Élelmiszerkészletek és népességnövekedés

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

háztartási munka mennyiségéről, család—

tagok közötti megoszlásáról, a család—

anyák pihenőidejéről, szórakozásáról. A munkát vállaló asszonyok háztartási el—

foglaltsága nem olyan kétségbeejtő, amint azt a közvélemény feltételezi. Ha—

sonlóképpen a házastársak közötti viszony sem teljesen negatív. Például átlagosan 4

házaspár közül három kölcsönösen érdek—

lődést mutat a másik házasfél munkája és szakmai problémái iránt.

Szerző az empirikus adatokat minden fejezet előtt a családszociológia elméleti részeinek felvázolásával vezeti be. Kuta—

tásainak hitelességét a mintavétel során megkérdezettek véleményeinek pontos idézésével támasztja alá. Kötete végén

pedig, bár a félnapi elfoglaltságot, illetve

a periodikus munkavállalást tartja meg- oldásnak, kiemeli, hogy a dolgozó asszo—

nyok problémájának megoldása nem pusztán szociálpolitikai rendelkezésektől, hanem komplex társadalmi-gazdasági fel—

tételek megvalósításától függ.

(Ism.: Dányi Dezső)

*

ÉLELMISZERKÉSZLETEK És NÉPESSÉGNÖVEKEDÉS

(Food Supplies and Population Growth.) A One-day Conference of the Royal statistical Society. 6.4 1962. —— Journal of the Royal Sta- tistical Society, Series A. 1962. 3. sz. 373—449. p.

Az angol Royal statistical Society ren- dezésében 1962 áprilisában tartott konfe—

rencia napirendje mérlegszerűen épült fel:

R. Calder professzor megnyitó előadása után az előadók a szükségletek oldaláról—

közelítették meg a problémát. Az élelmi—

szer—szükségleteket alapvetően a népesség

—— azaz a fogyasztók —— számla és össze—

tétele határozza meg, így az első előadó, B. Benjamin, a világ népességének vár—

ható alakulását vázolta fel, majd R.

Passmore állapította meg előadásában, hogy a jelenlegi élelmiszerszükséglet biz—

tosítására és a jövő igényeinek előrebecs—

lésére a statisztikai információk 3 külön—

böző típusára van szükség. Ezek: 1. az élelmezendők száma, kora és neme ——

demográfiai adatok; 2. a rendelkezésre álló, vagy a jövőben valószínűleg rendel—

kezésre álló élelmiszerek mennyisége ——

mezőgazdasági és ipari statisztika; és 3. információ a különböző korú, nemű és foglalkozású személyek szükségleteiről

— fiziológiai adatok. Mindezek figye—

lembevételével becsülte meg az élettani—

lag szükséges élelmiszerfogya—sztást.

A két előadást követő vita után került—

sor a mérleg másik oldala, a szükségletek fedezésére szolgáló jövőbeli források két

7*

tényezőjének bemutatására. N. W. Pirie a konvencionális módszereken (öntözés,

műtrágyázás, növényvédelem stb.) túl—

menően eddig fel nem használt új, főleg növényi eredetű és szintetikus élelmisze—

rek előállítását is elengedhetetlennek

tartja ahhoz, hogy 2000—ben a világ népes—

sége elégséges táplálékhoz juthasson.

Colin Clark közgazdasági szemszögből világította meg a kérdést, hangsúlyozva

a mezőgazdasági munka termelékenysége—

nek, valamint a világ túlnyomó hányadát

kitevő gazdaságilag fejletlen országok

elégtelen mezőgazdasági termelésének problémáit.

A felvázolt négy előadás közül B.

Benjamin: ,,A világ népességének ala-—

kulása" c. előadásában előadta, hogy a világ népességét az ENSZ Statisztikai Hi—

vatala 1959—ben 2907 millióra, évenkénti átlagos növekedését 1,72 százalékra be—

csülte, ami abszolút számban 50 millió körüli évenkénti népességtöbbleftnek felel

meg. Ez azt eredményezi, hogy 1975-re

a népesség száma túlhaladja a 3800 mil—

liót. 2000—ben pedig eléri a 6280 milliót

,,közepes" becSIési változat szerint is. A

növekedés döntő tényezője a gazdaságilag fejletlen és igen népes ázsia-i országok halandóságának gyors csökkenése, gya—

korlatilag változatlan termékenységi szín—

vonal mellett. Benjamin áttekinti az utóbbi tíz évben kialakult álláspontokat és a nemzetközi szervek tevékenységét a népesedési helyzettel, illetve a népesség—

növekedéssel kapcsolatban. Ezek ered—

ményeképpen széles körben felismerték

annak a szükségességét, hogy mind az élelmiszertermeléc mennyiségének fokot—

zása, mind a jobb elosztás útján hatáso—

sabban kell törekedni egyensúlyi helyzet elérésére az élehniszemkészletek és a né—

pesség száma között.- Az ENSZ né- pessé-gelőreszámítási mód—szerét röviden érintve Benjamin áttekinti az egyes ázsiai országok népesedési helyzetét

és népesedéspolitikáját, végül azzal

a megjegyzéssel zárja fejtegetéseit, hogy az előljáróban közölt ,,kö—zepes" Vál—

tozat helyett az ENSZ Népesedési Osztá—

lyától kapott legújabb információ szerint az előrebecsléseknél ,,magas" változattal kell számolni, ami azt jelenti, hogy 2000—re a világ várható népessége nem 6280 millió

lesz, hanem eléri a 6900 milliót.

Az előadásokat követő vitában felvető—

dött többek között az a megállapítás is,

(T. W. Wyatt), hogy ezt a kérdést a kap-

csolódó pénzügyi problémák megvitatása nélkül nem lehet érdemben tárgyalni.

