A Zrínyiek kultusza Szlovéniában - rész

I. rész – Tanulmány

6. A Zrínyiek kultusza Szlovéniában

6. 1. Előzmények – Az alsólendvai Bánffyak és a csáktornyai Zrínyiek között ki-alakult kapcsolatok a 16. és a 17. században⁶

A 16. század második felében a jelentősebb főúri központok a nyugati végeken a ma-gyar kultúra fontos, meghatározó helyei voltak. A Nádasdyak, a Batthyányak, a Thur-zó család mellett az ország közvetlen peremvidékén is élénk mozgás volt megfigyel-hető, különösképpen a Mura mentén. A mi vidé-künkön a Zrínyiek és az alsólendvai Bánffyak ud-varában volt pezsgő kul-turális élet. A középkori magyar hatalmi hierar-chia keretében rendkívül fontos szerepet betöltő Bánffyak kultúrapártoló és mecénási tevékenysé-géről a családi naplójuk bejegyzéseiből tudunk meg részletes informáci-ókat, megbízható adato-kat. A naplóból a tekintélyes családnak a Zrínyiekhez kapcsolódó történelmi adatai némelyikére is fény derül.

Az Alsólindvai Bánffy nemzetség naplója című munkát Bánffy István (1522–1568) fia, Bánffy Miklós (1547–1593) és unokája, Bánffy Kristóf (1577–1644) írták. A kézirat-ban fennmaradt művet Sélyei Elek közölte a Tudománytárkézirat-ban 1841-ben. (Új folyam IX.

252. és 321. l.) Bánffy István kezdte el a családi napló írását, az 1551-ben kiadott Calen-darium historicum című latinul írt naptár üres oldalaira korabeli eseményeket jegyzett fel (így pl. Szigetvár elestét is). (Kovács Attila 1999: 92–97) Mindenki feltüntette a nevét is, így tudjuk, hogy a család melyik tagja végezte az adott napra vonatkozó bejegyzést.

A napló több értékes írást tartalmaz, amelyek némely esetben, a viszonylag gyér kutatás jelenlegi állása szerint elsődleges források a család életére és a korabeli eseményekre vonatkozóan. A naplóban szereplő legrégibb adatok az 1522-es évből valók, a legutol-só bejegyzés pedig az 1617-es esztendőből származik. Az értékes dokumentum fontos forrásanyagot őrzött meg az utókor számára, ugyanis a családi eseményeken kívül elég sok történelmi, helytörténeti bejegyzést is tartalmaz. A Zrínyi-családdal kapcsolatosan is található a Bánffy-naplóban néhány bejegyzés. A napló eredeti példánya ma a szom-bathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban található.

6 Vö. Zágorec-Csuka Judit: A Zrínyiek nyomában. I. 1. Az alsólendvai Bánffyak és a Zrínyiek között kialakult kapcsolatok című fejezet, 9–11. p.

138–139. kép: A Calendarium historicum című könyv, a nevezetes 450 éves Bánffy napló, amely jelenleg a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban található. (Forrás: bal oldali kép: http://www.vasidigitkonyv-tar.hu:8080/web/guest/4/; jobb oldali kép: https://hu.wikipedia.org//wiki/Az_

Alsólindvai_Bánffy_nemzetség_naplója; Letöltve: 2020. 03. 21.)

