B. PLOSKO .- '
A STATISZTIKAI TUDOMÁNY TÁRGYA!
Az utóbbi időben a statisztikai tudomány tárgyának és módszerének kér- dése nem egy ízben volt vita tárgya. Az 1948. évi biológiai vita megmutatta, hogy V. Nyemcsinov akadémikusnál és egész sor más statisztikusnál a sta- tisztikai tudomány alapvető kérdéseinek megoldásában komoly hibák vannak.
A széleskörű vita azonban csak az 1952. évben bontakozott ki. E vita folyamán a statisztika tárgya körül két alapvető álláspont alakult ki. Az egyik álláspont a statisztika létezését, a ,,mozgás sajátos formájával", a társadalmi és természeti jelenségek többségére jellemző variációval kapcsolja össze.
A statisztikának, mint tudománynak tárgya a mozgás hasonló ,,statisztikai"
formája, ,,törvényszerűsége". Ennek az álláspontnak képviselőihez tartozik I. Piszarev és V. Nyemcsinov. Egyes kérdések megoldásában hozzájuk csat—
lakozott Sz. Sztrumilin és még néhányan. A másik álláspont a statisztikai tudomány tárgyának a társadalmat, a társadalmi élet törvényszerűségeit tekinti. A vitán résztvevők nagy többsége ehhez az állásponthoz csatlakozott.
Nem foglalkozunk itt részletesen I. Piszarev és V. Nyemcsinov, vala—
mint a hozzájuk csatlakozott többi szerző nézeteivel. Ez az álláspont a való—
szinűségi elmélet és a nagy számok törvénye alapján felépített statisztikai ,,tudomány" legutóbbi változata. Az ilyen ,,elme'leteket" már 1938-ban úgy
minősítették, mint kísérletet ,, . . . a szovjet szocialista valóságra alkalmazni
az idegen burzsoá eszméket".2 Piszarev és Nyemcsinov a statisztika tárgyát jelenleg is ugyanazokkal a tételekkel magyarázzák, amelyeket annak idején B. Jasztremszkij és szerzőtársai ,,A statisztika elméletének tankönyve",című, 1938-ban kiadott munkájukban a legvilágosabban megfogalmaztak. A sta—tisztika tárgyára vonatkozó ilyen nézetek nyilvánvalóan helytelenek, idege—
nek a marxizmustól és csak helytelen irányba vihetik a szovjet statisztika elméletét és gyakorlatát. E nézeteknek és a velük kapcsolatos hibáknak mélyreható bírálata rendkívül fontos. Sajnos, e cikk terjedelme megfoszt ben- nünket annak lehetőségétől, hogy a fenti állásponttal részletesebben foglal- kozzunk. A statisztika tárgyának kérdésében a második megoldás vizsgála-
tára szorítkozunk. *
A társadalomnak, mint a statisztikai tudomány tárgyának megjelölése mint kiegészitést megköveteli a statisztika sajátosságainak pontos meghatá-
rozását, a statisztikának a társadalmat tanulmányozó más tudományoktól:
a történelmi materializmustól, a politikai gazdaságtantól, a politikai és
gazdasági főldrajztól stb. való elhatárolását. * 'A vita nagyszámú résztvevői közül, akik azon az alapon állanak, hogy a statisztika társadalmi tudomány, a statisztika sajátosságai kérdésének megoldásában a megoldás jellege szerint két csoportra oszlanak. Az első
1 Vesztnik Sztatisztlki. 1953, 2. sz., 55—62. old. -— A vita során közölt cikk.
!..Bolse—vik", 1938, 23—24.. sz.. HB. old.
616 _, B. PLOSKO (
csoport: A. Csermenszkij, A. Dmitrijev, N. Debner, V. Szobolj, részben Sz.
Osztroumov, a statisztika tárgyának ahhoz a meghatározásához csatlakozott, amelyet a statisztika elméletének programmjában a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának statisztikai technikumai részére megadtak. A sta- tisztikai tudomány megkülönböztető sajátosságát nem magában a tárgyban látják, amely a többi társadalmi tudományok tárgyával azonos, hanem csu- pán a statisztika módszerében, abban, hogy a statisztikai tudomány a társa—
dalmi jelenségeket másképpen tanulmányozza, mint a többi tudomány.
A statisztika —— társadalmi tudomány, —— mondja az emlitett prögramm.
