Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság

9. szám.

—812—-—

1935

Magyar Kereskedelmi statisztikai Értékmegállapitó Bizottság.

Commission Hongroise pour la Fíxatz'on des Valeurs de Statistigues Commerciales.

Szakosztályülések. — Séances de sections.

Az I. szakosztály folyó évi április hó 27-én anletgtalrtolt ülésén Mutschenbacher Emil dr.

m. kir. kereskedelmi és gazdasági főtanácsos, felsőházi tag, szakosztályelnök elnökölt. Rész—tveltek az ülésen Benedek [Sándor, Bokor Adorján, Bokor Ervin drr. lés Branch Ferenc ker. tanácsos, Dűsing Miksa m. kir. gazdasági főtanácsos, Elek István dr.

ker. tanácsos, Halász Béla m. kir, gazda-sági fö- lanvácsos, Hegyes-i József és Kíenast Ferenc ker.

tanácsos, Konkoly Thege Sándor dr. és Ormándy János dr. m. kir. gazdasági főtanácsos, Rottersmmm Leó, Ralf Géza és Vaja Béla dr. ker. tanácsos, Zimmer Ferenc m. kir. kereskedelmi főtanácsos tagok, Bende István dr., újtvári Cseh Ödön, Kon- koly Thege György meghivott tagok, Bacher Adolf, .Paluzsa László dr. és Vági' Jakab szakértők.

Megjelent az ülésen Tahy László dr. miniszter—

elnökségli államtitkár, Kovács Alajos dr. h. állam—

titkár, a Bizottság elnöke, Konkoly Thege Gyula rdr. min. osztályfőnök, a Bizottság li, elnöke, Benes Zoltán dr. ;miln. tanácsos, továbbá Dobrovi'ts Sán—

"dor dir. min. osztálytanács—os és Mike Gyula dr. min.

titkár kiséretében. őexcellenciája élénk érdeklődés—

sel kísérte a szakosztály tárgyalását.

A szakosztályelnök mindenekelőtt üdvözölte a szakosztály új tagját, Konkoly Thege György meg- hivott tagot, a Külkereskedelmi Hivatal osztály- vezetőjét, majd Bokor Adorján iker, tanácsost kérte fel, hogy adja elő delentését a szailám'iipar 1934. évi A helyzetéről:

Az 1933. év dekonjunktúrája, amely a magyar 'szalámiipartól súlyos anyagi áldozatot követelt, nem maradhatott hatás nélkül. A gyárak az 1933. év őszén hiúsbevásárlásaikkal nagyon óvatosak voltak és a gyártási tempót erősen csökkentették. A gyár- tás —a szokott időnél 4—5 héttel későbben, csak no- vember második (felében kezdődött. A gyártás kés-ei megkezdése azt eredményezte, hogy nehéz szalámi—

sentésekben torlódás állott be s így, amikor a sza- ilámigyárak vásárlásaikat megkezdett—ék, a nehéz szalámisertésetkben olyan nagyfokú kínálat jelent—

kezett, hogy a szalámihús ára kb. 2070-ka esett.

E relatíve olcsó, budapesti palritásban 85 filléres húsárak azonban csak rövid ideig voltak érvény—

ben. Aminrt a gyárak az első tételeket felvették, a nagy kínálat (megszűnt és a húsárak fokozatosan emelkedni kezdtek 85 filllértől l pengő 15 fillérig, a budapesti palr'itrást véve alapul. A magas húsárak mellett időközönként nagy húshiány is volt, úgy, hogy a gyárak nyerstanyaghiány miatt üzemeiket ismételten szüneteltetni vol—tak kénytelen-ek. Ez ;;

srenbéshúshliány az 1934. év közepéig tartott, amikor—a

hirtelen fellendült német ZS'íl'CXpOI'i következtében viszont olyan mérvű lhús-többtermelés állott elő.

amelyre az ipar történetében még nem volt példa.

Ez a hús már csak az 1935. évi fogyasztás számára volt feldolgozható. A kisebb termelés mellett az áru :a belföldön könnyen, emelkedő árak mellett volt értékesíthető. A belföldi piacon időközönként áruhiány is volt észlelhető. Az emelkedő árak a késői nyári és őszi hónapokban már fogyasztást- csökkentő hatást váltottak ki, úgy, hogy a szezon utolsó hónapjaiban a fogyasztás nagyobb mérvű csökkenése jogosult panaszokra adott okot. Mind- azonáltal a belföld részére gyártott mennyiség vé- gül is elhelyezésre talált atnnoál is inkább, mert az új szall—ámú csak november második felében került piacra.

A belföldi fogyasztással szemben az export kedvezőtlenebbül alakult. Az 1933. évi 5.605 g-val szemben ugyanis csak 4.642 g—t tudtunk külföldön elhelyezni.

Osztrák viszonylatban — pedig ez az ipar egyet—

len jelentős exporttpíaca —— az osztrák gyárak rend kívül erős versenye érezhető. 'Az a kilogramnoii kinti 2 schillinget meghaladó összeg, amelyet a ma—

gyar gyának válm, forgalmiadó, szállítási .és egyéb költségek címén viselnek és amely költségek az el adási ár 40—50%——át teszik krí, már prohihilív jel- legű és _a magyar szalllámiiparnak a legsúlyosabb áldozatokat kell vállalnia, hogy ezt a ma már egyetlen fontos pozícióját megtartsa. Mégis annak ellenére, hogy az összexpo—rt több, mint 15%i—kal

csökkent, az osztrák kivitel az 1933. évi 3.677 (I-ról

1934, évben 3.797 g—ra emelkedett és emelkedő tendenciát mutat továbbra is. Csehországi ex- portunk az 1933. évi 686 g—ról 1934-ben 183 g-ra esett vissza a szerződésnélküli állapot lm- lása alatt. Olaszországi exportunk 1934-ben az előző évi 364 g—ró—l 232 (pm csökkent. Lvogtfellűnőhb az.

export visszaesése Svájc lelé, ahova 1933-ban még 314 (14; exportáltunk: ez az exportunk 1934-ben néhány metermázsától (23 (; volt az 1934. évi kivitel), úgyszólván teljesen megszűnt. .X magyar sznlámiípar 1933-ban nagy propaganda—

tevékenységet fejtett ki Svájcban,. Az eredmény.

mint láttuk, az volt, hogy az olaszok 180 vagónos szalámivexportjukkal szemben mi alig tudtunk 3 va—

gónlná—l valamivel több—et elhely-ozni 1934—ben még ez a kis export is megszűnt. Az ok a svájci fogyasz—

tók ízlésében keresendő, akik a minőségileg sokkal gyengébb árut részesítik előnyben. Ezt az oias'f minőséget megfelelő nyersanyag és megfelelő kli- matikus viszonyok hiányában a magyar ipar elő-

eltekint—ve

9, szám.

