Kocsis Edit
Nagykanizsa, művelődésszervező
– Honnét eredezteti a Zrínyi-kultusz ápolását az életé-ben? Mi motiválta ebéleté-ben?
– Igazából, iskolás koromban a humán tárgyak álltak hozzám közel – a magyar irodalom és a magyar történelem.
Versmondóként ismernek Nagykanizsán nagyon hosszú ideje, hiszen 28 esztendeje mondok verset. A történelem a másik kedvenc területem. Teljesen a véletlen hozta Zrínyi Miklóst a karjaimba, ha lehet így fogalmazni. Mivel a kul-túra területén éltem és mozogtam, amióta az eszemet tu-dom, néptáncosként, versenytáncosként, versmondóként, aztán Kanizsán (tősgyökeres kanizsai vagyok) a szervezői munkámnak köszönhetően előadóként rengeteg olyan
kap-csolatra tettem szert, ami mindig tovább-burjánzott. Ennek köszönhetően megfordult a fejemben már gyermekkoromban, hogy régész vagy újságíró legyek, majd az egyik elképzelésem az volt, hogy logopédus. Másoddiplomaként lehetett volna megszerez-ni, s úgy gondoltam, hogy ami igazán közel áll hozzám, az a művelődésszervezés.
Akkor ez lesz az első lépcső, onnan majd tovább lehet ugrani – gondoltam.
Testhezállónak találtam, illetve az addigi élményeim segítettek ahhoz, hogy Pé-csett elvégezhessem a művelődésszervező szakot, és ott hallottam az egyik nagy-szerű tanáromtól Zrínyi-Újvárról. Nem csak tőle, másoktól is hallgattam Zrínyi Miklósról előadásokat akár Kanizsán is. Többek közt Vándor Lászlónak az előa-dásaira is eljártam, amikor a Nagykanizsa-monográfia kiadásra került. Már három kötete van. Tőle is hallottam Zrínyi-Újvárról a megyeszínházban, de magam sze-mélyesen nem jártam a környékén. Ami nem meglepő, mert a kutatások a 2000-es évek közepétől kezdődtek, nem jóval korábban, hanem néhány évvel később, mint ahogy elvégeztem a főiskolát. De nagyon érdekelt, hol is lehet, gondolkoztam azon, hogy ki a megfelelő ember, aki esetleg megmutatná. Megfogalmazódott a fejemben, hogy esetleg Vándor Lászlót kellene megkérdeznem, hogy tudnék-e ott körbenézni egy kicsit, hiszen itt van a közvetlen környezetünkben. Ha kedveljük a történelmet, akkor az identitásunkhoz hozzájárul, hogy egy kis kíváncsisággal elébe menjünk a dolgoknak, és ilyen helyszínt felkeressünk. Teljesen a véletlen hozta, hogy amikor elvégeztem a főiskolát, akkor megkerestek Beleznáról, úgy ajánlottak ki Beleznára, akkor alakultak ki az integrált közösségi szolgáltató terek, IKSzT-k, pályázati forrás útján közművelődési intézménnyé alakultak pl. iskolák, lepukkant művelődési há-zak, TSz-ek, sorolhatnám tovább. Itt, Beleznán is bezárt egy régi iskola 2007-ben, és úgy gondolták, hogy megpróbálják felújítani, ha csak részletét is, az alsó szintet sikerült is a pályázatból. Kétszintes épületről van szó, ide kerestek vezetőt. Kimen-tem Beleznára. Tudtam, hogy Belezna és Őrtilos környékén húzódott Zrínyi-Újvár, de a motivációm az volt, hogy egy intézményt kell vezetni, kultúrát lehelni egy kis közösség életébe. A többi meg jött szembe velem. Gyakorlatilag ott pottyantam bele
182. kép: Kocsis Edit (Forrás:htt- ps://archivum.kanizsaujsag.hu/hi- rek/31754/zr%C3%ADnyi-em-l%C3%A9k%C3%A9v-;Letöltve:
2020. 05. 06.)
ezekbe a kutatási munkálatokba úgy, hogy az IKSzT volt a helyszín, ahol a régészek-nek és a hadszíntérkutatóknak szállást biztosítottunk. Tehát, kissé nomád körülmé-nyek között, de mégsem kint sátorban kellett aludniuk, hanem fedett helyen tudtunk nekik szállást biztosítani, és itt kezdődött a kapcsolat a kutatókkal. Kíváncsi voltam mégis, mi az, amit csinálnak. Reggel tőlem mentek ki az ásatásra, délután hozzám jöttek be, s megkérdeztem, hogy milyen új eredményeik vannak. Feltették a kérdést, hogy mikor tudom szabaddá tenni magamat, és ha érdekel, akkor megmutatják.
