ŐSEINK ÉS ROKONAIK

Ő S E IN K ÉS ROKONAIK

TÖRTÉNELM I TANULMÁNY.

„A régi kútfők adatai mindig értékesek és megérdemlik, hogy azokat megértsük."

I R T A :

R U D N A Y B É L A

SAJÁT KIADÁSA ÉS TULAJDONA.

Előszó ... 5 I. V e n d i d a d ... 8 II. Az összehasonlító nyelvészet és a kap csolato s elm életek 13 III. N yelvünknek ó-perzsa v o l t a ...21 IV. A m agyarok k ö ltö z k ö d é s e ...38 V. A k ü lö n böző n e m z e t s é g e k ... - . . . 52

Mielőtt a p erzsa eredettel kap cso lato s kérdésekre át­

térnék, lehető röviden utalnom kell a z o k ra az okokra, m e­

lyek a köztem és P a u le r G yula követői között felmerült tud om ány o s vitát felidézték és am ely vita a legutóbbi hetekb en kiállított szőnyeg révén a d ön tést n e m c sa k siettette, de k é n y ­ szerhelyzetet teremtett, azt kellett kizárólag tu d o m án yo s a la p o n eldöntenünk, hogy vagy nekem van igazam , v agy pedig P a u ­ ler tanai követőinek.

P auler G yula fiatal k o ráb a n tudtom m al a ném et tu d o ­ m ány h a ta lm a s fáinak á rn y é k á b a n kezd ette m eg történelm i ta­

nulm ányait, m ajd h azatérv e, évtizedekig tan u lm á n y o z ta a m a ­ gyarok ő sk o rán ak történelm ét és tan ítv án y ain ak h ely eslése kö­

zött m egállapította, hogy a m ag y aro k nak ősi o ttho na a z Ural- alja körüli vidék, őseink pedig a szkíta eredetű baszkirok, kik nom ád nép lévén, fejlettebb intézm ényekkel nem bírhattak, hanem P au ler tan ítv án yának , C sánki D ezsőnek k italálása sz e ­ rint a leg szü kségeseb b intézm ényeiket a m ongol-tatár eredetű kazároktól szerezték.* M iután ezek a k a z ar intézm ények szin­

tén k ezdetlegesek voltak, P aulerék feltételezték és holt bizo­

nyossággal állították, hogy a z E u ró p á b an szükségelt fejlettebb intézm ényeiket, a kultúra elsajátításáv al együtt a germ án n é ­ pektől, Szent Istv ánnak teljhatalm a révén fogadták be, m ely állításoknak lelkes hívei m a is éln ek és k ü z d e n ek a z én el­

lenkező tudásom ellen.

Á m de korán beláttam a Pauler-féle ta n o k n a k lehetet-

Árpád és az Árpádok.

lenségét, am ire a z Ősi intézm ényeinkről irt tanulm ányom és kü­

lönösen a n n a k elő sz a v a kellő bizonyítékokat szolgáltat. Hosz- szas és nagyon kiterjedt tan u lm án y aim révén végre odáig fej­

lődött a tudásom , hogy a la p o sa n feldolgozhattam ezeket a kér­

déseket, de külö n böző okokból c sak a kivonatát nyuj'hatom a n n a k , am i m ár kész volt, de ez a kivonat is elég lesz arra, hogy a m agam tudom ányos m eggyőződését m egvédjem és a p e rz sa eredetet d iad a lra ju ttassam .

P au lerék tan a in ak legfőbb tá m a sz a az összehasonlító nyelvészet volt, am elyen a finugor és a z uralaltaji elm élete­

het építették föl, de félreértett, m eg nem értett kútfőkre is hivatkoznak, tették ezt a S z á z ad o k n a k m últ évi folyam á­

b a n is.*

H ogy én ö sszes állításaik n ak igazságát tagadom , ez ter­

m észetes, de em iatt reám m egharagudni, sőt a tudom ányos alap o t is elhagyni, nem volt h o z z áju k m éltó. A hogy az sem volt h o z z áju k m éltó, hogy a h atalo m n ak segítségét kérték olyan célból ki, hogy velem , a gyöngével szem b en ideiglenes elő­

nyökhöz ju th a ssa n a k . De ezekn ek az előnyöknek kom oly vol­

tá b a n c sa k a nagyon gyönge hitűek, vagy tu d á sú a k bíztak.

Aki lelke m élyéből m ag y arn ak érezte m agát, az igyekezett m enekülni a m agyarokra nézve nem k edvező felfogástól.

Egyes cseh írók azt állítják, hogy mi m agyarok m a is oli­

g arch ák vagyunk, ah o g y szerintük őseink is azok voltak. De az illető írók e b b en a m egítélésükben tévednek.

O ligarcha uralom m indenkor csak olyan népeknél volt lehetséges, m elyeknél a h ű b éres ren d sz e r uralkodott, m ert csak a h ű b é ru ra k tehették azt meg, hogy n épü ket a közjogok élve­

zetéből és azok gyako rlásábó l kizárják, sőt m ég a m ag ánjo ­ gaikat is korlátozták, m ert m ég földjüket, ökrüket, nagyon gyakran a sszo n y aik at is elvették.

A cseh írók ugylátszik A c sá d y könyvéből indulnak ki, m ikor ilyesmit rólunk a m últra n ézv e állítanak, m ert nem tu d­

ják, hogy A csád y nem a m ag y ar viszonyokról irt, hanem talán ép en a cseh oligarchák eseteit tartotta szem előtt, mikor a m agyar földbirtokosok terh ére irta a külföldi eseteket.

De n á lu n k so h a se m h o za tv á n be a hűbéri rendszer, ilyes-

Kmoskó cikke Gardizi munkájáról.

miről beszélni nem is lehetett. E llenben a c seh ek n él a hűbéri rendszer m ár a ném et hódítás előtti időkben is m egvolt és bizony mind a m ai napig m egm aradt, am it bizonyít az a szem b etűn ő tény, hogy b enn ü n k et m agyarokat is olyan a lá ­ rendelt h ű b éresek n ek tartan ak , akikkel azt tehetik, am it a k a r­

nak, holott mi népeinket, a k á r m agyar, a k á r cseh , a k á r ném et, akár rom án e red etű ek legyenek, egyenlő szeretettel és igazsággal kezeltük és kezeljük, azért, m ert a mi alk o tm ány un k a szent ko­

ro n a tanai közé átvette a p erzsa ősöknél a V en d id ad szerint gyakorolt törvényt, m ely szerint a nép és a nem zet között senki sem állt, vagyis m ás ura a nem zetnek és a nép n ek nem volt, mint m ag a a nem zet és a nem zetségek c sak mint a népnek hivatott vezetői szerepelnek, úgy ah o g y a m agyar m a sem kö­

vetel egyebet.

Ő seinknek, az ó -p erzsák n ak ezeket a tanait, ezt a szel­

lem üket, ezeket a törvényeiket tette a V érszerző d ésn ek m eg­

kötésekor m ag á é v á a m agyar nem zet.

A hogy a z ó-perzsák a rab szolgaság ot tiltották, h a so n ló a n tiltották ezt Szent István törvényei is és am iként a V en d id ad szerint a perzsák foglyaiknak telep-helyeket, földet a d ta k m eg­

m űvelésre, épen úgy tettek a m agyarok is, am iről a z Ősi In­

tézm ényeinkről irt tanu lm án y o m b an m ár m egem lékeztem . A nem zet előtt úgy az ó-perzsáknál, mint a m agyaroknál m inden­

ki egyenlő volt, rangkülönbséget sem ott, sem itt nem ism ertek.

A m agyarok a hadifoglyokat és a csehektől vásárolt* ra b ­ szolgákat a v árn ép ek közé telepítették, ott k ap tak m egm űve­

lésre földet.

Ahogy a p erzsák n ak főkirálya nem volt önkényuralkodó, h aso n ló an a legutolsó időkig so h a egy m agyar fejedelem vagy király sem volt az.

Igaz, hogy egyes történetírók m ég m ost is m erik h an g o z ­ tatni, hogy Szent István önkényűleg hozta be a külföldi intéz­

m ényeket és egyebeket, de ez so h asem lett bizonyítva, a bi­

zonyítékok nélküli állítások pedig kom oly figyelem be nem v e­

hetők, hiszen a Pauler-féle ö sszes tan o k n ak a b aju k épen az volt, hogy amit ő és követői állítottak, a z m ind elfogadható történelmi bizonyítékok nélkül lett állítva.

1 IVfegyar törvénytár említi.

Ezeket a kérdések et valam ellik k ésőbbi tanulrr>ányomban, részb en m ár a m o stan ib an fogom ism ertetni, részletezni és bi­

zonyítani.

T anu lm án y om m egírása k özben a rra gondoltam , hogy a történetírónak a szem e a sa s szem ével kell hogy vetekedjen : ah o g y a s a s a nagy m ag asság b ó l z sák m án y át észreveszi, úgy kell a történetíróknak m inden legkisebb, vagy legrégibb a d a t­

nak értékét és jelentőségét felismerni, hogy azt a történelem nek ja v á ra k ih asználja.

