A FIATALOK SPORTOLÁSI SZOKÁSAI
DR. LAKATOS MIKLÓS—DR. UJVÁRI JÓZSEF
A fiatalok sportolási szokásai tükrözik az egész társadalom sporttal kapcsolatos maga—
tartását. Miközben a sportolás, a testedzés mint pozitív érték széles körben megjelent és el- fogadottá vált, ugyanakkor az emberek — s közöttük a hatalok — mindennapi tevékenységé- ben ez nem került az őt megillető helyre.
A sport olyan társadalmi szféra, amely azok figyelmét is megérdemli, akik közvetlenül
— tehát ,,főfoglalkozásukkal" — nem kapcsolódnak a területhez. A sport, a testedzés és az if- júság szinte évszázadok — talán évezredek — óta összetartozó fogalmak, e tanulmány azonban elsődlegesen azon a hipotézisen nyugszik, hogy a testedzés és a sport az egyes generációk életének Hatalabb korszakaiban meghatározó jelentőségű, és egyúttal a következő generációk életében is kijelöli a sport helyét. Ugyanis, amennyiben Magyarországon egy-egy generáció
— így a mai tizen-huszonévesek, sőt harmincasok — életéből hiányzik a társadalmi lét, a kul- túra sporttal kapcsolatos része, várhatóan utódaik körében sem lesz olyan fontos és értékes, mint a fejlett országokban.
A fiatalok sportolási szokásait nagymértékben ösztönözheti a család, az iskola és a baráti környezet. Kiemelendő a szülők szerepe, mert a gyermekektől nem lehet elvárni, hogy ön- állóan, teljesen magukra hagyva döntsenek arról, hogy sportol jának-e, s ha igen, akkor mit.
A sportolási szokások — mint a későbbiekben látni fogjuk — társadalmi rétegenként igen kü- lönbözők (az értelmiségen belül például magas a sportolók aránya, így magasabb az értelmi- ségi családból való gyermekek sportolási aktivitása is).
A fiatalok sportolási szokásainak alakításában alapvető az iskola és ezen belüla pedagó- gus, a testnevelő tanár szerepe is. Az aktív általános és középiskolai sportélet befolyásolja az ott tanuló diákok sport és testedzés iránti érdeklődését. így nem véletlen, hogy azon orszá- gokban, ahol a sport ügye az egész társadalom számára vonzó, az elsősorban a fejlett diák- sportnak köszönhető. Hiszen a lakosság és ezen belül a fiatalság sportolási szokásait jelentős mértékben befolyásolják a tárgyi, anyagi feltételek. Ebből a szempontból Magyarország nehéz helyzetben van, mivel a maradékelvű költségvetés miatt nem jut elég pénz a sportte- vékenységek és ezen belül a tömegsport támogatására. Hiába ösztönzi a fiatalokat a családi környezet, a pedagógus, ha nincs a sporttevékenységre alkalmas pálya, uszoda stb. Abból adódóan, hogy a falusi lakosságnak sokkal kevesebb lehetősége van sportolni, mint a váro- sokban lakóknak, igen eltérők a falun és városon lakók sportolási szokásai.
A sport, a testnevelés makroadatai (a különböző sportlétesítmények száma, az egyesüle—
tekben sportolók vagy az egyes kampányszerű mozgalmakban részt vevők száma) nem te- kinthetők objektív mutatóknak, ugyanis az olimpiai ötpróbákon, munkahelyi és falusi spartakiádon részt vevők általában nem végeznek rendszeres testmozgást, számukból nem tudjuk meg, hogy mekkora a rendszeresen sportolók, de legalább valamilyen testmozgást végzők aránya. Arról pedig egyáltalán nem tájékoztatnak, hogy milyen korúak és/vagy melyik
33 4 DR. LAKATOS MIKLÓS—DR. UJVÁRI JÓZSEF
társadalmi csoportba tartoznak, milyen körülmények között sportolnak; s ha nem sportol- nak, akkor az elsődlegesen mivel magyarázható.
E kérdéseket csak egy lakossági kikérdezésen alapuló empirikus vizsgálat eredményei válaszolhatják meg. A Központi Statisztikai Hivatal 1986-ban ezt kísérelte meg, e felvétel főbb eredményeit ismertetjük tanulmányunkban.
AZ EGYES IFJÚSÁGI RÉTEGEK SPORTTEVEKENYSÉGENEK MÉRTÉKE
A Központi Statisztikai Hivatalban az 1970-es évek közepén létrehozott Egységes Lakos- sági Adatfelvételi Rendszer (ELAR) keretében hajtottuk végre az ,,Egészségi állapot, 1986"
c. felvételt. (Az ELAR-rendszer egy országosan reprezentativ, körülbelül O,5 százalékos minta, amelyben képviselve van a társadalom minden fontosabb népességcsoportja és területi egysége.) A felvétel egyik fő része a sportolási szokásokkal kapcsolatos kérdéskör. A meg- kérdezettek mind a felvétel időpontjában, mind a korábban végzett sporttevékenységükről számot adhattak oly módon, hogy három—három tevékenységfajtát jelölhettek meg. Felhív—
tuk a figyelmüket arra, hogy ne csak a ,,hagyományos" sporttevékenységeket (úszás, futás, labdarúgás, kézilabda, vívás) jegyezzék be, hanem az egyéb ún. szabadidős tevékenységeket (kirándulást, kocogást, kondicionáló tornát stb.) is, vagyis minden olyan tevékenységet je- löljenek meg, amely testedzésnek, sportolásnak minősíthető. Ugyanakkor kikötöttük, hogy például a séta, a kerti munka stb. nem számít sporttevékenységnek.
Az ifjúság társadalmi rétegződésének vizsgálatában célszerű elkülöníteni az eltartotta- kat — elsősorban a tanulókat — a már dolgozó fiataloktól, ugyanis a dolgozó fiatalok társa- dalmi rétegződése közelít a felnőttekéhez, így esetükben alkalmazhatók az aktív keresők ka- tegóriái (fizikai, szellemi foglalkozás, szak— és segédmunkás stb.).
A sportolás motivációjában — mint korábban említettük —- jelentős különbség van a fiatal felnőttek, a gyermek- és serdülőkorúak között. Ez a különbség jelentkezik a sportolás mér—
tékében és az egyes társadalmi rétegek eltérő sportolási szokásaiban is. Az eltartottak adatait érdemes lenne a szülők társadalmi rétegződése szemszögéből is elemezni, de sajnos ilyen ada- taink nincsenek. A gyermekek társadalmi hovatartozására—mínt a későbbiekben látni fog- juk — az iskolatípusból lehet következteni.
A lakosság sportolási szokásairól — és ezzel összefüggésben életviteléról, életmódjáról ——
sokat tudhatunk meg az aktív kereső társadalmi rétegek adataiból. E rétegek legfőbb és egy- ben legtöbb időt lekötő tevékenysége az újratermelésben való folyamatos és aktív részvétel, és így a sportolási szokásokról szóló adatokkal betekinthetünk a munkaerő újratermelődésé- nek folyamatába. Másként fogalmazva azt vizsgáljuk, hogy ezek az aktív — fiatal aktív — kereső rétegek miként élnek vagy élhetnek, és miként használják ki a rendszeres testedzést és sportot munkaképességük (napi, heti, évi) megújítására: a pihenésre, a felüdülésre, az idegi, üzikai megterhelés elviselésére, a munka- és lakóhelyi ártalmak ellensúlyozására stb.
Ily módon ezen adatok nemcsak az egyének vagy az általuk megjelenített társadalmi rétegek mindennapi reprodukcióját minősítik, hanem magát a társadalmat is, hiszen információt szolgáltatnak arról, hogy a társadalom ténylegesen mekkora jelentőséget tulajdonít a test—
edzésnek és sportnak.