– Beleznán hogy tudta továbbvinni a kapcsolatait a kutatókkal?
– Engedélyükkel kint lehettem az ásatásokon. Gyakorlatilag napi szinten követhet-tem azt, hogy milyen új eredményekre jutottak. A régészekkel, tehát régészeti szem-pontból, akár hadszíntérkutatókkal, hadszíntérkutatói szempontból. Ami elsőként na-gyon motivált az az volt, hogy tőlem is érdeklődtek a helyi emberek a kutatások felől.
Nyilván én dolgoztam ott egy intézményben és látták, hogy jön a katonai busz, jönnek a régészek és jöttek hozzám, hogy: no, mit történt? A helyi embereket érdekelte a kuta-tások folyamata. Sokan a beleznaiak közül már jártak azon a vidéken, főleg gyermek-korukban, de most az egészségügyi állapotuk nem teszi lehetővé, hogy kigyalogolja-nak a helyszínre, de folyamatosan érdeklődtek felőle. Mégis, hol van ez? Kérdezték, hogy mit találtak a régészek, mit találtak a hadtörténészek. Folyamatosan érdekelte a helyi embereket az egésznek a története. S innen jött egy elképzelésem, hogy először csináljunk a mi kis közösségünknek, a beleznai embereknek valamit, akik ott élnek a környéken, hogy kielégítsük az érdeklődésüket. Terveztem egy programot, az lett a neve, hogy Hadtörténelmi kirándulás, amelyből sorozat is lett, nem csak program.
Ez abból állt, hogy előadásokat tartottunk. Kezdetben a hadszíntérkutatók voltak az előadók, Padányi József vezérőrnagy úr és Négyesi Lajos alezredes úr. Készségesek voltak, és eljöttek előadást tartani. Fontos elmondanom, hogy 2013-ban a felső szin-ten megnyitottuk, vagyis egy pályázat útján lett kialakítva a Zrínyi-emlékszoba Belez-nán. Ott leletek vannak kiállítva, és a Zrínyi-makett. Része volt a programomnak az is, hogy az előadás után meg lehessen tekinteni ezt a tárlatot. Illetve, hogy utána egy túra keretében kimenjünk a helyszínre. S mindazt, amit az előadáson hallanak, beazo-nosítják, mondjuk a maketten láthatóval, és a leleteket is láthatják a Zrínyi-szobában.
El tudják képzelni, hogy mi az, ami ott előkerült a földből, utána a terepre rá lehetett igazítani a hallottakat. Ott a közvetlen környezetben el lehetett képzelni az előadások által is, amit meghallgattak, hogy hogyan zajlott Zrínyi-Újvár építése, hogyan tör-tént meg aztán 1664-ben az ostrom, és hogyan pusztult el a vár. A leletek kézenfek-vőek voltak, hogy miket találtak ott a régészek. Így kezdődött, hogy először a szűk kis közösségnek, ott, Beleznán hírül adtuk, mire lehetnek büszkék. Akkor már tőlem, aki kanizsai vagyok, érdeklődtek kanizsai emberek is Zrínyi-Újvár felől. S azt gondoltam, hogyha meghirdetek egy ilyen programot, nincs messze Kanizsa, a környékbeli telepü-lésekről is voltak érdeklődő emberek, s adok neki hangot és lehetőséget, hogy eljöjjenek egy ilyen előadásra, vagy túrára máshonnét is. A hadszíntérkutatók is ren delkezésre álltak. Egyszer Négyesi Lajos azt mondta nekem, hogy „mindig nem tudunk eljönni, te majd megtartod a túrát előadással együtt”. Néztem kerek szemekkel, Úristenem, hol vagyok én hozzájuk képest, hogy ezeket megtartsam? Messze nem tudok annyit, mint ők, nem tudnám elmondani. Odáig jutottunk, hogy most már szinte minden bokrot ismerek.
A hosszú évek alatt nagyon sok mindent megtanulhattam tőlük. Jött a következő felkérés, következő időszak, telt az idő, s akkor újabb túrák és újabb előadások valósultak meg.
Később más településekről is szerveztem, Murakeresztúrról is, de mindeközben elterjedt a híre annak, hogy ha valaki érdeklődik a téma felől, akkor gyakorlatilag a környéken nincs más, akit elérjenek. Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de örültem annak, amit Lajos mondott, hogy nem tudnak mindig lejönni a régészek, sem a hadszíntérkutatók, de örültem, hogy egyrészt azt a sok tudást megkaptam örökségül tőlük, s azon voltam, hogy ezt népszerűsítsem. Ha ők nem tudnak jönni, akkor én mindent próbáljak elsajátítani, megtanulni, magamba szívni, és adott esetben Nagykanizsa vonzáskörzetéből, vagy az ország bármelyik pontjáról érkező kedves érdeklődőnek tovább tudjam adni. S erre volt példa, amikor a budapesti egyházi iskola keresett meg, a Veszprém Megyei Levéltár mun-katársai, aztán Pécs és Szekszárd környéki történészek, történelemtanárok kerestek fel stb.
Elterjedt a híre, de úgy emlékszem, hogy a nagykanizsai könyvtár igazgatója ajánlott be, mert a könyvtár egy jó kiindulópont, hogy mégis kit keressenek meg. Czupi Gyula, az igazgató, volt az egyik túrámon, s valószínű, ő mondhatta, hogy keressenek engem. Be tudtam illeszteni a szabadidőmbe. Ha kellett, akkor családokat vittem ki, ha kellett, mert iskolák jelentkeztek, iskolásokat vittem ki Zrínyi-Újvárra. Akkor már tartottam előadást is. A tárlatot meg tudtam mutatni. Minden egyes leletről meg tudtam mondani, hogy mit kell tudni róla. Meg tudtam mutatni a terepet is. Így indult, de közben, azt is tudni kell, hogy van egy kulturális fesztiválsorozat, ez a Zrínyi-fesztiválsorozat, ami magyar és hor-vát településeket érint, nyolc település tartozik ide: Őrtilos, ahol először rendezték meg, aztán Zákányfalu, Molnári, Belezna, Murakeresztúr, Légrád, Donja Dubrava, Donji Vi-dovec [kaj nyelvjárásban Dolnja Dubrava, Dolnji ViVi-dovec]. Minden évben más település szervezi meg a Zrínyi-fesztivált. Igen ám, amikor én ennek részese lehettem, mert meg-hívott vendége voltam, én azt tapasztaltam, hogyha nem Beleznán történik, hanem másik településen, akkor a rendezvény úgy van összerakva, hogy a rendezvény elején van egy protokoll-előadás, ahova előadókat hívnak. Egy, kettő, estleg három előadót, a határon túlról is, illetve a kutatók valamelyikét, akik előadásokat tartanak. Majd van egy állófoga-dás része is, s ekkor zajlik a zászló átaállófoga-dása a következő település polgármesterének, amire felkötnek egy kis szalagot is. Az állófogadás után van egy kulturális program a nagyszín-padon, ahova ezeknek a településeknek a művészeti csoportjai vannak meghívva, akik szórakoztatják az érdeklődő, kedves vendégeket. Aztán elgondolkodtam azon is, hogy az előadáson beszélünk az új eredményekről, de utána van egy kis tánc, énekes program, és végül is ezek az emberek nem nézik meg az emlékszobát. Ezek az emberek nem jönnek ki aznap Zrínyi-Újvár területére? S akkor úgy gondoltam, hogy ezeket a hadtörténelmi túrákat én még szélesebb körben fogom népszerűsíteni, mert szükségesek. Eljutott ennek már Kanizsára is a híre, és ott volt egy olyan felkérés, hogy szervezzek valamilyen tör-ténelemmel kapcsolatos programot. Gondoltam arra, hogy a kiránduláson nem mindenki tud részt venni, főleg az idősebbek, egészségi okok miatt, tehát vigyük Kanizsára a progra-mot, s legyen hadtörténeti sorozatként elindítva. Különválasztom a hadtörténeti kirándu-lásaimat és a hadtörténeti esték sorozatomat. A kirándulásokon túrázunk és megtekintjük Zrínyi-Újvárat, és ennek a története a téma, és van a hadtörténeti esték sorozatom, amikor történelemmel, hadtörténettel kapcsolatos előadásokat szervezek. Ide is jócskán belefér-nek a Zrínyiekkel kapcsolatos előadások is.
– Tudna-e néhány nevet mondani az előadók közül az előadássorozata indu-lásakor?
– Egészen újkeletű dolog ez, 2016-ban volt nyolc előadás, amelyek közül öt a Zrínyie-ket érintette, azért, mert ezt az évet Zrínyi-évnek nyilvánította a magyar állam. Volt bőven téma, mivel évforduló volt, Szigetvárról volt előadás, azt Négyesi Lajos tartotta, majd a mohácsi csatáról is ő tartott előadást. Zrínyi-Újvárról Padányi vezérőrnagy úr, aztán áprilisban Hausner Gábor a Zrínyiek a magyar történelemben címmel. Szeptemberben volt a nándorfehérvári csata, szintén az évforduló tiszteletére. Utána kicsit ugrottunk a történelemben, október végén Hermann Róbert az aradi vértanukról tartott előadást. No-vemberben volt két előadó, dr. Nemes István és Hausner Gábor, elemezték Zrínyi Miklós halálának a körülményeit. Decemberben volt Hausner Gábor Zrínyi-albumának a bemu-tatója, illetve a Zrínyiek a képzőművészetben előadás hangzott el tőle. Ezt követően dr.
Vándor László a Zrínyi kútjával kapcsolatosan adott elő, és Padányi vezérőrnagynak a Zrínyi-szábjával kapcsolatos új felfedezéséről szóló előadása is volt.
– Milyenek a tervei a jövőben a Zrínyi-előadásokkal kapcsolatosan? Kiket szeret-ne még meghívni előadni, akiket eddig szeret-nem sikerült?
– Nagyon elfoglaltak a kutatók, az tény, de mindegyiknek vannak kapcsolataik, és ajánlják őket mások is. Ha bármelyiküknek szólok, hogy milyen témakör az, amit szeret-nék felvetni, mindjárt kapok segítséget hozzá, pl. mondják nekem, „van egy barátom, aki ebben, vagy abban van otthon, biztos el tudna jönni”. Ha Hermann Róbertnek szólok, neki is megvannak az elérhető emberei. De az egyetemről Csikány Tamást szeretném ’48-cal kapcsolatosan lehozni, mert ő is fantasztikus előadó. Jó sok munka előzi meg, hogy ki tudjam úgy alakítani, hogy más olyan programot ne fedjen, ahol szintén történelemmel kapcsolatos előadások zajlanak. A könyvtárral mindig egyeztetek, mert ott is van egy tör -ténelmi témával kapcsolatos program. Nehéz, mert rengeteg program van Kanizsán, és sok az intézmény, úgy kell megszervezni, hogy ne fedjék egymást. Igyekszem úgy alakí-tani, hogy legyen érdeklődő.
– Szeretne-e olyan kutatókat is meghívni, akik Horvátországban kutatnak, és tolmácsolással adnának elő a Zrínyi-témában? Vagy akár kitágítaná az előadások témáit Zrínyi európai kapcsolataira? Végül is a Zrínyi-kultuszt ápolhatják bárhol, akár világszerte is. Mit gondol erről?
– A Zrínyiek témájával kapcsolatosan folyamatosan vannak terveim, mert vannak új kutatási eredmények is. Még nem láttak napvilágot Vittnyédy István feleségének írt leve-léből a feltárt adatok, pl. tudjuk, hogy 1662-ben Zrínyi Miklós árkot ásatott a katonáival.
