A
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ÉS A MŰEMLÉKEK VÉDELME
ÍRTA
Bá r ó
FORSTER GYULA
RENDES TAG
(FELOLVASTA A M. TUD. AKADÉMIÁNAK 1928 MÁRCIUS 19-ÉN TARTOTT ÖSSZES ÜLÉSÉN)
B U D A P E S T
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1928
F R A N K LIN -TÁ R SU LA T N YO M DÁ JA.
F elolvasásom nak k ettő s a felad ata. E gy részt re á m u ta tn i a rra . hogy elfogultság, közöny, érzéketlenség a m ú lt m eg
becsülése irá n t m ily a k a d á ly o k a t g ö rd íte tt a n n a k az elvnek és m eggyőződésnek érvényre ju tá s a elé. m ely az elődök m u n kásságának tiszteletb en ta r tá s á t és az ezen m unkásság a l
k o tta em lékeknek m egőrzését követeli ; a fe la d at m ásik része pedig ism ertetn i a mi különleges viszonyaink k ö zö tt a z t a sajátságos jelenséget, hogy m időn a m ú lta k em lékeinek v é
delm ét követelő elv és meggyőződés végre d iad alra ju t, n á lunk a bécsi központi k o rm án y fenn a k a rja ta r ta n i a császári rendelettel Bécsben. 1850-ben fe lá llíto tt C entralcom m ission zu r E rforschung un d E rh a ltu n g der B audenkm ale h a tá s k örét M agyarországon még az 1860. évi októberi diplom a kibocsátása és a m ag y ar közigazgatás visszaállítása u tán is és am időn ebben az ügyben a tárg y a láso k m egindulnak, az ezek keretébe b evont M agyar T udom ányos A kadém ia döntő befolyást fe jt ki a m űem lékek védelm ére külön önálló m ag y ar bizottság felállítása körül.
K énytelen vagyok azonban bevallani, hogy felolvasá
som ban — sajnos — sem m i ú ja t sem vagyok képes előadni, m ert a m űem lékek védelm ének ügy ét k o rá b b an m egjelent m u n k álataim b an m ár részletesen ism ertettem és így m ostani felolvasásom az A kadém iánk á lta l a m űem lékek fe n n ta rtá sára irá n y z o tt n agy buzgóságú m unkásságnak igazában csak egybefoglaló ism ertetését ta rta lm a z z a .
*
M indazok az intézm ények és alkotások, m elyekkel A ka
dém iánk nagy alap ító ja. Széchenyi nem zetü n k et a reá súlyo
1*
4
sodó kényszerű elm arad o ttság áb ó l k iragadni szent h iv a tá s á n ak érezte, h a különböző u tak o n is, de m ind ugyanegy cél m egvalósítására irá n y z o tt egységes m unka szolgálatában á llo tta k , csakúgy, m in t például a fának a belőle kifakadó, de egym ástól külön v á lt ágai. mégis m ind a közös törzset erősítik és fejlesztik, hogy m ajd an n a k gyüm ölcsöt term ő ékes k o ro n á já t alkossák.
Széchenyi intézm ényei k ö zö tt ily egységes alk o tás a Tudós Társaság, a M agyar A kadém ia. Ez a nem zeti nyelv ápolásával éppen úgy á tk a ro lja a szellemi élet teljességét, m in t a R ichelieu-létesítette francia A kadém ia, m ajd a francia n agy forradalom alk o tása az I n s titu t az ő o s z tá ly a iv a l: az öt A kadém iával. A mi A kadém iánk pedig az ő három osztály á
v al és b izottságaival, ezek m egosztott m unkaköreik m in d egyikében egy, u g y a n a rra a célra tö r : a nem zeti élet őserejé
n ek kifejtésére, m elynek közp o n tja a nyelv, m e rt nyelvében él a nem zet és nyelvében ta r tja és őrzi em lékeit.
Az em lékek k ö zö tt az elsők közé ta rto z n a k azok. m elye
k e t az em ber építészeti tevékenysége h o zo tt létre. A népek m űvelődéstörténetének ezek a legfontosabb, legnevezetesebb emlékei. E s ez term észetes, m ert az építészet az alap és ennek keretében és kiegészítéseképpen alak u l ki a festészeti és szob
rá sz a ti díszítés érzéke és az a törekvés, hogy az em ber az ő családi o tth o n á t szebbé, b arátságosabbá, melegebbé tegye, védekezzék az időjárás viszontagságai és azok ellen, akik tá m a d á sá n a k lehet kitéve.
Az em beri term észetben rejlik azonban az is. hogy m i
dőn a jobb és a szebb irá n t való vágyból anyagi és szellemi életének ja v ítá sá ra törekszik, egyszersm ind a m u n k ájáv al elért alk o táso k n ak a pusztulástól m egóvását és az utódok szám ára fe n n ta rtá s á t b iztosítani kívánja. A zokat az óriási alk o táso k a t, m elyeket ezer és ezer év e lő tt létez ett nem ze
dékek te re m te tte k , nem csak a jelennek, hanem a jövőnek, az u tó d o k n ak is szánták. N agy uralkodóknak az volt a szándéka és a k a ra ta ezen h atalm as m űvek létesítésével, hogy m eg
örökítsék em lékezetüket, védelm ezzék utódaik jövőjét, m eg
tiszteljék h a lo tta ik em lékét és a halál u tán következő új é le t
ben való h itte l szeretteik szám ára nyughelyét biztosítsanak.
M ár a régi időkben is előfordult, hogy az uralkodók re n delkezéseket te tte k nem csak s a já t alk o tása ik n a k , hanem előző nem zedékek m űveinek megvédése irá n t. íg y H a m u rab b i, a babvloni nagy k irály bölcs rendeletekben gazdag törv én y - könyve m eghagyja, hogy az ő szoborm űvét. em lékkövét, m elyre a jog szav ait írta . az u tó d aik ta rts á k meg és nagy á to k kal tiltja el azok m egm ásítását. az em lékkövére írta k ki- v a k a rá sá t. m eg v álto ztatá sát, neve írásának e ltü n te té s é t és helyébe m ások á lta l sa já t nevük írását.
Ám m aguk a róm aiak kezdik Görögország építm ényeinek k ia k n á z á sá t és p u sztítását. T ö rv é n y t k ellett hozni az «orna
m en ta publica»-nak más városokba hurcolása ellen. E ltiltja ezt Ju lia n u s (360— 4). m egújítja a tila lm a t V alentinján (365), A rcadius és H onorius 308-ban.
N agy Theodorik. a keleti gótok k itű n ő k irály a (f 526).
ki O doaker legyőzése és székhelyének R a v en n á b an m egala
pítása u tá n ip a rk o d o tt a birodalom régi p olitikai és polgári ép ü leté t ú jra m egalkotni, tö rv é n y e k e t és rendeleteket bo
csát ki a róm ai em lékek fe n n ta rtá s a és re sta u rác ió ja irá n t.
A régi R óm a m űvészete és em lékei irá n t szeretettel eltelve, elrendelte, hogy a róm aiak épületei eredeti állap o tu k n ak meg- felelőleg á llítta ssa n a k helyre és az e célból k iren d e lt építész gondosan tan u lm án y o zza az a n tik m űveket és ha új épületek em eltetnek, az építés a régi m űvészet tervei szerint tö r té n
jék. meg lévén győződve, hogy ebből nevére tisztelet h áram lik.
Valóban érdekes és a mi fővárosunk aidiliseinek érdeklődé
sére is érdem es az ez ügyben k ia d o tt rendelete : a «Form ula ad preelection urbis de arch itecto publicorum». «Illő — m ondja T heodorik — . hogy a róm ai építkezésnek já rta s őre legyen, hogy a falak n ak az a csodálatos erdeje gondoskodás segélyé
vel fe n n ta rtassék és új arcu lata szép m esterségű m ű a lk a l
m azásával szerkesztessék. m ert ezen igyekezettel bőkezű- légiink m egengedi, hogy a régiek dolgait is a hiányok k i
rekesztésével m egújítsuk és a régiségnek új dicsőségével r u házzuk fel.» Theodorik a világ csodái közül felem líti D iana ephesusi tem plom át, P h id iasn ak olym pusi J u p ite r szobrát és egyebeket, m ajd fo ly ta tv a , Cyrus m éd k irály n a k Memnon á lta l p azar m esterséggel ara n n y a l összekötött kövekből é p í
G
t e t t p a lo tá já t ; B abylon fa la it, E g y ip to m p iram isait, a R ho- dusi kolosszust, a halicarnassusi m auzóleum ot és így foly
t a t j a : de ki fogja az o k at to v á b b ra k iv áltk ép p en valóknak tek in ten i, m időn egy ugyanazon városban an n y i b ám u lan d ó t szem lélt? T iszteletet élveztek, mivel k orábbi időkben k e le t
k eztek és am i új a b á rd o la tla n században keletk ezett, az em bereknek szóbeszédje a z t joggal h ird e tte főalkotásnak. Most azonban — m ondja — igaznak tek in th ető , h a egész R ó m át nevezik csodának. M inélfogva ily dolgokhoz a leg járta sab b férfit illik alkalm azni, nehogy a régieknek fölötte jeles dolgai k ö z ö tt m in t b án y á szt lássák és ne legyen képes felfogni, m i
k e t a m ester régen alk o to tt, hogy azo k at m egértsék. É s ezért olvassa a régiek könyveit, tan u lm án y o zza a szerkesztése
k et, nehogy kevesebbet tu d jo n azoknál, akiknek h e ly e tte sítésére van kirendelve.»
