kereske-Á delmi forgalom zömét kitevő gyenge minőségit búza ára az 1931. év első felében 1460 és 15'50 P között ingadozott és csak kivételesen és rövid időre érte el a 16 P árfolyamot, míg a kivételes minőségű búzáért 3—4, sőt később 5 P felárat is lehetett kapni., Ezt a helyzetet az osztrák malomipar nagyon ala- posan tudta kihasználni ellenünk, mert hisz az ! ausztriai malomipar a legkiválóbb minőségű kana- ! dai búzával láthatta el magát ugyanazon feltételek mellett és így módjában volt az osztrák belső fo- gyasztás ellátásában a magyar liszt importjának háttérbeszorításával igen nagy mértékben tért hó—

dítani. Az idény előrehaladtával újabb nagy tenge—

rentúli terméseredmények vetették elé árnyékukat és így a világpiaci árak meginogtak és pl. Chicago—

ban körülbelül bushelenként 80 centes színvonal—

ról 1931. első felében júnihstól kezdve átlag 60 centre estek. Nálunk a terméseredmény az előző évivel szemben búzában körülbelül 4,000.000 g-val volt gyengébb; ezt némileg ellensúlyozta a jobb minőség. Az 1930. termésévből visszamaradt gyenge minőségű búza elhelyezése természetesen a kor—

mánynak külön gondját képezte és rendkívüli ked- , vezmények voltak szükségesek ahhoz, hogy nagyobb

tételeket lehessen elhelyezni Ausztriában, Német—

országban és a távolabbi nyugaton. Sőt Görögor—

szágba és Brailán át egyéb rendkívüli fogyasztási területekre —— Algir, Egyptom —— is történtek szállí- tások. A minőségben megfelelő új búzánk az idő- közben Ausztriával megkötőtt preferenciális szerző—

désünk alapján ezen államban a termésbetakarítást követő hónapokban annyival is inkább élénk keres- letnek őrvendett, mert ára az új osztrák szerződés **

nyújtotta elszámolási kedvezmény révén — a ve—

vőre nézve igen előnyösen alakult. Az új búza ára nálunk 13—14 pengővel indult, de augusztus, szep- tember és október hónapokban a beállott pénzügyi nehézségek következtében is 9 és 11 P között mozgott, sőt olykor még lejjebb süllyedt, végül azonban az év végéig ismét emelkedett átlagban 13—14 pen—

gőig. Az 1931. évi búzaexport az előző évivel szemben mégis körülbelül 150000 (; emelkedést tüntet fel, viszont a búzalisztexport óriási hanyatlást mu—

tat: az előző évi körülbelül 2,300.000 g-ról, l,245.00_0—

g—ra esett vissza. A szomorú eredmény az ismertetett * okokon kívül azon körülményre vezethető vissza, hogy 1931 októberében a kormány a lisztexportnak, addig nyújtott kedvezményt megvonta, más eszköz

(4)

—595—— 1932—

a mindenfelé jelentkező vámdiszparitások entésére nem állott rendelkezésre. Rozsban 31. évi terméseredmény szintén gyöngébb volt őző évinél, még pedig körülbelül 1,500.000 g—

z új termésű áru piacrahozatalakor e cikkben esés állott be, de az árak később az Ausztria íől való jobb kereslet következtében annyira k, hogy nagyjában elérték a középminőségű át, 14 pengőt. Az export úgy rozsban, mint sztben lényegesen csökkent, rozsban mintegy g—val, rozslisztben egy már alig számottevő iségre, mintegy 43.000 métermázsára, A ten- 'zepes terméseredményt adott, az árak az _év folyamán nagyjában 12 és 15 P között oztak, általában szilárduló irányzat mellett, ,a gazdák nagyrésze a korábbi tűrhető állat- ,alapján a hizlalást kiterjesztette. E téren is esés állott be, minthogy azonban a termés észe egyéb takarmány, mint árpa, korpa és mányliszt, szintén aránylag magas árakon kelt tengeri is mindvégig megtartotta emelkedő zatát. Különben is az 1931. évi fogyasztás a lést jóval felülmulta, s így az új termésig, sen a nyári hónapokban, elég jelentékeny tfejlődött ki. Az árpa közepes termés mellett csak könnyű elhelyezést talált. A takarmány- az összes takarmánycikkek aránylag magas einek hatása alatt szintén jó árakon kelt, ént 20 pengőig is felment az ára, később azon- hizlalás csökkenése folytán a kereslet csök- az ár 15—16 pengőig esett vissza. Sörárpa belföldi sörfőzőknél volt elhelyezhető és apengőig menő árakat ért el. Számottevő ex- ikkben a fennállott nehézségek folytán nem tett ki.

