HALABUK JÓZSEF*
A lbertfalva község alapításának és településének jelentősége a m agyar társadalom fejlődése és a z ország technikai haladása terén
Az em beri nem fejlődése szem pontjából m eghatározó szerepe van a társadalm i - gazdasági - em beriességi tartalm ú m inőségi változásoknak: a politikatudom ány ism eri a forradalom és a reform fogalmát. A forradalom koncentrált általános m inőségi változásként is értelm ezhető. A reform ok lehetnek: az esetleges forradalm i változásokat elősegítők, azokat akadályozók. Sajátos eleme ennek a társadalm i változási form ának - a forradalm i fejlődést kiváltó - szociális organikus jellegű strukturális reform ok egysége, ahol a reform ok összegeződő rendszere m int forradalm i változás m egjelenítője kap szerepet. Ism ert viszont, hogy a tudom ányos ism eret egyáltalán nem m indig azonos a tényleges gyakorlattal...
A társadalm ak m inőségi változásai, különösen a polgári társadalm ak (közöttük, term észet
szerűleg, a m agyar társadalom ) léte szem pontjából szószerinti értelem ben véve m eghatározó a forradalm ak előrelendítő szerepe. A forradalm i változások előkészítése, lezajlásuk és eredm énye
ik m egőrzése s kiteljesítése terén - a különféle eszm ék m ellett - m ellőzhetetlen szerep ju to tt az eszközök sorának. A tárgyi valóságukban m egtestesülő eszközök lehetnek egyediek, valamiféle rendező elv s gyakorlat által csoportosítottak, vagy akár összefüggő egysége(ke)t alkotóak.
A társadalm i forradalm i fejlődésnek fontos eszközrendszere az em beri tartózkodásra, a ter
melésre, a m indenkori életvitelre szolgáló helyszínek összessége. Ezeknek term észetesen más és m ás a hatásuk az egyes személyekre, az általuk alkotott különböző csoportokra, közösségekre, valam int társadalm i téren.
A technikatörténet rendszeresen szemléli az egyes tárgyiasult em beri teljesítm ényeket, akár egyedi (tárgy, eszköz, szerszám ) vonatkozásban, akár pedig összegeződött form ákban (gép, szer
kezet). A helytörténet kutatja azokat a lakó- s m unkahelyi környezeteket, amelyek o tth o n t és al
kotóhelyet szolgáltatnak em bertársainknak, m agunknak. Kevesebb szó esik viszont arról az „ösz- szegeződő” adottság-m ezőről, amely m indezeket sokféle „keretbe” öleli. A m ag un k részéről ezt a szem léletet kívánjuk képviselni.1
A felvetődő lehetőségek köréből az egyiket a lakó- és alkotókörnyezetet szolgáltató települések
' B udapesti M űszaki F őiskola, TM PK , B udapest, VIII. N ép szín h á z utca 8. halabuk.jozsef@ kvk.bm f.hu
1 V. ö.: H alabuk József. Fővárosépítés, m in t a polgári n em zet és társadalom fejlesztés innovációja. T anulm ányok a term észettu d om án yok , a tech n ik a és az orvoslás tö rtén etéb ől, B udapest, 2001, 263; A m ű szak i fejlesztés nívója és a terü letfejlőd és ö sszefü g g ései (A lbertfalva telep ü lésfejlődése a 19. és a 20. században), i.m ., 2000, 241; B udapest városszerkezete és a gyáripar telep ü lésén ek történ eti kérd éseib ől, i. m „ 1997, 209.
történetének kutatása, feltárása, értékelése s értelm ezése, valam int közism ertté tétele, illetve a je
lenbeli életvitelbeli tanulság érvényesítése és a jövőkép rajzolásához való illesztése nyújtja.
A polgári m agyar nem zet és M agyarország fejlődése szám ára sorsdöntő kérdés volt az egysé
ges m agyar székesfőváros m egterem tésének feladata: em beri, társadalm i, gazdasági, politikai, köz
jogi értelem ben véve egyaránt. Fontosak voltak az ország első településeként em legetett (leendő) Budapestnek, m int fővárosnak, a m űszaki jellem zői is.