K ésőbbi időkben Itá lia tö b b országában, jelesen az egy
házi állam b an a X V -ik századtól kezdve a d ta k ki rendele
te k e t a régi em lékek védelm ére, m elyek sokszor v ajm i szi
gorúak v o ltak . így például az, ki az előző tulajd o n o s cím erét v alam ely épületről lev éte tte, 2000 a ra n y scudoval b ü n te tte - te tt. A X IX . század elején R óm áb an V II. P ius 1802 o k tó b e r 1-én k ib o c sá to tt és 17 cikket ta rta lm a z ó k éz ira tá v a l rendezte a védelm et, «hogy k o rlá to t vessen ann y i visszaélés- és an n y i veszteségnek» és elődje, X. Leó p éld ájára hiv atk o zv a, ki R afa elt, Apelles és Zeuxis v e rse n y tá rsá t helyezte an n a k élére, ő pedig a «hasonlithatatlan» Cano v a t nevezte ki az összes szépm űvészetek főfelügyelőjévé. A terjedelm es clausula p er
petuae sanctionis-szal végződő k éz irat alap já n a d ta ki a k ö vetkező napon D oria P am p h ilj procainerlengo az edictum ot, m elyet m ár 1803 ja n u á r 7-én pótló rendelettel egészített ki.
P áccá B ertala n bíbornok. F ra sc a ti püspöke az ira to k és kéz
ira to s könyvek m egm entése irá n t 1819 m árcius 8-án te tt közzé edictu m o t, hogy «az idő rom bolásaihoz ne járu ljo n még az em berek gondatlan ság a és bűne is elfecsérlésükben a t u dom ány k á rá ra és a köz- és m agánjó súlyos hátrányára». Ez az edictum szab ki «büntetéseket azokra is, m in t a közjó ellen
ségeire, kik nem csak k é z ira to k a t visznek el a nyilvános k ö n y v tára k b ó l, hanem n y o m ta to tt könyveket is, m elyeket szé t
7
szaggatnak, elrongálnak, azokból íveket, rézm etszetű vagy színezett la p o k a t lopnak el az egész, sokszor ritk a s legdrágább m unka tönk retételév el, m elyet ek k é n t h a sz n á lh a ta tla n n á tesznek». A p áp a i k o rm án y legfontosabb rendelete azonban az az edictum , m elyet V II. P ius k é z ira ta alap já n P áccá, m in t a szent róm ai k am ara cam erlengo-bíbornoka 1820 április 7-én a d o tt ki azoknak a régi em lékeknek m egm entésére, m e
lyek «Róma jeles v áro sát m indenkor hírnevessé, csodálásra m éltóvá és egyetlenné te tté k és teszik». Az edictum azonban, m elyre n á lu n k egy idő ó ta hivatk o zn i szoktak, m in t létező tö rv én y re, 1902 ó ta nincs érvényben, m ert a z t az olasz k irá ly ság tö rvényhozása m ár m egszüntette.
E bben az edictu m b an a bíbornok «cam erlengatusi tis z tü n k alap já n , m elyhez az ókori em lékekről való gondoskodás és a szépm űvészetek védelm e kizárólag tartozik», az á lta la fel
á llíto tt szépm űvészeti bizottságot, m in t a cam erlengatus állandó ta n á c sá t megfelelő tagokból összeállítva t a r t j a fönn és 61 cikkbe foglalja «rendeletéit és parancsait», m elyek k a p csában b o csá to tta ki a bíbornok 1821 augusztus 6-án a végre
h a jtá si szab ály zato t is.
Az Olaszország különböző állam aib an h o zo tt és sokszor h a tá ro z o tta n a k in cstár érdekeit is szolgáló tö rv én y ek , re n deletek és a P acca-edictum is, sajnos, jelentékeny részben csakis a papíron m a ra d ta k . B izonyítja ezt az a tén y , hogy Olaszország évszázadokon á t a kizsákm ányolás közp o n tja m a ra d t és pedig a külföldi korm ányok tám o g atása m ellett, vagy éppen u ta sítá su k ra , így 1856-ban, m időn a bécsi k o r
m ány Velencében a h ató ság o k at u ta s íto tta , hogy az oda- k ü ld ö tt francia, illetőleg angol m eg b ízo ttat m inden m ódon akadályozzák meg a m ű tárg y a k gyűjtésében. Végre 1861-től 1902. évig ta r tó vergődések u tá n az egységes Olaszország m egalkotta az em lékek, régiségek és m űvészi tá rg y a k m eg
őrzéséről szóló tö rv é n y t. Ámde a n n a k életbeléptetése foly
to n h alasz tást szenvedett a kiv iteli tilalom függőben t a r tá sa és a v égrehajtási rendelet m ódosítása m ia tt új és új ideiglenes tö rv én y ek által, míg végre 1909 június 20-án k i
a d a to tt a régészeti és szépm űvészeti tá rg y a k elidegeníthe
tetlenségének szab ály ait m egállapító és m eghatározó törvény.
8
A védelem mégis szórványos tü n e t, m ert az általános jelenség az, hogy az em ber nem becsüli meg a le tű n t nem ze
dékek alk o tása it. B izonyságot tesznek erről azok az óriási rom ok, m elyek szom orú m ara d v án y o k k én t ta n ú sk o d n ak a m ár le tű n t h a ta lm a s népeknek száz és ezer évekre terjedő m unk ájáró l és a k u ltú ra teré n elért bám ulatos alkotó erejé
ről. Csak az egyiptom iak óriási alkotásai, jelesen a piram isok d aco ltak az idő és az em beri kéz p u sztító erejével. A kifosz
tá stó l nem le h e te tt ugyan őket m egm enteni és széth u rco lták szerte az egész világ m úzeum aiba az örök élet és a feltám adás rem ényében e lte m e te tte k m úm iáit. De a piram isok fennálla- n ak s h atalm as emlékei az egyiptom iak azon hitének, hogy ez a földi élet nem a végső h a tá r.
Jac k so n (Oxford A rchitect, az új gót építészet, to v áb b á D a lm a tia an d Q uarnero írója) úgy véli. hogy a róm aiak D iocletian császárnak S p alató b an é p íte tt óriási p a lo tá já nál először h asz n álták fel m ásodalkalm azásban légibb é p ü letek oszlopait és töredékeit. Ám de a p u sztítás m ár vissza
m egy a régi időkre. M int a G örögországban, E gyip to m b an . Á zsiában felfedezett és k iáso tt v á ra k és városok építkezései régibb m űvelődés alk o tá sa it ta k a r já k és ezt A m erikában az az té te k egykori b irodalm ának elp u sz títo tt épületei a la tt még régebbi k u ltú rá n a k ú ja b b a n felfedezett bám u lato s m a ra d v á n y a i is ta n ú sítjá k .
Mivé le tt T rója ? Chalkedon ? m elyeknek egyike vagy m ásika helyén birodalm a fővárosát m egalapítani C onstantin császárnak gondolatáb an m egfordult, de J u p ite r sasai, a falak vo n alait kijelölő m unkások m érőzsinórjait a legenda szerint csőrükbe k a p tá k és B y zancban eresztették le. L u ca
nus az ő P h a rsa liá já b a n írja le Caesar láto g a tá sá t T rója szín
h e ly é n : C ircuit exustae m em orabile Trojae M agnaque Phoebei q u erit vestigia m uri . . . tem p la D eorum Iam lassa radice t e n e n t ; ac to ta te g u n tu r P ergam a d u m e tis :
etiam periere ruinae.
B ekövetkezett m ár régen, m it a h a lh a ta tla n nagy görög költő Ilia sában m e g jö v e n d ö lt:
Jő n i fog egykor a nap. m elyen a szent Ilios elvesz és P riam os. meg népe a d árd av ető P riam osnak.
"s'jssta' fjjxap őtav z o t o k ó i X j i I X i o s ’.p^
xat ílpiájxoa xat Xao-3 iü|A;j.eXíü> Ilptájioto
(Iío c h e g g e r-k ia d á s b a n A 164 — 165 v.) És ezt a verset idézte Scipio az ő b a rá tja . Polvbios e lő tt C arth ag o rom jain, m időn aggódva gondolt R óm a jövendő sor
sára. É s v olt oka! Csoda, hogy áll. G ibbon m ondja : «úgy. m in t Theba. B abylon v ag y C arthago, ta lá n R óm a is e ltű n t volna a föld színéről, h a tito k sz erű életprincipium nem h a to tta volna á t ezt a v áro st, m ely á lta l újból dicsőségre és u ra lo m ra jutott».
Mi lenne ez az életerő, k érd jü k , ha nem a kereszténység, m ely á lta l ennek központja, a világ fővárosa : R óm a ae te rn a l e t t !
B orzasztó v olt a p usztulás n álunk is. É s a kegyetlen rom bolás m unkájához h o zz ájáru lt a közöny. N ulla in re magis desides sum us quam in adferenda m aiorum nostrorum m em oria — panaszolja Bél M átyás. H ová le tte k Szent Istv á n alkotásai? M egsem m isült az ő székesfehérvári ékes bazilikája.
B arnabeis. a prépost a X V III. század elején kér. könyörög a hatóságoknál, a neoaquistica com m issionál, m ely a török háborúk u tá n az u ra d a lm a k a t o szto g atta, hogy ad ja n a k se
gély t. m ellyel helyre lehet állítan i és befödni a tem plom ot.
Az első szent k irá ly alk o tása nem ta lá lt köny ő rület re. E l
p u sz tu lt az esztergom i székesegyház is. Az egri püspöki szék
ből az esztergom i érseki m éltóságra em elt gróf B arkóczy prím ás, ki vissza a k a rta te n n i székhelyét E sztergom ba, elren delte. hogy az egyháznak, m in t írja. az Isten kiváló kegyel
méből m eg m en tett gyönyörű fő kapuja, a p o rta speciosa és Bakócz prím ás k áp o ln ája gondosan m egőrzendők, hogy azok az új székesegyházba ism ét beillesztessenek. A k ap u mégis a kegyeletlenség áld o za ta lett. És nem vígasztalás reánk, hogy ez m á s u tt is tö rté n t!
A .m ű em lék ek védelm e! Mily hosszú az ú t. m ígnem a m űvészi fejlődés és tevékenység változó korszakain és óriási á tala k u lá sain keresztül, ezer évekre terjedő idők u tá n az egész világ elér a m űvészi meggyőződés oly m ag asla tá ra, m ely
ről ellenm ondás nélkül h ird e th e ti a z t az elvet, a z t a tö rv é n y t, hogy meg kell becsülni az előző nem zedékek tevékenységét és nem szabad to v áb b tű rn i az em beriség m űvelődési m u n
9
kásságán a z t a sérelm et, hogy m it az idő meg nem em észtett, a z t em beri kéz p u sztítsa el.
Pedig ez így volt, részben ta lá n m a is! Tem pus edax re rum . H ugo V ictor azonban hozzáteszi : hom o edacior. az em ber az időnél is tö b b e t p u s z tít el.
Mily hosszú ideig t a r t o tt, m ígnem érvényre sikerült ju tn ia a n n a k a m űvészi felfogásnak és tu d a tn a k , hogy meg kell becsülni, meg kell óvni az elődök m űvészi m u n k áján a k em lékeit.
C sodálatos és é rth e te tle n , m in t ezt C ourajod, a Louvre- iskola jeles ta n á r a előadásában kifejti, hogy b ár az úg y n ev e zett rom án és az abból k ifejlesz te tt gó t stíl fran cia föl
dön a fran cia zseni szülöttje, mégis az a n tik m űvészeti h a gyom ányok újjáébresztése és a fran cia reneszánsz kialakulása u tá n , m ely azonban csak úgy a francia zseni szülöttje, m in t a gót stíl. évszázadokon á t gún y és m egvetés tá rg y a volt.
É s ez v o lt sorsa azoknak a h a ta lm a s alkotásoknak, n a g y szerű kated ráliso k n ak . m elyeknél Isten dicsőségére szebb tem p lo m o k at még nem em eltek s m elyek az építőm űvészet
nek örökbecsű, cso d álato t keltő m űvei. Csak oly n agy elme.
m in t F énélon, C am brai érseke, ki hatáso s szavakkal fejti ki a görög és a gó t építészet közötti különbséget, m u ta t reá a gó t stíl b ám u lato s szerkezetére, merészségére, a felhőkbe nyúló h a ta lm a s ívezeteire.
De jö tt a n agy forradalom . E z nem t e t t különbséget a középkori és a reneszánsz-alkotások közö tt. Mily re tte n etes p u sztítás. M aga a korm án y rendelte el «azoknak az em lékek
nek lerom bolását, m elyek a hűbériségre em lék e zteth ettek és m in d an n ak m egsem m isítését, mi a kényuralom em lékét v olt alkalm as felidézni».
E lad á sra, lerom bolásra v o ltak szánva és kijelölve fa la i
kon P ro p riété n atio n ale á vendre felírással P árizsban szent L ajos a la p ítá sa a S ain te-C h ap elle; R eim sben a koronázó tem plom : a gó t m űvészet rem eke, m in t egyik író m ondja, a francia P a rth e n o n ; S aint-D enisben a királyok tem etkező helye : S aint-D enis apátság i tem plom a, m ely kegyetlenül k i
p u sz títv a és ólomfödelétől m egfosztva v á rta , hogy a v állal
kozó falait szétbontsa és elhordja köveit.
10
A rom bolásnak N apoleon iparkodik g á ta t vetni, sőt az új n ag y Caesar visszam egy, m in t X IV . Lajos, a görög-róm ai klasszikus m űvészetnek gyönge u tá n z á sá ra és a szépm űvé
szetek ig azg atásáv al m egbízott festőjének, D á v id n ak segéd- kezésével m egterem ti az új h iv atalo s stílu st, az em pire-stílt.
m elynek h iv atása v o lt eltörölni a középkor és a fran cia r e neszánsz m űvészi tevékenységének h a g y o m án y a it és m eg
vonni alk o tása itó l a m űvészi é rté k m egbecsülését.
N apoleon buk ásáv al, a k é t m onarchikus restau ráció a la tt bekövetkezik a stílusok alkonya. Az ideig-óráig ta r tó u ralo m ra ju tó em pire-stíl helyet ad az új stílkeresés h iá b a való p róbálgatásainak. A m űvészetekre nézve ezen kietlen, szom orú időszak még erőteljesebben ju t ta tj a kitörésre a z t a m űvészi fo rrad alm at, m elynek célja a középkori stílusok és az ezek szerint a lk o to tt m űvek védelm e.
E rre a védelem re vonatkozó irá n y z a t a restauráció végső idejében. 1830 e lő tt a rom an tizm u ssal ju t kifejlésre. V aló
ságos forradalom k eletk ezett, m elyben a nem zet legnagyobb szellemei v e tte k részt és a legerősebb tá m a d á s t in té z té k az em lékek p u sztítása ellen. Ú gy lá tsz o tt, hogy a m ozgalom fő
jellege a m eg állap íto tt szabályoknak, a klasszikus ókor fo r
m uláinak m egdöntése és á ta la k ítá sa . Igen helyesen C ham p- fleury fejezte ki azonban az egész m ozgalom igazi célját, m i
dőn a z t m o n d o tta, hogy «a rom antizm us b e v a llo tt ta n a a m ű vészetben a szabadság».
E rre pedig valóban nagy szükség v o lt akkor, m időn a m ú lta k m űvészetének meg nem becsülése v o lt az elfogadott p u sztító jelszó, m ire nézve a legmeggyőzőbb példa F ran c ia - ország. m e rt b á r — m in t id éztü k — a gó t stíl a fran cia m ű v é
szet term éke, nincs az a gúny, mellyél a z t a fran cia elme leg
előkelőbb és leg h iv a to tta b b képviselői nem illették. Gót a n n y it t e t t az elfogadott értelem ben, m in t d u rv a , b a rb á r.
P o rt-R o y al szerint F ran ciaországnak a b ám u lat tá rg y á t k é
pező rem ek székesegyházai szabály talan o k , hiszen nélkülö
zik a régi szép a rá n y o k a t és az V-ik században a gótok által b ehozott b arbarizm us term ékei.
R ousseau m ondja (igaz, hogy ezért az O pera felbőszült művészei ő t in effigie elégették és az O perába 20 éven á t be
nem eresztették ), a fran cia zenem űvekről szólva (L ettre sur la m usique íra n g a ise ): «ezek szemm el láth ató lag a barbárság és a rossz ízlés m ara d v án y ai, m elyek úgy, m in t gót tem p lo m ain k kapui, csak azok szégyenére állan ak fenn. kiknek t ü relm ük v o lt a z o k at létesíteni».
B oileau a gothique-nek megfelelő rím et a rustique-ben ta lá lja .
Moliére pedig, hogy az A u striai A nna m egbízásából M an sa rt és L em ercier építészek á lta l P árisb an é p íte tt Val-de- Gráce tem plom ban, jelesen a k u p olában M ignard á lta l fes
t e t t freskók szépségét még in k áb b kiem elje, m it sem ta lá l ú tá la to sa b b n a k , b arb ára b b n ak . m in t a gó t em lékeket. (La gloire du Val-de-Gräce, 1669.)
T o u t s’y v o y a n t tir é d ’u n v a s te fo n d d ’e s p rit.
A ssaisonné d u sei de nos graces a n tiq u e s . E t n o n d u fad e g o ű t des o rn e m e n ts g o th iq u e s, Ces m o n s tre s o d ieu x d es siécles ig n o ra n ts Q ue de la b a rb a r ie o n t p ro d u it les to r re n s Q u a n d le u r co u rs in o n d a n t p re s q u e to u te la te rre F it , ä la p o litesse, u n e m o rte lle g u e rre
E t. de la g ra n d e R o m e a b a t t a n t les re m p a rts , V in t, av e c son em p ire é to u ffe r les b e a u x -a rts .
