STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
FOGLALKOZTATÁS ÉS MUNKAERÖPIAC A NYOLCVANAS ÉVEKBEN
DR. FÓTI JÁNOS
A munkaerőigény alakulását a magyar népgazdaságban évtizedeken keresztül alapvető- en az extenzív típusú fejlődés következményei határozták meg. A foglalkoztatottság színvo- nala ennek megfelelően gyors ütemben növekedett, struktúrájának változása pedig elsősor- ban az erőteljes iparosítás hatását fejezte ki. Az elmúlt évtized elején-közepén azonban sm- porodtak a jelek, amelyek arra mutattak, hogy e folyamatok töretlenül nem folytatódhatnak tovább. Ebben az időszakban már kétségkívül egyre szélesebb körben ismerték fel, hogy a gazdasági fejlődés extenzív formája nem tartható fenn hosszabb távon, és az adott feltételek között szükségszerű az intenzív fejlődési pályára való átállás. Az említett helyes felismerés gyakorlati konzekvenciáinak levonása azonban -— mint köztudott — meglehetősen sokáig vá- ratott magára.
A gazdasági mechanizmus 1968-ban életbe léptetett reformjának első éveit követő ,,visz- szarendeződés" periódusa nem jelenthetett kedvező talajt a meggyökeresedett elvekkel radi—
kálisan szakító, tényleges intenziiikálást jelentő gazdaságfejlesztési koncepció m egvalósitásá-
hoz. Az extenzív növekedéshez nélkülözhetetlen munkaerőforrások fokozatos kiapadása, a munkaerő-kínálat szerkezetének átalakulása, a gyakorlatban felmerülő munkaerőigények módosulása folytán a foglalkoztatottság tekintetében mégis újszerű, lényegében korszak- váltás felé mutató folyamatok indultakel, E korszakváltás kezdeti tüneteitöbb oldalról nyo- mon követhetők—A növekedést némely vonatkozásban csökkenés vagy stagnálás váltotta fel, más folyamatok lelassultak, és részben új tendenciák jelentek meg. A legátfogóbb mutató, az aktív keresők körének az ország teljes népességéhez viszonyított aránya tekintetében pél- dául negyedszázadon át felfelé ívelő fejlődési vonal tört meg az 1975 utáni időszakban. Az irányváltozást -— kisebb eltolódásokkal— a nemenkénti és a korspeciflkus mutatókis tükrözték.A munkavállalási korú népességen belül az inaktív keresők arányának növekedése gyorsult.
A tanulók hányadának bővülését hullámzó jellegű folyamat váltotta fel. A háztartásbeli nők arányának csökkenése mérséklődött. A nem tanuló eltartott férfiak hányada a minimálisra esett vissza, majd —- a régebbi feltételezésekkel ellentétben — némileg emelkedni kezdett. Az említettekkel párhuzamosan magának az aktiv kereső népességnek a szervezeti és tevékeny- ségi összetételében szintén a korábbiaktól eltérő irányú fejlődési folyamatok mentek végbe.
Ebben a tekintetben meghatározó jelentőségű volta munkaerő-áramlás fő irányának módo—
sulása. Az 1950-es és 1960—as években és az 1970-es évek elején döntően még a mezőgazdaság- ból az iparba és építőiparba, illetve a mezőgazdasági jellegű tevékenységekből, az ipari—épitő—
ipari tevékenységek felé irányuló munkaerőmozgás befőlyásoltaa foglalkoztatási struktúrát.
A későbbiekben viszont mindinkább az átrendeződés olyan tendenciái erősödtek meg, ame- lyek a tercier szféra, illetve a szolgáltatásjellegű tevékenységek szerepéneknövekedését ered-*
ményezték. ' ) * v _
550 DR. FÓTI JÁNOS E nagy vonalakban felvázolt kép is alkalmas lehet talán annak érzékeltetésére, hogy az elmúlt évtizedben mind a rendelkezésre álló munkaerő, mind a foglalkoztatási viszonyok tekintetében lényeges változások kezdeti jelei mutatkoztak. A nyolcvanas években lezajlott folyamatok áttekintése alapján már határozottabb vélemény kialakítására tehetünk kísérletet arról, hogy az észlelt változások új, tartósabb tendenciák kiindulópontját alkották-e, vagy inkább átmeneti jellegűeknek bizonyultak. Az 1980 óta eltelt időszak az újabb reformintéz- kedések hatásának megítélése szempontjából is külön ügyelmet érdemel, hiszen ezek az intéz- kedések szükségszerűen kapcsolódnak a foglalkoztatás és a munkaerőpiac kérdéseihez.
A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSÁNAK
NÉHÁNY FÖBB SAJÁTOSSÁGA
Az elmúlt évtized közepétől a foglalkoztatottság alakulását meghatározza az a tény, hogy a munkaerő-utánpótlás gyakorlatilag már nem fedezte a nyugdíjazásból és halálozásból eredő veszteségeket. Az aktív keresők1 száma ennek megfelelően csökkent. E folyamat külö—
nösen az évtized Végén gyorsult fel. Az 1976 és 1980 közötti időszakban közel 80 OOO-es (évi át- lagban 16 OOO-es) visszaesés adódott. A tendencia 1980 után semváltozott. 1988-ban a hét év—
vel korábbinál 170000 fővel (3,4 százalékkal) kevesebb személy folytatott aktiv kereső tevé- kenységet. 1981-től kezdve tehát a csökkenés évenkénti átlagos mértéke meghaladta a 24 000 főt, vagyis több mint másfélszer akkora volt, mint az 1976és 1980 közötti periódusban.
(A nem pótolt veszteség az 1987. év folyamán elérte a 40 000 főt, ami még a nyolcvanas évek átlagát is messze felülmúlta.) Az aktív keresők népességen belüli aránya 1988-ban 45,7 száza- lékot tett ki, szemben az 1981. évi 46,8 százalékkal. A gazdasági aktivitás csökkenése ily mó- don viszonylag mérsékeltnek tűnik, hiszen alig haladja meg az egy százalékpontot. A száz aktiv keresőre jutó nem aktív népesség (inaktív keresők és eltartottak?) mutatója 114-ről 119-re változott. Egy gazdaságilag aktiv személyre ebből következően ma némileg nagyobb teher hárul, mint néhány évvel korábban, ami az életszínvonal alakulását hátrányosan befo- lyásoló tényezőként említhető.
1. tábla
A népesség összetétele gazdasági aktivitás szerint
Aktív Inaktív Az aktív A száz aktiv
Év Népesség kereső kereső és keresők keresőre jutó
(január eltartott aránya inaktív keresők
1.) a népességben és eltartottak
összesen (ezer fő) (százalék) száma (fő)
1976 10 562,7 5093,2 5469,5 482 107
1981 10 712,8 5014,5 5698,3 46,8 114
1982 10 710,9 50019 5709,0 46,7 114
1983 10 700,2 4970,1 5730,1 46,4 115
1984 10 678,S 4940,0 5738,8 46,3 116
1985 10 657,4 4912,9 5744,5 46,1 117
1986 10 640,0 4892,5 5747,5 46,0 117 .
1987 10 621,1 4885,2 5735,9 46,0 117
1988 § 10 604,4
4844,8 5759,6 45,7 119
Forrás itt és a továbbiakban: A népgazdaság munkaerőmétlege, 1983—1987 (Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.
1983—1987.); Statisztikai évkönyv 1987. (Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1988. 411 old.); 1980. évi népszámlálás 22. köt. Foglalkozási adatok I. (Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1981. 1060 old.); Az 1984. évi mikrocenzus adatai (Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1985. 572 old.).
* Munkavismnyban, szövetkezeti tagsági viszonyban állók (gyes-en, gyed-en levők és nyugdíj mellett foglalkoztatot- tak nélkül), önállók és segítő családtagok, szellemi szabadfoglalkozásúak.
' Az inaktív keresők közé tartoznak a nyugdíjasok, járadékosok, a gyes-en, illetve gyed-en levők; az eltartottakhoz a nappali tagozaton tanulók, a háztartásbeliek és más, saját keresettel nem rendelkező személyek.