_utsch Artúr a malátaipar helyzetéről nyúj- jelentést.

átakivitelünk az 1931. évben 156.348 g-ra ett. A csekély emelkedés azonban a magyar árnak roppant erőfeszítésébe és sok áldo- került, s ezért ezt nem szabad optimisztiku- gitélni, mert az nem a magyar maláta ver- 'ességében beállott javulásnak, hanem az téseknek tudható be, amelyet iparunk a kül- ok megtartása érdekében hozott. A ma- yezkedési lehetősége a világpiacon minde- kk—enőben van. Ennek magyarázata a sör- s háttérbeszorulása, ami már Belgiumban kországban, —— ahol pedig a gazdasági vi-

még szilárdabbak — is észrevehető. A gaz—

ellátást célzó törekvésnek beszédes példá- V szág szolgáltatja, mely sörgyárosainak é teszi a hazai maláta feldolgozását oly hogy bizonyos százalékarányban olasz gyarmati árpából készült, sokkal gyen—

sgű malátát is fel kell dolgozniok és a

ából készült malátából gyártott sör

adója lényegesen mérsékeltebb, mint az idegen or- szágból előállítotté. Hasonló célzattal, de más mó- dokon járnak el más országok is. A Német Biroda—

lomban életbeléptetett tiltóvám ma is változatlanul RM 34'60—t tesz ki. így lehetetlen ide malátát be- vinni, holott azelőtt egyik legnagyobb felvevő pia- cunk volt. Lengyelországban pár hónapja beviteli tilalom áll fenn sok sörgyári cikkre, így a malátára is. Ausztria az 1931. év második felében szintén fel- emelte a malátavámot és pedig S. 4'98—ról S. 2210- re, vagyis több, mint négyszeresére. Az osztrák ma-

látaipar tehát hathatós vámvédelemben részesült, sőt ezenfelül oly intézkedés is történt, hogy az oszt—

rák sörgyárak a malátagyártás céljára szállított ár- pát 10% fuvarkedvezménnyel vehetik, ami szintén csak az osztrák belföldi maláta előállítás favorizá—

lását célozza. Az 1931. évi malátagyártásnál és ki- ' vitelnél speciális nehézségek is felmerültek, így pél- dául az 1931. évi ánpatermelés mennyiségileg sok—

kal kisebb volt, s aránylag kevés volt a malátagyár- táshoz alkalmas kövérszemű jó sörárpa. Ennek kö- vetkeztében a jó sörárpa ára állandóan emelkedett olyannyira, hogy a malátaeladások zömét már csak nagyon drága árpával lehetett befedezni. Ezzel egy—

idejűleg egy ellentétes irányú folyamat ment végbe a malátapiacon, ahol az árak a nagy verseny követ- keztében mindjobban lemorzsolódtak, az árpaárak és a malátaeladási árak közti eltérés a normálison túl kimélyült. Ilyen körülmények között a maláta- export mindig nagyobb nehézségekbe ütközött és az eladások az év vége felé már csak nagyon szórvá—

nyosak lettek. A német, cseh és lengyel malátaipar előnyöket élvez azáltal, hogy kormányaiktól kiviteli prémiumokat kapnak. Ugyancsak vátozatlanul fenn- állottak az említett versenytársak tarifális előnyei is azáltal, mert valamennyien földrajzilag közelebb fekszenek a nyugati malátát importáló országokhoz és rendelkezésükre áll: különösen a német és cseh malátaiparnak —— a nyugateurópai tengeri kikötők- höz vivő olcsó víziút, úgyhogy Hamburgon keresztül — aránytalanul kevesebb fuvarral kell számolniok, mint a magyar malátának, amely ha igénybe is tudja venni p. 0. az elbaxi utat, olyan fuvartöbblettel kell ezt megtennie, hogy versenyképessége majdnem teljesen elenyészik a tengerentúli és nyugateurópai piacokon. Igaz ugyan, hogy a magyar-adriai köte- léki díjszabás létesítése óta Trieszt és Fiume olcsób—

