Krzeczkowska, E.: Lengyelország és néhány nyugat-európai ország nemzeti jövedelmének összehasonlítása

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1267, ', f

GAZDASÁGSTATISZTIKA

KREZCZKOWSK A, E.:

LENGYELORSZÁG És NÉHÁNY NYUGAT—EURÓPAI oaszAc NEMZETI JÖVEDELMÉNEK ÖSSZEHASONLITÁSA

(O szoposztavlenijah nacionaPnogo dohoda Pol'si i nekotorüh Evropejszkih sztran. —- Vesztnik: Sztatisztíki. 1966. 2. sz. 32—39. p.

Szerző, a Lengyel Statisztikai Főhiva—

tal kollégiumának tagja, kétirányú össze—

hasonlításról számol be. Először Lengyel-

ország és Nagy-Britannia adatai alapján

bemutatja a szocialista és a kapitalista országokban használatos népgazdasági el—

számolási rendszer különbségeit, majd pedig hozzávetőlegesen összehasonlítja Lengyelország 1964. évi nemzeti jövedel—

mét több nyugat—európai országéval.

Ismeretes, hogy a különböző országok—-

ban használatos népgazdasági mérleg—

rendszerek lényegében két alapvetően el- térő rendszer változatai. A szocialista or- szágok az ún. ,,anyagi termelés rendsze—

rét" (Material Product System — MPS), a kapitalista országok pedig az ún. ,,nem—

zeti elszámolások rendszerét" (System of National Accounts — SNA) alkalmazzák.

A két rendszer kapcsolatának problémái—

val az EGB Európai Statisztikusok kon- terenciája keretében külön munkacsoport foglalkozik.

A két rendszer alapvető különbsége az anyagi termelés szférájának, tehát azon tevékenységi körnek meghatározásában van, amelyben a nemzeti jövedelem lét—

rejön. Ha Lengyelország és a nyugat- európai "országok nemzeti jövedelmének összehasonlítását a termelés oldaláról kö- zelítjük meg, akkor a lengyel adatoknak az SNA rendszerbe való átszámítása úgy

történik, hogy a nemzeti jövedelem érté—

két megnöveljük minden ún. nem anyagi szolgáltatás teljes értékével és ugyanak—

kor 'levonjuk az e szolgáltatásokhoz fel—

használt anyagi javak értékét. Le kell ezenkívül vonni az anyagi javak terme- lési folyamatához és az anyagi szolgálta—

tásokhoz felhasznált nem anyagi szolgál—

tatásokat. Amikor az SNA szerinti mu—

tatószámokból indulunk ki, ezzel ellen—

tétes lépéseket kell tenni, hogy az MFB-- nek megfele-lő agg'regátumhoz eljussunk.

Hasonlóképpen leegyszerűsített módon lehet eljárni a nemzeti jövedelem fel- használási oldalán. Ebben az esetben az

MPS—i'ől az SNA-re való átszámításnál

a nemzeti jövedelemhez hozzá kell adni

a lakosságnak nyújtott, valamint az

744

egyéb nem anyagi szolgáltatások értéke és a nem anyagi szolgáltatásokra fordí— ' tott anyagi szolgáltatások értéke közti

különbséget.

Ha Lengyelország 1961—1963. évi nem- zeti jövedelmét (évi átlag) az SNA sze—-

rint számítják ki, akkor mintegy 14 szá- zalékkal nagyobb, mint az MPS szerint.

Ezenkívül a lengyel szakértők Nagy-Brig—

tannia hivatalos publikációi, valamint R. E. Beals—nek ilyen irányú számításait felhasználva kiszámították Nagy-Britan- nia nemzeti jövedelmét MPS rendszer- ben, amely mintegy 20 százalékkal mu- tatkozik alacsonyabbnak, mint az SNA

szerint.

Felmerül a kérdés, hogy az alkalma—

zott módszer milyen mértékben befolyá—

solja a nemzeti jövedelem dinamikájá—

nak alakulását. Az országok gazdasági fejlődésében fellépnek olyan időszakok, amikor a szolgáltatások viszonylag gyar—'

san növekszenek és olyanok, amikor ez a növekedés lelassul. Azokban az országok—

ban, ahol a szolgáltatások súlya növek—

Vőben van, az SNA szerint számított mil- tató dinamikája gyorsabb lesz, mint az

MPS szerinti. Lengyelországban például 1960—1964. között a szolgáltatások súlya

növekedett.

Az összehasonlítás másik irányát Len—

gyelország és néhány nyugat—európai or—

szág nemzeti jövedelmének dollárra való átszámítása képezi. A nyugat—európai or- szágokra vonatkozóan ez a számítás há—

rom változatban készült. Az első változat szerint a bruttó nemzeti jövedelmet a hivatalos valutakulcs segítségével számí—

tották át USA—dollárra. A második és harmadik változathoz felhasználták M.

Gilbert ismert munkájának adatait, amely

a nyugat—európai országok 1955. évi

bruttó nemzeti jövedelmét adja meg USA dollárban és ún. ,,átlagos európai ársúlyok" szerinti ,,feltételezett dollár—

ban". Az 1955. évi adatokból az országok

dinamikai indexei segítségével számitot—

tak 1964. évi adatokat. Ez az eljárás ter—

mészetesen csak közelítő jellegűnek te—

kinthető.

A lengyel adatok dollárra való átszá—

mításához felhasználták a hivatalos tu—

rista árfolyamot (24 zloty), valamint egy másik árfolyamot (30 zloty), mely job- ban megfelel az egész nemzeti jövedelem tartalmát képző javak árszínvonalának.