FOGLALKOZTATÁS És MUNKAERÓPIAC 551 Az aktív keresők körén belül a nők aránya az elmúlt évtizedben végig folyamatosan nő- vekedett, sőt e tendencia mérsékelt ütemben az 1980-as évek első felében is folytatódott:
1981-ben a gazdaságilag aktívak 44,9 százaléka, 1986—ban 46,0 százaléka került ki a nők kö—
zül. Az utolsó két évben azonban irányváltozás kezdeti jelei mutatkoztak. Az arány növeke- dése nem folytatódott tovább, majd legújabban csökkenés következett be : 1988 elején az aktiv kereső nők aránya már csak 45,8 százalékot tett ki. (Az 1987. év folyamán a dolgozó nők
abszolút száma tekintetében is eddig nem tapasztalt mértékű, 27 000 főt kitevő visszaesést:
került sor, aminek oka -— a munkaerőforrás szűkebbé válása mellett - a gyed, illetve a gyes korábbinál nagyobb mértékű igénybevétele, továbbá a korengedményes nyugdíjazás miatt az aktív keresők közül kilépők számának a növekedése volt.) A férfiak száma huzamosabb időn keresztül a nőkével ellentétes irányban alakult. A csökkenés náluk az elmúlt évtized közepétől állandósult. Az összes aktív keresőkhöz viszonyított arányuk a legutóbbi időkig szintén visszaesett, és csak az elmúlt két évben mutatott némi növekedést. Ez azonban nem járt együtt számszerű gyarapodással, csupán a korábbi csökkenés mérséklődésének a követ-
kezményeként jelentkezett.
2. tábla
Az aktív keresők számának alakulása nemenként
Aktív keresők száma az év elején $$$; növekegg ((ír)),
§; _, 1 ebből: ebből:
mm.) "W" lmi? öm" m"—
ezer fő
!
1976 50932 ' 2866,6 2226,6 — 12,0 — 22,2 4— 10,2
1981 5014,5 ' 2761 ,8 2252,7 —- 12,6 -— 7,5 — 5,l
1982 5001 ,9 1, 2754,3 2247,6 —— 3l,8 -— 27,7 — 4,l
1983 4970,l 1 2726,6 2243,5 — 30,l — 33,3 -l- 3,2
1984 4940,0 § 2693,3 2246,7 —— 27,l — 27,6 -1- 0,5
1985 49129 ; 2665,7 2247,2 -- 20,4 — 25,8 Jr 5,4
1986 4892,5 ' 2639,9 2252,6 — 7,3 —— 2,7 — 4,6
1987 48852 , 26372 , 2248,0 — 40,4 — 13,2 — 27.2
1988 4844,8 t 2624,0 i 2220,8 . . .
§
A gazdaságilag aktívak egyre nagyobb hányadát — az 1970-es évek elejétől megszakítás nélkül érvényesülő tendenciának megfelelően - a ténylegesen munkavállalási korúak, vagyis a 15—59 éves férfiak, illetve 15—54 éves nők alkotják. 1981-ben az aktív keresők 96,l, 1988- ban 97,4 százaléka tartozott e korosztályba. Az arány növekedésével ellentétben a munka—
vállalási korban levő dolgozók abszolút száma csökkent (kereken 100 000 fővel).
Ismeretes, hogy a fennálló rendelkezések értelmében a 14 éves (vagyis munkavállalási koron aluli) fiatalok foglalkoztatása is engedélyezhető, feltéve, ha befejezték az általános is- kola 8. osztályát. E Hatalok száma minimális: 3—4000 között ingadozik, szerepük az aktiv kereső tevékenységben elhanyagolható. Az idős — munkavállalási koron felüli -- aktív kere- sők állománya 1981 és 1988 között 70 OOO-rel (37 számlákkal), aránya l,3 százalékponttal (2,S százalékra) esett vissza. Az aktív keresők számának jelzett időszakon belüli teljes, 170 000 fős csökkenése tehát zömmel (59 százalékban) a munkavállalási korúaknál kisebb, de viszonylag számottevő részben (41 százalékban) az idős népességnél jelentkezett.
A foglalkoztatottság szempontjából a népesség legfontosabb csoportját a munkaválla- lási korúak alkotják. Az e csoportba tartozók gazdasági aktivitását meghatározó tényezőket érdemes ezért kissé részletesebben is szemügyre venni. Előre kell bocsátani, hogy 1981 és
1988 között a teljes népességgel együtt a munkavállalási korú népesség száma is csökkenő
552 DR. róm Maros;
tendenciát mutatott. 1988 elején 6 065 000 fő munkavállalási korú lakosa volt az országnak, 78 000 fővel kevesebb, mint 1981-ben. Ez a folyamat önmagában szűkítette a munkaerő-ki?
nálatot, minthogy lényegesebb mozgósítható munkaerő-tartalékok az l980—as évek elejétől gyakorlatilag nem álltak rendelkezésre. Valójában megállapítható, hogy a munkavállalási korú aktív keresők állományának jelzett százezres csökkenését majdnem négyötöd részben e demográfiai tényező idézte elő. A többi tényező számszerű hatása jóval kisebb volt. (Az utóbbiak között említhető a 15 éves kor elérése után nappali tagozaton tanulók számának növekedése, valamint az idősebb korcsoportoknál a rokkantsági, illetve korengedményes nyugdíjban részesülők körének bővülése. )
3. tábla
Az _aktív keresők főbb korcsoportok szerint
1981. ) 1986. ! 1981. ! 1988.
Megnevezés ,
évben
, Összesen (ezer fő)
Munkavállalási korú ... 4819,4 4762,2 4755,9 4719,5 Munkavállalási koron kívüli ." ... l95,1 130,3 129,3 125,3 Ebből:
14 éves ... 3, 2 3,8 3,1 3, 7
idős korú ... 191, 9 126,5 126,2 121, 6 Együtt 50]4,5 4892,5 4885,2 4844,8
Megoszlás (százalék)
Munkavállalási korú ... 96,1 97,3 97,4 97,4 Munkavállalási koron kívüli ... 3,9 2,7 2,6 2,6 Ebből:
14 éves ... 0,l _ 0,1 0,0 * O,1
idős korú ... 3,8 2,6 2,6 2,5
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0
A munkavállalási korú népességen belül a 15—59 éves férfiaknak huzamosabb idő óta több mint négyötöd része (1988 elején 81,3 százaléka) folytatott aktív kereső tevékenységet.
A fennmaradó hányadot zömmel a nappali tagozatos tanulók, a korengedményes vagy rok- kantsági nyugdíjban részesülők és kisebb részben az eltartottak alkották. A 15—54 éves nők körében az aktív keresők aránya 1981-ben 72 százalékot tett ki, a továbbiakban fokozatosan növekedett, majd 74 százalékos szinten stabilizálódott. A gyermekgondozási segélyt, illetve dijat igénybe vevőkkel együtt számítva, foglalkoztatottságuk színvonala eléri a 82 százalékot, tehát kissé meghaladja a férüakét. A munkavállalási korú eltartott nők száma az 1981. évi több mint 300 OOO—ről 200 000 alá esett Vissza. A ténylegesen munkaerő-tartalékot képező eltartott nők köre ennél is lényegesen szűkebb. A lakossági felmérések— az ELAR munkaerő—
felVétele — ugyanis arra utalnak, hogy e réteg döntő hányada 40 éven felüli szakképzetlen, alacsony végzettségű nőkből tevődik össze, akik vagy soha nem álltak munkaviszonyban, vagy tartós családi lekötöttség, a ház körüli gazdaság ellátása, betegség stb. miatt váltak ki a munkából, és nem kívánnak vagy nem tudnak belátható időn belül visszakapcsolódni a kereső tevékenységbe. A háztartásbeli nőknek ily módon csak kisebb része jöhet számba a munkavállalás szempontjából.
A munkaerőhelyzet reális értékeléséhez fontos adalékokat szolgáltat a munkavállalási koron felüliek foglalkoztatottságának a vizsgálata. Az idős népesség ugyanis tapasztalataival, ismereteivel értékes tartalékot jelenthet, amely meglehetősen rugalmasan alkalmazható.
FOGLALKOZTATÁS És MUNKAERÓPIAC 553 Ismeretes, hogy az idős korú népesség 15—20 évvel ezelőtt még viszonylag jelentős részt vállalt az aktiv kereső tevékenységben. Az 1970-es évek elején még több mint 360 000 60 éven felüli férfi és 55 éven felüli nő volt gazdaságng aktív, ami a megfelelő korú népesség egyha- tod részét jelentette. A legmagasabb gazdasági aktivitást ezen belül a nyugdijkorhatáron fe—
lüli első ötéves korcsoportnál lehetett észlelni: a 60—64 éves férfiaknak még közel fele, az 55- 59 éves nőknek közel egyharmada tartozott a gazdaságilag aktívak kategóriájába. Különösen a férüak körében nem elhanyagolható számban ennél idősebbek (65—69 évesek, sőt 70 éven felüliek) is folytattak teljes munkaidejű kereső tevékenységet. Az 1970—es évtized folyamán azonban az időskorúak gazdasági aktivitása rohamosan csökkent. 1981-ben az idős aktív keresők száma (192 000 fő) és a megfelelő korú népességhez viszonyított aránya (8,7%) a tíz évvel korábbinak nem sokkal több mint felét tette ki. Ebben két körülmény játszott megha- tározó szerepet. Egyrészt az 1970—es években vált általánossá a nyugdíjjogosultság, másrészt az évtized második felében egységesítették a korhatárt, vagyis a mezőgazdasági termelős zö- vetkezeti tagok régebbi magasabb nyugdijkorhatárát fokozatosan a másutt érvényes 60, illetve 55 évre szállították le.
