7. szám, —— 541 ——
1933
Rendkívül figyelemreméltó adatok sorakoznak a hallgatók szociális viszonyait előwtáró következő fejezetben. Néhány itt helyet foglaló megállapítás külön is említést érdemel. így például a szülők fog—
lalkozási viszonyainak elemzésénél megemlített az a tapasztalat, hogy a (mezőgazdaság csoportjából esett vissza a legerősebben (viszonylagosan is) a gazdasági főiskolák hallgatósága; vagy a lakásvi—
szonyokra jellemző az a tény, hogy az egyedül lakó hallgatók aránya
harmadmagukkal
megkisebbedett, míg a legalább lakóke' jóval nagyobb, mint a multban. Sajnálatos körülmény, hogy bár a szü- leikn'él lakó hallgatók száma emelkedett, a szükség- leteiket valamilyen szempontból megfelelően kielé- gíteni nem tudók aránya 53'9%.
A felsőoktatásügy szempontjából legfontosabb—
nak a kiadvány két záró fejezete látszik. Közülük tl terjedelmesebb a hallgatók tanulmányi viszonyairól rajzol képet, a rövidebb pedig a kiadott főiskolai oklevelek számának alakulásával foglalkozik. Az előbbi fejezetben talán azok az adatok a legmeg- kapóbbak, amelyek a jelenlegi tanulmányok előtt végzett másirányú főiskolai tanulmányokat ismer—
tetik, mert e számsorok mögött sok letört ambíció.
hiábavaló küzködés, energia— és pénzvesztesvég rej- tőzik. Nem kevésbbé érdekes a tanulmányok meg- szakításának statisztikája. A tanulmányt változtató hallgatók hányadosa ugyanis 1'931/32-ben 9'5%—ra (az I. évfolyamban 11'2l%—ra) rugott, a főiskolai munkát megszakító hallgatóság aránya pedig 1—1'65'6 :s ez a hányad—os a IV. évben 26'8%—kal éri el tető- pontját. Az elvesztett félévek száma 4148, az ebből ,a szempontból érdekelt liallgautóke 1277. A viZSgákra vonatkozó új eredményeken kívül az adatközlés ér- tékes kibővülését üdvözölhetjük különösen a nosz—
trifikált oklevelek évi statisztikájában. Az utolsó fejezetben emellett igen tanulságos es újszerű a fő—
iskolai olklevelekre vonatkozó népszámlálási szárn- :sorok és az elmult évtizedben kiadott oklevelek száma közötti párhuzam. Megközelítő számítás sze- rint a főiskolai végzettségű népesség számának el—
íhalálozása által kb. 1%—os fogyatékávai szemben .az évi gyarapodás, vagyis az utánpótlás mértéke ,a kiadott oklevelek száma alapján 3876. Az elfog—
lalható munkahelyek számához képest ez a bánya—
dos még a gazdasági élet fejlődésének szakaszában is túlmagas arányszámnak látszik!
A fentiekben szemelvénysz—erűen bemutatott új közlemény igen rendszeresen felépített szövegéhez francia kivonat csatlakozik. Megemlíthetjiik még, hogy a 15 szövegközi tábla, valamint a részletes ki- mutatások táblafeje és oldalszövege magyar-francia nyelv-en áll a belföldi és külföldi kutató rendelke—
zésére.
Magyarország Helységnévtára 1933.
Dictionnaire des communes de Hongrie, 1933.
Szerkeszti és kiadja: a. M. kir. Központi Statisztikai Hivatal.
Rédigé et publié par ltOj'ice central royal hongroís de staiístígue.
Budapest, 1983. 840 l. —- p.