A felnövekvő és tanuló generációk, továbbá a munkából már kikerült nyugdijasok sportolási szokása nem tekinthető tipikusnak. A testedzés és sportolás szempontjából a diá—
kok sajátos helyet foglalnak el a társadalomban, mivel egyrészt ez kötelező tevékenység (testnevelési óra) az iskolában, és ehhez létesítményi, pénzügyi stb. normák is tartoznak, másrészt a tanintézetek — különféle megfontolásokból — hivatalosan ösztönzik és támogatják a szabad időben végzett sportolást. A társadalom tehát a diákoknak előírja a rendszeres test- edzést és sportolást, és ennek teljesítését ellenőrzi is. (Módszertani szempontból meg kell
SPORTOLÁSI szoxÁsox , 335
jegyezni, hogy a felvétel során a diákoknak az iskolai órákon végzett sporttevékenységüket nem kellett bejegyezniük. )
A nyugdíjasok vagy a munkából más módon kikerült inaktív keresők testedzési és sportolási szokásai az életkor és az egészségi állapot miatt nem tipikusak, jóllehet tájékoz—
tatnak az életminőségről, továbbá arról, hogy a munkából visszavonultak miként élnek és élhetnek a testi és szellemi erőnlét fenntartásában, az egészség megőrzésében stb. meghatározó szerepet játszó eszközökkel. (Bár e tanulmány a fiatalokról szól, mégis közlünk néhány jelzés- szerű adatot az időskorúak sportolási szokásairól, abból a megfontolásból, hogy az a sze- mély, aki fiatal korában gondot fordít a testedzésre, valószínűleg idősebb korban is szüksé- gesnek tartja.) Ebből a szempontból utalni kell a gyesen és gyeden lévőkre, akik életkoruknál fogva —— elsősorban a 20—30 évesek — még aktívan sportolhatnak, ezért néhány adatot közlünk e réteg sportolási szokásairól is.
A felvétel idején vagy korábban Magyarország népességének 26 százaléka sportolt.
Ez az arány a fiataloknál magasabb, mint az idősebbeknél. (Például a 20—29 éveseknek 38, a 60 éves és idősebbeknek 11 százaléka sportolt.)AférHaknak 31, a nőknek pedig 19 százaléka tartozott azok közé, akik jelenleg (a felvétel idején) sportolnak, vagy korábban sportoltak.
A fiatalok sportolási szokásait célszerű a jelenlegi sportolásból kiindulva elemezni, ugyanis
—— természetesen — a gyermek- és serdülőkorúaknál alacsony a kizárólag a felvételt megelőző időszakban sportolók aránya. A régebbi sporttevékenységet a jelenlegitől elválasztva főleg az idősebb, felnőtt korosztályok esetében kell vizsgálni, mivel elemzési szempontjaik külön—
böznek. E tanulmány adatai kizárólag a jelenlegi, a felvétel időpontjában végzett sportolástól tájékoztatnak.
Az aktív keresők sportolási szokásai
Az aktív keresőket és az eltartottakat — mint korábban jeleztük — célszerű külön vizs—
gálni, ezért először tekintsük az összes aktív kereső adatait.
1. tábla
Az aktív keresők sportolási szokásai
A A A
A sportoló spoíxgó A sportoló ! spolxgó A sportoló spofáeáló
Társadalmi—foglalkozási csoport összes aktív kereső [' férfiak ! nők aránya (százalék)
Az összes aktív kereső
Szakmunkás ... 1 1,8 88,2 12,8 87,2 7,2 92,8
Betanított munkás ... 4,4 95,6 7,3 92,7 2,l 97,8
Segédmunkás ... 4,7 95, 3 7,7 92,3 1,4 98,6
Értelmiségi* ... 21,9 78,1 25,4 74,6 17,5 82,5 Egyébszellemi ... 12,3 87,7 19,1 80,9 10,4 89, 6
Osszesen ... 10,2 89,8 12,9 87,1 6,8 93, 2
A 15—29 éves aktív kereső
Szakmunkás ... 18,6 81,4 21,7 78,3 8,l 91,9
Betanított munkás ... ll,3 88,7 17,1 82,9 5,0 95,0
Segédmunkás ... 13,1 86,9 16, 5 83, 5 2,7 97,3
Értelmiségi* ... 30,9 69,1 38,1 61,9 25,3 74,7 Egyéb_szellemi ... 16, 9 84, O 27,9 72,1 13,7 86,3 Összesen ... 16, 7 83, 3 21,2 78,8 16,7 83,3
* A vezetővel, irányítóval együtt.
3 36 DR. LAKATOS MIKLÓS—DR. U.!VÁRI JÓZSEF
Az 1. tábla adatai jól mutatják a férfiak és a nők sportolási szokásainak társadalmi—fog- lalkozási csoportra (rétegre) jellemző különbségét. Figyelemre méltó, hogy az értelmiség sporttevékenysége kevésbé tér el a szakmunkás, mint például a segédmunkás rétegétől.
(Az 1. táblában csak összevont társadalmi rétegek szerepelnek, temészetesen az adatok ennél részletesebb bontásban is rendelkezésünkre áltak, így ezekre a további elemzésben
többször hivatkozunk.)
A sportolás gyakorisága a férfiak és a nők esetében igen hasonlít egymáshoz, vagyis azon rétegekben, ahol a sportoló férfiak aránya magas, ott a sportoló nőké is az, és fordítva, ahol a férfiak kevéssé sportolnak, ott a nők is. Ez a különböző társadalmi-foglalkozási cso—
portokra is igaz, így a sportolók aránya például a vezetők, irányítók és értelmiségiek között mind a két nem esetében meghaladja az átlagot. A fizikai foglalkozásúakat mezőgazdasági és nem mezőgazdasági tevékenység szerint csoportosítva azt tapasztaljuk, hogy a sportolók aránya a férfiaknál és a nőknél egyaránt, különösen a mezőgazdasági betanított és segédmun—
kások között alacsony (l-2%). E csoportoknál szinte nem is beszélhetünk sportolástól.
(Itt utalni kell arra, hogy ha az adatokat lakóhely szempontjából vizsgáljuk, akkor ez utóbbi csoport döntő többsége községi lakos, és így ezen adatok egyben az egyes településtípusok lakosságának eltérő sportolási szokásait is mutatják.) A szakmunkások és különösen a közép—
iskolát végzettek sportolási szokásai közelítenek a szellemi dolgozókéhoz, elsősorban az egyéb szellemi foglalkozásúakéhoz. A fizikai és szellemi tevékenységet végzők sportolási szo- kásai közötti különbség kezd eltűnni, viszont ez a változás nem jellemző az értelmiségre és a betanított és segédmunkásokra.
A sportolás és testedzés elterjedtségében meghatározó szerepe van a megkérdezett ne—
mének, ugyanis a férfiak és a nők sportolási szokásai igen különbözők, de ez az összefüggés csak rétegspecifikusan érvényes. Az aktív keresők sportolási szokásainak vizsgálatánál nem lehet teljesen eltekinteni a végzett munka jellegétől. Asportolásról alkotott felfogást, a csa- ládi és baráti környezet, valamint a műveltség meghatározó szerepét már korábban említet—
tük, de nyilvánvalóan nem tekinthetünk el az egyes aktiv kereső rétegek fizikai igénybe—
vétel, munkaidő-kötöttség szerinti helyzetétől. Az értelmiség és a vezető, irányító réteg sportolási szokásaiban is van különbség, például az aktiv kereső vezetőknek 15, az értelmisé- gieknek pedig 25 százaléka sportol. E jelentős különbség kialakulásában szerepet játszhat a vezetők általában kötöttebb munkaideje és ezzel párhuzamosan egyes értelmiségi rétegek — ügyvéd, tudományos kutató stb. — lazább munkaidő—beosztása. Könnyen belátható, hogy a futószalag mellett dolgozó betanított munkások — elsősorban nők — és a többnyire nehéz fizikai munkát végző segédmunkások sportolási szokásait — a fent emlitett szempontoknál ugyan kisebb mértékben — valószinűleg befolyásolják az átlagosnál nehezebb munkakörül- mények. A tisztán mezőgazdasági munkát végzők körében pedig a nehéz fizikai munka mel- lett a szabadban végzett munka a sporttevékenység egyes fajtáit (például temiészetjárás) feleslegessé teszi.