ban érhetők el számunkra, mint a német tengeri ki- kötők, azonban az előbb említett olasz kikötők a világforgalom tekintetében csak kevéssé versenyez- hetnek Hamburggal, Brémával, Stettinnel, ahonnan valamennyi tengerentúli országba igen sűrű, rend- szeres forgalmat tartanak fenn és ahonnan a tenge- rentúli kikötők sokkal rövidebb idő alatt érhetők el, mint Triesztből, vagy Fiuméből. Pedig a szállí—

tási időtartamnak —— a malátakivitelnél fokozott je-- lentősége van, mert a maláta a levegőn nedvességet

(5)

7. szám.

——596——

1832,

sziv magába, minőségileg szenved, a malátaexpor- tőrnek tehát érdekében áll a legrövidebb úton szál-

lítani. !

A német és a cseh malátaiparnak ezenfelül majdnem minden európai országgal közvetlen vasúti köteléki díjszabásui vannak, amelyek nemcsak, hogy megkönnyítik az odairányuló forgalmat, hanem még olcsóbbá is teszik. Nálunk az utóbbi időben

létesültek a szomszéd országokkal ilyen köteléki dij- már

szabások, azonban itt még sok kivánni való van, így rég érezteti hiányát a közvetlen magyar—svájci és egy magyar—olasz köteléki díjszabás. További előnyt jelent a cseh és francia konkurrencia szá—

mára azon körülmény, hogy ezen országok maláta—

gyárai visszakapják a vasúti díjtételekbe beszámí- tott szállítási adót azon malátaküldemények után, melyek Vámkülföldre mennek, valamint azon árpa—

szállítmányok után, melyek ezen vámkülföldre ki- szállított maláta előállítása céljából malátagyá- raikyba beérkeztek. Ezen szállítási adóvisszatérítés folytán nevezett országok malátaiparának verseny- képessége a mi malátaiparunkkal szemben még fo—

kozódott, miért is nagy fontossággal bírna reánk nézve, hogy ezt a kedvezményt a magyar malátnki- vitel is megkapja. A bizottság ezek után áttért a szakosztály körébe tartozó 1931. évi egységértékei- nek megállapítására.

A liszt egységértékeinek megállapitására május 24—én délután külön értekezlet ült össze, amelyen Jeszenszky Pál, Stux Sándor, Lóránt Béla és Schmidt Richárd voltak jelen.

Az I. szakosztály május 24-én délelőtt tartott ülést Mutschenbacher Emil dr. gazdasági és kereskedelmi főtanácsos, felsőházi tag elnöklete alatt.

Jelen voltak: Konkoly-Thege Sándor gazd, főtaná- csos, Zimmer Ferenc kereskedelmi főtanácsos, Rot- tersmann Leó, Braun Alajos, Pürner Rezső, Branch Ferenc, Haranghy Endre, Mangold Béla, Benedek Sándor kereskedelmi tanácsosok, továbbá Cseh Ödön meghívott tag, Vági Jakab, Bokor Adorján, Hegyesy József szakértők, azonkívül az OMGE kép—

viseletében Kertész Ferenc. A szakma helyzetét Braun Alajos ismertette.

Az 1931—iki üzletév az állathizlaló gazdákra és az exporttal foglalkozó marhakereskedőkre rossz eredménnyel végződött. A külföldi állatpiacok meg—

csappant felvevőképessége által kivitelünk lénye—

gesen csökkent, a belföldi húsfogyasztás is a mini—

málisra redukálódott. A hízómarhaárak a fogyasz- tással arányban nem álló túlkínálattal szemben, ro- hamosan hanyatlottak. Miután a nagy költséggel előállított hízóállat feleslegnek nem talált megfelelő elhelyezési piacot, a gazdák kénytelenek voltak álla- taikkal a budapesti piacot felkeresni, ami ármor- zsolódáshoz vezetett. — Olaszországban, főkiviteli piacunkon Jugoszlávia és Románia olcsó áraival