Az 1930. évi népszámlálási anyag gyorsütemű feldolgozásának újabb eredménye a most megje- lent Helységnévtár, amely az 1926. évi kiadás rendszerét követi, sok tekintetben azonban jóval bővebb tartalommal. Igy a ,,Közigazgatási beosz- tás" című rész az idevonatkozó számszerű adatokat is hozza és jelentékenyen bővült a ,,Betűrendes rész" is. Közli a mai Magyarország községeire néz- ve illetékes pénzügyigazgatóság, közjegyzőség,ipar- testület, orvos, állatorvos székhelyét, feltünteti a
vasúti állomással, vagy megállóhellyel nem bíró községeknél a lakosság által használt legközelebbi vasúti állomást vagy megállóhelyet, felsorolja az
egyes községekben müködő kisdedóvőkavt, elemi,
közép—, szak— és főiskolák számát jelleg szerint, to- vábbá a gyári jellegű üzemek számát és a gyógy- fürdőket. Az elcsatolt területek községeit tárgyaló részben a községek betűrendes feLsorolását meg—
előzi e területeknek jelenlegi közigazgatási felosz- tása és az egyes községeknél nemcsak a trianoni békekötés előtti, hanem jelenlegi közigazgatási be—
osztásnk is meg van jelölve. A ,,Függelékben" sze- replő fontosabb közigazgatási és egyéb szervekre vonatkozó rész is bővült, főképpen a postaigazga—
tóságok, az egyházi hatóságok, járásbíróságok, a közjegyzőségek, a közjegyzői és az ügyvédi kama—
rák területi hatás-körének ismertetésével. Függelék—
ben szerepelnek még a törvényhatósági jogú és a megyei városok tanintézete'i, gyári jellegű üzemei, Magyarország gyógyfürdői, azonkívül a helynevek—
nek az 1898. évi IV. t.-eikk alapján történt meg- állapítása óta végrehajtott községnévváltoztatások, községegyesítések és új községalakulások. Az új Helységnévtárt hét kisebbméretű ténképmelléklet egészíti ki, a fontosabb országos szervek területi beosztásáról.
Melty józsef dr.: A hadigondozottak Buda—
pesten.
Dr Joseph Melly : Les invaliiies, orphelins de guerre 21 Budapest.
Statisztikai Közlemények. Szerkeszti: Illycfalvil. Lajos dr.
65. kötet I. szám. Kiadja Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala. 168 lap.
Publications Slaíistigues, rédígéas par le Dr Louis ].
lllyefalvi. Volume 65, numéro lar. Publíé par le Bureau de Síalístíoue de la Ville de Budapest. 163 p.
veuues et
A könyv a hadigondozottak problémáját széle- sebb alapon tárgyalja, inint címe mutatja.
Az első fejezetben a világháború népesedési ki!- hatásai—t ismerteti. Rendszerbe gyűjti mindazokat az adatokat, amelyek a világháborúban résztvett államok hadseregeinek létszámára, a háború berveszteségeire vonatkoznak s különösen a volt
em—
,7. szám.
Magyar—OSztrák Monarchiát és Magyarországot il-
letően a különböző forrásokban feltalálhatóvk.
? A könyv második fejezete áttekinti azokat az in- tézkedéseket, amelyeket a magyar állam és társa- dalom a hadigondozottak érdekében tett. Ismerteti a különböző gondozó szervek, elsősorban az Orszá—
gos Hadigondozó Hivatal és utókezelő intézeteinek működését, majd a hadigond-ozás hálózatának ösz- szezsugorodását. Említésreméltó mégis, hogy az állami művégtaggyár még mindig kb. 11 ezer pro- tézisre szoruló rokkantat lát el utánpótlással. Meg—
emlékezik felülvizsgálati rendszerünk hiányairól.
A hadigondozottakat háromesztendőnkint új vizs- gátat alá vetik, Ez a rendelkezés éppen az ellenke-
zőt érte el, mint amit célzott: a szociális viszonyok
leromlása számos gondozott rokkantságának miér—
te'két súlyosbította s a hadirokkantak száma még jobban felduzzadt.
A könyvnek minket legjobban érdeklő fejezete, amely a hadigondozottak statisztikai adatait ismer—
teti. A háború alatti összeírások természetszerűen csak töredékean ölelhették fel a háború áldozatait.
Mint történelmi adalékot, a könyv idevágó adatait kiegészítendő, felemlítjiik, hogy a proletár—diktatura is megkísérelte a hadiözvegyek, hadiárvák és hadi-
rokkantak összeírását. A Központi Statisztikai Hi-
vatal által végrehajtott ez az adatgyüjtés azon—ban, bár országos adatgyüjtésnek indult, az akkori vi—
szonyok miatt sikerrel nem járhatott s csak buda- pesti eredményeket produkált.
