A foglalkozási struktúra vizsgálatának módjai

A FOGLALKOZÁSI STRUKTÚRA VIZSGÁLATÁNAK MÓDJAI*

DR. MIKES GÁBOR

Ahhoz, hogy a hivatalos magyar statisztikai szolgálat életre hívása óta eltelt;

időszakban végrehajtott népszámlálásokat, pontosabban alkalmasságukat a kereső népesség foglalkozási struktúrájának megállapítására, illetve elemzésébe, lle-, lyesen, a történelmi fejlődés tükrében tanulmányozhassuk, nélkülözhetetlen,

azoknak az előzményeknek vázlatos áttekintése, amelyekből az idők során a népszámlálások vonatkozó megfigyelései, illetve a munkaerőmérleg'ek tartalma

és válfajai kialakultak.

A régi összeírások alapvetően abban különböznek a későbbi, módszeres összeírásoktól, hogy —— a II. József—féle népszámlálás kivételével -— nem terjed——

tek ki az össznépességre, továbbá, hogy általában nem egy eszmei időpontra.

vonatkoztak, hanem hosszabb időn át húzódtak és emellett adatforrásaik hite—v lességéhez is szó fér. Az említett összeírásoknak a célja is más volt, mint a né- pesség mai értelemben vett számszerű és bizonyos jellemzők szerint differenciált;

megállapítása. Legfőbb rendeltetésük a hadrafogható, illetve megadóztatható

népesség megszámlálása. A népesség foglalkozás szerinti számbavétele abban az időpontban indult meg, amikor az adózási rendszer a bármilyen munkával szer—

zett jövedelmen alapult és nemcsak a portális adózáson vagy a házak, a termé- nyek megadóztatásán. Ez az időpont a XVI. század végét és a XVII. század eleje 1569-ben már nemcsak a házzal, földdel, állatokkal stb. rendelkező jobbágyokat.

és zselléreket írták össze a ,,rovók", hanem a szénégetőket és a bányászokat is., A népesség átfogóbb Vizsgálata a XVIII. században kezdődött meg, amikor egyházkormányzatí szempontból szükség volt a népesség népmozgalmának és helyzetének jobb megismerésére. A ,,Numerus Animax-mm" és a ,,Cornscriptío Bo—

norum et Proventuum" nevű egyházi feljegyzések már a népesség foglalkozási megoszlására vonatkozó adatokat is tartalmaznak. Ezeket az egyházi összeírá—

sokat az állam is hasznosítani tudta, anút b1zonyít, hogy Mária Terézia 1753—ban

kötelezővé teszi a plébánosoknak, hogy évenként készítsenek kimutatásokat híveik nem, kor és foglalkozási megoszlásáról. Az 1777. évi ,,Conscriptio Anima——

rum" tartalmazza a városi iparosság megoszlását is. A század legátfogóbb össze——

írása a II. József-féle népszámlálás volt, amelynek kérdőíven már a hivatali állásra vonatkozó kérdőpont is szerepelt.

" A Magyar Közgazdasági Társaság statisztikai Szakosztálya Statisztikatörténeti Szakcso—

partjának 1966, június 16—17—én Szegeden tartott IV. vándormésén megvitatott előadás átdolgo- zott változata.

DR. MIKES: A FOGLALKOZÁSI STRUKTÚRA 1001

Az 1804—1805. évi összeírás még tovább ment a népesség foglalkozás sze- rinti számbavétele terén. A megkérdezettnek választ kellett adnia a viselt hiva—

talira, a folytatott iparra, illetve a folytatott foglalkozásra. A feldolgozás során a következő foglalkozási csoportokat alkalmazták:

hivatalnokok és honoráciorok, polgárok és kézművesek, cselédség,

parasztok és vincellérek, zsellérek és kertészek.

A népesség foglalkozási adatait is tartalmazó további országos adatgyűj—

tések közül jelentős az 1857. évi felvétel, amely támpontot nyújt az osztályviszo—

nyok tanulmányozására is azáltal, hogy feldolgozásában a következő foglalko—

zási csoportosításokat alkalmazza:

papok, tisztviselők, önálló iparosok, gyárosok,

gyári és egyéb ipari munkások, kereskedelmi munkások,

mező— és erdőgazdasági munkások.

Az 1869. évi népszámlálás volt az első olyan, az egész népességre kiterjedő összeírás, amelynek adatain keresztül át lehet tekinteni a népesség foglalkozási ágazati struktúráját és amelytől kezdve napjainkig követni lehet a végbement változásokat.

