A magyar nagykereskedelmi árak indexszámainak új sorozata

ÁRAK, PÉNZÚGY

A magyar nagykereskedelmi árak índexszámaínak új sorozata. ,

Une nouvelle série des indices de prix de gros hongrois.

Résumé. LtO/fice central royal hongrois de slatistigue vient dlélargir la base de calcul de son indicc des prix de gros. Désireux de rendre compte aussi eractement (;ue possible du mouvement gé- néral des prix, ainsi (_;uc des oscillations des prix des produits el de

tégories de marchandises, il a dtune part comple'te', autant gue les conditions diordre technigue le per- mettaicnt, la liste des produits á considérer et dinutre part détaille' (en cre'ant des groupes et des sous—

groupes) les données prises pour base de [agon () índiguer les tendances (lui siétaient manifestées pour les marchandises et les catégories de marchandises.

ll va sans dire gue toutes les catégories de mar—

chandises importantes pour ltéconomie nationale ont été comprises dans la liste des produits servant de fondement au nouvel indice.

Celui—ci, établi dlaprés 548— prix, comprend plus de dia: fois plus de prix (Iue l'indice antérieur.

Pour les prix, il faut faire remarguer

!" gu'ils expriment en général la parité de Bu- dapest;

2" guils comprennent les charges publigues (taxes sur le chi/Tre cFalfaires, droits de douane', etc.) pour indiguer le niveau re'el des prix;

30 amon observe les prix, ayant gue possible, au moment oil la marchandise passe du marchand en gros au petit commercant; nous disons: autant gue possible, car la chose ne peut pas étre observée pour guelgues—unes des marchandises;

Ir" gue l'enregistrement statistigue des prix et le calcul des indices se fait pour le dernier joul' du mois. Il serait naiurellement plus avantageuac de calculer les indices plusieurs (2, 3 ou 4) fois pour chague mois, mais etest actuellement impos—

sible, la Statistigue o/ficielle ntayant pas les credits etíles employe's nécessaires.

, Les données employees proviennent, en majeure partie, des rapports (Perperts, pour la gplupart membres ou experts de la Commission pour la , fixation des valeurs des statistigues commerciales.

On utilise encore, Iargement, les cotes de la Bourse aux marchandises de Budapest, ainsi gue les rap- ports du Grand marché aux vivres et les prix des Marchés aux bestiaux et vi'andes de Budapest. Les autres sources (bulleiins spéciauaz, prix enregistrés par les'organisations représentant des intéréts éco—

nomigues et les coopératioes) jouent un róle in-

signifiant. ,

,Voici la méthode suivie pour calculer le nouvel indice des prix de gros:

celles note'es pour les ca-

Le nombre des marchandises considére'es, ap- partenant aux 4 grandes catégories ci—dessous et indiguées en detail dans les tableaua: publie's plus bas, étail le suivunt:

]. Agriculture et élevage . . . . . 97 II. lndustrie agricole . . . . . . 13 III. Denrées coloniales . . . . 3 IV. Wlatie'res nécessaires a ltindustrie

et produits industriels . . . . . 1435 Au total . . 548 On n'a plus pris pour base les prix diavant- guerre, (lui liauraient pas été stl/fisants a cet égard, la liste des marchandises ayant été comple'te'e consi—

dérablement. On siest fondé sur les prix moyens de 1.029, anne'e également adoptée, comme base de comparaison internationale, par les statistigues com—

paratiues de la Société des Nations.

Le nouvel indice des prix de gros _est calculé [) l'aide de la moyenne arithmé'tiguepA/in diétablir les données moyennes, on fait diabord les índiees des sous—catégories, ensuite on totalise par degrés ces indices pour obtenir llindice général et finale—

ment la moyenne générale. Donc, on part de petits composants pour aller vers de plus grands et avoir, au moyen de totalisations comprenant un nombre d'articles de plus en plus considérable et fondées sur les catégories indiguées plus huaut, ltindice gé—

néral. Cette méthode permet encore, dans le cas oil on aurait besoin de compléter les catégories actuelles, de calculer rapidement des sous—indices nouveaux, et cela dtaulant plus gue les subdivisions pourraient étre varie'es á volonte' sans ch'anger les indices des grandes catégoies ni la moyenne géné- rale. (On pourrait par exemple établir des indices nouveaux pour certaines branches de ltagricultare ou pour grouper soit des catégories dü'ndustries, soit des catégories de matieres premiéres). La souplesse de la méthode employée permet les combinaisons les plus détaillées.

En ce gui concerne la pondération, si impor- tante pour liétablissement des moyennes, on a, iaute de statistigues commerciales et de la consent—, mation convenables, fonde' le calcul des coefficient-§

de pondération sur les données relatives a la pro- duction, en tenant compte des importations parti—

culiérement nécessaires, surtout de celles des ma—

tieres premiéres destinées á Pindustrie. En général, chague catégorie de marchandises a été étudíée, sous ce rapport, a part. Afin de relever la pro—

duction et liimportation, on a utilisé les chiffres 19

3. *szám

recueíllis par POffice central de statistigue; aussi, on espére (luc pour le mo—uvement des prix, les rapports des catégories de marchandises ont été éiablis aussi exactement (lue possible. Les moyen- nes ont été calculées en général sur la base des chijfres de 1935.

Afin dioffrir des documents suffisants pour faire des comparaísons par rapport á ces temps derniers, le nouvel indice des prix de gros a été cal—cule' en remoníani d 10 années en arriére. Il montre d'une facon inte'ressante l'influence sur la vie économigue des fails de la période décennale singulíérement mouvementée, e'coluée depuis 1929.

Iei, nous nous bornons aux princípales données;

l'O/fice de statistigue rendra compte ultérieurement de liénorme masse des détails. Les tableamc ci- dessous ne comprennent gue Ies chi/Tres concernant les índices composant liíndice général et les moyen—

nes, globales. Comparé aux vieux indices, calcule's sur la base des données de 1929, le nouvel indice ofíre le tableau suivant:

Mayennes annuelles des prix de gyros hongrois Nam/el Indíce d'au—

indíce paravant

(1929 : 100)

" 1929 . . . . . . .' . 1000 1000

1930 . . . . . . . . 867 797

1931, . l . . . . . . 82'4 787

1932 . . . . . . . . 81'6' 76'3

1933 . . . . . . . 71'1 62'8

1934 , . . . . . . . 71'3 655

1935 . . . . . . . . 77'5 74'2

1936 . . . . . . . . 79'9 73'6

1937 . . . . . . . . 86'4 78'1

1938 . . . . . . . . 86'7 79'7

On voit, par ces chiffres, gue le nouvel índice dépasse en général l'indice antérieur et gue, par rapport () ce dernier, il montre des oscillations plus harmonieuses et diune tendance plus calme.