szemben nem voltunk képesek a versenyt felvenni Ausztriai kivitelünk is lényegesen kevesebb, holot azelőtt kizárólag a mi hizóállataink uralták a buécstx piacot. Franciaországba irányuló alig számottevő állatkivitelünk nem sokat lendített az üzleten, Vágó * állataink megfelelő árban való értékesítésénél csak Svájc jöhet számításba, mivel oda kizárólag első rendű fiatal marhák szállíthatók, milyeneket a K utódállamok nem tudnak tenyészteni, így exportőr-

jeink szép árakat értek el, de nagyon megnehezítette a kiviteli lehetőséget a svájci határ gyakori lezáÁ rása. A Csehországba való kiszállítás megszünése elősegítette a közép és silány minőségit marhák ér- tékcsökkenését; ezekből a csehek elég szép mennyi—

ségben vásároltak az előző években a budapesti és a vidéki vásárokon.

Bokor Adorján a szalámiipar helyzetéről tartott előadást.

Az 1931. év a magyar szalámiiparnak minden mozzanatában változatos esztendeje volt, A termelés nem indulhatott meg a szokott időben. 1930 őszén még nagy szalámikészletek tároltak a gyárak rak—

táraiban, a közvetítő kereskedelem is nagy készle—

tek felett rendelkezett: a régi áru elhelyezése gon—

dot okozott. A régi készlet elfogyasztását elősegí- tendő, a gyárak a szokottnál 3 héttel később, csak október hó utolsó hetében fogtak a gyártáshoz. Az óvatosságra nemcsak a régi készlet kényszerítette a gyárakat; a válság, sajnos, fényűzési cikke tette a szalámit. A vásárlóképesség csökkenése már 1930 _ közepén érezhető volt s ez a termelés észszerű mér—

séklésére bírta a gyárakat. A sertéshús áralakulása a termelés szempontjából nem volt kedvező és csak kisebb kereslet tudta a sertéshús árat a budapesti paritásban kilogrammonkint 1 pengő 50 fillér körül állandósítani. A sertéshúsárak alakulására az 1930 december hó 15-i dátum lett döntő befolyású, A magyar—cseh szerződésnélküli állapot első napjától kezdődőleg a budapesti ferencvárosi sertésvásárra szorult az a legkiválóbb minőségű nehéz magyar sertésanyag, amit hizlalőink a cseh piacnak szán— , tak. Ugyanakkor a bécsi piacra irányuló sertések- port is nehézségekbe jutott. Az élősertés árak zu- hanni kezdtek. A bajt növelte, hogy a budapest- t'erencvárosi sertésvásárra nagyobb tömegben érke—

zett a legjobb anyag, mint amennyit a piac felvenni tudott. A magyar szalámiiparnak jelentős terhet kellett vállalni. Kőtelezte magát arra, hogy nagy- mennyiségű sertéshúst vesz át, részint az interven—- oiós vágásokból eredőt, részint pedig a nyilt piacon _ a nagyvágók által felkínált tételeket, magas áron, bár az árlemorzsolódási folyamat akkor már meg—

indult és előrelátható volt, hogy a drága sertéshús- , ból gyártott szalámi csak veszteséggel lesz eladható.

Ekkor már világos volt mindenki előtt, hogy sza- lámiexportunk egyharmad részétől, az évi 28 vagó—

nos cseh exporttól egészen, vagy legjobb esetben

(6)

—597—— 1932

nagyrészben el fogunk esni. Még le sem zárult a gyártás, már kitört az értékesítési válság. A gyen- gülő export a belföldi piacra szorította a külföldön el nem helyezhető árút, amivel szemben erősen megcsappant felvevöképesse'g állott, ami az eladási árak folytonos csökkenését eredményezte. Az új áru 1930 december első hetében került piacra és alig négy héttel később a gyárak kénytelenek voltak áraikat lá%—kal redukálni e's folytatólag többízben kisebb-nagyobb ármérséklést eszközölni, hogy a belföldi fogyasztást elősegítsék. lgy jutott el a sza- lámi oly árszinthez, amely mellett a belföldi fogyasz—

tás kielégítő lett és képes volt felvenni azt a meny- nyise'get, amely az export csökkenése folytán mint többlet jelentkezett. A cseh-magyar kereskedelmi szerződés felmondása után a csehek az eddigi kilo—