Ez az urbanisztikai kérdés egyáltalán nem csak a K árpát-m edence sorsának alakulásában volt elsődleges fontosságú. K özép-Európa szám ára szintúgy. Egyáltalán nem a tö rtén eti - társadalm i - gazdasági „valóságoktól” való elrugaszkodás an n ak állítása, hogy egész Európa, m int a közösségi fejlődés világviszonylatban is cen tru m a részére ugyanazt jelentette. Budapest fővárossá fejlődésé
nek érintett szakasza (is) integráns kortársi része volt az európai polgárosodási folyam atoknak.
Buda és Pest városok, Ó buda m ezőváros, valam int településkörnyékük egységes fejlődésének, fejlesztésének adott időszakban legfontosabb időszerű lépéseit vesszük szemügyre. Szabadon ér
telm ezett m ó d o n B e r z s e n y i D á n i e l 1815-össorai szerint:
„Falut dicsértek, engedd meg nekem, / Hogy én Budáról s Pestről énekeljek.”
A nagy francia (polgári) forradalom korszakának utolsó esztendejében - 1815-ben - alapít- tato tt m eg közvetlenül az akkori Buda városhatárán Albertfalva.2 Ez a jogi, közösségi tevékenység term észetesen nem valósulhatott volna meg kom oly előzm ények nélkül. A település életrekelése egyáltalán nem csak földesúri szándék, jelképes jogi aktus érvényesülése, elvi közigazgatási d ö n tés m eghozása és a korszak követelm ényeinek valam ifajta öntudatlan elvárás-teljesítése volt. (Itt jegyzendő meg, hogy a K árolyi-birtokon alapított későbbi Üjpest esetében az idő szerint m inden urbanisztikai szerep fontosságának elism erése m ellett lényegében ez volt a helyzet.3)
A jelenleg rendelkezésünkre álló tö rtén eti forrásanyag ism eretében csak következtetni tu d u n k az alapítást megelőző időszak elgondolásaira.4
A Buda déli h atárán elterülő térség valóban szó szerinti értelem ben vett kulturtáj (volt). Egy
szerre rendelkezünk sok egyre bővülő s m egalapozottabb ism erettel sorsa alakulásáról az őskortól napjainkig, és ugyanakkor m eglehetősen kevéssel is: nem csak általános értelem ben véve ism e
rethiányos a területre vonatkozó tö rtén eti felkészültségünk, hanem éppen ann ak központi fekvé
séből fakadóan, az itteni élettér többszörösen fokozott m értékben ki volt szolgáltatva a különféle pusztító erőknek, ami m eg is hozta „eredményét”... A centrális fekvésű, kiváló településföldrajzi adottságokkal rendelkező kistérség m últja bonyolult tö rténeti folyamat.
A Ráckevei Királyi Uradalom budafoki(prom ontori) jószágkorm ányzója 1813 és 1830 között (m iként egy kötetben önm aga jegyezte) „Georch /vagyis Görcs/ Illés” (1772-1835) volt. Személye a m agyar citoyen érdem es m egtestesítője volt. Tanárként, m ajd ügyvédként tevékenykedett. 1832.
szeptem ber 1-én a M agyar Tudós Társaság (a későbbi MTA) tiszteleti tagjának választotta a m a gyar (jogi) nyelv művelése terén szerzett érdem eiért. Az akkori (korábban általa építtetni kezde
m ényezett) új budai út mellett, a főváros határvonalától visszafelé haladva kezdem ényezte egy új település (korabeli gyakran használatos elnevezése szerint: gyarm at) létesítését.
A település telepítési tervét személyesen dolgozta ki. Eredeti elképzelése szerint itt m agyar nem zetiségű róm ai katolikusok telepedhettek volna le. Ezt a tervét részben m ó do síto tta a birtokok központi felügyeletét ellátó, cseh születésű Wi t t m a n n An ta l (1770-1842), aki sokat dolgozott az akkori M agyarország sorsának jobbrafordulasán. Ö javasolta a ném et nem zetiségű telepesek befogadását is, amely körülm ény egyszerre hordozott előnyős feltételeket és szükségszerűnek ta rt
ható egyeztetett álláspontokat. A kialakítandó település elnevezése: „A lbertfalva (Albertsdorf)”.A
2 H alabuk József: A lbertfalva tö rtén ete a k ezdetektől a századfordulóig, B udapest, 1977,
3 V.ö.: Buda A ttila: Karvaly a cím er k ö z e p é n ..., B udapesti H elytörténeti E m lékkönyv, BHT, Budapest, 2 0 0 5 , 41.