Az aktív keresők életkor szerinti csoportosítása azt az ismert folyamatot szemlélteti, hogy az életkor növekedésével csökken a sporttevékenységet végzők aránya.
Az adatok részletesebb korcsoportok szerinti vizsgálata azt mutatja, hogy a 15—19 éve- sek 22, a 20—29 évesek 16, a 30—34 évesek 12 százaléka végzett valamilyen sporttevékenységet.
A csökkenés mértéke azonban társadalmi rétegenként jelentősen különböző. A sportolók aránya például a l5——29 éves értelmiségiek, vezetők, irányítók között 31, a 30-34 évesek köré—
ben pedig 24. Ugyanezen arányok a betanított munkásoknál 10, illetve 5 százalék. (A 40—49 éves korcsoportban az értelmiségiek, vezetők, irányítók 19, a betanított munkások 2 száza—
léka sportolt.)
A sportolási szokások fiatal korban társadalmi rétegenként igen különbözők, az idősebb korcsoportok között még nagyobb az eltérés. A szellemi foglalkozásúak és különösen az értelmiségiek életmódjába — más társadalmi rétegekhez képest —— jobban beépült a sportolás,
SPORTOLÁ sr szoxÁsox 3 3 7
mint az életminőség egyik tényezője. A fizikai foglalkozásúak körében a sportolók aránya fiatal felnőttkorban viszonylag magas, ez az arány azonban az életkor emelkedésével foko- zatosan csökken. A középiskolai vagy magasabb végzettségű nem üzikai foglalkozású 40—49 éves szakmunkásoknak már csak 14 százaléka sportolt. A fiatal felnőttek sportolási szoká—
sainak alakításában arra kellene törekedni, hogy a nem értelmiségi rétegeknél is viszonylag kis mértékű legyen a lemorzsolódás, és a középiskolát nem végzett szakmunkásoknál, betaní- tott és segédmunkásoknál legalább a 20 éves korra kialakult sportolóarány megőrizhető legyen.
A sportolók aránya a mezőgazdasági foglalkozású, középiskolát nem végzett szakmun- kások, betanított és segédmunkások körében sajnos még fiatalabb korbanIS olyan alacsony, hogy esetükben szinte nem is beszélhetünk lemorzsolódásról. Az adatok arról tanúskodnak, hogy az elmúlt évtizedekben e rétegek helyzete változott legkevésbé, hiszen a hagyományos paraszti-falusi életviteltől idegen testedzés és sportolás a mai napig nem vált életük részévé.
Másként fogalmazva, egy évtizedekkel előbbi állapot fennmaradását tapasztalhatjuk, ami azonban nemcsak a sportolási szokásokban vagy a sporttal kapcsolatos felfogásban feje—
ződik ki, hanem átszövi élet— és munkakörülményeiket, lakóhelyük ellátottságát vagy élet- módjukat.
A fiatal aktív kereső férfiak és nők sportolási szokásait az összes aktív keresőnél bemu—
tatott eltérések jellemzik. A sportolók aránya 15—29 éves korban jóval magasabb, mint az idősebbeknél. A fiatal felnőttek helyzetét vizsgálva érdemes áttekinteni a 30—34 éves korcso- port sportolási jellemzőit is, ugyanis a 30 éves életkor körüli időszak nemcsak általában, hanem a sportolási szokások tekintetében is fordulópontnak tűnik. A 15—29 évesekhez képest 30—34 éves korra mindkét nemnél csökkent a sportolók aránya, a csökkenés mértéke azonban a nőknél gyorsabb, mint a férfiaknál, különösen azokban a társadalmi rétegekben, amelyek- ben viszonylag magas a sportolók aránya. Például az értelmiségi férfi sportolók aránya a 15—29 és 30—34 éves korcsoportot összehasonlítva, 38—ról 33 százalékra csökkent, a nők megfelelő aránya 25-ről 17 százalékra változott. A sportolók arányának eltérő mértékű csök- kenése összefügg a fiatalok családalapítási, gyermekek születése, lakásszerzés stb. életszaka- szával, melyben főleg a nők — a gyermeknevelés miatt — kevésbé tudják szabad idejükbe a korábban folytatott sporttevékenységet is beleilleszteni. (Ez elsősorban a gyeden és gyesen levő nőket jellemzi, ugyanis a sportolók aránya körükben 5 százalék, míg a 15—29 éves aktív kereső nők körében 17 százalék.)
A nappali tagozaton tanu/ók .sporttevékcnysége
A nappali tagozaton tanulók sportolási szokásai jelentős mértékben eltérnek a fiatal felnőtt aktív keresőkétől, melynek okait, motivációit már részben említettük. Most konkrét adatok segítségével elemezzük a társadalom e nem szűk rétegét.
A sportolók aránya iskolatípusonként emelkedik, így legtöbben a középiskolákban és a felsőfokú tanintézetekben sportoltak. Az utóbbiak valószínűleg jobb sportolási feltételeket biztosítanak tanulóiknak, mint az általános vagy a szakmunkásképző iskolák, továbbá az is szerepet játszhat, hogy hosszabb ideig írják elő és ellenőrzik a sportolási kötelezettséget, és ez befolyásolhatja a szabad időben végzett testedzést is. Amikor tehát a sportolási szokások alakításában az iskolázottság szerepét hangsúlyozzuk, akkor a fenti tényezőket is számításba vesszük, és nem csak azt, hogy az iskolázottabbak jobban megértik a sport egyéni és társa—
dalmi hasznát. (Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy egyes iskolatípusokban igen eltérő a sport fontosságának megítélése, és főleg az egyetemeken és főiskolákon igen egyenetlen a diákok sporttevékenységének értékelése. A testedzés követelményei több helyen nagyon ala—
csonyak, és a szakmai tantárgyak mellett nem fordítanak kellő figyelmet az egyetemi, főis—
kolai oktatás e részére.)
33 8 DR. LAKATOS MIKLÓS—DR. UJVÁRI JÓZSEF
,
.2. tábla
A nappali tagozaton tanulók sportolási szokásai '
* Asportoló A 530316 — I Asportoló , 530536 I .Asportoló. ). 830336 ...
Nappali tagozaton tanuló összes nappali tagozatos fér5ak i nők
tanuló - ;
aránya (százalék)
Általános iskolai tanuló ... 27,9 72,1 30,9 69,1 24,7 75,3
Szakmunkástanuló ... 34,8 65,2 4l,0 59,0 * 22,7 77,3 Középiskolai tanuló ... 46,4 53,6 56,8 43,2 39,0 * 61 ,O Felsőfokú tanintézeti hallgató 47,9 52,1 53,0 47,0 42,7 57,3
A család és a szülői háttér fontosságát már említettük a sportolási szokások alakításá- ban. Az egyes iskolatípusokba járó gyermekek szüleinek társadalmi rétegek szerinti megosz- lását ismerve elemezhetjük a gyermekek sportolási szokásait. A szakmunkásképző intézetek és a középiskolák tanulói igen eltérő társadalmi közegből kerülnek ki. A szakmunkástanulók szüleinek döntő többsége szak- és betanított munkás, a középiskolákba viszont főleg az értel- miségi és az egyéb szellemi foglalkozású rétegbe tartozó szülők gyermekei járnak. Korábban bemutattuk, hogy az értelmiségi aktív keresők mekkora hányada sportol. Feltételezzük, hogy a sportoló éltelmiségi szülők nagy része mindent megtesz azért, hogy gyermekeik is sportol- janak. Ezért a középiskolás tanulók magasabb sportolási mutatói nemcsak az adott iskola—
típus sportolással kapcsolatos pozitívabb viszonyának, hanem a szülői háttér ösztönző ha- tásának is köszönhető. Részben ez jellemzi az egyetemek és főiskolák hallgatóit, mivel
— mint ismeretes — körükben is magas az értelmiségi és egyéb szellemi foglalkozású rétegből származó tanulók aránya.