1869—től kezdve két jellemző tekintetében állnak az adatok hiánytalanul rendelkezésre: nevezetesen az ágazati hovatartozásra és a foglalkozási viszonyra vonatkozóan. A népességnek a folytatott foglalkozás szerinti áttekintését is meg lehet kísérelni, de nehézséget okoz, hogy az ún. egyéni foglalkozás és a foglal—

kozási ág tudakolása az első népszámlálások kérdezési módszerében összefonó- dott. Még 1949-ben is szűk terjedelműek a vonatkozó feldolgozások. Teljessé ezeket az 1960. évi népszámlálás tette. Az első népszámlálás óta vizsgálat tár—

gyát képezheti a kereső—eltartott arány, a mezőgazdasági és más foglalkozási ágak keresőinek aránya, az iparosodás mértéke, hogy csak néhány fontos vüzs- gálati szempontot említsünk e területről. Ugyanígy lehetőség nyílt az önállők és alkalmazottak, a hivatalnokok és munkások arányának vizsgálatára.

Ezúttal nem térek ki azokra az egyszeri adatfelvételekre, melyek bár az egész népességre vagy a kereső népesség valamely körülhatárolt csoportjára vonatkoznak, céljuk azonban csak az volt, hogy valamely speciális szempont szerint adjanak számot a népesség foglalkozási összetételéről. Tehát nem térek ki az olyan összeírások ismertetésére, mint például az 1928—ban végrehajtott, 280 000 főnyi szellemi munkás összeírása vagy az 1930. évi 580 000 főre kiter—

jedő iparimunkás—felvétel, a minisztériumok és tanácsok dolgozóira kiterjedő

1957. évi adatfelvétel stb. Úgyszintén mellőzöm azoknak a foglalkozási jellem-

zőknek ismertetését, melyek nem szerepelnek valamennyi népszámlálás program—

jában, illetve a munkaerőmérlegben, noha nézetem szerint például a végzettség foka és fajtája, az alkalmazás időtartama, a mellékfoglalkozás, a munkanélküli—

ség stb. szorosan hozzátartoznak a témához. E kérdések tárgyalására talán más alkalommal sor kerül.

1002 DR. mass GÁBOR

Az 1869. évi, első hivatalos magyar népszámlálás kérdőívén a foglalkozási ágra vonatkozóan a kérdés a következőképpen hangzott:

,,hivatala, keresete vagy ipara; hivatalnokoknál annak megjelölése, hogy állami, megyei, községi—e vagy ki hivatalnoka? az ipar és kereseti ág határozottan megjelö—

lendő; ha nőnek külön keresete van, az is kiteendő; ha valakinek semmi bizonyos mestersége nincs, kiteendő, hogy pénzéből él—e vagy alamizsnából? csak 14 éven aluli egyéneknél maradhat e rovat kitöltetlenül, ha ugyan a gazdaságnál vagy mesterségnél stb. nincsenek alkalmazva."

A foglalkozási viszonyra vonatkozólag a kitöltési utasítás így hangzott:

munka vagy szolgálati viszonya, e rovatban ki kell tüntetni, vajjon az illető a kijelölt foglalkozásnál önállóan, mint vállalkozó, vagy mint segéd működik—e; vajjon mint tulajdonos, haszonbérlő, évi vagy havi bér, vagy napszám szerint dolgozik—e gazdaságnál, gyárban stb mesterlegény, inas-e valamely mesterségnél? birtokos, segéd, könyvvezető, inas-e valamely üzletben? szolgálatban van—e a háztartásnál? stb," ,

A feldolgozás során a keresőket az alábbi foglalkozási ágakba sorolták :.

értelmiségi kereset, őstermelés,

ipar és kézmű, kereskedelem, birtok,

személyes szolgálat, foglalkozás nélküli.

Az őstermelés ágazatot föld— és erdőművelés, vadászat és halászat, bányá—

szat és kohászat alágazatokra; az ipar és kézmű ágat építészeti és művészeti ipar, fém—, kő— és faipar, vegyészet, élelmezés és dohánytermesztési ipar, szövő-—

ipar, bőr—, papír— és egyéb iparágazatokra; a kereskedelem ágat kereskedelem,

szállítás, pénz— és hitelintézet ágazatokra bontották.

Ezen első hivatalos magyar népszámlálás, mely a korábbi adatgyűjtésekhez képes korszakot nyitó jelentőségű volt, mégis felmutat bizonyos hiányosságokat, amelyeknek kiküszöböléséhez nagy segítséget "nyújtott az 1872—ben Szentpéter—

várott tartott Nemzetközi Statisztikai Kongresszus, amelynek hatása már az 1880. évi népszámlálásnál megmutatkozott. Jelentős további fejlődést, a foglal- kozási statisztika megjavítását az 1890. évi népszámlálás biztosította, mely átte- kintést adott iparunk helyzetéről. Ez a népszámlálás lehetőséget adott az ipar—_

csoportok és alcsoportok keresőinek pontos elkülönítésére is. Az 1890. évi foglal—

kozási kötetben és az 1894-ben megjelent Magyarország iparosairól és keres- kedőiről összeállított címtárban a magyar ipari munkásság foglalkozási struktúe rájáról már megbízható tájékoztatás készült.