-—813—— 1935__

állítani nem tudja. Egyéb külföldi piacainkon ex- portunk a megszokott szűk keretek között maradt, nagyobb eltérések az elmult esztendőkben nem mutatkoztak.

Ezután Megyesi József ker. tanácsos ismertette a libamájexporl alakulását:

A friss libamáj, Magyarország h-arovmlitenyész- tésének ez a legkiválóbb produktuma, ama kevés cikkek közé tartozik, amelyeknek kivitele —— a leg,—

utolsó évtől eltekintve —— állandóan emelkedő irány- zatot mutat és una már nagyobb, mint a békebeli Magyarorszag kivi—tele volt.

Az utolsó évek exportjának emelkedése részben a nagyszerűen megszervezett szállítási módozatok—

nak köszönhető, amik lehetővé teszik, hogy a szom- baton Budapesten piacra kerülő áru hétfőn hajnal—

ban már a párizsi nagycsarnokokbaln legyen, más- részt és legl'őkéxpen kitünő minőségének, mely tény- leg egyedülálló a maga nemében. Nélkülözhetetlen nyersanyagát képezi a

világhírű strassburgi rkonzerviparnlak s így egész exportunk 80—85%l—át Franciaország veszi fel.

A költött valutaifongalom bevezetése óta talan ez a cikk az egyetlen, mely soha semmiféle ked—

vezményben nem részesült. Ennek az lett az első francia konyhának es a

következménye, hogy —— állandóan emelkedő meny- nyis—égek mell—ett -— az egységérték évről—évre csök- kent. A csökkenés mérve a valntazánlat óta a ke- reslet állandó emelkedése ellenére is mintegy 30

%t-os, melynek oka az elmondottakon kivül a pengő külföldi alsálértékellésében keresendő.

A magyar májnak erős versenytársa a cseh áru, amely minőségileg gyengebb ugyan, de sokkal ol—

csóbb s az általunk követett devizapolitika szinte arra kényszeríti a francia gyároso'katt és fogyasz- tótkat, hogy a kitűnő minőségű, de drága magyar májat a gyengébb, de lényeges-en olcsóbb cseh áru- val keverjék.

A helyzet komolyságát bizonyítja, hogy a fran—

cia piac nettó súlyban az 1933. évi 2.158 (";-val szemben 1934—ben már csak 1.864 (1 magyar liba—

májat vett fel, míg ugyanakkor a csehek kivitele 1.845—rő1 2.777 g-ra emelkedett. Ennek az lett az eredménye, hogy míg 1933-ban a francia ősszbeho-

zatalnlatk Csak 46%l-a volt cseh áru, addig az elmult

évben már 60%—ot (importált Franci—aonszág Cseh- országból xés csak 40'%.—ot Magyarországból.

Hovatovább az lesz a helyzet, hogy a cseh áru, amely minden állami támogatást és szállítási köny—

nyítést elvez, (olcsó ára következtében ha nem is teljesen, de nagymértékben kiszorítja a magyar árut és m—eglatzítja azokat a szoros gazdasági kap- csolatokat, amelyeket a magyar exportőrök Fran- ciaországban évek hosszú során lébnahoztak,

Kompenzáció nem lévén, mely a hivatalos kur- zus és a külföldi értékelés közötti diszpanitást ki- egyenlített—é, kénytelen a magyar exportőr az árat

a termelőknél leszorítani s a maga hasznát oly mi- nimálisra szabni, mely sehogysem aránylik munká——

jához és a vállalt tkockáz—athoz. Amellett a fennálló óniási diszparitas alkalmat ad egyes illegális ex—

portőröknek, hogy különböző valutamachinációk——

kal nagy haszonra tegyenek szert, melyet, sajnos,.

drákói intézkedésekkel sem lehet megszüntetni a gazdasági élet és a legális magyar exportőr igen nagy kánára.

Kedvező momentum viszont, hogy a magyar arut most már csak márkázott csomagolásban lehet.

exportálni.

Majd Benedek Sándor ker. tanácsos tett jelen—

tést a baromfi-, tojás- és uadkívítelünkl'ől:

Az 1934. évi baromfikivitelttnk átlagban, úgy- mennyiségileg, mint minőségileg és érték tekinte—

t-ében már nagyobb eltolódást mutat, mint az előző esztendei kivitelünk.

Élő baromtiklivitelünk az 1933. évi 417 vagon—

ról 1934. évben 315 vagónra esett vissza. E vissza——

esésnek elsősorban az osztrák piac gyengülése adta meg a lökést, mert Ausztnia a lengyel és jugoszlav piacokról, ha gyengébb minőségű árut is, de olosóbb áron tudott importálni. Vágott balromfikivitelünk ellenben az 1933. évi 1.905 vagónról 2.380 vagóntna emelkedett. Ez igen örvendetes jelenség és annak az eredménye, hogy termelésünk a hizlaldák, a fel- dolgozó -és kikészítési eljárá—s ,iparositása rév—én arra törekszik, hogy ha az amerikait nívót még nem is érte el, de az európai színvonalon felülemelkedjyékl Tény, hogy .a 'versexnytenmelő államok termékei—vetl—

szemben ma már határozottan előnyben van a ma- gyar leölt baromfi: ezek az államok (Románia, Hol- landi-a, Jugoszlávia), eltekintve a pulykától, még mindig élő baromfit szállít—anak nagyobb mennyi—

ségben, aminek okát elsősorban a hűtőházak és.

h'izlaldák hiányában találjuk meg.