A csökkenés folyamata az 1980—as években tovább tartott annak ellenére, hogy a mun- kában maradásra ösztönző nyugdíjpótlék bevezetésével megkísérelték a korhatárt betöltő dolgozókat — az egyes területeken jelentkező munkaerőhiány enyhítése céljából — érdekeltté tenni az aktív kereső tevékenység néhány évvel való meghosszabbításában. Az érintettek nagy többsége számára azonban a különböző korlátozások ellenére is előnyösebbnek igérke- kezett a nyugdíj folyósítása melletti munkavégzés. Az idős népességen belül az aktív keresők aránya - az újabb számszerű csökkenés eredményeként — 1988 elején az 1981. évi szintnél is jóval alacsonyabb volt (8,7 százalékkal szemben 5,3 százalék). Egyre szélesebb körben terjedt el viszont a nyugdíj mellett korlátozottan engedélyezett kereső tevékenység. Az ilyen alapon munkát vállalók száma már az 1970—es években fokozatosan növekedni kezdett, majd az 1980—as évek elején meghaladta a 400 000 főt, az évtized közepén pedig — becslés szerint — 460—470 000 körül ingadozott. Az idős korú aktív keresők és a foglalkoztatott nyugdijasok együttes száma alapján az idős népességnek hozzávetőlegesen egynegyed részét lehetett fog- lalkoztatottnak tekinteni. (A nyugdíj mellett dolgozók többségét részmunkaidőben alkalmaz- ták, de munkájukat ennek figyelembevételével is közel negyedmillió teljes munkaideji'i mun- kavállaló tevékenységével lehet egyenértékűnek tekinteni.)
A személyi jövedelemadó—rendszer 1988. évi bevezetésével— mint ismeretes — a nyugdíj folyósítása melletti foglalkoztatást korlátozó korábbi rendelkezések érvényüket vesztették.
A személyi jövedelemadó megállapításának feltételei azonban önmagukban korlátozzák a nyugdijasok munkavállalását. A munkáltatók egy részénél — előzetes információk szerint — szintén csökkent a nyugdíjasok foglalkoztatása iránt támasztott igény. A költségvetésből gazdálkodó szervezeteknél takarékossági szempontok miatt életbe léptetett megszorítások elsősorban a nyugdijasok foglalkoztatását szűkítették.
A foglalkoztatottság színvonala — amennyiben az aktív keresők és a foglalkoztatott nyugdijasok együttes számát vesszük figyelembe — érdemleges mértékben eltér a szorosan vett gazdasági aktivitás alapján kimutatott szinttől. A foglalkoztatottaknak ezen értelmezés sze- rint bővltett állománya az 1980-as évek elején meghaladta az 5,4 milliót, majd az újabban bekövetkezett csökkenés után még mindig mintegy 5,3 millióra becsülhető. A ténylegesen kereső tevékenységet folytatók teljes köre ily módon eléri a népesség 50 százalékát.
A nemzetközi vizsgálatokban - főleg a fejlett tőkés országok vonatkozásában -— ez utóbbi mutató képezheti tartalmánál fogva a reálisnak tekinthető összehasonlítás alapját. A maga- sabb nyugdijkorhatár mellett ugyanis ezekben az országokban általában nem korlátozzák a nyugdíj melletti munkavállalást. A népesség foglalkoztatottsága— az 1980—as évek közepéről
; rendelkezésre álló adatok szerint - az európai fejlett kapitalista államok közül csak Dániában, _' Svédországban, Finnországban és Norvégiában haladta meg az 50 százalékot. A KGST-or-
5 54
DR. FÓT! JÁNOS szágok közül is csupán a Német Demokratikus Köztársaságban mutattak ki 50 százalék feletti. Csehszlovákiában pedig kereken 50 százalékos arányt.: Magyarország tehát —- a csök- kenési folyamat ellenére — még mindig azon államok közésorolható, ahol kifejezetten magas :: foglalkoztatottság szinvonala. Itt kell megjegyezni, hogy a magyar aktív keresők jelentős hányada a munkaerő—statisztika alapjául szolgáló fő tevékenysége mellett a gazdasági mun- kaközöwégekben, a kisegítő gazdaságokban, a magánerőből folyó építkwéseken stb. is dol- gozik. Jelen tanulmánynak nem tárgya e tevékenységek részletes elemzése, elég csupán arra utalni, hogy ellátásuk teljes munkaidőben is százezrek közreműködését igényelné.
Az előbbiek lényegében azt a megállapítást támasztják alá, hogy a lakosság szervezett tevékenységgel való lekötöttsége igen nagy mértékű. Lényeges változás e tekintetben - az ed- digi informácíók szerint — a legutóbbi időszakban sem következhetett be. A vázolt tények természetesen többféleképpen is értékelhetők. (Egyes kelet-ázsiai országok - például Japán, Dél—Korea - eredményei arra vallanak, hogy a nagyarányú lekötöttség hozzájárulhat a gaz- dasági fejlődéshez, ha megfelelő hatékonysággal, a változó viszonyokhoz alkalmazkodó korszerű gazdasági szerkezettel párosul.)
A foglalkoztatottság áttekintése alapján nyert képet kiegészíti annak a kérdésnek a vizs- gálata, hogy a munkaerő-kereslet és —kínálat egyensúlya mennyiben biztositott, illetve az esetleges egyensúlyzavarok hogyan küszöbölhetők ki.
MUNKAERÖIGÉNY És —UTÁNPÓTLÁS
A halálozásból és nyugdíjazásból adódó veszteség pótlása — a mondottak szerint — már az 1970-es évek második felében sem történt meg. Az ily módon kialakuló hiány a nyolc- vanas években nőtt. A fiatal évjáratokba tartozó munkába lépők létszáma ugyan l983—tól kezdve némileg növekedett, de a természetes fogyás teljes pótlására — más érdemleges kiegé- szitő források hiányában — nem bizonyult elégségesnek.
4. tábla
A munkaerőigény és —utánpótlás alakulása (ezer fő)
É ,k ; mi ___WMBWÉ'PÁS ___!
333; ;; munkaerő-kiesés ——-———--iríúúd.— * méh—— 088886!)., (létszám-változás)
miatt . forrásból
! 7
i ; *
1976-1980 . . 169,4 , 130,8 ; 22,8 153,6 —15,8 1981 ... l63,5 ; 124,7 26,2 lSO,9 —12,6
1982 ... 175,8 124,2 l9,8 144,0 —31,8
1983 ... l76.4 126,4 l9,9 146,3 — 30,l
1984 ... 3 m,: 129,9 ! 15,2 mm —27,1
1985 ... l70,l 133.5 , 16,2 l49,7 — 20,4
1986 ... 158,8 135,7 15.53 1515 —7,3
1987 ... l77,5 l32,2 % 4,9 137,l -— 40,4 1981—1987 . . l70,6 129.5 ) 16,9 l46,4 —- 24,2
: ,
' Az adott évben tanulmányaikat nappali tagozaton befejezők e's abbahagyták száma.
A munkába lépő férfiak száma 1981 óta már évente átlagosan mintegy 20 000 fővel volt kevesebb, mint a kiesőké. Az 1970-es évek végéig a férfiaknál jelentkező hiányt részben még a munkába lépő nők többlete pótolta. Az l980-as évek első felében viszont már a nőknél
91. oI'dVöa OECD Department of Economics and Sta. tisties. Ouanedy Labour Force Statistics. Pnrís. 1988. évi 2. ez.
FOGLALKOZTATÁS És MUNKAERÓPIAC 555 sem mutatkozott többlet, a belépők és kilépők száma nagyjából kiegyenlítődött, majd az egyenleg az 1986-1987. évek folyamán a nők körében is negativvá vált.
Az adatok ismeretében választ kell keresnünk arra a kérdésre, hogy a természetes vesz—
teségek (nyugdíjazás, halálozás), valamint a munkaerő egyéb okokkal kapcsolatos kiesése miatt megüresedő munkahelyek 100 százalékának betöltését feltétlenül szükségszerű igény—
ként kell-e figyelembe venni. Az extenzív fejlődés időszakában nemCSak a megüresedett mun- kahelyek betöltésére törekedtek, hanem rendszeresen többletigényeket is támasztottak. Az intenzív fejlődés időszakában viszont joggal felvethető, hogy a szabad munkahelyek, illetve az azokhoz kapcsolódó tevékenységek egy részét új munkaerő alkalmazása helyett belső át- csoportosításokkal, szervezési intézkedésekkel, a hatékonyság növelésével is pótolni lehet.
