A szovjet statisztikai tudomány történetéből

(1)

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

A SZOVJET STATISZTIKAI TUDOMÁNY TORTÉNETEBÓU

A. BOJARSZKIJ

A szovjet statisztikai tudomány az elmúlt hatvan év alatt óriási fejlődésen ment keresztül. Meg kell jegyezni. hogy a statisztikai tudomány Oroszországban már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtti időszakban is magas színvonalon állt.

Ezt legjobban Lenin statisztikai kutatásai igazolják a parasztgazdaságról és a ka—

pitalizmus fejlődéséről a mezőgazdaságban: a forradalom előtti Oroszország ipa- ráról. népességének társadalmi struktúrájáról, (: munkásosztály és a világgazdaság helyzetéről és struktúrájáról összefüggésben a kapitalizmusnak a monopolkapita—

lizmusba és imperializmusba való átmenetével stb. Közismertek a statisztika elmé- leti problémáinak kutatásai olyan tudósok munkáiban mint D. T. Zsuravszkij, A. I.

Csuprov. Ju. E. ]anszon (az ő tankönyvét használta Lenin tanulmányai során), A. A.

Csuprov, N. A. Kablukov, A. A. Kaufmann. E művek közül külön ki kell emelnünk A. A. Csuprov munkáit, amelyekben a szerző megkísérelte a statisztika módszereit

és elméleti tételeit filozófiailag megalapozni.

Ezen időszak kiváló elméleti statisztikusainak munkái azonban távol estek a marxizmustól. azokat az idealizmus és a tiszta empirizmus szelleme hatotta át. Ele- gendő megemlítenünk A. Ouetelet-nek az ,,örök" értékekről vagy Lexisnek a statisz—

tikai sorok stabilitásáról szóló" tanát (itt nem Ouetelet-nek Marx által említett ama érdemére gondolunk. hogy ő a látszólagos véletlenek mögött felismerte a társadalmi jelenségek törvényszerűségét, és nem Lexisnekra sor tényleges ingadozása és elmé- leti értéke összehasonlítására vonatkozó tételéről van szó, hanem az általuk kapott eredmények idealista és metafizikus interpretációjóról). Az említett koncepciókon alapuló tudomány nem oldhatta meg sikerrel a gyakorlati feladatokat sem.

Ily módon a statisztikai tudományt a forradalom után azonnal új. marxista—

leninista alapokra kellett helyezni gyakorlati alkalmazhatósága érdekében. E feladatok megoldásában nagy jelentőséggel bírnak Marx és Lenin művei.

E művekből merítették mindenekelőtt a vizsgált tárgy minőségi természete el—

sődlegességének eszméjét, amely alapvető jelentőségű a statisztikai tudományban.

Marx írta, hogy a statisztika csupán a profitráta kialakulása során fellépő viszonyo—

kat megragadva válik alkalmassá a munkabér—színvonalnak a különböző korszakok- ban és a különböző országokban történő tényleges elemzésére. Lenin azt írta, hogy a statisztikának be kell mutatnia a sokoldalú elemzéssel feltárt társadalmi—gazda- sági viszonyokat, s nem öncéllá válnia. mint ez Oroszorszában gyakorta előfordult.

Leninnek a forradalom előtti Oroszország parasztgazdaságai osztályrétegződésével foglalkozó tanulmányában látható, hogy a vizsgált folyamat tartalma és igazi ar-

* A cikk eredeti címe: Iz isztorii szovetszkoj sztatiszticseszkoj nauki. Veszfnik Sztatísztiki. 1978. évi 7. sz.

33—37. old.

(2)

508 A. BOJARSZKU

culata feltárásának nyitját az a magángazdaságok természetéről alkotott helyes elmé-

leti elképzelés adta. hogy azok elkerülhetetlenül a születő kapitalizmus forrását képezik. Ebben is megmutatkozott az említett elv, amely ily módon a szóban forgó kutatás legáltalánosabb elméleti konklúziójává lett.

Külön hangsúlyoznunk kell M. V. Szmit kommunista statisztikusnő érdemeit a minőség elsődlegességének lenini elvéér—t vívott harcban.