E s M ontesquieu! N eki különös joga is v olt m űvészeti ügyekben vélem ényt n y ilv án íta n ia, m ert d ’A lem bert és D iderot ő t b ízták meg az Encyclopaedia szám ára a m űvészeti érzék fö lö tt cikk írásáv al ( E ssai sur le gout clans les a r ts ). Mon
tesquieu azonban teljesen érzéketlen a középkori építészet és szobrászat irá n t. Ő, ki örvendve jegyzi meg T oscanában M agyarországon való időzése u tá n t e t t u tazá sa alkalm ából, hogy a Medici V énuszt és a görög m űvészet m ás szobrait oly ügyesen á llíto ttá k helyre, hogy a hiányzó tag o k n ak kiegészí
té sé t (ehhez ta rto z o tt igen-igen sokszor a fejeknek idegen szobrokhoz ta rto z ó fejekkel való pótlása) észre sem lehet venni, a gó t s tílt a n a th e m á v a l sú jtja , m ert a gót m űvészet a tu d a tla n sá g ízlése.
Mily hosszú u ta t k e lle tt addig m eghaladni, m ígnem el
ism erték. hogy m inden kor m űvészetének m egvan a m aga jogosultsága, a m aga léta la p ja , m ert ab b a n ju tn a k kifeje
zésre a kor eszméi, irá n y z a ta i, erkölcsei, vallása, a nép és ország viszonyai. M ennyi ro m bolást v itt addig végbe az el
fogultság. m ely csak a jelen m űvészetének é rté k é t ism erte el s a m ú lt tevékenységében csak gáncsot ta lá lt. M ennyi pusz
títá s t okozott a közönyösség, a m űvészeti érzék h iánya, a tu d a tla n sá g és a gyűlölet a m ú lta k intézm ényei irán t.
M aga Napoleon azonban érd ek lő d ö tt a védelem irá n t.
E rről m ár az 1809. évi Code P énal 257. §-a is tan ú sk o d ik , mely szerint a díszítésre vagy a közjóra szá n t em lékek m eg
rong álását büntetésekkel sú jtja , míg a 434. és következő sza
kaszok a m eghatáro zo tt esetekben a tu la jd o n m egrongálása, elpusztítása és m egkárosítása ellen te tte k intézkedéseket.
Mindez azonban kevés volt. Egy évvel később. 1810 m ájus 10-én. gróf M ontalivet belügym iniszter m ár k ö rren d eletét bocsát ki. m elyben részletes jelen tést kív án a régi em lékek
ről, jelesen a kastélyokról, apátságokról, a sírem lékekről, m e
lyek azokban állo tta k .
A m űem lékek védelm ére vonatkozó irá n y z a t csak a restauráció végn ap jaib an ju t h a tá ro z o tt ny ilv án u lásra. jól
lehet éppen a restauráció korm ánya v o lt az. m ely elég s a j
nosán. a «Musée des m onum ents fran^ais» név a la tt a fo rra d a lom pusztító v iharából fe n n m a rad t tárg y ak b ó l L enoir S án dor á lta l n agy lelkesedéssel és fáradozással a lk o to tt g y ű jte m ényt. m in t forradalm i in té z m é n y t.1 szétszórta.
M ontalem bert m ondja a vallásos m űvészet állapotáról ír t m űvében : «Sajátságos dolog, hogy a restauráció, m elyre m ár egyedül nevénél fogva h á ru lt volna az a különös h iv atás, hogy helyreállítsa és fe n n ta rtsa a m ú lt em lékeit, éppen ellen
kezőleg a h a tá rta la n rom bolás időszaka volt. N incs F ran cia- országban egy megye sem, ahol a restauráció 15 éve a la tt h ely re h o zh ata tlan a b b p u sz títá s t ne k ö v ettek volna el. m int a respublica és a császárság egész ideje a la tt .2
1 V ite t. E tu d e s s u r les B e a u x A rts . I I . 131.
2 Jellem ző p é ld a X . K á ro ly n a k a reim s-i sz é k e se g y h á z b a n k irá lly á k en eté se a lk a lm á b ó l, h o g y k ő m ű v e s e k k e l m in d a z o k n a k a sz e n te k n e k fe je it v e r e tté k le, m ely ek h ez h o z z á fé rh e tte k , n e h o g y az ág y ú d ö rg és és a tö m e g k iá ltá s a i k ö v e tk e z té b e n a te m p lo m b a lé p é s a lk a lm á v a l a k irá ly fejére h u llja n a k .
14-
M ennyi p u sz títá st, m egcsonkítást, b a rb á r resta u rác ió t k e lle tt elszenvedniök ez em lékeknek! Az új klasszikus ízlés á lta l eltasz ítv a, a filozófia á lta l m egvetve, a hívők tu d a tla n ságától elárulva, a zendülőktől kigúnyolva, a B ande noire- tól (m ely elnevezés a la tt a k astély o k a t, tem plom okat, m onos
to ro k a t vásárló vállalkozók értetn ek ) árverésre bocsátva, a régi k eresztény m űvészet d arab o n k én t sem m isült m eg».1
A rra, hogy a k o rm án y a m űem lékek védelm e irá n t leg
aláb b közigazgatási úton tegyen intézkedéseket, m ivel m a guk a fe n te m líte tt tö rv én y ek teljességgel elégtelenek voltak, a közvélem ény h atalm as m egnyilvánulására v olt szükség, C h ateau b rian d v o lt kezdem ényezője az új á ra m la tn a k , m ely
ből a rom antizm us keletk ezett, m ely védelm ébe v e tte a m ú lt em lékeit. Valóságos keresztes h a d já ra t in d u lt meg a hivatalos és a spekuláns rom bolók ellen a ro m an tik u s iskola lapjaiban s szemléiben. V ictor H ugo 1823-ban írja ó d á já t: a fo rrad a
lom képrom bolóinak, a B riseurs d ’im ages-nak u t ó d a i : La B ande noire, az em lékirtók szövetkezetei ellen. K öveti ezt 1825-ben a G uerre au x dém olisseurs. M ajd m egjelenik re génye : a Notre Dame de Paris, m elynek k é t gyönyörű feje
zete : N otre D am e és P árizs m a d á rtá v la tb ó l, fokozza a lelke
sedést. A Revue des deux Mondes (1832) V ictor H ugo újabb cik k ét h o z z a : G uerre au x dem olisseurs és 1833-ban M onta- lem b ert c i k k é t: D u V andalism e en F ran ce (később e cím a l a t t : Du V andalism e e t du catholicism e dans T art), m ely
ben re á m u ta t a k é t n agy ellenségre : a rom boló és a re stau ráló van d alizm u sra, egyszerű szav ak k al és mégis h a talm asa n fe
jezve ki, hogy «les longs souvenirs fo n t les gran d s peuples».
A m ozgalom nak oly erős h a tá s a volt, hogy a tem p lo m ok építésénél lelkesedéssel k ív á n ta k v isszatérni a gót stílre.
Lassus a Villard de Honnecourt A lbum a elé ír t cikkében (371.) m ondja, hogy «a papság elfogadta a gó t s tílt, a közönség is h ozzácsatlakozott és v o ltak , eddig az ellentáborba tarto z ó m űvészek, kik b ev a llo tták , hogy a gót stílnek h e ly t lehet adni, de csak a tem plom oknál. Ám de a szépm űvészeti A k a
1 A n n u a ire de L e g isla tio n F ra n g a ise . 1888. N o tice e t n o te s p a r J. C hallam el.
d ém iát valóságos ijedelem fogta el és m időn P árizs városa elh a tá ro z ta , hogy szent K lo tild tem p lo m á t ebben az átk o s stílben fogja é p ítte tn i, m i ellen végső erőfeszítéssel R aoul R o ch ette á lta l szerk eszte tt h írh e d t jelen tését te rje sz te tte a belügym inisztérium elé. (1846) De h iába. A jeles arch eo ló g u s ta n á r n a k , a Szépm űvészeti A kadém ia «secretaire perpétuel»- jének tolla sem seg ített. V iollet-le-D uc is állást foglalt az A kadém ia ellen (Reaction de V Academie des beaux-arts contre Vart gothique. 1846.). A kölni szárm azású, de fran cia polgárrá v á lt jeles építész. Gau. k it bizonyára szülővárosának h atalm as k a te d rá lisa is lelk esített, m egép ítette szent K lo tild tem plo
m át. m ely az új gót m űvészetnek F ranciaországban kétséget alig kizárólag legszebb alkotása.
