A mezőgazdasági áruforgalom egyes kérdései

SZEMLE

835

5100 adat kiírását, 520 adat Ft egységár-

ral történő beszorzását és összegezését, összesen mintegy 11 munkanapot vett igénybe s ezzel a dolgozókat más, fonto-' sabb feladatoktól elvonta.

3: Az Igazgatóság a Belkereskedelmi Minisztérium területén a tárgyhónapot követő hó 15. munkanapján benyujtandó ,,Havi jövedelmezőségi jelentés" adatai- nak tekintetében engedély nélkül már a

3. munkanapra pperatív jelentést kér,

ugyanakkor magát a jövedelmezőségi je—

lentés rendszerét fenntartja.

Az Uzemélelmezési Igazgatóságnak ah—

hoz, hogy vállalatai jól működjenek, sür—

gősen változtatnia kell jelenlegi munka—

módszere'n. Nem magának kell vállalati feladatokat ellátnia, hanem nevelő, ér—

demi segitséget nyujtó és ellenőrző mun—

kával magukat az üzemélelmezési vállala—

tokat kell alkalmassá tenni arra, hogy a,

hiányosságokat megszüntessék.

Az Igazgatóságnak ezen túlmenőleg meg

kell változtatnia a népi demokrácia tör—

vényeihez való viszonyát is. Ezek meg—

tartása mindenkire kötelező; nem kivétel

az Uzemélelmezési Igazgatóság sem.

Kerényi László

A mezőgazdasági áruforgalom egyes kérdései

A szocialista államhatalom alapja a munkások és parasztok szilárd szövet—

sége. Ez a két osztály politikai téren

együtt harcol, gazdasági téren pedig az érdekek kölcsönös figyelembevételével

termel. Egyrészt az ipar —— más nép—

gazdasági ágakkal együtt —— biztosítja a parasztság, vagyis a mezőgazdasági ter- melés részére szükséges anyagokat és munkaeszközöket, másrészt a mezőgazda—

sági termelés biztosítja az ipar és más népgazdasági ágak élelmiszer és mező—

gazdasági nyersanyag szükségletét. Igy

alakul ki a mezőgazdaság és a többi nép—

gazdasági ág, illetve a falu és város kö- zötti áruforgalom.

A falu-város közötti áruforgalom ala- kulása, volumenének növekedése és mi- nőségének javulása a szocializmus építé—

sének és a munkás—paraszt szövetség erő—

sítésének fontos eszköze. Természetes te—

hát, hogy a szocializmust építő népi

demokratikus állam az áruforgalmat

rendkívül nagy gonddal vizsgálja és irá—

nyítja. A szocializmus építésének az idő—

szakában ugyanis a falu—város áruforgal—

mát nem csupán a termelés helytelen szervezése, hanem ellenséges politikai

célkitűzések, osztályérdekek is gátolhat—

ják. zavarhatják. Fentiekből az is követ—

kezik, hogy a mezőgazdasági áruforgalom beható megfigyelése, részletes ismerete és elemzése feltétlenül szükséges.

A mezőgazdaság áruforgalma sokféle formában bonyolódik le s ezek megjelölé—

sére sokféle fogalmat használnak. A hiva—

talos és a köznapi szóhasználat azonban

gyakran összezavarja a fogalmakat. Ezért

ezeket a fogalmakat egységesen kell meg—

határoznunk és helyesen kell használ—

nunk, mert ezzel egyrészt megkönnyítjük

a statisztikai Vizsgálatot és a közgazda—

sági elemzést, másrészt csak így biztosit—

hatjuk a helyes tájékoztatást, illetőleg

tájékozódást.