grammonkint ("%% cseh koronás vámot 12 koronára emelték fel, továbbá 12%-os fényűzési adót léptet—

tek életbe, beviteli engedélyhez kötötték a szalámi importját, különböző állategészségügyi intézkedé- sekkel gátolták a szalámi eladását és igyekeztek lehetetlenné tenni azt, hogy magyar szalámi Cseh- országban elhelyezhető legyen: az ipar nemcsak azt fájlalja, hogy egy-két esztendőre le kell mondania a cseh piacról, hanem fokozottabb[aggodalommal látja, hogy ezalatt a cseh szalámiipar nagyon meg- erősödik. A magyar szalámiiparnak nagyon sok áldozat-ába fog kerülni, ha a cseh piacot újból vissza akarja majd hódítani. Míg exportunk általában 20%—kal csökkent, Ausztriában circa 8%-kal többet tudtunk elhelyezni, mint az előző évben. Ez az Emel—

kede's erőltetett és annak következménye, hogy a cseh piacról kiszorult szalámit minden áron el kell helyezni. Csak árengedményekkel volt lehetséges az 1931. évben az osztrák fogyasztást emelni. Emelke—

dést mutat svájci exportunk is. Az exportnak meg- négyszeresedése csak látszólagos eredmény. A magyar kormány a magyar szalámígyárakkal kar—

öltve nagy erőfeszítéseket tett az elmult esztendő—

ben, hogy Svájcban a magyar szalámit népszerű—

sítse. Svájc nagy szalámifogyasztó piac, Olaszor- ' szágból évente 150—170 vagón szalámit vesz át, ezzel szemben a magyar szalámiipar sohasem tudott

% vagónnál többet elhelyezni. A magyar kormány a propaganda költségeihez járult hozzá, a magyar gyárak pedig félvagón szalámit bocsátottak minta

* 'anánt a piac rendelkezésére, hogy az árút beve- , k és megkedveltessék. A svájci piac sajnos to- b. is előnyt ad az olcsóbb, bár minőségileg alá—

__ettebb olasz szaláminak és alig számíthatunk arra,:ibtogy Svájc felé irányuló szalámiexportunk a közeljövőben jelentékenyen növelhető lesz. Francia—

ország felé irányuló exportunk az 1931. év utolsó hónapjáigfszép fejlődést mutat. A párisi nagy cse—

megekereskedők kirakataiban mindenütt ott lehetett már látni a szépen címkézett magyar szalámit és a vevőközönség állandóan növekedett. Sajnos, az

év végén a francia kormány kontingentálta a be- vihető szalámi mennyiségeket, kontingenst azonban csak Olaszországnak és Jugoszláviának juttatott,, Magyarországnak nem. Azóta exportunk teljesen szünetel. Olaszország felé irányuló exportunk a szokott keretben mozgott. Erősebb mértékben visszaesett Lengyelország felé irányuló exportunk, még pedig egyes lengyel vámhatóságok önkényes eljárása következtében. Az ipar ismételten panasz tárgyává tette ezt, s reményünk van arra, hogy a Lengyelország felé irányuló export mesterséges aka- dályai megszűnnek. Teljesen megszűnt Török- és Görögországba irányuló kivitelünk az életbeléptetett vámok következményeként, A küzdelmes eladási kampányt későn, csak november második felében fejezte be az ipar, amidőn már régen folyamatban volt az új áru gyártása is. Amire már régen nem volt példa, egyes gyárak egyidőben kínáltak és szál—

lítottak új és régi árut. Miután nemcsak a gyárak- nál, hanem. a közvetítő kereskedelemnél is tekin- télyes mennyiségű régi szalámi volt, az új áru el- helyezése nagyon vontatottan indult meg.

A bizottság ezután áttért az állatok és állati nyerstermékek 1931. évi egységértékeinek megál—

lapítására.

A IV. szakosztály május hó 27-én délelőtt ült össze Kosinszky Viktor ny. miniszteri tanácsos el—

nöklete alatt. Jelen voltak: a földmívelésügyi mi- nisztérium képviseletében dr. Rónay László miniszteri tanáesos. Gold/inger Gábor, Gárdos János, Fleg—

mann Sámuel kereskedelmi tanácsosok, továbbá dr.