Lassus kím életlen szav ak k al fordul «a m inden iskolából kikerülő rom bolók, a m inden rezsim v an d á lja i ellen, kik a gó t m űvészetet elhalm ozzátok gy alázk o d ásto k k al csak azért, m ert az a ti szem eitekben a keresztény civilizációt k é p viseli . . . Igaz, be kell ism erni, hogy a középkor á lta l te re m t e t t m űrem ekeknek oly n ag y m ennyisége c á fo lh a ta tla n érv azok ellen, k ik m eggyalázni m erik tö rté n e tü n k ezen korsza
k á t, m iért nem is h aboznak a z t m ondani, hogy «a k ated ráli- sok igen n ag y súllyal esnek a m érlegbe, te h á t m egsem m isít
jü k azokat». «Ami m egalázó az országra, am i v aló b an szégyen
letes. az, hogy a fran ciák ta g a d já k meg nem zeti m űvésze
tü n k e t ; az, hogy olyanok, kik e lő tt ism eretlenek a m űvészet
nek. v a la m in t a szerkesztésnek szabályai, a legutolsó a r c á t
lansággal szólnak azon bám u lan d ó m űvészek tehetség h ián y á- ról, kiknek köszönjük ezeket a csodálatos ép ítm én y ek et, a tu d o m á n y csodáit F ranciaország m inden vidékén . . .
Ám de am ily lelkesedéssel keltek a régi em lékek védel
m ére a rom an tik u so k , oly elfogiiltsággal v itté k ezt tú lság b a és teljességgel elh ib áz o tt ú tr a és irán y b a a régi em lékek re s
ta u rá to ra i, kik a z u tá n az egységes stílu sn ak örve a la tt ki- v e tk ő z te tté k az o k at századok a la tt n y e rt alakzatukból.
E n n ek pedig az le tt az eredm énye, hogy am ily heves v o lt a védelem a ro m an tik u so k részéről a régi em lékek m egm enté
sére, oly heves volt a tá m a d á s a re sta u rá to ro k ellen és a sok
szor kím életlen szem rehányást nem k erü lh e tte ki a n a g y
érdem ű Viollet-le-D uc sem, ki azonban, m időn I I I . N ap o leon bu k ása u tá n a politika radikális irá n y z a tá b a k erü lt és m agát libre penseurnek is n y ilv á n íto tta , a papság felhábo
rodása m ia tt kénytelen v o lt az egyházm egyei épületek fő
felügyelői. to v á b b á a párizsi, reim si. clerm onti és am iensi ka- tedrálisok építészi állásáról lem ondani és csakis a m űem léki bizottság illetékessége alá ta rto z ó Saint-D enis építészének tis z tjé t ta r t o t t a meg. Viollet-le-Duc. akinek az A kadém iánkba b ev á la sztását Ipolyi m ár 1863-ban a já n lo tta , de nem t u d ju k , hogy az m ely indokolás m ia tt m ara d t el. az ő h atalm as m űvében következőleg em lékezik meg H enszlm annak az ép í
tési a rá n y o k a t tárg y azó alább em lítendő francia m u n k á já ról : H enszlm ann kétségtelen értékkel biró felfedezéseknek iitj á t n y ito tta meg . . . bizonyos, hogy előkészíti azoknak ú tjá t, kik fejleszteni k ív á n já k az ő elveit. (E n tre tie n s I. 394 ) M ontalam bert azonban keserű szavakkal illeti Viollet- le-D uc-öt. m ert Saint-D enis. D agobert király bazilikája nem egyéb, m in t m inden időbeli m indennem ű em lékeknek, tö re dékeknek meg sem nevezhető rendetlenségbe k ev e rt z a g y v a - léka ; m ár nem egyéb, m in t valóságos bric-á-brac mxizeum.
m elyben csak úgy hemzseg a m egszám lálhatlan an a k ro n iz
mus». Á m de mégis V iollet-le-D uc érdem e, hogy a tem plom
«legalább m úzeum , de a középkor és a reneszánsz francia szob rászatán ak leggazdagabb múzeuma».
Idézzük H ugo V ictort, ki Le R hin cím a la tt k ia d o tt leve
leiben (1842. II. k.) így nyilatk o zik a k é t legnevezetesebb helyreállítási m űről. Saint-D enis-ben a k irályok tem etkező tem plom áról és P árizs székesegyházáról, a N o tre D am e-ról.
«Nem ism erek — írja — siralm asabb restau ráció t, m in t a m ost befejezett S aint-D enis-it és P árizs N otre D am e-jának m ost kezdődő helyreállítását. Még visszatérek valam ely n a pon erre a k é t b á rb á r m űveletre. Nem ta rtó z ta th a to m meg m ag am a t személyes szégyenérzettől, ha a rra gondolok, hogy az első a mi a jta in k e lő tt m ent végbe és a m ásodik m agának P árizsnak szívében. Mi m ind bűnösök v ag yunk ebben a k é t
szeres építészeti bűnben h allg atásu n k , türelm ünk, közönyös
ségünk á lta l és az u tókor egykor reánk, m in d an n y iu n k ra a jelen v o ltak ra fogja h á ríta n i a szem rehányást és a m eg b o trán
17
kozást. m időn a k é t elcsúfított, elkorcsult. k igúnyolt, m eg
cso n k íto tt. jellegéből k ifo rg a to tt, meggy aláz o tt, ism erhetet- lenné t e t t ép ítm én y e lő tt szám onkéri tő lü n k e z ta k é t cso d álatra m éltó bazilikát, a szépeket a szép tem plom ok k özött, a hírese
ket a hírnevesek k ö zö tt, m elyeknek egyike a királyság m e tro polisa volt, m ásika pedig, m ely F ranciaország m etropolisa.»
A rom antizm us közvetlen h a tá s a n álu n k a m űem lékek védelm ének te ré n a X IX . század első felében még nem m u ta tk o z o tt. M int is le h e te tt volna, m időn a francia H allays írja honfitársairól, hogy «a franciák e lő tt 1830-ban a középkor F ranciaországa, a rom án, a gót F ranciaország ism eretlen föld volt».
É pítészeink a m űem lékek kérdésével nem foglalkoztak.
A kadém iánk alap ítása k o r ugyanis v ajm i m ostohán á llo tt még em lékeink és á lta lá b a n képzőm űvészetünk ügye. Igaz.
hogy M ária Terézia o k ta tá si rendje : a R atio educationis sze
rin t az egyetem hez kapcsolandók a m ár «képzőknek» n ev e
z e tt szabad m űvészetek, sőt az 1791 : L X V II. és 1827 : V III.
te. alap já n ja v a sla t készült a szépm űvészetek, bellarum a r tiu m ak a d ém iáján ak felállítása irá n t is, ám de a m ostoha v i
szonyok k ö zö tt mi sem tö rté n h e te tt és az 1827. évi országos bizottság csak a z t a k ív án ság át nem m u la sz to tta el kifejezni, hogy m ielő tt a képzőm űvészetek ak a d ém iája irá n t intézkedés té te tik , m inden tö rek v é st a N em zeti M úzeum ra kell fordítani.
B ár az idők vih arai, a háborúk re tte n etes pusztításai, a kegyeletlenség és a közöny em lékeink soro zatáb an kim ond
h a ta tla n rom bolást v itte k végbe, mégis különösen a tö rö k á lta l el nem foglalt részeken szép szám ban m a ra d ta k fenn em lékeink. Ám de ki g o n d o lh ato tt volna ezek fe n n ta rtá s a irá n t teendő intézkedésekre a X IX . század első felében, m időn a m űem lékek védelm ére vonatkozó m ozgalom nak a francia rom antizm ussal kiinduló első hullám ai a negyedik tizedben a forradalom e lő tt ju to tta k el hozzánk, b ár nem h a llg a th a t
ju k el, hogy K o lo zsv á rtt m ár 1837-ben kezdték építeni gót stílben szent M ihály plébánia-tem plom ához a z t a nagy to r nyot, m ely H a y n ald püspöksége a la tt 1862-ben n y e rt befe
jezést a torony falába illesztett feliratos m árv á n y tá b la sze
rin t Gaiser A n tal m érnök igazgatása a la tt.
