A vis intertiae - A nemzeti államalkotás kora (1815

József nádor kimutatása az egyes megyék magatartásáról a törvénytelen rendeletekkel szemben.

Erőhatalmi eszközök a vis inertiae megtörése czéljából. A királyi biztosok működése Zala-, Veszprém-, Nyitra-, Trencsén-, Bars-, Zemplén-, Ung- és Nógrádmegyében. A rendeletek végrehajtása; az ellenszegülők üldözése. A

királyi biztosok megjutalmazása. Tanulságok

Az adóemelésre és az ujonczozásra vonatkozó rendeletek végrehajtása – a mint a nádor és a kanczellár előre megmondták – nagy akadályokba ütközik. Az autonomiának, s a mi ezzel együvé van forrva, a rendi jogoknak sérelme életet önt a megyékbe, ellentállásra buzditja őket s napról-napra tapasztalnia kell a kormánynak, hogy minden kisérlete, melylyel a vis inertiae megbénitását czélozta, számos megyével szemben kárba veszett. S hagyján, ha azt, a mit a vis inertiae-re támaszkodva megtagadnak tőle, erőszakos eszközökkel mégis elérhetné; de a külpolitikai helyzet még mindig annyira aggasztó, hogy nem meri a húrokat túlfesziteni s egyelőre kénytelen csupán fenyegetésekkel érni be.

Piemontot az osztrák csapatok még mindig megszállva tartják, jeléül annak, hogy félnek a rend ujabb megzavarásától s csak az 1822. év végén tartott veronai kongresszus pecsételi meg hivatalosan az olasz királyságok pacificatióját. De e közben a hatalmaknak Spanyolországgal gyűlik meg ismét a bajuk. Metternich 1822 júliusában jelenti urának, hogy a gyönge jellemű Ferdinánd király, ki absolut hatalmát nem szünik meg a cortestől reklamálni, gyöngeségével a polgárháborút maga idézte elő, a mire Ferencz császár azt jegyzi meg, hogy a madridi események szégyenére válnak a királynak.¹ A spanyolországi bonyodalmak irányában követendő eljárásra nézve szintén a veronai kongresszuson egyeznek meg a hatalmak egymással s határozataik végrehajtásáról a szomszédsági viszonynál fogva közvetlenűl érdekelt Francziaország gondoskodik.

Midőn ily módon már biztonságban érzi magát a bécsi udvar: a magyar megyék ellentállásával szemben csak akkor folyamodik erőhatalmi eszközökhöz.

A törvényhatóságok többé-kevésbé heves, de egyformán határozott feliratokban igyekeznek meggyőzni az udvart lépésének törvénytelenségéről, sőt midőn tapasztalni kénytelenek, hogy felirataikkal czélt nem érnek, a kiegyenlitésnek még egy nem szokatlan és a multban sokszor hatályosnak bizonyult eszközét is megragadják s közbenjárásra kérik fel nemcsak a nádort, hanem – mivel tudják, hogy ez az udvar előtt nem grata persona s igy közbenjárása sem kecsegtethet sikerrel – a trónörököst, sőt Metter nichet is. A rendeletek végrehajtásának határozott megtagadása ama megyék részéről, melyeknek harczképességét az előcsatározások ki nem meritették, csak ezután következik.

A törvénytelen rendeletekkel szemben az egyes megyék magatartását s József nádor titkos levéltárában elhelyezett következő kimutatás tünteti fel.

Az adó ügyében mindjárt az 1-ső rescriptumot végrehajtják: Abauj, Árva, Békés, Esztergom, Heves, Körös, Krassó, Liptó, Máramaros, Mosony, Temes, Varasd, Verőcze, Zágráb, Zala, összesen 15 megye; csak a 2-ik rescriptum után engedelmeskednek a király parancsának: Baranya, Bereg, Borsod, Csanád, Csongrád, Fejér, Győr, Pest, Pozsega, Pozsony, Sáros, Somogy, Szabolcs, Szatmár, Szerém, Torontál, Turócz, Ugocsa, összesen 18 megye; királyi biztosok hajtják végre, de kényszereszközök alkalmazása nélkül, a rendeletet:

Arad, Bács, Bars, Bihar, Gömör, Hont, Szepes, Tolna, Torna, összesen 9 megyében; ellenben Komárom, Nógrád, Nyitra, Sopron, Trencsén, Ungvár, Vas, Veszprém, Zala és Zemplén, összesen 10 megyében a királyi biztosoknak kényszereszközökhez kellett fordulniok, hogy a rendeletet végrehajthassák.