Flegmann Imre, Kullmann László és Mosch Béla szakértők. A szakma helyzetét Goldiinger Gábor

ismertette.

A szeszipar helyzete az 1931. évben katasztró—

fálisra fordult. Míg az 1929/30. szesztermelési évad- ban 419376 absz. hl. szesz termeltetett és értéke- síttetett 77'50 pengés finomszesz átlagárban, addig az 1930/31. évadban már csak 328067 absz. hl. szeszt

termeltek 62'50 pengős finomszeszárhan, az 1931/32.

évadra pedig már csak 240000 absz. hl-ben volt le—

hetséges a termelési keretet megállapítani s már azzal a helyzettel is számolva, hogy erősen CSÖka]

tett termelés esetén sem lesz lehetséges még az 1930/31. e'vadi finomszesz átlagárát sem elérni. A szeszipar, mely jelentékeny terheket vállalt a dena—

turálási, motorhajtási, ipari és tudományos célera szolgáló szesznek önköltségi áron aluli forgalon'iba—

hozatalával, továbbá a más úton nem értékesíthető

mezőgazdasági nyersanyag—okból készült szesz vesz- teséges exportálásával, arra alapította árpolitikáját.

hogy a belföldi fogyasztási célra szolgáló szesz magasabb árával kompenzálja e veszteségeit oly mér—

tékig, hogy egy, a termelési költségnek és minimá- lis polgári haszonnak megfelelő átlagárat biztosít—' son. Az 1930. évvel szemben az 1931. 'évi fogyasz—

tási —— finomított —— szesz felhasználás újabb 55;

(7)

7. szám.

——598— 1932

%aos visszaesést mutatott. A borkészletek úgy fel- szaporodtak, hogy Malligand-fokonként már 0'5 fillérért lehetett a termelőknél bort vásárolni. E vál—

ságon segítendő, az olcsón vásárolt borokból bor—

párlatot főztek: de ez sem volt célravezető, mert a borpárlatfőzdék a feleslegnek csak elenyésző hánya—

dát tudták felvenni és amikor a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék a fogyasztási célra szolgáló szesz alapárát leszállították, a szervezetlen és árharcot folytató borpárlatfőzdék kénytelenek voltak terme- lésüket piacra dobni és számításukat nem találták meg. A fenyegető katasztrófa elkerülésére a 156.500.

sz. pénzügyminiszteri rendelet 260000 hl bornak borpárlattá való felfőzését tette lehetővé olyan árak mellett, amely a korábbi borárak közel 100%—os ja- vulását eredményezte. 'Az eeetipar válsága a szesz—

ipart sem hagyta érintetlenül. Javulás nem várható, mert az országos ecetkészletek, a kisebb ecetterme- lés dacára is, tetemesen megnövekedtek. A dena—

turálási szesz felhasználásában is jelentkezett vissza—

esés, de nem lényeges mértékben. Az ipari szesz fel- használása majdnem a felére esett vissza. A szeszipar nehéz helyzetét előidéző másik speciális körül—

mény a motorhajtási célokra szolgáló szesz ala—

csony, jóval az önköltség alatt lévő ára. Már a ben—

zinnek szesszel való kötelező keverése elrendelése- kor sérelmesnek találta a szeszérdekeltség az ár megállapítását, de az átlagárképzés alapját képező fogyasztási szesz akkori felhasználása mellett ilyen áron is képezhető volt a termelési önköltségnek megfelelő átlagár. Mikor a fogyasztási szesz fogyasz-

tása mértéktelenül csökkent, nem volt más lehető- ség az ipar megmentésére, minthogy a motorszesz árát külföldi példák nyomán rendezzék. Ez a törek- vés meg is valósult. A motorikus célokra szolgáló víztelenített szesz árát absz. hl—ként 70 pengőben állapították meg. Az 1929/30. és az 1930/31. terme—

lési évadban a magyar szeszkivitel állandóan emel—

kedett, a magyar szesznek a külföldön állandó

piacot teremtett. A fentemlített két termelési évad- ban Magyarország még az összes európai szeszkiviteli államok között az első helyet foglalta el.