A településtípus szerinti adatok is a fentieket támasztják alá. A testedzést, sporttevé—
kenységet végzők aránya az általános iskolások között Budapesten 48, a városokban 35, a községekben 19 százalék. Ez a különbség nemcsak a városi iskolák jobb felszereltségéből és a sportolás szakmai támogatásából adódik, hanem abból is, hogy a városokban, főleg Budapesten jelentősebb a szellemi foglalkozásúak és az értelmiségiek aránya, mint a közsé- gekben. (A szülők társadalmi hovatartozásának hatását természetesen csak empirikus ada- tokkal mérhetjük. így további vizsgálati szempont lehet a szülőkön kívül a testvérek sporto- lási szokásokat alakító hatása is.)
' A két nem eltérő sportolási szokásai már az általános iskolás kortól kezdve kimutat- hatók. Figyelemre méltó azonban, hogy a 0—14 éves iskolába nem járó gyermekek között
— akiknek nagy része valójában csak 0—6 éves — a lányok között nagyobb a sportolók aránya, mint a fiúk körében. Elképzelhető, hogy ez az arány a későbbiekben pozitív hatást gyakorol a nők sportolási szokásaira, és ezáltal a jövőben csökkenni fog a nemek közötti jelentős el- térés. A középiskolában és az egyetemen, főiskolán tanuló fiúk és lányok sportolási szokásai- ban meglevó nagy különbség nehezen magyarázható. E jelenséget a két nem különbözősége mellett a testnevelés oktatásának férficentrikussága is indokolhatja. Az emlitett különbségek felszámolásában segíthet az, ha az iskolai testnevelés módszertanának kialakításában ügye—
lembe veszik a két nem eltérő fiziológiai, pszichológiai adottságait.
A NEM SPORTOLÁS OKAI
Az aktív keresőknek közel 90 és ezen belül a 15—29 éves aktív keresőknek több mint 83 százaléka a felvétel időpontjában nem végzett semmiféle sporttevékenységet. Ez minden-
SPORTOLÁSI SZOKÁSOK
33 9
képpen indokolta a nem sportolás okainak elemzését. A megkérdezettek a kérdőívben sze- replő ,,Ön miért nem sportol?" kérdés és a két előre megfogalmazott csoport között választ- hattak, illetve ha ezek egyike sem volt megfelelő, akkor beírhatták a sportolásukat vagy testmozgásukat hátráltató vagy kizáró okot. Előrebocsátjuk, hogy a válaszokból nem térké- pezhetők fel a rendszeres testedzés és sport társadalmi méretű elterjedését gátló vagy lehe- tetlenné tevő körülmények és okok. Megjegyzendő, hogy a megjelölt okok nem tekinthetők olyanoknak, hogy azok megszűnésével a megkérdezettek azonnal és biztosan sportolni kez- denének.
3. tábla
Az aktív keresők nem sportolásának okai
(százalék)
Az összes ] A 15—29 éves
aktív keresők közül
Társadalmi-foglalkozási csoport nem idő- hely- élet- nem idő— hely— élet_
$$$? hiány hiány kora ágál; hiány hiány kora
nak a ———————————-————— nak a ___—___—
sportot miatt nem sportol sportot miatt nem sportol
§ !
Szakmunkás ... 18,5 ! 50,6 4,9 [ 5,8 16,2 ! 45,9 8,1 [ 0,3 Betanított munkás ... 28,3 43,1 3,6 ! 12,4 27,1 42,4 7,4 o,5
Segédmunkás ... 32,1 35,1 3,2 i 14,7 38,1 31,9 , 6,4 O,4 Értelmiségi ... 8,4 50,6 3,6 6,9 10,2 43,0 6,8 — Egyéb szellemi ... 13,6 50,9 ! 4,7 7,8 14,2 46,3 ' 9,6 O,3
Az összes aktív keresőnél három, a nem sportolással kapcsolatos magatartást meghatá- rozó ok szerepelt. A nem sportolás legfőbb oka az időhiány. Az aktív keresők 47 százaléká—
nak válasza azt sugallja, hogy szeretnének sportolni, de elfoglaltságaik — főleg a munkával kapcsolatos időbeli lekötöttségük — miatt nem tudnak időt szakítani a sportolásra. Az idő- mérleg-vizsgálatokból tudjuk, hogy a mai magyar társadalom életmódja meglehetősen mun—
kacentrikus, és ez akadályozza a szabad idő hasznos — például sportolással történő — eltöl—
tését. Az időhiányra hivatkozás azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a megkérdezett egyébként nagyon szeretne sportolni. Az egyszerű kikérdezésen alapuló felvételek sajnos nem teszik lehetővé, hogy egy-egy kérdést alaposabban — például mélyinterjúval — vizsgál—
junk, így csak feltételezhetjük, hogy az időhiányra hivatkozók egy része valójában nem is nagyon akar sportolni, csak ezt sem önmagának, sem a kérdezőbiztosnak nem vallja be.
A magasabb társadalmi státusú rétegek inkább hivatkoznak időhiányra, mint a munka- megosztási hierarchia alacsonyabb szintjén levők. Az értelmiségen belül a vezetők, irányítók nagyobb arányban jelölték meg az időhiányt a nem sportolás okaként, mint a többi értel—
miségi rétegek. Az iskolázottabb szakmunkások szintén inkább hivatkoztak időhiányra, mint kevésbé képzett társaik. Az időhiányra hivatkozok arányában a mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági szak- és betanított munkások között nem volt jelentős különbség.
A 15—29 éves aktív keresők közül az időhiányra hivatkozok aránya kisebb, mint az idősebbek körében. A kisebb korcsoportok szerinti adatok azt mutatják, hogy az időhiányra hivatkozók aránya a 15—29 évesek körében kisebb, a 25—29 évesek között pedig nagyobb.
A 25—29 éves és a 30—34 éves korcsoportba azok a fiatal felnőttek tartoznak, akik családot alapítanak, otthont teremtenek, illetve ennek érdekében egyre több munkát végeznek.
(Időhiányra hivatkozott a 15—29 éves szakmunkásoknak 46, a 30—34 éves szakmunkásoknak pedig 59 százaléka.) A házasságkötés és főleg a gyermekek születése még a korábban inten- zíven sportoló fiatalok esetében is jelentős akadályokat gördít a rendszeres sporttevékenység
340 DR. LAKATOS MIKLÓS—DR. UJVÁRI JÓZSEF
elé. A testedzés rendszerint társas, baráti környezetben történik, és a magánélet jelzett ese- ményei módosíthatják a korábbi baráti kapcsolatokat. így az időhiányra való hivatkozás ezeknél a fiatal felnőtteknél egyben a családi kötöttségekre történő utalást is jelent. (A gyer—
mekek növekedésével, a testedzés iránti igény erősödésével főként a családi környezetben végezhető sporttevékenységek — például természetjárás — kerülnek előtérbe.)