Az ujonczozás ügyében az 1-ső rescriptumot végrehajtják: Arad, Békés, Bereg, Bihar, Csanád, Esztergom, Komárom, Krassó, Máramaros, Sáros, Szepes, Szerém, Temes, Torontál, Turócz, Verőcze, összesen 16 megye; a 2-ik rescriptumnak engedelmeskednek: Bács, Csongrád, Fejér, Győr, Moson, Pozsony, Szatmár, Vas, Zólyom, összesen 9 megye; a 3-ik rescriptumot hajtják végre, miután királyi biztos küldetik ki: Árva; Baranya, Bars, Heves, Körös, Liptó, Pest, Pozsega, Szabolcs, Tolna, Torna, Ugocsa, Ungvár, összesen 13 megye; a királyi biztosok kényszereszközök alkalmazása nélkül: Abauj, Borsod, Gömör, Hont, Somogy, Zágráb, összesen 6 megyében; kényszerrel Nógrád, Nyitra, Sopron, Trencsén, Varasd, Veszprém, Zala, Zemplén, összesen 8 megyében hajtják végre a rendeletet.²

A megyék többsége tehát meghajol a király akarata előtt s csak; a kapituláczió módjára, formájára nézve térnek el egymástól. Az egyik minden kifogás nélkül engedelmeskedik; a másik feliratban kifejezi aggályait a rendeletek törvényszerüsége felett s óhajtását arra nézve, hogy az ország-gyülést haladéktalanul hivják össze; a harmadik óvást tesz a törvénytelenség ellen s ezzel igyekszik magát megnyugtatni; a negyedik keresi a módját, hogy hajthatná végre a rendeletet a nélkül, hogy az alkotmánysértéshez, mely azokban foglaltatik, hozzájárulna.

Nem annyira a megyei szerkezet tökéletlenségének, mint inkább az annak keretébe tartozó elemek vagyoni és erkölcsi függetlensége hiányának tulajdonitható, hogy a megyék nagy része az engedelmesség erényét gyakorolja akkor, a mikor az engedetlenség lenne az igazi hazafiui erény. Hogy óvások és fölterjesztések repülnének az ország minden részéből Bécsbe s hogy országszerte megszünnék a közigazgatás és törvénykezés,³ – ez a történetiró részéről, ha nem nagyitása az eseményeknek, mindenesetre erős szinezése. Mint a fenebb közlött hivatalos kimutatásból látható, számos megye még a felirás jogával sem él, annál kevésbé szünik meg országszerte a közigazgatás és törvénykezés. A rendi alkotmány törik-szakad védelmezéséhez az 52 megye közül 42, illetőleg 44 megyének nincs ereje és bátorsága. De másrészről kétségtelen, hogy az a 8-10 törvényhatóság, melyben a vis inertiae erélyes alkalmazása következtében a közhatósági functiók szünetelnek, az egész országra kiható sikert képes elérni.

A kormány a legerőszakosabb eszközöktől sem riad vissza, hogy ez utóbbiak makacs ellentállását megtörje. Pestmegye rendei, – a kik különben tekintetbe véve a válságos időket, midőn a fejedelmeknek szükségük van népeik hűségének és szeretetének bőségesebb bizonyitékaira, meghajólnak a király parancsa előtt, – valamint a többi megyék közűl is számosan kifejezik ugyan méltatlankodásukat a felett, hogy a kormány erőhatalommal igyekszik kicsikarni az áldozatokat azoktól a megyéktől, melyek lelkiismeretükkel nem tudták összeegyeztetni, hogy a tőlük világos törvény ellenére követelt áldozatokat meghozzák;

figyelmeztetik egyszersmind a felséget, hogy ezzel az eljárásával, melyet a magyar nemzet ellenségei tanácsolhattak neki mennyire elidegeniti magától hű alattvalóit; de a kormányt az engedelmeskedő törvényhatóságok eme feljajdulásai sem téritik le arról az útról, melyen megindult.