Példaként említhetjük azt a naplóbejegyzést, amely az 1566. szeptember 7-i szigetvári csatáról szól. Benne egyebek mellett a következő szöveg olvasható: „...vette meg Szu-limán török császár Szigetvárát, mely várban fejét vették jó Zrínyi Miklósnak, mely Szigetvár alatt holt meg török császár is.” (Az eredeti Bánffy-naplóban: 313. p.; Tan-talics 2009: 167) A másik bejegyzés az alsólendvai Bánffy Miklós⁷ 1570. december 10-én Nempty (ma Lenti) várában Zrínyi Orsolyával kötött esküvőjét írja le. „Alsoly-ndwai-i Bánffy Miklós nagyságos úr, Zala vármegye főispánja, ő szent császári és királyi felsége, pohárnoka feleségül vette nemzetes és nagyságos Zrínyi Orsolyát, a nagyságos és tekintélyes Zrínyi Miklós gyermekét, a néhai Nyalab-i Pereny János öz-vegyét, mely lakodalmat a Nempty nevű várában ünnepelték, 1570-ben.” (Az eredeti Bánffy-naplóban: 411. p.) Az esküvőt tehát Nemtyben, azaz a mai Lentiben tartották meg. A későbbiek során jelentős hírnévre szert tett Bánffy Miklóst egyéb érdemei mellett az alsólendvai Hoffhalter-nyomda mecénásaként is említhetjük. A szigetvári Zrínyi-dinasztia és az alsólendvai Bánffy-család közvetlen rokoni, házassági viszony-ba is került egymással.

Művelődéstörténeti vonatkozásban is értékes adatok derülnek ki a naplóból. Ilye-nek pl. a családtagok iskoláiról, nyelvtanulásáról szóló tudósítások. Bánffy Miklós és Zrínyi Orsolya gyermekeként született 1577. március 12-én Bánffy Kristóf, aki a méltóságokban gyorsan emelkedett, Zala megye főispánja, főpohárnoka és tárnok-mestere lett. A Bánffy-család a 16. század néhány évtizedében (1598-ig bezárólag) áttért a református vallásra, majd azt követően rekatolizált. Ennek jeléül Bánffy Kris-tóf 1608-ban katolikus templomot is építtetett a várdomb alatt (a korábbi alsólend-vai templomok másutt álltak), amelynek az említett alkalomból aranyozott kelyhet is ajándékozott a következő felirattal: „Christoforus Bánfy L., Baro de Alsó-Lindva 1608.” A kehely ma a Muraszombati Múzeumban található.

7 Bánffy Miklós, Bánffy István fia, az Alsólendvai Bánffy család egyik legkiemelkedőbb tagja. Grácban és Bécs-ben tanult, majd miután visszatért Alsólendvára, a protestantizmus odaadó terjesztője és a kultúra mecénása lett.

140–141. kép: Alsólendva látképe (1660–1664) Montecuccoli hagyatékából és Lendva látképe ma.

(Forrás: bal oldali kép: https://kirandulastippek.hu/gocsej-zala/lendvai-var; jobb oldali kép: https://www.

wikiwand.com/hu/B%C3%A1nffy_csal%C3%A1d; Letöltve: 2020. 03. 21.)

A harmadik fontos bejegyzés, amelyet a Bánffy-napló szolgáltat, Hoffhalter Rudolf vándornyomdász Bánffy Miklós alsólendvai várából való eltűnésének a körülményeit írja le. (Dervarics 1896: 211–212) Egyébként fontos megemlíteni, hogy jelenlegi ismereteink szerint a nyomdából Alsólendván három magyar nyelvű könyv került ki

Kultsár György prédikátor-tanító tollából. Közismert azonban, hogy 1574-ben Hoffhal-ter Rudolf a Csáktornya szomszédságában lévő Drávavásárhelyen (Nedelišće) bukkant fel, Zrínyi György kúriáján, s még ugyanabban az évben horvát nyelven kinyomtatta a Werbő-czy-féle joggyűjteményt. A könyv címe: „Decretvm koterogaie Verbewczi István diachki popiszal… V Nedelischu 1574”. (RMNy 354., RMK II.136) E jogi kézikönyv fordítása két részre tagolható. A főszöveg előtt – szokás szerint – ajánlás olvasható, amely Zrínyi György-nek szól: „Jurij Zrinszkomu”, Nedelic, 1574. augusztus 13-i keletkezéssel. Ezt követi két példa arról, hogy milyen legyen az okos és igazságos bíró. Utána a legfontosabb jogi kifeje-zések olvashatók betűrendben, latin–horvát szójegyzék szerint. (Tantalics 1988: 58)