Egy másik fontos kidolgozatlan kérdés az átlagok és a csoportosítások elmélete volt. E kérdésnek Lenin több művében is figyelmet szentelt. A minőségileg egynemű

csoportok (sokaságok) elhatárolásának és azok átlagokkal (valamint egyéb muta-

tókkal) való differenciált jellemzésének; ismert elvéről van szó. V. Sz. Nyemcsinov a lenini munkák alapján sokat munkálkodott e témakörben. Az említett két alapvető kérdés — a minőség elsődlegessége s az átlagok és a csoportosítások helyes alkal- mazása - között szoros kapcsolat van. Éppen a dolgok minőségi természetének

elemzése vezet az egymástól minőségileg eltérő csoportok (sokaságok) differenciált

tanulmányozásához. Másrészt a helyes csoportosítás feltétlenül igényli a csoporto—

sítandó jelenségek és ismérveik minőségi elemzését.

A statisztikai elméletben fontos helyet foglal el a nagy számok törvénye. A for—

radalom előtti Oroszország ,,akadémiai statisztikájában" ugyanúgy, minta nyugati országokban is e törvénynek és a hozzá szorosan kapcsolódó valószínűség kategó- riájának idealista értelmezése uralkodott. A szovjet tudósok feladata abban állt, hogy az említett törvénynek és a valószínűség kategóriájának materialista értelme- zését adják. B. Sz. Jasztremszkíj műveiben sikeresen oldotta meg ezt a feladatot,

kidolgozta a valószínűségnek mint az objektív lehetőség mértékének materialista

fogalmát. mely az ismérvnek a fősokaságban elfoglalt arányaként jelenik meg. Ez lehetővé tette. hogy a valószínűséget. valamint a nagy számok törvényét összekap- csolják a mintavétellel. Ez az értelmezés lehetővé teszi általában a valószínűségnek és teljes körű adatokban a nagy számok törvénye megnyilvánulásának materialista értelmezését. amennyiben azok bizonyos feltételrendszer objektíve lehetséges rea- lizálódásának egyik sorát képviselik. Ennek eredményeként a valószínűség és a nagy számok törvénye a vizsgálatot végző személytől, ismereteitől vagy azok hiá-

nyától független objektív értelmezést nyer. '

A minőségi elemzés elsődlegessége. az átlagok és csoportosítások lenini elmé- lete, a valószínűségnek, valamint a nagy számok törvényének materialista értelme- zése együttesen szilárd alapot teremtettek az általános statisztikai elmélet tovább—

fejlesztéséhez.

A jelenségeknek fejlődésükben. dinamikájukban és nem látszólagos változat- lanságukban való vizsgálatát igénylő dialektikus szemlélet alapján felülvizsgálták a statisztikai sorok állandóságáról szóló elmélettel kapcsolatos álláspontot is. Meg-

bírálták a polgári statisztikában alkalmazott ,,globális átlagokat". mindenekelőtt

az antagonisztikus osztályok ellentéteit leplező átlagokat (egy főre jutó átlagjöve-

delem stb.), úgyszintén több elvtelen csoportosítást.

Az eloszláselmélet területén feltárták K. Pearson eloszlásgörbéinek tiszta empi—

rizmusát, és szükségesnek minősítették a szóródás mechanizmusának elemzését,

amiben a minőségi elemzés elsődlegességének alapelve konkretizálódik (ami ko-

rántsem tagadja a Pearson-görbéknek mint tisztán leíró empirikus módszernek al-

kalmazhatóságát). Az összefüggések vizsgálata területén bírálták ugyanezen Pear- son hamis korreláció-elméletét. amely ellentétben áll az ismérvek közötti kapcsolat

materialista értelmezésével, minthogy a korrelációnak az ismérvek természetének elemzésén alapuló mindennemű racionális magyarázata — az említett elmélet sze-

rint — egyszersmind alapot ad azok hamis korrelációjának megállapítására. Nagy

(3)

A SZOVJET STATISZTIKA

509

gyakorlati jelentősége volt a geometriai átlagokkal, I. Fisher és mások formalista próbáival dolgozó polgári indexelmélet formalizmusa bírálatának (V. N. Sztarovszkíi

munkáiban).

Ezzel egyidőben a húszas években több részkérdést is kidolgoztak. Kidolgoz—

ták a dinamika. a többváltozós függvények vizsgálati módszereit (V. M. Obuhov munkái: a terméshozamok dinamikája és annak a meteorológiai tényezők komp—

lexumától való függése; 8. Sz. .lasztremszkíj munkái: a termés tényleges nagysága.

valamint az önkéntes adatszolgáltatóktól származó pontozásos értékek közötti kap-

csolat kutatása stb.).

Nem feledkezhetünk meg azon időszak statisztikatörténeti műveiről sem. Töb—

bek között fontos szerepet játszottak a statisztika helyes értelmezése szempontjából V. !. Hotímszkíi művei. amelyek a nagy számok törvénye kidolgozásának történetét a gazdasági alap és a felépítmény kapcsolatában tárták fel. Először ezek a művek mutattak rá arra. hogy az oroszországi kapitalizmus megszületésében és fejlődésé- ben mérföldkövet jelentő jobbágyrendszer felszámolásával párhuzamosan az orosz tudomány miként töltött be központi helyet a valószínűségelmélet kérdéseinek ku-

tatásában.

A szovjet statisztika történetében különös jelentőségű volt a Központi Statisz- tikai Hivatalnak a Tervhivatallal való egyesítése (1930-ban), amelynek az volt a célja,

hogy a statisztikát következetesen és gyorsan átállítsák a szocialista tervezés szol- gálatára.

Ezekben az években nagy és eredményes munkát végeztek az indexelmélet te—

rületén. Az indexelméletet gyökeresen át kellett alakítani, mégpedig úgy. hogy az ár- és volumenindexeket (a termelés. áruforgalom stb. indexeit) pontosan összekap- csolják a tényleges folyó árakon számított megfelelő értékek viszonylagos változá—

sával. Mint ismeretes. ezt a megfelelő súlyrendszerrel számított aggregát indexek biztosítják.

Az új indexmódszertan kidolgozása csupán része volt a harmincas évek elején megkezdett nagy tudományos munkának. az egységes terv— és statisztikai mutató- szám—rendszer kidolgozásának. E munka alapgondolata az említett egység biztosí- tásán kívül az volt, hogy pontosan feltárják és a gyakorlatban megoldják a mutatók közötti összefüggések kiszámítását. Lényegében a gazdaság hatalmas makromodell- jének kidolgozásáról volt szó, amely magában foglalja az egész tervet és teljesíté-

sének jelzőszómait, valamint az elemzéshez szükséges további mutatókat.

A statisztika és a tervezés között kialakított szoros kapcsolat új lökést adott a népgazdasági mérleg fejlesztéséhez.

Ennek alapgondolata az volt, hogy minden rész— (ágazati stb.) statisztikát mint alrendszert a népgazdasági mérleg központi rendszerének rendeljenek alá. Emellett a mérlegmódszer fejlődése nemcsak a mérlegtételek bővítésének, hanem összevo—

násának irányában is haladt. Az utóbbi értelme a bővített újratermelés marxi sé- máinak statisztikai realizálásóban rejlett. Ez igazolta a statisztikusok által már jól ismert igazságot: a végeredményt megelőzi alkotórészeinek megfigyelése és összesí—

tése, a tervezésnek — a program összeállításának és a módszertani kérdések meg- oldásának -— azonban fordított irányban kell haladnia. a kellően általánosított ered—

ményektől az alkotó elemek megfigyelésével kapcsolatos feladatok kitűzése felé.

Ez az út azt jelenti. hogy a mérlegmunkák alapja a társadalmi újratermelés marxista—leninista elmélete. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az ágazati kop- csolatok mérlegének, illetőleg szélesebb értelemben a ,,nemzeti számlarendszer- nek" a tőkés országokban elért minden fejlődése ellenére a társadalmi újraterme- lés tudományos elméletének hiánya oda vezet. hogy e mérlegek nem tudnak elég

(4)

510 A. aomxszxu

világos és összefüggő képet adni a gazdaságról. ami az egész nemzeti számlarend—,

szer empirizmusóhoz vezet.

A harmincas évek statisztikai tudományának másik iránya a népgazdasági számvitel egységes rendszerének kidolgozása volt. Különösen nagy szerepet játszott e kérdések elméleti megoldásában ez időben Sz. G. Sztrumilin.