A konferencia eredményeit Brinley Thomas foglalta össze. Nem kételkedik a

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

amel—tetett ENSZ népes- helyességében, de fel—

arra, hogy az Egyesült , népesség növekedésének

o,anoiyan, mint Ázsia legnagyobb

mee. Csodálkozásának ad kifejezést,

hogy az Egyesült Államok demográfusai

közül látszólag keveset érdekel ez a fon—

tos probléma.

Emlékeztet arra, hogy a XVII. század

óta milyen gyakran tévedtek a demográ—

fusok a jövő népességfejlődés megítélésé—

ben. A legutóbbi angol Royal Commissiont

azért hívták életre, mert az ország népes—_

ségének csökkenésétől kellett tartani. A

_ Bizottság munkássága hat évig tartott, s mire jelentését elkészítette, a csökkenő

tendencia növekedőbe csapott át.

A megtermelt élelmiszermennyise'g el—

osztása erkölcsi és közgazdasági kérdése—

ket vet fel. Olyan megoldást kellene ta- lálni, hogy a fejlett országok feleslegei eljussanak a nélkülöző országokhoz anél—

kül, hogy ez az ármechanizmus működését

akadályozná. !

Az élelmiszemiennyiség szükséglet és

forrás oldalának világszintű egyensúlya a

jövőben akkor lenne legjobban biztosít—

ható. ha a termelés növelésére tett erő—

feszítések mellett a népességnövekedés jelenleg tapasztalható dinamikája a szü- letéskorlátozás következtében megváltoz- nxék, elsősorban a gazdaságilag fejletlen országokban. Tényként szögezi _le Brinlnu,

hogy nehéz elkerülni azt a konkluziót, hogy a születéskorlátozásra, különösen az

alacsony jövedelmű országokbaí'l7 szükség

van

(Ism.: B. Lukács Ágnes)

ANTOINE, J. CL:

A FRANCIA A_GGLOMERÁCIÓK GAZDASÁGI SZERKEZETÉNEK

STATISZTIKAI VIZSGÁLATA

(Recherches statistigues sur la structure économigue des agglomérations franeaises.)

—- Centers de l'Institut de Science Économinue Appliguée. 1962. okt. 130. sz. melléklet. 195—

210. p, '

A cikk a városi tömörülések méreteinek és gazdasági szerkezetének összefüggését vizsgálja a kereső lakók foglalkozási Pso—

portjainak viszonylagos súlya szerint.

A városok lakosságát ugyanis nemcsak a_

város jellegét meghatározó foglalkozási

ághoz tartozó dolgozók alkotják hanem

—- természetszerűleg —-— társulnak hozzá;

juk olvan járulékos foglalkozási ágakhozy

tartozók is, akiknek tevékenysége a városi

létfenntartáshoz nélkülözhetetlen: íav nél—

daul a nehézipari jellegű városokban sem hiányozhat a könnyűipar, kereskedelem;

szolgáltatás, közigazgatás stb. A cikkben ismertetett vizsgálat arra kívánt fényt deriteni, hogy a városok ipari fejlődése,

a lakosság számának ilyen alapon történő növekedése a városi lakosság foglalkozási szerkezetét mennyiben befolyásolja, illetve mennyire lehet annak átalakulását szám- szerűen is előre látni. E célból 148 francia

Vámosi tömörülés foglalkozási statisztikai adatait vizsgálták, a városokat lakosaik száma szerinti különböző csoportokra bontva és ezeken belül megállapítva a

keresők számának százalékos megoszlását foglalkozási főcsoportok között.

Tekintettel azonban arra, hogy az agglo- merációk közgazdasági jelentősége nem—

csak lakosaik számától, hanem azok

vásárlóerejétől is függ, ezért olyan cso—

portosíwtást is Végeztek, amely az átlagos

franci—a lakos (1954. évi) vásárlóerejéhez

viszonyitva gazdagabb és szegényebb osztályokba sorolta a tömörüléseket és ezeken belül ,,standard fogyasztók" száma szerinti csooortonként is vizsgálták a keresők foglalkozási megoszlását.

Ezeknek a vizsgálatoknak alapján _—

t—öbbek között — az derült ki, hogy a járulékos foglalkozások súlya a lakosság

számában nemcsak eléri, hanem gyakran

meg is haladja a városok alapjellegét

megadó főfoglalkozávsokét, ezért ezzel

számolni kell minden fejlesztés folyamán, bár a gyors fejlődésben levő agglomerá—

ciók járulékos foglalkozásokkal való ellá—

tottsága szükségképpen lassúbb ütemben növekszik, mint ahogy azt az alapipar fejlődése megkívánná.

Végkövetkeztetéseit szerző abban fog- lalja össze, hogy

1. az ertvoldalúan inarositott városok ——

csak mellékes közigazgatási és kereskede—

lem—központi jelleggel —— alig haladhatják

meg az 50 000 lakosnyi nagyságot és csak

nagyon közeoes életszinvonalat nyújthat—

nak a lakosságnak;

2. a főként szolgáltató jellegű kereske—

delmi. közigazgatási és kulturális közpon- tok általában nem haladhatják meg a 150 000 főnyi lakosságot, melynek élet- színvonalát az agglomeráció mértékétől fiidgő. magasabb rendű és jobban fizetett

szolgáltatások bevezetésének lehetősége szabja meg:

3. a sokoldalúan ioanositott Városok csaknem korlátlan feilődési lehetőséggel rendelkeznek és a legmagasabb életszín—

Vm'v'alat kőnesek lakosaiknak nyújtani.

Befejezésül meciegvzi a szerző. hogy tisvta agglomeráriós tíousok aránylag rit—

kan fordulnak elő, sok közöttük az át—

meneti jellegű.

(Ism.: Juhász László)