4 A források m en n y iség e és állaga ism eretéb en kevés rem ényt látunk k özvetlen adatok fellelésére.
közkeletű ném et nyelvű névalak érth ető eredetre utal: Saxenfeld.5 Wi t t m a n n An t a l írta alá M o
sonm agyaróváron, a hercegi b irtokok központjában 1815. novem ber 10-én Albertfalva végleges telepítési felhívását.
A bonyolult birtokviszony-alakulásokat követően a területet Alb ert Ká z m é r, Szászország- Teschen hercege (1742-1822) és neje - M ária Terézia kedvelt leánya, a budai városrész névadója, m eggondoltan cselekvő személyiség - Má r i a Kr i s z t i n a főhercegnő (1742-1798) birtokolta. M a
gatartásuk m éltó volt személyiségükhöz.
Az új közösség lényegében a szokásos m ódon, de igen nagym érvű gondoskodás m ellett élhe
tett a telepítő tám ogatásával, főként a lakóházépítések, illetve az adófizetések és a hivatalos ügyek intézési eljárásait tekintve. Az országos közéleti jelenségek e helyen is fontos szerepet töltöttek be.
Az úrbéri p erben 6 például Ge o r c h Illés m egállapította: „Albertfalva (...) kizárólag zsellérfalú, jobbágytelek nincs benne!’ A bíró és esküdt közös, 1834. jan u ár 1-jei írásbeli kérésének indoklá
sában a robot pénzbeli m egváltása engedélyezésére áll: „a sachsenfeldi lakosság nagy része mester
ember, akik segédet (legényt) tartanak, s így mesterségük által terem tik meg az élet fenntartásához legszükségesebbeketAz itteni m esterek tehát nem voltak jobbágyok, így - ko ntár fogalm a alatt, de uradalm i védettséget élvezve - szabadon állíthatták elő, forgalm azhatták term ékeiket (mivel azok
ra m aga az uradalom - term elő-, szolgáltató m unkájukhoz hasonlóan - nem ta rto tt igényt) első
sorban a faipar területén, Pest-Buda faiparosai szám ára is kom oly versenytársakat jelentve. A nnál is inkább, mivel az elhíresült úrb éri perben m aga a jogtudós és alapításkezdem ényező Ge o r c h
Illés állította a bíróság megkeresésére: „az Uradalomnak a robotokra különben sem lévén szüksé
ge, azokat eddig is megváltani engedte”. A telepesekből a tö rténeti-társadalm i fejlődés polgárokat faragott. M aga a falu - m in t a főváros egyfajta városrésze - az élet szinte m in d en területén egyre inkább urbanizálódott. Fokozatosan kialakulni látszott a korakapitalizm us-kori iparváros. Olyan település, amely m int városrész integráns része a hazai, közelebbről az egységes m agyar fővárosi településszerkezetnek; lakói pedig m unkálkodó és a lehetőségekhez m érten teljes életet élni törek vő különféle nem zetiségű polgárok M agyarországon és egész Európában.
Az új közösség kom oly belső társadalm i-gazdasági erjedés nyom án fo rm álód ott egyre inkább egysegessé. A zonban m egtalálható volt itt a kapitalizálódás, a polgárosodás m ind en feszültsége is, de a fejlődés eredm énye birtokában. A fejlődés m értéke viszonylagos volt, de eredm ényessége rendkívül hathatós.