Ennek az ároknak a kutatása folyamatban van, de még nincsen publikálva. Hogyha sor kerülne rá, akkor szintén megérne egy előadást. Teljesen képlékeny ez a téma, mert min-dig születik valami új. Ha Zrínyivel kapcsolatban ismerem a kutatókat, akik
készségesek előadni arról, amit kutatnak, akkor tudok továbbgondolkodni. Ha Vándor Lászlóéknak is lesznek új eredményeik, ha folytatódik az ásatás, akkor természetesen sze-retném azt is hírül adni. A Zrínyiekkel kapcsolatosan mindenképpen, de ha hadtörténelmi estékről volna szó, azért ebbe a témába is sok minden belefér.
– Ön szerint manapság Nagykanizsán és környékén a határsávban mennyire ápolják a Zrínyiek kultuszát, mennyire érdeklődnek efelől? Mi motiválhat 450 év távlatából, ami Zrínyi Miklós hadvezérre, politikusra, költőre vonatkozik?
– Sajnos azt tapasztalom, hogy mindig ugyanaz a réteg jön el az előadásokra.
Nyilvánvalóan van, akit érdekel a történelem, de van, akit nem. El kell mondani azt, hogy az embereket mindig is foglalkoztatta a múlt. Főleg ez az izgalmas időszak, a reneszánsz, a barokk időszaka.
– Az emberek a barokk korszakát összekötik a mával, azzal a korral, amelyben most élnek? A Zrínyieknél, akik politikusok, hadvezérek, kato-nák, költők, műfordítók, közéleti személyiségek, bánok és főispánok voltak, elsősorban a dicső múltjuk érdekes?
– Ez érdekes kérdés. Én inkább azt mondanám, hogy Zrínyi Miklós költő és hadvezér dicső múltja érdekli a Zrínyi család tagjai közül inkább az embereket.
– Talán az volna fontos, hogy a kutatási eredményeket, amelyek több kutatásterületen jöttek létre, valamilyen szinten el kellene juttattni az em-berekhez, akár ismeretterjesztő formában, vagy publikációk által is. Főleg a fiatalokat kellene ezzel megérinteni. Mit gondol erről?
– Nagyon fontos, hogy eljussanak a kutatási eredmények az emberekhez.
Erre példát is tudok mondani. Mikor elterjedt annak a híre, hogy hol állt egykor Zrínyi-Újvár, és elterjedt annak is a híre, hogy ennek el kell terjeszteni a hírét, iskolákból kerestek fel. Például történelemtanárok, és általános iskolákból is kapok meghívást, hogy tartsak rendhagyó történelemórát Zrínyi-Újvár történe-téről, valamint az 1664-es ostrom történetéről és a kutatási eredményekről. De nem mindegy, hogy hogyan van ez tálalva, ugye? Ha a Zrínyi család képvise-lőiről, vagy a költő Zrínyi Miklósról tanulnak, sajnos a tanárok sem tudnak Zrínyi-Újvárról sokat, mert annyira újszerű minden információ ezzel kapcsola-tosan. Az egy szenzációs dolog, hogy gyerekeknek a saját nyelvükre lefordítva kell élményszerűen elmesélnem azt, amit tudok erről. Amikor megfogok egy muskétagolyót és elmondom nekik, hogy miért olyan a formája, miért deformá-lódott el. Fogja meg a gyerek, és érezze a golyó által a „Zrínyiek lelkét”. Meg-fogja, s akkor mondom, hogy lehetséges, hogy ez katonát ölt. Lehet, hogy pont Zrínyi ölt vele katonát. Persze, hogy felkelti a gyerekek érdeklődését.
A tapasztalatom az, hogy beszélnek róla, sőt vissza is szoktam utána kérdezni a tanártól. Utána történelemórán még megbeszélhetik ezt alaposabban is. Hál’
istennek pozitív a visszajelzés. Volt, hogy utánam is kiabáltak a folyosón, hogy
„Edit néni, jobb volt az előadása, mint a történelemórán szokott lenni!”
– Mert érdekesebb volt, ugye?
– Igen, érdekesebb voltam ezzel az előadásmódommal és az élményszerűség-gel, amit akkor a tanulók másképpen tudtak befogadni.
– Mit gondol Zrínyi Miklós költőről és hadvezérről most, amikor ennyi mindent felfedezett róla Zrínyi-Újváron és a környékén? Mégiscsak az ő kultuszát bogozgatjuk.
– Lehetne sorolni Zrínyi Miklós titulusait, hogy mi mindent ért el az élete fo-lyamán. Bele lehetne menni történelmi pillanatokba, adatokba is. Ő a történelem egyik legnagyszerűbb alakja volt, szerintem a magyar és horvát történelemben mint költő és hadvezér. Úgy gondolom, hogy nincsen kellő óraszám ahhoz az iskolában, hogy megtanulhassák alaposabban a tanulók, valójában ki is volt ő.
Nemcsak őróla nem tudnak sokat a mai gyerekek, hanem sok-sok híres egyéniségé-ről sem a magyar történelemnek, akiket jobban meg kellene ismerniük, és gyökeret vetniük velük a lelkükben. Zrínyi Miklósnak a személyiségéről, a tetteiről, cseleke-deteiről is többet kellene tudniuk. Fontosnak tartom, hogy az utókornak fennmarad-jon minden információ a Zrínyiekkel kapcsolatosan, és továbbra is ápolva legyen a Zrínyi-kultusz a vidékünkön. Beleznán dolgoztam még, amikor felvillant a szá-mítógép képernyőjén egy könyv, az volt a címe: A Zrínyiek – A gránitlelkű. Benkő László írta, akiről hallottam régebben is, mert számos történelmi alakot megidézett a könyveiben. Ebben a művében a szigetvári Zrínyi Miklósról volt szó. Kicsit job-ban utánanéztem az írónak, megnéztem egy csomó interjút vele, hogyan nyilvánul meg, hogyan fogalmaz, mi alapján ír. Mennyire hiteles az, amit leír, honnan szerzi az információt, milyen forrásokból táplálkozik, stb. És felhívtam telefonon. Győr-ben él, s mondtam neki, hogy Beleznán dolgozom, s hogy mond-e neki ez valamit.
Azt felelte, hogy igen, hiszen ott zajlanak a kutatások Zrínyi-Újvárral kapcsola-tosan. Elkezdtünk beszélgetni, s azóta is jó barátok vagyunk. Hosszú beszélgeté-sek előzték meg a személyes találkozásunkat. Ő mondta, hogy egy trilógiát ír a Zrínyiekkel kapcsolatosan. A második könyv, A lángelme, Zrínyi Miklós költő és hadvezérről szól, és a harmadik részt a trilógiából Zrínyi Ilonáról írta. Amikor fel-tettem neki a kérdést, hogy tudja-e, Zrínyi Miklós mikor született, akkor már írta a Zrínyi Miklósról szóló könyvét, sőt ott tartott, hogy Eusébia kisasszonynak udvarolt Zrínyi – 2014-ben volt ez. Mondta, hogy 1620. május 1-én Ozaljban, esetleg Csák-tornyán, mert akkoriban mindenhol így szerepelt a születésének dátuma. Abban az évben volt a Nemzeti Galériában a Zrínyi-kiállítás is éppen, és ott is megjelent egy szenzációs album Zrínyiről. Abban az albumban először lett publikálva Zrínyi Miklós hivatalos születési ideje. Napvilágra került egy levél, amit Zrínyi György, az apja Gerselyi Pető Gergelynek írt és felkérte őt a komaságra. S ebben a levélben kerek perec le van írva, hogy egy hét múlva, május 10-én lesz a keresztelő. Ennek függvényében a születési ideje 1620. május 3., és helye Csáktornya. Ez volt keltez-ve. Mondtam Benkő Lászlónak, hogy nem jó az, amit mond, kérdezte, hogy mire alapozom. Elküldtem a könyv hivatkozását lefotózva. Hatalmas köszönetet kaptam érte, mert ő ezt nem tudta. Kijavította az adatokat. Elsőként írhatta le a történelmi regényében a megfelelő, hiteles időpontot.
Benkő László azt mondta, hogy történelmi regényeket ő nem olvas és nem
Benkő László azt mondta, hogy történelmi regényeket ő nem olvas és nem