Élő baromlikivitelünlk, amint azt a fentiekből is láthatjuk, nem számíthat nagy felltemdü'lésre, leölt baromfrktivitelünk ellenben még mindig fokoz- ható, ha a belföldi devizatgá—tlások kellő időben r—endeztemetk és az ladóbérittések kellő időben meg—

adatnak a leölt 'barmmfik'ivttelünk támogatására.

Ma már ugyanis minden venseny'államban kialakult;

az adóltlér'ítés rendszere és amennyiben nálunlk nem kellő időben adatik az meg, úgy nem tudjuk a többi államokkal a versenyt felvenni. Mi sem bizo—

nyí'tjia ezt jobban, mint az angliai esirkeexport visszaesése. Pedig a magyar baromfi minősége a világpiacon ma már vezető minőség, kiv-éve a pulyo kát, amelynél termelő'ink még mindig nagyobb százalékban termelik a fehértollú pulykát és még néhány esztendő szükséges lesz ahhoz, míg a ma-

gyar gazda rászokik a fekete tollazatú pulyka te—

nyésztésére, Emiatt a pulykánál Jugoszlávia bizo- nyos árrnyalati előnyöket élvez a magyar pulyká—

val szemben a londoni piacon.

9. szám.

— 814 ——

1935

Az egyes baromiifajták kivitele a mult evben a következőképen alakult: Zsínliba-kuilvi'te'lrünk Auszt.

miába kontingenftialva változatlanul meg—

tartotta az utolsó 3 év mennyiséget. Németország ugyancsak lkont'lngenbálta zsínlibak'ivitelünket, ugyan—

akkor azomban olyan )prohibitív módon emelte fel a vámot, hogy e csekély mennyiséget is alig lehetett kiszáll—ítani. -A többi európai állam zsírliba felvéte—

lére, sajnos, egyáltalában nincs berendezkedve és

így a közeljövőben nem Ivánható zsírli—bavk'ivitelünk

emelkedése.

Kacsakivitelünk ellenben példás fejl—ődést mu- tatott, mert Németország felé irányuló kivitelünk .az 1933. évi 64 vtaagonról 19344ben 315 vagónra emelkedett, Ily fejlődést egyetlenegy ven-senyállam sem tud egyetlenegy balromtifajtánál sem felmutatni.

Amennyiben a közeljövőben !kü'l'forga—lmi vonatko- zásban változás nem mutatkozik, úgy Németország felé irányuló kacsaexportunkat még fokozni tud—

_juk. Ez annál is ötrvendetwesebb jelenség,, mert mint láttuk, —liltxalnlvitelilmk Németország felé stagnál.

Csti'rkie— és tyúkkivuitelünk még mindig fokozható, mert mint fentebb is említettem, a magyar baromfi minden fogyasztási piacon mint a legjobb minő- ségű európai áru szerepel és így jó minős-egérnél fogva könnyen értékesíthető. Leölt pulykakivítelünk az 1933. évi 541 vagonlró'l 506 vagórlra esett vissza .az 1934. évben.

'Gyöngytyúkkívítelú'nk ellenben, mely csaknem kizárólag az angol piacra (irányul, az 1933. évi 58 vagonról 1934—ben 97 vagónra, tehát majdnem a duplájára emelkedett. Gyöngytyúktermelésünk és exportunk még mindig fokozható. Itt is azonban szükség van a minőség feljavítására.

Ha ezekután tekintetbe vesszük mindazokat a nehézségeket, amelyekkel a magyar exportnak meg kell küzdenie, úgy nyugodtan állíthatjuk, hogy az 1934. évi leölt és élő baromfikivitelünk a magyar

"exportban megfelelő poziciót foglal el, ami meg—

felelő áldozatok árán, kellő termelési politika mel- lett még javítható is.

Tojáskivitelünk az 1933. évi 1.152 vagom—ől 1934. évben 950 vagónra hanyatlott vissza a statisz- tikai adatok szerint. Ez a hanyatlás azonban jórészt valószinűleg onnan származik, hogy a tojás egy—

része, különösen Ausztriába, csempész úton vitetik 'k—i. Németországi tojásexportunk az előző évekkel szemben változatlan, mert Németonszág kontingen—

tálta tojásbevítelünket (200 vagon). Egyébként

"Európa minden részére kontingentálrva van a tojás és így tojáskfivitelünk és ezzel kapcsolatban tojás—

termelésünk fokozás—ára egyelőre nem számíthatunk, hacsak az elkövetkező években újabb kedvező lehe- tőségek nem alakulnak ki.

1934. évi vadkívitelünk a leölt, illetve lőtt vad formájában let't lebonyolítva. Az 1933. évi 224 vagónos kivitelünk az 1934, évben 320 vagónra

van és

emelkedett. Ez a mennyiség legnagyobbrészt mint lőtt nyúl Nlé'metonszágban halált elhelyezést. Lőtt fogoly- és fácánkivitelünk pedig leginkább Angliá- ban talált piacra. Lőtt nyúllalvitelüvnk a német pia—

con első helyet foglal el és megvan a remény ná, hogy hivitelünke—t a jövőben még fokozni tudjuk, amennyiben meglesz a mód arra, hogy vadállomá- nyunkat megfelelő módon növelhessüík. Ez esetben fogoly- és fácánkivi'telü'nk is növelhető.