A lakosság egyes csoportjaiban terjedni kezd a sport pozitív megítélése. Ennek ellenére a megkérdezettek a nem sportolás második legjelentősebb okaként azt válaszolták, hogy a sportolást nem tartják fontosnak. (Ezt a választ az aktív keresők egyötöde adta.) Az előzők- ből következik, hogy a sporttal kapcsolatos értékítéletet jelentősen befolyásolja a műveltségi szint, illetve a társadalmi hovatartozás. A szakmunkások 19, a segédmunkások 32 százaléká- val szemben az értelmiségieknek mindössze 9 százaléka jelezte, hogy számára a testedzés nem
tartozik a fontos tevékenységek közé. _
A fiatal aktív keresők között sajnos nem sokkal alacsonyabb a sportot szükségtelen te—
vékenységnek vallók aránya, mint az összes aktív kereső esetében. Sőt arányuk a 15—29 éves segédmunkás fiatalok között még nagyobb is (39%) ennél. A negatív vélemények gyakorisága az idősebb korcsoportok felé haladva nő, ez a növekedés azonban nem jelentős. (Például a 20—29 éveseknek 19, az 50—59 éveseknek 22 százaléka nem tartja fontosnak a sportolást.) Az adatok arra utalnak, hogy a üatal korban már kialakult negatív vélemény idősebb korra nem változik, illetve a változás mértéke nem jelentős. Az adatok társadalmi rétegek szerinti vizsgálata azt mutatja, hogy a sporttevékenység értékelésében a fiatalok és az idő- sebbek között egyik rétegnél sincs nagy különbség.
Elsősorban az idősebb korosztályra jellemző az életkorra történő hivatkozás. Az életkor növekedésével fokozatosan emelkedik az egészségi állapotra mint a nem sportolás okára hivatkozók aránya. Például a 30—34 éves segédmunkásoknak már 5 százaléka erre a körül- ményre hivatkozott. (A segédmunkások rosszabb egészségi állapota még az ilyen közvetett adatokból is kiderül, és e rétegnél nemcsak a sport iránti rokonszenv hiányzik, hanem még objektív körülmények is gátolják a sportolni szándékozókat a testedzésben.)
4. tábla
A 15—29 éves ak tív keresők nem spartala'sának okai
(százalék)
A 15—29 éves aktiv kereső
férfiak közül nők közül
Társadalmi-foglalkozási csoport nem idő- hely- ! élet_ nem idő- ; hely- élet-
tama hiány hiány l kora 'ama hiány hiány kora
fontos- ; fontos- 1 i
nak a ' nak a '
sportot , miatt nem sportol sportot miatt nem sportol
l
l
Szakmunkás ... 15,4 % 43,8 8,2 6,9 ! 19,2 52,8 7,9 9,0 Betanított munkás ... 27,7 6,4 ' 6,9 7,6 26,5 48,9 7,9 7,2 Segédmunkás ... 38,1 28,8 6,7 5,8 37,9 41,5 5,5 5,3 Értelmiségi ... - 9,9 ! 36,l 7,6 6,7 10,4 48,4 6,2 6,2
Egyéb szellemi ... 8,4 ; 44,6 3,2 1 7,3 15,3 ) 46,6 10,8 [ 7,7
A férfiak és a nők nem sportolásának okai némileg különböznek egymástól, a nők kö- zött valamivel több azoknak az aránya, akik a sporttevékenységet nem tartják fontosnak.
Különös figyelmet érdemel, hogy az adminisztratív munkakörökben alkalmazott, egyéb szel- lemi foglalkozású 15—29 éves nők 15 százalékának ez a véleménye. (A nappali tagozaton ta- nulók nemek szerinti vizsgálata is azt mutatja, hogy a lányok körében a sportolás mint pozitív érték kevésbé terjedt el, mint a fiúk között.) Leginkább azonban az időhiányra való hivatkozás tekintetében térnek el egymástól. Minden korosztályban, így a fiatalok között
SPORTOLÁSI SZOKÁSOK 34 l
is a nők jóval nagyobb arányban jelölték meg nem sportolásuk okaként az időhiányt. Ez minden társadalmi rétegnél megfigyelhető. A 25—34 éves fiataloknál már említett sportolási szokások és a családalapítás közötti konfliktust ki kell egészítenünk azzal, hogy ez leginkább a fiatal felnőtt nőket jellemzi. (Például a 15—29 éves aktív kereső szakmunkás nők 53, a 30—34 éves hasonló társadalmi rétegbe tartozó nők 64 százaléka hivatkozott időhiányra. A férfiak megfelelő aránya 44 és 58 százalék.)
Most vizsgáljuk meg azokat a válaszokat, amelyek a nem sportolás okát a hely és tár—
saság hiányában jelölik meg. (Az idősebbek körében ezen okok ritkábban szerepelnek.) A fiatalok közül többen igyekeznek sportolni, és így inkább ők kerülnek szembe azzal, hogy ezt a tevékenységet nincs hol végezni. Ebből a szempontból az egyes társadalmi rétegek kö- zött nincs nagy különbség, illetve ha az adatokat mezőgazdasági, illetve nem mezőgazdasági foglalkozások szerint vizsgáljuk, akkor a mezőgazdasági foglalkozású — többnyire község- ben lakó — fiatalok nagyobb arányban jelölik meg a helyhiányt.
A társaság hiányára való hivatkozás a fiatalok azon igényéből fakad, hogy a sportolást, testedzést ne egyedül, hanem társas, baráti környezetben végezzék, sőt gyakran a fiatal közvetlen baráti környezete is szorgalmazza, hogy sportoljon valamit.
5. tábla
A nappali tagozaton tanulók nem sportolásának okai
(százalék)
A fiúk közül A lányok közül
nem ' _ _ _ nem - _ - -
Nappali tagozaton tanuló . tartja 1.153), 1113le áig-ta tartja ggg), §?!)le álása
fontos- : fontos-
nak a ————————*—————-——— nak á
sportot miatt nem sportol sportot miatt nem sportol
' [
Általános iskolás ... l 16,8 ; 5,5 ' 17,4 7,3 zo,5 6,7 17,3 7,9
Szakmunkástanuló ... ! 17,0 , 18,3 * 9,5 9,3 22,5 25,4 12,0 13,3 Középiskolai tanuló ... ! 8,1 1 23,9 l 4,0 3,2 ll,6 29,7 8,8 7,1 Felsőfokú tanintézeti hallgató ... " 5,5 , 34,4 O,7 3,7 ( 3 8 ' 45,5 l,4 3 0
Az egyes iskolatípusokba tartozó —— és így különböző életkorú — tanulók nem sportolá- sának okai jelentős mértékben eltérnek egymástól. A sportolás szükségességének hiányát megjelölők elsősorban általános iskolások és szakmunkástanulók. Minél magasabb fokú ískolatípusba járókat vizsgálunk, annál kisebb a sportoláshoz negativan viszonyulók aránya.
A tanulóknál is felfedezhetjük az aktív kereső fiataloknál már kifejtett összefüggést a sport—
tevékenységet végzők és a sportolást szükségtelennek tartók aránya között. Minél nagyobb egy adott kategóriában a sportolók aránya, annál kevesebben gondolják azt, hogy a sport nem fontos része szabadidős tevékenységüknek.