A lendvai könyvek fogadtatása feltehetően nagyon jó volt a magyarországi protestáns kö-rökben. Természetesen katolikus oldalról, különösképpen a bécsi udvarban nagy ellenszen-vet váltottak ki. A veszedelmes könyvek megjelenésének hírére a király rendeletet bocsátott ki a nyomdász elűzésére. II. Miksa ugyanis az 1574. február 7-i rendeletében felszólította a pozsonyi országgyűlésen tartózkodó Bánffy Lászlót, Bánffy Miklós fivérét, hogy az eretnek nyomdászt azonnal távolítsa el Lendváról. Bánffy László ugyan azt válaszolta a királynak, hogy ő személyesen nem tud Hoffhalter Rudolf lendvai működéséről, azonban ettől függet-lenül a rendeletnek komoly következménye lett. Hoffhalter Rudolf elköltözése Alsólendvá-ról minden bizonnyal összefüggött Miksa császár követeléseivel. A nyomdásszal, amint arra már utaltunk, még ugyanabban az esztendőben Zrínyi birtokán, Drávavásárhelyen találko-zunk, ami azt jelenti, hogy Lendváról mindenképpen elköltözött. (Göncz 1996: 75)

Egy fontos irodalmi mű is született 1556-ban Alsólendván, amikor Tőke Ferenc meg-írta históriás énekét, amely Szigetvárnak Ali Khadin budai basa általi 1556. évi sikertelen ostromáról szól. A címe latin (Historia obsidivnis… Insulae Sziget), de a művet magyar nyelven írta, 622 sorból áll. Tantalics Béla helytörténész kutatásai alapján a legvaló-színűbb, hogy a szigetvári hősökről szóló vers valamelyik Hoffhalter-nyomdában jelen-hetett meg, vagy Alsólendván, vagy a muraközi Niedelišćén 1573-ban, vagy 1574-ben.

(Tantalics 2009: 67; Bence 2018: 79–84)

A 16. századi magyarországi kulturális életre általában az úgynevezett „sziget”-mű-veltség volt a jellemző. Vitathatatlan tény, hogy Zala vármegyén belül Alsólendva e te-kintetben jelentős centrumot képezett. Kimagasló szerepe volt ebben a művelődéspártoló, feltehetően nemzeti érzésében is erős főúri családnak, a Bánffyaknak. A mohácsi csatát követő időszakban jelentős ideig még nyugalom volt a Mura mentén, azonban a 16. szá-zad 30-as éveinek elején Zala megyét is elérték a török portyázó csapatok. 1587-ben a törökök már Lendva vidéken pusztítottak. A Zrínyiek két alkalommal is, a segélycsapataik révén, részt vettek Lendva várának a védelmében. Az alsólendvai vár 1600 után, miután a török elfoglalta Kanizsát, fontos stratégiai ponttá minősült, akárcsak a Zrínyiek csáktor-nyai vára is. Mindkét várnak a térségre vonatkozó stratégiai szempontokat illetően adódott meghatározó szerepe, hiszen a Mura völgye és a térséget átszelő néhány fontos útvonal szempontjából is jelentősek voltak. Példaként említhetjük, hogy 1664-ben maga Monte-cuccoli a seregét a Muraközből Alsólendván át vezette Szentgotthárdra.

6. 1. 1. Az 1603. évi híres alsólendvai diadal kultuszteremtő ereje⁸

Alsólendvát tekintve a legjelentősebb török elleni csata Dervarics Kálmán⁹ helytörté-netíró szerint 1603. október 14-én zajlott, amelyben a csáktornyai gróf, Zrínyi György is részt vett a segélycsapataival. Horváth Sándor viszont július 11-ét említi az ütközet napjaként Alsólendva történetéről írt munkájában. Utóbbi műből megtudhatjuk, hogy Bánffy Kristóf értesítést kapott, miszerint egy 6000 főnyi portyázó török csapat Sinán Küprili aga vezetésével Lendva felé tart, a hírre Bánffy – a vár őrsége csak 800 főből állott, 12 ágyúval – rögtön gyorsfutárt küldött Csáktornyára Zrínyihez és Belatincra Nádasdyhoz segélycsapatokért. (Horváth 1942: 30–31) A harc a Bánffy Kristóf vezet-te várvédők diadalával végződött.