A statisztika a társadalmi—gazdasági jelenségeket és folyamatokat, a—jelen-
ségek és folyamatok típusait és formáit vizsgálja, és azokat a kellő módon
összegyűjtött és a társadalmi-gazdasági összefüggések minden oldaláról történő elemzése alapján feldolgozott számszerű adatok segitségével fejezi ki."3 Ismeretes, hogy a társadalmi-gazdasági jelenségek és folyamatok szá-mos társadalmi tudomány vizsgálatának tárgyát alkotják. Ez azonban azt
jelenti, hogy az emlitett meghatározásban a statisztikai tudomány önálló létezésének alapját a statisztikának kizárólag a módszere, kizárólag az jelenti, hogy ,,...a társadalmi jelenségeket a kellő módon összegyűjtött és feldolgozott számszerű adatok segítségévelfejezi ki"..A kérdés ilyen megoldása nem ismerhető el kielégítőnek. A tanulmá—
nyozás tárgyának azonossága kizárja több ugyanazzal a tárggyal foglal—
kozó önálló tudomány párhuzamos létezésének lehtőségét, még ha a kutatás módszerében egymástól különböznek is. Ha például a kutatás tárgyát a tár- sadalmi termelés meghatározott, objektíven létező törvényei alkotják, akkor a kutatási módszerek semilyen sajátszerűsége sem jogosítana fel bennünket arra, hogy ugyanezen törvények vizsgálatával foglalkozó egyéb ,,önálló"
tudományokat egy szinvonalra helyezzük az emberek termelési viszonyainak fejlődéstörvényeivel foglalkozó tudománnyal —— a politikai gazdaságtannal.
Ezenfelül a tanulmányozás tárgyának azonossága mellett érthetetlen maga a létezése is a különböző módszereknek. Az utóbbiak különbsége magából a
kutatás tárgyának sajátosságából ered. Éppen a kutatás tárgya követeli meg a dialektikus módszer általános elveinek konkretizálását a vizsgált jelensé—
gekxanyagi természetére alkalmazva. Ha a kutatás tárgyazwazo'nos, akkor tárgytalan az ilyen konkretizálás szükségessége és lehetősége.
A technikumok említett programmjában a tárgy meghatározásának nem kielégítő volta különösen világosan kitűnik a meghatározást védelmező szer—
zők felszólalásának jellegéből. A szerzők, miután feltárták a statisztikai v tudomány tartalmát és a statisztika által megoldandó feladatok jellegét, meg- határozásuktól akaratlanul is eltértek és számos esetben azt a tételt ismer-
ték el, amely szerint a statisztika módszertani tudomány. Szobolj felfogása
- szerint: ,,A statisztika elméletének legfontosabb kérdése a társadalmi-gazda- sági jelenségek tanulmányozási programmjának kidolgozása és a statisztikai mutatószámok olyan rendszerének felállítása, amely ezeket a politikai— gaz—
dasági jelenségeket visszatükrözi",4 azaz tisztán módszertani probléma.
Ugyanebben a tervezetben V. Csermenszkij a következőképpen határozza meg a statisztikai tudomány feladatait: ,,A statisztika tudományának elsőrendű feladata az egységes népgazdasági számviteli rendszer tanulmányozása abból a célból, hogy azt minél tökéletesebben megszervezze, valamint a sta—
8Vesztnik Szt—atisztiki. 1950, I. sz., 20—2I. old.