2
18
A M agyar T udom ányos A kadém iában, m elynek neve eleinte az 1827 : II. te. szerint is Tudós T ársaság volt. fel
állítá sa u tá n nem sokára mégis lelkes férfiak em elték fel sza
v u k a t a m űem lékek fe n n ta rtá sa és ism ertetése m ellett az új intézm ény kebelében. Elükön H enszlm ann állo tt. K assa szülöttje. Első önálló m u n k á já t : Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelés között. 1837-ben írta meg és 1841- ben v á la s z to tta ő t meg az A kadém ia ta g ja i közé. kiknek so rá
b an nem szű n t meg aggódó intelm eivel elhanyagolt, pusztuló em lékeink védelm ére felhívni a figyelm et. S zak ad atlan foly
t a t t a m űvészeti és különösen m űem léki tére n k ife jte tt gazdag eredm ényű irodalm i m unkásságát. M ár 1846-ban a d ta ki K assa városának ó-német stílű templomai-ró\ szóló díszes m u n k á já t, m elyet A kadém iánk a M arczibányi-m ellékjutalom ban részesített. H enszlm ann k itű n ő rajzoló m űvész volt. W ohl- g em u th n ak a szent Erzsébet-egyház o ltárá n az ő leg en d áját ábrázoló festm ényeit oly rem ekül ra jz o lta le. hogy a n ém et m űvészek és szakértők azonnal reáism ertek a m ű eredetijének m esterére,
B ár, m in t a régészet teré n az ő francia kollégája, az 1854-ben m eghalt dr. R igollot. az orvosi tu d o m án y o k ra k é
szült P esten és Bécsben. m ajd 1837-ben P á d u á b a n az orvos- tu d o ri oklevelet is elnyerte, végre is a m űvészet, az archaeo- logia, a m űem lékek tan u lm án y o zá sán ak szentelte m inden ere
jé t. teljes életét. Az 1848-ban b ekövetkezett nagy politikai változás azonban egyidőre k iszak íto tta ő t sze retett ta n u l
m ányai köréből, midőn az első m ag y ar felelős korm ány külü g y m inisztérium ába fogalm azóvá (ekkor nem kis állás!) nevez
t e t e t t ki. Nem szenved kétséget, hogy ezt sem archseologiai tu d o m án y án a k , sem orvosi d iplom ájának, hanem a szomszéd A baúj és Sáros fiait egybekötő meleg viszonynál fogva a k ü l
ügym iniszteri «állodalmi» titk á rra l (ezidőben k ezdődött n álu n k a különben m in isztert jelentő és illető á lla m titk á r cím hasz
n á la ta ), P ulszky Ferenccel való összeköttetésének köszön
h ette. Sajnos, közelebbi értesülésünk nincs bécsi ta rtó z k o dásának. P ulszkyval, K o ssu th tal való érintkezésének, a sza
badságharc u tá n b ekövetkezett fogságának körülm ényeiről, m ert H enszlm ann. kinek levelei és ira ta i jórészben nővére, a
19
jeles rézm etsző D oby neje ajándékából. K assa váro sán ak m úzeum ában őriztetn ek , a felsőm agyarországi M úzeum egylet
nek ad o m án y o z ta irodalm i h a g y a té k á t, m elyeket azonban m ost átlap o zn i nem le h e te tt alkalm u n k . A n n y it azonban mégis tu d u n k , hogy a szabadságharc u tá n ellene is v á d a t em eltek.
Midőn ugyanis 1848 októberében az osztrák csapatok k ö rü l
z á rtá k Bécset, m ajd oda be is v o n u ltak , H enszlm ann. m in t m ondta, ezidőben a szent Istv á n -to ro n y b a n archseologiai t a nulm án y o k k al és k u ta tá so k k a l foglalkozott, a v ád szerint azonban ő nem a to rn y o t v e tte archseologiai szem pontból vizsgálat alá, hanem a toronyból az osztrák tá m a d ó csap a
to k m o zd u latait ta n u lm á n y o z ta és kém lelte, v ájjo n jőnek-e m agyar k a to n á k az o sztrák sereg h á tá b a Bécs felszabadí
tá sá ra ?
H enszlm ann fogsága egyéb irán t nem sokáig t a r t o t t és kiszabadulása u tá n A ngliában és F ranciao rszág b an fo ly ta tta tö rh ete tlen eréllyel m űem léki ta n u lm á n y a it, m elyekről ékes ta n ú sá g o t tesz az építészeti arán y o k n ak á lta la felfedezett teóriájáról ír t m űve, mely a szakkörökben oly fe ltű n é st k el
te tt. hogy a n n a k kiad ására N apoleon császár 10.000 fra n k o t engedélyezett. A m unka címe Theorie des proportions appliquée dans Varchitecture depuis la X I V dynastie des rois égyptiens jusqu’ au X V P siede ; découverte et publiée par Enteric H enszl
m ann de VAcadémie Nationale de Hongrie.1 Az első lapon n y o m ta to tt aján lás olvasható : A M onsieur A lexandre W rehowsky. H om m age d ’am itié. H enszlm ann. P aris 20 ju h ié t 1860.
1 A rt Hus B e r tr a n d , lib ra ire -é d ite u r. H ue H a u te feu ille. 21. 18(10.
P re m ie re p a rtié . S ty le é g y p tie n . O rdre d o riq u e. A vec A tla s , 13 p la n c h e s.
(A m á s o d ik rész a z o n b a n n em je le n t m eg.) A z A tla s z , m ely nem 13, h a n e m 24 la p o t ta r ta lm a z , cím e : M éth o d e des p ro p o rtio n s d a n s 1’a rc h ite c tu re é g y p tie n n e , d o riq u e e t d u m o y en age p a r M. le D r.
H e n sz lm a n n . U n v o lu m e in — folio de p la n c h e s e t u n v o lu m e in q u a rto , de te x te , en d e u x p a rtie s . A tla s . P a ris . A ldus B e rtra n d . A z A tlasz a görögön k ív ü l az e g y ip to m i, v a la m in t a csúcsíves, á tm e n e ti, ro m á n és b iz á n c i é p íté s z e t la p j a it is — s z á m ra 24 — m a g á b a n fo g la lja . Az á tm e n e ti stíl la p já n a g eln h au sen i te m p lo m o n k ív ü l H e n sz l
m a n n a z sá m b é k it is is m e rte ti és p ed ig az u tó b b it G e rste r, F e s z t és K a u se r p e s ti ép ítészek «nagy g o n d d al k é szített» felv ételei a la p ja n .
50
H enszlm ann kifejti, m in t ezt az A kadém ia által kézi
könyvül k ia d o tt Régészeti K alauz II. részében, a Középkori Építészetben is előadja, hogy az építészeti a rá n y alap ja a köbből sze rk eszte tt háromszög. Felfedezésének keletkezését m ár a bécsi központi m űem léki bizottság közlem ényeinek 1861. évi folyam ában ism e rte tte Stieglitz (K eresztély Lajos I 1836) főm un k áján ak (Geschichte der B a u ku n st) egyik t é t e lére hivatkozólag. m elyet azonban ő m aga is m in t régi h a g y o m án y t v e tt á t és ta n íto tt. A té te lt H enszlm ann elfogadta, de kielégítőbb ered m én v reju tás v é g e tt kereste, hogy a köb három szögének oldalaiból nem lehetne-e kisebbm éretü t a gokra, m in t például pillérekre stb. alkalm as kisebb h áro m szögeket szerkeszteni. Hosszú részletes ta n u lm á n y tárg y á v á te tte a kassai és a zsám béki nevezetes eg yházakat. M egálla
p íto tta . hogy az egység köbhárom szögének a rán y ai m egjelen
nek a különböző, kisebb részeken. Világos volt előtte, hogy a nagy három szögekből k e lle tt a kisebbeknek szárm azniok.
Az a rá n y o k ra vonatkozó k u ta tá so k — írja — E u rópaszerte m u ta tjá k am a té n y m a g y a rá z a tá n a k szükségét, hogy elő
deink építési szerkesztéseinek a la p ja jól m eg h atá ro zo tt elv volt. m elynek mi — úgyszólván — kénytelenek vagyunk az o k at az összhangzó a rá n y o k a t tu la jd o n íta n i, m elyek ben
n ü n k e t m in t alk o tása ik n a k általán o s és m in t eltörölhetet- len jellege m eglepnek. Ám hol k e lle tt keresnie a kérdés m eg
oldását, m ely an n á l nehezebb volt, m e rt m időn ő ezzel fog
lalk o zo tt. a középkor tan u lm án y o zá sáb a v olt elm erülve és sej-
Az A k a d é m ia 1890. év i A lm a n a c h já b a n H e n sz lm a n n ró l k ö z lö tt n ek ro ló g m e g e m líti, h o g y «jegyzéket b o c s á to tt k ö zre 1856-ban a b r i t t é p ítő m e s te re k in té z e té n e k felfedezéséről, m ely o t t a leg n ag y o b b el
ism erésre ta lá lt» . E n n e k n e m le h e t e tt n y o m á ra a k a d n i s nem szól errő l M ysk o v szk y V ik to r n a k fö lö tte t a r t o t t em lékbeszéde sem , m e ly e t a F első -M ag y aro rszág i M ú zeu m eg y let 1 8 8 9 -(és nem 1890)-ben m eg je le n t É v k ö n y v e H e n sz lm a n n a rc k é p é v e l e g y ü tt közöl. M ás é rte s íté s s z e r in t a B ritis c h A rc h ite c ts tá r s a s á g a m eg b ízásáb ó l m ű k ö d ö tt F r a n c ia o rsz á g b a n . ho l a E ille-ben é p íte n d ő u j eg y h áz te rv e z é sé re k ét fr a n c ia é p ítéssze l tá r s u lv a p á ly a m ű v e t m u t a t o t t be, m ely első j u t a lo m d íjb a n ré sz e sü lt. F ra n c ia ta n u lm á n y a in a k ere d m é n y e «Az É s z a k - fra n c ia a p á ts á g i és szék eseg y h ázi tem plom » c im ű d o lg o z a ta is, m ely a b écsi O en tral-C o m issio n 1865. év i k ö te té b e n je le n t m eg.
telnie sem volt, hogy az egyiptom iak te ó riá ja a görögök és a byzanciak ú tjá n ju th a to tt a keresztény korszakra. « Itt is — m ondja H enszlm ann — úgy volt, m in t a föltalálások leg
tö b b esetében ; végre m eg találtam a tö rv é n y t a legnehezebben m egoldható problém ában, t. i. a kassai szent E rz séb et-tem p lom tám pilléreinek nagyon k o m p lik á lt szerkesztésében.»