Egy harmadik leírás szerint – amely ellentmond annak, hogy a Zrínyi által küldött csapat közvetlenül részt vett a harcokban – a csatával kapcsolatosan a következő ol-vasható: „Ezen alkalommal mindkét részről elesettek tetemeit Bánffy még azon est folyamán összeszedette, és a várfölötti dombon fáklyafénynél közös sírba temettette.

Az ütközet a lendvaiak diadalával végződött anélkül, hogy a szabad hajdúkon kívül más valaki segédkezett volna, mivel a Mura kiáradása folytán és a híd hiányában Zrínyi György 1200 lovas katonája nem tudott időben átkelni a Murán és elkéstek az ütközetről, és a lovaikat nem tudták idejében átkeltetni a túlpartra. Nádasdy pedig, aki szintén jelentést kapott, hogy a török Steierban garázdálkodik, lovasaival napokkal a lendvai ütközet előtt ezek üldözésére indult (...), s így nem vehetett részt a lendvai diadalban. E csata emlékére a »kanizsai utcza« ama pontján; ahol a török elleni harc leginkább dúlt, Bánffy Kristóf később, mintegy három hónap múlva egy (…) kőosz-lopot állítatott, amely állítólag a budapesti Nemzeti Múzeumban van elhelyezve.”

Egy másik csata 1609-ben volt Alsólendván, amikor Zrínyi ismét csapatot küldött a Bánffyak segítségére – írja Göncz László, muravidéki magyar történész, költő a Hadik Mihály (Legenda nyomán) című kötetében. Versében a Zrínyiek és a Bánffyak bajtárs-iasságáról pedig így tesz vallomást:

»Indulj hős vitéz, eredj Csáktornyára,

Mondd a jó Zrínyinek, adjon néhány zsoldost.«

Felül a vitéz a hű paripára

viszi Bánffy hírét gyorsan Csáktornyára.”

Göncz László: Hadik Mihály (1997: 71)

8 Vö. Zágorec-Csuka Judit: A Zrínyiek nyomában. I. 2. A híres alsólendvai diadal 1603-ban című fejezet, 12–14. p.

9 Dervarics Kálmán (Gutorfölde, 1827 – Lendva, 1904) aljárásbíró, helytörténeti író. 1832-től Lendván élt, 1852 után különböző közigazgatási tisztségeket töltött be. Tanulmányait is Lendván kezdte, Varasdon folytat-ta, Győrben jogakadémiát végzett. Számos történeti témájú elbeszélést írt, Lendva történetével is foglalkozott.

6. 1. 2. A költő és hadvezér Zrínyi Miklós a lendvai várban

Tóth Sándor lovászi helytörténész állítása szerint 1637. november 6-án a lendvai vár éber őrei az esti szürkületben egy vágtázó lovascsapatot láttak a várhoz közeledni.

Nem kis csodálkozásra az ifjú Zrínyi Miklós kért bebocsátást a várba. Csapatában állítólag több jól ismert arcot lehetett felfedezni. A kedves, de váratlan vendég némi szorongással léphetett be a várúrhoz, Bánffy Kristófhoz, aki vendége külsejéről azon-nal láthatta, hogy valami baj van. Zrínyi Miklós november végén egy rajtaütésszerű harcba indult a Mura mentén Szemenyére, hogy Péter öccsével együtt lecsapjon a Ka-nizsára tartó török seregre. A túlerő miatt azonban menekülnie kellett, hiszen a Murá-hoz vezető útjukat Murarátkánál a törökök elvágták, őt pedig üldözőbe vették. Más kiút nem volt, Lendva felé vágtattak. Az üldözőkkel folytatott összecsapások után, az esti órákban, szerencsésen meg is érkeztek, s kíséretével az éjszakát Lendván töltve, másnap indult Csáktornya felé. Zrínyi Miklós murarátkai lesvetése nem járt sikerrel, de Bánffy Kristóf udvarában biztonságban érezhette magát.