A munkaerő-kiesés tehát a gyakorlatban nem támaszt automatikusan utánpótlási szükségle- tet. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal munkaerőpiaccal kapcsolatos információi ezzel szemben még mindig a munkaerő-kereslet túlsúlyára mutatnak. Az arányok alakulását a sze- zonális ingadozás erősen befolyásolja. Ezért a negyedévenként rendelkezésre álló információk alapján meghatározott időszakot, például a harmadik negyedévet indokolt kiválasztani, ami- kor a relatíve magas munkaerőigénnyel szemben általában számottevő kínálat is jelentkezik, mivel a pályakezdők zöme ekkor kíván elhelyezkedni. Az adott év megfelelő időszakát vizs—
gálva, a bejelentett üres álláshelyek száma 1986-ban (kerekítve) 8l 700, 1987-ben 55 500, 1988—ban pedig 70 100 volt. (Az utóbbi növekedésben az adatszolgáltatás körének bővítése is szerepet játszott.) A munkát kereső állástalan személyek nyilvántartásba vett állománya
— ugyancsak a harmadik negyedévi adatokat alapul véve — 1986—ban (kerekítve) 4600, 1987- ben 10 500, 1988-ban 15 300 fő volt. A nyilvántartás sajátosságaiból adódóan a munkaerő- keresletre és -kinálatra vonatkozó információk csak a nagyságrendek, valamint az alapten- dencia érzékeltetése céljából hasonlíthatók össze. Ennek előrebocsátása után is figyelmet ér- demel azonban, hogy az emlitett időszakokban egy elhelyezkedni kívánó személyre 9,8, majd 5,3, végül pedig 4,6 álláshely jutott. A Csökkenés tehát szembetűnő, bár egy munkát kereső személy átlagosan, még legutóbb is mintegy 4-5 üres álláshely között válogathatott.
Az ismertetett adatok alátámasztják azt a megállapítást, hogy a munkaerő-kereslet egé- szében még mindig erősen meghaladja a kínálatot, noha az állást kereső személyek regisztrált száma 1986 óta több mint háromszorosára nőtt.
A valóságos helyzet azonban ennél árnyaltabb. Köztudomású, hogy távolról sem min- den elhelyezkedni kívánó személy veszi igénybe a munkaközvetítő hálózatot, az oda fordulók egy része pedig nem hajlandó magát regisztráltatni. A nyilvántartás ily módon eleve nem tar- talmazhatja a munkanélküliek teljes rétegét. Számolni kell azzal, hogy a nyilvántartásban nem szereplő állást keresők köre az utóbbi időben szintén bővült. Más megfontolások ugyan—
csak arra vallanak, hogy a munkaviszonyban nem állók csoportján belül a munkaerő—kínála- tot alkotó személyek sokáig elhanyagolhatónak vélt száma újabban növekvő tendenciát mutat.
A munkaerömérlegeknek a nem tanuló eltartottakra vonatkozó adatai e probléma szem—
pontjából nem feltétlenül bizonyító erejűek, mert a munkaképtelen és munkát vállalni nem szándékozó személyek csoportjait is magukban foglalják. Az 1987 folyamán itt tapasztalt növekedés elemzése alapján azonban reálisnak tűnik a következtetés, hogy ebben — legalább bizonyos részben -— az állást keresők is szerepet játszhattak. Elgondolkodtatók továbbá a munkaerő-forgalmi adatok, amelyekből kitűnik, hogy az ismételten munkába lépőknek nem elhanyagolható hányada (85 százaléka) 6 hónapnál hosszabb megszakítás után helyez—
kedett el. A két munkavállalás közötti hosszabb szünetnek természetesen különböző szubjek-
tiv és objektív okai lehettek, de az elhelyezkedési gondok jelenléte itt sem zárható ki.A munkát keresők valós számának megállapítására az 1990. évi népszámlálás eredmé- nyei fognak majd megbízható alapot szolgáltatni. Jelenleg — a felsorolt szempontokat mér- legelve - legfeljebb tág határok között mozgó, inkább tájékoztató célú becslésekre nyílik le-
556 DR. FÓTI JÁNOS hetőség, amelyek értelmében az állástalan, munkavállalásra hajlandó és a munkaközvetítő hálózat segítségével vagy anélkül ténylegesen munkát kereső személyek száma az elmúlt év- ben körülbelül 20 000 és 40 000 fő között ingadozhatott. Ez a szám nyilvánvalóan nem lehet stabil, hanem már az említett szezonális okok miatt is állandóan változhat. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy még a felső érték is igen alacsony - a gazdaságilag aktív népességhez vi- szonyitva egy százalék alatti — arányt jelez.4 (A fejlett tőkés országokban a munkaerőpiaci viszonyoktól függően ,,normálisnak" tartott ráta értéke minimálisan 2—3 százalékot tesz ki.) A nyilvántartásba vett munkát keresőkről ugyanakkor megállapítható, hogy elhelyez- kedésük — az üres álláshelyek jóval nagyobb száma ellenére — sem problémamentes. Ennek oka, hogy a munkaerőigény szakképzettség és terület szerinti összetétele erősen különbözik az állást keresők struktúrájától. A munkáltatók például a fizikai tevékenységi körökön belül általában mintegy felerészben szakmunkásokat keresnek, a jelentkezőknek viszont alig egy- ötöde rendelkezik valamilyen szakképzettséggel. (Egyes szakmákban még a szakképzett munkaerő elhelyezése is gondot okoz.) Az ország különböző területein, főként Borsod—Aba- új—Zemplén, Szabolcs—Szatmár és Szolnok megyében az ebből eredő feszültségek különö- sen élesen jelentkeznek. Az említett megyékben az állást kereső segédmunkások száma egyes időszakokban többszörösen meghaladta a számukra felkínálható lehetőségeket. Nyugtalanító jelenség, hogy az első ízben állást kereső, pályakezdőként nyilvántartott fiatalok száma 1988.
harmadik negyedévében megközelítette a háromezer főt, az egy évvel korábbinak mintegy másfélszeresét, és a két év előtti helyzethez képest még nagyobb arányú a növekedés. Az 1974——
1976-ban született nagy létszámú évjáratokba tartozók fokozatos megjelenése a munkaerő—
piacon a pályakezdők elhelyezkedési gondjait a jövőben tovább növelheti.
A struktúraváltást szolgáló szervezett átcsoportosításokhoz, valamint a vállalatfelszá- molásokhoz kapcsolódóan még 1987—ben is csak 13 600 dolgozónak kellett munkahelyet változtatnia, ami a teljes Huktuáció méreteihez képest jelentéktelen (annak 2 százalékát sem éri el). A dolgozók elhelyezkedését a szervezett átcsoportosítások esetén segítő intézkedések tényleges alkalmazására viszonylag szűk körben került sor. A felmondási idő ilyen címen való meghosszabbítására 1987—ben nem egészen 700, 1988-ban több mint 3200 alkalommal adtak engedélyt. Az e kedvezményben részesülők többsége a meghosszabbított felmondási idő alatt, vagyis hat hónapon belül el tudott helyezkedni. Az ezt követően további hat hónapig járó elhelyezkedési támogatást ily módon kevesebben vették igénybe. (Az elhelyezkedési támogatás folyósítását 1987-ben 77, 1988—ban 959 személy esetében hagyták jóvá.) Szórvá- nyosan fordult csak elő, hogy a támogatott személyek elhelyezkedéséhez a folyósítás időtar—
tama sem bizonyult elégségesnek. A továbbiakban az egységes munkanélküli segélyezés rend- szere jelentheti a hosszabb távra szóló rendezés alapját. A munkanélküli segélyek folyósítása a 114/1988. MT rendelet alapján már 1989 januárjában megkezdődött.
A munkáltatók a szerkezetváltással és korszerűsítéssel kapcsolatos célkitűzések megva- lósítása érdekében 1987 elejétől a korábbinál nagyobb mértékben éltek a munkaviszonyban állók részére nyújtható átképzési támogatás lehetőségével. Ilyen támogatásban 1987 folya- mán kereken 13 000, 1988-ban 15 000 fő részesült. A szakképzettséggel nem rendelkezők el- helyezkedési gondjainak enyhítése érdekében még 1987-ben egyes területeken megszervezték a közhasznú munkavégzés rendszerét. Ennek keretében 1988-ban átlagosan mintegy 2200 fő foglalkoztatását biztosították. A közhasznú munkavégzés csak ideiglenes megoldást jelent- het. Az e rendszerben foglalkoztatott dolgozók körében a fluktuáció az eddigi információk szerint is rendkívül nagy mértékű volt.