Királyi biztosokat küld a renitens megyék nyakára s ezek vakmerő, durva és mindenek felett tapintatlan eljárásukkal forradalmi időszakra emlékeztető jeleneteket idéznek elő.

Ezen kivűl a rendőrállam legvisszataszitóbb kormányzási eszközeit sem átallja alkalmazni. A levéltitok megsértésére egyenesen utasitja a postahivatalokat; a kémkedést és titkos feladásokat rendszeresiti s hivatalnokaira szigorúan felügyel, nehogy ők is konspiráljanak. Lónyay Gábor zemplénmegyei királyi biztoshoz példáúl kérdést intéz 1823 októberében Koháry kanczellár, hogy bizonyos Pálffy nevű hivatalnok nem vett-e részt azon a megyei gyűlésen, mely a királyi rendeletekkel szembeszállt, mire Lónyay megnyugtatja a kanczellárt, hogy egész Zemplénben egy Pálffy nevű hivatalnok van, Pálffy József, a tiszántúli kerületi tábla ülnöke, s ez az emlitett gyűlésen nem volt jelen, de különben is kipróbált hűséggel viseltetik a dynastia iránt; az igaz, hogy a leleszi plébánost szintén

Pálffynak hivják, de ez is, mint általában a praemontrei rend minden tagja, a mérsékelt irány hive.⁴

Azok, a kik a kormány szolgálatában állnak, hivatalos kötelességüknek ismerik különben egyenes megbizás nélkül is árulkodni nála. Berényi Gábor gróf ugocsai főispán példáúl Nyitramegyében tartózkodván, Koháry Ferencz herczegnek, a kanczellárnak 1823 június 1-én bizalmas levelet ir, melyben figyelmezteti őt s általa a kormányt, hogy Nyitrában a rendek ismét törvénytelen gyűléseket szándékoznak tartani s a tisztviselők meg akarják tagadni a felsőbbséggel szemben a köteles engedelmességet.⁵

Nem elégszik azonban meg a kormány az ellenzéki megyékben nyilvánuló közszellem elnyomásával, hanem áldozatokat is keres, kiket felelősségre vonjon annak terjesztéseért.

Hogy ebbeli szándékát a törvényesség látszata mellett érvényesithesse, álhireket költ rendőrei és kémei által. Guzmics azt irja egyik levelében Kazinczynak: „Egy szomoritó újság szárnyal részünkön, hogy t. i. némely Bars, Zemplén s más megyebéliek a nem rég felfedezett olasz összeesküvésben részt vettek. Te jobban tudhatod, kérlek, nyugtass le. A magyar nem olasz.”

A mire Kazinczy ezt válaszolja: „Mese az, hogy nálunk is vannak társai a külföldi czimborának, és gonosz czéllal hintegetett vád; mese volt, a mint ugyan hiszem, 1794-ben is.

Férhetne-e a magyarnak szivébe az a veszedelmes bolondság, hogy ő egyéb lenne, mint a minek lenni kell? Sok van, a mi kiván javitást; de hiszen azt a diaeta is kiváná s már 1790-ben a maga elaborátumai által. S az carbonarismus-e, ha te vagy én nagynak valljuk, a mi ellenségünkben nagy, szépnek, a mi benne szép? S lehet-e mondani, hogy a francziákban s Napoleonban sok igen nagy, sok igen szép nem volt? Miért kopirozánk tehát? De te vagy én kivántuk-e valaha, hogy a franczia nemzet úgy legyen ura a világnak, mint Róma volt hajdan?

Nem kellene mást akarva vádolnunk s nem volna panasz.⁶

A megyei ellenzéket valóban még a királyi biztosok erőszakos föllépése sem vitte bele semmiféle titkos társulat alapitásába, mert jól mondja Guzmics, hogy „a magyar nem olasz”.

Az oppositio nem titkos összeesküvés eredménye, hanem természetszerű megnyilatkozása a rendi jogokra féltékeny s az események által provokált közszellemnek. A kik eléggé bátrak eme szellem érvényesitését megkisérleni, azoknak nem alattomos úton, hanem nyilt küzdelemben kellett szükségképen megmérkőzniök a kormány végrehajtó organumaival.

A királyi biztosok a megyéket, a hol megjelennek, valóságos ostromállapotba helyezik.

Aránylag még legsimábban végzi megbizatását mint komisszárius, Amade Antal gróf, főlovászmester és zalai administrator, Zalamegyében.

Itt, daczára annak, hogy a katonai szolgálatra alkalmas fiatalság nagy része az erdőkbe és a hegyek közé menekűl a toborzás elől, Hertelendy György első alispán és a hat szolgabíró már április 27-től május 21-ig 600 ujonczot állítnak ki, vagyis kiállitják az ujoncz-contingens kétharmad részét. S júniusban, a mikor a többi renitens megyékkel a királyi parancs foganatositása. miatt még javában folyik a viaskodás, Zalában már a királyi biztosság megszűnik, Amade pedig előterjesztést tesz a kanczellárnak a „hűséges buzgalmuk” által magukat kitüntetett tisztviselők megjutalmazása végett. Ajánlja nevezetesen, hogy Hertelendy alispánt királyi tanácsossá nevezzék ki, a hat szolgabiró pedig, valamint Varga László táblabiró s a katonaság parancsnokai Mengen báró és Clam-Martinitz gróf ezredesek legfelsőbb elismerésben részesittessenek. A kanczellár azonban az alispánt és a szolgabirákat kitüntetés végett nem terjeszti fel; meg akarja várni, hogy az októberre kihirdetett közgyűlésen, – melynek megtartását ő felsége nevében Lajos főherczeg az alatt a föltétel alatt engedte meg, hogy ott az adó és újonczozás ügyét ne hozzák, – hogy viselik magukat; a többiek ellenben s maga Amade is az ő fölterjesztésére csakugyan megkapják a legfelsőbb elismerést.⁷

Az októberi közgyűléstől van oka tartania a kormánynak, miután Amadét már mint administrátort az augusztus 25-iki particularis gyűlésen a rendek a legkeserűbb

kifakadásokkal illetik s Hertelendy alispán részvételével titkos értekezleteket tartanak a czélból, hogy úgy az administrator, mint a tisztviselők ellen, kik a katonai executio bevárása előtt megadták magukat, előkészitsék azt a támadást, melyet a közgyűlésen szándékoznak ellenük intézni. Maga Amade is meg van félemlitve, úgy hogy azzal a kéréssel fordúl a kanczellárhoz, engedje meg, hogy az ujonczozás és adóbehajtás után tartandó első közgyűlésen az elnöklést az alispánra bizhassa, mert őt betegsége miatt az orvosok minden izgalomtól óvják, már pedig, tekintve a kedvezőtlen hangulatot, mint elnök nem kerülhetné ki a legkellemetlenebb szemrehányásokat, sőt a személyes invectivákat sem.

Amade kérelmére a kanczellár kitérőleg válaszol, hallgatólag tehát fölmenti őt, az elnöklés terhes kötelessége alól; de egy királyi rescriptumot ád a kezébe, melyben szigorú büntetés terhe alatt meghagyja a felség a rendeknek, hogy a közgyűlésen óvakodjanak minden rendzavarástól s szóba ne merjék hozni a közelmult eseményeit, utasitja egyszersmind Amadét, hogy tartson vizsgálatot annak a kideritése végett, kik vettek részt az emlitett titkos értekezleteken.⁸

Az októberi gyűlés csakugyan minden zavar nélkül intézi el a folyó administrativ ügyeket.

A mint Zalában, úgy Veszprém, Sopron és Varasd megyékben sem lép activitásba a kirendelt katonai erő, csak megmutatja magát s a kir. biztosok mindjárt czélt érnek.

Veszprémben Almássy József septemvir és hevesi administrator, mint királyi biztos, a márczius 10-iki gyűlést feloszlatja; de Bésán István királyi tanácsos, első alispán elnöklete alatt a rendek tovább folytatván a tanácskozást, – melyben különösen Rába Boldizsár másod alispán, Kolosváry Sándor kanonok és Rosos Ignácz királyi tanácsos vesznek részt, – az ellentállásra vonatkozó határozatokat meghozzák.⁹ A tisztviselők pedig, név szerint a két alispán, Bezerédj György főjegyző, Kazay Gábor főadószedő, Kocsi Horváth Sámuel, Kun László; Kun József főszolgabirák, Eőri Szabó Gábor, Bezerédj Mihály, Hollósy László, Késmárky Gábor, Dombay Ignácz alszolgabirák, Kupricz Mihály számvevő, Eőry László és Németh Jakab aladószedők, három nappal a gyűlés után külön-külön irásbeli nyilatkozatot adnak át a királyi biztosnak, mely szerint a fejedelem iránti hűségük és a rendek kezébe letett esküjök közt az összeütközést nem tudván kiegyenliteni, hivatalukról lemondanak.