A gazdaság átszervezése szükségessé tette az ágazati statisztikák, feladataik, valamint módszereik alapos felülvizsgálatát. Az iparstatisztikából az állami ipar sta—

tisztikáját, a mezőgazdasági statisztikából a szovhoz- és kolhozgazdaságok statisz—

tikáját stb. kellett kialakítani. S mindenekelőtt új módon kellett megoldani a statisz—

tikai megfigyelést. Első helyre került a beszámolási rendszer. Ezeket a kérdéseket a statisztikai tudomány alapelveinek szemszögéből kellett megvizsgálni. Lényegében

véve újat kellett alkotni, hiszen a magángazdaságok statisztikai módszerei nem volu

tak alkalmasak a szocialista vállalatok statisztikája számára. Erre a legkiemelke—

dőbb példa a mezőgazdaság volt. Sem a forradalom előtti zemsztvók. sem az újjá—

építési időszak parasztgazdaságainak statisztikai vizsgálati módszerei nem oldhat-

ták meg a szocialista mezőgazdasági statisztika feladatait. De a többi gazdasági

ágazat statisztikája is új szemléletet igényelt mindenekelőtt a tervezés és a sta—

tisztika közötti kapcsolatra tekintettel. Lerakták a szocialista iparstatisztika (M. N.

Szmit, D. V. Szavinszkij és mások). a mezőgazdasági statisztika (V. Sz. Nyemcsinov), a szovjet kereskedelmi statisztika (l. Ju. Piszarev, N. P. Titel'baum) alapjait.

A harmincas években ezzel egyidejűleg a hagyományos problémák —- minta nagy számok törvénye. a dinamika és a kapcsolatok — vizsgálatát is tovább folytatták, s ennek során a fő figyelmet természetesen annak az újnak a feltárására fordították, amit a gazdaság tervezése vitt e vizsgálatokba. Nagy lépéseket tettek előre a repre- zentatív módszer elmélete területén (többek között V. N. Sztarovszkii).

Folytatódott az átlagszómitások és az indexek elméletének, a statisztikai ösz—

szefüggések mérése elméletének. a dinamika elemzésének stb. kidolgozása. Ebben az időszakban kezdődik el a sztochasztikus folyamatok elméleti alapjainak ki—

munkálása.

A tervteljesítés ellenőrzésének feladatai az értékelési rendszerrel kapcsolatos több új kérdés megoldását igényelték. Ennek kapcsán a termelés, a munkatermelé- kenység, a termelési kapacitások és kihasználásuk, az energiamérleg, a gabona- és takarmánymérleg és számos egyéb probléma mutatóit érintő kutatásokat foly—

tattak. Jelentős munkát végeztek a népességi statisztika területén (F. I. Kurkin, V. V.

Paevszkij, O. A. Kvitkin és mások). Mindez a szovjet statisztikát a harmincas évek végére magasabb tudományos színvonalra emelte, és szilárd alapot teremtett a Nagy Honvédő Háború éveiben sorra került statisztikai munkákhoz. Nehéz elkép- zelni, hogy a múlt .,akadémiai statisztikája" megbirkózhatott volna ezekkel a felada- tokkal, sőt hogy olyan feladatokat is kitűzhetett volna maga elé, mint például a há—

borús időszak gyors összeírásai.

A szovjet statisztikai tudomány a második világháború után több irányban fej—

lődött.

A háború utáni első években a figyelmet lekötötte a statisztika tárgyának. va—

lamint a statisztika és a matematikai statisztika közötti viszonynak kérdése. 1954—ben az említett kérdést megvitatták a statisztikai tudományos konferencián, amelyen a vita eredményeként a statisztikát önálló társadalomtudományként határozták meg.

amely a társadalmi tömegjelenségek mennyiségi oldalát vizsgálja azok minőségi oldalával elváiaszthatatlan kapcsolatban. és amely a társadalmi fejlődés törvény—

szerűségeínek mennyiségi oldalát tanulmányozza a hely és az idő konkrét feltételei között.

(5)

A szower STATISZTIKA

51 1

Hangsúlyozták továbbá, hogy a természeti jelenségek kutatása során a termé- szettudományok statisztikai módszereket alkalmaznak. Tehát a statisztikát .,tar- talmi" vonatkozásban ugyan a társadalmi jelenségeket vizsgáló tudományként ha—

tározták meg, de ugyanakkor mint módszert valamelyest szélesebb értelemben is—

merték el.