H enszlm ann kegyelettel em líti meg, hogy k u ta tá s a ira (idő
közben elhalt) b a rá tja , F roem berg, tehetséges építész is b u z d íto tta , ki a helyes arán y o k irá n t v eleszületett érzésénél fogva «avait la fői vive dans le secret, sans en deviner mérne la elef». És m ily féltékeny szeretettel őrizte H enszlm ann az ő felfedezésének titk á t és k ulcsát haláláig!
H enszlm ann rövidesen h iv atk o zik M urphyre is, ki sze
li nte an aló g iák at k eresett az em beri te s t ará n y a i és az é p ít
m ények részei közö tt. M urphy (f 1816) előkelő ír építész és író volt. ki portu g áliai utazásáról ír t m űvében (Voyage en Portugal . . . dans les années 1789 et 1790. T raduit de Vanglais de Jacques M urp h y architecte. P aris, D enné jeune 1797) I. J á nos k irály n a k a X IV . század vége felé a Dom onkos-rend szám ára B atalh a-b an a la p íto tta és ném elyek szerint az angol S tephenson Is tv á n á lta l «modern gót stíl»-ben é p íte tte m o
n o sto rát és egyházát, a gót stílnek egyik b ám u lato san rem ek a lk o tá sá t ism ertette.
M élyebb ta n u lm á n y t azonban az építészeti arán y ró l a m ű eg y általán nem ta rta lm a z . M urphy kiem eli az em lék m in den részletében a ra jz n a k oly h ib á tla n és szabályos vol
tá t, m ely csak az alap já b an jól m egfogalm azott te rv ered
m énye lehet.
«A tem plom ban E m m anuel k irály gyönyörű m auzóleum a ra g ad ja meg a szemlélőt. É pítészének széles ism erettel kel
le tt b írnia a m érta n - és a rajzb an . A m auzóleum b e járatán á l egy egyház a ty a áll, kinek a lak ja nem m agasabb egy lábnál és ru h á já n a k a szobrász mégis m inden szálát úgyszólván ta- p in th ató la g ad ja vissza. Az egész alk o tásn a k fenségéről k é p zeletet n y ú jt a b ejáraté, m ely nyílásán ál 32 láb széles. Ez észre nem is vehetőleg szűkül an n y ira , m ígnem a folyosó m ár nem szélesebb, m in t 15 láb 31 m agasság m ellett. Soúsa tö r ténész a z t m ondja, hogy ez arányos nyílás ; legalább is an n a k
2L
látszik, m e rt sem m isem nagy vagy kicsiny, hanem csak az összehasonlítás által.»
M urphy szól az Alfonz. P o rtu g ália első király a á lta l 1170-ben a la p íto tt Alcobaga-i m onostorról is. E nnél azonban szerinte «hiányzik a proporció. m ert m esterének nem volt fogalm a az építészetben azon m inim um ról, m elyet (ezt azon
b an nem m agyarázza meg) a ta p a s z ta la t és az ízlés az ő u tó dain ak azó ta kijelöltek».
H enszlm ann nem m u lasztja el m egem líteni, hogy V illáid de H onneco u rt-n ak , a X II I. században M agyarországon is m űködő építésznek alb u m áb an , m elynek 1858-ban m eg
jelen t k ia d á sá t a jeles fran cia építész Lassus k észítette elő, szintén előfordul a háromszög. H iv atk o zik különösen, hogy a b irk á t ábrázoló ra jz b an m egvan a köb háromszöge. Ám de V illard három szögei nincsenek k apcsolatban az építészeti arán n y al. Hiszen ő m aga jegyzi meg a X X X IV . lapon : in cipit m ateria p o rtu ra tu re . Ism étli ezt a X X X V . lapon és a következő X X X V I. lap is a «portaitura»-ra vonatkozik, m in t ezt az áb rázo lt em beri alakok és állatok rajzai m u ta tjá k és m in t m aga Lassus is m ondja. V illard a három szögekkel az em beri te s t a r á n y a it sem k ív á n ta fe ltü n tetn i.
Ez az A lb u m, m elyet azonban nem Lassus, hanem az ő előszavával és a francia m űvészetnek X IX . századi ú jjá születéséről írt cikkével eg y ü tt 1857 július 15-én b ekövetke
z e tt halála u tán m ár a következő évben Darcel t e t t közzé.1 h ozta k apcsolatba H enszlm annt Lassus-szal. A S t.-G erm ain- des-Prés párizsi apátság kézirataiv al a N em zeti K ö n y v tárb a k e rü lt és m egcsonkítva 33 p ergam entlapot ta rta lm a z ó ez a ren d k ív ü l becses album Il-ik lap ján an n a k szerkesztője, ki m ag át V ilars de H onco rt-n ak írja (az E scaut-folyó b a lp a rt
já n m a is létező H onnecourt u tán . honnan szárm azott), «kéri
1 A lb u m de V illa rd de H o n n e c o u rt a rc h ite c te d u X IT IC siécle m a n u s c rit p u b lié en fac-sim ile a n n o té p récéd é de C o n sid é ra tio n su r la re n a issa n c e de l ’a r t fra n c a is a u X I X siécle e t su iv i d ’u n glossaire p a r I. B. A. L a ssu s a rc h ite c te de N o tre D am e de P a ris , de la S a in te C hapelle, c h e v a lie r de la L égion d ’H o n n e u r etc. O uv rag e m is au jo u r, a p ré s la m ó r t de M. L a ssu s e t co n fo rm é m e n t ä ses m a n u s c rits p a r A lfred D arcel. Im p rim e rie im p ériale 1858.
azokat, kik ezen könyvben is m e rte te tt különböző fa jta m u n k á k a t végeznek, im ádkozzanak az ő leikéért és em lékez
zenek meg róla ; m e rt ebben a könyvben n ag y segítséget t a lá lh a tn a k a kőm űvesség és az ácsm esterségi szerkezetek elvei
nek m egtanulásában. M egtaláljátok a b b a n az arcképrajzolás és vonal m etódusát, v a la m in t az t. m it a geom etria kív án és tanít.» M egjegyezzük, hogy V ilars a X X V III. lapon lá th a tó egyik presbitérium te rv ra jz á n m ag át U lardus-nak n e v e z i:
Is tu d presbitérium in v e n e ru n t U lardus de H u n eco rt et P e t
rus de Corbeia in te r se d isputando. A m ásodik terv rajzo n azonban nem nevezi m ag át U lardus-nak, hanem V ilars de H onecorsnak. míg ép ítész tá rsán a k m eghagyja a P é te r n e
vet : P ierre de Corbie.
M indketten, Lassus és H enszlm ann rajongó lelkesedéssel v o ltak a gó t m űvészetnek és alk o tása in a k hívei és bám ulói.
Lassus hevesen ellenezte a klasszikus iskola a z t az elvét, hogy «a m ai ko rb an a n tik tem plom ok u tá n z a ta it építsék m ás anyagokból, m ás klím ában, m ás civilizáció és m ás vallás szá
m ára. m in t m elyeknek ezen a n tik tem plom ok ném a tanúi».
Az a n tik építészeti rendek ellenében a gót stíl ép ítm én y ei
nek a z t a tö rv é n y é t á llíto tta , m ely szerint azoknál az em ber szolgál m érvül v agy in k áb b léptékül. A gó t építm ényekből k i
áradó harm ónia a m estereik á lta l m indenkor szem e lő tt t a r t o t t a rá n y tö rv én y b e n rejlik, m ely az em beri arán y , a p ro portion hum aine, h o lo tt az a n tik építm ényeknél egészükben és részletükben a viszonylagos a rá n y a döntő, nem pedig a valóságos dim enzió, m inélfogva a kis ép ítm én y nem egyéb, m in t a n ag y n ak redukciója, a n agy pedig a kicsinynek a h a t v ánya. Az ép ítm én y nincs a rá n y b a n az em berrel, h iányzik az összehasonlító egység, ellenben a gótikus a rá n y állandó, v á lto z a tla n tö rv én y : az em beri arán y , nem pedig a viszony
lagos, úgy hogy a n ag y k a ted rálisb an v agy a kis falusi te m p lom ban az egységet m indig m aga az em ber ad ja. D arcel a z t á llítja , hogy az em beri a rá n y ra vonatkozó té te l Lassus fel
fedezése.
V illard valószínűleg a ta tá r já rá s u tá n h iv a to tt M agyar- országba, hol jelentékeny építészi tevékenységet fe jte tt ki.
Lassus, ki A ngliában az archaeologus P ark errel, N ém etország-
b an Schnaase K árollyal (f 1875). ki b ár a közigazgatási p á ly án h iv atalo sk o d o tt, m in t tö rtén ész és esztétikus szerzett n ev et, lé p e tt érintkezésbe. Ism erni k ív á n ta , hogy a gót stíl m ik én t tu d ta felsőségét a ren eszán sz-áram lattal szemben v é
deni. A fran cia m űvészi befolyásnak M agyarországban k i
fejlődő szerepére nézve érthetőleg H enszlm annhoz fordult, ki a párizsi M oniteur des Architectes 1857 m árciusi szám ában ism e rte tte a kassai székesegyházat, összehasonlítván a z t szent Y vednek B raine-ben és N otre D am enak Trier-ben levő te m p lom ával, m indhárom em lék a lap rajzá n ak közlése m ellett.
