A mezőgazdasági statisztikai mutatók egységesítése

SZEM LE

A MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKAI MUTATÓK EGYSÉGESITÉSE

on. FAZEKAS BÉLA A Statisztikai Szemle hírt adott arról,

hogy 1961 decemberében tanácskoztak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó országok mezőgazdasági statisztikai szakértői. A Varsóban tartott értekezletet négy ország mezőgazdasági statisztikusai- nak másfél éves előkészítő munkája előzte meg. A munka célja az volt, hogy a részt—

vevő országok képviselői olyan egységes mezőgazdasági statisztikai mutatószám—

rendszert dolgozzanak ki, amely az egysé- ges értelmezés következtében alkalmas arra, hogy a tagországok mezőgazdaságá—

nak fejlődését össZehaksonlítsák.

A munka során a mezőgazdaság társa—

dalmi helyzetéből és természeti jellegéből következően sok nehézséggel kellett szá—

molni. A KGST-hez tartozó országok több—

ségében a mezőgazdaság szocialista jellegű, az egyéni gazdaságok száma, jelentősége azonban különböző mértékű, a Lengyel Népköztársaság mezőgazdaságában pedig a szocialista üzemek aránya csekély, és az egyéni gazdaságoké túlnyomó. Az egyes országokban termelt növények és tenyész- tett állatok köre is igen Változatos. Mind—

egyik ország növénytermelésében a gabo- nafélék, az állattenyésztésben a szarvas- marha és sertés szerepe a legjelentő—

sebb, de mellettük megtalálható a szub—

trópusi gyapottól az északon is termelhető kölesfélékig, a tevétől a rénszarvasig a nö- vények és tenyésztett állatok változatos sokfélesége. A statisztikai mutatókat e té—

nyek figyelembevételével kellett egysége- síteni. Ezért a mutatók körét a munkacso—

port két részre osztotta. Az első részbe azok a mutatók tartoznak, amelyeket vala- mennyi ország meg tud és 1963—tól kö- teles is; megadni. Ezek az ún. kötelező mu- tatók. A másik csoportba azok az adatok tartoznak, amelyeknek kölcsönös szolgál—

tatása ugyan kívánatos, de tekintettel egyes országok nehézségeire, nem kötelező.

A munkacsoport ez utóbbi mutatók körét, tartalmát is meghatározta azzal a szándék- kal, hogy majd a későbbiekben a ma még nem kötelező mutatók egy-egy részét foko—

zatosan. kötelezővé teszi. A varsói tanács—

kozáson megtárgyalt mutatóknak ez idő szerint mintegy 25—30 százaléka kötelező.

A kötelezettség annyit jelent, hogy a részt—

vevő országok az elhatározott rendszerben biztosítanak adatokat a KGST titkársága részére. A megállapodás nem érinti az egyes országok már kialakított hazai me- zőgazdasági statisztikai gyakorlatát. Vala- mennyi ország ezután is saját viszonyainak megfelelően intézi mind beszámolási rend—

szerének kialakítását, mind az adatok pub- likálását.

A munkacsoport vitái a mezőgazdasági statisztikának csaknem minden területére kiterjedtek. Olyan mutatok esetében, ame—

lyek a mezőgazdaságon kívül más nép—

gazdasági ágak statisztikáját (például munkaerő-gazdálkodás, mezőgazdasági árak stb.) is érintik, a munkacsoport fel—

kérte a KGST titkárságát, hogy keresse meg az álláspontok egyeztetése céljából az illetékes munkacsoportokat.

A következő főbb kérdésekben a munka-- csoport állástfoglalt, és határozati javasla- tot készített a statisztikai hivatalok elnö—

keinek márciusi értekezlete számára: a mezőgazdasági adatok társadalmi szekto- rok szerinti csoportosítása; a földterület hasznosításának módja művelési áganként;

a főbb növények vetésterülete és termés- mennyisége, termésátlaga; az állatállo—

mány és az állati termékek termelése; a mezőgazdaság energia- (állati és gépi) ellá—

tottsága, a géppel végzett főbb munkák mennyisége; a mezőgazdaság ellátottsága a főbb anyagokkal és műtrágyával. Megha—

tározta a munkacsoport a mezőgazdasági termelés legfontosabb értékbem' mutatóit, néhány mutatócsoportot viszont úgy ítélt meg, hogy azok egységesítéséhez még to—

islgbbi tanulmányozásra és vitára van szük- g.