Végül Zimmer Ferenc m. kir. kereskedelmi fő- tanácsos és Paluzsa László dr. jelentése követke—

zett a halkivitel alakulásáról. Zimmer Fenenec elő—

adása küllönösen a jogos helyzetét ismer-tette a kül—

forgalomban es a magyar haltenyésztés terén:

A magyar halexport, amely 1932m majdnem a felére visszaesett, 1933aban némi—leg fellendült, de 1934—ben ismét visszafejlődött. A legnagyobb vissza- esés lengyel viszonylatban állt be de, Németország is a felére redukálta a kontingenst, Cseh-Szlová—

kliába pedig a régi 3.000 (1 helyett alig 500 (pt ex—

portáltunk. Olaszország is megnehezítette a hal-' bevitelt. Anglia felé a kivitelt fokozná lehet, azon- ban itt az exportőr rendkívül nagy költséggel és rizikóval áll szemben. Ausztria pedig oly megegye—

zést kötött velünk, hogy nagyobb "kontingenst ad ugyan szabad bevitelre, de for'nlakxélpen engedélyhez köti és csak olyan cég kaphatja meg a beviteli en—

gedélyt, amely az osztrák halérdetkeltség által meg—

állapított haláraka't megtartja és kötelezi magát az osztrák pontytermétsnek egy részét megállapított áron átvenni. így az osztrák tógazda pontyalivért egy pengőt, egy pengő 20 fillért kapott, a miatgyar pedig 501—450 fillért. De az osztrák nagykereskedő is jól járt, mert a magyar hallat 50—60 fillérért vette meg, s minthogy ez után d-eoembe'r 31—ig 20 fillér vám—

visszatérítést kapott, egy kiló ponty neki 30—40 fillérbe került és ezt nagyban 1'80 S—vért, kicsiny/ben 2'40 S—ért adta el, vagyis az osztrák nagykereskedő egy kiló pontyon bruttó 1 pengőt, a kiskereskedő pedi-g nettó 50 fillért keresett. Ezzel szemben a ma—

gyar nagykereskedő ugyanolyan vételár mellett bruttó 20—30 fillért keresett, a kiskereskedő pedig 5—10 fillér haszonra dolgozott. A kereseti lehetősé—

get it'tlhon ugyanis lerontotta az úgynevezett ,,be—

tölrő" ponty és a házaló. !

A balvatonli fogas kivxitele körül fennálló nehéz- ségek onnan származnak, hogy ,,fogas" néven min—

denfele silányabb minőségű süllőt, ,,zazndert" és, különösen külföldön, fagyasztott orosz Süldő! hoz- nak forgalomba. Ezeknek a visszaéléseknek a meg- szüntet-ése végett számtalanszor kértük, hogy a ,,fogas" név csak a Balatonból kikerülő ilyt'ajta

hatlra komlátoztas'sék. Kiérelmünk mindig azzal az érveléssel utarsítt'atott el, hogy a szakközegek azt állítják, hogy ,,foga:s"-t egyéb bel- és külföldi vi—

zekben is fognak. Ezzel szemben az osztrák és né—

met szakkörök, halászati, haltermelői és halkeres—

'9.szmm.

—-815—- ¹⁹³⁵

W :

kedelmi egyesületek és biológusok egybehangzóan kijelentették, hogy sem Ausztniáxban, sem pedig

—Nlémeto_rszágban soha ,,—fogas"—t nem fogtak és úgy tudják, hogy ezt az elnevezést csak a Balatonból kikeniilő ,,zalnd—erffe'l-ére alkalmazzák. Ezek szerint a belföldi szakközegek álláspontja aligha tartható.

Hogy a balatoni fogast legalább a nyersáll — potban való forgalombahozatalalkor megvédjük, minden egyes halat plombával láttunk el. A véd—

jelül szolgáló fémlemez minden hal kopoltyúfedelén van elhelyezve és könnyen látható. Ezzel a védek-e—

zéssel elértük, hogy .a fogyasztást itthon és kül- földön a kétszeresére emeltük. SajnOs, a fogyasztás még mindig nincs arányban a termelési lehetőség- gel. A Balaton Halászati Rt. nemcsak üzemét redu—

kálni és a halászatot gyakran szüneteltetni kényte- len, hanem a kifogott llalmennyi'sélgnelk egy részét ism-ét vissza kell bocsátania a tóba, [mert azt mind a piacra vinni nem lehet. Ez sem nemzeti, sem magángazdasági szempontból nem előnyös A bala- toni halászat a világnak legjobban és legszebben berendezett belvízi halgazda—sági üzeme. Jelenleg 4 darab, egyenként 1.200 méter hosszú háló van üzemben, amelyek naponként legalább 10 négyzet—

kilométer v*izet halásznak meg, de nyári időben jó—

val több mint *kétszerannyit szűnnek meg. Az 1.200 méteres hálókat 1928 óta motoros glépuerrővel hu—

zatják be.

Az üzemet azonban nemcsak ilyen szempont- ból tenheli nagy költség. Igen sokat áldoz a bérlő—

társaság a Balaton halállományának gyarapítása és nemesítése érdekében. A modern halgazdaságban ugyanis nemcsak aratni, hanem vetni is kell, éppen úgy, mint az okszerű mezőgazdálkodásban, s a ter—

melendő hal—anyagot javítani, nemesíteni is kell.

A Balatonban a legkedvezőbb életfeltételei a fogásnak vannalk, miért is a Balatont külföldi tu—

dósok i-s par excellence ,,fogas—tó"-nlak nevezik. A

bérlővlállalat saját, legjobban bevált módszere sze- rint tenyészli a fogast saját elemében, úgy, hogy szerződéses kötelezettségét meghaladóan több száz—

millió meglerm-éskenyített fogas—lkorát keltetett ki a Balaton védett öbleiben. Ennek tulajdonítható, hogy a fogasállomány a Balatonban észrevehetően gyarapszik és a legutolsó évben már közel három- szor annyi volt a fogas, vagyis kb. 200.000 kg, a

10—15 ét? előtti (SO—70.000 kg—lhoz képest.

Ez a mennyiség még fokozható is volna, de

sajnos, ez csak meddő túl'termelésre vezetne, mert

a rossz gazdasági viszonyok és a fennálló különféle korlátozások nem teszik lehetővé a kitermelt fogas—

mennyivség értékesítését.

Mindezekből látni, hogy milyen emlékeink fo- rognak kockán. Nagy szükség volna tehát a fogas- termelés érdekében e magyar társadalom támoga- tásába is, ami részben azáltal volna biztosítható, hogy minden külföldön járó magyar ember mindig

és mindenhol ,,fogas"-t kérjen és nézze meg, rajta van-e a valódiságot jelző plomba?