[.es autres données du nouuel indice reSsorlent des tableaux ci-dessous.

I.

A magyar nagykereskedelmi árak index- számait a Központi Statisztikai Hivatal 1923 december 31 óta számítja ki, tehát az index immár több, mint másfél évtizedes multra tekinthet vissza. Megszerkeszt'ése az akkori időkben meglehetős nehézséggel járt.

A Statisztikai Hivatalnak ily célra felhasz—

nálható adatgyüjtései nem igen voltak s 'miutá'n akkoriban csak a háború előtti vi—

szonyok szolgálhattak az Összehasonlítás alapjául, ezeket az adatokat (az 1913. évi átlagárakat) is túlnyomó részben utólag kellett meghatározni. Az index az ezzel járó alig áthidalható nehézségek következtében

—276-—— ' 1939

természetesen csak meglehetősen korlátolt számú cikkre terjedhetett kil) s mikor 1929—től kezdve a Hivatal bevezette az in- dex mérlegelését, a bevont áruk számát ak- kor sem emelhette, mert államgazdasági szempontból akkor is ragaszkodni kellett az 1913. évi összehasonlítási alaphoz. Nagyobb számú árucikkek, így különösen az ipari készgyártmányok 1913. évi árának utóla- gos megállapitása pedig még csak megkö- zelítő pontossággal is teljesen keresztül- vihetetlen volt. Hiszen a kiindulási időpont, a bázis év áraiinál jelentkező (legcsekélyebb bizonytalanság vagy mvegbíz'haetatlzanság rá- nyomja béiyegiét az egész indexszámsoro- zatra és úgyszólván az egész kialakuló ké—

pet meghamisithatja. Ennek következtében a Hivatal által számított nagykereskedelmi index a legutóbbi időkig is csak 54 árjegyi zest ölelt fel s az árulaxjstrom tágítása az adott viszonyok között nem volt lehetséges.

A Központi Statisztikai Hivatalnak régi törekvés-e volt, hogy nagykereskedelmi in- dexét a bevont áruk számának lényeges emelésével szélesebb alapokra helyezze át.

Adatgyűjtéseit évek hosszú során át foly—

tonosan bővítette, néhány év előtt átvette az lparügyi Miniszténium ipari árstatiszti- kai adatgyiijtréseit is, úgy hogy már hosz—

szabb idő óta igen nagy és folytonosan növekvő árstatisztikai anyag ált rendelke- zésére, melyeknél azomban nincs mód a há—

ború előtti árhelyzettel való összehasonlí—

tásra. De a háború előtti árakkal való ösz—

szehasonlliwtás lehetősége annál inkább ve- szitett jelentőségéből, minél inkább távo- lodtunk az évek folyamán a háború kor- szakától. Mikor pedig nyilvánvaló lett, hogy a harmincas évek elejének gazdasági vál- sága új korszakot nyitott az emberiség gaz- dasági történetében, a háború előtti idők- kel való összehasonlítás túlhaladott állás- pont lett s önként kínálkozott összehason- lítási alapul a válságot megelőző utolsó ked- vező konjunktúra időszaka. Ily alapon már lehetővé vált a magyar nagykereske- delmi index gyökeres újjászervezése és env- nek a nagyszabású munkálatnak eredmé— ' nyeit ismertetik a most közlendő adatok.

Az indexszámítjások irodalma hazánk- ban meglehetősen csekél'yz) és kétségtelen,

1) L. M. Stat. Szemle 51924. évi 7—8. és 1929.

évi 8. sz.

') Az inde'xszámokra és az áreltrnéletekre vo- natkoZólag l. különösen Heller Farkas és Varga Istvan tanulmányait a M. Srtat. Szemle 1934. évf.

3. és 4. sz. '

3. szám

hogy az indexszámok lényegét és tulajdon- képeni célját illetőleg nálunk széles réte- gekben még sajnálatos tájékozatlanság uralkodik.,Eze'rt talán nem lesz felesleges az_ új magyar index rendszerének ismerte- tése előtt pár szóval kitérni az árindexek történeti és elméleti fejlődésére, valamint néhány, az indexszámítással kapcsolatos technikai termesz-etű kérdésre. Ez egyszers- mind bizonyos alapot ad az új magyar in- dex számítási .módszerének megért—éséhez.

Az árindexek történeti fejlődése. Az indexszámok tulajdonképen csak a háború és a háborút követő zavaros gazdasági vi- szonyok következtében váltak a nagyközön—

ség által is ismert, sőt közkeletű fogalommá.

Az árszínvonalnak és pénz értékének soha—

sem látott ingaidozásai irányították az ér—

deklődést az infláció idején e két jelenség mérőeszköz—ei, az indexszámok felé. Míg azelőtt rendszeresen számitott árindexek

"csak szórványosan akadtak az egyes álla- mokban és azokat is magvánosok (közgaz- dászok, statisztikusok) számították, az in-

dexproblémák előbérbenyomulásának köz- vetlen következménye az volt, hogy csak—

hamar minden kultúráíl'lam hivatalos sta—

tisztikai szervei kötelességüknek érezték, hogy kiszámítsák és közzétegyék saját ál—

lamuk árindexeit. Ma már kultúrállamok gazdasági statisztikája árindexek nélkül alig képzelhető.

