Sztrumilin, Sz.: Az egészségvédelem népgazdasági hatékonysága

258

gazdasági fejlődés által előidézett válto- zásaíhoz.

Ez a tanulmány lényegében ez utóbbi

kérdésnek van szentelve. Az eredmények

azt mutatják, hogy a kereső népesség Franciaországban jelentős átalakuláson

ment keresztül: a kereső nők 24 száza- léka, a kereső férfiaknak 29 százaléka

változtatta foglalkozását a vizsgált öt év

folyamán; ebben legnagyobb szerepe a

foglalkoztató vállalat felcserélésének volt, ugyanis a nők 19, a férfiak 20 százaléká- nál fordult elő ilyen természetű változás.

Az öt év alatt összesen közel 2 millió kereső változtatott foglalkozást. Ezek kö- zül társadalmi -—- foglalkozási csoport—

ját (vagy szakképesítését) 1 350 000 ke-

reső cserélte el a vizsgált öt évben.

Kiderült a vizsgálatokból az is, hogy bár a foglalkozási mobilitás főként a fia—

talabb korosztályokra jellemző, nem je- lentéktelen a 45—50 éves korcsoportban

sem.

A munkásállomány gyarapodása -— a

vizsgálat szerint -— inkább a keresők lét—

számának az új belépőkkel való növeke—

déséből származik, mint a foglalkoztatot-

tak foglalkozás-változtatásából; ugyanis az öt évnél hosszabb ideje foglalkozta—

tott férfimunkások körében határozott tö—

rekvés tapasztalható a szabad foglalkozá—

sok és önálló vállalkozói status felé.

Külön fejezet foglalkozik a mezőgaz—

dasági népesség foglalkozási viszonyai- ban bekövetkezett változásokkal. Esze-

rint öt év alatt 245 000 kereső férfi és

84 000 nő véglegesen elhagyta a mező—

gazdaságot; közülük legtöbben a segítő

családtagok körébe tartoztak.

A tanulmány mérlegszerű elszámolás—

ban bemutatja társadalmi foglalkozási fő- csoportonként (önálló gazdálkodók, gaz—

dasági bérmunkások, ipari és kereske—

delmi munkáltatók, szabad foglalkozású—

ak és felsőkáderek, középkáderek, alkal—

mazottak, munkások, szolgáltatási sze-

mélyzet, egyéb) a keresők számának változását a növekedés forrásai (más

kereső csoportból átlépés, nem kereSőből

keresővé válás) és a csökkenés irányai (más kereső csoportba átlépés, a kereső tevékenységből kikapcsolódás) szerint

ré szletezve.

A tanulmány szerzői szerint a begyűj-

tött adatanyag további feldolgozása és elemzése lehetővé fogia tenni annak ku—

tatását, hogyan oszlanak meg a bizonyos

szakképzettséggel rendelkezők a különbö—

_fő foglalkozások között (nevezetesen információk várhatók arra vonatkozólag

is, hogy a szakképzettek foglalkozása mi- lyen mértékben nem felel meg képesíté—

STATISZTIKAI mooALm amanna—

süknek és a szakképzett nők mennyire vonják ki magukat a kereső tevékeny—A segből); lehetőség fog nyílni továbbá egy- reszt a foglalkozási tevékenység és a.

szakképzettség, másrészt a jövedelmek közötti összefüggés vizsgálatára, legalább—

is a munkabérek tekintetében; végül az

adatgyűjtés bizonyos járulékos utalások—

kal szolgál a társadalmi mobilitásra vo—

natkozólag: ugyanis nyilvántartásra ke—

riilt a kereső személyek atyjának foglal——

kozási helyzete is a felvétel befejeztének

időpontjában.

A tanulmányt igen bő számanyag és _sok grafikus ábra szemlélteti. A függelék az adatgyűjtésnél használt kérdőívek mintáit, a keresők gazdasági szektorok közti helyváltoztatásának sakktáblaszerű mérlegét, valamint a társadalmi—foglalko—

zási csoportok keresőinek mozgását kor-—

csoportok szerint részletezve mutatja be.

(Ism.: Juhász László)

SZTRUMILIN, sz.:

AZ EGÉSZSÉGVÉDELEM NÉPGAZDASÁG!

HATÉKONYSÁGA

(O narodnohozjajsztvennoj éffektivnoszti zdravoohranenija.) —— Ekonom'icseszkie Nauki, 1966. 5. sz. 28—30 p.

A jelen közlemény a szerzőnek az egészségügy gazdaságtana kérdéseiről 1966

júniusában tartott elméleti konferencián elhangzott hozzászólása fő gondolatait tartalmazza. A rövidség ez esetben még

frappánsabbá teszi a szerző közismerten

eredeti stílusát és gondolatait.

A mondanivaló két kérdéscsoport köré tömör-ül. Az egyik elméleti, a szocializ- musban a termelő munka fogalmával, a

másik gyakorlati, az egészségvédelem eredményeivel, illetve —— a szerző kife—

jezésével —— népgazdasági hatékonyságá—

val foglalkozik.

Szerző utal a termelő munka fogalma

kialakulásának történelmi hátterére. A epitalista társadalomban a dolgozó és

parazita osztályok jelenléte indokolttá tette az értékalkotó munka megkülönböz—

tc-tését az e munkát csupán kisajátító te—

vékenységtől. A szocializmusban ezzel

szemben, ahol megszűntek a kizsákmá—

nyoló osztályok, a politikai gazdaságtan

olyan kategóriája, mint a ,,nem termelő

munka" elévült. A munka, mint cél—

szerű és társadalmilag hasznos tevékeny—- ség lehet többé vagy kevésbé termelé—

keny. A lógósok és ingyenélők nem ter-

STATIS ZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

melő foglalkozását senki sem nevezi mun—

kának. Az ilyenfajta foglalkozásokat csu-

pán a büntetőtörvénykönyv megfelelő cikkelyei tartják nyilván és értékelik megfelelőképpen.

