Amikor Franciaország elöregszik

(1)

216 STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÓ

ból való kikerülés csökkenti a gazdaság kép- zettségi potenciálját.

A gyors tudományos—műszaki haladás kor—

szakában számolni kell az ismeretek elavulá—

sával is, ami végeredményben a képzettségi potenciál csökkenését jelenti. Az ismeretek—

nek ezt az .,erkölcsí kopását" az'iskola utáni továbbképzés bizonyos mértékben természe-

tesen csökkenti.

Az egyes országok képzettségi színvonala között jelentős eltérések vannak. Ennek sok oka lehet, de nem kétséges, hogy az okok kö—

zött fontos szerepet játszik az ország nagysá—

ga, lakosainak száma is. A nagy országban nagyobb anyagi erőforrások állnak rendelke- zésre a lakosság képzettségének korszerű szín- vonalra való emelésére és annak állandó to-

vábbfejlesztésére.

Mint érdekes probléma merül fel a szak- képzettség mennyiségi egységekkel való mé- rése. Ilyenkor elsősorban az iskolarendszerből kell kiindulni. amelynek keretében a képzési idővel mérik a szakképzettség volumenének növekedését. A képzettség színvonalát az el- végzett iskolai osztályok, vagyis a befejezett iskolaévek mutatják. A különböző színvonalú képzettségi szinteket az ország egész képzett- ségi potenciáljának kiszámításánál megfelelő koefficiensek segítségével lehet közös neve- zőre hozni. az összegezés lehetővé tétele cél- jából.

Egy ország képzettségi színvonala az ország társadalmi fejlettségének is kétségkívül fontos

mutatója. Ebben az esetben azt állapítják meg. hogy az országban mennyi időt fordítot—

tak a képzettségi színvonal kialakítására. Mi—

vel pedig az idő végső soron a'ráforditott költségek meghatározója is, már csak egy lé- pésre van szükség, hogy a képzettségi poten—

ciál nagysága pénzértékben kifejezhető le—

gyen.

Egy ország előrelátó művelődési politikája—*

a képzettségi potenciál állandó növekedését eredményezi. A művelődési politika hibái azonban a potenciál csökkenését okozhatják.

Sor kerülhet a képzettségi potenciállal való pazarlásra is, amikor a munkaerőket nem a képzettségüknek megfelelő munkakörben fog- lalkoztatják. Pazarlást jelent a tőkés orszá-v gokban a munkanélküliség is, mivel ilyenkor képzett munkaerők maradnak kihasználatla—

nul. Mint sajátos probléma merül fel a maga- san kvalifikólt személyek modern migrációja.,.

a ,.művelt emberfők idegenbe való csábítása".

A képzettségi színvonal helyesen megálla- pított komplex mutatója tehát igen hasznos segédeszköz lehetne egy ország képzettségi potenciáljának mint a termelés egyik fontos tényezőjének a mérésénél. Ugyanekkor segít—

séget nyújthatna az egyes országok szellemi tőkéjének az összehasonlításánál is. Nem két- séges tehát, hogyaz e téren még megoldásra váró kérdésekkel való foglalkozás hasznos tu—

dományos feladat.

(ism.: Hajpól Gyula)

DEMOGRÁFlA

AMIKOR FRANCIAORSZÁG ELUREGSZlK

(Guand la France viellit. . .) — Futuribles. 1979.

21. sz. 3—14. p.

1977-ben megalakult Franciaországban az Association des ages nevű társaság, amely céljául tűzte ki a nemzedékek társadalmon belül betöltött helyének és általában a nem- zedéki, korosztályi problémáknak a tanulmá—

nyozását. A Társaság érdeklődését felkeltette egy jelentés, amelyet E. Sullerot készített 1977- ben a francia Gazdasági *és Társadalmi Ta—

nács megbízásából ,,Franciaország demográ- fiai helyzete és ennek gazdasági és társadal- mi vonatkozásai: mérleg és perspektívák"

cimmel. Nemcsak Franciaország felelős veze- tőit, hanem az egész közvéleményt is élénken "

foglalkoztatja a népesedés, a termékenység kedvezőtlen alakulása az utóbbi években és a francia népesség várható rohamos elörege- désének gondja. Ezért is tette közzé a Társa- ság Sullerot elemzését a francia jövőkutatás egyik fórumának. a Futuribles-nek hasábjain.