1838 m árcius közepén a D un a iszonyatos pusztítású jeges áradása A lbertfalvát is elérte. A község és m ás érin tett települések Sz é c h e n y i Is t v á n szavai szerint: „megromboltatának és elso
dortattak”. Egy korabeli szerző m egállapította: „A’ mesteremberek, kik m űhelyeiket, és szerszám a
ikat elvesztették, mesterségeket nem folytathatták, sem m it sem kereshettek". Lényegében az összes lakóház (m elyeknek m elléképületeiben helyezkedtek el a faiparos m űhelyek, raktárak) m egsem m isült. A kárjegyzék szerint az árvíz pusztítása 16 677 forint volt. (A pilisi járásban a m ásodik legnagyobb érték S zentendrén szerepelt 1987 forinttal. M ajd Ráckeve következett 1267 forintos kárával.) Külön kiem elendő, hogy a kárösszegből 3800 forint esett a m unkaanyagokra, -eszkö
zökre!7
Albertfalva újjáépítése ham ar megvalósult. „Az 1838-dik árvíz csak nem egészen elsöpörte őket, de jelenleg még díszesebben emelkednek házaik”- írta egy szem tanú. Egy helybeli szerző m egállapí
totta: „a község tulajdonképpen egy iparos telep”. - „Csak 2 sor, valami 60 házakból álló, fa lu s nem régen lett a z z á ” (1844) A T udom ánytár G yűjtem ény tanulm ányírója, Bo g n á r Jó z se f 1843-ban
5 A k özism ert V asquez-féle 1837-es kiadású P est-B udát-Ó budát ábrázoló térképlap-sorozat átnézeti lapján:
„Sachsenfeld /A lb ert F alu /”.
6 „A lbertfalva H elység K özön ségéért” - szavakkal kezdte tanulságos m ó d o n e perben a v á rm egye részéről a falu k ö zö sség e k épviseletével hivatalosan m egb ízott ü gyvéd 1826-ban.
7 F igyelem re m éltó adat, h o g y R enner M átyás ácslegény 190 forintnyi „fa M atéria árában” volt adós 1827-b en G od ay István „Épületi fa M ateriale K ereskedő”-nek.
határozottan állította az egyébként a korabeli közvélem ény előtt m eglehetősen ism ert tényt: „e kis telepitvények m ind szorgalmas mesteremberek s egyedül csak mesterségekből is élnek, szántóföldjük nem lévén”
Jellemző szociális jelenség volt az Albertfalva és más (akár külhoni) települések közötti v án dorlás. Az európai jelenségek körébe tartozó integráns jelleget m utatja, hogy a m agyar főváros környéki kis faluba távoli nagy- s fővárosokból is érkeztek letelepedők, de in nen is akadtak átte
lepülők azokba. E jelenség m ellett azonban feltűnő, hogy nem zetiségi súrlódásokra a településen gyakorlatilag nem igen került sor, am ennyiben mégis, akkor azok jószerivel a társadalm i egyenlőt
lenségek által tám ad t feszültségek álcázott megjelenései voltak. A hazai településhálózatba szerve
sen illeszkedett be Albertfalva. A helybeli iparos polgárság teljes m értékig tudatában volt szociális helyzetének. A reform kori várm egyei hatóság képviselői által kikérdezett akkori albertfalvai bíró és esküdtek - többek között - állították: „...Beneficium az is, hogy Budához és Pesthez csak egy órányi földre laknak . .. ”.8
A korábban idézett T udom ánytárban olvasható (P ro m on toriu m ra vonatkozó, de A lbertfal
vára m ég tökéletesebben ráillő) m egállapítás rendkívül tanulságos a településtörténet számára:
„H ázaik és öltözetökre nézve valóban bár melly nagy város kül városába beillenének.” A településkép m aga is árulkodó volt a helyi lakosság életm ódjáról, foglalkozási viszonyairól. A várostörténet szám ára is szinte ism eretlen körülm ény, hogy a helybeli faiparosok (jogi értelem ben vett u rad al
m i fennhatóság alatt álló kontárok) p ert indíto ttak és azt 1845-ig eredm ényesen vezették, hogy
„idegen asztalosok a Pesti Kárpitosok és bútorokkal kereskedők által megrendelt m unkáikat m inden időben szabadon és akadály nélkül szállíthassák P e s t r eHiszen, m int más esetben m egállapította az iparosközösség: „számtalan esztendők óta a Pesti Bútor és Szék M esterekhez kész asztalos m u n kákat” szállítottak. A település lényegében önszerveződő - m in d az uradalom , m in d a vármegye részéről hivatalosan elfogadott, de el nem ism ert - vezetése nyilatkozott, mivel a falu közigazgatási értelem ben nem bírt önállósággal. Albertfalva ugyanakkor form ális jogi értelm ezés szerint nem volt uradalm i község sem. De sohasem m ű kö dö tt itt céh sem!9
Albertfalva településtípusát tekintve úgynevezett egyutcás útifalu volt. A helyi lakó- s term elő
közösség szerveződése, valam int ottho naik és m űhelyeik településszerkezeti sajátosságai közelíte
nek honi viszonylatban az egyedi jelleghez. M indenesetre más helyen előforduló, ilyen m arkánsan jellem ző jegyekről nincs tudom ásunk. M eglepő közjogi körülm ény, hogy a telep nem volt községi jogállású és ennek a szintnek elérésére lényegében egyik érintett fél sem tett kísérletet - noha gyakorlati lehetőségeik folyam atosan adó dtak volna rá - a polgári forradalom ig. A közösség szer
veződése, életm ódja és lakóhelye (egyedi sajátosságok mellett) a színtiszta korakapitalizm us-kori iparvárosi negyed arculatát hordozza. (Például nincs közösségi háza, átm eneti az iskolaépület, nincs tem plom a, ugyanakkor esetlegesen találkozunk benn e szociális, kom m unális jellegű létesít
m énn yel...) A lbertfalva fejlesztői m ind en valószínűség szerint azt rem élték városépítési m u n k á l
kodásaik során, hogy a fővárosi határvonalon élő gyarm at egészen rövid időn belül Buda főváros részévé válik. N em csak an n ak növekedése bizonyítékául, hanem az egységessé fejlődő m agyar polgári székesfőváros kapitalista, gyárváros(rész)i előfutáraként, kiteljesedő alkotórészeként.