Az 1890. évi népszámlálás foglalkozási ági főcsoportjai a következők voltak;

értelmiségi kereset őstermelés

bányászat

ipar forgalom

kereskedelem hitel

közlekedés járadékból élők

tőkések, nyugdíjasok házbirtokosok, magánzók házicselédek

háztartás

A FOGLALKOZÁSI STRUKTÚRA

1003

Valamennyi foglalkozási főcsoport alcsoportjait bemutatni — a terjedelem korlátai miatt —— nem áll módunkban, ezért csak kiragadva néhány csoportot ismertetünk.

Az értelmiségi kereset elnevezésű foglalkozási főcsoport a következő alcso—

portokra oszlott:

közigazgatás és törvényhozás, igazságszolgáltatás,

közegészségügy, tanügy,

egyházi szolgálat, tudományos intézetek, irodalom és művészet, egyéb.

Érdeklődésre tarthatnak számot a tanügy, valamint az irodalom és művé—

szet alcsoportok további kategóriái:

Tanügy:

felsőtanintézetek, humanisztikus jellegű tan—

középiskolák, és nevelő intézetek,

szakiskolák, magántanárok és tanítók,

tanítóképzők, nyelvtanárok és tanítók,

polgári és felső népísko-lák, zene— és énektanárok,

népiskolák, , különböző ügyességek tanítói,

kisdedóvó intézetek, nevelők,

intézet tulajdonosok, kezelő személyzet.

Irodalom és művészet:

irodalom,

képzőművészet, külön—külön kiemelve a szobrászok és a festők

ének, zene és színművészet, külön—külön kiemelve a műénekesék, a zeneművészek és a színészek.

Ide tartozik annak megemlítése, hogy a tulajdonképpeni ipart 329 iparágra

bontották.

Az 1890. évi népszámlálás a kereső népességet igen részletesen tagolta fog—

lalkozási viszony szempontjából is.

A közigazgatásban megkülönböztet tisztviselőket és díjnokokat; az ősterme—

lésben különbséget tesz földbirtokos, bérlő, tiszt, mérnök, szolga (béres, pásztor).

napszámos (zsellér) és családi kisegítő között. Az ipar és forgalom keresőit az alábbi foglalkozási viszonyokba sorolja: önálló, tiszt és üzletvezető, mérnök, vegyész, gépész, családi kisegítő, segéd, tanonc, munkás, napszámos, szolga.

Az 1890. évi népszámlálás már jelentős elemzést is adott a népesség foglal- kozási struktúrájáról és olyan viszonyításokat, mutatószámokat alkalmazott.

amelyeknek jelentős része mindmáig megmaradt és az újak csak abban térnek el a régiektől, amennyiben a gazdasági élet szerkezetében változott.

Megemlítünk néhány viszonyszámot és mutatószámot az 1890. évi nép—

számlálás foglalkozási feldolgozásából:

100 önállóra eső segédszemélyek száma,

mezőgazdasági segédszemélyzet a földbirtokosok és bérlők százalékában,

1 kat. hold mezőgazdaságilag művelt területre eső mezőgazdasággal foglalkozó személyek száma,

. 1004 ' mi. MIKES GÁBOR:

1 blrtokosra eső mezőgazdaságilag művelt terület,

a tisztek, mérnökök, szolgák száma a birtokosok százalékában, az iparosok aránya az összes népességben,

a kereskedelem aránya az iparhoz, *

a tanoncok száma a segédek számának százalékában, 1000 férfira eső nők száma az egyes ágazatokban.

A fejlődés további szakaszaiból ki kell emelni az 1900. évi népszámlálást a, tekintetben, hogy a földtulajdonra vonatkozólag új kérdéseket vett fel a kérdő——

ívre. Az adatok feldolgozása és csoportosítása ettől kezdve lehetővé tette a mié——

pességnek birtoknagyság szerinti kategorizálását is, továbbá a birtoklás jogcíme—

szerinti feldolgozást. ,

Tulajdon, bérlet, haszonélvezet szerint:

nagybirtokos 1000 kat. holdon felül,

középbirtokos 100—200, ZOO—1000 kat. holddal, haszonbérlő 100—1000, 1000 kat. holdon felül,

kisbirtokos (kisbérlő) 50 kat. holdon alul, 50—100 kat. holddal, kisbirtokos napszámos,

részes földműves.

A következő feltétlenül említést érdemlő fejlődési lépcső az 1930. évi nép-—

számlálásnál található meg. A szülők foglalkozását tudakoló kérdés megnyitotta az utat a foglalkozási mobilitás vizsgálatához, a szakképzettséget tudakoló kér—

dés pedig lehetővé tette a kvalifikált és nem kvalifikált, foglalkozásúak számba—

vételét, valamint a különböző szakmával rendelkezők felmérését.

A legutóbbi két népszámlálás (az 1949. és 1960. évi), valamint az 1963. évi mikrocenzus különleges jelentőségét az adja meg, hogy tekintetbe vették azo-x—

kat az alapvető változásokat, melyek a felszabadulás után az ország társadalmi.

és gazdasági szerkezetében végbementek, azaz az államosítás, az iparosítás, a.

földosztás, a kultúrforradalom, a mezőgazdaság szocialista átszervezése stb..

hatását, , *

Az 1949. évi népszámlálás a vingálódásunk tárgyát képező témakörben az következő kérdéseket alkalmazta:

1. foglalkozás,

2. foglalkozási viszony:

önálló,

segítő családtag, alkalmazott, nyugdíjas.

Az önállók és alkalmazottak körülményeinek alaposabb vizsgálatára a kö—

vetkező kérdések szolgáltak:

ha önálló iparos, kereskedő vagy egyéb vállalkozó

van—e önálló üzeme, üzlete —— idegen részére otthon dolgozik—e —— a meg——

rendelő lakásán dolgozik—e —- háziiparos, vándoriparos, utcai árus, házaló,.

ügynök stb. -—— alkalmazottainak a száma;

Az alkalmazottak számbavételével kapcsolatban kérdéseket tettek fel az alkalmazás minőségére, a munkáltató foglalkozására, üzemére, üzletére, időszaki, mellékfoglalkozására, a szakképz'ettségére.

A földjuttatásban részesülésre vonatkozó külön kérdés beletartozik azoknak az alapvető változásoknak regisztrálásába, melyek a felszabadulás nyomán ha—

zánkban végbementek.

A FOGLALKOZÁSI STRUKTÚRA

1005

A megváltozott viszonyokat jellemzi, hogy az 1949. évi népszámlálás feldol—

gozásában az alábbi birtok—kategóriákat alkalmazta:

1 kat. hold alatt 1— 3,

3— 5,

5—10, 10—25, 25—50,

50 és több kat. hold

birtokkal vagy tulajdonnal rendelkező.

Az 1949. évi népszámlálás 15 foglalkozási főcsoport szerint csoportositotta a keresőket, melyek között helyet kapott többek között a bank és biztosítás és a szabadfoglalkozás is.

Mint említettük, az 1949. évi népszámlálás jelentősen előbbre lépett a tekin—

tetben, hogy a kereső népességet folytatott foglalkozása szerint is számba lehes—

sen venni. Már 172 foglalkozást emelt ki, többségében ipari, fizikai foglalkozá—

sokat, néhány műszaki foglalkozást és adminisztratív, oktatási foglalkozásokat.

Nem tette lehetővé azonban az egész kereső népesség besorolását, csupán ——

lehet, hogy a fontosabb -———, de kisebbik részét.

A népszámlálási foglalkozási kérdésanyagnak és a feldolgozások témaköré—

nek rövid és csak néhány jellemző szempontból történő vázlatos áttekintését az 1960. évi népszámlálás és az 1963. évi mikrocenzus rövid ismertetésével zárjuk.

Az 1960. évi népszámlálás jelentőségét fokozza, hogy mint az ún. világnép—

számlálás része, sok tekintetben egyeztette programját, feldolgozását és az alkal—

mazott elveket az ENSZ, az Európai Statisztikusok Értekezlete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa vonatkozó ajánlásaival és ezáltal az adatok értékét nagymértékben emelte. Az 1960. évi népszámlálás jelentős előrehaladást bizto—

sított a foglalkozási viszonynak és az alkalmazás minőségének precíz kibontása által olyan megfigyelések és értékelések területén, melyek lehetővé teszik a rendelkezésre álló munkaerő foglalkoztatás szempontjából lényeges vonásainak felmérését és közvetve módot nyújtanak a keresők összetétele korszerűségének ellenőrzésére is. Azáltal, hogy valamennyi egyém" foglalkozást főcsoportba so—

rolta és ezeket egybevetette az alkalmazás minőségével, lehetővé tette a szel—

lemi és fizikai, műszaki és adminisztratív munkát végzők, valamint a vezetők és irodai beosztottak arányának vizsgálatát. Az 1960. évi népszámlálás már 196 fizikai és 99 szellemi foglalkozást emelt ki a sok ezer foglalkozás közül és ez a kiemelés fontossági sorrend és jellemzési erő figyelembevételével történt. Az alkalmazott egyéni foglalkozási főcsoportok a következők voltak:

Szellemi foglalkozások:

műszaki irányító és szakalkalmazott,

oktatási, egészségügyi, kulturális irányító és szakalkalmazott, államigazgatási, gazdasági vezető,

irodai dolgozó, államigazgatási szakalkalmazott.

Az első csoportból leválaszthatók voltak az ipari, a mezőgazdasági termelés müszaki vezetői, valamint a közlekedés és hírközlés irányítói és szakalkalmazot—

tai; a második csoportból a tanárok és tanítók, a társadalomtudományi és termé—

szettudományi foglalkozásúak, az ügyészek és bírák, az orvosok és egészségügyi szakalkalmazottak és művészek.

1006 ; , , _ na. MIKÉS amon ; ;

A harmadik főcsoporton belüli alcsoportookf

államigazgatási vezetők, vállalati igazgatók, szövetkezeti elnökök, főkönyvelők,

társadalmi szervek funkcionáriusai.

Az irodai dolgozók főcsoportján belül külön-külön alcsoportokat képeztek az előadók —— a könyvelők, számlázók és statisztikusok —, a gyors- és gépírók, pénztárosok, raktárvezetők stb., végül a postai és hírközlési dolgozók.

A fizikai dolgozók foglalkozási főcsoportjai: V

mezőgazdasági ipari

építőipari szolgáltatási

kereskedelmi és vendéglátóipari közlekedési és hírközlési

jellegű foglalkozásúak.

Igen nagy fontossággal bír az 1960. évi népszámlálásnak a keresők szekto—

rális bontása területén végzett munkája, hiszen az ország társadalmi—gazdasági

szerkezetében végbement Változás egyik legjellemzőbb mérőszáma éppen a szo—

cialista és magánszektor, illetve az állami és a Szövetkezeti szektor keresőinek

aránya volt. ' ' ,

Az 1960. évi népszámlálás első ízben tette lehetővé a folytatott foglalkozás és az iskolai végzettség, illetve szakképzettség egybevetése alapján az ún. kong—

ruencia és divergencia vizsgálatok1 lefolytatását, valamint a különböző szinten

képzett szakemberek számának megállapítását, azaz a foglalkozási struktúra—

vizsgálat új szempontjait érvényesítette. .

Az 1960. évi népszámlálás egyes foglalkozási ismérvek adatait hosszú idő—

sorban állította össze, ezáltal mód nyílt a kereső népesség foglalkozási struktú—

rájának nagy távlatokban való áttekintésére és összehasonlítására. Ilyen idő- sorok például a kereső és eltartott népesség aránya, a keresők nemenkénti ará—

nya 1869—től tízévenként, a kereső népesség ágazati megoszlásának, foglalkozási visZony szerinti megoszlásának alakulása 1900—tól; a keresők képzettségi foko—

zatok szerinti megoszlása 1910—től.

Az 1960. évi népszámlálás idején folyt le a mezőgazdaság szocialista átszer—

vezése és ennek következtében a kereső népesség foglalkozási struktúrája már egy—két esztendő alatt jelentős változáson ment keresztül. Ezért 1963. január 1—én a népesség 2 százalékára kiterjedő mikrocenzust hajtottak végre, mely fel—- mérte ezeket a változásokat, különös figyelemmel arra, hogy mennyiben toló- dott el az önállók és a termelőszövetkezeti tagok aránya, valamint a szocialista és magánszektor aránya, továbbá, hogy a felszabaduló munkaerők milyen fog—

lalkozási ágak súlyát és milyen mértékben változtatták meg. Az 1963. évi első magyarországi mikrocenzus két szempontból is jelentős előrehaladást tett a fog—

lalkozási struktúra pontosabb vizsgálatának elvégzésére: a keresőket következe—

tesen aktív és inaktív csoportokra bontotta, és a mezőgazdaság segitő család—

tagjait háztáji gazdaságban, illetve a közösben való munkálkodásuk alapján

megkülönböztette. *

* Kongruencián általában a foglalkozás és a közép- és felsőfokú iskolai végzettség, illetve szakképzettség egyezőségét, divergenctán ennek ellenkezőjét értjük.