A mezőgazdasági termeléssel összefüggő

áruforgalom tágabb és szűkebb értelem—

ben határozható meg. Tágabb értelemben áruforgalomnak kell tekintenünk mind—

azt a mezőgazdasági árumennyiséget, amely elhagyta a termelés körét. Ez a meghatározás az egyes egyéni paraszt—

gazdaságok, vagy pedig az egyes termelő—

szövetkezetek egymásközti áruforgalmát is magában foglalja. Az ilyen áruforga—

lom csak a termelő gazdaságra nézve fontos, de esetleg közömbös a népgazda—

ság szempontjából. A termelő egyéni gaz—

daság számára áru az a kukorica, amelyet

egy másik egyéni gazdaságnak elad, nén—

gazdasági szempontból azonban ez az áruforgalom csupán az áru, illetve vételár helyváltoztatását jelenti ugyanabban a termelő szektorban. Ennek a forgalomnak a mérete természetesen szükségessé tehet bizonyos szervezési, vagy árszabályozási stb. feladatokat, de a falu—város közötti áruforgalom, valamint a pénzbevétel

nagyságának vizsgálatakor ezt az áru—

forgalmat figyelmen kívül kell hagynunk.

A tágabb értelemben vett áruforgalom—

hoz tartozik az egyes termelő szektorok (termelőszövetkezet, dolgozó paraszt. ku- lák) egymásközötti áruforgalma. Ennek

836

akkor van jelentősége, amikor az egyes termelő szektorok áruforgalmát, vagy a parasztság pénzbevételét, életszínvonalát külön vizsgáljuk. A mezőgazdasági ter—

melés összességét nézve azonban az egyes

termelő szektorok közötti áruforgalom is a mezőgazdasági termelés körén belül van s ezért a falu—város áruforgalmának meg—

_ állapításához ezt a forgalmat nem szabad számításba vennünk.

A termelés lehetőségei az éghajlat, a talajminőség, a dolgozók szakmai kép- zettsége, az agrotechnikai és öntözési vi—

szonyok, az üzem nagysága stb. tekinte—

tében különbözők. Mindez elkerülhetet—

lenné teszi az áruforgalmat a mezőgazda—

ságban. Gondolnunk kell a meghatározott

profilú gazdaságokra, a nemesített vető- mag és egyéb szaporító anyag termelé- sére, a tenyészállatok nevelésére stb. Ez

az áruforgalom szükséges, ha a helyes munkamegosztást, tehát a többtermelést,

és végeredményben a falu-város árufor—

galmának mennyiségi és minőségi növe—

kedését szolgálja.

Mezőgazdaságunkban a szocialista szek—

tor és az egyéni gazdaságok közötti áru—

forgalom valóban a helyes munkamegosz—

táson alapszik és fokozza a többtermelést.

Az egyéni kisüzemi gazdaságok általában sem jó tenyészanyag, sem nemesített vetőmag termelésére nem alkalmasak. A nagyüzemi szocialista gazdaságoknak pe—

dig erre minden adottságok —— szaktudá—

suk, gazdasági erejük —— megvan. Igen jelentős a szocialista és az egyéni gazda—

ságok között lebonyolódó áruforgalom mérete. Ezzel a kormány számottevően segíti az egyéni gazdaságokat. A dolgozó parasztság viszont hizlalási célokra fő—

képp' süldőket és szarvasmarháh vala- mint takarmányféléket bocsát a szocia—

lista gazdaságok rendelkezésére. Súlyos hiba lenne azonban, ha ezt a mezőgazda—

sági termelésen belül lebonyolódó jelen—

tős áruforgalmat népgazdasági szinten a mezőgazdaság árutermeléseként mutat- nók ki.

Népgazdasági síkon' a falu—város for—

galma szempontjából csak azt az áru—

mennyiséget szabad figyelembe vennünk, amelyet a mezőgazdaság bármilyen mó—

don más népgazdasági ágna'k szolgáltat.

Ide kell tehát sorolnunk nemcsak azokat

az árukat, amelyeket a mezőgazdaság ár—

_{SZEMLEÚ "}

térítés fejében (pénzért, vagy pénzért és egyéb juttatásért, pl. cukorrépáért pénzt

és cukrot, répaszeletet, melaszt kap, vagy

napraforgóért olajat és olajpogácsát, vagy

darát kap stb.) bocsát a város rendelkezé—

sére, hanem azokat is, amelyeket ártéri—

tés nélkül, vagy valamilyen sáolgáltatá—

sért (pl. természetbeni adó, a Vámőrlés vagy darálás díja, a mezőgazdasági gép-

állomásnak természetben fizetett munka—

díj, a természetbeni munkabérek) ad a.

mezőgazdaság.

