Praderie, M. – Passagez, M.: A foglalkozási mobilitás Franciaországban az 1959. és 1964. évek között

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

Dd : Doe—bd,

ahol:

Do —- a laksűrűség a város központjá—

ban,

d — a központtól mért távolság, b —— a sűrűségi gradiens (Bleicher

szerint állandó),

e — a természetes logaritmus alapja,

Dá — a laksűrűség a központtól d tá-

volságban.

Colin Clark, mintegy 60 évvel később

ugyanerre a megállapításra jutott, s a

fenti függvény lineáris transzformációját

(logaritmikus alakját) a szakirodalom azóta mint Clark—féle szabályt idézi, s vizsgálatok, modellek kiindulópontjául fo—

gadják el. Tanner és Sherratt alternatív modellt javasolnak, melyben a laksűrű—

ség exponenciálisan csökken a központtól

való távolság négyzetével.

A sűrűségi gradiens (b) az időnek ne—

gatív exponenciális függvénye:

bt : boe—tt,

ahol:

60—13 : 0, időpontban érvényes sűrű—

ségi gradiens,

bt—t : t időpontban érvényes sűrű—

ségi gradiens,

e — — a természetes logaritmus alap-

száma,

c —— állandó.

Az alapegyenletek megoldása után a városi növekedést a laksűrűségi adatok alapján számítani lehet. A cikk 46 Vá—

rosra közli a kiszámított adatokat, vala—

mint az adatok grafikus ábrázolását.

Az empirikus számadatok nagymérték—

ben igazolják a modellek használhatósá—

gát. Olyan megállapításokat is le lehet vonni ezek alapján, hogy van egy kriti- kus laksűrűség, ami fölött a növekedés negatív és ami alatt pozitív, A külön- böző városok vizsgálatánál az eredmé—

nyek eltéréseit a helyi sajátosságokkal

lehet magyarázni, így különösen az üz—

leti (ipari) és lakónegyedek elhelyezke—

désében mutatkozó különbségekkel. Fel- tehető azonban, hogy általánosan, min—

denütt van egy optimális laksűrűség, aminek túllépése káros következmények—

kel járhat bizonyos szociális kérdések

tekintetében, s ezért a városok fejleszté—

sének tervezésénél kívánatos megállapí-

tani az optimális laksűrűséget.

(Ism.: Hankó Zoltánné)

10 Statisztikai Szemle

257

PRADERIE, M. —— PASSAGEZ, M.:

A FOGLALKOZÁSI MOBILITÁS FRANCIAORSZÁGBAN AZ 1959.

És 1964. ÉVEK KÖZÖTT

(La mobilité professionnelle en France entre 1959 et 1964.) —— Etudes et Conjoncture, 1966. 10. sz. 1—163. p.

Az Institut National de la Statistigue

et des Études Économigues (Ors zágos Sta—

tisztikai és Gazdaságkutató Intézet) 1963 végén és 1964 elején adatfelvételt hajtott végre a kereső népesség foglalkozási szakképzettségére és szakmai minősítésére

vonatkozólag. A fenti adatfelvételről be- számoló közleménysorozat az itt ismerte-

tett tanulmánnyal kezdődik.

Az adatfelvétel folyamán mindenekelőtt

kiegészítették az 1962. évi népszámlálás—

nak a keresők képzettségére vonatkozó

sommás információit a képesítés tüzete—

sebb megállapításával. Ezen az alapon to—

vábbi feladata volt az adatfelvételnek, hogy olyan irányító támpontokat nyújt—

son a képzési rendszer számára, melynek alapján meghatározható a szakképzésnek

és a

minősítésnek a dolgozók szükségletei

szempontjából legkívánatosabb szinvona—

la. Az ilyen vizsgálat szükségességét

hangsúlyozza például a jövőre vonatkozó előrejelzésekkel kapcsolatosan az a fel—

tételezés, mely szerint a munkaerő—keres—

let és —kínálat egyensúlya a szakképzett—

ség szerint differenciált foglalkoztatási lehetőségek és munkaerőforrások össz—

hangjától fog függni; a munkaerőforrá—

sokat a különböző szakmákban már fog——

lalkoztatott továbbá a keresők sorába újonnan belépő — főként fiatal — népes- ség fogja nyújtani.

Ahhoz, hogy a rendelkezésre álló mun—

kaerőforrások valamely időszakra megbe—

csülhetők legyenek az szükséges, hogy

megfelelő információk legyenek a kere—

sők valószinű foglalkozás-Változtatási mozgékonyságáról, életkoruk növekedésé—

vel kapcsolatosan; ezért az adatgyűjtő és

feldolgozó munka a foglalkozási mobilitás

megfigyelésével is foglalkozott.

Ennek érdekében összehasonlították az 1959 január elsején és az ankét lebonyo—

lilásakor (vagyis öt évvel későbben) gya—

korolt foglalkozásokat; ez az eljárás (fel—

tevés szerint) ötéves időszakonkénti elő—- rejélzést tesz lehetővé.

A foglalkozási mobilitás alakulása nagy

figyelmet érdemel a munka—szociológia

szempontjából, továbbá azoknak a felté-

teleknek vizsgálata terén, melyek meg—

szabják a munkaerő alkalmazkodását .a

közgazdaság termelési szerkezetének a

(2)

258 gazdasági fejlődés által előidézett válto- zásaíhoz.