Rendszeresen számított índexszámokra körülbelül a 19. század közepétől kezdődő—

leg bukkanunk, de már jóval régebbi idők- ben is akadtak oly számítások, melyek in- dexszámoknak nevezhetőkf) A francia Dutot 1738-ban XII. .és XIV. Lajos idejéből származó árak alapján számított index- számokat az 1462—1715. évekről, Fisher szenint az ő 51. sz. formulája alapján, ami nem egyéb, mint az áradatok Összesítésé—

nek egyszerű viszonyba helyez-ése. 1747-ben Massaohusetts államban állítottak össze egy értéktáblázatot (tabular standard), hogy a papírpénz elértéktelenedése idején szabá- lyozóeszközül szolgáljon, olyan formában, hogy a fizetendő kamatok nagysága bizo—

nyos áruk meghatározott mennyiségének ár- illetőleg, értékválztozásától tétetett füg- gővé. Ezután említhető az olasz Carli, aki 1794—ben a gabona, bor és olaj árából szá—

mított számtani köz-éparányo'st az 1500. év

1) Irving Fisher: The making of index-num—

bers 458. l. és Ch. Lorenz: Der Grosshand'els- preiseindex in dem Wirtschaftspraxis und XVirt—

sch—aftstheoríe, Jena 1928. 60. és köv. 1.

—277—

alapulvételével egészen 1750-ig, hogy ezzel megkísérelje megállapítani a pénz értéké- nek a változását Amerika felfedezésétől kezdve. Majd előtérbe kerültek az angolok,

akiknek figyelmét a napóleoni háborúk pénzvérték- és árváltozásai terelték az index—

számokra. Shuckburgh, Young, Scrope és Lowe számításai ma is még érdeklődésre számíthatnak ebből az időből. Később az érdeklődés az indexszámok iránt el'lanyhult, de a nagy kaliforniai és ausztráliai arany—

felfedezések ismét a pénz értéke és az in—

dexszámo'k felé irányították a figyelmetf)

—— Ekkor is az angolok állottak az élre.

Jevons, Newmarch, majd Sauerbeclc —— az előbbi az Economist, az utóbbi a Statist indexszámaina'k a megindítója —— és a ne—

met Soetbe-er, akiknek fellépésétől és mű—

ködésétől, 'lehet számítani a mai értelem- ben vett indexszásmok megindwlását. Az

Egyesült Államokban először Butchard tett

közzé indexszámokat 1881-ben. Ekkor már módszertani kérdések is felmerültek, Las-

peyres (1864) és Paasche (1874) jól ismert formulái ebből az időszakból származnak, az átlagolás kérdését pedig Jevons, Edge—

worth és Westergaard tárgyalták. Az in- dexszwámítások első idejében kétségkívül mindig az elméleti és tudományos szem- pontok állottak előt—érben. A gyakorlati szempontok ténfoglalása az 1896—tól kezdődő általános áremelkedő irányzattól számít—

ható —— ekkor tették közzé 1902-ben Ame- rikában az első hivatalos indexszámokat (Bureau of Labor Sha'tisticsf) —— anélkül azonban, 'hogy a háborúig az érdeklődés a szakkörö'kön túllterjedt volna.

Az indexszámok iránti igaz-i érdeklődést a középeurópai államok háború utáni gaz- dasági összeomlása hozta meg. Az indexek számítása ekkor minden állam hivatalos statisztikájának elsőrendű feladatává vált, magánoso'k műkö-dése pedig átterelődött az elméleti és rendszertani kérdésekre. Érde- kes mindazonáltal, hogy az irodalom ér- deklődése ez időben az indexszámok iránt nem az elsősorban érdekelt középeurópai államokban, hanem Angliában és főleg

Amerikában indult meg, a német szakiro—

dalomban pedig tulajdonképen csak későb-

ben kezdett a gazdasági szakemberek figyelme nagyobb mértékben az indexszá—

mítások elméleti és gyakorlati kérdései felét irányulni. Amerikában az irodalomban

1) Dr. Charl. Lorenz i, m. 7. 1.

5) Fisher i. m. 459. l.

19*

3. szam! — 278 —

1939

Irving Fisher, W C. Mitchell, A A. Young, W. I King működése áll előtérben, Angliá—

ban említhető Flux és Bowley. A német irodalomban . kimerítően foglalkoznak az indexszámítás kérdéseivel Flaslcá'mper, Ha—

berler, Lorenz, Winkler, Weigel stb. mun—

kái?) Bizonyos, hogy az indexszáimítás ösz- sze-s technikai és gazdaságpolitikai kérdé—

seinek ma már óriási az irodalma és külö—

nösen a legutóbbi időkben az érdeklődés még fokozódni látszik.

Az index-számítások céljaira a legkülön- bözőbb rendszereket dolgozták ki s az újabban megszerkesztett indexeknél általá- ban a lehetőség szerint minél nagyobb számú árunak a számításhoz való bevonása a cél; S míg régebben a nagykereskedelmi indexeket inkább csak a nyersanyagárakra alapították, az újabb rendszerű kiterjedt árulajstrommal bíró indexeknél már túl-

nyomó a készáruk (gyártmányok) jelen-

tősége.

, Hazánkban az in—dexszámítások iránt a háború előtt alig mutatkozott érdeklődés.

Az első magyar indexszámító Jankovich Béla volt, aki a Sauerbeck—féle indexek rend- szere alapján az osztrák-magyar vámterü- letre vonatkozó indexszámokat konstruált (,,Osztrák-magyar indexszámok 1867—

1909", közölte—ttek a Statisztikai Hivatal által 1912-ben kiadott árstatisztikai mun- kában is). Más nagykereskedelmi index azonban sem nálunk, sem Ausztriában nem számíttatott, még a háború folyamán sem, holott akkor ez már a növekvő infláció és belföldi áremelkedések idején erősen érez- tette hliányát, persze csak szak'körökben, mert szélesebb körökben ekkor nálunk az ind—exszámok létezéséről sem tudtak sem- mit, A háború után, mikor —— mint már volt róla szó — az indexszámok ügye köz- érdeklődés tárgyává vált és magánosok vagy intézmények részéről több oldalról is számítottak kiskereskedelmi, vagy létfenn- tartási indexet, nagykereskedelmi árindex számítására magánrészről nem került sor leszámítva az OMKE közlönyének egy--két primitív kísérletét, mely azonban nem ju- tott. el összefoglaló, átlagos index megálla- pításához s így számba nem vehető. De a, háború után is a magyar hivatalos körök felfogása egy ideig ellene volt hivatalos in—

. dexszá'mok közzétételének és így állandó,

1) Az irodalom részletes ismertetését l. Wink- ler: Grundriss der ,Sbatistik c. művében (II. kötet 174. és köv. l'. Berlin, 1988]

folyamatosan számított magyar nagykeres- kedelmi indexszámunk esak 1923 decem- her 31 óta van. V

Az indexszámok lényege. Az indexszánr eredetileg nem fejez ki mást, mint egy bi- zonyos adott számnak egy másik adott számhoz való viszonyát. Tulajdonképen azonos a százalékszámítással és az egy idő- ben használt magyar kifejezés ,,százalék- szám", mellyel az ,,indexszám" kifejezést helyettesíteni vélték, sem elméleti, sem gya—

korlati célból nem volna kifogásolható.