A falu—város mezőgazdasági árukapcso—

latát két szempontból vizsgálhatjuk:

1. Az eladó, tehát a parasztság és álta—

lában a mezőgazdasági termelők helyze—

tének, pénzbevételének a szempontjából;

2 .a vevő, tehát a városi népesség áru-

ellátásának a szempontjából.

A kétféle szemlélet eltérő fogalmakat Vet fel s ezért ennek megfelelően kell e fogalmakat meghatároznunk.

A parasztság pénzbevételére és élet-

színvonalára, ezáltal termelési kedvére nagy hatással van termékeinek átlagos

értékesítési ára. Az átlagos értékesítési

ár nagyságát az határozza meg, hogy a parasztság termékfeleslegének mekkora részét adja át az államnak ártérítés nél—

kül adó, stb. fejében, vagy meghatározott

áron és mekkora részét értékesíti a keres- let—kínálat alapján kialakuló szabadpiaci áron. A mezőgazdasági áruforgalmat a

termelő szempontjából a kétféle értéke—

sítési módnak megfelelően két fő cso—

portra oszthatjuk, mégpedig:

l. a kötött értékesítés és

2. a szabad értékesítés csoportjára.

A kötött értékesítés tartalmazza:

a) a természetbeni adót;

b) a kötelező beszolgáltatást (ide tarto—

zik a szerződéses termelésből a beszolgál—

tatási kötelesség teljesítésébe beszámított rész is);

0) az őrlésért járó vámgabonát;

d) a mezőgazdasági gépállomások által végzett munkálatok természetbeni díjazá—

sát.

A stabad értékesítés tartalmazza:

a) szerződéses termelés esetén a köte-

lező beszolgáltatást meghaladó termékek

állami felvásárlását;

b) a közületek (állami, szövetkezeti

stb. szervek) szabadpiaci felvásárlását;

c) a városi lakosság részére (piacon, la-

káson, pénzért, csere útján stb.) történő

SZEMLE

közvetlen eladás valamennyi formáját, ide értve a városi lakosságnak természet- ben fizetett munkabért is.

A termelő szempontjából tehát a sok- féle áruértékesítési forma annak megfele—

lően sorolandó a kötött, vagy szabad ér-

tékesítés csoportjába, hogy a termelő kö—

telező érvényű intézkedések alapján vagy

szabad elhatározásból hozta—e forgalomba

áruját. Az eladó döntése attól függ, hogy mekkora a kínált ellenérték. A kínált el—

lenérték nagyságának elbírálásakor ter—

mészetesen szintén szerepe van a szabad elhatározásnak. Ha pl. a termelő a meg- hirdetett szerződéses árat —— amely eset—

leg pénzből és természetbeni juttatásból áll, vagy egyéb kedvezmények is kapcso—

latosak vele (pl. meghatározott terület után a beszolgáltatási kötelesség mérsék—

lése vagy elengedése), —— a szabadértéke—

sítés előnyeinél kedvezőbbnek ítéli meg,

szabad elhatározása alapján termelési

szerződést köt, ellenkező esetben szabadon

értékesíti termékeit.

A városi lakosság mezőgazdasági áru—

ellátása szintén két fő úton bonyolódik

le, mégpedig

l, az állami központi árualapból szár- mazó értékesítés és

2. a központi árualapon kívüli

lői) szabadértékesítés útján.

Szocialista, vagy szocializmust építő ál—

lamban a népgazdaság áruszükségletének kielégítése, az életszínvonal állandó eme—

lésére irányuló törekvés alapelvéből ki—

indulva céltudatosan, tervszerűen törté—

nik. A célul kitűzött életszínvonal biztosi—

tása végett tehát intézkedések történnek a szükséges árumennyiség termeléséről, továbbá kellő időben és mennyiségben

való megfelelő elosztásáról. így van ez a mezőgazdasági áruforgalom tekintetében

is. A várost természetesen nem csupán a teljesen állami, vagyis szocialista áruköz—

vetítés látja el mezőgazdasági árukkal. A szükséges áruk termelési és forgalmi sa—

játosságaitól függően azonban az áruellá-

tás zavartalanságát több—kevesebb állami beavatkozással kell biztosítanunk. A be—

avatkozás központi árualap létesítésében

és annak célszerű felhasználásában feje—

ződik ki. A város kellő időben, megfelelő

(terme—

mennyiségben és áron tart igényt mező—,

gazdasági árukra, szükségleteinek kielé—

gítése végett. A zavartalan áruellátást a központi árualap biztosítja. A központi