A megbeszélésen számos mutatóval kap- csolatban figyelemre méltó vita alakult.

A mezőgazdaság társadalmi szektorok _szerinti csoportosításánál például felvető- dött az a kérdés, hova sorolandók a mun- kások, kisiparosok, szellemi foglalkozásúak

420

és egyéni parasztok mezőgazdasági üzem—

nek nem tekinthető kisterületű gazdasá—

gai. (Magyarországon 1 kat. hold e gazda- ságok felső határa.) Azoknak az országok- nak a képviselői, amelyekben a mezőgaz—

daság szocialista átszervezése befejeződött, úgy vélték, hogy a szocialista szektorhoz kell számítani, mert tulajdonosaik jövedel—

mük döntő részét valamilyen szocialista üzemtől nyerik, és mezőgazdasági tevé—

kenységük csak kisegítő, kiegészítő jellegű.

A lengyel statisztikusok álláspontja sze—

rint viszont e kis gazdaságok tulajdonfor—

mája ugyanaz, mint a többi egyéni gazda- ságé, és véleményük szerint azokhoz kell sorolni őket. A munkacsoport végül is úgy foglalt állást, hogy a mezőgazdaság szocia—

lista átszervezése után ezeket a gazdaságo—

kat a szocialista szektorhoz kell számítani, ahol az átszervezés még nem fejeződött be, ott az egyéni gazdaságok közt is szerepel—

tethetők. l

A művelési ágak statisztikájánál a gyü- mölcsös fogalmának meghatározása oko- zott gondot. A munkacsoport hosszabb vita után úgy állapodott meg, hogy gyümölcs- területnek tekinti azokat a gyümölcsösként hasznosított földeket (beleértve a faiskolá—

kat is), amelyeknek területe legalább 10 ár és azon a gyümölcsfák száma minimá—

lisan 30 darab.

A magyar statisztikai gyakorlatot csak kevésbé érinti, mégis érdekes számunkra a kukorica fogalma körül lezajlott vita.

Az utóbbi években a Szovjetunióban, Len—

gyelországban és Csehszlovákiában olyan _ vidékekre is kiterjesztették a kukorica ter—

melését, ahol nincs biztosítva, hogy be—

érik. E kukoricákat a fejlődés különböző fokán (csőkezdeme'ny, tejes—, viaszérettség) takarítják be. Felmerült a kérdés, hogy e különböző érettségű csöveket át kell—e és át lehet—e számítani szemtermésre? Az átszámítást támogatók azzal érveltek, hogy már a teljes érettség előtt felhalmozódik a esőben és a zöld részekben annak a táp- anyagnak túlnyomó része, ami teljes érés után a szemekbe jut. Ellenérvként meg- említették, hogy az ilyen kukorica nem szállítható, forgalomba nem kerül, áruként nem értékesíthető. A vita eredményeként a munkacsoport úgy határozott, hogy a kukorica eddig használt két mutatója (csa- lamádé és kukorica) közé egy új mutatót

—— tejes- és viaszérett kukorica — iktat, amit azok az országok használnak, ame- lyekben ilyen érettségi fokú kukoricát ter—

melnek.

Mind a mezőgazdasági munkaerő-mérleg összeállításánál, mind a munkaerő—statisz- tikánál problémákat okoz a mezőgazdasági lakosság különböző mérvű foglalkoztatott- sága. A lengyel statisztikusok vitára bocsá-

tották azt a módszerüket, amellyel a ter melőszövetkezetek és az egyéni gazdaságok munkaerő-ellátását vizsgálják. Abból. in- dulnak ki, hogy a mezőgazdasági termelő—

szövetkezetek tagjai a közös gazdaságban végzett munka mellett a háztáji gazdaság- ban is dolgoznak. A közös gazdaságban végzett munkát a termelőszövetkeze'oek nem egyformán számolják el (a napi tel- jesitmény és a munkaegység tartalma kü- _ lönböző az egyes szövetkezetekben). Ne—

héz eldönteni, kit kell a közös gazdaság—

ban dolgozónak tekinteni, például számba kell—e venni a tanulóifjúságot is, amely csak periódikusan dolgozik a szövetkezet—

ben (mezei munkák torlódásának idején), vagy az asszonyokat, akik jelentős mérték—

ben a háztáji gazdasággal foglalkoznak, és csak részlegesen dolgoznak a szövetkeze—

tekben.