Előbbi szerint Lengyelország nemzeti jö—

vedelme (SNA fogalmak szerint) 1964- ben 845 dollár, a második szerint 675 dollár.

1268

STATISZTHíAI IRODALMI FIGYELÖ

A nyugat-európai országokra kapott

három és Lengyelországra kapott két ered- mény alapján az összehasonlítások össze-

sen 6 változata képzelhető el. A tanul—

mány ezek közül négynek az eredmé—

nyeit ismerteti.

(Ism, : Szilágyi György)

N ! KOLAJSZKAJA, A. N.:

AZ ALAPlGÉNYESSÉG DINAMIKÁJÁNAK VIZSGÁLATA

A SZOVJETUNIÓ NÉPGAZDASÁGÁNAK FÖ ÁGAZATAIBAN

(Analiz dinamiki fondoemkoszti v osznovnüh osztraszljah narodnogo hozjajsztva SzSzSzR.) — Ekonomika í Matematícseszkie Metodü. 1966.

2. sz. 186—194. p.

Szerző extrapolációs eljárást mutat be, amelynek segítségével az elmúlt időszak

tapasztalatai alapján megközelítőleg meg lehet állapítani a termelés alapigényes—

ségének alakulását a tervidőszakra felté—

telezve, hogy az alapvető tendencia az évek során nem változik.

A fajlagos alapigényesség mutatója:

" :: (Di/Ui

ahol:

(D,- az ?) ágazatban az i termék elő—

állításához felhasznált termelési alapok mérőszáma az adott év—

ben;

11,- az i termékből előállított meny—

nyiség mérőszáma az adott év—

ben.

A mutatót általában értékadatokból

Számítják.

Az alapigényesség alakulásának ten—

denciáját az 1950—1962. évek adatai alap—-

ján állapították meg.

A számításokhoz rendelkezésre álltak a fő termelési alapok és a bruttó terme—

lés adatai az ipar egészére és fő ágaira, a mezőgazdaságra, a közlekedésre és a

kereskedelemre.

A vizsgált időszakban az alapigényes—

ségre ható tényezők jelentősen változtak.

1954—1956—tól kezdve az alapigényesség növekvő tendenciát mutatott. Az alapigé—

nyesség növekedésére ható tényezők egy

része kapcsolatban van a népgazdaság általános fejlődési tendenciáival. Ezek a

következők:

1. új üzemek létesítése, főleg az ország keleti részén;

2. a feldolgozóiparban új technika beveze—

tése; a gépesítés fejlesztése, automatizálás. Ezek a jelentős befektetések növelik az alapigényes—

séget;

3. strukturális eltolódás a népesség ágaiban;

leggyorsabban a drága, bonyolult berendezése—

ket igénylő iparágak fejlődtek, például a rádió—

technika, műanyagtermelés stb.;

4. sok alacsony hatékonyságú üzem létesí- tése, a kis üzemek —— különösen a mezőgazda—

ságban, közlekedésben és kereskedelemben ——

akadályozzák az alapok jó kihasználását;

5. az állagmegőrzésre fordított eszközök ará—

nyának növekedése különösen a kitermelőipar—

ban és az erdőgazdaságban;

6. a vasérc- és színesfémbányászatban sok eszközt igényel az új lelőhelyek feltárása, dú- sító berendezések létesítése stb. Mindez azt eredményezi, hogy a bányászatban a szüksé—

ges alapok növekedési üteme nagyobb, mint az egész iparban.

Az alapigényesség növekedésére ható

tényezők más része a munkaszervezés hiányosságaival kapcsolatos. Ilyen ténye—

zők például az elkészült kapacitások kés—

leltetett igénybevétele, a befejezetlen

építkezések nagy volumene, a tervezett építési költségek túllépése és a terme—

lési kapacitások elégtelen kihasználása.

Ugyanezen időszakban ellentétes ten—

dencia is működött. Az alapigényesse'g

csökkenése irányába hatott az a tény,

hogy nőtt a gépek és berendezések, azaz az alapok azon részének aránya, melytől közvetlenül függ a kibocsátott termék—

mennyiség. Ebbe az irányba hatott _az anyagi—technikai ellátás és a munkaszer—

vezés tökéletesítése és a beruházások fo—

kozottabb koncentrálása is.

A két ellentétes tényező hatása nem

szűnt meg, feltehetően 1962 után is ér—

vényesülni fog. Ez a feltételezés teszi

lehetővé, hogy az 1950—1962—es időszak alapján extrapolálják az alapigényességi koefficiens alakulását az 1965—1968.

évekre. Az extrapoláció alapja a jelen- séget jól közelítő egyenlet felállítása.

Az egyenlettípus helyes kiválasztásának ellenőrzésére szolgál az átlagos négyze-

tes eltérés (cr) mutatója. Ez a mutató

azonban függ az eltérések abszolút érté—

kétől, ezért összehasonlításra különböző

idősorok esetén, nem alkalmas. Ezt a hiányosságot küszöböli ki a variancia ko- efficiens (k).

A két mutatót együttesen használják a becslés helyességének ellenőrzésére.

Az ipari termelés egészére, bizonyos

ágaira, a mezőgazdaságra, a közleke—

désre és a kereskedelemre vonatkozó

alapigényességi koefficiens alakulását

másodfokú parabolával lehet legjobban megközelíteni. Például az egész iparra vonatkozó egyenlet a' következő: