ÉRTEKEZÉSEK
A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É R Ő L .
K IA D JA
A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A .
TIZENKETTEDIK KÖTET.
A II. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
SZERKESZTI
PAUER IMRE
O S Z T Á L Y T IT K Á R .
A M. T. AKADÉMIA
FÓTITKÁU m i & é
B U D A P E S T . 1903.
B u d a p e s t, a z A t h e n a e u m r .-t. k ö n y v n j 'o m d á j a .
T A R T A L O M .
i i. in . í v . v .
VI.
V II.
v n i .
IX .
X .
i. szám . C arlyle T am ás tá r sa d a lo m -p o litik a i rendszere. S z é k fo g la ló é r te kezés. Gaál Jenő 1. ta g tó l.
» A z au sztriai császári czím fö lv é te lé rő l. S z é k fo g la ló értek ezés.
Nagy Ernő 1. ta g tó l.
» H erod otos és A n y to s p sep liism á ja . Sehivarcz Gyula r. ta g tó l.
» É v tized ü n k egy en es a d ó r e fo r m ja ir ó l. Ráth Zoltán 1. ta g tó l.
» N ép sza porod ásu n k k érdése a X X . század küszöbén . Ráth Zoltán 1. ta g tó l.
> A ren d őrség term észete és állása szabad á lla m b a n . Concha Győző r. ta g tó l.
» A s o c io lo g ia sa rk tétele. Hegedűs Lóránttól.
> A z eg y h á zi házasságkötési j o g tö rté n e lm i a la p ja i. S z é k fo g la ló értekezés. R einer János 1. ta g tó l.
» A tá rsa d a lo m e rk ö lcsi p ro b lé m a . S z é k fo g la ló értekezés. Földes
Béla r. t a g tó l. .
» N ép esedésü n k k ú tforrá sa i a m ú lt század első feléb en . S zék
fo g la ló értekezés. Thirring Gusztáv 1. ta g tó l.
É R T E K E Z É S E K
A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L . KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
A II. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
S Z E R K E S Z T I
P A U E 11 I M R E
O S Z T Á L Y T IT K Á R .
XII. KÖTET. 4. SZÁM.
ÉVTIZEDÜNK
H A T 11 Z O L T Á N
L . T A G TÓ L
(Olvastatott a M. Tud. Akadémia II. osztályának 1899. junius 12-én tartott ülésén)
Ára UO kr.
B U D A P E S T . 1899.
É R T E K E Z É S E K
A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L . Első kötet. 1867-1870.
I. A z u zsora tö rv é n y e k r ő l. Szinovácz Györgytől. 1867. 17 1. 10 kr. —
— II. A m a g y a r m ezőgazda ság . Keleti Károlytól. 1867. 19.1. 10 kr. — I II. A nem zet szellem i élete a p á risi k iá llítá son . D r. Kőnek Sándortól. 1868. 42 1. 20 kr. __
I V . A m a g y a r K o r o n a orszá g a in a k le g ú ja b b népesedési m ozg a lm a i. Dr. Kőnek Sándortól. 1868. 52 1. 20 kr. — V . J o g tu d o m á n y s nem zetgazda ság tan . Kautz Gyulától. 1868. 38 1. 20 kr. — V I. A sta tistik a h iv a ta lo s és tu d om á n y os m iv e - lése. Keleti Károlytól. 1868. 41 1. 20 kr. — V I I . A ró m a i j o g s az u ja b b k o r i j o g fejlőd és. Pulszky Ágostontól. 1869. 27 1. 10 kr. — V I I I . G aius. Rentmeister Antaltól. 1869. 116 1. 30 kr. -— I X . Z á d o r G y ö r g y m a g y a r aka dém iai ta g em lé
k ezete. Tótli Lórincztól. 1869. 26 1. 20 kr. — X . A törv én y k ez és r e fo r m ja . Ukröss Bálinttól. 1869. 18 1. 20 kr. — X I . A b ü n tetés ren d szerről általáb an , k ü lön ösen a h a lá lb ü n tetésről P oros zorsz á g b a n . Csatskó Imrétől. 1870. 26 1. 20 kr. — X II . A b ír ó s á g i szerv ezet, k ü lön ösen a b ír ó sá g o k m ega lak u lá sa. Baintner Jánostól.
1870. 37 1. 20 kr.
Második kötet. 1870—1874.
I. A fo g y a sz tá si eg y letek . D r. Vécsey Tamástól. 1870. 59 1. 20 kr. — II. A z e m b e ri ön tu d a t je le n fo k á ró l D r. Barsi Józseftől. 1870. 27 1. 10 kr. — III.
K assa v á ros p a rk etk észitése a X V . század k ezdetén . Wenzel Gusztávtól. 1870. 43 1.
10 k r. — IV . E m lé k b e szé d Császár F e re n cz tiszteleti ta g fö lö tt. D r. Suhayda Jánostól. 1871. 12 1. 10 kr. — V . S zem le a m a g y a r jo g á s z g y ü lé s e k m u n ká ssága s ered m én y ei felett. Tóth Lőrincztöl. 1872. 88 1. 30 kr. — V I . M od ern a lk otm á n y os m o n a r c h iá i in tézm én y ek . Ladányi Gedeontól. 1873. 28 1. 10 k r. — V I I . E m lék b eszéd E a u K á r ó l}' H en rik fe ’ ett. Kautz Gyulától. 1873. 16 1. 10 kr. — V III. A n em esség orszá g g y ű lési fe je n k é n t v a ló m eg jelen ésén ek m egszű nése. Hajnik Imrétől. 1873. 18 1. 10 kr. — I X . A részv én y tá rsu la ti ü g y t ö r v é n y h o z ó i szem p on tb ól. D r. Matlekovits Sán tortól. 1873. 32 1. 10 kr. — X . M ezőg azd aság i sta tistik a a n em z etk öz i k on g ressu sok on . Keleti Károlytól. 1874. 32 1. 10 kr. — X I. A sz ék ely kérdés. Galgóczy Károlytól. 1874. 24 1. 10 kr. — X I I . A z em beri é letta rta m és a h a la n d ósá g k iszám ításáról. 4 g ra p h icu s ra jz z a l. Körösi Józseftől.
1874. 52 1. 30 kr.
Harmadik kötet. 1875.
I. A k é n y sz e r -e g y sé g a csőd eljá rá sb a n . Apáthy Istvántól. 1875. 25 1. 18 kr.
— II. Q u etelet em lék ezete. Keleti Károlytól. 1875. 24 1. 10 kr. — I II. M a g y a r orszá g n ép esed ési m ozg a lm a 18 64— 1873-ban és a ch olera . Keleti Károlytól.
1875. 56 1. 40 kr. — I V . U ja b b ad atain k M a g y a rorszá g b ű n v á d i sta tistik á já b ó l.
Kőnek Sándortól. 1875. 55 1. 35 kr. — V . A statistik a és a nem zetgazda ságtan k ö z ti v is z o n y a m ai k orb a n . Kőnek Sándortól. 1875. 26 1. 15 kr. — V I. E m lé k beszéd S zig e th i W a r g a J á n os 1. ta g felett. Galgóczy Károlytól. 1875. 23 1. 15 kr. — V II. S ta tistik a i ta n u lm á n y ok h a zá n k k özegészségi á lla p o ta felett. D r. Weszelovszky Károlytól. 70 kr. — V III. V issza p illa n tá s az e lő b b i m. k. cu riá n a k 1 7 2 4 — 1769-ki m ű k öd ésére. Wenzel Gusztávtól. 80 kr. — X I . E m lék b eszéd C sacskó Im re 1. tag fö lö t t. Pauler Tivadartól. 10 kr.
Negyedik kötet. 1876.
1. V issza p illa n tá s k öz g a zd a sá g u n k e g y n egy ed századára. Keleti K ároly
tól. 20 k r. — II. A z ö ssz eh a son lít’ jo g t u d o m á n y és a m a g y a r m a gá n jog.
Wenzel Gusztávtól. 25 kr. — I II. A sz ób eliség, k özvetlen ség és n y ilv á n ossá g ren d szere a p o lg á ri tö rv én y k ez ésb en m a g y a r szem p on tból. Tóth Lőrincztöl.
40 k r. — I V . E m lék b eszéd h o d o s i és k iz d ia i br. Sina S im on felett. lóth Lőrincztöl. 20 k r. — V . A z orszá g os j o g és a p a rticu la ris jo g o k k ö z ti v iszon y . Wenzel Gusztávtól. 60 kr. — V I. E m lék b eszéd S ze n tk irá ly i Z s ig m o n d lev.
tag fö lö t t. Jakab Elek lev. ta g tól. 40 kr. — V I I . A t e le k k ö n y v i in tézm én y
H Á T II Z O L T Á N
L . T A G T Ó L
(Olvastatott a 11. Tud. Akadémia II. osztályának 1899. június 12-én tartott ülésén)
B U D A P E S T
K IA D J A A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M IA
I
Budapest. A z A tkenaeum r . társ. könyvnyom dája.
Évtizedünk egyenesadó-reformjairól.
M ikor Viliéle franczia pénzügyminiszter az 1828. évi költségvetést, mely először lépte át az 1 milliárd frankot, a parlament elé terjesztette, azt kiáltotta a meglepett képvise
lőkn ek : » Uraim, üdvözöljék e számot; nem fogják azt viszont
látni !« A jó államférfin azt hitte, hogy sikerülni fog józan takarékossággal apasztani az állam kiadásait. C salódott!
A z azóta lefolyt hét évtized alatt a franczia budget 1 milliárd frankról 3-4 milliárdra emelkedett, nem is említve az önkor
mányzati szervek 1 milliárdot szintén meghaladó évi kiadásait.
De nem is kell oly messze mennünk. Nemcsak hasonló, hanem még sokkal nagyobb arányit fokozódást látunk a magyar államháztartás tételeinél. A rendi alkotmány végső éveivel egybevetve, tehát egy rövid félszázad leforgása alatt, a magyar állam bevételei és kiadásai kerekszámban meghúsz- szorozódtak. Ez az arány mutatja, hogy mibe kerül egy nem
zetnek századok mulasztásait pótolni. S ha nem akarjuk az összehasonlítást a régi korszakigr) kiterjeszteni, hanem csak a modern magyar állam budgeteit vesszük: az első önálló magyar költségvetés, az 1868. évi X X V I I I . tcz. 130'5 millió frt kiadást tüntet fel, mig a legújabb, az 1899. évi V I I I . tcz.
meghaladja az egymilliárd koronát, s régi valutánkban szólva, már tül van a félmilliárdon.2) Három évtized alatt tehát
*) A pénz vásárlási k ép esség ében b e á llo tt v áltozás a n eg y v e n e s é v e k ó ta t u d v a le v ő le g ig e n tek in tély es.
s) A k ö ltsé g v e té st nézve, csak az 1899. é v re szóló h a la d ja m e g az e g y m illiá rd k o r o n á t ; a zárószám ad ások szerin t azon b an m ár 1895 óta b en n e v a g y u n k a m illiá rd k oron ás állam h á ztartá sba n .
É R T E K . A T Á R S . T Ű D . KÖRÉBŐL. X II. K Ö T . 4. SZ. 1 * 1 5 5
4 RÁ TH ZOLTÁN.
egyremásra négyszeres nagyságra nőtt fel államháztartásunk.
Igaz, hogy a bruttó-bevételek és kiadások bizonyos emel
kedése még nem jelenti az állampolgárok megterhelésének megfelelő növekedését: az állami vállalatok, monopolok bud- gete külön mérlegelést kívánna. De nem akarva pénzügyi statisztikát csinálni, elég azt felhozni, hogy az államháztartás viszont nem foglalja magában az összes közterheket: az önkor
mányzati szervek kiadásainak ép a legújabb időben jelentkező óriási fokozódása nagyon is súlyosan esik a mérlegbe. Hazai viszonyaink eléggé ismeretesek e téren,1) de legyen szabad A ngliára utalnom, hol az utolsó években ismét erősen foko
zódott állami terhek m ellett2) az önkormányzati körök ház
tartásainak növekedése nagyon is magára vonja a köz
figyelmet.3)
A zok közt a tapasztalati igazságok közt, melyekkel a távozóban levő X I X . század gazdagította az emberiséget, talán egy sincs, mely általánosabb elismerésnek örvendene, mint az, hogy az állam feladatai s ezzel szükségletei is szük
ségkép növekednek az általános emberi haladással. A zok a nagy időszakos hullámzások, melyek az állami hatáskörben az új-korban beállottak épugy, mint a közép- és ókor államainak egybehasonlítása, azt mutatják, hogy gyorsan haladó korszakok erős állam nélkül nem létezhetnek. A sociologiának feladata ez összefüggést elméletileg megmagyarázni és annak törvé
nyeit egész általánosságban felállítani. Itt beérhetem azzal, hogy századunk az erős haladás s egyúttal az állami élet nagy terjeszkedésének korszaka volt. De, míg egy századdal
’ ) A W e k e r le -fé le a d ó re fo rm -m u n k á la to k szerin t 1890-ben a k öz
ség i p ó ta d ó k is- és n a g y -k ö zsé g e k b e n á tla g 3 0 °/0, ren d ezett tan á csú v á r o sok b a n 2 5 °/0, a tö r v é n y h a tó sá g i jo g g a l felru h á zott v á rosok b a n 38”/0.
E h h ez já ru l a v á r m e g y e i p ó ta d ó , m elyn ek á tla g a 4'7°/o, az ú ta d ó 8‘2°/0 á tla g g a l, v é g ü l az isk ola - és k is d e d ó v ó -a d ó . K ü lö n té te l az eg yh ázi adó, m e ly sok k özség b en ig e n je le n té k e n y h á n yad a az állam i ad ókn a k. V a n n a k to v á b b á k ü lö n k özség i fog y a sz tá si ad ók , ille tv e a d óp ótlék ok .
2) A z á lla m i b u d g e t 18 9 8 /9 -re 116 m illió £ . , 3 év a la tt 12'T6 m illió £ . em elkedéssel.
3) A z a n g ol p én zü g y m in iszter 1898. a p ril 21 -k i b u d g etex p oséja a lk a lm á v a l fe le m líte tte , h o g y a h e ly i k ötelék ek adósságai az 1894/5.
é v v e l záru ló é v tiz ed b en 7 5 ’ /» m illió összeg gel növ ek ed tek . 156
ÉVTIZEDÜNK EGYENES AD Ó -R EFO RM JA IRÓ L.
elébb a legfejlettebb nemzetek bölcsészei, a vezető közgazda
sági iskolával, a phy siocratismussal és Smitb tanaival azt hir
dették, hogy az állam hatáskörében nagy apályra van kilátás:
ma egészen más az uralkodó meggyőződés. A manchesterismus a gyakorlatban soha sem érvényesült s hívei ma már az elmé
let terén is kihalófélben vannak M s minden jel arra mutat, hogy a küszöbön álló X X . század nem apasztani, hanem még inkább erősen szaporítani fogja a közszükségleteket. E gy kis szemle az állami és községi feladatok fejlődése felett támogatni fogja e nézetünket.
Mindenekelőtt tapasztalhatjuk, hogy a Smith által is elismert, sőt első helyre tett állami fela d a t: az idegen államok elleni önvédelem, folyton növekedő tehertételt alkot. A »min- denek atyja«, a hogy a görög bölcs a háborút nevezte, volt valószínűleg az első igazi állami szervezkedések szülőoka s ma is első helyen áll a kiadások rangsorában. Sőt a sociális ellen
tétek, az osztályok közt mindinkább lábrakapó gyűlölet, leg
alább a continensen, párosulva itt-ott a nemzetiségi súrlódá
sokkal, nehezítik a belső béke fVntartását s fokozzák annak költségeit. Nyugaton viszont a közgazdasági terjeszkedés érde
kében folytatott gyarmatpolitika kiván fokozott áldozatokat s ez áramlat szemmel láthatólag terjed kelet felé is.
Alii az állam ezen legeredetibb feladatához az idők folyamán sok olyan járúlt, melyet a társadalom élénkülő működésének szabályozása tesz szükségessé. A társadalom haladása mind változatosabb és sokoldalúbb együttműködést hoz létre ember és ember k ö z t: ez együttműködésből kelet
kező viszályok elintézése és, ami tulajdonkép még fontosabb, e közreműködésnek előmozdítása és felügyelete is temérdek munkát ád az államnak. A jogszabályok halomra gyűlnek, a vezérlő, felügyelő és bíráskodó szervek egész lánczolata kelet
kezik, a melyeknek személyi és dologi szükségletei mindig fokozódnak. A pur et simple jogállam, Lasallenek ez éji baktere is mindig több és több feladatot kénytelen magára venni, a mint a gazdasági, szellemi és társasélet fejlődik, s
*) L d . F ö ld e s Béla : » A tá rsa d a lm i g a zd a sá g ta n elem ei* 2. k ia d á sához ír t előszavát.
1 5 7
6 RÁ TH ZOLTÁN.
ha egy-egy téren feleslegessé válik szabályozó közbelépése, helyette két-három új életviszony támad, mely beavatkozásra hívja fel. Napjainkban itt is kimagaslik a socialpolitikai fel
adat: a munkás és gazdája közti viszony szabályozása, mely mindegyre nő anyagában, a vállalatok minden fajára és e viszony minden részletére kiterjesztetik.
A m ezek a beavatkozások, melyek a társadalom érde
kében az egyesek sikeres és békés közreműködését vannak hivatva biztosítani: szükségessé tesznek ugyan külön szerveket és így külön kiadásokat is, egészben véve azonban kevéssé veszik igénybe az államok gazdasági erejét. Sokkal nagyobb a pénzügyi jelentősége azoknak a feladatoknak, a melyeknél az állam vagy az alája rendelt önkormányzati testek magokra veszik a közszükséglet kielégítését, magok cselekesznek. A z állami, községi stb. vállalkozás terjeszkedése, a vállalat szót a legtágabb értelemben véve, félreismerhetetlen irányzata korunknak. Első sorban a kontinens vezető államának: Német
országnak példájára hivatkozhatunk e részben. Am int még az angol iparost is megdöbbenti az az ártí, melyen jelezve van, hogy » inadé in Grermany«, úgy nagy a varázsa annak a socialpolitikának, melyet e nagy birodalom követ. Yégre is a siker a legjobb apostola az eszméknek s a német köz- és államgazdaság virágzó állapota, az a hatalmas lendület, melyet ott, ép napjainkban, minden vállalkozás vett: ellenáll- hatatlanúl magával ragadja a többi népeket. De hasonló irányt találunk annál a nagy népfajnál is, melyet megszoktunk az individualismus előretolt őrének tekinteni: az angolszász fajnál. Ügy- Angliában, mint az Óceán másik partján fekvő nagy köztársaságban igen nagy arányokban terjeszkedik a közvállalkozás, azzal a különbséggel, hogy ott a decentralisal- tabb közigazgatásnak megfelelően, a kisebb közjogi testek vezetnek in k á b b : a helyi kötelékek vállalatai szaporodnak rohamosan.
Rendkívül fontos kérdés, hogy e tapasztalati irányzatnak minő mélyebb okai vannak ? H ogy általános fejlődési törvény
nyel van-e dolgunk, avagy csak napjaink néhány vezető szel
lemének összetalálkozó észjárása vagy épen - mint sokan hiszik — a német kathedrasocialisták propagandája idézte-e
158
ÉVTIZEDÜNK EGYENES AD Ó -R E FO R M JA IR Ó L. 7
elő e jelenséget, mely azonnal eltűnik, mihelyt irányadó helyen módosúl a felfogás és más lesz a hivatalos jelszó? M egkísé
reljük e nehéz kérdésre a feleletet.
Kiindulhatunk az emberi szükségletekből, a melyek végre is minden egyéni és társas cselekvés indító rugói. Ezek egy részét kielégítheti az egyes a saját erejéből, a másik részhez azonban társúlás kell. H a ez utóbbiakat, rövidség okáért, közszükségleteknekx) nevezzük, ezzel egyúttal jelezzük azt is, hogy az állam épúgy ilyenek megvalósítására van hivatva, mint az egyszerű magánjogi társaság. A z államnak, község
nek stb. nem lehetnek más czéljai, más feladatai, mint az egyes emberek czéljai, azok szükségletének kielégítése. A z ellen
ség elűzése, a belső béke fentartása épügy az egyes ember szükséglete, épúgy annak javára válik, mint az államvasút, vagy a városi csatornázás. A z individualistikus álláspontnak itt teljesen igaza v a n : a közszükségletek kivétel nélkül egyé
niek, habár az egyes által ki nem elégíthetők.2)
H a már most az e közszükségletek kielégítésében egy
mással versenyező társas szervezetek működési köre általában
*) A z osztályozás a la p ja teh á t it t tisztán csak a k ie lé g íté s k é tfé le m ó d ja . Sajnos, h o g y ezen k ét m ó d m e g k ü lö n b ö z te té sé r e m e g fe le lő e lfo g a d o tt m ű sza v a in k n in csen ek . A m a g á n és társas szü k ség let m ást je le n t : a társas e g y ü tté lé sb ő l e r e d ő v á g y a k a t n e v e z ik társas szü k ség letek n ek , ily e n p l. a fén y ű zési szü kséglet. Á m ez u t ó b b i is e g y é n i v á g y : a tá rsa ságb an v a ló feltű n és v á g y a ; R o b in s o n azon b an n e m érezn é. W a g n e r , k i a G e m e in w ir th sc h a ft je lle g é n e k és n e m e in e k tan ű lm á n y ozá sa k ö r ű i tán le g tö b b érd em et szerzett, » G e m e in b e d ü r fn isse * a la tt a zok a t a szü k ség le
te k e t érti, m e ly e k a b b ó l ered n ek , h o g y az eg y e s a k ü lö n b ö z ő e m b e r i k özösség ek h ez ta r to z ik s id e é r t i p l. a jo g r e n d r e v o n a tk o z ó szü k ség letet é p ú g y , m in t a k isajátítá si, tű z- és vizh a sz n á la ti, b iz to s ítá s i, v a llá si, szóra
kozási szü k ség letek et, stb. E zek a p é ld á k m u ta tjá k , h o g y a W a g n e r -fé le k öz- v a g y k o lle k tív sz ü k ség letek lé n y e g ile g a zon osa k u g y a n a z ok k al, a m e ly e k k ielég ítéséh ez társulás k ell, de a m e g k ü lö n b ö z te té s a la p ja m ás.
A n élk ü l, h o g y a zok k a l a n a g y o n is fin om m e g k ü lö n b ö z te té se k k e l és m e g h a tá rozások k a l fo g la lk o z n á n k , a m e ly e k e t H erm ann , S chaffle, Sax és Cohn a k öz szü k ség letek k ö ré b e n fe lá llíta n a k , u ta lu n k arra, h o g y it t t ö r t é n e l
m ile g n a g y o n v á lto zó k ö r ö k k e l v a n d o lg u n k , m e ly e k változása m e g in t a te ch n ik a á ta la k u lá sá tól is fü g g , a m in t arra a lá b b rátérü n k .
2) E z n em je le n ti azt, h o g y az á lla m stb. csa k u g y a n a le g á lta lá n osabb szü k ség letek et, é rd e k e k e t e lé g íti k i ; n a g y o n is ren d es eset, h o g y e g y k ise b b sé g t o lja fe l szü k ség leteit az állam ra.
159
8 IÍATH ZOLTÁN'.
tágul, ha szaporodnak az egyletek, részvénytársaságok, töbh az állami, községi vállalat: ez tisztán csak a szükségletek álta
lános szaporodásának következménye is lehet.
Minden kultura, minden civilisatio folyton növekvő szük
ségletekkel já r: a közszükségletek szaporodása tehát caeteris paribus csak függvénye az általános haladásnak és semmi különöset nem kell abban keresnünk, hogy pl. a községi vál
lalatok megkétszereződtek, ha ugyanabban az időben a magán
vállalatok is kétszeresre emelkedtek. A z emelkedés ott absolut ugyan, de nem relatív.
Yannak azonban működésben oly különös tényezők, melyek odahatnak, hogy a közszükségletek s ezek közt megint az állam és alája tartozó kisebb kötelékek által fedezendő szükségletek viszonylag is fokozódjanak. E tényezők egyik része általános technikai természetű, a másik pedig politikai.
A szükségletek egyik nagy körében, a gazdaságiban, ép századunk mutatta meg, hogy a nagyban való előállítás és forgalom eredményesebb, mint a kicsinyben való. A nagyipar diadalmas előrenyomulása, a nagy és óriás vállalatok, a rész
vénytársaságok meggyőzik az embereket, hogy az anyagi szük
ségletek közös ellátása előnyösebb, mint a kis egyéni erőkön nyugvó. M íg a legrégibb korra, az emberiség őskorára nézve ép a legújabb kutatás tette bizonyossá, hogy az élelemkeresés a legszélsőbb fokig egyéni feladat volt s a communistikus maradványok, melyeknek Laveleye s mások oly nagy jelentő
séget tulajdonítottak, nem eredeti, hanem mesterséges és késő intézm ények: addig az újabb fejlődés kimutatta, hogy a gaz
dasági élet sok terén csakis a nagy társas szervezet képes a mai technika előnyeit kihasználni. A z ipar és a szállítás igen sok ágában teljesen szétszaggatta a technikai fejlődés azokat a kis egyéni vagy családi vállalatokat, a melyeket még Smith a gazdaság normális vivőiül képzelt az ő szabadelvű közgaz
daságában. Innét csak egy lépés az állami és községi vállal
kozás czélszerűségéhez; hol a nagy részvénytársaság nehézkes szervezete beválik, jól működik, ott helyt állhat az állam s a község is. Minél kevésbé képes megbirkózni az egyes a ter
melés és forgalom terén a nagytőke hatalmával: annál inkább előrenyomul a gazdasági élet központi szervezésének lehetősége.
160
ÉVTIZEDÜNK EG YEN ESA D Ó -R EFO R M JAIRÓ L. 9 H a a technika fejlődése odavisz, hogy olcsóbba kerül egy város fűtése központilag, mint ezer és ezer kályha és tűzhely ellá
tása: ha ugyanígy vagyunk a világítással stb.: minden külön socialistikus érzület nélkül is átlátják az emberek, hogy e szükségletek magánszükségletekből közszükségletekké alakul
tak át és a választás csak akörül forog, hogy nagy rész
vénytársaságok vagy a község rendezzék be e vállalatokat.
Xem véletlen műve, hogy a socialistikus államregények a technika e vívmányait minduntalan hangoztatják s képzelt társadalmukban a végletekig érvényesítik azokat. A nyugati államokban áll a technika legmagasabb fejlettségi fokon s ugyanott látjuk a községi vállalatok nagy terjeszkedését.
H ogy a vasutak, posta, távirda, telefon, hajózható csatornák állami kezelésben nagyon jól | működnek, az iránt már ma alig van nézeteltérés s mindinkább terjed az a meggyőződés, hogy a hitel és biztosítási ügy terén is nagy feladat vár az állam ra: a jegybanktól a földhitel szervezéséig, a biztosítás körében az általános aggság és rokkantság esetére való bizto
sításig úgy, mint a kárbiztosítás különböző ágaiban az álla
mosítás nagyon is közeledni látszanak.
De nemcsak az anyagi téren, hanem az életszükségletek egyéb, nagyon különböző irányaiban is oda fejlődnek a dol
gok, hogy az egyéni, sőt a kisebb társulásban rejlő erő sem elég azok kielégítésére. A tudományok haladása megmutatja, hogy a boldogulásnak módja bonyolultabb, hogy a veszélyek elhárítása sokkal nagyobbszabású berendezést kíván, hogy czéljaink elérésére sokkal általánosabb beavatkozás kell, mint
sem elébb, a tudományok gyermekkorában, hitték az emberek.
Legyen szabad két példával beérnem. A z egyik az élet első javára, az egészségre vonatkozik. A z orvosi tudás haladása meggyőzött arról, hogy az egészségnek vannak oly általános előfeltételei, melyeket az egyes nem teremthet elő, de a melyek sokkal fontosabbak egész nemzedékek élete szempont
jából, mint az orvosi kezelés adott esetben. A m it praeventiv közegészségügyi beavatkozás alatt szokás érteni, még csak gyermekkorát éli ugyan ma, de máris látjuk azokat a hatalmas feladatokat, melyeket az a közre r ó : a városi csatornázás
tól és vízvezetéktől kezdve a sanatoriumokig, a munkáslaká- 161
10 R Á TH ZOLTÁN.
sokig, játszóterekig, szegény gyermekek nyaralótelepéig, védő
oltásokig, a gümőkóros marhaállomány kiirtásáig, stb.
A legmagasabb rendű szükségletek: a tudományéi szolgál
tassák a másik példát. M íg a tudás aprioristikus jellegű volt, míg a legnagyobb tudósoknak azokat tartották, akik a leg
merészebb rendszereket eszelték ki a természet világának jelen
ségeire : addig a tudomány magánjog maradhatott. Ma azonban oly óriási tömege kell az eszközöknek, nagyítóknak és mikros- kopoknak, laboratoriumoknak és kísérleti telkeknek, könytárak- nak, anyag- és szergyűjteményeknek, orvosok számára kór
házaknak, stb. hogy a tudomány jó része már csak a legnagyobb anyagi eszközökkel bíró közszervezetek útján vihető előbbre.
Amerikában még versenyezhetnek ugyan egyetemek állításában a milliomosok az államokkal, másutt azonban a tudomány módszere hova-tovább állami monopollá teszi azt, aminthogy részben ez oknál fogva azzá vált a társadalmi tudományok legfontosabb módszere, a statisztika. A tömeges észlelés jelen
tőségét egyszer felismerve, a társadalom mindinkább átlátja, hogy arra csak nagy eszközökkel rendelkező szervezet képes s így lesz a statisztikai módszer alkalmazása a természettudo
mányokban, meteorologiában, a hydrographiában ép úgy az állam dolga, mint pl. a munkásviszonyok kiderítésénél, amelyet ma oly jellegzetes állami feladatnak ismertek el.
Annak átlátása, hogy nagy eszközökkel a szükségletek minden ágában általában aránytalanűl többet el lehet érni, mint az egyén rendelkezésére álló kisebb eszközökkel: kedvez az állami, községi tevékenység kiterjesztésének. De ez a tényező, melyet technikainak neveztünk, csaknem ugyanazon arányban kedvez a nagy magán-, illetve társas-vállalkozásnak is. A z egész országra kiterjeszkedő óriási vállalatoktól - posta, távirda stb. — elnézve, lehetne a nagy eszközöket magánúton is elő
teremteni, aminthogy erősen fejlett, individualistikus társadal
makban azt nagy arányokban találjuk is. E gy másik tényező
nek kellett közbejátszani, hogy a közvállalkozás számára foglalja le nagyobb részét annak a térnek, melyet a technikai fejlődés a nagy eszközök követelménye révén kivett a magántevékenység köréből. Ez korunk democraticus iránya, a mi alatt itt általá
nosságban azt értjük, hogy az állam és tagozatai egyre nagyobb
162
ÉVTIZEDÜNK EGYENES A D Ó R E F O R M JA IR Ó L . 11 mértékben vannak tekintettel az alsóbb osztályok érdekeire.
H ogy e democraticus irányt mennyiben kell az alkotmányok democratizálásának, a választói jog kiterjesztésének tulajdoní
tanunk s minő része van abban a vezető osztályok lelkiismere
tében beállott átalakulásnak s maga a munkásosztály meny
nyivel járult ahhoz szervezkedése s értelmi haladása á lta l: az itt közömbös lehet előttünk. Csak a tényt kell elismerni, hogy annak következményeit levonhassuk.
A democraticus irány általában kedvez a közfunctióknak.
M íg az erős, a gazdag segíthet magán, sőt szereti, ha nem zavarják egyéni érdekei érvényesítésében, a szegény támogatásra szorul s hol keresse azt első sorban, mint a közintézményekben.
A szegénysegélyezéstől kezdve, a munkaalkalmak közvetíté
séig, az elemi és földmíves- vagy tanoncziskoláig, a külvárosokat összekötő közúti vasútig vagy a postatakarékpénztárig s így tovább végtelen sorozatát az intézményeknek kívánja meg az alsó osztályok érdeke. S ezek jó részét a közjogi testek kény
telenek megteremteni, mert a magánvállalkozás nem találja azokat elég haszonhajtóknak.
De ott is, hol a magán-, nevezetesen a társulati vállal
kozás megtenné a m agáét: a democraticus irány egyenesen ellene van annak. Nem tűrheti, hogy a szegények garasain a tőkés Dyerészkedjék: ezért követel községi takarékpénztárt, állami biztosítást, községi világító és vasúti vállalatot s így tovább. De nemcsak ezért, hanem azért is, hogy a vállalat terheit úgy oszthassa meg, hogy a szegényre abból kevés essék.
A magánvasút üzleti érdeke nem engedné pl. a I I I . v. IY . osztály viteldíjait oly mérsékelten megállapítani, hogy az a szegény ember, a munkás keresményével, tehetségével arányban á lljon : az államvasút megteheti azt. A községi iskola vagy vízvezeték terheihez a szegény csak kicsiny mértékben, vagy épen nem járúl hozzá, ha annak minden előnyét élvezi is - míg a magániskola, illetőleg a vízvezetéki részvénytársaság szorosan a szolgáltatás és ellenszolgáltatás elvét alkalmazza, sőt az utóbbi épen olcsóbban szállít a nagy fogyasztónak.1)
*) P l. a g y á ro sn a k v a g y á lta lá b a n b iz on y os n a g y o b b fog yasztás esetén m érsék li az e g y ség á ra k a t, v a g y az első szoba után n a g y o b b , a m á sod ik stb.
után m á r k iseb b d íja t szed, te k in te tte l a b ev ez etés k ö ltsé g e ire stb.
163
RÁTH ZOLTÁN.
A m it W agner a Géméin wirthschaft jellemzőjének. Schöffle communistikus megoszlásnak nevez: az a demokratikus irány nyelvére átültetve annyi, mint a közszükségletek terheinek oly elosztása, mely az ú. n. általános adóképességnek felel meg.
E hozzájárulási arány alkalmazására, a dolog természeténél fogva, ép az adóztató hatalmak lesznek hajlandók : ezért kívánja a hódító democratia az állami és községi vállalkozás kiterjesz
tését az igazságosság nagy jelszava alatt.
J ó l tudjuk, hogy ezt a fejlődési irányzatot sokan socia- listikusnak nevezik, s az állami omnipotentia vagy ép állam- despotismus veszélyét látják abból kiindúlni. íg y Akadémiánk egyik kitűnősége: Kautz Gyula, jó másféltizeddel ezelőtt e helyről tartott felolvasásában, melynek czím e: »A z államgaz
daság eszméje és a socialistikus financzia kezdetei.« A m , ha a szavakkal játszani nem akarunk, socialismus alatt a collecti- vista gazdasági rendszert kell értenünk, mely a termelő javak magántulajdonát általában megszűntetné. A vázolt irányzat ettől nagyon távol áll, sőt utalhatunk arra, hogy ugyanez a socialpolitikai eszmeilány óriási pénzügyi áldozatokat hoz Angliában és Poroszországban a kisbirtok visszaállítására s ezzel a legfontosabb magántulajdon, a földbirtok általánosí
tására.1) A socialdemocratia veszélyei ellen pedig nem kép
zelhetünk erősebb védbástyát, mint az erős kisgazda osztályt.
A z ipar terén a socialpolitikai irányzat a kisiparnak életképes maradványait támogatja alkalmas adópolitikával is, s a szövet
kezeti mozgalom segélyezése, a kishitel szervezése á lta l: mind
ezek egyenesen az individualistikus termelési alakzatok fentar- tására irányuló törekvésből folynak s így egyenesen antisocialista irányúak. S ugyanebben az irányban fog mozogni az állam akkor is, mikor, mint modern socialistikusok kívánják,2) a kartellek és trustök ellen megvédi az összeséget, azoktól teljes nyilvánosságot kíván, árszabásaikra befolyást gyakorol s nyere-
') U g y a n id e czéloz a C h a m b erla in -féle ja v a sla t, m e ly szerint a kis liázak (3 00 £ . ér té k ig ) la k ó i azok m egvásárlására a vételá r */5 részéig h ite lt v eh etn ek ig é n y b e . E ja v a sla tot az an g ol alsóh áz 1899. m árcziusában e lfo g a d ta .
*) I t t a k i v i t e l n e h é z s é g e it ó 'l le g y e n s z a b a d e lt e k in t e n ü n k s c s a k a z e lv e t n é z n i.
1 6 4
ÉVTIZEDÜNK EGYENESADÓ" RE FO RM JA IR Ó L. 13 ségök egy részét, melyet tülmagasnak tart, lefoglalja közczé- lokra. Mindezek egyenesen arra valók, liogy megakadályozzák azt a fejlődést, melyet maga M arx a socialismus hajnalának jelentett k i : a vagyon extrem központosítát néhány kézbe.
S ezen a nyomon menve, azt kell mondanunk, hogy a socia- listikusnak gúnyolt financia sok extrem rendszabálya is egye
nesen conservativ jellegű, a solialdemokratia sikereit ellen
súlyozni hivatott. H a az egyre hódító progressiv adót vagy épen W agnernek azt a tételét nézzük, hogy az adó lényegileg arra is való, hogy a vagyonegyenlőtlenséget m érsékelje: ebben csak oly eszközt kell látnunk, mely a socialdemocratia esélyeit csökkenti s fentartja az individualismust, lenyesve annak veszélyeit. Még Greorgenak a földjáradék agyonadóztatására irányuló terve sem sérti meg a magántulajdont, ellenkező
leg, kihúzza a földbirtok intézményéből azt a szálkát, mely ismét felszökő gabnaárak beálltával előreláthatólag nagyon is szemet fog szúrni s a socialdemokraták malmára sok vizet hajtana.
A mi az állami omnipotentia és állami despotismus veszé
lyét ille ti: kétségtelen, hogy az állami hatáskör kiterjesztése kétélű dolog. Hasznos akkor, ha az állam jó kezekben van, melyek e hatáskört az összeség javára gyak orolják ; ellenkező esetben káros. A milyen pótolhatatlan veszteség a társadalomra nézve, ha a jó állam szűkreszabott korlátok közé szorítva, nem valósíthatja meg mindazokat a közczélokat, melyeket óriási erejénél fogva különben megvalósíthatna: oly veszélyt rejt magában az osztályérdekeket képviselő, vagy corrumpált köz
igazgatással bíró állam széles hatásköre. M ikor tehát a fel
adatok kiterjesztéséről szólunk, mindig azt a modern demo- crata államot tartjuk szemeink előtt, amely a eudemonistikus vezérelvek szerint cselekszik és megbízható közegekkel rendel
kezik czéljai kivitelére. A z állam nem teheti ugyan közvetlenül boldoggá alattvalóit: de igenis megteremtheti e boldogúlás általános előfeltételeit. Ez és csakis ez lehet a kultúráltam czélja. H ogy ezt megvalósíthassa, óriási hatáskörre van szük
sége. A visszaélés puszta lehetősége miatt megvonni tőle e hatáskört annyi volna, mint lemondani a kultúra áldásairól annak árnyoldalai miatt. Hozzátehetjük, hogy a fentvázolt
165
14 RÁ TH ZO LTÁN .
politika egyenesen arra van hivatva, hogy a socialdemocratia s ezzel a tömeguralom xítját vágja e l ; hogy despotismus ne köszöntsön be, arra ép elég, a mai kultura mellett, a social
democratia veszélyének kiküszöbölése. A közszükségleteket jól kielégítő állam nagy hatalma nemcsak nem veszélyezteti, hanem egyenesen biztosítja a társadalom békéjét.
Egyébiránt más utat is követhet az állam a közszükség
letek kielégítésében. Anélkül, hogy közvetlenül maga csele
kednék, maga vállalkoznék: átruházhatja ezt a feladatot az érdekeltek társaságára. V agy olykép, hogy egyenesen kény
szeríti őket, hogy bizonyos közszükséglet ellátására egyesül
jenek, eléjök szabva az ellátás módját. íg y tették a német munkásbiztosításnál s ez az a la k 1) még rendkívüli kiterjesz
tésre képes. Y agy nem alkalmaz egyenes kényszert, de a mulasztást hátrányokkal sújtja, az egyesülést pedig elég előny
ben részesíti, hogy a czél elérését biztosítsa. Mindezen esetek
ben egyenes pénzbeli támogatást is nyújthat: ezt látjuk a német munkásbiztosítás egyik ágánál s a magyar gazdasági és ipari hitelszövetkezeteknél2) (1898. X X I I I . tcz.), amely utóbbi, a második kategóriához tartozó jogalkotás egyenesen typikus példája az állam közvetett ténykedésének. A harma
dik mód az, egyszerűen segélyezni azokat a magán- vagy közszervezeteket, melyek az állam által fontosaknak elismert közszükségleteket kielégítik. A felekezeti iskolák segélyezése, a jótékony vagy közművelődési egyletek anyagi támogatása épúgy ide tartozik, mint pl. az ipari termelő szövetkezetek
') A W a g n e r által n. n. Z w a n g sg e m e in w ir ts ch a ft.
2) L e g y e n szabad it t felem líten ü n k , h o g y a szóban fo r g ó t ö rv é n y n a g y o n sok a t m e g v a ló s íto tt azon e lv ek k özűi, m ely ek et a k is fö ld b ir to k o s osztá ly h ite lü g y é n e k r e fo r m já t ille tő le g m a jd n em 7 é v v e l e léb b h a n g oz ta to t t e sorok ír ó ja . A fö ld b ir to k o s osztá ly h itelszü k ség lete s an nak k ie lé g ítése czím ű , a M. T u d om á n yos A k a d ém ia II. osztá lyá n ak 1891. é v i o k t ó b e r 12-én ta rtott ü lésében fe lo lv a so tt értekezés v é g é n u gy an is a k ö v e tk e z ő e lv e k e t á llíto tta m fel a k isb irto so k n a k h ite lin té z e te ir e v o n a t
k o z ó la g : »M a g á n o so k egyesülése az á lla m fe lü g y e le te és ellen őrzése alatt, szóval tö rv é n y b e n m e g á lla p íto tt k ü lön leg es jog á llá s m ellett,* ez e lv a k öz p o n ti h itelsz öv etk ez et felá llítá sa és szabályozása által m eg v a lós ú lt. »A z in tézetn ek erős, k ife lé eg y ség es k öz p on ti szervvel kell b írn ia , m ely az in tézet ü g y e it le g fő b b fo k b a n igazgassa ; m á sfelől le kell ny ú ln ia a v id é k
1G6
ÉVTIZEDÜNK EGYENES A D Ó -R EFO RM JA IRÓ L. 15 vagy általában bizonyos berendezésű termelés adómentesítése.
Legújabb jogalkotásaink közűi az 1898. évi X I V . tcz. »a lel- készi jövedelem kiegészítéséről* tartozik ide. A gazdasági vállalkozás terén végűi egy negyedik eljárás is van, mely nyugaton immár igen nagy elterjedésnek örv en d : ez az, a mikor az állam vagy község a közszükséglet kielégítését magán
vállalkozásra bízza ugyan, de egész sereg kikötéssel, a melyek annak közvállalat jelleget kölcsönöznek s az individualistikus termelés társadalmi árnyalatait kiküszöbölik. E kikötések egyfelől a munkásokra, azok bérére, munkaidejére, biztosítá
sára, a hivatalnokok javadalmazására s általában a termelés módjára vonatkoznak, másfelől a vállalat szolgáltatásainak árszabására s ezzel arra, hogy az egyes társadalmi osztályok minő arányban részesedjenek a vállalat jótéteményeiben. E gy villamos mű felállítását pl. magánvállalkozónak adhatja át a község s mégis biztosíthatja, hogy motorok hajtásánál olcsón kapják az erőt a kisiparosok s olcsó legyen az utczavilágítás is, ellenben a magánfogyasztást, mely a jómódú osztály fény
űzéséhez tartozik, magas tarifával terhelje meg, erre hárítva a költség zömét.
ím e minő tág tér nyílik az állam és tagozatai számára, hogy positiv sociálpolitikát űzzenek, ha közvetlenül nem akar
nak is vállalkozni a közszükséglet ellátására. H ogy melyik módot válaszszák: az a társadalom erejétől, nevezetesen a magánvállalkozási szellem fejlettségétől épúgy függ. mint az állam, község rendelkezésére álló személyi erők m inőségétől:
le g fé lr e e s ő b b k ö z sé g é ig , A h á lóza t m e g a n n y i szö v e tk e z e tb ő l állan a, m ely ek szélesk örű a u to n ó m iá va l in tézn ék t a g ja ik h it e l ü g y é t :« ez az e lv is m e g testesült a törv én yb en . » A z álla m n a k n em csa k le g m e s sz e b b m e n ő e rk ö lcs i tám og a tására k e ll szám ítan un k, h a n em a n y a g i á ld o z a to k a t is m éltá n v á r h a tu n k az á lla m tól* (m eg n ev ezv e az ille té k és p o rtó k e d v e z m é n y ), am ely v árakozás h ely esn ek b iz on y u lt. » A le g n a g y o b b fe la d a t az á lla m ra a fe lü g y e le t, az ellenőrzés k ö r ü l v á r ; az ellen őrzésn ek k i k ellen e te rje d n i az ü g y v ite ln e k az a la p sza b á lyok k a l v a ló m e g e g y ez ésére á lta lá b a n , k ü lön ösen p e d ig . . . a k ö tv é n y e k kibocsátására :« a tö r v é n y 68. §-a a csa k u gy a n k o rm á n y b iz to st rend el, a k i a 75. §. szerin t a k ö tv é n y e k fo r g a lm á t ellen őrzi. Ö röm m el je le z h e tjü k tehát, h o g y az a k k o r h a n g o z ta to tt, d e sza k k ö r ö k b e n álla m socia listik u sok n a k m in ő s íte tt (ld . B u d a p esti Szem le) r e fo r m ja v a sla ta in k sok p o n tb a n szóról szóra m e g v a ló s ítta tta k .
1 6 7
16 RÁ TH ZOLTÁN.
de irányadó az ügy fontossága is.1) A z állami, községi vállal
kozás körének s a vázolt helyettesítő módok czélirányos meg
választásának kérdése soha sem volt oly fontos, mint nap
jainkban : az úgynevezett socialis kérdés megoldása jórészben ezen s nem a socialismus nagy eszközén fog előreláthatólag megfordülni.
H ogy ilykép a tiszta magánvállalkozás köre valamelyest vagy épen jelentékenyen meg fog szűkülni: az a magasabb emberi érdekek szempontjából épen nem lesz baj. A magán
vállalkozás tere azért elég nagy lesz arra, hogy a közvetlen érdekeltségből és egyéni kezdeményezésből előálló technikai előnyök és haladási képesség a társadalom javára érvényesül
jenek s a köz vállalat okát is folytonos fejlődésre kényszerítsék.
Ellenben a közszempontok érvényesülése, a gyengék erősbíté- sére törekvő társadalmi politika a közjellegű vagy legalább ily befolyás alatt álló vállalatok révén vérré és bússá válnék s magával ragadná a tiszta vérű magánvállalatokat is. Ez az etliikai hatás megbecsülhetetlen fontosságú. A mit szá
zadunk a régi helyi és osztálykötelékek szétszaggatása, a gaz
dasági ösztön s vele a rideg önzés felszabadítása, heterogen erkölcsökkel bíró elemeknek összehaknozása s általában a tekintélyek gyengítése révén a közerkölcsökön ro n to tt2) : azt az emberiség solidarítását képviselő s magasabb erkölcsi fegyel
mezettséggel járó közérdekű vállalkozás van hivatva a jövőben helyrepótolni. A mit az ethikai iskola hangoztat, mikor azt kívánja, hogy a gazdasági foglalkozás, a tulajdon felhaszná
lása ne csak az egyes, hanem az összeség érdekét is szem előtt tartó magas hivatássá fejlőd jék : azt ez úton lehet legbiztos- sabban elérni. S ha valamelyest szenvedne is a magánvállal
kozás megszorítása folytán a gazdasági érdek, ha a nemzetek vagyonosodása kissé lassúbb lépésben haladna is e lő re : min
den bizonynyal bőven kárpótolva volna az emberiség az erköl-
') H a A lfö ld ü n k csatornázásának ü g y e m egv a lósu lá s elé j u t : v álasz
ta n i k ell az á lla m i k öz v etlen vállalkozás s az azt h ely ettesítő négy m ó d k özött.
*) L e g y e n szabad it t sz é k fo g la ló értekezésem re u t a ln o m : » K ö z g a z d aságtan és et.hika* (K öz g a z d a sá g i Szem le 1894. d ecz.), h ol b ő v e b b e n szólok e kérdésről.
168
ÉVTIZEDÜ N K EG YE N ESA DÓ -R EFOR M JAIRÓ L. 17 esi emelkedés által. S hogy minő visszahatása lesz e részben annak, ha az erélyes sociálpolitika az alsó osztályokat kira
gadja a nyomorból, melyről meg vagyon mondva, hogy az a summa m eretrix: ha képessé teszi őket a magasabb igényeket támasztó munkára s általában tényleg szabaddá teszi előttök a teret tehetségeik érvényesítésére s az emelkedésre: míg másrészről ugyané sociálpolitika megnehezíti vagy ép lehetet
lenné teszi a henye, munkátlan életet: ez átalakulás vissza
hatását az erkölcsökre s egyúttal a gazdasági életre legfeljebb csak sejthetjük. D e bármit mondjanak is Nietzsche és a ter
mészetes kiválás aristocraticus irányú m agyarázói; bármeny
nyire bölcsőjében van is még a positiv sociologia, mely a társadalom egyes elemeinek értékét az emberi haladás álta
lános szempontjából lemérni lenne hivatva: teljes joggal hihet
jük, hogy a mai democratikus államok politikája jó úton halad, mikor a gyengék érdekeit különös istápolásra méltatja s őket minden telhető eszközzel erősíteni igyekszik.
Á m e kis kitérés után vissza kell mennünk oda, a hon- nét kiindúltunk: hogy a közeljövő az állami és önkormányzati kiadásokat erősen növelni fogja. H a nem államosítás útján, hanem a szövetkezetek segélyével, sőt a magánvállalatokra gyakorolt behatással elégíti is ki a közszükségleteket a modern állam: annyi bizonyos, hogy ezzel szaporítja a kiadásokat. A sociál- politikai szempontok által vezetett állami vagy községi vállal
kozás bevételi fölöslege, amennyiben ilyen volt, csök k en : az u. n. eredeti bevételek ha nem is absolute, de a szükség
lethez képest viszonylag apadnak. A z állam jószágait akár telepítési czélokra használja, akár a szenvedő agrárosztályok megerősítésére fordítja: e bevételforrás apad. A szállítási, köz
lekedési intézetek — a forgalom élénkülésével járó természetes bevételgyarapodás daczára — nem hoznak többet, mint a befektetés kam atait: mihelyt többet hoznának, előtérbe lép a tarifamérséklés közgazdasági és socialpolitikai érdeke. S ezzel szemben gyarapodnak azok a közvállalkozások, melyeknél a kiadást nem fedezi a bevétel; a munkások érdekét szolgáló összes modern intézmények: a biztosítástól a községi munkás
lakásépítésig, csak új terhet raknak a közszervezetek vállaira.
K R T E K . A T Á R S . TU D . K Ö RÉBŐL. X II. KÖT. 4. S Z. 2 16Í)
18 RÁTH ZOLTÁN.
De még akkor is, ha a legenyhébb eszközt alkalmazva, arra szorítkoznak, hogy a magánvállalkozástól bizonyos feltételeket kötnek ki: szaporítják kiadásaikat, mert a socialpolitikai kikötések megdrágítják a magánvállalkozást.
A z eredmény az lesz, hogy az adókat, a polgárok vagyo
nából származó bevételeket emelni kell. A modern demokrata állam sokkal nagyobb százalékot vesz el polgárai jövedelméből, mint vettek az absolutistikus régi államok. Am ebből nem következik, hogy az adóteher, az adó súlya nagyobb lett. Ariiig a régi állam hatalmi czélokra, az osztályuralom fentartására fordította alattvalói filléreit: a mai kultúrállam produktív kiadásai egyre erősebi) hányadra rúgnak s így a polgárok nagyobb hozzájárulása visszatérűl abban, hogy az állam, község szükségleteik egy részét leveszi az ő vállaikról és maga elé
gíti ki. Csak természetes, hogy minél nagyobb mértékben teremti meg a közszervezet az egyes boldogúlásának előfelté
teleit, annál nagyobb hányadot vesz el attól e czélra. Amilyen végtelen ellentét van a vad népek közszervezetet nélkülöző álla
pota közt, hol minden egyes a maga erejével kénytelen meg
küzdeni a természettel s megkeresni élelmét: s a mai civili- satió közt, a hol minden javunkat a legbonyoliíltabb társadalmi közreműködésnek kell köszönnünk : époly nagy lesz a különbség a két korszak közterhei közt. S ha vesszük, hogy mennyire függ ma az egyes jóléte a társadalmi szervezetek minőségétől: a puszta csere szempontjából is előnyösnek kell tekintenünk azt, hogy jövedelmünk néhány százalékával megfizetjük az állam és tagjainak szolgálatait s magunk hivatásunk után láthatunk, amely a mai munkamegosztásos világban s a munkával szem
ben támasztott igények emelkedésével, egész munkaerőnket igénybe veszi. A haladás abban van, hogy az adóteher emel
kedik ugyan, de minden egyes adószázaléknak több és több jótétemény, több és több szükséglet kielégítése felel meg.
Am , ha a közterhek viszonylag könnyebbednek is, nem szűnnek meg azok terhek lenni, amelyeknek igazságos, az egyéni képességnek megfelelő eloszlása, különösen átmeneti korszakokban, nagy küzdelmek tárgya. Átmenetinek kell e részben nevezni a mi korunkat is. A technikai haladás egész sorozatát teremté az újnemű adóalanyoknak: nagyipar, rész
É VTIZEDÜ N K EGYENES AD Ó -R E FO R M JA IR Ó L. 19 vénytársaság és szövetkezetek, kartellek és áruházak legyenek csak említve, — amely új alakok megadóztatására a régi adótech
nika nem volt berendezve. D e átmenetet találunk annyiban is, mert a democraticus irány a régi osztályuralom hagyományos teliermegoszlásával nem elégedhetik meg, a most igazságtalan
ságnak bélyegzett teherarányokat nem tarthatja fenn. Innét van az a szinte lázas tevékenység az adóreformok terén, mely napjainkat jellemzi. E reformtevékenységgel fogunk a követ
kező nemzetközi egybeállításban foglalkozni. Lényegileg csak az egyenesadókra fogunk szorítkozni s csak az utolsó évtized reformjait soroljuk fel. A kép így is felette változatos és gazdag.
Helykímélésből csak azokat a leglényegesebb intézkedéseket fog
juk a reformtörvényekből és javaslatokból kiemelni, a melyek az adó tárgyát, az adókulcsot s a kivetés módját illetik s a részletekre nem terjeszkedünk ki, de igyekezni fogunk mind
azt felhozni, a mi a reformok socialpolitikai irányát kellő vilá
gításba helyezi.1)
I. Poroszország.
Nem érdektelen megemlíteni, hogy a század elején, a napoleoni háborúk zajában, egy-két évre már meg volt Porosz
országnak az a két adója, melyből ma ott az egész állami egyenes-adórendszer áll. Rendkívüli szükség nyomása alatt, egy erős monarcha akaratából kipattanva,2) csak addig volt érvény
ben, míg a veszély tartott. Á m az új adórendszer hosszas ter-
*) F orrá su n k a tö rv é n y e k sz öv eg én k iv ü l első sorban Nchanz
» F in a n z-A rch iv «-ja . a p é n z ü g y ta n i fo ly ó ir a t o k ezen le g k iv á ló b b ik a . D e felh aszn áltu k ezen fo ly ó ir a t o n k ív ü l a C on ra d -féle »J a h r b ü ch e r fü r iía tio n a lo e k o n o m ie u n d S ta tistik ,« a S ch á ffle -fé le » Z e it s c h r ift fü r die g esam m te S ta a tsv isse n s ch a fte n « (tü b in g a i fo ly ó ir a t ) s az osztrák » Z e it- sc h r ift fü r V o lk s w ir ts ch a ft, S o c ia lp o litik und V e r w a ltu n g * le g ú ja b b év fo ly a m a it.
!) A z 1812. é v i m áju s 24. ed ik tu m általán os v a g y o n és jö v e d e lm i a d ó t h o z o tt be, m e ly u tó b b it azonban m á r 1814-ben m egszü n tették : az egész k ísérlet re n d k ív ü li h a d ia d ó je lle g é v e l b irt. A n g liá b a n , m ely először h o z o tt b e általán os jö v e d e lm i a d ót, tu d v a le v ő le g szintén a n a p oleon i h á b o rú k szü lték az 17 98— 1802, aztán 18 03— 1816. érv én y b en v o lt n é p szerű tlen in c o m e -ta x -e t, m e ly e t v é g le g 1842-b en ren d szeresítettek.
2 0 RÁTH ZOLTÁN.
vezgetés után és íi tudományos világ erős közreműködése mel
lett, hogy úgy mondjuk, közkívánságra x) jött létre s hogy hosszú életű lesz, arról nemcsak a keresztülvitel sikerei tanúskodnak, hanem még fényesebben tanúskodik arról az a tény, hogy úgy a birodalom határai közt, mint azokon kiviil. egész sereg adó
reform létesült máris a porosz minta nyomán.
A mai porosz egyenes adórendszer felettébb egyszerű.