Csakhogy míg maga a ",,százalék" azt je—

lenti — rendszerint ——, hogy egyik meny- nyiség hány százalékkal múlja felül a má- sik mennyiséget vagy marad annak alatta, az indexszám azt mutatja, hogy a viszonyba hozott két mennyiség egyike hány száza4

lékát teszi ki a másiknak. Ha IO-et vi- szonyba állitom 8-eal, akkor megállapítha—

tom, hogy 10 magasabb 8-nál %% —k,.al

vag y hogy 10 a 8-nak 12.)%--a. Ez az utóbbi

az 1_)indexszám ami nem egyébi nint a szá—

zalékos különbözet —j— 100. Az indexszá—

moknak ez a legtágabb értelmezése nem vitás és nem is lehet vitás. Minél inkább növekedett azonban az indexszámok tech—

nikai és gazdasági kérdéseinek irodalma,, annál inkább homályosodott a statisztikai értelemben vett indexszámok fogalma.

Amint az oly gyakran előfordul a gazda- sági (és egyéb) jelenségek irodalmi tárgya—

lásai következtében, az eredetileg egészen!

világos és vitán felül álló alapfogalmat, illetőleg annak megnevezését annak leg—

megszokottabb és leggyakrabban megnyil—

vánuló megjelenési formái számára igyekez- nek lefoglalni, ami azután persze élénk kontroverziákra szolgáltat alkalmat. A leg- gyakrabban emlitett amerikai szerző, Irving Fisher is például saját felfogása szerint rendkívül megszűkítette az indexszám sta—

tisztikai fogalmát. Szerinte indexszám csak az, mely az árak átlagos Változását mutatja, míg az egyes árjelenségeik egymáshoz való arányát egyszerűen ,,árviszony" (price re- latives) szóval jelölil) Ehhez a felfogás—

hoz áll legközelebb Weigel—nek az állás—

pontja is.2) Mások persze elt—érő véleményen vannak (Haberlet), az egész vitára azon- ban nem érdemes sok szót vesztegetni, mi-_- után a dolog lényegéhez valóban kevés 1) I. m. 3. lap: An index number of prices shows the average (percentage change of prices—(

from one point to another.

'*') Weigel: Indexziffern. Jahrbüeher für Natio—' nalökonomie und Statistik 1921,li17 kötet. X

3 fezam

köze van, hogy milyen kifejezest alkalma- zunk lényegileg azonos alapelven felépülő arányszámok külső megjelenési formáira.

[Mert hiszen ha csak két számot állítok vi—

szonyba egymással, vagy többet is és a ki- hozott többféle arányból, bármi módon át- lagot vagy középérték—et számitok, végered- ményben azonos műveletet végzek.

Viszont kétségtelenül beszél-hetünk egy- szerű, vagy összetett indexszámokról. Egy—

szerű indexszámok akkor jönnek létre, ha csupán két arányba hozandó mennyisé- günk van. Ha a búza ára 20 pengő, egy évvel ezelőtt pedig 10 pengő volt, az index 200 lesz, ha az egy év előtti árhoz viszo- nyítjuk a mai árat. Ha a viszonyítás for- dítva történik, vagyis a jelenlegi árat vesz-

szük alapul, az index 50-et fog mutatni, mert az egy év előtti blúz'aár, feltevésünk szerint pontosan fele volt a jelenleginek.

Ha egyidejűleg több egynemű és hasonló jelenségből kiszámított indexszámokat az—

után oly módon igyekszünk kapcsolatba [hozni, hogy változásu'k átlagos arányát egy számban fejezzük ki, eljutunk az összetett indexszámokvhoz. Haa rozs ára a feltevés szerinti időpontban 8 pengőről 12 pengőre drágul't, indexszáma 150 lesz. Ekkor tehát két indexszámunk lesz: 200 és 150, s vilá- gos, hogy az átlagos drágulás valahol .a 'kettő között lesz, aszerint, hogy mily mód- szert választunk az átlag vagy középstzám kiszámítására. Míg az egyszerű indexszá- mokkal való összehasonlítás a statisztika egész t—errémnnán el van terjedve és úgy időbeli, mint helyi és tárgybeli Összehason—

lításokra egyaránt szolgál, az összefoglaló

"átlagos indexszámok alkalmazása főleg idő-

"beli változásoknál, elsősorban és legfőképen fazjárstalisztikánál szokásosl) Az árindex 'volt az, mely az indexszámok fogalmát közkeletűvé tette és miután rengeteg külön- : féle cikknek az áralakulása alapján lehet

csak az áralakulás tényleges irányzatára következtetni, itt van a legkézenfekvőbb alkalom összefoglaló, átlagos indexszámok , számítására.

Minden árindexnek célja az árjel-emsétgek

;rengeteg tömegéből kihámozni az általános irányzatot és végeredményben egyetlen 'arányszámmlal dokumentálni az árszínvonal

változásait.

A kiindulási időpont , (bázis). Láttuk, hogy az indvexszám számítása úgy történik,

;hogy egy mennyiséget egy másik mennyi—

1) 'Winkler i. m. !. 127. lap.

