STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 551
szát különböztette meg. lsmerteti és egybe- veti egymással a demográfiai átmenetet há- rom. illetve négy szakaszból álló folyamat- nak minősítő újabb véleményeket is, vala—
mint Donald ]. Bogue véleményét (1969). aki a demográfiai átmenetet csupán három sza- kaszra osztja fel. de a második szakaszon belül három alszakaszt különböztet meg. Az átmenet három szakaszra történő felosztásá- nak újabb képviselői közül Lennart Levi és Lars Anderson svéd demográfusokat említi.
A szerző a klasszikus négy szakaszra történő felosztást fogadja el. amelyek közül — saját fogalmazásában —— az első a primitív típusú reprodukció szakasza, amire a magas szintű termékenység és a halandóság által bizto—
sított demográfiai egyensúly jellemző. A má—
sodik szakaszt a halandóság szintjének, a harmadikat pedig a termékenység szintjének süllyedése jellemzi. A negyedik szakasz a mo- dern típusú reprodukció szakasza, amelyre az alacsony szintű termékenység és halandó- ság által biztosított demográfiai egyensúly jellemző.
Állithatjuk-e — kérdezi a szerző — hogy az átmenet negyedik szakaszának elérése. vagyis a modern típusú reprodukció kialakulása után a népesség reprodukciójánok jellege már nem fog többé változni? Nem fogja-e az át—
menet negyedik szakaszát egy új, ötödik sza- kasz követni, melyben a halálozások száma meghaladja az élveszületésekét és a népes—
ség száma csökkenni fog? Az átmenet ötödik szakaszának kialakulását a szerző lehetséges- nek, sőt számos esetben igen valószínűnek tartja. Ha a népességszám csökkenése csak rövid távon érvényesülő jelenség maradna —- írja Rosset — nem lenne ok aggodalomra.
Előfordulhat azonban — folytatja a szerző -—-.
'hogy tartósan érvényesülő folyamat lesz, mely az érintett népességek kihalásához vezet.
A demográfiai átmenet ötödik szakaszának kialakulását — írja Rosset —— C. P. Blacker, már 1947—ben (az Eugenio Review-ban közölt tanulmányában) előre látta. Újabban az ötödik szakasz kialakulásának lehetőségére F. Brockington hivta fel a figyelmet egy 1972- ben lengyel nyelven is kiadott munkájában.
Azonos tartalommal, de az átmenet hatodik szakaszának minősítve Hermann Schubnell
1973-ban kiadott munkájában (,,Der Gebur- tenrückgang in der Bundesrepublik Deutsch- land") is esik róla szó. A Population Re- ference Bureau-ban tömörült amerikai de- mográfusok szerint elképzelhető. hogy a né—
pesség számának csökkenése a távolabbi időben világjelenséggé válik.
A népességszám csökkenésére vonatkozó különféle vélemények felsorakoztatása és kri- tikai értékelése után Rosset professzor a XIX.
század negyvenes éveiben kezdődő szekulá- ris jellegű írországi népességszám-csökke- nést, a Német Demokratikus Köztársaság né- pességének 1970. és a Német Szövetségi Köz- társaság népességének 1972 óta tartó csök- kenését, Ausztria népességének 1975 óta és Nagy-Britannia népességének 1976 óta tartó csökkenését mutatja be és elemzi. A termé- szetes szaporodás arányszámának tartós csökkenése alapján a közeljövőben bekövet- kező népességszám-csökkenést lát előre Bel- gium, Franciaország, Svájc, Bulgária. Ma- gyarország esetében is.
A szerző több olyan népesség—előreszámí—
tást is bemutat. amelyek viszonylag gondo- san megalapozott hipotézisek alapján a né- pesség számának jövőbeni csökkenésével szá- molnak. Vitatkozik azokkal a szerzőkkel. pél- dául Schubnellel és egyes amerikai kollégák- kal, akik a népességszám csökkenésének már bekövetkezett, illetve előre látható tényét nem ítélik meg olyan kedvezőtlenül, mint ahogyan
azt véleménye szerint kellene.
Függetlenül attól, hogy a népességszám csökkenése egyes országokban már bekövet—
kezett, más országokban még csak előre lát- ható. tényét a demográfiai átmenet valame- lyik szakaszának kell—e tekintenünk, vagy sem.
s ha annak tekintjük, akkor -— annak ismere- tében. hogy a negyedik szakasz jellemzői sem alakultak ki gyakorlatilag még egyetlen or- szágban sem —. ezt éppen az ötödik sza- kasznak kell-e minősítenünk vagy sem, meg- állapíthatjuk. hogy a jelenségnek nagy gya—
korlati jelentősége van nemcsak az érintett országok. hanem az egész európai kontinens.
sőt földünk össznépessége jövőbeni fejlődé- se szempontjából is.