A mióta az 1893. évi július 14-ki törvénynyel a fennállott hozadékadókról, föld-, épület-, ipar-2) és bányaadóról az állam a községek javára lemondott: a porosz állam csak két nagy egyenes adót szed, úgymint az általános jövedelmi adót s az u. n. kiegészítő adót (Ergánzungssteuer), a mi nem egyéb, mint általános vagyonadó. A reform, melynek részletes tör
ténete nem tartozik ide, az 1891. évi június 24-ki jövedelmi adótörvénynyel kezdődött. E törvény a régi osztály- és jöve
delmi adót egyesítette és átgyúrta mérsékelten progresszív, az egyéni háztartási viszonyokat erősen méltató általános jövedelmi adóvá, behozva a bevallási kényszert. E őleg ez utóbbinak, a kivetési eljárás szigorításának köszönhető a reform folytatása.
A z 1891. évi új adótól ugyanis az első évre, 1892/3-ra, nem egészen 80 millió (79‘e m.) márka bevételt vártak. De az ered
mény minden várakozást felülmúlt, a mennyiben az előírt adó majdnem teljes 125 millió (124‘s m.) márkára rúgott, tehát vagy 5 6 % -k a l többre, mint a mennyire szükség volt. A z 1891.
évi törvény rendelkezése szerint3) e többletet a községi adók reformjára kellett fordítani s így történt, hogy az állam nem
csak a föld és házadót, mint az 1891-ki reform tervezte, hanem az ujonan átalakított mintaszerű iparadót is átengedte a községeknek. A hozadékadók helyébe egészen új. a porosz adórendszerben eddig teljesen ismeretlen elemként lépett az 1893. július 14-ki törvénybe foglalt, hivatalosan kiegészítő
*) M iq u e l p é n z ü g y m i n is t e r az e ls ő ja v a s la t o k b e n y ú jt á s a a lk a lm á v a l m o n d o t t b e s z é d é b e n a » c o m m u n is o p i n i o « n y ilv á n u lá s á n a k je le z t e a r e f o r m o t .
*) A z 1891. é v i jú n iu s 24 -k i tö rv é n y n y e l b eh ozott ú j ip a ra d ó fó'el- v e ir ő l a lá b b , az osztrák ip a r a d ó k ap csán lesz szó.
3) A SO m illió m árkán felü li rész a 82. §. szerint a fö ld - és há za dó áten ged ésére szolgá lt.
172
ÉVTIZEDÜNK EGYENES A D Ó -R E FO R M JA IR Ó L. 21 adónak nevezett vagyonadó, mely a fundált jövedelem erősebb megadóztatását igazságosabban végzi, mint a régi hozadékadó- rendszer. Ezzel tehát Poroszországban testet öltött az az ige, melyet két évtizeddel elébb, 1875-ben hirdetett a Véréin für Socialpolitik, mikor azt kívánta, hogy a progresszív jövedelmi adó, kapcsolatban az általános vagyonadóval, képezze a legfőbb állami egyenes adót. S végre megszűnt az az anomália, hogy a mozgó tőke a jövedelmi adón kivül nem viselt adóterhet, holott a föld, épület s az ipari kereset a hozadékadókban ismételten érintve volt.1)
Egybefoglalva a két adót, a jelenlegi porosz egyenesadó
rendszer alapvonalaiban a következő:
Adóalanyok a jövedelmi adónál a természeti személyeken kívül a részvénytársaságok, a részvényekre alapított betéti társaságok, bányatárstulajdonosok társasága s azok a szövet
kezetek, melyek működésüket tagjaikra nem szorítják, ideértve az u. n. nyílt boltot tartó fogyasztási szövetkezeteket is. M eg kell azonban jegyezni, hogy miután az osztalékok az egyes természeti személyek jövedelmében is adó alá tartoznak, itt kettős adóztatás áll elő, melynek mérséklésére a jövedelmi adótörvény úgy rendelkezik, hogy a jelzett jogi személyek nyereségéből a befizetett alaptőkének, illetve befizetett üzlet
részeknek, közös bányáknál az alaptőkének, stb. 31/2°/0-át meg nem haladó rész mentesen marad. K ettős megadóztatás alá tehát csak az az üzleti felesleg kerül, mely a társaság tagjai
nak tényleg befektetett tőkeik után az országos kamatlábat meghaladó 2) jutalékot nyújthat.
Vagyonadó alá e jogi személyek egyáltalában nem tar
toznak, míg ellenben azok, a melyek jövedelmi adó alá nem esnek, nem ugyan önálló adóalanyok a kiegészítő adó tekin
tetében, hanem vagyonuk megfelelő hányada liozzászámíttatik tagjaik adóköteles vagyonához. Ezzel az 1891. évi törvénynek
') M ár 18 83-b an u ta sította v o lt a p orosz k ép v iselőh á z a k o rm á n y t, lio g y g o n d o s k o d jé k a tő k e v a g y o n e rőseb b m ega d óz ta tá sá ról — ak á r a jö v e d e lm i a d ó k eretéb en , ak á r azon k ív ü l.
2) A k o r m á n y ja v a s l a t a c s a k 3 ° / o - o t a k a r t m e n t e s e n h a g y n i , d e a k é p v is e lő h á z b iz o t t s á g a 3Va°/o-ra e m e lt e a z t , m in t a m e ly s z ín v o n a l j o b b a n m e g f e l e l a z u r a l k o d ó o r s z á g o s k a m a t lá b n a k .
173
RÁ TH ZOLTÁN.
a nagy tőke ellen irányított éle el van véve, a nélkül, hogy a kis szövetkezetek és tagjaik megterheltetnének. A szövetkezeti tagot ugyanis a vagyonadó, a magas létminimum miatt, csak kivételes esetekbeii fogja terhelni, mert az egy tagra eső ingat
lan és ingó szövetkezeti vagyonrész szegény embernél nem oly jelentékeny, hogy őt vagyonadókötelessé tegye.
A dótárgy a jövedelem, illetve a tiszta vagyon bizonyos minimumon felül s még ott is egész csomó méltányossági indo
kokból eredő, a szegény embert kímélő levonással.
A jövedelem fogalma ugyan adva nincs, de a törvényben adott felsorolásból kitűnik, hogy mindennemű állandó jellegű birtok- és munkajövedelem odatartozik. Kifejezetten adó alá esik ingatlanok iparszerűleg vagy űzérkedési czélból történő eladásából eredő nyereség, az utóbbi czél megállapítása adott esetben nem könnyű feladat. A végrehajtási rendelet csak egy példát hoz f e l : a városi épülettelek nyereséggel való eladását, a hol is a spekulatív jelleg feltételezendő. Ez esetbenx) s a 12. §. és 14. §-ban a porosz jövedelmi adótörvény a rendkívüli vagyonszaporodást is adótárgygyá tette, nevezetesen kiterjesz
tette a jövedelem adótechnikai fogalmát az űzérkedési üzletekből realizált nyereségre.1)
Viszont van egynéhány oly megengedett levonás, mely túlmegy az üzleti vagy általában jövedelemszerzési költségek körén s tulajdonkép már az adótárgyat, a szabatosan felfogott jövedelmet rövidíti meg. íg y nemcsak a kárbiztosítási dijakat vonják le,2) hanem mindennemű betegség, baleset, aggság és
') Ezzel u g y an is eg yszeri b e v é te l is a d ó tá rgy g y á le tt, h olott aján dék, ö r ö k sé g stb. k ife je ze tte n nem szám ít a jöv ed elem h ez. C zélja a k ite r jesztésnek a con ju n ctu rá lis n y ereség m egterh elése. U gyan ezen czélt szol
g á lja a tö rv é n y 12. §. d. p o n tja értelm ében »az érték p a p írok , követelések, ren ték űzérk edési c z é lb ó l tö rté n t e lid egen ítéséb ől b e fo ly t nyeresége s a 14. §. 3. p. szerint »s p e c u la tiv c z é lb ó l k ö t ö tt ü z le te k b ő l e red ő nyereség*
bevon ása az a d ók öteles jö v e d e le m fog a lm a a l á : it t sem k ell a bevételn ek ism étlőd n ie, az ü zérkedésn ek ip a rszerű leg foly n ia , egy etlen sp ecu lativ czélú üzlet is e lv ile g ad ótá rg y , b á r a g y a k o r la tb a n az a lig fo g az ad óz
tatás h á lójá b a kerü ln i.
a) A tö rv é n y id e v á g ó 9. §. 1. p. szerint >a jö v ed elem . . . b iz to sítására . . . fo r d íto t t kiad ások* levonását e n g ed i m eg, m i ala tt a p én z ü g y m in isz ter á lta l k ia d ott v ég reh a jtá si utasítás a tűz, jé g k á r stb. b iz to -
1 7 4