Ami a matematikai statisztikát illeti, rámutattak arra, hogy a statisztikának hasznosítani kell a matematikai statisztika módszereit, ideértve a valószínűségelmé-

letet is.

Az ötvenes évek második felében továbbfejlesztették a közgazdasági matematikai modelleket és általában a matematikai módszerek alkalmazását. Ezt követően az elektronikus számítástechnika megjelenése fejlesztésükhöz további gazdag le-

hetőségeket biztosított.

A matematika alkalmazása jelentősen befolyásolta az indexelmélet továbbfej—

lesztését is. Pontosan elhatárolták az állandó és a változó állományú indexeket, ami elősegítette az indexekkel mért változások elemzését (D. V. Szavinszkíj).

A matematikai módszerek nagy szerepet játszottak az ágazati kapcsolatok tény—

mérlegeinek kidolgozásában. E témakörben az első kutatásokat még az ötvenes évek végén V. Sz. Nyemcsinov irányításával folytatták.

Jelentősen fokozódott a figyelem a demográfiai kérdések iránt, számos tudo—

mányos munkát publikáltak ebben a témában. Mindez a népességi statisztikát is érintette. Lényegesen szélesítették a népszámlálásoknak és a népmozgalom folya—

matos nyilvántartásának tudományos alapjait, létrehozták a családok demográfiai magatartása statisztikai vizsgálatának alapjait, elkezdték behatóbban tanulmá—

nyozni a társadalmi—gazdasági tényezők demográfiai folyamatokra gyakorolt hatá—

sát, továbbfejlődtek az egészségügyi és az egészségvédelmi statisztika területén to- lyó tudományos vizsgálatok. A tervezés statisztikai információval való ellátottságá- nak biztosítása terén különösen fontos helyet foglalnak el a szovjet tudósoknak a népességi előrejelzések módszereinek továbbfejlesztése érdekében végzett külön- böző munkái,

Új feladatokat állított a statisztikai tudomány elé a számítástechnika beveze- tése. Az egységesítés —— a statisztika belső egysége, az egyéb információkkal, a ter—

vezéssel és az irányítással való egysége —— korábban többszörösen is megfogalma- zott elve realizálásának új szakaszához értünk. Az új technika bevezetésével kap—

csolatban különösen ki kell emelnünk a megfigyelés regisztrációs formáját és az automatizált adatbank létrehozását. Mindkettő az állami statisztika automatizált

rendszerének alapját képezi.

*

Jelenleg intenzív munka folyik a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kong- resszusa után különösen időszerűvé vált kérdések statisztikai vizsgálati módszerei—

nek megalapozása terén. ilyen kérdések a hatékonyság és az arányosság, a minő- ség (termelés és a munka minősége), a tudományos—műszaki haladás és hatása, a társadalomfejlesztési program végrehajtásának mérési módszerei.

Statisztikai tudományunk célja a gyakorlat szolgálata és továbbfejlesztése, nem csupán a szükséges adatok biztosítása, hanem kialakulásuk folyamatának mélyre—

ható elemze'se, az alapjukat alkotó társadalmi jelenségek törvényszerűségeinek fel—

tárása. A szovjet statisztikusok a marxista—leninista elmélet elveitől vezéreltetve, s munkájukat a gyakorlat követelményeivel elválaszthatatlanul összekapcsolva új,

nagy eredmények elérésén dolgoznak.

(6)

512 BOJARSZKIJ: A SZOVJETSTATISZHKA

PE3l-OME

Hacrozman CTaTbil zanne'rcn nearepcnnm eápuaHToM ouepna "Ha Mcmpuu ódae'rCKoi—í cta'ruc'muecxoü HaYKH", onyőnuxoaauubro : HOMepe 7 mypuana "Been-mu cramcmnn" 36

1978 ron (cvp. 33—37). * ' , — "—

XSUMMARY

The study is the Hungarian version of the article published in Vestnik Statistíkí— 19?8,"NG.1 , _ , 7 (pp. 33-37.) entitled ,,lz istorii sovetskoi stutistícheskoi nauki" (On the history of Soviet sta—

tistical science).