—Még nehezebb meghatározni az egyéni parasztgazdaságban levő munkaerőt. Ezek a gazdaságok nem vezetnek nyilvántartást és a foglalkoztatottságot nem mérik munkaidővel. Ezenkívül a mezőgazdaság- ban végzett munka társítása más munká—

val (például házi munka, a fiatalok tani—

tása, időszaki nem mezőgazdasági munka) itt összetettebb jellegű, mint a mezőgazda—

sági termelőszövetkezetekben.

A lengyel statisztikusok azt javasolták, hogy a mezőgazdasági népességnek a dol- gozó népességhez történő sorolása korhatár szerint történjék. Figyelembe véve azt az ismert tényt, hogy a nők, a fiatalok és öre- gek más munkaidőt dolgoznak le, és nem olyan termelékenységgel, mint a felnőtt férfiak, felmerült a következő —— férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozó —— átszámítási koefficiensek használatának szükségessége:

14——16 éves korig ... O,5 17—18 éves korig ... O,?

19—50 éves korig ... 1.0 51—60 éves korig ... 0,7 61—65 éves korig ... 0,6 65 éven felül ... 0,3 (A háztartásban is dolgozó nők eseté—

ben, továbbá azoknál a személyeknél, akik évente legalább 200 órát a mezőgazdasá- gon kívül dolgoznak, a fenti koefficiense ket O,6—del meg kell szorozni.)

A munkacsoport úgy ítélte meg, hogy mielőtt e javaslatot illetően döntést hozna, helyes volna, ha próbakéan más orszá- gokban is végeznének hasonló számításo—

kat, és ezzel ellenőriznek a fenti koeffici—

ensek megbízhatóságát

A munkacsoport foglalkozott az állati és gépi vonóerő-tartalékok kérdésével is %

Mind az állati igaerő, mind a gépierő át—

számítható a) traktoregységre, b) lóerőre.

A lengyel kutatók gyakorlati megfigye—

lései azt igazolták, hogy a' 15 lóerős vonó—

szal/[LE

421"

horog-teljesítményű traktor nagyüzemi körülmények közt egy év, alatt annyi nor—

mál munkát képes végezni,'mint 5 darab igás ló, tehát a traktoregység és a lovak aránya 1 :5—höz. (Természetesen ez az arány a körülményektől és a végzett munka fajtájától függően más is lehet.) Ennek az aránynak a segítségével az állati igaerő traktoregySégben is kifejezhető.

Lóerőben úgy fejezik ki a mezőgazdaság rendelkezésére álló v'onóerőt, hogy össze—

adják a traktorok lóerőben kifejezett tel—

jesítőképességét, amihez hozzáveszik az igásállatok feltételezett lóerő—kapacitását.

Utóbbi kiszámításánál abból a kísérleti úton nyert adatból indulnak ki, hogy 1 darab 16 egyenlő 0,75 lóerővel. (Megjegy—

zem, hogy ezzel ugyan nem megegyező, de

hasonló számítást a magyar statisztikai

gyakorlatban is végzünk.)