A foglalkoztatáspolitika gondjainak enyhítését célozta a korengedményes nyugdíjazás lehetőségének biztosítása azon nyugdíjkorhatárhoz közel álló dolgozók esetében, akiket az
' Egyes szerzők joggal feltételezik, hogy a munkanélküliség bizonyos formái nem deklarált módon korábban is létez- tek, és az említetteknél nagyobb arányt is lehetségesnek tartanak. Lásd például Ferge Zsuzsa: Teljes foglalkoztatás—foglal- koztatáspolitika—munkanélküliség c. tanulmányát (Valóság. 1988. évi 6. sz. 19—31. old.).
FOGLALKOZTATÁS És MUNKAERÖPIAC 557 átszervezés vagy felszámolás érint, de koruknál fogva elhelyezkedni vagy átképzésbe bekap- csolódni már nem tudnak. Ilyen cimen 1988-ban kereken 2600 munkavállaló korengedmé- nyes nyugdijazására került sor, akiknek jelentős része esetében a korengedmény a két évet is meghaladta. Az egyes területeken jelentkező elhelyezkedési nehézségek áthidalásában fon- tos szerep jut a munkahelyteremtő beruházások támogatásának. Hatását tekintve ma még kevéssé értékelhető intézkedés az újrakezdési kölcsön bevezetése, mely a munka nélkül mara- dók magántevékenységéhez nyújt segítséget. (1988—ban több mint 300 fő részére tették lehe—
tővé az újrakezdési kölcsön felvételét.)
A, munkaerőpiacon jelentkező feszültségek mérséklésére -— mint e távolról sem teljes fel- sorolásból is látható —- a foglalkoztatáspolitikai eszközök alkalmazásának differenciált rend- szere jött létre.5 Az ,,eszköztár" gazdagságával szemben feltűnik, hogy annak lehetőségét az eddigiek során viszonylag szerény mértékben aknázták ki. Ennek az ellentmondásnak a fő oka — minden valószínűség szerint — a gazdasági szerkezetváltás folyamatainak a lassúságában kereshető. Ily módon ugyanis a szerkezetváltással összefüggő feszültségek -- amelyek megol- dását e rendszer szolgálni hivatott —— a vártnál szintén kevésbé éles formában törtek fel- színre.
A FOGLALKOZTATOTTSÁG STRUKTÚRÁJÁNAK ALAKULÁSA
A foglalkoztatottak összetételének különböző komponenesek szerinti változása makro—
szinten jelzi a gazdasági szerkezet átalakulásával kapcsolatosan végbemenő egyes fontosabb folyamatok irányát és intenzitását. A struktúraváltás előbbiekben már érintett kérdését tehát a foglalkoztatottság szerkezetére vonatkozó ismeretek fényében is vizsgálhatjuk. A vizsgálat itt alapvetően két fő rendező elvre, a szervezetre és a tevékenységre épülhet. Ezeken belül ter- mészetesen minőségi ismérvek (mint például szakképzettség, iskolázottság) is szerepelhetnek.
A szervezeti struktúra tekintetében az átrendeződés egyik legfontosabb jellemzője az anyagi ágak visszaszorulása. Ezekben az ágakban 1981 és 1988 között több mint 300 000 fő—
vel (7,5 százalékkal) esett vissza a dolgozók létszáma. E folyamat újabban felgyorsult: az év—
tized első felében évente átlagosanr42 000, az 1986-1987. évek folyamán viszont 52 000 főt kitevő csökkenés mutatkozott. Az anyagi [ágakban aktív kereső tevékenységet folytatók együttes aránya a népgazdaságon belül az 1980-as évek eleje óta négy százalékponttal csök- kent (82 százalékról 78 százalékra). A vázolt alaptendencia önmagában is lényeges szerkezeti átalakulásról tanúskodik, további útbaigazítást ad azonban, ha megvizsgáljuk, hogy a nagy- mértékű lemorzsolódás elsősorban mely ágakban ment végbe. Itt mindenekelőtt a mezőgaz- daságban és erdőgazdálkodásban, valamint az iparban lezajló folyamatokat kell kiemelni.
A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás területén főállásban dolgozók állományának csök- kenése lényegében hosszú távon érvényesülő trendként értelmezhető. Ez egyedül az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején tört meg, amikor néhány évig ellentétes irányzat jelent—
kezett. Az elmúlt évtized második felében ugyanis fokozatosan mérséklődött, majd gyakorla- tilag megszűnt a mezőgazdaságból más népgazdasági, ágakba — elsősorban az iparba és az épitőiparba — irányuló tömeges eláramlás, sőt átmenetileg beáramlás, illetve visszaáramlás is jelentkezett. E változásban szerepet játszott a mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági mun- katerületek között korábban meglevő jövedelemkülönbségek kiegyenlítődése, valamint az a tény, hogy a melléküzemágak bizonyos ideig növekvő jelentőségével kapcsolatban az ága- zaton belüli átrétegződés került előtérbe. 1983-tól kezdve azonban folytatódott, majd 1984 után kifejezetten felerősödött a korábbi tendencia. Az újabb ,,fordulat" egyrészt visszatérést jelentett a műszaki—gazdasági fejlődéssel kapcsolatban távlatban szükségszerűen érvényesülő
' Az eszközök alkalmazására, illetve azok számszerű hatására nézve lásd bővebben: dr. Braun Judit—dr. Rodák Margit: Munkapiaci szolgáltatás — munkapiaci információk avagy hány munkanélküli is van Magyarországon? Munkaügyi Szemle. 1988. évi 9. az. 23—26. old., valamint Vincze Éva: A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer működésének tapasztala- tairól. Munkaügyi Szemle. 1988. évi 11. sz. 7—10. old.
5 5 8 DR. FÓTI JÁNOS folyamathoz, másrészt tükrözte a melléküzemágak tevékenységének korlátozását, valamint a mezőgazdasági nagyüzemek jelentős hányadának kedvezőtlenebbé váló gazdasági pozi- cióját. 1988-ra a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás összességében 146 000 fővel (13,8 szá- zalékkal) kevesebb dolgozót foglalkoztatott, mint az évtized elején. A csökkenés még szem- betűnőbb, ha — az említettek miatt — csak az 1983 és 1988 közötti időszakot vizsgáljuk. Az utóbbi ötéves periódusban ugyanis az e népgazdasági ágban aktív kereső tevékenységet folytatók állománya 171 000 fővel (15,8 százalékkal), évi átlagban 34 000 fővel csökkent.
Ennek megfelelően arányuk is módosult: az l980-as évek elején észlelt emelkedés után az utolsó öt évben 3 százalékponttal 18,8 százalékra süllyedt. (Tevékenységi szemléleten alapuló vizsgálatnál — mint a továbbiakban kitűnik—ennél még jóval alacsonyabb arányhoz jutunk.)
Az iparban az évtized kezdete óta gyakorlatilag folyamatos volt a lemorzsolódás: a dol- gozók létszáma kereken 150 000 fővel (9,1 százalékkal), évi átlagban több mint 21 OOO-rel csökkent. Ennek túlnyomó része a könnyűiparban és a gépiparban jelentkezett. Az aktív ke—
resők száma az iparhoz tartozó néhány más ágazatban is visszaesett. Folyamatos növekedés csak a villamosenergia-ipar és az élelmiszeripar területén mutatkozott, míg a vegyiparban a munkavállalók állománya lényegében változatlan maradt. Az építőiparban az állami lakás- építkezések és beruházások visszafogása miatt az 1981—1986. évek folyamán szintén csökke- nő tendencia érvényesült, csak 1987-ben adódott kisebb, mintegy 4000 főt kitevő növekedés.
Az építőipar területén foglalkoztatott aktív keresők száma azonbanezt figyelembe véve is lé- nyegesen, 12 százalékkal maradt az 1981. évi színvonal alatt. Az ipar és az építőiparrovására hosszabb távon végbemenő strukturális eltolódást jelzi, hogy e két népgazdasági ág aktív ke- resőinek együttes aránya 1988 elején 38,0 százalék volt, szemben a 7 évvel korábbi 40,7 szá- zalékkal. Az anyagi szférába tartozó többi nem mezőgazdasági ág közül a közlekedésben mérsékelt csökkenés, a posta és távközlésben, a kereskedelemben, a vízgazdálkodásban és az egyéb anyagi tevékenységek területén pedig kisebb növekedés jelentkezett.