Sullerot jelentése — a Francia Demográfiai Intézet (lNED) adatait idézve —— figyelmeztet a

veszélyre, hogy a nemzet léte, jövője forog kockán, ha a bruttó reprodukciós együttható továbbra is gyors ütemben csökken. (1964—

ben 1.42, 1968—ban 1.24, 1975—ben 093. 1976- ban 0.89 volt.)

A jelentés bemutatja Franciaország általá- nos demográfiai helyzetét, összehasonlítva néhány más európai ország adataival, a jelenlegi és a jövendő népesség struktúráját meghatározó két fő változó. a halandóság és a termékenység alakulásával illusztrálva. A haladóság elleni küzdelmet három fronton kell egyszerre folytatni:

—csökkentenl kell a társadalmi egyenlőtlenséget a genetikai és biológiai eredetű halálozások és

—az egyének életkörülményeiben mutatkozó egyen—

lőtlenségek okozta halálozások esetében.

-—ki kell küszöbölni. vagy lehetőleg minimálisra tell csökkenteni a modern élet okozta károsodása--

at.

A csecsemőhalandóság alakulását kedve—

zőnek tartja a jelentés: az utóbbi tíz évben állandóan jó ütemben csökkent, úgyhogy Franciaország e tekintetben a világzleghala-r dóbb országai közé került. Az ezer élveszüa

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

217'

letésre jutó 12,5 csecsemőhalálozási arányt Sullerot kedvező mutatónak tekinti a nemzet egészségi állapotára és a szociálpolitika ha—

tékonyságára vonatkozóan. A csecsemőhalan—

dóság rendkívül érzékeny a társadalmi diffe—

renciákra, s az alábbi tényezők szerint válto- zik Franciaországban:

-—a gyermek jogi státusa,

— az apa társadalmi—íoglalkozási kategóriája,

— a szülők nemzetisége,

——a lakóhely régiója.

Franciaországban sokféle egyenlőtlenség én/ényesül a halál tekintetében, amelyek kö- zül kétségtelenül a legdöntőbb a háztartásfő társadalmi—foglalkozási kategóriája által meghatározott társadalmi helyzet. További.

eddíg felderített tényezők: a régió, a lakás—

körülmények, a családi állapot, az egészség—

ügyi ellátásban való részesülés stb. Igen szig- nifikáns adatok bizonyítják a kedvezőtlen helyzetű kategóriák többlethalandóságát.

Az egyenlőtlenségek azonban halmozód- nak. A kedvezőtlenebb helyzetű kategóriákba tartozó népesség aktiv élete folyamán nehe—

zebb munkát végez, sokkal fiatalabb korban kezd el dolgozni, és jóval kevesebb az esélye arra, hogy élvezhesse a nyugdijas kort. Sul- lerot a francia Állami Statisztikai és Gazda- ságkutató Intézet (INSEE) várható élettartam- statisztikájával illusztrálja az egyes társadal- mi—foglalkozási kategóriák közötti egyenlőt- lenséget a hatál tekintetében.

Egyre nagyobb mértékben érvényesül azonban egy másik fajta egyenlőtlenség is: a fér- fiak többlethalandósága a 17—23 éves és az 55—65 éves korcsoportokban. Ennek okai töb- bek között a közlekedési balesetek, a dohány—

zás és alkoholizmus, az öngyilkosság, melyek- nek valószínűsége 2—3—szor magasabb a fér- fiak, mint a nők esetében. E jelenségnek a hatása az, hogy egyrészt sokkal több az öz- vegy nő, mint az özvegy férfi, másrészt. hogy tetemes anyagi veszteséget jelent a társada—

lomnak az életpályájuk elején vagy a produk- tív korban levő, fiatal. aktív férfiak halála.

A jelentés hangsúlyozza. hogy Franciaor- szágban a népességszám növekedése már két évszázad óta nem a születésszám emelkedé- sének, hanem a halandóság folyamatos csök-

kenésének az eredménye volt.

A születési arányszám csökkenése viszont aggodalomra ad okot, még akkor is, ha ez a mutató — Sullerot véleménye szerint — nem eléggé megbízható, s túlságosan függ a né- pesség kor és nem szerinti struktúrájának esetleges változásaitól. A bruttó reprodukciós együttható viszont teljesen egyértelműen jelzi a veszélyt, ami Franciaországot fenyegeti.