4 Veszt-nik Sztatfsztlki, 1952, 2. sz., 25. old.
' A STATISZTIKAK TUDOMÁNY TÁRGYA ; , 617
"5
,tisztikai tömegészlelés módszereinek vizsgálata ,,A statisztikai tudomány második feladata —— a statisztikai adatok elemzési módszereinek kidolgo- zása."6 ,,Mindkét feladat —— a statisztikai megfigyelés és összesítés, valamint az elemzés módszerei —— a statisztika fontos fejezetét alkotják: a statisztikai módszertant."7 Végül a ,,Vesztnyik Sztatisztiki" szerkesztősége rögtön a vita elején ,,Harc a statisztika marxi-lenini elméletéért" címen megjelent cikké—
ben alapjában véve a vitában résztvevők adott csoportja nézeteinek elébe- vágva ezt írta: ,,A statisztika kidolgozza a társadalmi újratermelés statisz- tikai mutatószámainak elméletét és programmját.".8
Ezt az álláspontot azonban V. Szobolj, V. Csermenszkij és mások,, nem képviselték következetesen; megkísérelték a más társadalmi tudományok által nem tanulmányozott társadalmi jelenségek és folyamatok bizonyos részét, azok sajátos oldalát, mint a statisztikai tudomány tárgyát elhatárolni Neve- ' zetesen ilyen álláspontot foglalt el a vitán résztvevők másik csoportja, akik szintén azt hangoztatták, hogy a társadalom a statisztikai tudomány tárgya, de másképpen határozták meg annak sajátosságát. Ennek a csoportnak nézeteit legpontosabban T. Kozlov fogalmazta meg. ,,A statisztika —— mondja
—— a társadalom fejlődésének különböző fokain kialakult társadalmi jelen—
ségek és folyamatok konkrét számszerű összefüggéseinek és színvonalainak (méreteinek) tudománya."9 így a statisztikai tudomány tárgya végered- ményben T. Kozlov és a hozzá csatlakozó szerzök véleménye szerint a társa- dalmi folyamatok mennyiségi meghatározottsága. Emellett ennek kifejezé—
sére különbözö megnevezéseket —— ,,számszerű karakterisztika", ,,számszerű megvilágítás" stb. használnak, ami egy és ugyanazt jelenti
Az adott meghatározás a statisztika sajátosságainak meghatározásával és a statisztikának a társadalmat vizsgáló többi tudománytól való elhatáro- lásával kapcsolatos kérdéseket az elsö tekintetre látszólag megoldja A sta- tisztika tárgyát a társadalmi folyamatoknak egy sajátos oldala alkotja, ami a statisztika vizsgálati körébe esik. A társadalmi folyamatok anyagi lénye—
gét és minőségét tanulmányozó tudományok _ a politikai gazdaságtan, valamint más tudományok és e' folyamatok mennyiségi meghatározottságát vizsgáló statisztika között látszólag megállapították a tökéletesen megjelölt határt. A vizsgált meghatározás figyelmes elemzése azonban megmutatja, hogy ez csupán látszat megoldás. Az az állítás, hogy a társadalmi folyama—
tok mennyiségi meghatározottsága egy külön társadalmi tudománynak ——
a statisztikának a tárgya, azt tételezi fel, hogy a társadalmi folyamatok mennyiségi meghatározottságával más tudományok nem foglalkoznak és azt nem is vizsgálják. De ez nem igaz. A politikai gazdaságtan például nem hagyhatja figyelmen kívül a társadalmi termelés általa tanulmányozott folya- matainak mennyiségi meghatározottságát. A politikai gazdaságtan törvényei mint szükséges momentumokat a mennyiségi meghatározásokat is maguk—
ban foglalják. Ennek belátására elegendő hivatkozni a tervszerű arányos fej- lödés törvényeire a szocializmusban, vagy az átlagprofit törvényére a kapi- talizmusban. És ez nem kivétel, hanem szabály, amely az összes társadalmi tudományokra érvényes. A bennünket környező Világ tárgyai mennyiségi és minőségi meghatározottságának egysége kizárja annak lehetőségét, hogy
5Voproszi Ekonomiki, 1952, 9. sz, 7]. old.
5 U. o., 72. old.
7 U.
8 Veszfnik Sztatisztiki, l950, 2. sz., 25 old 9Voproszi Ekonomiki, l952 4. sz 59. old.
618
B. PL'OSKOazok minőségét mennyiségi meghatározottságuk mellőzése mellett vizsgál—
juk. Ez a szabály ugyanigy fordítva is érvényes. Bármely társadalmi jelen- ség mennyiségi meghatározottsága függetlenül a jelenségek anyagi lénye—
gétől és minőségétől meg nem érthető és nem jellemezhető. Ebből viszont az következik, hogy a társadalmi élet mennyiségi oldala önmagában véve nem lehet egy külön társadalmi tudománynak —— a statisztikának a tárgya.
A társadalmi folyamatok mennyiségi oldala csak egy feltétel mellett
lehet egy külön tudománynak tárgya, ha a mennyiségi oldal a jelenségek
anyagi lényegét kifejező törvényektől eltérő törvényszerűségeknek van alá- Vetve. De ez azt jelenti, hogy elismerjük a hirhedt ,,statisztikai" törvény—szerűségek létezését. T. Kozlov és más statisztikusok nem egyízben léptek fel ilyen nézetek ellen. A nagy számok törvényét, amely állítólag a statisztika által vizsgált jelenségek variációjának alapja, elvetették. De az ugyanerre a törvényre alapított azt a tételt, hogy a tárgyak mennyiségi meghatározott—
sága ,,független" azok minőségétől, ami megköveteli a mennyiségi meghatá—
rozottságnak egy külön tudomány által való vizsgálatát, ténylegesen fenn-
tartották és a statisztikai tudomány meghatározásának alapjává vették.T. Kozlovnak és másoknak a statisztika tárgyának meghatározásában
elkövetett tévedései elkerülhetetlenül komoly hibákra vezetnek a statisz—
tikai tudománnyal kapcsolatos egész kérdéskomplexum megoldásában is.