A gazdasági—társadalmi fejlődés szükségszerű következményeként már az 1970-es évek elejétől növekedett a nem anyagi szféra — elsősorban az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás — szerepe. Ez a körülmény szükségessé tette a jellegüknél fogva erősen munkaerő- igényes szolgáltatási tevékenységekben foglalkoztatottak létszámának bővítését. A nem anyagi ágakban a szolgáltatások fejlesztése miatt jelentkező többletmunkaerő-szükséglet fe- dezetét csak részben biztosíthatta, hogy az első ízben munkát vállalóviszonylag kis létszámú fiatalság a korábbinál fokozottabban törekedett a tercier jellegű ágakban való elhelyezkedés- re. A létszámigény jelentős hányadát tehát a más népgazdasági ágakból — elsősorban az ipar- ból és az épitőiparból — a szolgáltatási szféra felé irányuló munkaerőmozgás fedezte. A nem anyagi ágakban együttesen 1988 elején 137 000 fővel (152 százalékkal) többen dolgoztak, mint hét évvel korábban. A növekedés ezen belül az 1981—1986. évek folyamán jelentős volt:
évente átlagosan közel 21 000 főt tett ki. Az 1987. évben ennélmérsékeltebb, 14 000 főt ki- tevő gyarapodás jelentkezett. Az egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatások területén ugyanis - amelyek 1986-ig a növekedést erősen meghatározták -— e folyamat egyelőre nem folytatódott. Ezért az oktatás és az egészségügy munkaerő-ellátásával kapcsolatos gondok éleződtek.
Egyes jelzésekből arra következtethetünk, hogy a pedagógus pálya és bizonyosegészség- ügyi munkaterületek elhagyására irányuló törekvések -— főleg a személyi jövedelemadó beve- zetésével összefüggésben jelentkező aggodalmak miatt — az 1987. év utolsó hónapjaiban fel- erősödtek. (Elég itt csupán az oktatás vonatkozásában a túlóradíjak, az egészségügy területén az ügyeleti dijak problémáira utalnunk, amelyek 1988-ban a személyi jövedelemadó-rend- sze'r bevezetése után széles körben kifejezésre jutottak.)
. Egészében véve megállapítható azonban, hogy az 1980-as évek folyamán a szolgáltatá- sok jelentősége — a foglalkoztatottság szemszögéből vizsgálva — növekedett. 100 dolgozó kö- zül a szorosan vett nem anyagi ágak területén 22, az anyagi szolgáltatásokat is magában fog-
FOGLALKOZTATÁS És MUNKAERÓPIAC 559 laló teljes tercier szférában pedig 43 folytat kereső tevékenységet. Az évtized elejéhez képest az előbbi mutató kereken 4 százalékpontos, az utóbbi pedig 5 százalékpontos növekedést jelez.
5. tábla Az aktív keresők népgazdasági ágak szerint
Aktív keresők 1988-ban .
Ágazat száma (ezer fő) megoszlása (százalék) "5.213?
' 1981 t 1986 1 1988 1981 [ 1986 [ 1988 ha"
Ipar ... 1647,5 ' 1536,5 1497,2 32,9 31,4 l 30,9 90,9
Épitőipar ... 392,6 347,5 345,4 7,8 7,1 7,1 88,0
Közlekedés ... 333,3 328,2 323,5 6,7 6,7 6,7 97,l
Posta és távközlés 67,0 72,3 76,5 13 1,5 1,6 114,2
Kereskedelem . . . . 488,6 508,8 519,7 9,8 10,4 10,7 106,4
Vízgazdálkodás . . . 76,6 78,7 79,6 1,5 1,6 1,6 103,9
Egyéb anyagi tevé—
kenység ... 46,5 48,6 49,5 09 1',0 l,0 106,5
Nem anyagi ágak
együtt ... 904,7 985,7 1041 ,9 18,0 20,1 21 ,6 115,2 Ebből:
Személyi és gaz- dasági szogál—
tatás ... 155,9 l73,0 187,2 3,1 3,5 3,9 120,1
Egészségügyi, szociális és kulturális szol-
gáltatás ... 527,0 583,8 ; 608,7 10,5 , 11,9 12,6 115,5 Nem mezőgazda-
sági ágak
együtt ... 3956,8 3906,3 3933,3 78,9 79,8 81,2 99,4 Mezőgazdaság és
erdőgazdálko-
dás ... 1057,7 9862 911,5 21,1 20,2 18,8 86,2
Összesen ... 5014,5 4892,5 4844,8 100,0 100,0 100,0 96,6 Ebből anyagi
ágak ... 4109,8 3906,8 3802,9 82,0 79,9 78,4 92,5
A makrostrukturális változások iránya tehát hosszabb távon a korszerűsödés felé mu- tat, és lényegében megfelel a nemzetközi tendenciáknak. Az átrendeződés folyamata azonban nem teljesen mentes bizonyos belső ellentmondásoktól, és üteme már az eddigiek során sem mutatkozott elégségesnek, különösen ha figyelembe vesszük a viszonylagos elmaradottság enyhítésével kapcsolatos igényeket. Az újabban tapasztalt jelekből - például az adórendszer hatásával kapcsolatban említettekből - itélve pedig fennáll e folyamat lefékeződésének veszé- lye. A költségvetési kiadások kényszerű visszafogása egészében nyilvánvalóan hátrányos az egészségügyi, kulturális ellátás körébe tartozó tevékenységek bővítése szempontjából.
A szolgáltatások fejlesztésének követelményeként jelentkező többletlétszámot sokáig nagyrészt a viszonylag bőséges női munkaerő-utánpótlás fedezte. Az ágazatok többségére
— főleg a kereskedelemben és a nem anyagi szféra területén — az l980-as évek első felében még a nők arányának mérsékelt növekedése volt a jellemző. Az elmúlt két évben viszont
—- összhangban a népgazdasági szinten is észlelt folyamattal — e tendencia számos ágazatban módosult. Néhány fontosabb népgazdasági ágban 1986—1987 folyamán a női aktív keresők
560 DR. FÓTI JÁNOS
hányada csökkent vagy alig változott. Növekedés legutóbb csak egyes, foglalkoztatási szem- pontból kevésbé jelentős ágazatokban (például a közlekedésben és a vízgazdálkodáSban) jelentkezett.
A szervezeti összetétellel kapcsolatban röviden még két kérdés érdemel említést. Az egyik az ún. ,,kisszervezetek" megjelenése és szerepe az átrendeződés folyamatában, a másik a magánvállalkozások átértékeléséből adódó változás. A kisebb, rugalmasabb szervezeti for- mák létrehozására gyakorlatilag 1982—től nyílik lehetőség. A szocialista szektorhoz kapcso- lódó, de más vállalatoktól független kisszervezetek (kisvállalatok, kisszövetkezetek, ipari szolgáltató szövetkezeti szakCSoportok) keretében foglalköztatottak aránya eleinte egészen elenyészővolt; a későbbiekben fokozatosan növekedett. A fejlődés két forrásból táplálko- zott: egyrészt teljesen új egységek alakultak, másrészt nagyobb gazdasági egységek kisebbek- re váltak szét, l988-ig közel háromezer. Az 1988. év folyamán további több száz kisi- szervezet jött létre a népgazdaság különböző területein. Ez a szám tekintélyesnek látszik, de figyelembe kell venni, hogy éppen az új tipusú szervezetek jellegzetességéből következően a dolgozók átlaglétszáma viszonylag alacsony. Az említett körbe sorolható munkáltatók ily * módon a szocialista szektor munkavállalóinak 5—6 százalékát foglalkoztatják. Egyes nép;
gazdasági ágakban — mint például az iparban és főleg az építőiparban - az arányok ennél ked- vezőbbek ugyan, mégsem lehet azt állítani, hogy a kisszervezetekben rejlő lehetőségeket ma- radéktalanul kiaknáztuk volna. A kisebb, tehát rugalmasabb, a piaci viszonyokhozvaló' al- kalmazkodásra inkább hajlamos szervezetek további térhódítása mindenesetre a kívánatos szerkezetváltást lényeges mértékben előmozdíthatja.
A magánvállalkozással szemben évtizedeken keresztül érvényesített korlátozások, hátrá- nyos megkülönböztetést jelentő intézkedések feloldását, a ,,szektorsemlegesség" elvének al- kalmazására irányuló kezdeti törekvéseket jelzi, hogy a magánszektor aránya 1982 óta foko- zatos növekedést mutat: az 1981. évi 3,6 százalékkal szemben 1986 elején 5,l, 1988 elején pedig 6,1 százalékot tett ki. E folyamatban szerepet játszottak olyan tényezők, mint például a magánszemélyek által létrehozott gazdasági munkaközösségek, polgári jogi társaságok megjelenése, a magántaxik forgalomba állítása, a magánpanziók, éttermek stb. megnyitása.
Mindez azonban egyelőre még alapvetően nem módosította a szektor szerinti összetételt.