Az általános iskolában a felsőtagozatosok között már kisebb azok aránya, akik a sportot nem érzik szükséges tevékenységnek. (Természetesen az alsótagozatosoknak még kevésbé lehet kialakult véleményük a sportolásról.) A fő probléma — mint már korábban jeleztük — a szakmunkástanulóknál jelentkezik, akiknél a sporthoz való negatív viszony befolyásolja a későbbi életpályát is. Megjegyezzük, hogy a tanulók rétegében a lányok között még maga- sabb azok aránya, akik nem tartják fontosnak a testedzést. A jövendő értelmiséget képviselő egyetemisták, főiskolások körében már — mindkét nemnél — nagyon alacsony a sportolást szükségtelen tevékenységnek tartók aránya. A jövő szempontjából ez mindenképpen biz- tató, mivel így a fiatal értelmiségiek körében kevésbé lesz szubjektív akadálya annak, hogy a sport életmódjuk szerves része legyen.
Az időhiányra hivatkozok aránya annál nagyobb, minél magasabb fokozatú iskolatípust nézünk. Az egyetemista, főiskolás lányok 45 százaléka hivatkozott időhiányra. A szakmun-
342 DR. LAKATOS MIKLÓS—DR. UIVÁRI JÓZSEF
kástanulók nehéz helyzetét jelzi, hogy körükben legnagyobb azok aránya, akik a nem sporto—
lás okát a társaság hiányában jelölték meg. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a szakmunkás- tanulók oktatásának folyamatát úgy kell átalakítani, hogy a testedzés méltó helyre kerüljön, és az ott tanuló diákoknak ne kelljen a társaság hiányára hivatkozniuk.
AZ ÚszÁs SZEREPE A SPORTTEVÉKENYSÉGEK KÖZÖTT
Az 1986. évi ELAR-felvétel lehetőséget adott arra, hogy az úszásról néhány pótkérdést feltegyünk. Joggal kérdezheti az olvasó, hogy a sok testedzési lehetőség közülmiért éppen az úszást választottuk? _
A sporttevékenységek közül az úszás szerepe meghatározó. A labdarúgáson kívül ezt a tevékenységet végzik a legtöbben. Az úszás fiziológiai szempontból azon kevés sporttevé- kenységek közé tartozik, melyek nem egyoldalúan terhelik valamely testrészt, hanem az egész testet arányosan mozgatják, fejlesztik. Különösen gyermekkorban fontos a fejlődésben, nö- vekvőben levő szervezet egyenletes terhelése. Továbbá az úszás úgyszólván az élet minden szakaszában űzhető. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az úszni tudás bizonyos szempontból életmentő szerepet is betölt, mivel az emberek és főleg a gyermekek kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor fontossá válhat az, hogy jól tudnak úszni.
Magyarországon az úszás nagyon népszerű sportág, elterjedése azonban mégsem ha- sonlítható azokhoz az országokéhoz, amelyek tengerparttal és hagyományos ,,hajós"—
alkattal rendelkeznek, illetve olyan úszással kapcsolatos infrastruktúrát —— például uszodá—
kat — építettek ki, amely elősegíti az úszás tömegsporttá válását. Magyarország ugyan nem rendelkezik tengerparttal, de folyói, meleg vízű tavai lehetőséget biztosítanak e sporttevé—
kenység végzésére. Meg kell jegyezni, hogy főleg a nagyobb folyók —- Duna, Tisza - elszeny—
nyeződésük miatt egyre kevésbé alkalmasak fürdésre, úszásra. Az úszás további elterjedésé—
nek legnagyobb akadálya az azzal kapcsolatos infrastruktúra — az ország gazdasági és társadalmi fejlettségéhez képest mérhető — elmaradottsága. Az uszodaellátottság területileg igen különböző, a kisebb településeken,községekben csak elvétve építettek uszodát, de a vá- rosokban is a szükségesnél jóval kevesebb úszómedence található. A városok kedvezőbb uszodaellátottsága is szerepet játszik abban, hogy a városlakóknak a községekben élőknél nagyobb aránya tud úszni.
6. tábla Az aktív kereső úszni tudók aránya
Az összes ; A 15—29 éves [ A 30—34 éves
aktiv kereső közül Társadalmi-foglalkozási csoport
nem tud ! tud ! nem tud ! tud ! nem tud ! tud
úszni (százalék)
Szakmunkás ... 36,6 i 63,0 32,1 ! 67,9 33,5 i 66,3
Betanított munkás ... 65,3 34,1 51,5 48,5 60,1 39,7
Segédmunkás ... 67,1 32,4 51,2 48,8 67,0 33,0
Értelmiségi . . . '. ... 24,3 75,4 24,7 75,3 26,9 73,1 Egyéb szellemi ... 44,9 54,8 40,1 59,7 45,5 54,5 Összesen ... 46,8 52,8 38,7 61,3 ! 43 ,0 56,9
Az úszni tudók aránya társadalmi rétegenként igen különböző. A betanított és a segéd- munkások hátrányos helyzete itt is megfigyelhető, mivel körülbelül egyharmad részük tud úszni. (Módszertani szempontból meg kell jegyezni, hogy a felvételnél nem különböztettük meg az úszni tudás mértékét, így a válaszok az úszni tudás különböző minőségi fokozatait
SPORTOLÁSI szoxÁsox 343
jelenthetik. Igaz, a ,,Hol tanult meg úszni?" kérdésre adott válaszokból némileg következ—
tethettünk az úszni tudás szintjére is.)
Az értelmiség körében a többi társadalmi rétegnél jóval magasabb (75%) az úszni tudók aránya. Az egyéb szellemi foglalkozásúak között azért alacsonyabb, mert ebben a körben"
magas a nők aránya, és a nők között jóval kevesebben tudnak úszni, mint a férfiak közül;
Az összes aktív kereső férfi 67, a nők 34 százaléka tud úszni. Az egyéb szellemi foglalko—' zású réteg nemek szerinti vizsgálata azt mutatja, hogy a férfiak 80, a nők 48 százalékatud úszni, és ezzel az arányukkal kevésbé maradnak el az értelmiségi rétegtől, ugyanis. az ér.—*
telmiség megfelelő aránya 86, illetve 61 százalék. A mezőgazdasági foglalkozású szak-, be- tanított és segédmunkások egyharmada tud úszni, és ez közvetve jelzi a községekben élők — úszni tudásban megfigyelhető -— hátrányos helyzetét. _
Az úszni tudók aránya korcsoportonként változik, minél fiatalabb korcsoportokat vizsgálunk, annál nagyobb az úszni tudók aránya. (Mivel a felvételben az úszni tudást kér- deztük és nem azt, hogy valaki jelenleg rendszeresen úszik-e vagy sem, ezért a kapott Vála- szok értékelésénél a fiatalabb vagy idősebb kornak nincs jelentősége.) Az adatok tehát azt mutatják, hogy az úszni tudásban pozitiv tendencia figyelhető meg, mivel a fiatalok egyre nagyobb hányada tud úszni. Örvendetes, hogy a betanított és a segédmunkás fiatalok köré—
ben jelentős mértékben emelkedett az úszni tudók aránya, az értelmiség körében _ korcso—
portonként — kevésbé változott ez az arány. A kedvezőbb tendenciát az is jelzi, hogy míg az úszni tudók aránya a többnyire 55, illetve 60 év feletti korosztályba tartozó saját jogú nyug-
díjasok körében 26 százalék, addig az aktív kereső 20—29 évesek körében 61 százalék, Az
adatok nemek szerinti vizsgálatából megállapíthatjuk, hogy minél fiatalabb korosztályról és minél előnyösebb helyzetű társadalmi rétegről van szó, annál kisebb a különbség a férfiak és a nők között az úszni tudók arányában.