Háttérbe kerül a statisztikai tudomány alapvető feladata —— a statisztikai
elemzés módszertanánakkidolgozása, amely biztosítja a statisztikai szám—vitel adatainak hitelességét és tudományos jelentőségét, —— és helyet ad a politikai gazdaságtant megismétlő és a statisztikának, mint olyannak ere—
jét meghaladó ama feladatnak, amely szerint a statisztika hivatása ,,a tör- ténelmileg konkrét társadalmi jelenségek és folyamatok mennyiségi válto- zásaiban" megnyilvánuló ,,társadalmi fejlődés törvényszerűségeinekmt megállapítása. A statisztikai tudomány ezáltal más társadalmi tudományok pótlékává, sőt egy új" politikai gazdaságtanná változik át, amelynek az Önálló létezésére nincs semmiféle alapja. így a statisztika, mint tudomány meghatározásának második változata, amely sz'erint a statisztika tárgya a társadalom, kudarcot vallott.
A statisztika tárgyának sikeres meghatározása tekintetében vélemé—
nyünk szerint elengedhetetlen előfeltétel: a statisztikai számvitel (a statisz- tika) és a statisztikai tudomány fogalmának elméletileg pontos megállapi—
tása. Közismert, hogy a ,,statisztika" szónak általában sokféle értelmezése
van. ,,Jelenleg a ,statisztika' kifejezésnek többféle jelentése van, —— mondja a Moszkvai Gazdaságstatisztikai Intézet által készített tankönyv. —— így a statisztikán értik a társadalmi-gazdasági jelenségekre vonatkozó számszerű adatok összegyűjtését... ,,A statisztika" kifejezést gyakran használják a statisztikai adatok, gyűjteményes kiadványok stb. megnevezésére... Szin—tén statisztikának nevezik az Önálló statisztikai tudományt, az ismeretek egyik külön ágát, amelynek saját elmélete van"." Az értelmezésnek ezt a sokféleségét azonban gyakran figyelmen kívül hagyják, éppen az elméleti megnyilatkozásokban, ahol elengedhetetlen a meghatározások maximális pontossága és szigorúsága.
Mi a statisztikai számvitel? A tankönyv fentemlitett meghatározása — ..a társadalmi—gazdasági jelenségekre vonatkozó számszerű adatok össze—
10 Voproszi Ekonomiki. 1952, 4. sz.. 59. old.
11 A Meszkvai Közgazdasági Statisztikai Intézet tudományos értekezései, 2. kötet, 1951. 39. old..
oroszul.
A STATISZTIKAI TUDOMÁNY TÁRGYA _ 619
gyűjtése" —— megengedhető a tankönyvben a kérdéssel való első megismerke—
dés során. De az elméleti vizsgálatnál pontosabb meghatározásra és kiegé- szítésre van szükség. Először is nem minden adatgyűjtés statisztikai szám- vitel, hanem csak az, amelynek feladata, hogy a társadalmi élet vizsgált folyamatainak és jelenségeinek lényeges meghatározását megadja. Ebből következik a statisztikai számvitel legfontosabb vonása, amely szerint a vizs- gálat körébe tartozó összes tényeket kimerítően átfogja. Másodszor a sta—
tisztikai számvitel nemcsak az adatgyűjtést, hanem a kapott adatok feldol- gozását is magában foglalja. A statisztikai munka valamennyi fokozatának és szakaszának szerves egysége mindenki előtt ismeretes. ,,A statisztika munkája olyan —- mondta Sztálin a párt XIII. kongresszusán, —— hogy az
egységes egésznek egyes ágai egy megszakíthatatlan láncot alkotnak és ha
egy láncszemet elrontottak, az egész munka tönkremehet."12A fentieket összegezve mondhatjuk, hogy a statisztikai számvitel nem egyéb, mint a társadalom megismerésének folyamata, amely magában fog—
lalja mind a társadalmi élet konkrét tényeire és eseményeire vonatkozó kimerítő adatok összegyűjtését, mind pedig azok általánosító mennyiségi meghatározását. De ez a megfogalmazás sem mondható kielégítőnek, tartal—
mának általános és nem teljes volta miatt. Ennek szükséges kiegészítése legalább is a statisztikai számvitel mai fokán az, hogy a statisztikai szám—
vitel meghatározott, századok folyamán kialakult módszertant alkalmaz, és hogy a munkamegosztás folyamán a statisztikával külön dolgozók foglal- koznak, azaz, hogy a statisztikai számvitel a társadalmi munka egyik önálló fajtája.