_;3279 _—

séggel arányba hoZunk. A gyakorlatban ez oly módon történik., hogy kiválasztunk egy számot, amelyhez az időbeli változást szen—

vedő többi számokat viszonyítjuk, úgyhogy egy sorozatot kapunk, melynek valamennyi tagja azt az arányt tünteti fel, amelyben az alapul választott mennyiséghez áll. Ha az árváltozásoknál az 1913. évi ár a kiindulási időpont, az 1930, 1931, 1932 .stb. árak index—

számavi azt fogják mutatni. hogy ez utóbbi évek árai hány %-kal magasbbak, vagy alacsonyabbak az 1913. év árainuál. Ez a szi—

lárd bázis. Számítási módja igen egyszerű, további taglalást nem igényel. Komplikál—

tabb már az az eset, mikor az idősorb-an a változó jelenségeket nem azonos időponthoz viszonyítjwukif) és másodlagos számítások—

kal vezetjük vissza :az eredeti alapra. Túl- ságosan messze vezetne ily technikai ter- mészetű kérdéseknek részletekbe menő tag- lalása s elég lesz csupán annyit megjegyezni, hogy az utóbbinak jellegzetes esete a lánc—

rendszer, melyben minden egyes tagjelen- séget először a kö2vetlenül előzővel kell vi- szonyba hozni és ilymódon visszavezetni ahhoz az időponthoz, mely alapul szolgál Gyakorlatilag a láncindexek számítására ott kerül sor, ahol az összetett indexek számí- tásához bevont egyszerű statisztikai jelen—

ségek az indexszámitások folyamata alatt változásoknak vannak alávetve. Szilárd bá—

zisú index csak akkor fogja az indexszá- mokban kifejezésre jutó irányzatokat a va—

lóságnak megfelelően feltüntetni, ha a szá- mítás alapjául szolgáló árak, árfolyam—

jegyzések stb. mennyisége és minősége a különböző időpontokban teljesen ugyanaz marad. "Ha pl. árindexe—ket számítunk 100 meghatározott minőségű áru áralakulása alapján, az indexszám csak úgy fog össze—

híasonlításr-a alkalmas alapot nyújtani, ha azalatt az időszak alatt —— mondjuk '10 esz—

tendő alatt —— mely időszakra vonatkozólag az indexszám kisZámítt-atott. sem az áruk számát, sem minőséget nem változtatjuk.

Tehát nem szabad az egyszer megállapított árulajstromból sem elvenni, sem ahhoz hoz- zátenni; ha ennek a szüksége mégis felme- rülne, visszamenőleg az alaptól kezdiődrőleg az összes meglevő indexeket újból át kellene számítani. Ennek ,a szükség—e azonban min- dííg felmerül ott, ahol akár az indexszámí- táshoz bevont egyszerű jelenségek nagy 'szá- ma, akár egyéb körülmények folytán slá—

_ !) Flaská'mper: Theorie der Indexzalilen, 29.

lap. ' w * ' * l

3 . szám

mtolni kell azzal, hogy bizonyos ily termé- szetű eltérések az időről-időre számított in—

dexekne'l eltkerülhetetlenek. Ha 500 árut vo—

nunk be egy nagykereskedelmi árindex szá- mításához, szinte kikerülhetetlen, hogy hó—

napról-hónapra vagy hétről-hétre ne akadjon néhány oly áru, melynek árj-egy'zéseit tech- nikailag lehetetlen megszerezni, vagy ame- lyeknél időszakonkint — forgalom híján

—— legalább névleges árjegyzésekext sem le—

het megállapítani a legnagyobb körültekin- téssel sem. Hosszabb idő alatt pedig okvet—

lenül. előfordul, hogy egyik-másik árut tel- jesen más, vagy lényegesen eltérő minőségű áruval kell helyettesíteni, vagy teljesen el- hagyni s ugyanígy előferdulhat, hogy az

indexben addig nem szerepelt új cikkek be'-

vonása válik szükségessé. A láncrendszer—

nél, ahol mindig csak két közvetlenül egy—

mást követő és közeledő időszak adatainak ősszehasonlításáról van szó, ezek a nehéz- ségek könnyen áthidalhatók, amennyiben a száZal—ékos változás kiszámításánál úgy kell venni, mintha a bekövetkezett eltérések már az előző időpontban is fennállottatk volna.

A két időpont között így kiszámított növe—

kedés vagy csökkenés a zavaró körülmé- nyek kiküszöbölésével tisztán mutatja .a tényleg bekövetkezett arányos változást, az indexsor megelőző tagjaival való összeha- sonlítás lehetőségét pedig egyáltalán nem befolyásolja. (A Statisztikai Hivatal ezt az eljárást alkalmazta régebbi tőzsdeindexéne'l, mely egészen az 1931. évi tőzsdezárltatig számíttatott és ugyancsak elkerülhetetlen lesz ennek alkalmazása az új nagykereske—

delmi indte'xnél is, az indexhtez bevonandó áruk nagy száma miatt.) Természetes azon- ban, hogy csak oly változtatásokról lehet szó, melyek nem nagyon lényegesek, mert az indexszámok teljes felforgatása magától értetődően a láncrendszer alkalmazása ese—

tén is illuzóriussá teszi az összehasonlítást.

Egyébként a bázis időszak megválasztá—

sa az tindtexszámok lényegére nem gyakorol befolyást. Az indexek által jelzett 'árvonal iránya és változási aránya ugyanaz marad, akár magas árvszinvonalú, akár alacsony árszinvonalú évet vagy időszakot választot—

tunk alapul. Tőbb évnek (évötödnek, évti-

célszerűnek, ahol igen hosszú, legalább több évtizedre visszatekintő adatok összefoglalá—

sára van szükség.

Az átlagolás kérdései. Ez az indexszá—

ámítás problémáinak egyik legtöbbet vitatott kérdése, mert hiszen az egyszerű adatokból

f" 280 —,- ' 1939 ,

átlagokat a legkülönbözőbb módszerek szte—

rint készíthetünk. Ennek a kérdésnek meg- lehetősen nagy az irodalma, melyre azon—

ban nem szükSégets itt kitérnünk. Hogy me—

151k módszer a legjobb, melyik a li,gcélsze—

Iűbb, melyik felel meg leginkább az index—

számokhoz fűzött kívánalmaknak, az való- színűleg sohasem fog eldőlni, egyszerűen azért, mert ez egyéni felfogás dolga. Oly tárgyi indokokat, melyek egyik—másik átla—

golási módszernek kizárólagos előnyt biz- tosítanának a többi felett, még senkinek sem Sikerült felhoznia s csak bizonyos szempontok szerint tartják az írók egyikét vagy másikát :a többinél jobbnak, alkalma—

sabbnak.