A FOGLALKOZÁSI STRUKTÚRA 1007

Az ország felszabadulását követő társadalmi-gazdasági változások, vala—

mint az utóbbi évtizedben megfigyelhető technikai és tudományos előrehaladás nagy üteme egyre sürgetőbben érvényesítette azt az igényt, hogy a gazdasági élet ágazati szerkezetének, a népesség foglalkoztatottsági szintjének alakulását, a tervszerű fejlesztés megvalósulásának mértékét gyakrabb időközönként, tehát

— 10 évnél rövidebb időközönként áttekintsük. Ezekkel az igényekkel egyidőben a munkaerő—gazdálkodási feladatok is felmerültek. A tervezés számára nélkü—

lözhetetlenné vált olyan tényadatok ismerete, mint a munkaerő-tartalék száma a jövőre és az igénybe vett munkaerőtöbblet eredetének ismerete a múltra nézve. Mindezek az okok együttesen eredményezték, hogy létrejöttek és rend—

szeressé váltak a különböző munkaerőmérlegek, mint .a tervmérlegek, ténymér- legek, szükségletfedezeti mérlegek. ifjúsági mérlegek, területi összevont munka- erőmérlegek stb.

Az évenként január 1—i állapotnak megfelelően összeállított munkaerőmér—

legek országosan, tehát területi bontás nélkül, szektoronként számolják el az ország kereső népességét, népgazdasági áganként és foglalkozási viszonyok sze—

rint. A népgazdaság összevont munkaerőmérlege ipar, építőipar, közlekedés, ke—

reskedelem, nem termelő ágazatok (ebbe tartozik a szolgáltatás, államigazgatás, szociális, egészségügyi és kulturális ellátás), valamint a mezőgazdaság ágak sze- rint, munkás—alkalmazott, szövetkezeti tag és segítő családtagja, önálló és segítő családtagja, valamint nyugdíjas kategóriákban mutatja be a keresők ágazati és foglalkozási viszony szerinti struktúráját. Mint ebből a sűrített összefoglalásból is látszik, a munkaerőmérleg lényegesen összevontabban ad áttekintést, mint a népszámlálás. Ennek legfőbb oka az, hogy a munkaerőmérleg a folyamatos statisztikai adatgyűjtések alapján készül, amelyek viszont a vállalati nyilván—

tartásokból táplálkoznak és ezekbe a foglalkoztatottak munkakörönként és állo—

mánycsoportonként vannak besorolva, nem pedig egyéni foglalkozás alapján, mint a népszámlálásnál. Részletes társadalmi—gazdasági csoportosítás viszont csak a ténylegesen folytatott foglalkozás alapján lehetséges. A munkakörök alapján végzett csoportosítás nem teszi lehetővé népgazdasági szinten egyértel—

műen a szellemi és fizikai foglalkozásúak, a műszaki és adminisztrativ munkát végzők szétválasztását.

Az évenként készülő országos összevont munkaerőmérlegek tehát nem adnak adatokat területi vonatkozásban: megyékre, tájegységekre, gazdasági régiókra vonatkozóan. Viszont, ha nem is évenként, de legalább 3—4 évenként nélkülözhetetlen az ágazati struktúra területi ismerete is, sőt a munkaerő-tarta- léknak, az esetleges munkaerő-feleslegnaek vagy munkaerőhiánynak kisebb igazgatási egységek szerinti áttekintése. Ezt teszik lehetővé a területi munka- erőmérlegek, melyek eddig négy alkalommal készültek el: 1949—ben, 1960—ban, 1963—ban és 1966—ban, mindig a január 1—i időpontnak megfelelően, felvétel alapján, 1949 és 1954 között becslések alkalmazásával. (Az említett időpontok közül az első háromban a népszámlálási, illetve mikrocenzusi adatok, 1966—ban pedig az e célra végzett felvételek adatai szolgáltatták a mérleg alapját.)

Még nem ismeretes az új gazdasági mechanizmus érvényesülésének hatása a munkaerőhelyzetre, de valószínűnek látszik, hogy a munkaerőhelyzet tény—

adatainak ismerete területi részletezésben sűrűbb időközökben válik szükségessé.

Végezetül megemlítjük, hogy a közeljövő a kereső népesség foglalkozási struktúrájának egyéb jellemzők szerinti ismeretét is sűrűbb időközönként igé—

nyelni fogja. Ilyen jellemzők az iskolai végzettség, a szakképzettség foka, a tel—

jes és részbeni foglalkoztatottság, a munkaidő hossza stb. A Kölcsönös Gazda-

1008 ; DR. ms *GABoli

sági Segítség Tanácsába tartozó országok statisztikusainak 1963. évi szófiai tanácskozásán megállapodás jött létre a tagországok között, hogy a jövőben ki'-—

dolgozzák a szakképzett káderek mérlegét és a munkaidő—mérleget is,

IRODALOM

Dr. Dávid Zoltán: A történeti demográfiai források értékelésének kérdései. Demográfia, 1963. évi 4. sz. 515—524. old.