1923-ban a hadigondozást igénylőket a csonka- országban 270 ezerre becsülhetjük. Ez időtől kezdve egyre jobban felismerik a hadigondozott státus megalapításának szükségét. Becslés szerint ezer lé—
lekre számítva a régi országteriileten 164'2' volt a
hadhavonultak száma, a mai területen tehát 13
millió, Budapesten 154 ezer. Ez alapon számítva 5 a halálozási arányt 15'5 százaléknak véve, a mai Magyarország vesztesége halottakban kereken 200 ezerre, Budapestté 23 ezerre tehető. Az 1923. évi adatok szerint kereken 75 ezer hadirokkant, 78 ezer
hadiözvegy és 117 ezer hadiárva volt lajtstromozva s így ezer hadhavonnltra 207 hadigond-ozottat és—
pedig 58 hadirokkantat, 60 hadiözvegyet és 89 hadi—
árvát kell számítanunk. Később a hadigondozottak állományát rendszeresen nyilvántartották. 1924-ben 381 ezer volt a hadigondozottak összes száma Csonkamagyarországon, amely szám 1930-ig 274 ezerre olvadt le. 1930—ban a hadigondozottak szá- zalékos megoszlása ez volt:
hadirokkant . . . , . . . . 24'6%
hadirokkant gyermeke . . , . . . 37'1 % hadiözvegy . . , . . . 17'8%
hadiözvegy gyermeke , . . . 11'2 % hadiárva . . . , . . . 7 '3%
felmenőágbeli . . . . , . . . . 2'0%
— 542 — 1938 -
A könyv gerincét a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal feldolgozásának ismertetése alkotja. Ez a feldolgozás, mely a hadigondozottak felülvizsgálata során gyűjtött adatok alapján készült, egyik ága a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal ama nagysza—
bású munkájának, mely a székesfőváros minden néprétegének szociográfiai felmérésére irányul.
A szerző által szakszerűen kommentált adatok részleteibe itt nem hatolunk, csak egy—két érdeke——
sebb szám felemlítésére szorítkozunk.
1929—ben Budapesten 8.074 (Csonkamagyarorszá-r gon 67.624) járadékot élvező hadirokkant volt. A budapesti hadirokkantaknál a keresetké—pesség csökkentése a következő arányú volt:
25% —os rokkant . . . . . 11'3 %
50%—os ,, . . , . . 11'2%
75%-os ,, . i . . , 14'3%
100%-os ,, . . . . . 19'9'%
A székesfővárosi hadirokkantak vallás szerinti megoszlása, szembeállítva ezt az arányt a lélek—
számban elfoglalt aránnyal, a következő:
Hadirokkantak aránya Lélekszámarány
1929 1925
róm. kath. 619 59'9
ág. ev. 4'6 4'8
ref. 13'8 11'4
izr 15'9 2115
1929—ben a fővárosi rokkantak 58 százaléka a 35 évesek koresoportjába tartozott, e korcsoport és, a 36 évesek ugyanily aránya képviseli a maximu- mot, A rokkantak 76'3%-a nős, 19'1%—a nőtlen volt. Gyermektelen rokkant 57'4% volt, egygyerme—
kes 20'50/0, kétgyermekes 13'9%.
A rokkantlétszám fegyvernem szerint így oszlik meg:
gyalogság . . . 84'3 % tüzérség . , . . , . . . 5'9%
műszaki csapat . . , . . 3'5%
lovasság . . . . . . . . 3'4 %, Állomány szerint volt:
tényleges . . , i , . . 19'0 % tartalékos . . . , . 34'0 % népfelkelő . . . , . , . 46'9 %
Rendfokozat szerint a közlegények 55'9%—os arányt képviselnek
A rokkantak 7'7%-a nem kapott járulékot. 281 % 1 pengő, 24'4% 16 pengő, 16'2% 32 pengő havi já—
rulékot kapott, míg a felső határon 120 és 140?
pengős járuló-kban 1'4—1'4% részesült. E. D. dr.