Legtágatbb értelemben véve átlag (közép—

érték) alatt valamely oly tértékjelzőszámot értünk, mely valamely statisztikai sor két szélső vége között fekszik. A középértékek száma elméletileg tehát végtelen?) Tényleg

azonban az indexszámításoknál csak a szám—

tani vagy a mértani középaranyos az, amely alkalmazást nyerhet és még szó lehet ——, de már sokkal kevésbbé —— a harmónikus át- lagról, a középtétrtékről (médián) és a leg-

gyakoribb értékröl (moduts).2)

Gyakorlatilag az utóbbi hármat teljesen elmellőzhetjük, miután felvetett kérdésünk- ben csak arról lehetett szó, hogy az új ma—

gyar indexnél a számtani, vagy a mértani köztéparányos alkalmaztassék-e az átlagolá- soknál. Erről a kérdésről igen heves vita folyt tudományos körökben s ennek követ- keztében jele—ntőségét egy ideig túlozták.

Részben ezzel a kérdéssel függ össze az a rengeteg formula, melyeket az írók a nagy—

kereskedelmi index minél tökéletesebb ki—

számítása érdekében kitaláltak. Anélkül,, hogy ezekre a kontroverziákra kitérnénk, elég ha megállapítjuk, hogy logikailag egé- szen kétségtelenül a számtani középarányos az egyedül megfelelő. Bizonyos, hogy ha vta—

lamely áru 10 pengőbe, a másik 20 pengőbe

kerül, a kettő átlaga "H,: 20 pengő : 15

pengő lesz, nem pedig V10X2O :: 12-2

pengő. A mértani közé—parányos propagálá—

sának tulajdonképeni oka egy matematikai formaltitáson alapszik, melynek lényege az, hogyha egy adott indexsorban az alapot

1) Winkleri. m. I. 72. lap.

2) Az átlagolásra vonatkozó alábbi fejtegeté- sek ugyan tobbnyire közismertek, mégis szüksé—

gesnek látszik megjegyezni, hogy ezek részben Winkler, Fisher, Haberler és Lorenz munkáit ve—

szik alapul.

t! ,a szám

megváltoztatjuk, pl. 1913. évi alappal 1930- ig számított idexsort 1930. évi alapra he- lyezve visszafelé kiszámítjuk. az indexek aránylagos változása a mértani középará- nyosnál azonos marad, a számtani közép—

arányosnál azonban bizonyos eltérések inn—

tatkoznakf)

Maga a formális mte—gfordíthatóiság az indzexszáxmok lényege tekintetében túlságos jelentőséggel nem bír (a számtani közép- arán'yossal, átlagolt indexeknél mutatkozó el- térések rendszerint jelentéktelenek) és már itt jelezhetjük, hogy az új magyar indexnél megmaradt a számtani középarányos, mint logikailag legmegfelelőbb átlagolási mód- szer. A mértani középarányos mindíg va—

lamivel alacsonyabb értéket ad, mint a számtani középarányos.

A mérlegelés kérdése az indexszámok Számításához bevont áruk különböző gaz—

dasági jelentősége következtében adódik. Ha csak az árakat magukban véve, az általuk reprezentált áraktól eltekintve vesszük fi- gyelembe, az indexet a legkisebb jelentősé—

gű cikk árvá'ltozása épp oly arányban befolyásolja, mint a gazdasági szempontból sokkal nagyobb fontosságú áruk árváltozása.

Az általános árszínvonalat azonban minden bizonnyal sokkal inkább befolyásolják a nagyobb gazdasági jelentőséggel bíró áruk áringadozásai, mint a kisebb jelentőségüeké.

Ez szülte azt a törekvést, hogy módot kell találni arra, hogy az egyes nészind-exek csak tényleges jelentőségüknek megfelelő befo- lyást gyakoroljanak az összefoglaló indexre, vagyis az egyes ának a jelentőségüknek meg- felelően mérlegeltessenek.

A mérlegelés kérdése is az indexszámí- tások azon problémái közé tartozik, mely- nél még nagyon is sok lenne a tisztázni való. Maga a kérdés már régen felvetődött

§ Laspeyres és Paasche közismert formulái ma is még alapvetőknek tekintetnek. Min- V'denekelőtt le kell azonban ' szögezni, hogy ha Xárindexről van szó, vagyis oly indexszá—

mokról, melyek minden egyéb tényező be- hatását kit—zárva akarják az árszínvonal vál-

1) A mértani középarányossal számított indexek tehát kiállják az ü. n. körpróbát (circular test), melyet Westergaard próbájának is neveznek. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos indenszámsorozat- ban az egyes indexszámok összelhason—lfíthatók és azonos arányú változást mutatnak, ha a sorozat bármelyik számát vesszük is alapul. Bármily ter- mészetesnek tűnik fel ez, az újabban oly nagy számban felmerült indexszámitási formulák között csak kevés akad, mely ennek a követelménynek megfelel.

—281——— 1939

tozásait feltüntetni, oly mérlegelésről, mely a tényleges gazdasági helyzetnek megfele—

lően, az indexszámítá—s egyes időpontjaiban változó jelentőséget tulajdonít az egyes ár—

ad—atoknak vagy részindexeknek, nem lehet szó. Ez természetes, mert ha az indexekben az árváltozások mellett egy másik állandóan változó tényező is szerepel, az indexszám

nemcsak .az árváltozásokra, hanem erre a másik állandóan változó tényezőre is, ille-- tőleg ennek minden változására is reagálni fog. lly esetben már elvileg nem tiszta ár- indexről van szó. Ez már magában foglalja viszont azt is, hogy oly tiszta árindexet, mely mindig a tényleges és folyton változó gazdasági (állapotnak megfelelően van mér- legelve, sohasem lehet szenkeszte—ni.

Mérlegelés alatt tehát az indexszámítás—

hoz bevont áruk tényleges gazdasági jelen- tőségének a figyelembevétel-ét értjük. Ez lé—

nyegileg annyit jelent, hogy a jegyzett ára- kat kapcsolatba hozzuk az általuk reprezen—

tált áruk mennyiségével. A mennyiséget magát pedig a termelt, fogyasztott, vagy forgalomba hozott javak összegével vagy értékösszegével. Ez rendszerint úgy törté- ' n—iík, hogy az egyes árukra vagy árucsopor—

tokra vonatkozólag bizonyos arányszámok (koefficienSek) határoztatnak meg s az egyes indexszámok jelentőségét az átlagos—

nál ez arányszámok alapján veszik figye- lembe.