Az 1931. termelési évad végén, vagyis 1931. év augusztusában több körülmény, így a devizanehéz—

ségek különösen Görögországban, Németországban és az északi államokban a szeszkiviteli üzleteket megbénították. Az angol font áresése szintén hát- rányosan befolyásolta a szeszkivitelt. A magyar de—

vizakorlátozások átmenetileg a szeszkivitel leb—mya litására zavarólag hatottak, azonban tekintettel arra.

hogy eddig Magyarországon a szesz egyik legfonto- sabb kiviteli cikk volt, a Nemzeti Bank e kérdése két az üzleti szükségességhez képest megértően bi- rálta el, úgyhogy a kezdetben felmerülő nehézségek később elsimultak. E gazdaságilag szomorú helyzet mellett a verseny a szeszkivitelben résztvevő orszá—

gok között rendkívül éles, úgyhogy a lecsökkentett

felvevőképességgel szemben mindig nagy és főként fegyelmezetlen kínálat mutatkozik. ami az árak to vábbi letörésére vezetett.

A bizottság ezután az italok 1931. évi egység—

értékeinek megállapításával foglalkozott.

A bortermelést Gárdos János világította meg.

A behozatali mennyiség 18%-0s csökkenést mutat. Ezt részben annak köszönhetjük, hogy úgy

1930-ban, mint 1931-ben kitűnő édes, 13—14% al-

koholtartalmú borokat termeltünk nagy mennyiség—

ben és miután egyidejűleg a csemegeborkészítés is nagyobb tért hódít és ezeket lényegesen olcsóbban adhatjuk, a külföldi nehéz spanyol és olaszvborok behozatala részben fölöslegessé vált. Általánosságban a kivitelre került mennyiség túlnyomó része — 81'2% — két országba ment és pedig %% Ausz- triába, 45'2% pedig Svájcba, azután jön rangsorban Franciaország 8'1%—kal és Lengyelország 3'3%-kal.

Tekintetbe véve az összes körülményeket. a vám- határok felállítását, ami elsősorban legjobb vevőink- kel, Ausztriával és Csehországgal szemben jelentett óriási károsodást, az összes bortermelő államoknak ennek folytán beállott versenyét, a financiális Okok- ból mindenütt támasztott nehézségeket és végül a fogyasztásnak az alkoholellcnes mozgalmak erős t'érfoglalása folytán beállott csökkenését, _— még mindig azt kell mondanunk, hogy a már felsorolt körülmények: a borok kiváló minősége, a katasztró- fálisan olcsó árak és végül a kivitel költséges támo- gatása mellett, ez a 6%—os eredmény nem kielégítő.

Nincs'l remény, hogy a kereskedelmi szerződések tárgyalásai alkalmával a tekintetbe jövő államok- nál bármily csekély eredményt elérhessünk, sőt azt látjuk, hogy ezek napról-napra jobban elzárkóznak behozatalunk elől.

Ezután Benkő Mihály jelentésére került a sor.

Exportunk 1931. év november lö-ig, amíg ked- vezményes fuvardíjak Svájcba érvényben voltak, igen élénk volt, de amikor ismét a régi fuvardíjak léptek életbe, a kivitel azonnal megszünt. Folyó évi február havában ismét megindult a bor—

kivitel Svájcba, de csakis igen nyomott, a svájci határig 17—21 filléres árak mellett. Ausztriá- ban a legutóbbi időben nehézségeket gördíte- nek borbevitelünk elé. Ennek elhárítására nagy szükség van, mert Ausztria igen jó borpiacunk és ennek csökkenése vagy elvesztése igen súlyos káro—

kat okozna nekünk. Sürgős intézkedés kell, hogy legalább az új idényig új szerződés köttessék, mert erre a piacra nagy szükségünk lesz. A jövőben export csakis úgy képzelhető el, ha a lehetőséghez ké—

pest megkönnyíti a kormány a devizaforgalmat és kedvező fuvart—ételeket léptet érvénybe. A belföldi fogyasztás is súlyos helyzetben van. A borkereskedő a legsúlyosabb helyzetbe került, mert, ha üzletet akar kötni, kénytelen hitelt nyujtani, holott maga csakis készpénzfizetés mellett vásárolhat. A