Az aktív keresők nagy többsége fő tevékenységét továbbra is a szocialista szektorban, ezen belül az állami szektorban folytatja. Az állami szektor aktív keresőinek aránya az 1980-es évek eleje óta lényegében állandó (70—71 százalék között ingadozik). A szövetkezeti szektor- ban dolgozók hányada 1981 óta 2 százalékponttal, ezen belül az elmúlt két év során-1 szá- zalékponttal csökkent. Az ok itt elsősorban a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél fog- lalkoztatottak számának folyamatos visszaesése.
, 6. tábla Az [aktív keresők társadalmi szektor szerint
Az aktív keresők aránya az
Társadalmi szektor 1981. t 1986. [ 1987. ] 1988.
* évben (százalék)
Szocialista szektor . . . 96,4 ! 94,9 94,6 93,9
Ebből:- . ' .
állami ... 70,9 70, 5 70,8 70,4 szövetkezeti* ... 25,5 24,4 23,8 23,5
' 3,6 5,1 5,4 6,1 ' '
Ma gánszektor ...
, , ,
_ Összesen 100,0 ! 100,0 1 100,0 100,0. :
!
* A kisegítő gazdaságokban dolgozó segítő családtagokkal együtt.
FOGLALKOZTATÁS És MUNKAERÓPIAC 561 Az 1988-ban elfogadott társasági törvény — mint ismeretes - megteremti az alapot a kor- , szerű társasági formák létrejöttéhez, az üzleti szempontokat követő tőkeáramláshoz, a kü- lönböző tulajdonformák közötti együttműködéshez. E törvény alkalmazása a vállalkozások előtt új perspektívákat nyit meg, és egyúttal messzemenően szolgálja a strukturális átalakulás folyamatát.
A tevékenységi struktúra a legátfogóbban a tevékenységi főcsoportok alapján értékel- hető, amelyek képet adnak a fizikai, illetve a szellemi foglalkozást folytatók arányáról. A szo- cialista szektor aktív keresőinek összetételét vizsgálva, e két főcsoport szerint megállapítható, hogy a huzamosabb idő óta észlelhető tendencia folytatásaként további mérsékelt eltolódás mentvvégbe a szellemi foglalkozásúak javára. A szellemi dolgozók aránya 1988 elején a két évvel korábbinál kereken 1 százalékponttal, az 1981. évinél pedig 3 százalékponttal volt ma- gasabb. Meg kell azonban jegyezni, hogy az arány növekedése újabban már nem jelent ér- demleges számszerű gyarapodást, sőt 1987 folyamán a szellemi foglalkozású aktív keresők száma némileg (O,6 százalékkal) visszaesett.
7. tábla
A szocialista szektor aktív keresó'ínek összetétele tevékenységi főcsoport szerint
1988-ban az
1981. 1986. 1987. 1988. ——————————————-——————
Tevékenységi főcsoport ! 1981. [ 1986. 1987.
évben (százalék) évi százalékában
Fizikai foglalko— ' '
zású ... 71,8 69,9 69,3 69,0 90,5 96,7 98,1
Szellemi foglalko—
zású ... 28,2 30,1 30,7 31,0 103,5 100,9 99,4
Összesen 100,0 ] 100,0 100,o li 100,0 94,1 98,0 ! 98,5
Megjegyzés: a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) 1985-től érvényes csoportosításai szerint szá- mított adatok alapján.
8. tábla A fizikai foglalkozású aktív keresők foglalkozási főcsoport szerint
A fizikai foggggzzáítí Étiv keresők 1988-ban az
Foslalkomi főcsoport 1981. 1986. 1988. 1981. 1986.
évben (százalék) évi százalékában
Ipari ... 36,4 37,4 37,6 93,5 97,4
Építőipari ... 9,8 9,4 9,7 89,2 99,5
Mezőgazdasági ... 9,6 8,3 7,5 70,0 86,6
Közlekedési, posta és távközlési ... 7,6 7,3 7,3 87,2 97,9 Kereskedelmi és vendéglátóipari ... 6,0 6,5 6,7 101,6 100,9 Vízgazdálkodási, egészségügyi és szolgál—
tatási ... 3,5 4,0 4,2 107,1 100,5 Anyagmozgatógép-kezelő, árukezelő . . . 3,4 4,1 4,3 115,0 101,3 Egyéb fizikai (mezőgazdasági szakképzet- '
lennel együtt) ... 23,7 23,0 22,7 90,3 95,3 '
Összesen 100,o mao 100,0 75,5' * 949
Megjegyzés: a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) l985-tól érvényes csoportosításai szerint szá-
mított adatok alapján. *
36
562 DR. FÓTI ni!—tos:
A fizikai dolgozók körén belül tovább csökkent az ipari, építőipari, mezőgazdasági, közlekedési, postai és távközlési foglalkozásúak, valamint a képzettséget, betanulást nem igénylő egyéb fizikai munkakörben dolgozók állománya. Különösen nagy mértékben — 1981' óta 30 százalékkal, 1986 óta több mint 13 számlákkal — esett vissza a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak csoportja. Ez jelzi a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás területén a tulajdon- képpeni mezőgazdasági munkát fő tevékenységben végzők hátrányára végbemenő eltolódást.
Számszerű gyarapodás csak a kereskedelmi és vendéglátóipari, vízgazdálkodási, egészségügyi és szolgáltatási foglalkozásúaknál, vagyis a tercier jellegű, illetve a nem anyagi szférához kö—
tődő tevékenységeknél, valamint az anyagmozgatógép-kezelőknél és árukezelőknél jelentke- zett. A szervezeti struktúránál ismertetett alaptendencia a fizikai dolgozók foglalkozási ösz—
szetételének alakulásán keresztül ily módon szintén nyomon követhető.
A fizikai dolgozók összetétele szakképzettség szerinti vetületben is vizsgálható. Meg kell jegyezni, hogy a legnépesebb csoportot már az l980-as évek elején is a szakmunkások alkot- ták, akiknek aránya azóta tovább növekedett (az 1981. évi 42,6 százalékkal szemben 1988- ban 45,4 százalék volt). A betanított munkások hányada ugyanakkor nem mutatott lényeges változást: 38—39 százalék között ingadozott. A segédmunkások szerepe fokozatosan csök- kent: 1981-ben a fizxkai dolgozóknak még közel egyötöde (19,0 százaléka), 1988-ban már csak egyhatoda (16,6százaléka) tartozott e kategóriába. A formális besorolást természetesen hiba lenne túlértékelni, de általánosságban valószínűsíthető, hogy ezek a minőségi összeté- telek némi javulás elemeit is magukban hordozzák.
A szellemi dolgozók foglalkozási főcsoportjai közül 1981 óta kettőnek, az igazgatási, gazdasági, valamint az egészségügyi és kulturálls foglalkozásúaknak a száma folyamatosan növekedett, a számviteli, ügyviteli kategóriába tartozóké - huzamosabb ideig tartó visszaesés után — újabban ismét emelkedett. A műszaki foglalkozásúak csoportjánál ezzel szemben tar—
tósnak mutatkozott az l980-as évek elején megindult csökkenési folyamat. A műszaki dol- gozók létszáma 1988 elején 18 000 fővel (5,6 százalékkal) volt alacsonyabb, mint 1981-ben.
E tendencia alapvetően összefügg a műszaki szakemberek iránti igényeknek — a struktúravál- tással csak részben magyarázható -— csökkenésével, valamint egyes műszaki tevékenységek viszonylagosan is kedvezőtlen anyagi elismerésével, presztízsveszteségével.
9. tábla
A szellemi foglalkozású aktív keresők fogla—[kozási főcsoport szerint _
A 11 ' f l lk á '
aktívslzceergálőic emigosglzásíuaz 19884)" az
Foslalkomi főcsoport 1981. % 1986. 1988. 1981. 1986.
évben (százalék) évi százalékában
l ' l ' '
Műszaki ... 24,1 ' 22,7 22,0 94,4 97,9 Igazgatási, gazdasági . . . . 27,9 29,2 29,2 108,3 lOO,8 Egészségügyi, kulturális . . 21,6 23,4 23.7 ll3,7 102,2 Számviteli, ügyviteli ... ! 26,4 24,7 , 25,l 98.4 , 102,6
1
Összesen 100,0 ) 100,o ! 100,o 1035 § 100,9
! i i
Megjegyzés: a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) 1985-től érvényes csoportosításai szerint számított adatok alapján.
A szellemi dolgozók foglalkozási főcsoport szerinti összetétele az ismertetett folyamato—
eredményeként módosult: a többséget (52,9%) ma már —— ellentétben az 1981. évi állapottal - az igazgatási, gazdasági, valamint az egészségügyi és kulturális tevékenységet folytatók alk kotják. A struktúra változása bizonyos mértékig jelzi a megnövekedett szakemberigényt,
wit—7
FOGLALKOZTATÁS ÉsleUNKAERÓPIAC 563
mely az egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatások, az oktatás területén, valamint a gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítésével kapcsolatban jelentkezik. A szolgáltatási szféra megnövekedett szerepe tehát a szellemi dolgozók összetételében is kifejezésre jut.