Végezetül megjegyezhetjük, hogy a Bánffyak kihalása után (1644, Bánffy István halála) az alsólendvai vár és a hozzá tartozó tekintélyes birtok rövid ideig a Nádasdyak tulajdonába került, majd a közismert bécsújhelyi hűtlenségi pert követően visszaszállt a királyra. I. Lipót 1687-ben az Esterházy családnak adományozta. Zrínyi Miklós és családjának sorsa úgyszintén ismert, ennek alapján a korábban virágzó Bánffy–Zrínyi kapcsolat a 17. század közepén befejeződött. (Tóth 1998: 100–110) Azt is elmond-hatjuk, hogy 1645-ben Bánffy István halála után a költő Zrínyi Miklós vette át tőle a Zala főispánja címet, amelyet 1646. április 12-ig tartott meg, amikor Zala vármegye rendjei a Körmenden tartott gyűlésükön ezt tudomásul vették.¹⁰

10Kiss Ernő: Mikor lett Zrínyi Miklós Zala főispánja?, 209–210. p. https://eda.eme.ro/bitstream/hand-le/10598/4774/EM1902_4_010_KissErno-MikorLettZrinyiZalaFoispanja.pdf? Letöltve: 2020. 03. 21.;

Kalšan Vladimir: Muraköz történelme. Csáktornya, 2014. Zrínyiek a Muraközben című fejezet: 101. p.

142–143. kép: Justus van der Nypoort:

Lindva látképe Birckenstein geometria-könyvéből – az előtérben tüzérek. Birc-kenstein: Erzherzogliche Handgriffe.

Wien, 1686, 91. kép.; Bánffy Kristóf a lendvai katolikus templomnak ado-mányozott kelyhe 1608-ból, felirata:

1608-Christophorus-Banfi-L/iber/-Ba-ro–de–Aso-Lindva. (Forrás: bal oldali kép: http://mek.oszk.hu/01800/01885/

html/index1734.html; jobb oldali kép:

https://issuu.com/gmlendava/docs/lynd-va13_sacral_web (Letöltve 2020. 03. 21.)

6. 2. A Zrínyi-kultusz mai jeleinek megnyilvánulása Szlovéniában, a Muravidéken A Zrínyi-kultusz jelenléte Szlovéniában, a Muravidéken napjainkban, a saját kuta-tási témámon túlmutatva még abban is megerősített, hogy egy új történeti tudat van kialakulóban éppen itt, a muravidéki régióban is, ahol valamikor a Zrínyi dinasztia élt több évszázadon keresztül. Véget ért mindhárom országban (Szlovénia, Horvát-ország, Magyarország) a diktatórikus társadalmi rendszer. Főleg a 20. században a Zrínyiek kultuszának nem volt sok lehetősége teret kapni éppen ott, ahol valamikor a Zrínyiek harcoltak és küzdötte a nép függetlenségért, a nemzeti hovatartozásáért és a kereszténység megszilárdításáért. A múltjukat vesztett közösségek számára pedig nincsen közösen vállalható jövőkép, és megszűnik az összetartó erő. Az etnocentrikus nemzeteszme feláldozta a belső összetartozás érzésének oltárán a hazai kisebbségek-kel és a szomszédos népekkisebbségek-kel való közös történelmi hagyományt, ami rengeteg szen-vedést okozott ebben a régióban. Közép-Európa huszadik századi történelme sajnos elég bizonyítékot szolgáltat erre, és nem véletlen, hogy minden diktatórikus társada-lomkísérlet az addigi kánon megszüntetésére és egy új történelmi tudat megteremté-sére törekedett. (Varga 2017: 1632–1643)