Ily módon a modern statisztikai számvitel az emberek meghatározott módon megszervezett tevékenységét jelenti, amelynek feladata a társadalmi folyamatok megismerése. A statisztikai számvitel tárgya a társadalom.
E mellett az alkalmazott módszertan specifikus sajátossága a számvitel kimerítő jellege és az általánosítás, az elemzés (csoportosítás, általános mutatószámok) olyan eljárásainak felhasználása, amelyek lehetővé teszik a vizsgált folyamatok lényeges, tipikus jellemvonásainak mennyiségi meghatá- rozását. A statisztikai számvitel az állami, politikai és a gazdasági tevékeny—
ség nélkülözhetetlen és legfontosabb eszköze, a társadalom megismerésének hatalmas fegyvere.
Lehet—e a statisztikai számvitelt társadalmi tudománynak tekinteni?
A feleletnek tagadónak kell lennie. Annak ellenére, hogy a statisztikai szám—
vitel alkalmazása minden esetben tudományos megismeréssel kapcsolatos, még sem lehet tudománynak nevezni. Ennek az oka, hogy a statisztikai szám- vitel adatai, eredme'nyei —— bár szükségesek a társadalmi élet törvényeinek bonyolult és sokrétű meghatározásához, mégis csak egy részletet, momen- tumot jelentenek. Ennek megfelelően a statisztikai számvitel is csak eszköze, fegyvere az olyan tudományoknak (politikai gazdaságtan stb.), amelyek e törvényeket reális egységükben és teljességükben meghatározzák. Vizsgáljuk meg például Leninnek ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" című munkáját. E munkához Lenin óriási statisztikai anyagot mozgósított és ezt a tudományos elemzésben nagy mértékben felhasznalta. Ez a statisztikai vizsgálat azonban nem tárt fel semmiféle ,,statisztikai" törvényszerűséget, ,nem alkot külön statisztikai tudományt. A munka nagymennyiségű statisz—
tikai adatot magában foglaló számos táblázatot tartalmaz. Ezeket az ada—
12 Sztálin Művet, 6. kötet, 214—215. old., oroszul és n. a. Szikra; Budapest, 1951, 238. old.
ago
tokat is azonbanpolitikai-gazdasági célból gyűjtötték össze és dolgozták fel,
a politikai gazdaságtan törvényeinek meghatározása végett és az utóbbiak jellemzésének integráns részét alkotják. A statisztikai számvitelnek itt alá—rendelt szerepe van, nem mint önálló társadalmi tudomány lép fel, hanem
mint a társadalom megismerésének fegyvere, amelyet a politikai gazdaság—tan tudományos céljaira használnak fel. Lenin így is határozta meg a sta—
tisztika funkcióját és jelentőségét, amikor azt mondja: ,,A társadalmi-gazda-
sági statisztika —— a társadalom megismerésének egyik leghatalmasabb
fegyvere".13 _ ,
A vita résztvevőinek nagy többsége azonban eltér a statisztikai számvi—
telnek (a statisztikának) ilyen módon való értelmezésétől. A statisztikai számvitelt azonosítják a statisztikai tudománnyal. A statisztikai számvitel—
nek a statisztikai tudománnyal való azonosítása első tekintetre logikusnak és indokoltnak látszik. Ugyanis a statisztika eszközeivel megvalósított tudo—
mányos megismerésről van szó. A vonatkozó szerzők elméleteinek tarthatat—
lanságát azonban éppen ez az azonosítás tárja is fel. Nem lehet azt állítani, hogy a statisztikai tudománynak specifikus kutatási tárgya van, amely különbözik a többi társadalmi tudomány tanulmányozásának tárgyától, és
ugyanakkor azonosítani a statisztikai számvitellel. A statisztikai számvitelt
vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy annak ilyen specifikus ,,tárgya" egyálta—lán nincs. A társadalmi életnek vannak meghatározott törvényei, amelyeket a, megfelelő tudományágak, a politikai gazdaságtan stb. tárnak fel. Ezeket a törvényeket vizsgálja a statisztikai számvitel is, amely csupán e törvények megismerésére felhasznált eszköz. A statisztikai számvitel tárgya a többi társadalmi tudományok tárgyával azonos. A statisztikai számvitel sajátos—
sága csak abban van, hogy mint a társadalom megismerésének sajátos esz—
köze egy meghatározott szakaszban kiszolgálja a társadalom törvényeinek tudományos megismerését.