Paluzsa László dr. főként a pontyexport alaku- lását ismertette:

Magyarország élő pontytermelése'kb. 35.000 g-t tesz ki és miután exportra úgyszólván kizárólag élő ponty kerül, mert a többi fajta hal exportja jelentéktelen, a halexportról szóló helyzetjelentés elsősorban az élő ponty exportjuával kell, hogy fog—

lalkozzék.

Élő .halexportu—nk, amely még öt évvel ezelőtt valamivel kisebb mértékű tenmelés mellett is 20.000 g-t tett ki és amelynek leg—kenti egységértéke 1'65 P volt (az előző évi 2 pengővel szemben) az 1934.

naptári évben kb. 13.000 g-ra süllyedt. Állami tá—

mogatá-s nélkül .a kiszállított halak egységértéke alig tett ki 60 fillért. Ez mutatja azt a horribilis veszte—

séget is, amelyet a magyar haltenyeszlésnek az utóbbi öt év alatt viselnie kellett, mert azáltal, hogy a kiszállított halak mennyisége majd a felére csök- kent, a belföldi kínálat igen nagy mértékben meg- növekedett és a hazai értékesítési lehetőségeknek legjobb kihasználása mellett sem lehetett a magyar ha'lterlmelöknek azt az árat biztosítani, amely mel:- lett renta'billisan termelni tudnanak.

Ausztriába az 1934. év folyamán 5.915 (I-t szál- lítottunk ki. Ez a mennyiség az előző [évben kli—

szállított (7.300 (1) mennyiseg alatt maradt ugyan, de felülmúl—ta az 1932. év kivitelét (3.679 (1). Ebben a mennyiségben bennfog'latltlaltsik kb. 300 (; fogas—

süllő, a kiszállított hal többi része azonban csak—

nem kizárólag ponty. Az osztrák exportnál abban az előnyös helyzetben vagyunk, hogy az osztrák (kormány július l-től december 31-ig, tehát a főidvény alabt 20 zananykoronás vámot szed ugyan a bármely országból Ausztriába beszállított élő ponty után, a belföldről kapott támogatás mégis hozzásegítette _a magyar halkivitelt ahhoz, hogy ebben a legfonto- sabb időben Ausztriába élő pont—yot úgyszólván csak Magyarországból szállítanak, míg a konkurrens Jugoszlávia, amely azelőtt legalább annyit, de sok- szor jóval többet szállított a bécsi pialona, mint Ma- gyarország, kiszorult lAnsztmi—ából. Január l-től jú—

niius 30—lig Ausztriában az élő ponty vámja általá- ban 5 aranykorona.

'Az elő ponty behozatalára vonatkozólag az osztrák kormány a magyar és jugoszláv kormá—

nyokkal akksép állapodott meg, hogy csak az az osztrák .keneskedö fog beviteli engedélyt kapni, aaki kötelezi magát arra, hogy az osztrák kereskedők között létrejött ármegállapodást betartja. Ennek következménye az, hogy Ausztriában úgyszólván az egész esztendőben stabil pontyána-k vannak és átl—leszállítás csak akkor következik be, ha a kész- let-ek és elhelyezési nehézségek azt szükségessé te—

szilk. Az osztrrák kormány tenmés—zetesen csak azok- nak az osztrák cégeknek ad beviteli engedélyt, ame.

9. szánt

lyek már az előző években is foglalkoztak ponty- importtal, mert ők ezt az árszabályozás érdekében így tartják szüks-égesnek, azzal ér'velv—én, hogy a kontingentálás és árszabályozás következtében létre- jött magasabb ár a behozatal tinánt olyan nagy ér—

deklőd—ést kelt fel, hogy az ennek következtében támadt igényeket kielégíteni nem lehetne. Miután összesen négy olyan belföldi cég van Ausztriában, amely eddig is foglalkozott pontyimportlal, így a behozatali engedélyeket ezek kapják, százalékos arányban, elöző importjwkn-aik megfelelően,

Az osztrák kormány a fősizezón kontingevnséne—k megállapításánál nagyon méltányosan jár el és az egész mennyiség bevitelét megengedi, amelyet az osztrák értékesítési érdekeltségek a piac veszélyez- tetése nélkül behozhatómak tarta—nak. Ezeknek viszont érdeke a piac teljes kielégítése.

Az osztrák kormánynak és osztrák termelői ér- dekeltségnek ama törekvése, hogy a behozatali kon- tingens a belföldi termelés feldolgozása alrányában legyen szétosztandó, ami a belföldi termelés túl- értékelésére vezetett volna, a magyar kormány és érdekeltségek tiltakozása következtében meghiusult, A Németországba való kivitelt államközi szer- ződés szabályozza, amely az 1932/33. év egyes hó- napjaiban Né'metországba szállított élő pontymeny- nyiség felét engedi havi megfelelő elosztásban Né- metországba beszállítani, kedvezményes 30 márkás g—k—énti vámtétel mellett. Ez évetnxkint kb, 3.500 (;

élő ponty beviteli lehetőségét jelenti. 1934 decem—

henében kedvezményes vámtétel mellett még kb.

500 (1 élő ponty (bevitele vált lehetővé. Az élő ponty vámja egyébként 80 márka g-loént, ami prohibítív vámnak tekintendő. Az 1933/34, években a német

kereskedők egymás között abban állapodtak meg.

hogy a német nemzetgazdaság érdekében nem hoz—

nak be külföldi halat. A magyar exportot ebben az időben egyedül az biztosította, hogy a Magyar Tó—

gaz—daságok r.—t. budapest cégnek hét értékesítő telepe volt Németországban, mellyek lehetővé tették a kontingensek kihasználását, mert e telepek ellen, bár helyzetüket minden mértékben megnehezíteni igyekeztek, erőszakosan fellépni mégsem lehetett.