(Ism.: Valkovics Emil)
TÁRSADALOMSTATISZTI KA
GONDOSKODÁS AZ IDÖS EMBEREKRÖL HÉT EURÓPAI ORSZÁGBAN
(Open care for the elderly in seven European countries.) Szerk.: A. Ammon, Pergamon Press. Ox—
ford —- New York -— Toronto stb. 1980. 225 p.
A kötet hét európai országban készült ta- nulmányt tartalmaz. melyek az idős korúak- ikal, illetve a velük való társadalmi. gazda-
ságil politikai és kulturális környezettel össz—
hangban történő gondoskodással foglalkoz- nak. Mivel ezek nem nemzetközi összehason- lító. hanem egyedi tanulmányok, a használt kategóriák és adatok nem hasonlíthatók ösz- sze minden esetben. A .,Vienna Center" (Eu- ropean Center for Social Welfare Training and Research) gondozásában megjelent kö-
552
STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ
tetben Anton Ammon (Ausztria). Brigitte UI- daN-Hansen (Hollandia), Aphrodite Teperog-
lou (Görögország), Szeben Evo (Magyaror- szág), Pieter !. Blommestiin (Hollandia), Jer- zy Piotrowski (Lengyelország), Aleksandra Oleszczynska (Lengyelország), Andreio Kavar- Vidmar (Jugoszlávia), Blaz Mesec (Jugoszlá- via). Vida Milosevic (Jugoszlávia)) és Milena Tonaskovic-Lamut (Jugoszlávia) dolgozotait találjuk.
Anton Ammon cikke egyrészt a közölt to- nulmányok összefoglalása, másrészt több mint egyszerű összegezés, mivel az egyes cikkek összevetésekor általános következtetéseket is
levon.
A cikkből kitűnik, hogy az idős emberek né- pességen belüli aránya is nagy eltérést mutat országonként. A legtöbb hatvan éves és idősebb korú ember Ausztriában él (az összlakosság 20 százaléka), a legkevesebb Jugoszláviában (az összlakosságnak csak 12 százaléka). (1971-es adatok.) Magyarország középen helyezkedik el (1976) Dániával (1977 és Görögországgal (1976) együtt, 18—19 szá- zalékos arányszámmal. Hollandiában az 1975.
évi adatok szerint 15, Lengyelországban 1977-ben 14 százalékot mutatnak ugyanezek az arányszámok.
A nemek aránya az idősebbeken belül az egyik legfontosabb mutató, amelynek jelen- tősége nem közvetlen (hiszen az idősekről nemtől függetlenül kell gondoskodni), de köz—
vetve erősen befolyósolja a gondoskodás tor- máját. A 75 éves és idősebb korú népesség Ausztriában és Lengyelországban kb; fele—fe- le arányban oszlik meg a nemek között. Ma- gyarországon és Jugoszláviában a nők ará—
nya már magasabb ebben a korcsoportban (58, illetve 61 százalék). Erősen a nők javá- ra billen a mérleg Hollandiában, Dániában és Görögországban (66, 68 és 69 százalék a 75 éves és idősebb népességen belüli ará- nyuk). Ez egyenes következménye a várható élettartam nemenkénti különbözőségének.
Egy közös vonás van e tekintetben az egyes országokközöttr mégpedig az, hagy a nők várható élettartama (akár 60, akár 75 éves
korban) magasabb, mint a férfiaké.
Az elemzés másik fontos tényezője a lakás- körülmény. Milyen az egyedül élők aránya, mekkora és milyen felszereltségű lakásokban laknak az idős emberek stb.?
A területi különbségek mutatói nagyon ei.- . térők az egyes országokban. Dániában és Hollandiában magasfokú az urbanizáció.
Bécsben és Budapesten különösen nagy az idős emberek koncentrációja. '(A'65. évesek és idősebb korúak egynegyedét teszik ki az említettiváros'okflakosságá'nak.)' 1950 és; 1970 özött'egy ENSZ felvételis'ze'rintfa városi né;
pesség'Eurőpában'm Szovjetunió 'nélkül) öt—
ven százalékkal nőtt. (A Szovjetunióban ugyanez az arányszám száz százalék.")kE'zzei
szemben Észak—Európában, ahol a megfigyelt periódus kezdetén a legmagasabb fokú volt az urbanizáció, az emelkedés csak 20 szála—L
lékos volt.