Az új magyar indexnél megfelelően ki—

épített fogyasztási és forgalmi statisztika híján a mérlegelés súlypontja a termelésen nyugszik.

Ennyit látszott szüks-égesnek megjegyezni az indexszámítás általános kérdéseiről. Tág tere volna még természetesen a különböző részletkérdések taglalásának, azonban ezek- nek itt helye nincs.

II.

A magyar nagykereskedelmi árak új index- számainak megszerkesztésénél természetsze—

rűen az volt a cél, hogy az index—számok lehe- tőleg hű képet adj—anak úgy az áralakulás ál- talános irányzatáról, mint az egyes áruknál és árucsoportoknál jelentkező áringadozá—

sokról. Ezt egyrészt az árullajstrom oly ará—

nyú kiterjesztésével igyekezett a Központi Statisztikai Hivatal elérni, amilyen az adott

körülmények között technikailag lehetséges

volt, másrészt pedig az így meghatározott terjedelmes anyagnak oly fokú részletezésé-

*3. szám 4282— i 1939 vel (főcsoportok, alcsoportok ' alkotása),

hogy az egyes áruknál és árucsopo'rtoknál jelentkező különböző irányzatok megfele—

lően kidomboríttassanak. Magától értetődik, hogy gondoskodás történt arról is, hogy a nemzetgazdaság szempontjából jelentős áru- csoportok egyike se maradjon ki az index—

számításhoz bevont cikkek lajstromából.

Az új index számítása összesen'548 ár—

jegyzés alapján történik, tehát több mint tízszer annyi árjegyzést foglal magában,

"mint a régi index. Az árjegyz'ésekre vonat—

kozólag általánosságban a következőket kell megjegyezni: '

1. Az árak által—ában budapesti pari- tásban értendők. Ez alól az általános elv alól csak nagyon keves esetlben kellett kivé—

telt tenni. Nálunk, ahol a gazdasági élet—

ben és különösen a nagybani forgalomban annyira domináló helyzet-et foglal el a fő- város, ez az egyetlen helyes és —— hozzá- tehetjük —— lehetséges módja a nagykeres—

kedelmi index számításának. Egészen két- 'ségt'elen, hogy az ilymódon számított nagy—

kereskedelmi index a lehető legnagyobb megközelítéssel tükrözi vissza az egész or—

szágra nézve mérvadó irányzatokat. (Félre- értések elkerülése végett szükségesnek lát- szik megjegyezni, hogy ez a megállapítás csakis a nagybani árakra vonatkozik. A kis- kereskedelmi árak és különösen a létfenn—

tartási költségek tekintetében a helyzet lé- nyegesen más.)

' ' 2. Az összes áradatok mindenfajta köz-

"teherrel (forgalmi adók, vám, stb.) együtt értendők, A tényleges árszínvonalat csak úgy lehet megközelíteni, ha ezek az ár- tényezők is figyelembe vétetnek. Tudjuk,

;hogy'különösen az utóbbi esztendőkben mily jelentős mértékben —befolyásolta az árszínvonalat a különböző közvetett adók változtatása vagy hasonló természetű új adók vagy más közszolgáltatások behoza- tala (pl. gabonajegyek). Ezek figyelembe vétele nélkül az indexszámok nem nyujta- 'nák' hű képét a tényleges árszínvonalnak.

3. Az adatok tekintetében az lett volna az alapelv, hogy az árak lehetőleg azt a kereskedelmi fázist ragadják meg, mikor a nagykereskedő átadja az árut a kiskeres—

"kedőnek. Ezt az elvet azonban egységesen fkeresztül vinni; teljességgel lehetetlen volt.

Az áruk némelyike sok kézen megy keresz- tül, mig a termelőtől a fogyasztóig eljut,

—máso*knál a közvetítők szerepe jelentékte-

"len-', sőt van eset rá -—— és esetleg igen 'fon-

tos termékeknél ——'- ahol a szó szoros értel-

árunak' részletes

['n—ében vett ,,nagykereskedelmi" ár kiala- kulásáról nem lehet szó. Gondoljunk csak a gyárak által közvetlenül importált nyers- anyagokra (pamut, stb.), melyek nálunk egyáltalán nem kerülnek piaci forgalomba, vagy azokra a hazai nyersanyagokra, me—

lyek a piac elkerülésével közvetlenül kerül—

nek a tovább feldolgozó gyárakhoz. lly áruknál csak az importár, vagy a gyári ár az, mely feljegyzésre kerülhet. A gazdasági körforgalom végtelen számú változatai kö- zött természetesen számos egyéb eset is van, mikor az eredeti alapelvtől eltérően más fázisban kell az árat megragadni és ez ese- tekben is az egyeségesítésnek formai szem—

pontból való erőltetése 'csak' hátrányára szolgálna a számítások megbízhatósáagának.

Le kell viszont szögezni, hogy mindennek

—— az ebből a szempontból vett teljes egy-

ségesítés hiányának — nem igen van jelen.—

tősége az indexszámok kialakulására nézve.

Az áralakulás tendenciái épp úgy érvénye- sülnek így is, mintha a teljes egyeség-esí- tést sikerült volna keresztül vinni.

4. Az árak feljegyzése és az indexszámok kiszámítása minden hó utolsó napjára vo—

natkozólag történik. Kétségkívül előnyös volna, ha havonta több (2—4) időpontban lehetne az indexszámokat meghatározni, ez azonban a Statisztikai Hivatal rendelk—ezé- sére álliló korlátozott anyagi és munka—

erő mellett ma lehetetlen. Egyébként ta—

pasztalás szerint a havi egyszeri feljegyzé—

sek alapján kialakult kép kielégítően mu- tatja. az árszínvonal flukituárcivóit. ,

5. A felhasznált adatok túlnyomó rész—

ben szakértők jelentéseiből származnak, akik nagyrészt a Magyar Kereskedelmi Sta—

tisztikai Értékm-egá'llapító Bizottság tagjai és szakértői közül kerültek ki. Ezenkívül jelentős adatforrásul szolgálnak a budapesti árútőzsd-e árjegyzései, az élelmiszer-nagy- vásártelep, valamint a budapesti állat és húsvásárok jelentése-i. Egy—elb források (szaklapok, érdekeltségek, szövetkezetek árjegyzés-ei) szerepe csak jelentéktelen.