Nvémwetonsz—ágban halna beviteli kontingenst csak az a belföldi cég kaphatott, amely a kereskedők és haltermelők között hatósági ellenőrzés mellett létre- jött ármegállapodáshoz csatlakozott. Ennek követ- keztében Németországban elég jó ár volt elérhető.

Az év második felében azonban az lámkonveinció már nem volt életben és ármegállapodás csak aber- ulíná magyar érdekeltség kezdeményezésére jött létre

kganáresonyvra és szilvesztenre, amikor a német piac

a legforgalmasabb.

Harmadik legfontosabb exportpiaeunk Lengyel—

ország volt. Ide még 5—6 (évvel ezelőtt kb. 7.000 (; elő pontyot exportáltunk. 1934—ben már csak 960 (; volt nagynehezen kivihető. Az idén ennek a meny,

—— 816 —-

1935

m..

nyiségnek r sajlnos —— már csak a tele került kivi- telre. A lengyel kormány amagyar ha-l bevitele elől úgyszólván teljesen elzárkózik. Lengyel—országnak kb. 150.000 kant—. hold kiterjedésű tógazdtalsága kb.

90.004) (1 élő halat tenmel. Ha a magyar bevitelt ehhez a nagy terméshez viszonyítjuk, látjuk, hogy milyen indokolatlanul Hideg a lengyel kormány á]—

tás—pontfja a pontyimportta] szemben. Ha pedig még azt is számbavesszuüik, hogy Lengyelonszág egyéb (országból kb. 12.000 (; különféle élő halat im- portál, akkor látjuk, hogy Magyarország milyen mostoha elbánásban részesül. A Lengyelország felé irányuló régi nagy magyar halexport biztosítására .a Magyar 'l'ógazdeasáigok r.—t. Varsóban 100000 dolláros invesztícíóval kereskedelmi szervet létesí—

tett, amely a magyar export lebonyolítására van hivatva. Sajnos, xma ennek a vállalatnak legnagyobb részt belföldi Ihalak értékesítésével kell [foglalkoz—

nia, miután a magyar export a minimumra csök- kent, A Lengyelországban elént értékesítési árak a legalacsonyabbak. Ennek oka az a magas vám, mely az árut terheli (bruttósúly után 1720 zloty, ami 5160 zlotynak felel meg 1 (; hal után, ehhez jön még 10*%. kezelési költség) és a magas szállí—

tási költség és fuvacr, ami ikg—ként 50 ganast lesz ki. A nagy távolság miatt a szállítási nizikó is nagy, ami-t fokoz még az, hogy a lengyel engedélyek kö—

vetkeztében a szállítások legnagyobb része nyáron bonyolódik le, amikor a halszállító vagonok sokkal kisebb mértékben használhatók lni, mint télen. A lengyel halárak elsősorban a vásárló—

képelsség csökkenése és az egyéb mezőgazdasági cik—

kek olcsósága okozta, bár a kövér, *kukomi—cán hiz—

lalt magyar ponty különös kedveltségnek örvend, s így jobb ált—at is ér el. —— A lengyel piac már azért is fontos volt a magyar kivitel szempontjából, mert elsősorban a kisebb pontyokat vette fel, amelyeket más országokban értékesíteni nem tudtunk.

IA cseh—szlovák export is elvesztette azt a jelen—

tőségét, amellyel évekkel ezelőtt bítI'lZ. Ennek első- sorban az az oka, hogy Magyarország és Cseh—Szlo—

vákia között évek óta nincs kereskedelmi szerződés és csak alkalmi kompenzáoiós megállapodások nyujtanak módot néha némi kis pontymen-nyiség bevitelére. 1934—ben kb. 530 (1 élő ponty elég jó áron értékesüllti

e sésé t

1933 őszén sikerült nagy anyagi [befektetések—

kel néhány vagon élö pontyot Angliában elhelyezni, A jövő reményében hoztuk meg ezt az anyagi ál dozatot és bár .azt a nagymennyiségű pontyot.

amelyet a sokmilliós London számarányának meg—

felelően felvehetne, elhelyezni ott nem lehet, mégis

sikerült 1934—ben (már kb. 800 g-t exportálni. Re—

mélni lehet, hogy a jövőben fejleszteni tudjuk ezt az expontot. Az eddig kiszállított mennyiség elhelyezhetősiégét minden esetre biztosítani tudjuk.

__ A Románia felé tavaly megindult 428 g-s ex—

9. szám

—817——

portot az 19554. év folyamán nem tudtuk fejleszteni, sőt az —— sajnos —— teljesen leállot'l. Ennek oka a román bell'őldi termelők által az ottani illetékes min'ivszt'é'iwinmokba'n [kifejt—ett akcióban rejlik. Romá—

nia óniz'ts—i területen csak néhány száz holdat kitevő tógazdaság van, amely megközelítőleg sem fedezi az ottani pontysziitkségletet. —— Olaszországba ösz—

szesen kb 400 (1 halat száliliítottunk ki, amelynek lényegesen nagyobb része kis compő (cigányhal), amely másutt eg 'általán nem értékesíthető

A szakosztály ezután az élő állatok, élelmezési és egyéb célra szolgáló állati uiiyerstei'ln-ékek, kol- bászárnk és hl'iskonzervek egyeiségéirtelkelnek meg- állapítász'ira tért át.

Az V. szakosztály folyó évi május hó 12—án tartotta ülését (íliorin Ferenc dr. m. ,kir. kereske- ílÚlIIltl főtanácsos, felsőházi tag, szakoszt-ályelnök vezetése mellett, akit Iv'orlcosdz'mos dr. min. osztály- tanácsos, a Bizottság 11. elnöke a Bizottság nevében meleg szavakkal abból az alkalom/ből, hogy a KUl'llláil'lyZÓ Úr az ]. oszt, magyar erdem- kereszttel tüntette ki.