A Zrínyi-kultusz erőteljesebb jelenléte az utolsó tizenöt esztendőben mégis ho-zott változásokat az említett határsávban, mert kezdtek a Mura mindkét oldalán élő népek mind a magyar, mind a horvát oldalon felülemelkedni a nemzeti sérel-meiken. Az Európai Unióba lépve, előbb Magyaroszág és Szlovénia (2004), majd Horvátország (2016) is a határ menti sávban, ahol közelebb is élnek a nemzetek és nemzetiségek, új partneri viszonyokat alakított ki a szomszédos országokkal. S a múlt hagyományaiból merítve, felelevenítették a történelem hiteles értékeit, közöttük a kö-zös múltból a Zrínyi-hagyományokat, és elkezdtek rájuk építeni.

6. 2. 1.Hírek, beszámolók, riportok, történelmi sorozatok és tanulmányok megje-lenése a Zrínyi dinasztiáról – a 20. század ’90-es éveiben és a 21. század elején a Népújságban, a Naptárban, a Muratájbant és a Linduában, valamint a „Mostovi – Hidak” című TV-műsorban

A Népújság a szlovéniai magyarok hetilapja, az 1991. XXXV. évf. 26–30. számaiban július 5. – augusztus 9. között jelent meg Zágorec-Csuka Judit újságíró tollából az a Zrínyiekról szóló sorozat, amely a Zrínyiek családtörténetét ismertette a muravidéki magyar olvasókkal. A sorozat címei a következők voltak: A Zrínyi sírok Szentilonán;

A kursaneczi Zrínyi-emlékoszlop története; Új Zrínium a Zrínyiek idejéből; A törté-nelmi múlt jellegzetes személyiségei, akik kapcsolatban voltak a Zrínyi család-dal; A Zrínyiek idejéből Muraköz múltjáról és Emlékezés gróf Zrínyi Miklós, a költő 1664. november 18-án történt haláláról.

A Népújságban 2013. december 5-én A Zrínyi-kadétok is tisztelegtek címmel jelent meg egy beszámoló arról a Zrínyi-kiállításról, amelyet az 1. Számú Lendvai Két-nyelvű Általános Iskolában nyitottak meg december 4-én. A kiállítást a Zala Megyei Nemzeti Szövetség és a Rákóczi Szövetség Zala Megyei Szervezete ajánlotta fel az iskolának. Paál István, mindkét szervezet elnöke előadással egybekötött

kiállításmegnyi-tót tartott a tanulóknak és a tanároknak. A kiállítás megnyitója mellett a költő és hadvezér Szigeti veszedelem című eposzából hangzottak el illusztráló részletek Zágorec-Csuka Judit előadásában. A megnyitón a murakeresztúri Zrínyi Miklós Általános Iskola ifjú Zrínyi-kadétjai álltak díszőrséget, tisztelegve a muraközi gróf és hadvezér emléke előtt, azt bizonyítva, hogy a mai kor szellemiségéből ál-talában hiányzó láncszem, az összetartozás és összefogás nagyon is aktuális lehet.

A csatákat ma nem fegyverekkel kell megvívni – s ebben is Zrínyi lehet példakép –, hanem esetleg költőként a toll fegyverével, valamint az egyenes beszéd erejé-vel. (Bence 2013: 17)

A Zrínyi-kiállítás 2013. november 20-án nyílt meg a Lendvai Kétnyelvű Közép-iskola aulájában, közel háromszáz diák tekinthette meg. Paál István a középiskolá-ban is tartott előadást a Zrínyiekről.

2014. április 12-én, Kapcán a József Attila Művelődési Egyesület szervezésében József Attila-emléktáblát avattak. A rendezvényre a partnerszervezetek, valamint Murakeresztúr és az emléktáblát adó Zalabaksa település képviselőit is meghívták.