V illard nem szülőfalujában, a cluny-bencéseknél — k ik nek H o n co u rt-b an m onostoruk v o lt — n y erte kiképzését, hanem az E scaut-folyó jobb p a rtjá n 6 kilom éterre fekvő Vaucelles-ben, a cisztercitáknál, kiknek i t t n ag y tek in tély ű a p á tsá g u k volt. I t t is kezdte meg — E n la rt szerint — m in t építész az ő m űködését az ap átság i tem plom nál, m elyet 1235- ben szenteltek föl. (C. E n la rt. N ogent-le-R otru. 1895. E xtráit de la Bibliothéque de VEcole des Chartes. LV I. 1895.) E zu tá n m ár m in t ism ert m ester ju to tt C am brai-ban a székesegyház szentélyének 1230 1250 közé eső építéséhez, m ajd S ain t Quen- tin-ben, az itte n i k á p ta la n i kollégiális tem plom nál — m elynek felszentelése 1259-ben k ö v etk ez ett be — v olt alkalm azásban.
M iként illeszthető ebbe az építészeti m unkásságába V il
lá id n a k ta n u lm á n y ú tja és m agyarországi tartó zk o d ása, m ely
nek megkezdése elő tt ő, s a já t feljegyzése szerint, R eim s-ben felvételeit készítette. Az 1257-ben befejezésre ju to tt reimsi székesegyház egyik a b lak á n ak rajzához alb u m áb an (X X IX . lap) ezeket í r t a : «Voici une des fenétres de R ains, des tra - vées de la nef comme elles sont en tre deux piliers. J ’étais m andé dans la te rre de H ongrie qu an d je la dessinais, parce- que je la préférais» (mai francia nyelven). M ásik ra jz a a la tt pedig, m ely M agyarországból ötféle ta la j b u rk o lato t ábrázol m eg jeg y zi: «j’étais une fois en H ongrie oü je dem eurai m ain ts jours, e t j ’y vis u n pav em en t d ’église de teile maniére». (X X IX .) T o vábbá a reim si szentélyről, az egyik apsis-kápolna belsejé
ről (L IX . 1.) ad ra jz o t, míg a következő lapon (LX.) levő ra jz b an a kápolnák külső m agasságait tü n te ti fel a következő m egjegyzéssel: «De ce tte m aniére doivent étre celles (t. i.
élévations extérieures) de C am brai si 011 les co n stru it. H a m ost figyelembe vesszük, hogy a s a in t quen tin i kórus külső és belső m agasságai m egegyeznek V illard reim si rajz aiv al, a sa in t q u en tin i k áp olnák egyike pedig a vaucellesi a p á t
sági k á p o ln á k k a l; hogy to v á b b á a sain t-q u en tin i tem plom egyik b u rk o la ta a szent M ihály-toronyban — m in t B enard P éter m ondja a Collegiale de St.-Q uentin cím ű ta n u lm á n y á b a n (1865) — m egegyezik a m agyarországival, világos, hogy V il
lard m indezeket a reim si és m agyarországi felvételeket csakis R eim sbe és M agyarországba t e t t u tazá sa u tá n a lk a lm a z h a tta az ő fran cia építkezéseinél. M ikor v o lt te h á t ez a ta n u lm á n y ú tja ? Q uicherat, a jeles archeo ló g u s, az Ecole des C hartes ta n á ra , m ajd igazgatója A lbum de Villard de Honnecourt cím ű cikke szerin t 1244—-1247 közö tt, m időn C am braiban az építési m u nkák szüneteltek, a sze n té ly t körülvevő k áp o l
n ák u tolsójának alapozásával. Lassus szerint, ki különben álta lá b a n Q uicherat vélem ényéhez csatlakozik, alap u l véve a cam brai-i székesegyház m egszak íto tt építkezésének az 1227—
1251 közé eső időszakát. E z t a vélem én y t m egerősíti Lassus szerint M agyarország tö rté n e te is. A ta tá ro k n a k 1243-ban kiűzése u tá n E sztergom ban, a fővárosban Béla k irály szűz M ária tiszteletére ékes tem plom ot é p ítte te tt, m elyet sír
helyéül is v á la sz to tt. Sajnos, ennek sem m i nyom a sem m a ra d t fenn. Ám de v a n n a k m ás tem plom ok, m elyeken a francia befolyást meg lehet állap ítan i. Ez K assán szent E rzsébet tem plom a, m elynek ala p ra jz a M eaux-ban szent Istv á n tem plom áéhoz hasonlít. H a pedig szent Y védnek B raine-ben levő tem p lo m áv al teszü n k összehasonlítást, ez oly szem be
szökő, hogy lehetetlen be nem ism erni. így kell m ond an u n k , az egyik alap rajz a m ásikról v an lem ásolva. Szent E rz séb et
nek M arburgban az ő h alála u tá n négy évvel, 1235-ben épí
t e t t tem plom a n ag y hasonlóságot m u ta t a T rierben és Cam- brai-ban levő N otre D am e-egyházakkal. Más tem plom ok is m u ta tjá k a fran cia befolyást : így Székesfehérvár, Veszprém S zentm árton, Lébeny egyházai, m elyekről azonban Lassus nem bír ad a to k k a l. De ism eri Z sám békot. H áro m h ajó s rom án tem plom három kerek apsis-szal, m elyek középsőjét v aló színűleg a ta tá r já rá s u tá n h e ly e tte síte tte k többszögűvel és
m időn Béla k irá ly 1258-ban a F ranciaországból jö tt szerze
teseknek a d ta Z sám békot, kik o tt priorsággal bírtak.»
Lassus elfogadja Q uich eratn ak erős k ritik á v a l és tudással k ife jte tt érvelését az 1244— 47., E n la rt szerint 1250 év közti időszakra nézve, m elyben a C am brai-i egyház építése szüne
te lt és a reim si és m agyarországi u tazá s tö rté n t. A zt is k i
jelenti. hogy m időn V illard R eim sből M agyarországba m eg
h iv a to tt és o tt a székesegyháznak a z t az ab lak á t, «melyet legjobban szeret», kétségtelenül oly szándékkal ra jz o lta le, hogy a z t M agyarországon fogja építkezésénél alkalm azni.
Lassus szerint azonban K assán, szent E rzsébet egyházának ép ítésé t V illard mégis 1250 felé k ez d ette meg és já ru lt hozzá E sztergom ban a tem plom ok helyreállításához. Vele ellentétben E n la rt k o rá b b ra teszi az u tazá st. Szerinte Vil
lard M agyarországba a z u tá n m ent, hogy a Vaucellesi te m p lom ot befejezte és a z t 1235-ben felszentelték és nem m eh ete tt 1244— 1250 k ö zö tt, m e rt a sain t-q u en tin i tem plom ot ő épí
te tte , ezt pedig csak 1259-ben szentelték föl. Ám a z é rt E n la rt mégsem lá tja kifogásolandónak. hogy V illard m agyarországi ta rtó z k o d á sa az 1235-től 1250-ig ta r tó időszakba illesztessék be.
V illardnak a vaucellesi tem plom felszentelése u tá n való ú tja M agyarországba és o tta n i tartó z k o d ása éppen az az idő
szak, m elyben a ciszterciek tíz ap á tsá g án ak alap ítása, illetőleg építése tö rté n t. Ism eretes azonban, hogy a szerzetesi intézm ény m egalap ítása és a m onostor és tem plom m egépítése közé nem kis időszak esik. E n la rt hivatk o zik Jongelinus G áspárra, ki u tá n tö b b cisztercita ap á tsá g felállítását em líti. U tá n a néz
tü n k Jongelinus — ki m aga is a p á t volt — m u n k áján a k (N o titiae abbatiarum cisterciensum per universum orbem. Coloniae Agrippinae. 1640. Folio), m ely az a p á tsá g o k a t a P. P éterffy K áro ly á lta l 1742. évben k ia d o tt és az 1629. évi nagyszom b a ti zsin at ir a ta it is ta rta lm a z ó m űből (Sacra Concilia Eccl.
R. Cath. etc.) és pedig P ázm án y 1 prím ás jegyzékéből sorolja
1 P á z m á n y a je g y z é k e t, m in t m o n d ja , a c is te rc ita ren d n ek w ie n e rn e u s ta d ti m o n o s to rá b a n fö llelt k a ta ló g u sá b ó l, H e n riq u e C hry- s o s to m n a k a cisterc i re n d sz e n tje it ta r ta lm a z ó k ö te té b ő l és a «runensis»
( = R e y n S te ie rm a rk b a n ) a p á tú r á lta l n ek i 1622-ben f e lm u ta to tt kéz
ir a to s régi k ö n y v b ő l á ll ít o tt a össze.