üdvözölt

.lelen voltak: Balassa József tanácsos, Benedek Sándor m. tkiir, kormz'inyliőtanácsos, Engel Ármin, Fenyő límil, Klinger Dezső, Krausz Fnigyes, Nr?-

melh Pollák Gyula, Ernő dr.,

Sehmlzer Pál dr., Slemischo Károly és Teltsch Ár—

pád kereskedelmi tanácsos, Véssei Ede dr. m, kir.

kormányfőtanácsos, Vuk Gyula Im. (ki/r, keveskedelmi főtanácsos (aki az ülés későbbi szakán a (szakosz- és Holásy Ferenc kereskedelmi

Ferenc, Reimmm

tálye'lnöik távozása után az elnöki funkciókat is el- láttal és Weiss Ármin kereskedelmi tanácsos tagok, Adler Manó, Schulz Pál, Steiner Sándor, Tábory Gábor, Vida Pál és újvárosi Vigh Gyula szakértők.

Az elnök szeretettel üdvözli a Bizottság új szalk- értőit: Steiner Sándort, a Magyar-cseh, magyar- jugosz-láv, magyar—román áwruesereforgahmi k. l'. t.

igazgatóját és Vida Pált, a Magyar Általános Kő—

szénibánya r.-t. ll. igazgatóját, majd kegyeletes sza—

vakkal emlek-ezett

hosszú időn keresztül érdemes munkásságot kát-ej-

tett tagjairól: Engel Gyula m. kir.

meg a szakosztály elhúnyt,

udwarii tan—á- Csosirőt Fodor Zsigmond és Vámos Fülöp kereske—

delmi —tanácsomkről.

Majd Reimmln Ernő dr. ker. tanácsos az or- szág 1934. évi szring/(izdállcodását ismertette:

A hazai szénbányák lermeliése az 1934. évben az

1933. évi termel—éssel szemben 3'7901—kal emellwdett.

az utolsó t'4%—kat

fekete széntermelés (YHWE-kal, a lignittermeles 0'l—t%—kal csökken—t, vi- szont la barnaszuéntermelés 5'33%i—kal emelkedett az

1933. évvel szemben,

bókeév termelésével szemben csökkent. Minőségek szerint a

A magyar bányák 1931. évi szállítással az 1933.

évben elszállított mennyisuégeikk-el 3'73%.- tudható be.

szem—ben kal emelkedtek Az emelkedés annak

vállalatok szemben emelkedett, hogy egyrészt a vatsutalk és közlekedési

szeuiiubeszerzese az 1933. evvel

insz szt pedig annak a ténynek, hogy az ipari l'o—

gya'sztúk szénl'ogyasztz'isá 9'6%—kal meghaladta az 1933. évi nívót. Nagy visszaesés mutatkozik azon—

ban a háztartási fűtés csoportjt'lban. Az 1934 no- vember és december havi enyhe időjárás, ai'ál'űtés széles körben való elterjedése, a t'o—gyasztőkit'apes- ségnok a súlyos gazdasági viszonyok folyomány;—

ként előálló csökkenése vonta maga után a ház- tartási szén és brikettt'ogyasztás nagymérvű reduk- eióját. Az 1934, év egyszersmind újra beigazolta, hogy iháztartási (s fűtési szenben, tO'ábbá ház- tartási célokra szolgáló kokszban külföldi import'a az országnak egyáltalán nincsen szüksége.

Hazaii brikettgyiáraiink évi termelési lmpaeiti'isa 1040—4120 ezer vagónra becsülhető, ezzel szemben gyánaiink az 1934. évben csupán 32.820 viaigőn briket—

tet itemnelteik, tehát csak 3070-es volt a kihaszná—

lásu'k. Az 1934, évi bi'iikettszz'illítá—s az előző szemben 4.335 vagónnal maradt viss'u

Hogy milyen nagy nemzetgazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy az ország t'íitőszén—ellz'itasa az önellátáson

évvel

alapuljon, azt az alábbi szemlélltetik: .

számadatok

1929. évben 71.600.000 pengő értékben

1930. ,, 48.700000 ,, ,, 1931. ,, 31.100.000 ,, , 1932. ,, 13.978000 ,, ..

1933. ,, 11.962.000 , ..

1934. ., 13.730.ooo ,,

hoztunk be szenet és kokszot az országba.

li számadatok azt mutatják, hogy 1934-ben a szenért es kokszéir't külföldre (kiadott őszeg 1929—

hez viszonyítva, 58 millió pengővel es (kent.

Az 1934. évi szél'zlríuilel az 1933. évi kivitelhez viszonyítva 11%—k,all maradt el. Az Ausztnia, Cseh—

Szlovákia és Jugoszláviába irányuló szénlkivitel csökkenés—e egyrészt a Jugoszláviában fennálló tiltó- ámoknak tudható be, másrészt annak, hogy Auszt- ria és Cseh-Szlm'ákia saját szenet elhelyezés—ét erő- szakolja. A Romániába, Bulgáriz'rha, és Nemetorszz'iglia irányult kivitel a hazai I'lajőziás külföldi sziénvétele- zési állomása—in felmerült szánsziikségleteinetk fede- zésére szolgált.

Az 1934. évi szénbehozatal 2(3'1%-kal, a kokszliehozatal 25'100-kal emelkedett az 1933.

évvel szemben. A németorszz'gi szénbehozatal emelkedésének ti'ilnyonn'n'é'ze gázszén. Törökor- szágból szintén gázszén jött be az országba. A kokszbeliozatal emelkedése annak a folyománya, hogy a hutáink és öntődéink jobban voltak fog—

lalkoztatva.

A hazai bányák árai 1934-ben úgy ipari, mint fűtőszenekben az 1933. évi árnívón mozog- tak.

Majd Srhunzer Pál dr. kereskedelmi tanácsai

59

9. szám.

%

tette meg jelentését az 1934. évi fab'ehozaltal ala- kulásáról:

A külkereskedelem terén 1933-ban megkezdett irányitott gazdálkodás, melyet a kormány termé- szetszerűleg összekötött a belföldi termelés fo—

kozott védelmével, az 1934. évben teljes mérték- ben érvényesült. Az 1933 évi kitűnő termésered—

mények jelentékenyen befolyásolták az 1934. év gazdasági helyzetének javulását, mely elsősorban a vidéki faszükséglet emelkedését vonta maga

után. így az 58.000 vagónos 1933. évi mélypont után 1934-ben az összfabehozatal 82.000 vagónt tett, ami már majdnem teljes egészében megkö—

zelítette az 1932, évi 82.200 vagón mennyiségű be- hozatalt.