Zágorec-Csuka Judit, a Kapcai Helyi Közösség elnöke a költő emlékének az őrzésére hívta fel a figyelmet, és kifejtette, hogy egy újabb tárgyi emlékkel, egy ajándék em-léktáblával lesz teljesebb a település kulturális élete. Az ünnepi műsor ideje alatt és az

emléktábla-avatáskor a murake-resztúri ifjú Zrínyi-kadétok dísz-őrséget álltak. (Bence 2014: 4–5) 2014. november 20-án cikk jelent meg a Népújság hasáb-jain Zrínyi Miklós „balesete” a kuršaneci erdőben címmel, amely-ben Bence Lajos arról számolt be, hogy Kuršanecen a település köz-pontjában álló Zrínyi-emlékműnél emlékeztett meg a magyar költő és hadvezér, horvát bán halálának 350. évfordulójáról Csáktornya és Varazsd képviselő-testülete, a Csáktornyai Zrínyi Gárda, a helyi és az egyházi élet képviselőivel együtt szervezett ünnepségen. A megemlékezésen Zalaegerszegről, Lentiből és Mura-szerdahelyről is érkeztek látogatók. A rendezvényen jelen voltak a lendvai magyar média újságírói is. A Lenti Honismereti Egyesület tagjai évek óta szoros kapcsolatot tartanak fenn a Zrínyi Emlékbizottsággal. Képviselői a rendezvény előtt Csáktornyán megkoszorúzták a Zrínyi-emlékművet, majd látogatást tettek a Zrínyi Várkastélyban, ahol megtekintették a kiállítótermeket. Tantalics Béla, lenti helytörténész szerint a két nemzet közötti kapcsolatoknak újabb fejezete van kialakulóban, hiszen az ünnepi beszédben Zrínyi Miklós nevénél a horvát mellett a magyar titulust is megemlítették.

A cikk szerzője viszont jelezte, hogy a szlovén–horvát, illetve muravidéki–muraközi közeledésre talán kicsit még várni kell. (Bence 2014^a: 19).

144. kép: Zágorec-Csuka Judit, a Kapcai Helyi Közösség elnöke mondott ünnepi beszédet a József Attila-emléktábla avatásakor Kapcán. Az ünepély alkalmával a murakeresz-túri ifjú Zrínyi-kadétok álltak díszőrséget. (Forrás:https://is-suu.com/nepujsag/docs/15-14nepujsag; Letöltve: 2020. 04. 06.)

2014. november 20-án jelent meg a Népújságban Emlékünnepség Zrínyi Miklós ha-lálának 350. évfordulóján címmel egy másik beszámoló arról, hogy a Zala Megyei Nemzeti Szövetség és a Rákóczi Szövetség Zalaegerszegi Szervezete a költő és had-vezér Zrínyi Miklós 1664. november 18-i halálának 350. évfordulója tiszteletére no-vember 14-én emlékünnepséget szervezett Zalaegerszegen a Zrínyi-szobornál. Gecse Péternek, Zalaegerszeg alpolgármesterének az ünnepi beszéde után Patyi Zoltán és Zá-gorec-Csuka Judit, a Rákóczi Szövetség Lendvai Szervezete tagjaiként is elhelyezték a koszorújúkat a szobornál, és kifejezték tiszteletüket a költő és hadvezér előtt.¹¹

2016. március 12-én a kapcai József Attila Művelődési Egyesület és a magyar-országi vendégcsoportok képviselői, együtt emlékeztek a dicső, 1848. márciusi eseményekre. Zágorec-Csuka Judit verse – a szerző előadásában – adta meg az alaphangját a magyar–magyar kapcsolatokat is megidéző ünnepnek. Az ünnep-lőket előbb Herženjak Marika, a művelődési egyesület elnöke köszöntötte, majd Vida Törnar Judit, a Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség

In document sebbségi magyarság (kettős) (Pldal 112-139)