Az építkezések m ilyenségén, a m unkavégzés jellegén kívül a polgárosodás tartalm án ak továb
bi fontos kérdése volt a helyi lakosság életm ódjának milyensége. A jónéhány szám ottevő tényező m ostani felemlegetése helyett, a m agunk részéről e helyen csak egy jellem ző adalékra hivatkozunk:
1827 tavaszán - az úrb éri per folyam án - sem a helybeliekben, sem a várm egye tisztségviselőiben nem keltett sem m iféle m eghökkenést, hogy egy falubeli kőműves a helybeli közviszonyokról ép pen a korszak egyik legkedveltebb Pest városi szórakozóhelyén szerzett ismereteket: „egyszer saját dolgában Pesten m ulatván a Haltzli Sörházba bement, s ott hallotta beszélni"...
8 M ásik korabeli v élem én y szerint: „a G yarm atnak az ország fővárosai szom széd ságáb an va ló fekvése m iatt”.
9 Eg y -e gy h elybéli eg észen kivételes esetb en (id ek öltözését m egelőzve, vagy elk öltözve) volt céhtag.
A lbertfalva (tudom ányosan és politikusán) végiggondolt és előkészített alapítása 1815-ben a kor társadalm i-gazdasági változásai körében szereplő településpolitika forradalm i tartalm ú és még sokkal inkább ilyen célú, teljesítm énye volt.
A reform kor általános viszonyai (és a nem zetközi erőviszonyok form álódása) m ellett ennek a fejlődésnek a kiteljesedése viszont a strukturális reform ok útján m ent végbe. Ezt a szükség
szerűséget tette m ég indokoltabbá és egyben erősítette is m eg az olyan rendkívül súlyos (a hely
beli lakosság szám ára szinte életveszélyes fenyegetettségként jelentkezett) term észeti katasztrófa, m in t a D una 1838-as jeges áradása. A lbertfalva közössége, hatáskapcsolatban állva az országos viszonyrendszerekkel, ezekben az évtizedekben lényegében két ízben is ,,felépítette” a kapitalizáló- dási-polgárosodási folyam at főként m űszaki-technikai bázisának „rá háruló” hányadát, főként az egységes m agyar polgári nem zeti székesfőváros - Budapest - fejlesztése területén.
Az 1848. m árcius 15-i pesti-bu dai győztes polgári fo rrad alo m nyom án (de egyáltalán nem kizárólag ann ak hatására) alapvetően m egváltoztak a hazai településpolitikai állapotok. Az al
bertfalvaiak (m ég a kritikus m agatartást tanúsítók is), polgári m ó d on , tehát fo rradalm ian vi
szonyultak a politikai, társadalm i, közéleti történésekhez, ideértve a honvédelem ügyét is. Az erősen nem zetiségi összetételű lakosság szem benállása szó szerint szem m el látható volt m in d a h o rv át Je l l a s i c h, m in d az osztrák Wi n d i s c h g r á t z és az úgyszintén császári színekben pusztító Ha y n a u tám adásai esetén az ellenforradalm i erőkkel. A helyi lakosság - am ennyire a korszak h ábo rús viszonyai lehetővé tették - tovább folytatta település- és országépítő tevékenységét. A rra azonban alig ad ó d o tt lehetőség (a viszonyok és az időbeli korlátozások kettős szorításában), hogy az urb anisztika és a településpolitika területein ism ételten tényleges forradalm i teljesítm ényeket valósíthassanak m eg az idő szerint az itt élők. A forradalm i korm ányzat által létrehozott B uda
pest eszm éje fontosságát felism erték és an n ak érdem beli m űködése tám ogatását a m aguk eszkö
zeivel az albertfalvaiak m eg is tették.