i
7. tábla
Az u'szm' tudók aránya a nappali tagozaton tanulók között
Az összes nappali A fiúk i A lányok '
tagozaton tanuló közül közül
Nappali tagozaton tanuló. ' ; ; . _
nem tud ! tud nem tud ! tud ] nem tud tud"
úszni (százalék)
10—14 éves általános iskolás . . 43,8 ' 56,2 40,4 59,6 47,3 52,7 Összes általános iskolás . . . . 57,4 42,6 55,6 44,4 59,4 40,6 Szakmunkástanuló ... 35,2 64,8 29,4 70,6 46,4 53,6 Középiskolai tanuló ... 18,4 81 ,6 10,5 89, 5 24,1 75,9 Felsőfokú tanintézeti hallgató ' 9,9 90,7 18,2 91,8 ' 9,6 89,6
A nappali tagozaton tanulók úszni tudása iskolatípusonként változó. Minél magasabb fokú iskolatípusról van szó, annál nagyobb az úszni tudók aránya. Az általános iskolában a felsőtagozatosok (10—14 évesek) körében magasabb az úszni tudók aránya, mint az alsóta- gozatosok között. Az általános iskolásokat nem számítva a szakmunkástanulók között a legkisebb az úszni tudók aránya, és ez összhangban van a sportolási szokások elemzésénél kifejtettekkel. A szakmunkástanuló lányok körében az úszni tudók aránya megegyezik a 10—14 éves lányok körében tapasztaltakéval. A felsőfokú tanintézeti hallgatók között az úszni tudók aránya lassan megközelíti az elvárható optimális mértéket, és ebben a körben a lá—
nyak; és arfiúk- között nincs jelentős különbség. A nappali tagozaton tanulók sportolási szo- kásai bizonyos mértékben elénk vázolják a jövő társadalomnak sportolással (például úszás- sal) való kapcsolatát. Az adatokból megállapítható, hogy a mai ifjúság úszáskultúrája fej-"
344 DR. LAKATOS MI KLÓS—DR. UJVÁRI JÓZSEF
lettebb a korábbi nemzedékénél, ezért a jövőben erősíteni kell ezt a tendenciát, illetve pozitív irányba kell mérsékelni az egyes társadalmi rétegek közötti jelentős különbségeket.
A felvételben megkérdeztük az úszni tudókat arról, hogy milyen körülmények között, milyen formában tanultak meg úszni. Ez korcsoportok és társadalmi rétegek szempontjából érdekes, mert így választ kaphattunk arra a kérdésre, hogy a társadalom, valamint a sport- és oktatásirányítás a sporttevékenység e formájában mennyire vesz részt szervezetten, illetve az úszástanulásban mennyire maradnak magukra az egyének. Vizsgáltuk továbbá azt is, hogy az úszástanulást mennyire segítik a családi környezet, ismerősök és barátok.
8. tábh
Az úszással kapcsolatos ismeretek elsajátításának körülményei
Az összes úszni tudó közül
nyári .. . .
rt- - - éb lőktől, ősbk- -
Társadalmi—foglalkozási csoport egagület- $$$?- szeesezés- szeialúd- liglftbará- $$$;
ben záson ben tagoktól toktól
tanult, az összes úszni tudó százalékában
Az összes aktív kereső
Szakmunkás ... 3,4 5,6 l,6 9,7 27,1 50,8
Betanitott munkás ... 3,0 4,2 1,1 9,6 24,6 55,3
Segédmunkás ... 3,7 3,5 — 8,3 29,3 54,4
Értelmiségi ... 6,8 6,1 2,1 19,4 19,0 44,6
Egyéb szellemi ... 6,2 9,0 2,4 19,1 20,0 40,3
Együtt ... 4,5 . 5,8 1,6 13,1 23,8 49,1
A 15—29 éves aktív kereső
Szakmunkás ... 5,5 lO,7 ! 3,l ll,4 25,0 41,5
Betanított munkás ... 4,9 8,4 1 8 lO,1 25,4 45,5
Segédmun'kás ... 5,0 7,4 — 6,2 34,4 46,—3—
Értelmiségi ... 9,9 10,7 2,7 19,4 21,6 3145
Egyéb szellemi ... 1 1,3 16,9 2,'l 17,9 16,9 27,0
Együtt ... 6,8 ]I,0 § 2,5 12,7 23,9 39,6
* í
A 8. tábla adatai azt mutatják, hogy az úszástanulás döntően a magánkörnyezetben folyik. Az összes aktív keresők 96 százaléka a családtól, ismerősöktől, barátoktól és nem utolsó sorban saját maga tanult meg úszni. A 15—29éves aktív keresők körében ez az arány azonban már jóval alacsonyabb (76%). Az adatok korcsoportok szerinti vizsgálatából meg- állapíthatjuk, hogy minél fiatalabb a korosztály, annál kisebb a magánkörnyezet szerepe (például a 15—19 éves aktiv keresőknél 61, a 20—29 éveseknél 76 és a 30—34 éveseknél 87 száza- lék). Meg kell említeni, hogy a saját jogú nyugdíjasok körében az említett kategóriák aránya 95 százalék. A fiatal és az idősebb aktiv kereső korosztály között az a különbség, hogy a saját maguktól úszni tanultak aránya az utóbbiak között magasabb, a család és a baráti környezet hatása viszont mindkét korosztályban körülbelül hasonló mértékű. A szervezett formában úszni tanulók döntő többsége valamilyen egyesületben vagy nyári, iskolai táboro- zás alatt tanult meg úszni. Azok, akik így (elsősorban sportegyesületben) tanultak meg úszni, magánkömyezetben tanult társaiknál feltételezhetően jobban, szabályosabban tudnak úszni.
Ezek természetesen általános megállapítások, hiszen az úszni tudás minőségét az is befolyá- solhatja, hogy valaki élete folyamán mennyi ideig úszott rendszeresen.
Az adatok nemek szerinti vizsgálatából megállapíthatjuk, hogy az idősebb aktiv kereső nők és a 15—29 éves aktiv kereső férüak vették gyakrabban igénybe a szervezett úszásoktatást.
Természetesen az idősebb korosztályok esetében egyre alacsonyabb a szervezett úszásokta-
SPORTOLÁSI SZOKÁSOK 345
tásban részt vevők aránya. A fiatalabb és idősebb aktív keresőkre egyaránt jellemző, hogy a férfiak jóval nagyobb arányban tanultak meg saját maguktól úszni, mint a nők. (Módszertani szempontból megjegyzendő, az úszni tudással, illetve az úszástanulással kapcsolatban saját bevalláson alapuló adatszolgáltatásról van szó, ezért nem elhanyagolható az adatszolgáltató szubjektív véleménye. Gondoljunk például arra, hogy a férfiak viselkedését jobban befolyá- sol ja az, hogy az úszni tudás férfias érték, és tetszetősebb úszástanulási forma a saját magá- tól történő tanulás a családi vagy a baráti segítségnél. A nők körében e szempontok kevésbé számítanak értéknek, sőt magát az úszni tudást sem tartják annyira fontosnak, mint a fér- fiak.)
Az úszással kapcsolatos ismeretek elsajátításának körülményei társadalmi rétegenként igen különbözők. A 15—29 éves fiatalokra jellemző, hogy az előnyösebb helyzetű rétegek job- ban igénybe veszik a szervezett úszásoktatást, és ezáltal jobban elsajátítják az úszás tudomá—
nyát, mint a képzetlenebb, hátrányosabb helyzetű rétegek. További eltérés az, hogy utóbbiak jobban magukra vannak utalva, azaz körükben magasabb a saját maguktól úszni tanulók aránya. Azok aránya, akik egyesületben, illetve a nyári táborozás alatt tanultak meg úszni, a fiatal 15—29 éves aktív kereső segédmunkások körében 12 százalék, a hasonló korú értel- miségieknél pedig 21 százalék. A versenysporttal foglalkozó egyesületek szervezésében tanu—
lók társadalmi—foglalkozási összetétele viszonylag homogén, mivel az e formában úszni ta—
nulók döntő többsége értelmiségi és egyéb szellemi foglalkozású alkalmazott. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a versenysporttal foglalkozó egyesületek döntő többsége azokban a városokban — főleg a fővárosban — van, ahol a szellemi foglalkozásúak aránya igen magas (például Budapesten az aktiv keresőknek több mint fele). Másrészt pedig az értelmiségi, szel- lemi foglalkozású szülők nagyobb gondot fordítanak gyermekük sportoktatására, így úszás—
tanulására is, mint más társadalmi rétegek. A társadalmi mobilitási adatok szerint 1986-ban a 15—29 éves értelmiségiek, szellemi foglalkozású alkalmazottak szülei nagyrészt szintén ezekbe a rétegekbe tartoztak.