A fejlődés természetesen a szellemi munkaterületeken is összefügg az ott dolgozók szak- képzettségével, iskolázottságával. Meghatározó jelentőségű tényező emellett, hogy a megszer- zett szaktudás, ismeretanyag hasznosítására milyen mértékben nyílik lehetőség. Az 1980. évi népszámlálás és az 1984. évi mikrocenzus adatai egyértelműen arra vallanak, hogy a szellemi foglalkozású aktív keresők iskolázottság szerinti összetételének javulása az 1980-as években folytatódott. Önmagában sokat mond az a körülmény, hogy a két összeírás között eltelt nem egészen öt év alatt (1980. január l-jétől 1984. október 1—jéig) a befejezett egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkező szellemi dolgozók aránya közel 4 százalékponttal (28,3 százalékról 32,1 százalékra) emelkedett. A folyamatos statisztika nem teljes körű adatai azóta további növekedést jeleznek. A szellemi rétegbe tartozóknak ily módon jelenleg már több mint egy—
harmada a ,,diplomások", az általános szóhasználat szerint vett értelmiség körébe sorolható.
A kedvező irányú folyamat döntően a generációs váltás javára írható, ugyanis a munkába lépő fiatalok iskolázottsága jóval magasabb színvonalú, mint a nyugdíjba vonulóké. Az isko- lázottsági szint javulásában — bár a korábbinál kisebb mértékben - a munka mellett (esti vagy levelező tagozaton) megszerzett képzettség is szerepet játszik.
Kevésbé kedvező a kép, ha a szakképzettség hasznosítását értékeljük, vagyis az ún.
,,kongruencia-vizsgálatok" alapján arra a kérdésre keresünk választ, hogy a dolgozó által betöltött munkakör mennyiben felel meg a képzettség szintjének és irányának. A legátfogóbb számításokat ezzel a kérdéssel kapcsolatban a népszámlálások alapján, illetve újabban az 1984. évi mikrocenzus alkalmával végezték. Az 1984. évi eredmények szerint a felsőfokú képzettségű szakembereknek meglehetősen jelentős rétege szakképzettségét egyáltalán nem vagy csak részlegesen hasznosítja.
A befejezett felsőfokú végzettséggel rendelkező aktív keresők 71 százaléka esetében lehe- tett csak a szakképzettség és a munkakör teljes egyezőségét (kongruenciáját) megállapítani.
A fennmaradó 29 százalék tekintélyes létszámot, mintegy 140 000 főt takar. A szakemberek különböző csoportjainál a kongruencia mutatója tág határok között ingadozott: a felsőfokú egészségügyi végzettségűeknél például csaknem általános (96 százalékos) egyezőség mutatko—
zott, mig a mezőgazdasági, kereskedelmi, oktatási, közművelődési oklevéllel rendelkezőknek kevesebb mint kétharmad része hasznosította szakképzettségét. Aligha szorul bizonyításra, hogy a kongruencia alacsony szintje az érintett tevékenységek alacsony presztízsét jelzi, és ha- tékonyságát hátrányosan befolyásolhatja. 1984 óta újabb hasonlóan átfogó felmérési adat nem áll rendelkezésre. Kedvező irányú változás feltételezésére azonban nincs alapunk, sőt a kereseti viszonyok alakulása, egyes értelmiségi pályák presztízsének romlása, továbbá a felsőoktatási intézményekből kilépő pályakezdők elhelyezkedési problémái miatt egyes szakterületeken inkább a kongruencia színvonalának a csökkenésére kell következtetnünk.
*
Az 1980-es években jellemző munkaerőhelyzet alakulásának főbb sajátosságait átte—
kintve megállapítható, hogy a régi extenzív fejlődési pálya végképpen lezárult. Nem mutat- hatók ki azonban egyértelműen a jelen és főleg a jövő igényeinek megfelelő új, valóban mély- reható változási folyamatok. A munkaerőpiacon egyelőre kevéssé érzékelhetők a radikális szerkezetváltással, a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodással szükségképpen együtt járó fe—
szültségek. Ezt bizonyítja, hogy a levezetésük érdekében életre hívott foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer igénybevétele eddig mérsékelt volt. Paradoxonnak tűnhet talán, ha a feszült- ségeket keveseljük. Nyilvánvaló azonban, hogy itt a kívánt és várt fejlődés nem kellő inten- Zitásáról van szó. Nagy vonalakban megfigyelhető ugyan a foglalkoztatottság szerkezetének ' bizonyos korszerűsödése, a folyamat azonban lassú és ellentmondásokkal terhelt. Általános-
%"
564 DR. FÓTI: FOGLALKOZTATÁS És MUNKAERÓPIM':
ságban is fennáll az a szervezeti változásokkal kapcsolatban már jelzett veszély, hogy a ren—
delkezésre álló eszközök szűkössége éppen azon területeken— az oktatásban, a tudományos kutatásban, az egészségügyi és szociális ellátásban stb.— korlátozza a fejlődést, ahol a struktú- ra korszerűsödése azt leginkább megkívánná.
A struktúraváltás, fejlődésünk új pályára állítása nagyrészt előttünk álló feladat. A kö—
vetkező évek adnak majd választ arra a kérdésre, hogy ezt mennyire sikerül megoldani, és a munkaerőre háruló következményeket milyen mértékben lehet a foglalkoztatáspolitlkal esz—
közrendszer alkalmazása útján kivédeni, illetve enyhiteni.
IRODALOM
1318 Blgszőrményi Ferenc—Tóth László: Teljes és hatékony foglalkoztatás? Közgazdasági Szemle. 1983. évi 11. sz. 13l2—
. o .
62 lfazekas Károly—Költő János: Elbocsátások, munkanélküliség, állami gondoskodás. Valóság. 1985. évi 11. sz. 54- . o .
Dr. Fóti János: Az aktív keresők állományának foglalkozási szerkezete az elmúlt negyedszázad folyamán. Munka- ügyi Szemle. 1987. évi 5. sz. 1—7. old.
Munkácsy Ferenc: A gazdasági szerkezetátalakítás népesedési feltételei Magyarországon. Közgazdasági Szemle.
1988. évi 9. sz. 1086—1092. old.
Szűcs Zoltán: A diplomások foglalkozási és képzettségi struktúrája közötti eltérések okai. Statisztikai Szemle.
1986. évi 12. sz. 1182—1208. old.
Dr. Tímár János—dr. Adler Judit: Munkaerő-kapacitás — munkaerő-felhasználás — foglalkoztatáspolitika, 1949—1984.
Munkaügyi Szemle. 1985. évi 4. sz. 1— 15. old.
Vincze Éva: A nők foglalkoztatása maésholnap. Munkaügyi Szemle. 1988. évi 6. sz 1—4. old.
Dr. Vukovich György: A főbb társadalmi folyamatok, 1981— 1985. Statisztikai Szemle. 1986. évi 11. sz. 1053—1064.
old., 12. sz. 1165—1181. old.
TÁRGYSZÓ: Foglalkoztatottság. Munkaerő-gazdálkodás.
PEBIOME
Aarop nonpoőno uanaraer maMHKy menennocm n cocrana paőotteü cum !! nosneücraylo- nme Ha nee neMorpatbuxo—axouomecme nponeocu.
B paanene o xoauücraemroü lleHTCJ'Ibl-IOCTK aBTOp uoxaamae'r ypoaem, smrocm nyreM yaera oőmero mene samm ueacnonepon u arcrmmmx camonea'reimam.
Hocne nanomemm umxaropon cnpoca u npewroxceimu B omomeimü paőoaeü cimu anrop ocranamnaercn Ha mamammeü B nocnezmee Bpeivm őespaőormie. I'Ipousnoxm-r norm-my nari:
ouemcy mcnemrocm Hezanmsrx mm, HO menaronmx noe-rynnrb Ha paőory.
B ornemsme paanene paccmarpnaaer vuamenemm B c'rpyxrype 3anxrocm, cnatrana B opramx- saimomroü (orpacneeoiá) rpynrmpomce, a aareM npocnencmaaer namerme crpyxrypm nem-ens- neem.
SUMMARY
The study shows in detail the changes in labour force and the underlying demographic and economic processes.
In the Chapter dealing with economic activity the author describes the employment level, tak- ing into account the total number of active earners and pensioners with employment.
Having discussed the characteristics of supply and demand for manpower the author refers also to unemployment presenting itself recently. He makes an attempt to estimate the number of persons being actually unemployed but looking for job.
A separate chapter analyses the changes in the employment structure, first by organizations (branches), then follows up the activity structure undergoing transformation.