Az urbanizáció a családok rokonságstruk- túrájánok változásával, a kommunikáció új formáinak kialakulásával jár. Ez azt vonja maga után, hogy a szociális és egészségügyi szolgáltatások egyre gyorsabban és integrál- tabban fejlődnek a városias területeken, mint vidéken (néhány kivételtől eltekintve).
Milyen formái vannak az öregekről való gondoskodásnak? Három legfontosabb far—
mával foglalkoznak a cikkek:
1. ,.zórt" gondoskodás, 2. ,,nyitott" gondoskodás.
3. ,.zórt és nyitott" gondoskodás.
1. A ,,zárt" gondoskodás, a gondoskodás intézményesített formáit foglalja magában.
Például: öregek otthona, szociális otthon, nyugdijasok háza stb. Ennek mérése ugyan viszonylag egyszerű, hiszen az otthonokban élők számával kifejezhető, de nehéz e külön—
böző intézménytipusokat országonként meg- különböztetni, illetve összehasonlítani. Sok—
szor ugyanis még egy országon belül is ne- héz megvonni a határt egy—egy intézmény kö—
zött. A lényegük általában az, hogy mente—
sítik az idős embereket a mindennapi eilá—
tás feladataitól, felügyeletet, fizikai és pszi- chológiai gondoskodást biztositanak számuk- ra. Hollandia áll a ,.zárt" gondoskodás fej- lettségét mutató ranglista első helyén. itt az idős embereknek több mint 10 százaléka él ilyen tipusú intézményekben. A többi ország—
ban 3—6 százalék körül mozog a különböző otthonokban élők aránya (kivétel Jugoszlá—
via, ahol a legalacsonyabb — 1 százalék - ez
az arányszám). .
2. A "nyitott" gondoskodás többféle módon mérhető:
——az alapvető gyógyító eszközök mérése, számba—
vétele, (például orvosságok, kórházon. illetve ottho- nokon kivül élő idős személyeket ápoló nővérek szá—
ma stb.); ' *
— háztartáshoz. otthonhoz, kapcsolódó mérések (pék dóul telefonvonalak, otthoni felügyeletek, takarító Szolgálat. baráti látogatások stb.): , ; r!—társadolmi—kulturális és gazdasági mérések (o'e'l—
dául sport— és kulturális rendezvényeken való részvé—
tel, klubok, egyesületek. speciális újságok, magazi—
nok stb.),
*
3. A ,,zárt és nyitott" gondoskodási forma az előbb említett két formának a keveréke.
Az egyik legfontosabb és legnehezebb fela—
dat a kétfajta gondoskodást megfelelő össz- hangban tartani. megteremteni egy olyan ru—
galmas rendSzert, amely az idős emberek egyéni szükségkietein alapszik. A nyitott gon—
doskodás hiánya széles körű társadalmi gon—
doskodás igényét vonja maga után, az in- tézményesített gondoskodás. nem megtelelő volta pedig nagy nyomást gyakorol a nyitott gondoskodásra (ezen belül' is a családokra
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ 553
rója a legnagyobb terhet). Ezért fontos, hogy minden társadalom megtalálja a két gondos- kodási forma között a társadalmilag és gaz—
daságilag elfogadható és előnyös egyensúlyt.
A könyv egy-egy fejezetben mutatja be hét ország idős embereinek helyzetét, népessé- gen belüli arányának alakulását, nemenkéntí és területi megoszlását, családi állapotát és egyéb demográfiai tényezőit. Képet kapunk az egyes országok nyugdíjrendszeréről, az in- tézményesített gondoskodás helyzetéről vala- mint arról, hogy milyen különbségek vannak az egyes országok között a nyitott gondosko- dás lehetőségei, .,szokásai" és tényleges gya—
korlata tekintetében.
A ,,nyitott" gondoskodás egyik formája és alapja a család keretei között történik. Az iparosodás sok tekintetben megváltoztatja a családokat, amelyek ma már lényegesen ki- sebb szerepet játszanak például a gyerme-
kek szocializációjában, abeteg és idős em—
berek támogatásában. A családok keretében biztosított gondoskodás jelentős mértékben függ a társadalom és ezen belül az egyének anyagi lehetőségeitől (jövedelem, fogyasztá- si szokások, egészség, egészségügy stb.), de függ egyéb nem anyagi (például a család- tagok családon belüli funkcióinak hagyomá- nyai, az öregek tisztelete, a róluk való gon- doskodás tradíciója stb.) tényezőktől is. Ez utóbbiak főleg a görögországi helyzetről irt fejezetből tükröződnek. Mivel az intézménye- sített forma a társadalomtól jelentős anyagi ráfordításokat igényel, azokban az országok- ban. ahol erre kisebb a lehetőség, a ,,nyi- tott" gondoskodási formának *jóval intenzi- vebbnék kell lennie. A család ma még nél—
külözhetetlen eleme minden gondoskodási rendszernek. A gondoskodás elemeit a tár—
SGdalmi integráció és dezintegráció szemszö- géből kell vizsgálni. Az elmúlt évtizedek azt igazolták. hogy egyszerű összefüggés van a fizikai környezet és az integráció foka között.