Első so rb a n a V end id ad ró l kell beszélnem , mert ez nem csak saját m u n k ám n ak a legfontosabb kutforrása, h a n em a nem zet történelm ének a z alap jait is ez veti meg.

A V en d id ad keletkezési idejét Cyrus királynak a k o rára kell helyeznem , ki m int a z iráni P a rsu a h , tehát p e rz sa törzs­

nek a királya Kr. e. 558-ban legyőzte A styages m éd királyt és ennek népével m egerősödve a turáni eredetű A ssuriát hó ­ dította meg. Az assu ro k n a k turáni eredetét R anke a z által is­

m eri el, hogy törzseiket tiz-tiz nem zetségből állóknak m ondja, a m ely b eren d ezk ed és a z ö sszes turáni nép ek törzseinél szo­

k á so s volt. így történt tehát, hogy m időn őseink a m ai h a ­ z á n k b a bejöttek, törzsenként szintén tiz-tiz nem zetségből állt a nem zet, kikhez h árom k a b a r nem zetség is csatlakozott és a z igy szám ítand ó 73 nem zetség m indegyike egy-egy várm egyét al­

kotott.1

Az assu ro k m eghódítása után tá m a d h a tta m eg Cyrus fő­

király Baktriát, m elyet szintén turáni e red etű n ek kell tartanunk, mert területe a turáni n épek területén feküdt. Ezt a népet is h o zzá csato lta a P a rsu a h törzsről elnevezett P e rzsa biro dalo m ­ hoz. Az akkor így m egalakult n agy nem zeti és birodalm i, sőt nyelvi egységnek intézm ényeit írja le a V endidad.

A Z en d könyvek közöl a tö bbség elpusztult, h a a Ven- didad on kívül m ég valam i fenm aradt volna, azt c sak Ind iáb an

1 Ranzani, Gábor Gyulának a megyei Intézményekről írt művében ér tékes csoportosítással. 6. lapon.

lehetne keresni, m ert a Z en d tu d om án yoknak művQlői ott még m egtalálhatók.

A m édeknél m ár találunk egy nem zetséget, melyet M á­

gusnak, M ágócsnak nevezhetünk. Ez a n em zetség idővel több nem zetséggel egyesülve, törzzsé, több törzs pedig ismét egye­

sülve, nem zetté fejlődött. M agát a M agus nem zetséget nem csak a M águsról, han em Mágóg, későbbi királyukról is m ondhatták m agyarnak, mert m ind ez a név azt jelentette, hogy ann ak viselői és népü k m agyarok.

M agor m agyar királynak ism ét későbbi korbeli utódja volt Álmos, a mi Á rp á d u n k n a k az atyja. Ekkor m ár nem csak m agyaroknak hívták őket, hanem a m ás keresztény népeknél is elterjedt szo k ás szerint m ár m ásodik nevet is vi­

seltek, úgy hogy Álm os m ár a kereszténység elterjedésének idejében születhetett.

A zokat a kis törzseket pedig, m elyek a m agyar nem ze­

tet képezték, K unugoroknak nevezték, ők voltak m aga az ó- p erzsa nép, tehát ők voltak m aguk a m agyarok, a mi őseink.

A V en didad arról is beszél, hogy m időn az iráni és a tu­

ráni egység Cyrus idejében létre jött, akkor tizenhat tartom ány­

ból állt a z egész egységes birodalom , m elyeknek m indegyiké­

ben egy-egv törzs lakott. Midőn pedig a K unugor tehát a m a­

gyar törzsek közül hét törzs Á lm os vezetése alatt Perzsiát el­

hagyta, hogy új h a z á t keressen, akkor az elm arad t kilenc törzs m ár mint m o h am e d an u s részben P erzsiáb an m aradt, részben pedig elszéledt, hogy a szintén m o h am e d an u s arab o k k al együtt a világ m inden táján v allásu k at terjesszék, vagyis vallási h ó ­ d ításo kat vigyenek véghez.

A P e rzsiá b an v isszam arad t kunugor törzsekhez szám í­

tandók az ottani rokonaink, az újperzsák, az afgánok, egyes indiai népek, a chivaiak, és m ások, ezek a mi igazi rokonaink;

ellenben a Gardizi által felsorolt, a turk törökök és az arabok által a török v allás terjesztésének céljából felkeresett népek­

hez so h a sem m i közünk sem volt, mert nem a mi vér és nyelv rokonaink, han em chinaiak, m ongoltatárok, tugurok és m ás idegen népek úgy, m iként őket G ardizi felsorolja.

A V en d id ad a z óp erzsa intézm ényekről is m egem lékez­

vén, ezek közül m ost csak a m egyéket említem meg. A V en­

did ad beszéli, hogy m inden óp erzsa nem zetség egy-egy megye

szerű intézm ényt létesített és a m agyar nem zetségek m ihelyt a vérszerződést megkötötték, de legkésőbben a letelepüléskor mindegyik m egalkotta a m aga várm egyéjét, így jött az uj h a ­ záb an létre a 73 várm egye.

A V endidad k a p c sá n csak a rra kérem m indazokat, kik úgy a m agyar, mint pedig a világtörténelm i v o n atk o záso k h o z értenek, kik a mi tu d ó sain k között erős m eggyőződésem szerint nagy sz ám ­ b a n v an nak, szigorúan bírálják m eg m indazt am it elm ondok, hogy azután a n etalán szükség esn ek látszó felvilágosításaim at és ellen- birálatom at én is m eg ad h assam . Sok részletet, de sok további k-zonyítékot is el fogok m ég eb b en a m u n k ám b an m ondani, de különösen ki fogok m ég terjeszkedni m in d an n ak a részletes bizonyítására, am inek bizonyítását ism ételve m eg­

ígértem.

Azt, hogy a p erzsák n ak nád o raik is voltak, nem a V en­

didad, h a n em a perzsák történelm e beszéli. M iután pedig a m agyarok az ö sszes régi intézm ényeiket is áth ozták, így m a ­ gukkal hozták a Gyulát, a nádort is, ki mint ilyen nem csak a saját erdélyi várát, G yulafehérvárat, h an em mint N ádor az ország v édelm ére a z erdélyi hét várat, sőt a D u n án ak legfon­

to sab b védelm i pontján N ádorfehérvárat is m egépítette, m ely országos v árn ak nev éb en a F eh ér szó annyit jelentett, hogy ő is, de az ország n ak a n ép e is, h a talán N estoriánusok is, de m ár keresztények voltak, ahogy Gardizi is fehéreknek nevezi a keresztény kunugorokat, tehát a m agyarokat, feketéknek pedig a M o ham edánusokat, a hogy ezt a M ussulok m aguk is tették, sőt ezek v alahol a régi Ninive táján kis állam ot alkotva, ott fekete ru hát is viseltek, hogy így felism erjék hitsorsosaikat.

Mielőtt a V en d id ad a la p já n bárm it is írnék, előre kell bo- csátan o m , hogy a V en d id ad kétségtelenül a m ag yaroknak Á zsiá­

ból történt eljövetele előtt m ajdnem m ásfélezer évvel elő b b lett írva és pedig akkor, m időn a turáni iráni n ép ek nek hatalm as egy­

sége kialakult, hiszen ezekről a dolgokról beszél a V endidad. A letelt sok sz á z a d alatt a nép ek nem zetségei törzsekké, törzsek pedig népekké és nem zetekké fejlődtek ki, so k an pedig eltűn ­ tek, a m inő eltűnt népet a partu so k k ép ében a p erzsa — tu­

ráni népeknél is találunk.

De a felem elkedő uj nép ek között nagy szerep h ez jutot­

tak a z iráni eredetű perzsák, kik a P a rsu a h törzsből em elked-

nek ki és a z ő királyukat sa já t népe a nagyegységnek főki­

rályi szék é b e emelte. így létesült a P erzsa birodalom . . A turáni törzsek pedig ugyan a b b a n az időben a turáni turk n ép eket fejlesztették ki.

K özben a különböző nép egységeknek neve változott, a nev ek elm osódtak. De a m agyar K unugor törzsek egvesültek, m ely egyesülésnél nagy szerepet játszhatott Mogor király, ki ősrégi törzsével, m elyet M agurnak, teh át m ágornak, M agyarnak, M águsnak, teh át M agócsnak neveztek, m ely neveket kö zsé­

geink és egyes m ás helyneveink m eg is örökítettek, dicséret illeti ezért m agyar őseinket bölcs előrelátásukért.

A mi m agyar nevünket Á rpád vezérün kn ek nem zetsége a Megyer, M agyar ru h á z ta reánk.

A Gardizi által felsorolt turk törzsek közül még felism er­

hetjük a Kim ákot, m ely a P au ler által említett Jenákk al, Jen ő ­ vel lesz azo n o s, a Jagm a pedig alig h anem a G yarm at törzs.

A rra a z o n b a n elég időnk lesz, hogy a z utóbbi nevek értel­

m ezése körül m egegyezzünk.

A z a z o n b a n tény, hogy a V en d id ad által felsorolt tizenhat ős­

régi tartom ányoknak m indegyike egy-egy törzsnek felelt meg, és azokból hét törzs Á rp á d n a k v ezetése alatt M agy aro rszágb a jött, kilenc pedig P erzsiáb an visszam aradt, de azok m ár a mieink táv o z á sak o r m o h a m e d á n u s hitre tértek és mint olyanokat mi törököknek neveztük, ezek szétszóró d tak és m indefelé terjesz­

tették a törökök v allását és ennek a hittérítésnek örve alatt a szintén m o h am e d an u s hitű arab o k k al együtt hóditgatván és h arcolván, eljutottak azo k h o z a népekhez, a kiket Gardizi fel­

sorol és akikre a z u tá n re á lett fogva, hogy a mi rokonaink, ah o g y ezt m ár el is m ondottam .

G ardizi a M agyar törzset is említi, m ert a z tény, hogy mikor a m agyarokat Gardizi tudósítója a Don és az ítél közelében m eg­

pillantotta, fekete m agyarokról is tudott beszélni, mert a vilá­

gon sok népnél feketéknek szokták a m o h am e d án u so k a t n e­

vezni. A fehér m agyarok ellenben Jézus hitének követői, teh át keresztények voltak, igy m o n dja a m ár idézett m u n k ájá­

b a n Gardizi.

A V en d id ad d al m ég igen sok dolgom volna, de m ai ta ­ nulm án yom ban c sak egyet m ást fogok m ég megemlíteni.

K ülönösen azt kell m ég előre bo csátanom , hogy óper­

z sák n ak azo k at nevezem , kik a m agy aro knak távozásáig tar­

tották k ezü k b en a P e rzsa biro d alo m ban a hatalm at, m ert a hogy a m agyarok távoztak, a legkülönbözőbb keleti népek özönlötték el Perzsiát, ezek között a h u no k is szerepeltek, de a chinaiak is, kik talán a b b a n az id őben szedtek nyelvükbe egy két száz turk szót, d e egyes sz av a k s o h a sem bizonyíta­

nak a vér szerinti rokonság mellett, m ert ilyen állítás n ev et­

ségessé tenne b en n ünk et, hiszen m a egyes nem zetközi sz av a k az egész világot m eghódítják. ím e ez a z egy-két szó tönkre teszi a finnugor és a z uralaltaji elm életedet, de az ö ssz e h a so n ­ lító nyelvészetet is.

elméletek.

Egy tekintélyes ném et ny elvtudósnak jutott az a feladat, hogy az összehason lító nyelvészetet attól, a gondolattól vezérel­

tetve, hogy a germ án nép és nyelvek Indiából erednek, kitalálva ezeknek a nyelveknek az indiai eredetét, azo k at az indiai nyel­

v ek h ez kívánta csatolni és sikerült is neki egy-két indiai nyelv és a szanszkrit nyelv között a kitalált hangtani és nyelvtani sz ab ály o k n ak m egfelelő rokonságot kisütni. A zonban a sz an ­ szkrit nyelvről tudjuk, hogy a z India őslakóinak a nyelve le­

het és így náluk nem szükséges, hogy egyéb bizonyítékok után k utassu nk. A ném etek — úgy gondolom — a kihalt etruszk nép nyelvének rokon ságát is kutatták az ö ssze­

hasonlító n yelvészek révén, d e itt segítségükre jött a véletlen, m ert c sak h a m ar az etruszkok h ajd an i földjén, Itália nyugati p artvidékén valam iféle sírköveket ástak ki a föld alól, m elye­

ken egyes sz av a k a t ki tudtak betűzni és azo k at a latin nyel­

vek segélyével m eg tudták é rte n i; így az összehasonlító nyel­

vészetre többé szü kség ü k nem volt, m ert rájöttek, hogy az etruszk nép és az etruszk nyelv beleolvadt a róm aiak által m ag u k év á tett latin nyelvbe. Ezeket m egfontolva, kérdem , ugyan kinek volna m ég k edve az összeh aso n lító nyelvészettel törődni, hiszen az ilyen elm életi kitalálás nem felelhet m eg a gyakor­

lati tudom ányok terén h a ta lm a sa n bevált és ezért a világ né­

pei részéről nagy tiszteletben részesülő ném et nem zetnek.

A történelmi tudom ányt joggal nevezik szellem i tu d o m án y ­

nak, mert a n n a k ered m én yes m ű v eléséh ez szellem i erőre van szükség, m ert c sak a n n a k segélyével vagyunk k é p e se k a tör­

ténelmi bizonyítékokat felkutatni, a z o k at m egbírálni és feldol­

gozni. A történetírónak úgy kell eljárnia, mint m iként a föld­

tani tudósok teszik, kik tu d ásu k k al első sorban m ég a föld­

színén állapítják meg, hogy a földalatti k u tatá su k at sikerrel hol kezdhetik m eg és m időn a m egfelelő helyet kiszem elték, k e z d ő ­ dik a fúrógépnek a m unkája, vagy pedig valam iféle szád át, a k ­ nát vezetnek a föld m élyébe, azt a z an y ag ot pedig, m elyet egyik vagy m ásik úton kiem eltek, a la p o sa n m egvizsgálják, sőt m ég tűzbe is teszik, csakh o gy a n n a k értékét, becsét, kem énységét, tűzfejlesztő képességét minél bizto sab b an m eg állapíth assák ; csak a z így kiválasztott a n y ag kerül azu tán forgalom ba, vagy a k ohóba.

H aso nlóan tesz a történetíró i s ; először gondos körül­

tekintéssel szem eli ki azt a könyvtárat, levéltárat vagy m ás gyűjteményt, m elyben az ő tárgyára a d a to k a t rem él feltalál­

hatni ; mikor ez m egtörtént, átnézi az illető okiratokat, em lé­

keket és könyveket és azokból ism ét kikeresi azo k at a törté­

nelmi bizonyítékokat, m elyeket a m aga tu do m án yo s céljainak elérésére szük ség esn ek ism ert föl. De am iként a geológus a további eljárásnál a z á lta la kiaknázott anyagot m ég a tűzben is kipróbálja, h aso n ló an kell tennie a történetírónak is, ki eszé ­ nek szellem i koh óján hajtja keresztül az á lta la m ár kiv álasz­

tott történelmi anyagot, am ely feladat a történetíróknál a leg­

fontosabb és c sa k h a ezt a m űveletet is jól elvégezték, akk or írhatják meg tu d o m ány o s m unkájukat.

Aki a z o n b a n m indezt a z előkészítő m unkát csak úgy v é ­ gezi el, mint am iként az ö sszeh aso n lító ny elvészetnek állításai iránt bizalom m al viseltető történetírók teszik, vagy am iként Pauler, Csánki és társaik ezt a Gardizi, Julián vagy Rubruk által nyújtott, m ás írók pedig a z intézm ényeinknek idegen ere­

detét állító feltevésekkel és krónikákkal szem ben teszik, a z o k ­ nál sikeres tu d o m án yos m u n k álk o d ásra nem szám íthatunk, úgy hogy történelmi m unkáik teljesen értéktelenek m arad nak.

N álunk P au lerék honosították m eg azt a történelm i isko­

lát, mely nem törődik a bizonyítékokkal, h an em a bizonyítást részben a nyelvészettel, részben pedig egyes kútfőknek érték­

telen állításaival pótolta, hogy pedig ez h o v a vezetett, azt lát­

juk a z u ralaltaji elm élet hívei által képviselt tanokból, mert ezek nek a tan o k n ak a révén jutottunk a m ongol-tatár, a baszkir, a chinai, a tibeti, a tugur rokonsághoz, de a finnek ro k o n sá­

gáho z is.

A régi történetírók nem ilyen könnyelm űséggel jártak el.

A történetírásnak atyja, H erodot, mielőtt Kr. e. 500. táján könyv én ek m egírásához fogott volna, b e u ta z ta a z akkor ismert egész Á zsiát, átm ent E u ró p á b a és ott egészen Szicitiáig végig utazott a görögök által lakott területeken. Á zsiáb an lem ent a turáni eredetű sum ir népek otth o n áb a, A ssu riá b a is ; valószí­

nűleg h ajó n eljutott Egyptom ba is, b á r ott a papok elég hide­

gen fogadták, de egyet-m ást m égis m egtudhatott tőlük, mert nagybecsű, egyedülálló a d a to k a t hozott m agával a hatalm as Labirintus p a lo ta m egépítésének a céljairól.

K elet-Á zsiába a z o n b a n H erodot nem juthatott, mert az a b b a n a z időben m ég teljesen el volt z á rv a a többi Ázsiától, úgy hogy a z ottani népekről m ég h o sszú időn át sem a törté­

nelm i források, sem a feliratok, sem a földben talált em lékek m ég mit sem tudnak. M aga H erodot K ínát E u ró p án ak észak- nyugati csücsk én keresi.

A Szkíták földjére, O ro szo rszág b a a n n a k teljes v ad ság a m iatt nem utazott el, de egyes görög és a ra b kereskedők m ár jártak oda, úgy hogy a z o k n ak révén m égis tudott némi a d a to k ­ hoz jutni, tőlük tudhatott m eg a szkítákról szóló egyes történelmi ré s z le te k e t; m egtudta a kereskedelm i ponto kn ak a határtól Való tá v o ls á g á t; érdeklődött náluk a m űveltségi állapotok, a Vallás, a bálván y aik, a szkítáknak kegyetlen volta, valam int erkölcsi életü k i r á n t; firtatta, v an -e m ég erdőségük, van-e ga­

b o n ájuk, gyüm ölcsük és miféle gyüm ölcs ez, hogyan fogyaszt­

já k azt el és m indezt feljegyezve, k ö n y \é b e n a v álaszok at el­

olvashatjuk.

H erodot k o ra u tán a görög írók in k áb b csak helyi törté­

nelem m el, vagy egyes kérdésekkel, bölcsészeik pedig inkább bölcseleti dolgokkal foglalkoztak, am i történelm et kevertek m un­

káikba, azo k sokszor felette é rd ek esek ugyan, de rendszeres m un kát tőlük h o sszú időn át nem igen k apunk. A róm aiakról irt m unkáik term észetesen kivételek.

A z egyptom i p a p o k úgy látszik H ero d o tn ak is kevés a d a ­ tot szolgáltattak, mert vagy nem tu d tak sokat, vagy óvako dtak

titkaikat egy görög íróval, egy idegennel közölni. De a m eg­

m aradt pap irus-tekercsek és feliratok sem látszan ak valam i bőbeszédű ek nek. Állíthatjuk, hogy a régi írók közül m ég He- rodot szedett össze Egyptomról le g tö b b e t; így kitűnő ad a to t nyújt a n n a k az elbeszélésével, hogy a h atalm as L abirintus a tizenkét nem zetségnek, azok királyainak közös lak ásu l szolgált, am inek k ap csán m ás értékes kö vetk eztetésekhez is ju th a ­ tunk.

A görögökön kívül létező többi m űvelt ázsiai nép n ek írói leginkább szintén bölcseleti vagy vallási m űveket írtak, m elyek­

nek köréből a legkiem elkedőbbek a Z en d könyvek, m elyek ki­

m eríthetetlen kincsesb án y ái az akkori vallási és állam tudom ányi tu d ásn a k m ég a b b a n az esetben is, h a az európai tudósok csak a könyveknek igen kis részére m a ra d n a k utalva. Ezen kis részről, a V endidádról m ár m egem lékeztem .

Livi is h atalm as történelm i any ag ot hordott össze és azt a leggo nd osabb an választotta ki, úgy hogy m ag a sa n fölötte áll az összes görög és róm ai történetíróknak és pedig nem csak m egbízhatóságban, hanem ítélőképességben i s ; a történelm i anyagot egyes igen régi feljegyzések, a hagyom ányok, a h ozzá közelebb eső korra nézve a se n ato ro k n ak és egyes előkelősé­

geknek iratai szolgáltatták neki. El sem képzelhető, hogy h a Livius könyvei nem állanak ren d elk ezésün kre, m ilyen m élyre sülyedt volna a történelm i tu dom ány. S ajnos a z o n b an , hogy az idegen népek szenvedései iránt sem m iféle m éltányossági tekintetei nem tanúsított, kom olyan so h asem szólt a róm aiak álfa] sűrűn elkövetett kegyetlenkedésekről, de nem szólta le a b ab o n ái sem, csak a késői sz á z a d o k b a n jegyezte meg, hogy b a b o n á k ra im m ár senki sem ak a r hallgatni. Nem ostorozta a pun h áb orúk alatt hozott em b eráld o zatok at sem , holott akkor a perzsáknál régi időktől fogva tiltva vo/tak az e m b e ráld o z a ­ tok. de en nek d a c á ra a b b a n az időben, m időn a c sá sz á r m el­

léknévvel kitüntetett X erxes főkirály a szkíták ellen h a rc b a in­

dult, asszo n yai szintén em b eráld o zato k at m utattak be A chura M azda istenségnek.

A későbbi róm ai történetírók közül C aesar, a nagy h a d ­ vezér, ad atait alvezéreinek jelentéseiből szedte össze. Tacitus pedig részben a róm ai katonáktól, részben pedig a germ ánok közül hiEetetlenül nagy sz ám b a n összegyűjtött hadifoglyoktól

szerezte be azo k at a nagyértékű ad ato k at, m elyek a germ ánok intézm ényeit megvilágítják. Ismét kell hangoztatnom , hogy am en ny ib en C aesar és T acitus a germ án törzseknek letelepe­

dések o r talált intézm ényeket m eg nem világítják, akkor a vi­

lágtörténelem m inderről sem m iféle tu d om ást nem szerezhetett volna.

Az ú jab b történetírók között a legelőkelőbb helyet Ranke foglalja el, ki szintén kiem elkedik a z ismert társai közül, mert igen nagy 'öm egét a történelmi tu d ásn a k gyűjtötte össze, ám de be kell ism ernünk, hogy sok esetb en nem igyekezett m egsze­

rezni a teljes tájék ozó d ást, úgy hogy a m agyar történelmi kér­

d é sek b e n is a m agyarok n ak k á rá ra hiányos ad ato k at nyújtott, k ü lönösen ezért, m ert a mi eredetü n k et illetőleg az uralaltaji elm életből indulván ki, a szkíta baszkir utódokat m ás, mint h ű b éresek so rsára m éltóknak nem ítélhette.

M indezeknek a felsorolt történetíróknak so h a eszükbe nem jutott az, hogy a különböző nép ek nek eredetét és rokonságát a nyelvek szem pontjából ítéljék m e g ; sohasem m ondottak olyasm it, hogy mert két n épnek nyelve valam ikor h ason ló le­

hetett, vagy mert nyelveik h aso nló k nak látszanak lenni, hogy a ro k o nság ezen az ala p o n m ár m egállapítható volna, anny i­

val k ev ésb é jutott eszü k b e az, hogy a különböző nyelvek kö­

zött jelentkező holmi hangtani vagy nyelvtani, vagy szóképzési h a so n ló ság m ár leijogosítaná a történetírót arra, hogy élő né­

peket ilyenféle alap o n rokonoknak nyilvánítsák, hiszen ilyen nyelvvizsgálatra nem is gondolt kom oly történetíró, vagy ko­

moly nyelvtudós.

De a k ülönböző nyelvek egy ségének k ialak ulásánál szin­

tén nem jöhettek efféle hangtani, nyelvtani és szóképzési kü­

lönbségek, vagy h a so n lato sság o k tekintetbe. A sz av a k a t a né­

pek a szükség szerint szokták kiképezni. Az írók és a költők pedig szintén eh h ez képest form álták ki a nyelvet és a s z a ­ vakat.

E részben a legszebb p éld a az, melyet 1 lerodot a görög nyelv kialakulásáról m ond el. H om eros k o rában K is-Á zsiában találjuk a kis grek népet, vágyás egy kis polist, m elynek népe igen tetszetős nyelvet beszélt, — mert hiszen azt a történelem ­ ből tudjuk és ezt H erodot is bizonyítja, — hogy az ő k o rában m ég m inden polis, vagyis civitas m ás-m ás nyelvet beszélt.

H om eros a grek nyelvet felkarolta és költem ényeit m ás költők­

kel is ö sszeállván, ezen a nyelven irta meg. A költem ények c sak h am ar m egtetszettek a kisázsiai és a m ai G örögországban lakó. sokszor m ég teljesen idegen eredetű nép ekn ek is és c s a k ­ ham ar a kis grek nyelv általán o s uralo m ra ju to tt; ez volt a kezdete a görög nyelvnek.

A nagy nyelvek egységének m egterem tői m indig a költők, a különböző írók, szóval, a z irodalom v o lt; a d d ig a legújab b időkben sem v á lh a tta k a nyelvek teljesekké, am íg a zo k írá sb a foglalva nem lettek, m ert csakis a nép sz ájá n a nyelvnek az egyform asága nem lehetett biztosítva és ad d ig a tájszó láso k ­ nak szám talan v á lto z ata tűnt le és tűnt föl ; így volt ez m ég újab b időkben is p éldául a germ ánoknál, kiknél nagyjából m ásként beszéltek a szászo k , m ásként a poroszok, a w ürtem - bergiek, a s v á b o k ; csak a nagy ban kifejlett irodalom volt kép es a tájszólásokat kiszorítani, am i nem is olyan régen történt.

Ott is nagy szerep jutott a költőknek, kik a nyelvet csiszol­

ták és egységessé telték.

N álunk m agyaroknál különösen a szó képzés vett le n d ü ­ letet az irodalom nak segélyével : egyes tu d o m án y -szak b an , így a vegytanban, száz és sz á z új szó lett bevezetve és a z isko­

lák révén terjesztve, de az ö sszehason lító nyelvészetnek szó k ép ­ zési szabály ait ennél szintén senki sem vette figyelem be. Épen így vagyunk a hangtani szabályokkal, m elyeket a z o n b an a mi nyelvészeink a török és a m ag y ar nyelvekre n ézv e nagyon is szem előtt tartottak, m ert valam ifele sziszegő han g n ak jelen lé­

tét vagy hiányát keresve, a két nyelv közötti rokonságot m eg­

tagadták, de ennek a történelm i v aló ság a m égis csak az, hogy a m ár elm ondott alap o n rokoni voltunkat el kell ism ernünk, de ezt a M agyarországot m egszállott törökök a m agyarok elő­

kelőivel szem ben szintén elism erték, ezért terjedt el az ország­

ban az a m ondás, hogy a turáni átok az, h a a saját rokon­

népük pusztítja a m agyarokat.

A finekről azt tudjuk, — és ezt nem n eh éz bizonyítani, hogy ők phöniciai eredetűek, m ert a phöniciaiak, mint keres­

kedő nép, M assiliát, a mai M arseillet m egalapították és m ég a b ­ ban az időben, m időn a germ án törzsek az E lba folyó mellett tanyáztak, (így m assiliai kereskedő, P y th eas a negyedik sz áz a d közepén népével együtt Izlandig jutott, o n n an pedig Thuléig

jutottak, m ajd S k an d in áv ia partjain a germ án G utonokat, goto­

kat keresték fel,1 végül F in n lan d b an telepedtek le, ézért ne­

vezték őket a germ ánok Főnöknek, Fennieknek, ami kétség­

telenül pnöniciai eredetüket bizonyítja ; igv ők alapították m eg Finországot nem pedig az ugorok. V alószínű, hogy m ég több m assiliai kereskedő jött utánuk, úgy hogy még Perm vidékére is sokan ju to ttak közülök, m ert ott is találunk finekel, h a ugyan idáig el nem szlávosodtak. A zok az ugor törzsek, m elyek történetíróinknak vélem ény e szerint, a finek- kel egyesültek, leheltek ugyan valam iféle kis kunugor törzsecske, de sem m iképen sem lehettek annyian, hogy a finek nyelvé­

nek kiképződését b efoly áso lh atták volna. Biztosra vehetjük, hogy ezek az ugorok a V olg án ak felsőbb folyásánál lakó po- loveczek, vagyis palócok voltak, kikről Nestor m egem lékezik.

N agyobb sz ám u k a z o n b a n a z ugoroknak új h a z ájá b a, M agyar- o rsz á g b a költözött, hol paló c voltukról m a is tudom ásunk van.

Láthatjuk, hogy a z idegen nyelveknek b ekeveredése az an y an y elv ek re m ilyen távoli évekre kiterjedő h a tá st szokott gyakorolni, úgy hogy csak a z iskola lehet az, am ely ezt a h a ­ tást m egszüntetheti. De a kiejtésre az összehasonlító nyelvé­

szet nem képes ügyelni.

De röviden m ég m egjegyzem , hogy a M aeotis berkeiben v isszam arad t m agyar k unugorokat Julián nem csak m egtalálta, han em velük anyan yelv ü k ö n, m agyarul beszélt is, tehát ezek sem voltak baszkirok. Ok azok a m agyarok, akik IV. Béla ide­

jéb en mint kunok jöttek, persze Juliánt kísérve, az országba.

Ne vegye senki rossz néven, de történetírói felületesség­

nek kell tekintenem , ha a történetíró m aga is elismeri, hogy Julián levele szerint any an y elv ű n k ö n beszélt a M aeotisban v isszam aradt és feltalált m agyarokkal és azo k at m égis évtize­

deken át baskíroknak hirdetjük és ezért a téves állításért képet festetünk és azt, aki ezt m eg meri érteni, össze is szidjuk és tudatlanságot is vetünk szem ére. De látni fogjuk, hogy a m ár elm ondottakon kívül m ég sok az ilyen szerencsétlen tévedés.

Azért hogy én m indezt felfedezem , nincs okom szégyenkezni, mert ez a történetírónak a nem zete és a tudom ány iránti köte­

1 Taeitnsnak Germániáról irt könyvében olvashatjuk.

lessége. Igazuk volt tehát a z o k n ak is, kik nem ugyan m in den ­ nek a tu d ása a la p ján tag a d ták el a bocskorok igazságát, hanem érzelm eik és jó zan ítélőképességük a la p ján tették ezt, hiszen P aulerék m eg sem kísérelték kifejteni azt, hogy mikor milyen körülm ények közt vált Á rp ád n ak m agyar n épe baskírrá, tehát szlávvá.

Fiatalkorom óta k ed v en c tanulm ányom volt a történelem.

Eleinte a c salád o k történetével foglalkoztam, a ztán a Divék nem zetségből eredő összes csalá d o k történetét akartam megírni, végül pedig a z összes h a z ai nem zetségek egyesüléséből a vér­

szerző d és útján létrejött nem zetünk ősi történetének m egírásá­

hoz fogtam, tehát teljesen úgy vettem őket sorba, mint miként m inden nem zet k ia la k u lt; előbb a c salá d létezett, a közös ő- söktől eredő c sa lá d o k n a k egyesülése pedig m egterem tette a nem zetségeket és a nem zetségeknek, azok törzseinek egyesülé­

séből kialakult a nem zet.

Egy-két évvel ezelőtt őseinknek p erzsa eredetét tanu lm á­

nyozva, m eg ak artam állapítani, hogy a turáni-iráni nagy n ép ­ egység m ikor alakulh atott ki és így valam elyik könyvtárból B unsenn ek Egyptom történetéről irt testes köteteit hoztam haza, m ert B unsen azo k b an a kötetekben a régi népek k o rán ak m eg­

állap ításáv al foglalkozik, de ad a ta it nem tudtam használni, mert úgy ő, mint pedig a haso n ló m egállapításokkal foglalkozó gö­

rög bölcsészek, téves alapb ó l indultak ki. B unsen ugyanis holmi b álv án y képeknek első feltűnéséből, valam int a nyelvek egyes form áinak első jelentkezéséb ő l kívánta a különböző népeknek korát m egállapítani, azt az alap o t a z o n b an nem fogadhattam el, m ert nézetem szerint sz ám b a vehető alap csak a z lehetne, hogy melyik nép vagy n é p c sa lád köréb en melyik időben alakult ki a család , hogy m ikor fejlődtek a c salád o k nem zetségekké és mikor jelen tkezn ek n áluk a törzsek, de sem B unsen, sem pedig m ás tudósok, ezt az alap o t nem vették figyelembe. Sietek a z o n b an b e­

és m ongoltaíároknál ezek szintén nagyjelentőségű esem én yek u- gyan, de náluk a z így m egállapítható történelmi jele n ség e k e t bajos volna ak á r a szkíta népek családi életének k ialakulási idejével egybevetni, mert a szkítáknál sokkal k éső b b en tűntek fel a nem ­ zetségek és a törzseknek a királyai, sem m int a k á r C hinában, ak á r az aram ái, ak á r a turáni népeknél. C hina a z o n b a n mégis sok­

kal régibb állam , de akkor, m időn a többi ázsiai népeknél a társadalm i és az állam i élet m ár virágzott, ott m ég c salád o k sem lehettek és ez lesz az az egyes írók által em legetett kü ­ lönbség a ch inaiak fejlődésében, a b eren d ezk ed ésü k b en , am i­

ről nem régen valam elyik m agyar újság, talán a K öztelek is irt. Az ázsiai népek h arco sain ak adott ho rda név is a szer­

vezet, tehát a rend fogalm át kifejező nem zetségek h ián y á ra lát­

szik utalni, sőt ahol jól szervezett királyságok, vagy C haganok voltak, ott sem lehelne b eszéln ü n k pusztító hordákról.

Az első, aki a szkita népek egyikénél, a b esenyőknél ki­

fejezetten nem zetségekről és törzsekről, királyokról beszél, az bíborban szül. K onstantin.

B unsenben csaló d v án , nem m aradt m ás hátra, m inthogy a V endidad által a korra n ézve szintén nem nyújtott világos adato k h ián y á b a n a perzsák történelm ét tettem a la p o s tan u l­

m ány tárgyává és ekkor ismét bebizonyosodott, hogy a törté­

nelmi elm életeket a történelm i kútfők kétségtelen bizonyítékai, igazságai uralják, am it m u n k ám n ak a V endidadról szóló feje­

zete tanúsít. Hogy a kornak m egállap ítása nekem sok gondot okozott, ez term észetes, mert a külföldi Íróknál sem találtam tám pontot. Amit a régi izraelita történetíró, Jozefus a turáni népekről m ond, olt sem találom érintve a kérdést, pedig reá n k m agyarokra nézve nem lehetett közönyös a V en d id ad keletke­

zésének az ideje, am i m ár m ag áb an véve is fokozta a bizal­

mat, melyet belé helyeztem . T alán m ások is így lesznek vele.