Természetes, hogy szükségletünket elsősorban

azokból az államokból fedeztük, ahová exportunk

— elsősorban pedig mezőgazdasági kivitelünk — útat talált. így határozott, állandó, erős emelke- dést mutat az irányított gazdálkodás következni—

ben Ausztriából való beszerzésünk, ahonnan 32.200 vagón fát hoztunk be, 53'5%-kal többet, mint az előző évben és 142%-kal többet, mint

1032-ben. Romániából is jelentékenyen több fát hoztunk be a jelentés összesen 29.400 vagont, az előző évi 18.500 vagónnal szemben. A mennyiségi emelkedés tehát 37%, bár az 1934.

évi import még mindíg erösen alatta marad az 1932. évi 41.000 vagónos behozatalnak. Emelke—

(iést mutat, annak ellenére, hogy oda irányuló ipari kivitelünk erősen csökkent —— a Jugoszlávia- ból történő behozatal is, amelynek 5.100 vagónos mennyisége az előző esztendővel szemben 5970- kal, az 1932, évvel szemben pedig 76%-kal volt

nagyobb. Összkiviteliiuk hatalmas esökkenéséhez hasonlóan, igen jelentékeny mértékben esett visz—

sza a fabehozatal CsehSzlovákiából, mely jelen- tésünk évében egyezik ugyan az előző évi mély- pontot jetlentő 15.000 vatgóno-s mennyiséggel.

azonban lényegesen kevesebb az 1032. év 23.800 vagónjánál. Még jelentékenyebb ez a csökkenés a szerződésen kívüli allapotot megelőző évekkel szemben, amikor is pl. 1030—ban még 72.500 vagont tett ki a cseh fabehozatall A jelentékeny csökke- nés legnagyobb tétele a tüzifa importjának nagy- mérvű esése, mely még 1930-ban 40.000 vagónt tett, míg jelentésünk évében a (seb tüzifaimport esupán 3.840 vagón mennyiségű volt.

Még sokkal szei'nbeötlőhbek ezek az adatok, ha megvizsgáljuk, hogy t'abehozatalunkban érték

évében:

szerint az egyes fontosabb országok hány száza—

lékkal részesedtek az irányított, gazdálkodást meg- előző évben és az utolsó években:

1930 1933 1934

Ausztria . , . . , , 7.8 444 453

Cseh-Szlovákia 383 196 133

Románia 372 :50.—— 346

Jugoszlávia 15.33. 5.7 6.5

———818—

1935

Megemlítendő végül, hogy a Lengyelország- ból való fabehozatal is egészen jelentéktelen meny—

nyise'gre csökkent (194 vagón), ami csak kevéssel

múlta felül az előző esztendeit, azonban erősen

alatta maradt az 1932. év 1.300 vagónos import- jának.

Megjegyzendő, hogy a mult évivel szemben elő—

állott 24.500 vagónos behozatali eme'tkevdésből 8.400 vagón a gömbölyű fenyőre esett (ami 83%—os emelkedésnek felel meg), míg a fűrészelt fenyőre 6.400 vagon (ami csak 30%—kal több a mult évi—

nél). ily módon a hazai fűrészek jelentékenyen fokozott foglalkoztatáshoz jutottak.

Vég—ül Fenyő Emil kereskedelmi tanácsos ter- jesztette elő jelentését a bútoriptn- és -I.'er—eskedelem 1934. évi helyzetéről:

A bútoriparban az 1934. év lényegesebb elto—

lódást nem hozott. A termelés nagyjában zavar—

talan volt, csupán az év közepe felé mutatkoztak Pestkörnyékén bizonyos bérmozgalmak, melyeket azután a munkabéreknek emelése követett.

Ezek kihatásaképen a készárnk is kisebb mérvben emelkedtek annál is inkább, mert a legtöbb nyers- anyag is úrnyalati emelkedő irányzatot mutatott

némi

.tz év vége felé tszezównsz-nrű okokból a készbt'ilor ami kisebb mérvben ismét csökkentek.

Fontosabb esemény volt az év folyamán be—

vezetett fa—fázisadózás, aminek kihatásaképen ugyancsak beállott egy kis mértékű áremelkedés.

Az értékesítési lehetőségek a belpiaeon válto- zatlanul kedvezőtlenek voltak és leszámítva a tavaszi és őszi szezón folyamán mindig is beálló kwesletnövekedést. :) forgalom nagyjában az 1933. évi keretekben bonyolódott le. A kihitelezé- sek tekintetében némli rosszabbodás állott be.

amennyiben a keretek lassan nőni kezdtek, viszont a fizetési terminusok, különösen a detail—részlet- üzletekben ismét erősebben kitolődtak.

Exportviszonylatban a piacok zsugorodása to—

vább folytatódott: az teljesen megszűnt.

ausztriai export csaknem Cseh—Szlovákiába és a többi környező államba nem exportáltunk. Egyedüli át- vevőnk Középeurópaban Olaszország maradt, ahol azonban a helyi és külföldi igen erős mértékben érvényesült ellenünk. A nyugati álla—

mok közül Anglia volt az, számottevőbb magyar bútort vett fel.

verseny amely

A szakosztály ezek után áttért a szén, tőzeg, koksz, valamint a fa és faáruk egyeségértékeinek megállapitására.

A II. szakosztály május 7—én tartotta ülését Teleki István gróf elnöklete alatt, akit, Farkas Jz'i—

nos dr., a Bizottság h. elnöke üdvözölt abból az alkalomból, hogy ebben :! szlatkotszbályban első ízben látja el az elnöki funkciókat, Megjelentek: Benedek Sándor. Kornis Istvan. ít'j. 'I'amádi—Szüts András.

Vámosi Tibor és Vas lmre kereskedelmi tanácsos,