Mindegyik szerző cikke végén körülhatá—
rolja a gondoskodásnak azokat a területeit, amelyek saját országában nem tartoznak a legjobban megszervezet'ekhez, illetve a leg-' inkább hatékonyakhoz, s megkísérli felvázol- ni, hogy a helyi adottságokat és szükségle—
teket figyelembe véve hOgyan lehetne, javi- tani az idős emberékvhelyzetén. , "
(Ism.: Kuklcsár'Róz'sa)
SLOMCZYNSKI. K. M. — KACPROWICZLGJ A FOGLALKOZÁSOK :SrKÁLAI
(Skale zawodóvv.) PAN Instytut Filozofii i Socjolo—
gii. Warszawa. 1979. 179 p. ,
A lengyel tudományos kutatási tervek egyik kiemelt főirányo .,A szocialista társadalom szerkezetének változása" cimű kutatás. Az e
főirány keretében végzett konkrét adatfelvé- telek többek között a mobilitásvizsgálatok céljára kidolgozták a foglalkozások társadal—
mi osztályozását, amelyben négyszámjegyű kódot rendeltek minden kis foglalkozási cso—
porthoz (például újságiró). A háromszámje- gyű (például alkotó nem műszaki értelmi- ség) és kétszámjegyű (például nem műszaki értelmiség) kódok az össszevontabb tarsadal- mi kategóriákat jelölik, végül az első kód—
számjegy alapján tíz alapvető társadalmi kategóriát különböztetnek meg. Ezek: 1. ve—
zető, 2. szakértelmiségi, 3. középszintű szel—
lemi foglalkozású. 4. egyéb szellemi foglal- kozású, 5. fizikai—szellemi foglalkozású (ke—
reskedelmi eladók, jegykezelők, postások, fodrászok, szakácsok és pincérek), 6. szak- munkás. 7. betanított és segédmunkás. 8. me- zőgazdasági fizikai foglalkozású, 9. kisiparos, kiskereskedő. 10. egyéb foglalkozású.
Felmerült az az igény, hogy ezeket a (négy- jegyű kóddal jelölt) foglalkozási csoportokat valamilyen pontszámmal jellemezzék, amely egyúttal megadja helyzetüket a társadalmi hierarchiában. A legmagasabb pontszámát foglalkozási csoport foglalja el a legmaga- sabb. legkedvezőbb helyet ebben a hierarhi- ában, a legalacsonyabb pontszámú a legked- vezőtlenebbet. Háromféle kritérium alapján állapítottak meg ilyen pontszámokat, ezek:
1. a munka bonyolultsága, 2. a foglalkozás presztizse, 3. a társadalmi—gazdasági helyzet.
Mindegyiknél 100 a maximális. 0 a minimális, pontszám,
Amikor a munka bonyolultsága szerint osz—
tályozták a foglalkozási csoportokat, abból indultak ki, hogy az egyes foglalkozások meny—
nyire bonyolult munkával járnak 1. más em- berekkel kapcsolatban; 2. szimbólumokkal kapcsolatban; 3. tárgyakkal kapcsolatban.
Az emberekkel kapcsolatban a [következő bonyolultsági fokokat különböztették meg (a.
számok az adott pontszámokat jelölik):
9—0 más emberek egész személyiségével való kontaktus. tanácsadás,
8 — tárgyalás.
7 —- oktatás. ' ó — felügyelet.
5 —- mások munkájának egyszerű ellenőrzése,
— egyszerű munkatevékenység tanítása,
— egyszerű információcsere,
—— utasítások átvétele.
-— rutinszerű kiszolgálás,
() — minimális kontaktus emberekkel.
dumb
A szimbólumokkal kapcsolatos bonyolult- ság alábbi fokozatait használták:
8 — adatok színtetizálása. amelyeknek alapján új tényeket fedeznek fel, vagy új módon értelmezik az tényeket. új művek alkotása,u ' '
7 —- műveletek idejének. helyének és sorrendjének koordinálása, _,
, 6 ;— adatok elemzése és ellenőrzése. módosító ja—
vaslatok megtétele, — .
5 — adatok gyűjtése és osztályozása.
4 —- adatok feldolgozása standardizált módon, , 3 — számítási műveletek.