A statisztikai számvitel és a statisztikai tudomány elhatárolása nem jelenti a köztük levő kapcsolat tagadását, mégkevésbbé a statisztikai tudo—
mány likvidálását. A statisztikai számvitel ,,feltalálása" hatalmas tudomá—
nyos felfedezés volt, az összes társadalmi tudományok sikeres fejlődésének egyik legfontosabb és legszükségesebb előfeltétele. Másrészt a statisztikai számvitel gyakorlatának fejlődése meghatározott történelmi szakaszon bizto—
sította a nélkülözhetetlen előfeltételeket és megkövetelte az önálló statisztikai tudomány megalapítását, amelynek feladata a statisztikai számvitel gyakor——
latának elméleti megalapozása.
Az ilyen tudomány szükségessége magából a statisztikai számvitel ter—
mészetéből következik. A statisztika (a politikai aritmetika) kezdeményezői első elméleteikben megelégedtek a tömeges számviteli adatok (adóztatás stb.) töredékeivel, azok feldolgozásának és általánosításának ,,alkalmi" mód—
szereivel. De már a statisztikai számvitel logikája, az elsö munkák tapasz—
talata teljes súlyukban olyan problémákat hozott felszinre, mint a teljeskörű
statisztikai megfigyelés megszervezése, speciális statisztikai szervek léte- sítése, az összegyűjtött adatok feldolgozási módszereinek és eljárásainak meghatározása stb. A társadalmi jelenségek kimerítő, tömeges megfigyelé—sének végrehajtása, a kapott adatok összehasonlíthatóságának és pontossá- gának biztosítása, az adatok általánosítása és elemzése —— olyan nagy mér—
13 Lenin Művei, lö. kötet, 400. old., oroszul és Lenin: Az agrárkérdésről, Il. kötet, Szikra, Buda—
pest, l951, 95. old.
' A STATISZTlKAI TUDOMÁNY TÁRGYA 621
tékben bonyolult kérdések, amelyek elméleti meggondolások nélkül tapasz- '
talati úton meg nem oldhatók.Igen jellemző, hogy a múlt élenjáró statisztikusai jól ismerték a statisz- tikai számvitel tudományos megalapozásának szükségességét. Már a XIX.
század elején K. German, a kiváló orosz statisztikus rámutatott arra, hogy ,, . ..a statisztikai anyag ilyen nagy tömegénél az olvasó szinte úgy érzi magát, mintha az anyag és a számok tömege fojtogatnák, de korántsem tudja valamely állam állapotát igazán megismernil14 German a kiutat a statisz- tikai elmélet megalkotásában látta, amely ,,tartalmazná azokat a szabályo—
kat és mintákat, amelyek alapján az egyes különleges statisztikai tárgyak feldolgozásánál az államgazdaság és politika megítéléséhez a leghasznosabb képet lehetne nyújtani,"15 és véleménye szerint ,,Az ilyen elmélet kidolgo- zása korunk szükséglete, a statisztika legfontosabb feladata".16
A XIX. század közepe táján az élenjáró orosz statisztika (D. Zsurav- szkij, K. Veszelovszkij, A. Zablockij—Gyeszjatovszkij, D. Miljutyin stb.), az akkori nyugateurópai statisztikát messze megelőzte és a ,,statisztikai kritika" jelszavával addig nem látott lendülettel és mélységgel állította fel a statisztikai módszertan tudományos kidolgozásának kérdését. P. Zab—
lockíj—Gyeszjatovszkij, az orosz statisztika akkori szellemi és szervezeti központjának, az Orosz Földrajzi Társaság statisztikai osztályának elnöke, az 1852. évben programmbeszédében a következőket mondotta: ,,A statisz- tika fejlődésének általában és az orosz statisztika fejlődésének különösen nem annyira az anyagok tömegére van szüksége; amely állandóan önmagá- tól is felhalmozódik, mint inkább annak feldolgozására és bírálatára.
...A bírálatnak a tények megbízhatóságának ellenőrzéséből és aZoknak az utaknak megjelöléséböl kell állnia, amelyek révén e megbízhatóság elérhető, a bírálatnak fel kell tárnia azokat a logikus módszereket, amelyeket a statisz—
tikai adatok összesítésénél, elemzésénél és a végeredményeknek az adatokból való megállapításánál követni kell. Sajnos, a statisztikai irodalom minden gazdagsága mellett sem mutathatunk fel olyan műveket, amelyek a statisz—
tikai kritika szabályait kifejtenek. Ez volna az úgynevezett statisztikai elmé—
let feladata; de az elmélet ezideig általában a tudomány céljának többé vagy kevésbbé sikeres megmagyarázásával és vizsgálatának körébe tartozó tár—
gyak száraz kiszámításával foglalkozott."17
Az elméleti megalapozás és a statisztikai számvitel problémái kidolgo- zásának szükségességét jelenleg minden szovjet statisztikus elismeri.