A mai fiatal felnőttek döntő többsége gyermek- és serdülőkorban tanult meg úszni, és így jelentős hatást gyakorolhatott rájuk a szülői háttér.
9. tábla
Az úszással kapcsolatos ismeretek elsajátításának körülményei a nappali tagozaton tanulók körében
i Az összes úszni tudó nappali tagozatos tanuló közül
' sport- nyári egyéb szülőktől, ismerő- - Nappali tagozaton tanuló egygzglet- tégig—.Én szeggze's- tzsgaöláiió—l ságtgh [$$$
! tanult meg úszni (százalék)
10—14 éves általános iskolás . . i 13,2 l9,5 ! 10,0 24,8 1 7,4 13,7
Általános iskolai tanuló ... l 13,8 19,3 10,4 , 27,4 § 6,5 10,6
Szakmunkástanuló ... 7,6 [ 15,2 6,8 l4,6 l 18,4 29,3
Középiskolai tanuló ... 13,5 17,6 9,4 193 3 12,3 ; 18,9 Felsőfokú tanintézeti hallgató 13,2 ! 18,8 5,8 21 ,3 ; 15,l ; 20,0
1 ' * '
§ l
A nappali tagozaton tanulók adatai is jelzik azt a fiatal aktív keresőknél tapasztalt kedvező tendenciát, hogy egyre növekszik a szervezett úszásoktatásban részt vevők aránya.
Az általános iskolai tanulók 55 százaléka már szervezett úszásoktatás keretében tanult meg úszni. A szakmunkástanulók hátrányos helyzete itt is megmutatkozik, körükben csak 38 szá- zalék azoknak az aránya, akik szervezett úszásoktatásban vettek részt. (A középiskolásoknál ez az arány 49 százalék.) A szakmunkástanulók egyharmada saját magától tanult meg úszni, és ez az arány magasabb a felsőfokú tanintézeti hallgatókénál. A nappali tagozaton tanulók
S
346 DR. LAKATOS MIKLÓS—DR. UIVÁRI JÓZSEF
szervezett úszásoktatásában igen jelentős a nyári napközis vagy egyéb, kifejezetten az úszás oktatására szakosodott táborok szerepe. Szinte minden iskolatípus tanulói számottevő arány—
ban tanultak meg a nyári táborozás alatt úszni. A versenysporttal foglalkozó egyesületek szervezésében — a szakmunkástanulókat kivéve — közel azonos arányban tanultak meg úszni az általános és középiskolások, valamint a felsőfokú tanintézeti hallgatók.
A fiatal korosztályok úszással kapcsolatos ismeretei jóval meghaladják az idősebbek köré—
ben tapasztaltakat, és a nappali tagozaton tanulók adataiból arra lehet következtetni, hogy a különbség a jövőben még kedvezőbb irányban Változik. Ez azonban még nem jelenti az el- várható optimális szint elérését, mindenképpen csökkenteni kellene a társadalmi réteghez tartozásnak az úszással kapcsolatos ismeretek megszerzésére gyakorolt meghatározó hatását.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az úszni tudás önmagában még nem takar rendszeres sporttevékenységet. A sportolási lehetőségek bővítésével, megfelelő uszodaépitési program megvalósításával lehetőség nyílna e sporttevékenységet végzők számának további növe- lésére.
A fiatalok sportolási szokásainak elemzése azt mutatja, hogy a testedzés az ifjabb gene- rációk életvitelének nem vált szerves részévé, sajnos sem az iskolai képzésben, sem a szabad idő eltöltésében nem kap megfelelő hangsúlyt, és ennek kedvezőtlen hatása az életkor előre- haladtával az egészségi állapot romlásában is jelentkezhet. Az egészségi állapot és a mozgás- szegény életmód összefüggnek egymással, így a sportolás mint értékes tevékenység életvitelbe történő beépítése — megfelelő társadalmi-gazdasági feltételek biztosításával — megakadályoz—
hatja az egészségi állapot romlását.
Az egészséges életmód sportolásra ösztönözheti a gyermekeket is, de a sportolás leg- inkább a fiatal felnőttek körében válhat értékké, ugyanis a fiatalok nagy része nem azért sportol, hogy élsportoló legyen, hanem mert gyermekkorától rendszeresen edzi testét, és ezt egészsége megőrzésében fontosnak tartja.
Kiemelendő továbbá a sportolás szocializációs szerepe, mivel a sporttevékenység egy- részt — elsősorban a csapatjátékok — a társadalmi beilleszkedést segítő emberi kapcsolatokat feltételez, másrészt a pontosan mérhető sportteljesítmények hozzájárulnak a sportolók egymás közti kapcsolatainak tisztaságához. A sporttevékenység előnye, hogy -— kulturáltan — levezeti az egyénekben rejtőző agresszivitást, s ez különösen gyermek- és serdülőkorban el- engedhetetlen.
A sportolás növeli az egyén és a társadalom biológiai stabilitását, s ennek köszönhetően a sportoló bizonyos káros környezeti hatásokat —— urbanizáció, szellemi és fizikai túlterhelés — képes semlegesíteni és levezetni.
A kedvezőtlen egészségi és halandósági tendenciák megállításában, sőt visszafordításá- ban a testedzés és a sportolás (gyermekkortól kezdve) csak egy részterület, igazán hatékony az egészséges és önkímélőbb életmód társadalmi-gazdasági feltételeinek megteremtése lehet.
TÁRGYSZÓ: Sport. ifjúság.
PE'SJOME
Aeropm Ha ocnoaannn naamx oőcnenonarmx cocrosuma snoponx B 1986 rozty anarmau-
pyror cnoprmmyio nearenbnom MOHOJISIX noapacrnbrx rpynn. ,
ABTOpr HpHBOIUIT cnoprmmme HaBI-JKH n npmnabr ney'rac'mn B cnoprmmoü nearenmoc'm mononezm B ornomeami akmnnmx camonearensnbrx 15—29fnernero Bospacra no oőmecmeimmvt orrom, a B cny-rae y'Iamnxcx zuram ornenermit no mnaM y'reönbrx sasezrermü, ne ynycrcaa Ha nagy pasnnvmü B sanfmm cnop'rOM no nonaM PI mnaM nocenermü.
SPORTOLÁSI SZOKÁSOK
347
Cpelm paBJI'H'IHBIX BHIIOB cuop'ra aBTOpBI leCJIHIOT 060606 emmanne HJ'IaBaI-IHIO, [10116 ymeto—
IIIHX magan, I/I yCJ'IOBl/ISIM YCBOCHHSI SHaH'PIü 110 HJIaBaHHIO.
SUMMARY
Sports activities of young age groups are analysed by the authors on the data basis of the Uniform Population Survey System entitled "Health conditions 1986".
The authors show sports patterns, and the reasons of not taking part in sports, in the case of active earners from 15 to 29 years of age by social strata, and in the case of regular students by types of school, not neglecting the differences in sports activity by sexes and types of settlements.
Of the different kinds of sports the study attaches special importance to swimming, to the proportion of those who can swim, and to the conditions of learning to swim.
§!!!