Ugyancsak elévült Adam Smith azon

közismert koncepciója is, mely szerint ,,termelő" csak az anyagi termelésben

megtestesülő munka lehet, bár e koncep- ció a mai napig támogatásra talál a dog-

matikusok körében. Holott már Marx bí—

rálta Smith ezen egyszerűsítő felfogását,

kiegészítve azt azzal, hogy termelő mun—

kaként kellene felfogni mind az árut ter-

melő, mind a munkaerő újraelőállításá- ban résztvevő — azt fejlesztő, megőrző stb. — munkát. Igaz, —— véli a sZerző ——

a tőkés társadalom ideológusai számára jogos volt a szolgáltatások körének fi—

gyelmen kívül hagyása, minthogy ott

általában és közvetlenül nem jön létre értéktöbblet. A szocialista társadalomban azonban természetes a munkaerő újra—

előállitásával foglalkozó — oktató, gyó--

gyitó stb. —— ,,műhelyek" jelenléte s az itt dolgozók munkája minden kétséget kizáróan része a társadalmi terméket elő—

állító összmunkának. Tehát — vonja le szerző következtetését — a szocializmus—

ban termelő munkának tekinthető nem—

csak a közvetlenül anyagi javakban meg—

testesülő munka, hanem minden társa-- dalmilag hasznos, a munkaerő képzésé—

ben és kiszolgálásában végzett munka is.

A gyakorlat azonban több hiányosságot

mutat. Hiányzik az a társadalmi könyv—

vitel, amely kimutatná és értékelné a munkaerő kiszolgálásában kifejtett mun-- kát. Az e fajta tevékenységeket a mai napig is a nem termelő ágazathoz so—

rolják, annak ellenére, hogy szerepük a gazdaságban évről évre nő és az ország előtt álló termelési feladatokkal való kap—

csolatuk egyre szorosabbá és mélyebbé válik. Az igazsághoz való közelítés je-

gyében szerző a meglevő ismeretek bir—

tokában kísérletet tesz az egészségügy népgazdasági hatékonyságának felméré—

sére.

Az egészségvédelem hatékonysága igen sokrétű. A szenvedések enyhítésére, a

betegség megelőzésére irányuló egészség—

védelmi munka, továbbá a jó egészségben

Végzett munka által nyújtott szellemi és fizikai kielégülés természetesen nem mérhető. Mérhető azonban a munkaképes korú népesség munkája általában és ezen

belül az a munkarész, amely a ,,gyógyá—

szati műhely" tevékenysége révén jön létre.

Közismertek a demográfiai mutatók ja—

vulása terén bekövetkezett változások a 10*

259

Szovjetunióban. Csökkent a halandóság általában, a csecsemőhalandóság különö- sen. Nagymértékben nőtt a várható átla—

gos élettartam -— 1926 óta például 44 év-

ről 70 évre, azaz 26 évvel. A népesség korösszetétele előnyösen változik és az

egész lakosság növekedését lényegesen meghaladó mértékben nő a foglalkozta—

tott népesség száma. A fentiek eredmé—

nye, hogy évről évre több emberéletet őriznek meg az élet, a munka számára.

S ez számokban is kifejezhető; a forrada—

lom előtti és a jelenlegi halandósági szintet összevetve a Szovjetunióban 1940—

ig csupán a halálozás csökkenése révén mintegy 2,3 millió életet, 1965—ben 5,2

millió életet, az 1940—1965. évi 25 éves időszakban összesen 97 millió, ebből 94

millió munkaképes korú emberéletet őriz—

tek meg. Ilyenformán kiszámítható az egy orvosra jutó évente megőrzött életévek száma, ami 25 év alatt mintegy 250 évet tesz ki. És ha csupán az elhalálozást 1964—

ben elkerült közel 5 millió munkaképes korú főt a termelésbe irányították volna, úgy ott fejenként 2470 rubel, összesen 12 350 millió értékű nemzeti jövedelem keletkezett volna. Mindez kétségtelenné teszi az egészségvédelem gazdasági jelen—

tőségét. S ha ezzel szembe-állítjuk az ugyanazon évben az egésuzségvédelemre és testnevelésre fordított 5,6 milliárdot, úgy nem kapunk rossz gazdasági haté—

konyságot: 100 rubel befektetésre 220 ru—

bel újonnan létrehozott nemzeti jövede—

lem esik.

(Ism.: Fóti Istvánné)

URLANISZ, B. C.:

A SZÚLETÉS! ARÁNYSZÁM DINAMIKÁJA

és TÉNYEZÖI A SZOVJETUNIÓBAN

(Dinamika i faktorü SZSZSZR) — Szovetszkoe 1966. 7. sz. 8—14. p.

rozsdaemoszti v Zdrauoohranenie.

A XIX. században Oroszországra igen magas, 50 ezrelék körüli születési arány—

szám volt jellemző, amely csak a XX.

század elején kezdett csökkenni, eltérően Nvugat—Európától, ahol ez a folyamat már a XIX. század végén elkezdődött. A magas születési arányszám magyarázatát a forradalom előtti Oroszországban szer—

ző abban látja, hogy a nők nagy többsége

igen korán ment férjhez. 1910—ben a menyasszonyok 55 százaléka volt 20 éven aluli. A 20 éven aluli menyasszo—

nyok aránya és a születési arányszám közötti korrelációs együttható értéke, me—