A traktoregységre, illetve a lóerőre való átszámításnak a mezőgazdaság gépellátott—

ságánál van jelentősége, fontos a szerepe a tervezésben is annak megállapításánál;

hogy a termelésből kivonandő lovak hány és milyen típusú traktorral helyettesíten- dők. A kétféle számítási módszer más- más eredményt ad. Csak egyik módszer al—

kalmazása könnyen tévútra vezethet, erre például felhozható a Lengyel Népköztársa—

ság vonóerő—kapacitására végzett számí- as:

A vonóerő-kapacitás megoszlása (százalék)

Vonóerő

traktor- lóerőben egységben

Iga ... 85,8 46,6

Gépi ... 14,2 53,4

Összes vonóerő Jom 100,o E néhány adat azt mutatja, hogy elmé—

letileg (lóerőben kifejezve) a lengyel me- zőgazdaság több, mint felerészben gépesí—

tett, gyakorlatilag azonban nem ez a hely—

zet, mert a gépek a valóságban nem nyújt- ják azt a teljesítményt, amit kapacitásuk alapján várhatnánk tőlük, és a ténylege—

sen elvégzett munkákban részesedésük csak 14,2 százalékos. Az első adat azt mu—

tatja meg, hogy a gépi és az állati igaerő hogyan egészíti ki, illetőleg helyettesíti egy—

mást, a második adat a teljesítőképesség megoszlását fejezi ki. Általában a mező- gazdasági statisztikában csak a (teljesítő—

képesség megoszlását vizsgálják, ezért ja—

vasolták a lengyel statisztikusok, hogy mindkét mutatót számítsuk ki. Kétségte—

len, hogy ilyen számítások mind az egyes üzemek számára, mind a mezőgazdaság egészére vonatkozóan hasznosak volná—

nak, azonban feltehető, hogy a lengyel

6 Statisztikai Szemle

mezőgazdasági statisztikában használt , Mitsu: kulcsszámok. a mi viszonyaink

közt nem alkalmazhatók!

A mezőgazdaság össztevékenységét jel—

lemző mutatók megvitatásakor a munka- csoport a hagyományos mutatók -— összes termelési érték, nettó termelési érték és

az árutermelés értéke -— mellett foglalt állást, de kritika is elhangzott e mutatókt.

kal kapcsolatban. Elsősorban arra mutat—*

tak rá, hogy nem fejezik ki a népgazdaság rendelkezésére álló és hazai termelésből származó mezőgazdasági termékek volu—

menet, ezért felkérte a munkacsoport a KGST titkárságát, hogy a következő évek munkatervében biztosítson lehetőséget e kérdés tanulmányozására és megvitatá- sára.

A mezőgazdaság össztevékenységét jel- lemző mutatók nemzetközi összehasonlí—

tásra csak akkor alkalmasak, ha az értéke—

lés minden országban azonos árakon tör- ténik. A változatlan árak megállapítása a nemzeti jövedelem számításával foglal"

kozó állandó munkacsoport feladata. E munkacsoport részére javaslatot tett a mezőgazdasági statisztikusok munkacso- portja. A javaslat lényege a következő.

A mezőgazdasági termékekről és a mező—

gazdaságban használt anyagokról árjegy—

zéket kell készíteni, A mezőgazda- sági termékek árait a búza árának alapján kell meghatározni úgy, hogy a búza és a többi termék árarányait vagy a nemzetközi piac 1960. évi árainak, vagy a Szovjetunióegy meghatározandó évbe-n kialakult árainak felhasználásával kell kidolgozni. Az árjegyzékből hiányzó ter—

mék árát minden ország maga számítja ki, alapul véve a termék és a búza hazai árarányát. Az anyagköltségek árait, ha mezőgazdasági eredetűek, az említett mő- don kell számítani. A nem mezőgazdasági eredetű anyagköltségeket átmenetileg csu—

Dán összességükben kell figyelembe venni, olyan mértékben, amilyen e költségek aránya a folyóáron számított mezőgazda—' sági össztermelési értékhez

A munkacsoport munkája valamennyi ország küldötte számára hasznos ismere—

teket nyújtott. A résztvevők nemcsak a javaslatról mondták el véleményüket, ha—

nem országuk gyakorlatát és nehézségeit is ismertették, ami mindenki számára ta—

nulságos volt. A munka eredményességét nagymértékben elősegítette a Lengyel Népköztársaság Statisztikai Főhivatala munkatársainak jő szervező és lelkes elő—

készítő munkája.

! Hazánkban az utóbbi években dr. Majoros József végzett az igaerő gépi helyettesítésére vonatkozó kísérleteket, eredményeit a Gazdál- kodás 1060. szeptemberi számában. ismertette.