6 Statisztikai Szemle

837

árualap azonban csak abban az eset—

ben oldhatja meg ezt a feladatot, ha

egyrészt az árualap elegendő nagyságú,

másrészt, ha a közvetlen termelői áru—

kinálat (mennyiségben és árban) beható

megfigyelés alatt áll. Az áruigény kielé—

gítésének mértéke és módja tehát az élet- színvonal alakulásával szorosan össze—

függ.

Központi árualapból való értékesítés—

nek kell tekintenünk az olyan árueladást, amely állami begyűjtésből származó kész- letből történik. Az állami begyűjtés ered—

ménye tehát a központi árualap. Allami

begyütjésnek tekintünk minden állami

felvásárlást, függetlenül attól, hogy az

áru milyen módon — kötött, vagy szabad értékesítés útján —— került az állami áru- alapba. Különbséget kell azonban ten—

nünk a központi árualapba és az állami pénzen (költségvetési keretben, állami

hitel engedélyezése útján) történt árufel-

vásárlás között. Nem tartozik például a központi árualaphoz a helyi szervek (kór-

házak, üdülők, üzemi konyhák stb.) sza-

badpiaci, valamint a szocialista kereske—

delem (földművesszövetkezetek) saját üz—

leti forgalma érdekében (nostró) történt áruvásárlása.

A városi lakosság mezőgazdasági áru—

ellátásának a központi árualapon kívüli szabadértékesítés keretében a következő formái vannak: 4

l. A termelői piaci eladás. Ezen azt az áruforgalmat értjük, amelyet a mező- gazdasagi termelő kijelölt helyen (a köz—

igazgatás által kijelölt területen és meg—

határozott időben) bonyolít le. Ezek a napi, heti piacok és vásárok, amelyeken a mezőgazdasági áruk nyílt, látható adás—

vétele történik.

2. A piacon kívüli termelői szabadérté—

kesítés. Ide tartozik a falu-város közvet- len áruforgalmának mindaz a formája, amely nem a termelői piacon bonyolódik

le. Ilyenek a termelő, vagy a vevő laká—

sán, utcán, állomásokon stb. lebonyolított adásvételek. Ide tartozik a természetbeni munkabér, valamint a tiltott (fekete) áru—

forgalom is. Egyes cikkekből, mint pl. tej,

burgonya, zöldség és főzelék, baromfi, to—

jás, gyümölcs, tüzelő stb. igen jelentős a

piacon kívüli szabadértékesítés.

3. A közintézmények (kórházak, üdülők,

üzemi konyhák stb.) közvetlen termelőtől

838

szamat;

való vásárlásai; ezek a vásárlások ugyan

rendszerint állami hitelkeret útján tör—

ténnek, de szabadpiaci árakon. ' 4. A földművesszövetkezetek nostró

mezőgazdasági áruvásárlásai.

A fentiekben azt a kirivó különbséget igyekeztünk kihangsúlyozni, ami a mező—

gazdasági áruforgalomnak a termelő, te—

hát a falu, vagy pedig a fogyasztó, tehát a Város szempontjából való szemlélésénél adódik.

A termelő kötött áruértékesítése min—

dig a központi alap növelését jelenti.

A termelő szabadértékesítése részben a központi árualapot növeli, részben köz—

vetlenűl szolgálja a város áruellátását.

A termelői piaci eladás csupán egyik

része, formája a termelő szabadértékesi- tésű áruforgalmának.