Midőn a Bunsen-féle m unkát először átnéztem , a b b a n m egtaláltam a V endidalot, az ó p erzsa nyelvű zend, vagyis az értelem szerint a szent könyveknek egyik részét. Mi m agyarok a szent szót az előttünk P erzsiáb an jól ism ert Z end szóból vet­

tük át, vagyis megtartottuk. Mert am iként őseink ázsiai otthonuk­

ban a Z end szót a szent könyvekre értették, h aso n ló an alk a l­

m azták /azt m ár P erzsiáb an is a nem zetükre és a nyelvükre

vonatko ztatv a is, m ert m agukat is, de nyelvüket is Z end nép ­ nek, nyelvüket pedig Z end nyelvnek is nevezték, sőt a tudo­

m án y is szokta n é h a úgy m ondani, hogy a Z end nyelveknek és a Z en d n épeknek a tudom ánya. Mi pedig a m agyar nem ­ zetről, a m agyar nyelvről, de m indarról is, amit tisztelünk, sze­

retünk, sőt im ádunk, u g yan csak úgy m ondjuk, hogy szent Isten, szent egyház, szent István.

M ár a Z end szó n ak ez az egyenlő értelm e bizonyítja az ó p erzsa és a m agyar nyelvnek azo n o sság át, de nem is tudunk m ás népekről, m elyeknél ezt az egyenlő jelentőséget m egtalál- nók. Lehetséges, hogy a mai p erzsák m ár m ás szav ak at h a sz ­ n álnak, mint a m agyarok, sőt lehet, hogy a törökök is m eg­

változtatták szavaikat, mert mihelyt a m agyarok Perzsiából tá­

voztak, m ár betörtek P erzsiáb a a m ongoltatár, a hun törzsek sőt c sak h a m ar a chinaiak i.s és m indazt elpusztították, m ég a Z end könyveket is, amit az óperzsák, tehát a m agyar ősök Z end nek , szentnek m ondottak és tekintettek, ezzel véget ért az O perzsa birodalom . Az új m ár m ás népekből előterm etl állam ­ főket, főkirályokat volt kénytelen eltűrni.

A V e n d id ad n ak első felületes á to lv a sása eredm ényezte a P erzsa eredetről irt első tanulm ányom at, m ert m ár az első á t ­ nézésnél is m egértettem , hogy a turáni népek a perzsákn ak ve­

zetése alatt álló turáni-iráni nagy állam i, nem zeti és nyelvi egy­

ségbe tartoznak.

Egy-két év elteltével B unsennek könyvét újból elővet­

tem és ekkor m ár azt a la p o sa n áttanulm ányoztam és m eggyő­

ződtem , hogy első m egállapításom , a p erzsa eredet, olyan igaz­

ság, m ely vita alá nem v o n h ató , mert a V en d idad elm ondja, hogy a népegységbe tartozó népek között az a tizenhat törzs is szerepel, m elyekhez a mi őseink a z óperzsák, hogy a vilá­

gosság kedvéért igy fejezzem ki m agam at, tartoznak.* Ugyanis az egész egységes birodalom nak tizenhat törzse valam ennyi kunugor, tehát m agyar törzs volt. Hogy pedig hogyan kapták a m agyar nevet, azt könnyű m egállapítani. A régi nép ekn ek szo­

k ásu k volt arról a z egyéniségről nevezni el a népet és az or­

szágot, aki a nép élén állott. Így Izrael királyról nevezték el

Erdélyben őseink egy községünket Ó-Perzsa néven nevezték el.

Izraelnek népét, sőt az országot is, m elyhez haso n ló péld át so ­ kat m o n dhatn ék el.

A p erzsák egyik törzsüknek, a p a rsu a h törzsnek, m ely a hatalm at k ezéb e ragadta, nevét vették föl. A p erzsa Mogor, M agus, Megyer, M agyar, M ágócs királytól vették fel a nevüket a m agyarok, term észetesen m ég a b b a n az időben, m időn m ég Perzsiában laktak, úgy hogy mint kétségtelenül m agyarul b e ­ szélő nép jöttek át az ú jh az á b a , h a nem m agyarul beszéltek volna, akkor senki sem nevezte voln a őket m agyaro kn ak, p e ­ dig m ár a kievi Nestor U horoknak, U gróknak m ondotta őket.

Az összes szláv n épek m a is vagy uhori, vagy m agyari néven nevezik. A mi székelyeink között Erdélyben a z Ugrón c sa lá ­ dot, a V ágm enti székelyek között pedig az U gronovics család o t találjuk, am ely Ugrón név a z Ugor szóból alakult ki, m ert hi­

szen ők is m agyarok, tehát kunugor törzsekből leszárm azók voltak és nevükkel m egörökítették ennek a sz árm az á sn ak em ­

lékét. Hallom , hogy egyesek E rdélyben a b esenyőket tartják a székelyek őseinek, holott a b esen y ő k szlávok voltak, a székely nép pedig a m agyar Erdőelőben lakó székelők, vagyis sz ék e ­ lyek, kiknek feladatuk volt a z erdélyi m egyéket, a székeket a besenyők ellen m egvédeni, mert ők a székelyek az erdélyi szék e­

ket, tehát az ottani m egyék előtt a z o k n ak védelm ére leültetett székelyek, a székelők. E rdélynek neve is azt fejezi ki, hogy a székelyek az erdőelőnek, Erdélynek, a z ő székeiknek a v éd el­

mezői. T erm észetes, hogy azért lettek a székelyek Erdély széleire telepítve, m ert a b esenyők épen a székelyeink által űzve ott álltak m eg au A ld u n a táján, hol a bizánci c sász á rra l k acér­

kodtak és tárgyalgattak, hol a m agyarok ellen, hol pedig a fél szláv, fél m ongoltatár bulgárok ellen.

De m ég egy-két várm egyét is találunk, am ely az ugor ere­

detről beszél, ez Ung és H u n y ad várm egyéknek a neve, m ely bizonyára eredetileg úgy hangzott, hogy Ungor, Hungor, hiszen a germ ánok is ezt úgy ejtik m a is ki, hogy Ungar, a latinok H ungarust m o ndanak, a kievi Nestor pedig Uhria, H ungária m o n d h atta volna, de jól tudta, hogy ők m aguk nevüket úgy ejtették ki, hogy ugorok. T u d h atta, m ert hiszen a m agy a­

rok Kievtől nem igen távol laktak, m ert h arco k b a is bocsátkoztak Kiev ellen. A z a d végzet a m ag y arb an egyáltalán nem szokatlan és a H un y ad név a rom án nyelv alap ján m eg nem fejthető.

Akik állítják, hogy a H unyadiak nevüket aljkor kapták, m időn H unyadi Ján o s, a korm ányzó V ajd a H unyadot a d o ­ m án y ba nyerte, ezek tévednek, mert H unyadi Já n o s egyesek szerint 1386-ban, m ások szerint pedig 1370-ben H unvadon s z ü ­ letett ugyan, de nincs m egm ondva, hogy mellik erdélyi Hu- nyadon. Az i370-ben m eghalt Stibor V ojvodának nevezi m a­

gát* és így valószínű, hogy V ajda H unyadot róla nevezték el, de H unyadi Já n o s nem V ojvoda volt, hanem az ország kor­

m án y zó ja és a k o rm ányzóság mellett aligha viselt vajdai tisz­

tet. Egyébként a H unyad községek közé H unyad Dobrát is le­

het szám ítani, m ert az ilyen kettős nevek rendszerint azt szok­

ták bizonyítani, hogy valam iféle tartozékai a m ásik községnek.

V a jd a nevű község is több van H un y ad m egyében. Divék Új­

falu neve, hogy egy ismét csekély bizonyítékot hozzak föl arra m utat, hogy Divék tulajdonosai egy újonnan alapított fa­

lut, a b b a n földesúri épületeket, az adott esetben várac.s szerű kastélyt is építettek benne. Azt hiszem , ha m ás összetett nevű községek nevét kutatjuk, m indig m egtaláljuk a n n ak az okát.

F alkas D ovorányban kutynfalkát tartottak az ősök. A kis, nagy, közép, vagy az egyházas, v á sáro s m elléknevek értelm e maga beszél.

K ötelességem nek tartván m agyar eredetünket bebizonyí­

tani, így a bizonyítékok összegyűjtésénél a nagyok mellett a leg­

csek ély ebb bizonyítékot sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a nem zet láth assa az igazságot.