A jelenlegi statisztikai számvitelnek az elmélet már integráns része, sőt bizonyos határok között létezésének és fejlődésének meghatározó feltétele.
Közismert, hogy Lenin és Sztálin a statisztikai módszerek és eljárások tudo—
mányos megalapozásának milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak. A Szov- jetunió állami statisztikájára vonatkozó rendelet, amely jelenleg a szovjet statisztika egész munkáját meghatározza, világosan beszél a statisztikai adatok tudományos megalapozottságáról, mint a szovjet statisztika legfon—
tosabb alapelvéről.
Az a kérdés azonban, hogy a statisztikai számvitel statisztikai mód-
szertanának és egyéb problémáinak elméleti kidolgozásához szükség van—e—
lán K. German: A statisztika általános elmélete a tudomány tanulói számára, Petrográd, 1809, 22. o .,
15 U. o., 25. old.
1" U. o. ,
17 Orosz Császári Földrajzi Társaság Közlönye, 1952, V. rész, 27. old.. oroszul.
622 . , * sem
egy önálló tudományra, mindeddig nyitva maradt. A jelenlegi vita részt—
vevői közül sokan úgy vélik, hogy a tudományos megismerés egyetlen mód- szere —— a materialista dialaketik—a és ennélfogva mindenféle más módszer—
tudomány, nevezetesen a statisztikai tudomány is, megengedhetetlen. ,,Az az állítás, hogy a statisztika módszertudomány —— írja T. Kozlov, —— nem ismerhető el helyesnek mindenekelőtt azért, mert ez a materialista dialek—
tikának, a valóság megismerése tudományos módszerének a statisztikai módszerrel való felcserélését jelentené."18 Ez az álláspont azonban külső meggyőző ereje ellenére is, elfogadhatatlan. Már a vita folyamán kiderült, hogy a materialista dialektikának mint a tudományos megismerés egyedüli, meghatározó módszerének elismerése egyáltalán nem jelenti a statisztikai módszernek, mint a társadalom megismerése sajátos eszközének s követ- kezőleg a statisztikai módszertan kidolgozásának tagadását."
A materialista dialektika legfontosabb tételei közé tartozik: a világ anya- giságának, minőségi sokféleségének, változóságának elismerése; az igazság konkrétságának elismerése és annak elismerése; hogy a megismerési módok sajátosságainak összhangban kell lenniök a vizsgált jelenségek sajátossá—
gaival. A statisztika —— a társadalom megismerésének fegyvere. Ennek szük—
ségessége és specifikurna a társadalmi folyamatok természetéből következik.
A vizsgált társadalmi folyamathoz tartozó tények kimerítő számbavételének alapelve a világ és annak, törvényei, valamint ezek fejlődése objektív voltá—
nak elismeréséből folyó következmény. A dialektikával ugyancsak szervesen kapcsolatban van a lenini statisztika második döntő elve, az az elv, hogy a _ statisztikai kutatás összes módszereit és eljárásait a vizsgált folyamatok anyagi természetében megnyilvánuló sajátosságoknak megfelelően kell alkal—
mazni. Ugyanazt kell mondani a csoportosítás, a minőségileg különböző jelenségek elhatárolása, mind pedig a statisztikai vizsgálat elengedhetetlen és legfontosabb szakasza, a statisztikai mutatószámok stb. tekintetében.
A statisztikai tudománynak, mint statisztikai módszer tudományának meghatározása azonban nem ismerhető el pontosnak, Helyesebb úgy meg- határozni, mint a statisztikai számvitel elméletét. Ez a meghatározás ki—
mondja, hogy a statisztikai tudomány integráns és legfontosabb része a sta—
tisztikai módszertan, a statisztikai elemzés eljárásainak és módszereinek elméleti kidolgozása. Ezzel egyidejűleg azonban olyan kérdéseket is magá- ban foglal, mint a statisztikai szervezetek történelmileg kialakult rendszerét, a statisztikai munkálatok megszervezését stb. Ily módon a statisztikai tudo—
mány kutatásainak teljesen meghatározott tárgya van, amely az összes többi társadalmi tudományok tárgyától szigorúan elhatárolt. Tárgya a statisztikai számvitel, a szó legtágabb értelmében, továbbá az emberek sokrétű és bonyo- lult tevékenysége a társadalmi élet statisztikai megismerése szempontjából.
A statisztikai számvitel rendszere a maga történelmi fejlődésében, a statisz—
tikai munkálatok gyakorlata, kezdve az állami statisztika alapvető munkáival
és végezve a statisztikának a társadalmi élet egyes tudományos vizsgálatai—
ban való felhasználásával, a statisztikai elemzés gyakorlatában alkalmazott módszerek és eljárások — ezek azok 'a kérdések, amelyeket a statisz- tikai tudománynak vizsgálnia kell. A statisztikai tudománynak kell meghatá—
roznia a statisztikai szervek megszervezésének, a statisztikai munkálatok végrehajtásának, a statisztikai megfigyelés és elemzés módszertanának tudo—
15 Voproszl Ekonomiki, 1952, 4. sz., 56. old.
19 Vesztnik Sztatlsztiki, 1952. 6. sz., 35. old.
A STATISZTIKAI TUDOMÁNY TÁRGYA ; ; , 623
mányos alapelveit. Biztosítania kell a statisztikai számvitel összes anyagá—
nak és a társadalmi életre vonatkozóan a statisztika eszközeinek alkalmazá—
sával végrehajtott, összes tudományos megfigyelések megbízhatóságát és tudományos megalapozottságát.
A statisztikai tudomány alapja a marxista dialektikus módszer, amely
meghatározza a tudományos megismerés általános alapelveit és az olyan
társadalmi tudományok —— politikai gazdaságtan stb. tételeit, amelyek a sta-! tisztika segítségével feltárják a vizsgált társadalmi folyamatok és jelen- ségek anyagi sajátosságait.
A statisztikai tudománynak alapjához tartozik még a statisztikai szám- vitel gyakorlati tevékenységének tapasztalata. A jelenlegi statisztikai szám- vitel gyakorlati alkalmazása igen széleskörű területre terjed ki. A társadalmi élet legkülönbözőbb területein, a különböző politikaiygazdasági és tudomá- nyos feladatok megoldásánál alkalmazzák a statisztikai számvitelt. Emellett a statisztika egész arzenálja elkerülhetetlenül módosul, tökéletesedik, a sta- tisztikai számvitel új eszközeit és eljárásait dolgozzák ki. A társadalmi fej—
lödés folyamata új feladatokat állít a statisztika elé, megváltoztatja azokat a feltételeket, amelyek közt e feladatok megoldandók és a lebonyolítás új eszközeit alkotja meg. Mindez elsősorban a statisztikai számvitel gyakorla-
tában tükröződik vissza és a statisztikai tudománynak mindezt figyelembe
kell vennie, értelmesen elméletileg általánosítania kell, hogy biztosítsa további fejlődését és ennek következtében a statisztikai számvitel további fel—lendülését és tökéletesedése't is. ;
A statisztikai tudomány az előtte álló feladatokat megoldva, elméle- , tileg kidolgozza a statisztikai megfigyelés és elemzés alapelveit. Ezekre ((
támaszkodva és felhasználva más tudományoknak a vizsgált társadalmi jelenségek konkrét természetére vonatkozó adatait, a statisztikai tudomány
— meghatározza a statisztikai mutatószámok rendszerét, melynek segítségével a társadalmi jelenségek és folyamatok fejlődésének anyagi lényegét és tör—
vényszerűségeit mennyiségileg megállapíthatja.
A statisztikai tudománynak —— a statisztikai számvitel elméletének más társadalmi tudományokkal való kölcsönös viszonya teljesen meghatározott.
A statisztikai tudomány kiszolgálja a többi társadalmi tudományokat, meg—
határozva számukra avstatísztíkai elemzés szükséges módszereit és eljá- rásait. A statisztikai tudomány az általa vizsgált problémák megoldásánál e tudományok tételeire és következtetéseire támaszkodik. Ily feltételek mellett a közgazdasági elmélet vezető szerepe a statisztikai tudomány és a sta- tisztikai gyakorlat tekintetében nyilvánvaló.
A statisztikai tudománynak, mint a statisztikai számvitel elméletének meghatározása igen nagy jelentőségű napjainkban, hogy a szovjet statisz—
tikai tudomány dolgozóit a kommunizmus sikeres építésével összefüggő feladatok megoldására-. mozgósítsa. A statisztikai tudománynak ez adja meg az irányt, hogy biztosíthassa a szovjet statisztika valóban tudományos megszervezését, a szovjet statisztikai számvitel adatainak megbízhatósá—
gát és tudományos megalapozottságát.