A városi lakosság mezőgazdasági áru—

ellátása részben a központi árualapből,

részben a termelő szabadértékesítéséből

történik. A termelői szabadértékesítésből származó áruk egyrészét a városi népes—-

ség a termelői piacon, másrészét egyéb

módon (a termelő, vagy vevő lakásán stb) szerzi be.

A központi alap részben közvetlenül (élelmiszerek belföldi eladása), részben közvetve (export és ipari nyersanyag) elé—

gíti ki a város mezőgazdasági áruszük- ségletét.

A gyakorlatban sokszor összetévesztik az állami begyűjtés és a kötelező beszol—

gáltatás, a termelői szabadértékesítés, va—

lamint a termelői piaci áruforgalom fo—

galmát. Ezzel kapcsolatban meg kell je—

gyeznünk, hogy a kötelező beszolgáltatás

keretébe szűkebb értelemben a természet—

ben fizetett adó. valamint a földterület

nagysága és minősége szerint megállapí—

tott beszolgáltatási kötelesség tartozik. A

malmi vámgabona és az Állami Génállo—

mások által végzett munkákért termé-

szetben fizetett munkabér már más jel—

legű kötelesség, ez az igénybevett szolgál—

tatás me'rtékétől függő természetbeni munkabér. Nagy hibát követnénk el. ha

az állami begyűjtés egész terjedelmét be—

szolgáltatási kötelességként tűntetnénk fel. A beszolgáltatási kötelesség csak né—

hány főbb cikkre, az állami begyűjtés el—

lenben igen sak mezőgazdasági termékre

terjed ki. Ezenkívül az állam szabadpia—

con is' jelentős mennyiségeket vásárol a

— de a piaci forgalmat,

beszolgáltatási kötelesség teljesítésére al—

kalmas cikkekből. A kapitalista nagy-—

kereskedelem megszűntével a mezőgazda—

sági termékfeleslegek értékesítésének ter—

mészetes útja az állami felvásárlás. Ez azonban semmiképpen sem nevezhető be—

szolgáltatási kötelességnek, másrészt via

szont szerves része az állami begyűjtési tevékenységnek.

Ugyancsak nagyon megtévesztő lenne, ha a napi, heti stb. piacokon kialakult termelői áruforgalmat és a termelői sza—

badértékesítést azonosítanánk. A kira—

kodó piacokon látható mezőgazdasági ter—

melői árueladás csupán egyrésze, mintegy

fele, a mezőgazdasági termelők által sza—

badon értékesített összes termékeknek. A

piacon a termelők egymásközti forgalma

is igen jelentős. Ez azonban nem tartozik a falu—város közötti forgalom keretébe.

Ettől függetlenül egyes cikkek piacon kí—

vüli forgalma többszörösen meghaladja a látható piaci forgalmat.

Az állami, szövetkezeti felvásárlás, va—

lamint a különböző üzemek, intézmények szabadpiaci közvetlen beszerzése részben elkerüli a látható piacot. A városi népes—

ség közvetlen bevásárlása átéli burgonya—

beszerzés, a folyamatos tejvásárlás,abor-—

vétel stb. ellenben nagymértékben köz—

vetlenül a termelő lakásán kerül lebonyo—

lításra. A látható piaci forgalom alakulá—

sából cikkenkint.bizonyos mértékig kö-

vetkeztethetűnk ugyan a termelői összes szabadértékesítés valószínű változására,

mint részt, nem

azonosithatjuk az összes szabadértékesi—

téssel.

A különböző mezőgazdasági árufor—

galmi formák elhatárolására azért van szükség, mert még a KSH egyes főosztá—

lyai sem értelmezik mindig egyformán az áruforgalmi fogalmakat. A begyűjtés, a kötelező beszolgáltatás, atermelői szab—ad—

értékesítés és a termelői piaci áruforga—

lom adatai hatással vannak az áruk

mennyiségét és áralakulását feltüntető adatokra. E fogalmak téves értelmezése

következtében tehát helytelenül itélhet—

jűk meg a termelési kedvet, vagy az élet—

színVonalat. A mezőgazdasági áruforga—

lom érintett kérdéseinek tisztázása elő—

segítheti a termékértékesítéssel össze-

függő fogalmak világos elhatárolását.

J ánkí Gyula,