Sietek előadni, hogy a Kun név a kunugor törzsek egyikének a neve volt, m ely név alatt a kunugorok a mi m últú n kban is szerepelnek, sőt m a is élnek, és mintegy p o m p ás testvérnép itt védik, itt szolgálják a m agyar nem zetet és a m agyar hazát.

De az általam annyira becsült Hont várm egye, mely ott­

honom is volt, h iáb a igyekezik — bizonyosan széttépett voltát fájlalva — szerén y en félrehúzódni, mégis m eglalálom és azt m ondom , hogy ha egyes írók könyveiben a kunugorok a so h a ­ sem létezett hunugor, kutugur és unugur, valam int holmi korhe-

* Ghyczy Pál heraldikusunktól vett adat, ki (jelre Herold címerköny­

vére (W apperbuch des Herold (leire) hivatkozik. A Herold folyóirat külön lenyomata.

lyek, tärkäranok* neve m ögé igyekeznek is elrejtőzködni, holott efféle nevű nép ek so h a sem léteztek, hanem ezek m ind csak turk kunugorok voltak, akkor én, aki H ont várm egyét tényleg létezőnek ism erem , nevéről b átran állíthatom , hogy a H un ugor, tehát K unugor névből vette át a m aga, m agyar voltáért, m agyar érdem eiért m egérdem elt nevét, ezzel bizonyítva m agyarságát, m ert itt sem H undról, sem H untról nem lehet szó.

A szék alatt azt kell értenünk, hogy az a hely, ah ol az illető m agyarok letelepedtek, ott helyet, széket foglaltak vagy földet kaptak. így látjuk, hogy S zekszárd neve alatt azt kell ér­

tenünk, hogy ott közvetlenül a honfoglalás után, de legkéső bb en Szent István idejében a szárd o k ülést, széket kaptak, teh át a k ­ kor telepítették őket a m agyarok oda, b izonyára azért, m ert mint kiváló építő m esterekre a pécsi altem plom os székes- egyh ázn ak és talán m ás szintén altem plom os egyházak n ak építésénél szükségük volt őseinknek, vagy talán Szent Istv án­

nak. így kell értelm eznünk a Pozsony m egyei Bikszárd, Bük- szárd község nevét is, o d a is kisebb szám ú szárd o k települhettek.

Az altem plom os eg y h ázak építésének ez volt tehát a kora és szükséges volna, hogy a mi m űrégészeink Sardinia szigeten m eggyőződjenek, találh atu n k-e ott altem plom os, a pécsi székes- egy h ázh oz hasonlító templomot.

Csak azért, hogy S zekszárdon a szárdok széket k apjan ak, aligha költöztették volna a fejedelm ek vagy Szent István őket oda, de ezért ők sem jöttek voln a be, m ert ők a k á r kereset, ak á r pedig m űvészi törekvéseiknek érvényesítése miatt jöhettek csak be, de a z akkori népek gyakorlatias hajlam ai miatt, kizárólag az előbbiről lehet szó.

ím e a V en d id ad egész zu h atag o t indított meg, m elyből igazi kincseket tu d u nk kiaknázni.

A baszkir eredet ilyen kincsekhez nem juttathatott volna bennünket.

Nem ugyan a V endidadból, de a perzsák ra vonatkozó történelmi m unkákból azt is olvasom , am ire egy alkalom m al m ár hivatkoztam is, hogy P e rzsiá b an Isp a h a n és Ispán nevű városok, a törököknél pedig spahi n evű előkelő harcos lovas katon ák is léteztek és ezeknek nevét a mi őseink a mi előkelő

Kmoskónál és a turáni tudósainknál, így Századok, 1927. évf. 167. 1.

k ülönböző ispán jaink ra alkalm azták. De a z egyik perzsa főki­

rály egy nagy csatái vívott a perzsiai K undurus községnél, m elynek neve alatt két tekintélyes községünket is érthetjük, az egyik a mi K enderesünk, a m ásik pedig K ondoros. Azt hiszem, hogy indokoltabb K enderesre gondolnunk, mert a m ongoltatár K undu K ágánt is L ebed idejében úgy nevezték a m agyarok, hogy K enderkágán.

M ogor k irálynak és nem zetségének nevét nem csak a b é ­ kési M ogor és a z o n n an nem távol fekvő M ágócs, hanem az összes M egyer és M agyar nevű községek is viselik.

De m ég v issza kell térnem a mi jövevényeinkre, a szár- d o k ra ; ezek S zardíniának nem azoktól az őslakóitól erednek, kikkel a régi róm ai birodalom olyan kegyetlenül bánt, hanem a germ án sz árm azású , de Itáliába földszerzés végett behatolt keleti gotoktól, kik akkor juthattak S zardíniába, m időn II. J u s ­ tinianus keletróm ai birodalm i c sász á r őket Itáliából kiszorítani igyekezett és a keleti gótok Gallia délvidékén keresztül S p a ­ nyolországba m entek át és ott a M órok betöréséig virágzó biro­

dalm at építettek föl, hol több derék királyukról is van a törté­

nelem nek tudo m ása. A Móroktól eltan ulh atták az építési tudást, hiszen a m órok nagy építkezéseket végeztek Spanyolország­

ban, de lehet, hogy ezeknek a m esterei szintén a szárd, a gól m esterek voltak. Nem tartom teljesen kizártnak, hogy ezeket a szárdokat, h a nem is építkezés, hanem Pécs vidékének b e­

telepítése miatt m ár G éza, vagy valam ellik előbbi fejedelem hívta be, d e talán v alószín űb b , hogy a kereszténységet beh ozó és a tem plom okat építő, a püspökségeket alapító Szent István hívta be. P écs első p ü sp ö k én ek neve Mór volt, ez ism ét a Spanyolországi M órokra utal, kik S ard im ában is szerepeltek, a nép ek pedig a m egkeresztelkedés alkalm ával szívesen vettek fel olyan nevel, m ely őket a m egkeresztelőre em lékeztette. M egjegyzem , hogy a keleti gótok S panyolország­

b a n m ár országgyűléseket tartottak, miért ne lehettek volna a P erzsiáb an is országgyűléseket tartó őseinknek itt M agyar- ország ban Szent István k o ráb a n szintén országgyűléseik ; és ah o g y Recinsw inth keleti gót király a Spanyolországban lakó gótok országgyűlésének megígérte, hogy nélkülük országos ügyeket nem fog elintézni, miért nem lehetne azt állítanunk, hogy Szent István a szintén nem zetségekkel — úgy mint a

gótok — bíró m agyar nem zetségek országgyűlése nélkül szin­

tén nem rendelkezhetett.* Mely m egállapításom at m ég in kább indokolja az, hogy a perzsák n ál az alkotm ányos életnek a fejlődése sokkal régibb időkre m egy vissza és sokkal ren d ­ szereseb ben történt, mint miként ez a germ án népeknél folyt le, kiknek alkotm ányjogi fejlődését a z u tá n a hűbériség, mely a góloknál is megvolt, teljesen felforgatta, úgy hogy az angol népek csak a M agna C harta révén ju tottak a m ai alkotm á­

nyuknak kialak u lásáh o z és előbb le kellett győzniök a királyoknak önkényuralm át, am it felkelések útján m eg is teltek, de n álun k sem Szent István idejében, sem pedig a H absburgok koráig ilyen felkelésekre nem volt szükség.

A szárdok építkezési tev ék en y k ed ésén ek körébe talán a tihanyi, pannonhalm i, sőt m ég a nyitrai és debrői altem plo- mos tem plom okat is, kellő vizsgálat után be lehetn e utalni.

H a a germ án olasz eredetű Szárd jövev ény ek esetéb en bem utatott irányban to vább k ív ánunk kutatni, akkor m ás olasz jövevényekre is ak ad u n k .

Torontál várm egye neve m ásk ént nem fejthető meg, m intha feltételezzük, hogy a z Toronto, T arent olasz város nevével függ össze. A h atalm as G yulák, a nádorok, nadirok, n aderek öregebbje, Szent Istvánnak közeli rokona sok at épített. Épített Erdélyben és épített a D u n á n a k jo b b partján is, hol szem b en a Szerém - séggel, m elyet az én Szerem nek, Szőröm nek, Szörénynek is nevezett, mint ah o gy a v érszerző dés m egkötésének hag yo m án y­

szerű helyét, P u sztaszert is így nevezték el Szernek, m ert ott az o rszágnak törvényeket szereztek, m a úgy m ond an ók , hogy al­

kottak, viszont G yula m egszerezte a Szerém séget és Szörényt, így ezért ott azo k k ö zelében helyezte el a székéi, mert N ádor­

fehérvárra m ent lakni és a várat m egépítette, ezért hívta a v á ­ rát a N ádor v á rán ak , fejérnek pedig azért, m ert ő keresztény volt, Gardizi pedig** jo g o san állítja, hogy a m agyarok a k eresz­

tény nem zetségeiket fejéreknek, a m o h am e d án o k a t pedig feke­

téknek nevezték, de a fekete jelzést a helynevek között nem igen találjuk, mert az új h a z á b a n a m o h am e d án u s m agyarok igen gyorsan keresztényekké váltak.