A számítási módszer. Az új nagykeres—

kedelmi index számításánál követett mód- szert az alábbiakban lehet röviden Össze-

toglalni: ! ,

l. A bevont cikkek csoportosítása. Az index számításához bevont valamennyi felsorolása e helyen a rendelkezésre álló tér korlátozottsága miatt nem lehetséges, hiszen az 500-at meghaladó számú árunak a minőségi körülírással és adás-vételi fázissal együtt való felsorolása

3. _ szám ,, 253 __ ₁₁₉₃₉ magában véve több, mint 10 oldalt venne

igénybe a Szemle hasábjain. Meg kell tehát elégedni az áruesoportok ismertetésével

Hazai ' viszonyainknak megfelelően, első sorban aszerint kellett a számításhoz be- vont árukat megkülönböztetni, hogy azok ,a belföldi őstermelés termékei vagy pedig az 'ipar körébe tartoznak-e. Ennek az ismérvnek az alapján alakul az indexnek két *főcsoportja, mégpedig egyrészt a mező- gazdaság és álllattenyéSZtés körébe tartozó anyagok és termékek, másrészt pedig az ipari anyagok és termékek csoportja Az utóbbiból azonban ki kellett emelni a ha'—

zai mezőgazdasági ipar'termékeit, miután ezek átalakulása egészen más jellegzetessé- geket mutat, mint a tulajdonképpeni ipar körébe tartozó nyersanyagok és gyártmá- nyok csoportja. De a mezőgazdasági ipar természetesen nem velt összevonható az őstermeléssel sem s így egészen különálló főcsoportot alkot Külön kellett kezelni ezeken kívül a gy,armatáruk**nak —— az egész nemzetgazdaság szempontjából egyéb- ként teljes-en jelentéktelen -—— eSoportját is, miután magától értetődőleg az előbbi eso- portok egyikébe sem voltak bevonhatók.

Az index lfőesoportjainak ez a felosztása egyébként teljesen megfelel a régi index csoportosításának. —

A bevont áruk száma e csoportok sze- rint :) következőképpen oszlik meg:

I. Mezőgazdaság és állattenyésztés 97 árjegyzés II. Mezőgazdasági ipar ... 13 " ,

III. Gyarmatáruk ... 8 ,,

IV. Ipari anyagok és termékek 435 * ,, Összesen . . . 548 árjegyzés. Feltünhetik, ho;gy míg a mezőgazdaság és állattenyésztés a mezőgazdasági iparral együtt is csak 110 árjegyzéssel szerepel addig az ipari anyagok és termékeknél nem kevesebb mint 435 árjeg yzés van felvéve. Ezt magában véve is indokolja az ipari anyagok és termékek, különösen a gyárt— mányok óríási változatossága, szemben az őstermelés negyobb homogénitásával. Az utóbbi nagy tömegeket termel (gabona, állatok stb.), míg az ipar rengeteg fajta és ,minőségű cikkel árasztja el a piacot. Ter- —mészetesen sokkal több árjegyzés szüksé- ges, hogy ily körülmények közt az ipari áralakulás jellegzetességei megfelelően ki- domborodjanak. Csökkenti azonban .az ős— termelés köréből bevonható áruk számát az is, hogy elvileg ki kell zárni az index árulajstromából azokat az árukat, melyek csak az év bizonyos részében rendszerint csak kevés számú hónapig vannak forga— lomban. Ez az idénycikkek csoportja, melyekhez elsősorban *a gyümölcsök tar— toznak, azután a főzelékfélék többsége, zöldség stb. Ezeknek a folyamatosan szá— mított összefoglaló indexben nincs helyük,. Erőszakolt felvételük csak merglhamísítaaná a mindenkori áralakulás tényleges képét, nem is szólva árfejlődésiik rapszodikus voltáról és ———* nem utolsó sorban —— a technikai nehézségekről. A bevont áruk száma különben a mér— legelés következtében az átlagos főindex; szám kialakulása szempontjából nem bír jelentőséggel. A) Az őstermelés köréből bevont áruk. Az őstermelés köréből bevont áruk két főcsoportra oszlanak, aszerint hogy állati, vagy növényi eredetű any—agOkról vagy ter— mékekről van- e szó s e két csoport ismét összesen tíz alcsoportra oszlik, még pedig a következőképpen: ' ( ' a) Állati eredetű termékek ... 56 árjegyzés .Vágóállatok és állati termékek 43 . , Ebből: Elő marha és marhahús 17 ,, Élő sertés, Sertéshús ' * , és zsiradékok. . . 17 ,

Élő borjú és borjúhús 6 ,, Élő juh és juhhús . . 3 ,,

2.Baromfi ... 6 ,,

3. Tojas ... 1 ,,

4. Tej és tejtermékek ... 6 ,,

b) Növényi eredetű termékek ... 41 árjegyzés 1. Gabona ... 20 ,

Ebből: Búza ... 12 ,,

Rozs ... 2 ,,

Árpa ... 4 ,* ,,

_ Zab ... 2 ,,

2. Kapásnövények ... 6 ,,

Ebből: Tengeri ... 2 ,,

Burgonya ... 4 ,,

3. Hüvelyesek — . , ... - . . . . * 5 ,,

4. Szálastakarmány ... 6 ,,

5; Bor ... , ... 1 ,

6. Egyéb termékek (hagyma, fok- hagyma, mák) ... 3 ,,

Az ily alapon kiszámított csoport- imdexeken kívül még kiszámításra kerülnek az élőállatok, továbbá .az állati termékek (csak a vágóállatokat értve) áralakulásának összefoglaló csoportindexszámai. B) A mezőgazdasági ipar'termékeí. Eze- ket 13 árjegyzés reprezentálja mégpediga következő csoportosításban: 1. Örlemények ... ' . 7 árjegyzés 2. Cukor . .' . .' ...' . 1 ,,

3. Szesz ... —. . . . 2 — ,, *, _ 4. Malata ... ,. . 1 ,, ;

5. Hulladéktermékek. . . . . 2 ,, *