Az önkényuralom (külföldi eredetű) ellenforradalm i, és m in d en ek előtt nagyváros-, k ü lö n ö sen pedig Budapest-ellenes terrorját a kicsiny település m ég a fővárosnál is pusztítóbb m ódo n szenvedte el: A lbertfalvát ugyanis m ég a település léptékéből fakadó passzív társadalm i-gazdasá
gi erő sem védte, m iközben ugyanazokat a m egtorlásokat szenvedte el, m in t a vele határos Pest és Buda. M indezek m ellett az ellenforradalm i fellépés m in d en időszakában rendkívül hátrányos m ó d on érintették a közösséget azok a tudatos és összehangolt lépések, amelyek a m agyarországi polgári fejlődés (és an nak keretében egy abba jól illeszkedő „főcsavar”, Albertfalva) ellen nem cse
kély hatással irányultak. (Az általános és a regionális gazdaság- és társadalom politikai törekvések, hatalm i lépések kedvezőtlen irányú m ódosításai, az országon belüli közlekedés útlevélkényszere, az ország általános állapotából a fővárosi és -környéki lakosság helyzetére ható tényezők szerepe az ipargyakorlás körében, stb.) M aguk az érintettek jogos siralm ukban „elszegényedett Albertfalva keresetnélküli lakosai” több ízben szóvátették „már m ajd két év óta m inden kereset nélkül szűköl
ködő helyzetök”-et.
A kiegyezést (1867) követő időkben alapvetően javult Buda-Pest és a térség helyzete. A lb ert
falva körülm ényei is szám ottevően kedvezőbbekké váltak. A zonban más főváros környéki tele
pülési körzetek ipari előretörése - mivel nem szervesen összehangolt fővárosfejlesztés keretében, hanem inkább a társadalom által tudom ásul vett m ódo n - nem versenytársi m inőségben, hanem a fejlődést akaratlanul is korlátozó m ódon jelent meg: A korábban életre keltett Űjpest hatalm as erővel növekedett. Csepel a későbbi időben tört, szinte korlátozhatatlan m ódon, előre. A telepü
léspolitika (gazdaság- és társadalom tudom ányi m eggondolások nyom án is haladva) azonban jó néhány súlyos hibát is követett el, bizonyos jelenségeket egyáltalán nem ism ert fel, vagy akár teljes m értékben tévesen értelm ezett, értékelt. (Th i r r i n g Gusztá v, a neves földrajzi szakíró 1893-ból eredő sorai szerint: „Az a körülmény, hogy maga Budapest is csak néhány évtized óta emelkedett a nagy városok sorába, okozta a zt is, hogy a fővárost környező községek még ma sem vetkőztek ki ere
deti falusias jellegükből. Még ma is m indenütt a földm űvelés a lakosság fő foglalkozása; ném i iparos
jellege Budafoknak van és Albertfalvának. Budapestnek nincsenek oly elővárosai, m int Bécsnek, vagy bármely más fővárosnak!’ Az egyfajta szem léleten és m eggondoláson alapuló idézett vélekedést a foglalkoztatás-statisztikai népességi adatok sem tám asztják alá: 1900-ban a Budapestet körülvevő községek lakosságának iparban foglalkoztatott aránya így alakult: N agytétény 29 %, R ákospalota 31 %, Budafok 35 %, Budatétény 37 %, Kispest 52 %, Űjpest 55 %, Pesterzsébet és Csepel 61-61 %, A lbertfalva azonban 66 %. H atározott rem ényt nyújtott viszont az 1872. évi XXXVI. törvény 17.