* Perl/. Monumentor Germanorum. Mansinál.

** S záradok 1927. évf. 149-171. lapok.

De G yula, a n á d o r n em csak a D una partján építkezett, han em valam en n yien tudjuk, hogy Erdélyben is, m ert mint az o d a először bevonuló székelyeknek, kik a három K ab ar nem ­ zetségnek voltak a tagjai, elől lovagiéba, vagyis vezére volt, ő ott a székelyeknek közelében G yula-Fejérvéron állította föl először a m aga székét, b izo n yára azért, hogy a szé­

kelyeknek a székei előtt a székeket felállítsa és ha kell, őket a tám a d ásra készülődő besenyők ellen újból h a rc b a vezesse.

G yula-F ejérvár nev éb en tehát ism ét m egtaláljuk a n n a k a bi­

zonyítékát, hogy a székelyek m ár keresztények voltak akkor, m időn a hú szezer székely m agyar lovasnak élén Gardizi liir- ho rdó ja m egpillantotta G yula nádort, a ki h a ta lm a sa b b volt a ken dén él is.

Mint bizonyára kitűnő építőm estereket hívhatta tehát be a torontói olaszokat és ezért az építési helyeiknek közelében. T oron­

tói m egyében telepítette le. ism ét m unkát ad o k tehát m űrégé­

szeinknek, m időn kérem , hogy h allg assan ak reám és vizsgálják m eg nem csak a z erdélyi építkezéseket, az olt ^r íni hét várat is és a különböző kastellum okat, kastélyokat, a B ethleneknek szép ősi fészkét, a tem plom okat, de N ádoifejérvárat is, melyet ugyan m a B elgrádnak neveznek, de ez is csak annyit jelent, mint am it a tn ag y ar F eh érv ár jelentett és állap ítsák meg, hogy a G yula által a torontáli olaszok m u n kájával felépített ép ü le ­ tek és a Toronto vidéki régi épületek közölt lehetséges-e némi h aso n lato sság o t m egállapítani.

De m ég egy Fejérvárról kell m egem lékeznem , mely a leg­

előkelőbb helyre küzdötte fel m agát, mert ez Székes vámossá em elkedett. Ott ütötte fel székét Szent István, a m agyaroknak első királya, ki a z o n b an n em csak az országnak a gyűléseit hívta o d a össze, han em egyúttal mint a m agyar keresztény­

ségnek legfőbb világi feje, a szentszéknek az apostoli jogú m egbízottja, így a m agyar kereszténységnek legfőbb székét is ott helyezte el és apostoli jogait olt gyakorolta.

Ezen az alap o n nevezte el a székhelyét S zékes-F ehérvár­

nak. S ajn os, m a m ár nincs m ó d u n k b an az elpusztított, Szent István által em elt épületeket, valam int a szék eseg y h ázat m eg­

vizsgáltatni.

A várm egyék neveit, valam int a helynevek m agyar vol­

tán ak vizsgálatát illetőleg azt az elvet kell elfogadnunk, hogy

azokat a helyneveket, m elyek a magyar* nyelvben világos ér­

telemmel bírnak, ne bolygassuk. De arról sem feledkezzünk meg, hogy a V e n d id a d b an felsorolt tizenhat tartom ánynak neveihez fűzött m ag y arázato kat tartsuk szem ünk e lő tt; ott, ezeknél a neveknél leginkább az illető tartom ány területének jellegzetes sajáto sság aira, a hegyek, völgyek szépségeire, azok lakosságára, tevékenységére, a folyók sebesség ére, a kietlen­

ségre, de egyes tartom ány n é p éh ez fűződő, a m últjukból vett em lékekre is gondoltak. H a ilyen szem pontok figyelem be v é ­ telével vizsgáljuk m eg a m agyar helyneveket, akkor szép ered ­ m ényhez tudunk jutni, am it m ár idáig is láthatunk. Ilyen B a­

ranya, Vas, talán T olna is, m elyet a D una árad ásaitó l, a m e­

gyét a Dunától, vagy a partokat, a h eg y h átat eltolni szeretnék.

Ilyen Zsolt várm egye neve is. P écs várm egye a v árossal együtt a Pécz n em zetségnek nevét viselik, am iből láthatjuk, hogy a nem zetségnek honfoglaláskor! ősei épen olyan előkelő, nagy­

érdem ű m agyarok voltak, am inő a m ai k o rban élő, ebből a nem zetségből szárm azó gróf A pponyi Albert, kinek szem élyére m a is rem énykedve tekintünk. A Pecz sz ó n ak azt az elcsúfítá­

sát, hogy az k em encét jelent, teljesen in d o k o latlann ak találom , mert sem Pestnek, sem P écsnek kö zelében a h onfoglalásnak idejében, m ások, mint m agyarok, illetve P é c sh ez közel, Szek- szárdon szárd ok is laktak.

A Balaton nevet ug y anezek bő l az indokokból szintén nem tudom a szláv blato szóból szárm aztatni, m ég a ném et neve, Platten See, inkább lehetne a rra alkalm as, d e ezt sem lehetne bebizonyítani.

K om árom nak neve nem m ás, mint a k am a ra szó, m ert a nem zetnek p énzes k a m a rája ott szed te a D unán a nagy v á ­ mot, mely kétségtelenül az árpádkori királyainknak egyik leg­

nagyobb jövedelm ük volt, mert a ném et szo m széd n ak , a k ü ­ lönösen mindig tekintélyes B écsnek, A u gsburgnak és a többi v árosoknak b ú z á ra volt szükségük, holott a ném etek csak Roggent, rozsot term eltek, így a b ú z a elnevezésére m ás s z a ­ vuk nem is volt. Mi a z o n b a n úgy, m iként P erzsiáb an , h a ­ sonlóan a m ai h a z á b a n is sok b ú zát term eltünk és a szom ­ szédok V ácra jártak a b ú z a b e v á sá rlá sa végett, így vette föl a név nélkül felépült V ác a ném et W aitzen nevet, a ném etek pedig a V ác városról elnevezték a búzát, úgy hogy ez a név

felvétel egyidőben történhetett, mert bizony a ném etek hiáb a m ondották volna a váciak n ak , hogy ők Kornt, m agot kérnek, mert ők a rozsot nem ism ervén, kornt nem adhattak.

A m ag y aro k b á tra n eln ev ezhették volna K om árom ot Vág tőnek is, úgy, am iként előbbi ideiglenes h azáju k at is Don tő­

nek, Etil tőnek nevezték, de a k am ara haszo n értékesebb, sem m int a V ágtő figyelem bevétele.

De azért a közelben fekvő A lm áspatak torkolatában ta­

lálható füzes helyet A lm ásfüzitőnek nevezték el.

A Pilisek P elesek lesznek, talán puszta, fa nélküli hegye­

ket nevezték így el, íriszen a róm aiak m ár felhasználhatták a / ottani erdők fáját.

Zsolt várm egye a fejedelem p erzsa eredetű nevét vette föl, talán ott volt a széke.

Csepel a szép hely volt.

Épen úgy Szepes Szépes lett, m ert a T átra m a is szép ; mi m agyarok ezt a várm egyét csak azért is szépnek tartottuk, mert an n a k nagyrészt ném et eredetű népe nem csak kitűnő tu­

dósokat, de m űvelt iparosokat, b á n y ászo k at és kereskedőket, erdészeket, sokféle tan áro k at is szolgáltatott a m agyar nem ­ zetnek, kik v alam en n y ien a h a z a és a nem zet szeiéletében versenyre szálltak a n em zetnek többi tagjaival, ahogy m a is bü szkén vallják m agukat m agyaroknak és inkább szenvednek,

— közülök ketten is ültek velem együtt a csehek börtönében és egy percig sem m ulatták, m intha elcsüggedlek volna.

B ars és Borsod pedig B orsnak em lékét tartják fenn. A bauj és Sáros neve m ag a beszél. Zem plén neve valam elyik régi c s a ­ lád d al függhet össze. Épen úgy Gömör, G um nr név is: az „ö‘‘

betűt a régibb időkben nem ismerték.

Nógrád, N eográd, annyi mint Újvár, de ez alatt az elne­

v ezés alatt nálunk nem szerepel.

Nyitra eleinte a z olt szép szám ú nem zetségek székeiből állt, kikhez a vágvölgyi székelyek is szám ítandók, ezeknek szék e B eckón állhatott, ott v áruk is v o l t ; a Beckó névnek m a­

gyar eredetűn ek is kellett lennie.

Mellette van Ocskó, m ely Ocskös, O cskos, tehát az öcs szóból alakult k i ; en nek a c sa lá d n a k is m edvés cím ere van, teh át a Divék nem zetség c salá d ja it szaporítja, történelm ünkben nem egyszer szerepelnek, így R ákóczinak kurucai között is.