A francia házasságok jelenlegi termékeny- ségének néhány jellemzője a következő:

-—a gyermekek nagy része (93 százalék) házassá- gon belül születik. bár minden negyedik házasság- kötésre akkor kerül sor, ha a nő terhes;

—még soha nem volt ilyen kicsi a gyermektelen házasságok aránya, ugyanakkor pedig állandóan és, gyorsan csökken a négy—, öt—. hat—, és többgyermekes családok aránya;

—a gazdasági válságnak, de az erkölcsök válto—

zósainak is kétségtelenüi nagy hatása van a végső gyermekszámra, bár mindeddig még nem sikerült egy—

értelműen kimutatni, hogy melyik oknak van nagyobb szerepe (egyébként a házasságkötési kor csökkenté—

sével párhuzamosan egész Európában terjed a há—

zasságkötés nélküli együttélés mind a fiatalok, mind az idősebbek körében);

—a magatartások egyöntetűbbé válása ellenére is, nagy eltérések vannak a termékenységben városi—

falusi lakóhelytől, a nők kereső tevékenységétől, a7 anya iskolázottságótól vagy az apa társadalmi—fog-

lalkozási kategóriájától függően:

-—jelen:'ős a hatása a fogamzásgátlásra és terhes.

ségmegszakításra vonatkozó új törvénynek a születés—

számot és az eladott fogamzásgátló tabletták számát tekintve (Sullerot véleménye szerint azonban még nem lehet objektiven megítélni a törvény hatását, mivel a statisztikák nem mutattak ki pozitív korrelá- ciót, sőt inkább ennek ellenkezőjét jelezték).

Sullerot jelentése szerint a közeljövőben számolni lehet azzal, hogy az abszolút szüle—

tésszám csökkenése következtében csökkenni fog a gyermekintézmények, a gyermekekkel kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele, ami viszont ezek minőségének javulását hozhatja

magával.

A francia oktatási rendszer mindeddig nagy

erőfeszítéseket tett a háború utáni ,,baby—

boom" nemzedékek iskolázási igényeinek ki—

elégítésére, nagy létszámú, fiatal tanerőt to—

borozva. Az elkövetkező években pedig az oktatási rendszer kénytelen lesz ,,Iétszámsto- pot" alkalmazni. Viszont nemcsak az oktatás- ban, hanem jónéhány más foglalkozásbanr sincs sem előmeneteli. sem elhelyezkedési Ie- hetőség egyrészt a korpiramis szerkezete, másrészt a gazdasági ciklusok változása okozta .,harmonikaszerű" munkaerő-toborzás kö- vetkezményeként.

Az aktív népesség elöregedése elkerülhe—

tetlen. Mindazonáltal a közhiedelemmel el- lentétben a potenciális aktív népesség az össznépességhez képest viszonylag stabil ma—

rad még néhány évtizeden át.

Végül, az időskorú személyek számának nö—

vekedése — a leggyakrabban ez a probléma merül fel — jelentősen megterheli a szociális ellátás költségvetését. Az életkorral együtt ugyanis emelkednek az egészségügyi költsé- gek, a szociális támogatás költségei és a nyugdíjak terhe (vagyis emelkedik a nyugdíj- hozzájárulást fizetőkre nehezedő teher).

A jelentés elemzője kifejti véleményét a né- pesedéspolitikákról és a népességtudomány ezzel kapcsolatos szerepéről. Szerinte a de—

mográfia nem foglalhat állást abban a kér- désben. hogy az erőteljes népességnöveke—

dés vagy az elnéptelenedés önmagában jó—e—

vagy rossz. Az optimális népesség meghatá—

rozása csak a diszciplinán kívül eső kritériu- mok. tehát pontos gazdasági célkitűzéSek vagy adott politikai szándék szempontjábólj történhet. Igy a népesedéspolitika mindig is;

(3)

'218 STATlSZTlKAl lRODALMl FlGYELÖ

az állam akaratának a megnyilvánulása, hogy a népességszámot tágabb értelemben

*vett társadalmi—gazdasági céljaihoz tudja

igazitani. *

A tapasztalat azt mutatja, hogy az állam -— akár ösztönző, akár kényszerítő — népese- déspolitikai intézkedései csupán átmenetileg emelik a születési arányszámot. amely ez után újra visszalendül korábbi trendjébe. Az abor- tusszal és fogamzásgátlással kapcsolatos tör- vények csak kevéssé befolyásolták a csalá- donkénti átlagos gyermekszámot. A legdön- tőbb szerepet az játssza, hogy a családok milyen ,,társadalmi modellt" fogadnak el.