Magyarorszag történeti demográfiája. Szerk.: dr Kovacsics József. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1963. 440 old.

1869. évi népszámlálás. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1871.' 615 old.

1880. évi népszámlálás. I. köt. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1882. 851 old.

1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. Statisztikai Közlemények. Új folyam, 1. köt. Budapest, 1893. 418 old,

1900. évi népszámlálás. Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 5. köt. Magyar Királyi Köz—

ponti Statisztikai Hivatal, Budapest. 1907. 746 old.

1910. évi népszámlálás. Statisztikai Közlemények Új sorozat. 61. köt. Magyar Királyi Köz- ponti Statisztikai Hivatal, Budapest. 1916. 635 old.

1920. évi népszámlálás. statisztikai Közlemények. Új sorozat. 73. köt. Magyar Királyi Köz—

ponti Statisztikai Hivatal, Budapest. 1928. 297 old.

1980. évi népszámlálás. Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 96. köt. Magyar Királyi Köz- ponti Statisztikai Hivatal, Budapest. 1938. 377 old.

Az 1941. évi népszámlálás. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1947. 69? old. '

Az 1949. évi népszámlálás 6., v., 8. és 8/a. köt. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. 1960.—

108, 287, 485 és 56 old.

1960. évi népszámlálás. 6. és 10. köt. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. 1962. 322, illetve 335 old.

1963. évi mikrocenzus személyi és családi adatai. Központi Statisztikai Hivatal, 1964. 214 old.

Dr. Thlrrtng Lajos: Népszámlálási kérdések. Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai. Köz- ponti Statisztikai Hivatal, Budapest, 1957. 95 old.

Horányi Péterné: Az egyéni foglalkozások csoportositásának néhany problémája. Statisz—

tikai Szemle, 1959. évi 4. sz. 401—408. old.

Dr. Tamásy József: Az 1784—1787. évi első magyarországi népszámlálás család- és háztar—

tásstatisztikai vonatkozásai. Demográfia, 1959. évi 2—3 sz. 217—238. old.

Dr. Klinger András —— Dr. szabady Egon: A népesség összetételének alakulása az 1963.

január 1—i mikrocenzus adatai alapján. Demográfia, 1964. évi 1. sz. 7—60. old.

Timár János: Munkaerőhelyzetünk jelene és távlatai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1964. 192 old.

Dr. Szabady Egon: Magyarország népesedése a felszabadulás óta eltelt húsz évben. Demo- gráfia. 1965. 1. sz. 8—19. old.

Szilágyi László: A foglalkoztatottsag főbb jellemzői az 1949—1963. években. statisztikat Szemle, 1966. évi 1. sz. 29—50. old.

A népesség foglalkozásának változása 1960—1963 között. KSH Népességtudomány'i Kutató Csoport közleményei. 8. sz. Budapest. 1965. 64 old.

Munkaerőhelyzet. Statisztikai Időszaki Közlemények. 76. köt. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1965. 214 old.

PESIOME

Hac'ronmaz cra'rbs nonm'roanena na ocnosanun aomaua, cnenannoro as'mpom Ha ly aneazmoü cecczu CTaTHCTuko—MCTopmecxoü rpynnu CTa'mcmuecxoü cexunn Benrepcxoro Skonommecmro Oömecrsa, cocronameücz 16— 17 mmm 1966 maa B ropozie Ceren.

Cöopbx cramcmuecxux aannmx OTHOCMTeJlbl—lo sanzmü Hacenenus öbmu nallam B XVIII BeKe. Hanőonee nssecmumn nepkonnmmn aannczmu B 3709 oönacm 511355!me Numerus Animarum n Conscriptío Bonorum et Proventuum. Hepermcu 1804— 1805 ronoB " aaTeM nepenuca 1857 vona vme rpvnnnpva Haceneune n na oc'noae (DaKTutiecxoro aanz'mn, —- no aanuMaemoü aonmnocm B vapemzxenun, no ocvmecmnnemomv npomucny.

Hocne coananns oonuuanbnoü C'ra'rucrnaecxoi'l cnymőbi B Benrpnn anepsue B 1869 may, at HOTOM B paMKax npoaoanMnx Kamubxe HBCHTb ne'r nepennceü Hacenenmi, ocyuiecransi- HCH vueT Bcero nacenenmi no mpacneaoü npnnannemnocm n nonomenmo B aanimm, a Taxme 14 no nanasunyansnomy sanmmo. BMHHblMl/l aTanamn nporpecca a amit oönacru Hansmrcn nepem/ice nacenenxm 1890 maa, B xoae KOTopoü Gama npnmenenm MHome, ucnonbavemme "

noname, coomomennz n noxasaTenn, aanee nepenncs 1900 ropta, 1930 vona, aaTeM nepenncn 1949 a 1960 roncs 14, Hakoaeu, mnxpouena 1963 roaa.

Hepenucn Hacenenmi 1949 M 1960 roncs wice oipamaioi' Te ocnosnue uamenenuil, KOTOpble

a nepi/ion noone BTopoü anoaoü aoiinn nponaomnú B oőuiec'mennowl " akonommecxom crpoe CTpaHbl. Hepermcs 1960 rona 143 mnorormcmnoro tmcna aansmü Bbiuenfie'r 196 (pneu—

aecxux n 99 VMCTBeHHle aanmm'i " THKHM oőpasowx nosaonser vcmnosm's coomomenuz

A FOGLALKOZÁSI STRUKTÚRA

- 1009

mexoiy paőormncamn (DHSI/I'ICCKOFO n chmeimoro priia, memzw Texnmecxnm n ammnucrpa- 'manum nepconanom, menow pyxosonmuimn n IlOlI'lHHeHHbIMI/l paöomnxamn. B MHKpOlleHSÉ 1963 roua Gun nocnenosarensno nposenen npimunn axonommecxn aKTI/IBHbIX " Heaxmsnmx Kareropni'i camoaearenbnux, nanee öbmo ocymecrsneno paamemeaanne unenoa ceMeü or une—

HOB cenbcxoxosnücmeaaux nponssoncraennux Koonepamsos cornacao Tony, paőoraior im oan B oöiuecmeanom mm npnycaneöaom xosaücrse.

Couuanncrmecxan peopranusauna u mexanusauna CeJleKOFO xosaücma, nanee, őbm'rpbiii 'remn HHHYCTpHaJliBaIU/H/I B snaumenbaoü nepe nsmennnn lmeno camonemenbamx B omenb—

Hbix orpacnax napoanoro xoanücraa. Heoöxoanmocrs B Gonee uacrozw oőaope arnx nemese—

Huii, a Taioxe ynosnersopcane sanpocoa nnanupooanmi " pacnpezienenna praosux pecypcoa npnoenu K TOMY, (no c 1949 rona emerouno *npouasonmca cocrasnenne caounoro oömerocw ,napcraenuoro Gananca paőoueü emu, a liepea Kamabie 3—4 FOIla — Teppmopnanbubix (06- nacrnux) Ganaacos paőoueü cnnm.

SUMMARY

The article has been prepared on basis of the author's lecture delivered at the 4th Itinerary Session of the Working Group on the History of statistics of the Statis—

tical Section of the Hungarian Economic Society, held in Szeged from 16 to 17 June, 1966.

The collection of data in order to establish the occupational structure of the population launched in the 18 th century. The "Nmnerus ami—martini" and the "Cons—

criptio Bonorum et Proventuum" are the best known church records in this connection.

The census of 1804 and 1805 as well as the census of 1857 classified the population also by the post occupied, the industry pursued and the occupation actually filled.

After the organization of the Hungarian official statistical service, the total popu—

lation was regularly surveyed by economic branch, occupational status and by pro- fession in the course of the population censuses (first in 1869, then in general, every tenth year). Outstanding stages of the development were the census of 1890 (when such comparisons were made and such indicators were applied which are used also at present in many respect), the censuses of 1900, 1930, 1949 and 1960 and the micro—

census of 1963.

The population censuses of 1949 and 1960 reflected already the basic changes that had taken place in the country's social and economic structure after World War II. On the occasion of the population census of 1960, 196 manual and 99 non—manual occupations were singled out of many thousands, making it thus possible to establish the proportion of manuals and non-manuals, of technical and administrative emplo—

yees, of clerical workers in leading and non—leading position. In the course of the 1963 microcensus the categories of the economically active and inactive earners were applied conseguently and the unpaid family workers of the members of the agricul—

tural producers' co-operatives were broken down according to whether they were engaged on collective farms or in household plots.

The socialist reorganization and mechanisation of agriculture make a change in the number of the earners of the individual economic branches at a guick pace and to a great extent. In order to receive a more freguent survey of these changes as well as to accomplish the plan targets and to meet the demands of manpower manage—

ment, since 1949 manpower balances have been drawn up on the country level for every year and on the regional (county) level for 3—4 years.

Statisztikai Szemle