§-a: „A főváros területével határos valamely községnek, vagy pusztai területnek jövőre a fővárossal netán szükséges egyesítése, esetről-esetre külön törvény intézkedésének ta rta tik fe n n ”
Albertfalva községi képviselőtestülete 1891. m árcius 1-én alkotta meg m űködése szabály
rendeletét. 1874-ben alakították meg a (m űködését rövidesen felfüggesztő) helyi ipartársulatot.
1885-ben pedig az ipartestület kezdte m eg eredm ényes m unkáját. (A korszak társadalm i viszo
nyai alakulása következtében, a helyi adottságok függvényében a jelentékeny m unkásm ozgalm i tevékenységnek is helye volt a térségben.) A honfoglalás ezeréves évfordulóján m egjelent egyik szakirányú anyag szerint: A lbertfalván több m in t ötven iparos élt „s ezek m indannyian a bútor
ipart ű zik”. Az 1898. évi IV. te. rendelkezett M agyarország községneveinek törzskönyvezéséről.
E nnek alapján a községi képviselőtestület 1900. jan u ár 25-én ta rto tt közgyűlésében fogadta el az A lbertfalva elnevezés további fenn tartását.10
A lbertfalva ipari fejlődése az im perializm us korszakában, az O sztrák-M agyar M onarchia településeit figyelembe véve, egészen kiem elkedő volt: Itt m űködő faiparra települt rá a hatalm as repülőgépgyár. A településpolitika ebben a korszakban azonban m ár csak egysíkúan volt jelen Budapest budai déli határvonalán, m indenekelőtt Albertfalván. Egyáltalán nem játszott fejlesztési szerepet a faipar többi ágazatának korszerű megjelentetése, nem volt (csak a fővárosi határon b e lül) régiós fejlesztési törekvés és an n ak m egvalósítására erő, a közlekedési fejlesztések a hatékony elem ek m egjelenései m ellett is (főként gazdasági vetületűket tekintve) esetlegesek m aradtak. Az I. világháború által okozott veszteségek kom oly károkat okoztak a faluban. A békeszerződés k ö vetkezm ényei azonban saját korszakbeli élete szem pontjából csaknem végzetes hatásúak voltak.
A két h ábo rú közötti időszakban konszolidálódott a helyi élet. A II. világháborúban, különösen Budapest ostrom a során, közepes m értékű rom bolásokat szenvedett el Albertfalva.
Az 1950-es évektől a településfejlesztés helyszíni lépései szinte teljesen elszakadtak a lehe
tőségektől és csak atom isztikus szinten kapcsolódtak organikus m ód on a főváros életéhez.11 Am i az itteni városépítésnek nevezett tevékenységből leginkább hiányzott, az nem volt más, m int az em beri összetevő, tényező figyelembevétele.
Az 1990-es évektől ugyan fellendült a térségi városfejlesztés, sok tényleges értéket felvo
nultatva. A lapvetően azonban ann ak m egállapítására kell szorítkoznunk, hogy a szem léletm ód és m agatartás területén napjainkig terjedően m it sem változott a helyzet. A távlati fejlesztési elképze
lések pedig legalább annyira technokrata jellegűek, m int a közelm últbeliek...
M eggyőződésünk, hogy az egykor volt európai színterű integráns városfejlesztés rem ény
lett ism ételt életre kelése valóságos bizakodás Budapest esetében.
A tanulm ány az anyagi és szellemi valóságában együttesen és egyidejűleg jelenlévő szociá
lis jelenség érdem beni m eglétét bizonyítja hazánkban. A fővárosi és az országos történeti fejlődés
ben az általa betöltött szerep m eghatározása további szintézisvizsgálat feladata.
A (székes)főváros élete, M agyarország sorsának történelm i alakulása, de Európa társadal- m anak fejlodese szem pontjából is m eghatározó az a folyamat, am elynek elem eit szem revételez
tük. Ez m indm áig hatóan a polgárosodás területét m utatja, erejét jelzi.
A z országos törzsk ön yvi b izottság történ eti szem p o n tb ó l legh elyeseb b n ek az „A lberthercegfalva” névváltozatot tartotta, de a gyakorlati élet követelm én yei alapján m ég sem e változat m ellett foglalt állást.
A „gyökértelen és tök életesen ésszerű tlen technokrata m agatartásra jellem ző (ha n em is A lbertfalva területén volt) a N ádorkert m aradékának teljes elpusztítása.