Az elemzők véleménye szerint Sullerot nem ismeri fel kellőképpen, hogy a termékenység befolyásolása nem érhető el hagyományos népesedéspolitikai eszközökkel. Ennél sokkal fontosabb mindazoknak a sokféle, komplex változóknak az ismerete, amelyek a termé—

kenység társadalmi modelljét meghatározzák.

A kutatási erőfeszítéseknek különböző bonyo—

lult mechanizmusok (vallás. kultúra. jövede—

lem. életkörülmények) megismerésére kell irányulniuk. amelyek a házaspárok döntését gyermekeik számát illetően meghatározzák.

(Ism.: Szomor Kornélné)

TÁRSADALOMSTATISZTlKA

WAHLSTRÖM, S.:

STATISZTlKA AZ ÉLETKÓRÚLMÉNYEKRÖL

(Statistik om levnadstörhallanden.) - Statistísk 'Tidskrílt. 1979. 4. sz. 273—282. p.

1979. július 1. óta a Svéd Központi Statisz—

tikai Hivatal (Statistiska Centralbyran) az Élet—

körülmények Statisztika'jának Kutató lntézetét is magában foglalja. Az intézet létrehozatala annak a fejlődésnek megszilárdítását jelenti, amely az ötéves tervekben vette kezdetét, és hoz életkörülmények különféle vetületeit leíró statisztika fokozatos kiterjesztését hozta. A szóban forgó célra az adatok gyűjtése rend—

szerint személyes kikérdezés útján történik. A Hivatal az egész országra kiterjedően mint—

egy 300 kérdezőbiztost foglalkoztat.

A szerző többek között a következő statisz- tikákról nyújt áttekintést:

munkaerő-felvételek,

jövedelem- és vagyonstatisztika,

a fogyasztók vásárlási szándékainak felvételei, a háztartási energiafelhasznólás felvételei, az életkörülmények felvételei.

Az utóbb említett felvételek szélesebb kö—

rűek, mint a többi inkább ágazatorientált fel-

életkörülmények felvételei felölelik a háztar- tások pénzügyeit, a közegészségügyi viszonyokat, a foglalkoztatottságot, a munkakör- nyezetet, a lakásügyet. az oktatást, a szabad- időt, a társadalmi viszonyokat. (: közbiztonsá- got és a társadalombiztosítást, a közlekedést és a politikai erőforrásokat.

Az életkörülményekre vonatkozó statisztika legnagyobb részét az 1970—es években fej- lesztették ki. A szerző a folyamatos fejlődést vizsgálva annak a véleménynek ad kifejezést, hogy az életkörülményekre vonatkozó statisz- tikával szemben támasztott igény még mindig nem látszik kielégítettnek. Példaképpen hoz—

za fel, hogy 1979 tavaszán a svéd parlament határozatot hozott a vagyonstatisztika kiter—

jesztéséről. A szerző azt is hangsúlyozza. hogy az életkörülményekre vonatkozó statisztika jö—

vője nagyban függ attól. hogy kíván-e a né- pesség a felvételben részt venni, tekintettel arra, hogy a részvétel önkéntes Következés- képpen létfontosságú, hogy a népesség nagy része megértse az életkörülményekre vonat—

kozó statisztika jelentőségét a nyilvános vita, a tervezés és a döntéshozatal számára.

(lsm.: Hajdú Elemérné)

KULFÓLDl FOLYÓl RATSZEM LE

*vétel. Valamely integrált kereten belül az

A SZOVJETUNIÓ KÖZPONTI STATISZTlKAl HIVATALÁNAK FOLYÓIRATA

1979. ÉVl 9. SZÁM

Korolev, M.: A statisztikai tudományos kutatások 'időszerű irányai.

Riabuskin, T. —— Adomav. V.: A statisztikai tanszé- .kek tudományos munkájának fő irányai.

Nazarov, M.:

oktatása.

Morozov. V.: A gépi adatfeldolgozó szakemberek képzésének továbbtejlesztése.

Subína, N.: Gyermekek (: Szovjetunióban.

Vasziutin, A.: A szocialista épités eredményei Bul- gáriában.

Akínsína, N: Az ipari munkatermele'kenység sta- tisztikájának történetéből.

Lutohina, E.: A béralap összetételének javítása mint a termelési hatékonyság növelésének ténye—

zoje.

Sicman, Sz.. A súlyozott átlag dinamikájának elem- zése abszolút mennyiségekben.

Erdiakov, O.: A termelési koncentráció mutatószá—

mar.

A társadalomgazdasági statisztika