Ez a tanulmány lényegében ez utóbbi

kérdésnek van szentelve. Az eredmények

azt mutatják, hogy a kereső népesség Franciaországban jelentős átalakuláson

ment keresztül: a kereső nők 24 száza- léka, a kereső férfiaknak 29 százaléka

változtatta foglalkozását a vizsgált öt év

folyamán; ebben legnagyobb szerepe a

foglalkoztató vállalat felcserélésének volt, ugyanis a nők 19, a férfiak 20 százaléká- nál fordult elő ilyen természetű változás.

Az öt év alatt összesen közel 2 millió kereső változtatott foglalkozást. Ezek kö- zül társadalmi -—- foglalkozási csoport—

ját (vagy szakképesítését) 1 350 000 ke-

reső cserélte el a vizsgált öt évben.

Kiderült a vizsgálatokból az is, hogy bár a foglalkozási mobilitás főként a fia—

talabb korosztályokra jellemző, nem je- lentéktelen a 45—50 éves korcsoportban

sem.

A munkásállomány gyarapodása -— a

vizsgálat szerint -— inkább a keresők lét—

számának az új belépőkkel való növeke—

déséből származik, mint a foglalkoztatot-

tak foglalkozás-változtatásából; ugyanis az öt évnél hosszabb ideje foglalkozta—

tott férfimunkások körében határozott tö—

rekvés tapasztalható a szabad foglalkozá—

sok és önálló vállalkozói status felé.

Külön fejezet foglalkozik a mezőgaz—

dasági népesség foglalkozási viszonyai- ban bekövetkezett változásokkal. Esze-

rint öt év alatt 245 000 kereső férfi és

84 000 nő véglegesen elhagyta a mező—

gazdaságot; közülük legtöbben a segítő

családtagok körébe tartoztak.

A tanulmány mérlegszerű elszámolás—

ban bemutatja társadalmi foglalkozási fő- csoportonként (önálló gazdálkodók, gaz—

dasági bérmunkások, ipari és kereske—

delmi munkáltatók, szabad foglalkozású—

ak és felsőkáderek, középkáderek, alkal—

mazottak, munkások, szolgáltatási sze-

mélyzet, egyéb) a keresők számának változását a növekedés forrásai (más

kereső csoportból átlépés, nem kereSőből

keresővé válás) és a csökkenés irányai (más kereső csoportba átlépés, a kereső tevékenységből kikapcsolódás) szerint

ré szletezve.

A tanulmány szerzői szerint a begyűj-

tött adatanyag további feldolgozása és elemzése lehetővé fogia tenni annak ku—

tatását, hogyan oszlanak meg a bizonyos

szakképzettséggel rendelkezők a különbö—

_fő foglalkozások között (nevezetesen információk várhatók arra vonatkozólag

is, hogy a szakképzettek foglalkozása mi- lyen mértékben nem felel meg képesíté—

STATISZTIKAI mooALm amanna—

süknek és a szakképzett nők mennyire vonják ki magukat a kereső tevékeny—A segből); lehetőség fog nyílni továbbá egy- reszt a foglalkozási tevékenység és a.

szakképzettség, másrészt a jövedelmek közötti összefüggés vizsgálatára, legalább—

is a munkabérek tekintetében; végül az

adatgyűjtés bizonyos járulékos utalások—

kal szolgál a társadalmi mobilitásra vo—

natkozólag: ugyanis nyilvántartásra ke—

riilt a kereső személyek atyjának foglal——

kozási helyzete is a felvétel befejeztének

időpontjában.

A tanulmányt igen bő számanyag és _sok grafikus ábra szemlélteti. A függelék az adatgyűjtésnél használt kérdőívek mintáit, a keresők gazdasági szektorok közti helyváltoztatásának sakktáblaszerű mérlegét, valamint a társadalmi—foglalko—

zási csoportok keresőinek mozgását kor-—

csoportok szerint részletezve mutatja be.

(Ism.: Juhász László)

SZTRUMILIN, sz.:

AZ EGÉSZSÉGVÉDELEM NÉPGAZDASÁG!

HATÉKONYSÁGA

(O narodnohozjajsztvennoj éffektivnoszti zdravoohranenija.) —— Ekonom'icseszkie Nauki, 1966. 5. sz. 28—30 p.

A jelen közlemény a szerzőnek az egészségügy gazdaságtana kérdéseiről 1966

júniusában tartott elméleti konferencián elhangzott hozzászólása fő gondolatait tartalmazza. A rövidség ez esetben még

frappánsabbá teszi a szerző közismerten

eredeti stílusát és gondolatait.

A mondanivaló két kérdéscsoport köré tömör-ül. Az egyik elméleti, a szocializ- musban a termelő munka fogalmával, a

másik gyakorlati, az egészségvédelem eredményeivel, illetve —— a szerző kife—

jezésével —— népgazdasági hatékonyságá—

val foglalkozik.

Szerző utal a termelő munka fogalma

kialakulásának történelmi hátterére. A epitalista társadalomban a dolgozó és

parazita osztályok jelenléte indokolttá tette az értékalkotó munka megkülönböz—

tc-tését az e munkát csupán kisajátító te—

vékenységtől. A szocializmusban ezzel

szemben, ahol megszűntek a kizsákmá—

nyoló osztályok, a politikai gazdaságtan

olyan kategóriája, mint a ,,nem termelő