Almássy helyett, ki ügybuzgalmáért megkapja különben a legfelsőbb elismerést, május 15-én Zichy Ferencz gróf gömöri administrator neveztetvén ki királyi biztosúl,¹⁰ ez, a mint a megyébe megérkezik, az előbbi határozat visszavonására kedvezőnek találja a hangulatot s – mint a kanczellárhoz intézett jelentésében irja¹¹ – vissza is vonnák azt, ha Ányos Ignácz táblabiró fel nem izgatja beszédével az ifjúságot és a bocskoros nemeseket.

A királyi biztos a gyűlésen sikertelenül hivja fel még egyszer engedelmességre a rendeket, ennélfogva a márczius 11-iki gyűlés jegyzőkönyvét széttépi, a gyűlést feloszlatja s a tisztviselőket magához rendelvén, ezek kijelentik előtte, hogy csak az erőszaknak engednek.

Erre a Sommariva nevű vértesezred egy osztálya a királyi biztos lakása elé vonul s ennek látására a tisztviselők szóval úgy, mint irásban azonnal kinyilatkoztatják, hogy renitentiájukkal felhagynak, a katonaság pedig még az nap visszavonul állomáshelyére.

Az ujonczozást és az adó behajtását június 15-én kezdik meg ¹²s hogy milyen sikerrel folytatják, mutatja az, hogy már július 19-én különös megelégedését fejezi ki ő felsége a királyi biztos eljárása felett.

Az inquisitiót természetesen itt is, mint a többi megyében, elrendeli a kormány, különösen azt akarván kideriteni, hogy Almássy József volt királyi biztos és gróf Eszterházy János veszprémi főispán csakugyan elmulasztották-e utasitni Bésán alispánt, hogy a márczius 11-iki űlést ne merje folytatni a királyi biztos eltávozása után.

Eszterházy a vizsgálatot foganatositó Zichy királyi biztos előtt azzal menti magát, hogy ő nem avatkozhatott a királyi biztos dolgába; Almássy azzal, hogy akár adott az alispánnak utasitást, akár nem, el kellett volna annak hagynia a termet, a mint ő, mint elnök, a

teremből kiment; Bésán pedig azzal, hogy ő nem látta tanácsosnak a rendek kivánságának ellenszegülni; mert ezzel csak nagyobb bajt idézett volna elő. A felség Eszterházy és Almássy mentségét elfogadja; Bésánt ellenben megdorgálja, jóllehet Zichy királyi biztos egy előbbi jelentésében főképen ez utóbbinak tulajdonitja; hogy a tisztviselők az opponalással fölhagytak.¹³

Nyitramegyébe február 10-én, Trencsénmegyébe márczius 4-én báró Eötvös Ignácz koronaőrt, abaúji főispánt és honti administratort küldik ki rendet csinálni s már február 17-ikén Bellegard, az udvari hadi főtanács elnöke, megkapja a legfelsőbb parancsot, hogy a szükséges katonai erőt bocsássa rendelkezésére.¹⁴

A király Koháry kanczellárhoz intézett, 1823 február 10-ikén kelt kéziratában kijelenti, hogy elhatározott akarata, jól átgondolt tervét a körülmények szerint szigorúbb vagy enyhébb eszközökkel Nyitrában is végre hajtani, utasitandó ennélfogva a királyi biztos, hogy a mennyiben a megye rendei feliratukban maguk is rámutattak az ujonczozásnak toborzás útján való végrehajtására: abban az esetben, ha a megyei tisztviselők vonakodnának kötelességöket teljesiteni, a királyi biztos a rendek emlitett nyilatkozatát a legczélszerűbb módon használja fel; ha pedig így sem menne semmire s kényszereszközök alkalmazására lenne szükség, a rendelkezésére bocsátandó katonai erő igénybevételével szoritsa a tisztviselőket, hogy az egyes községek közt megoszló ujonczok előállitását parancsolják meg a községi biráknak.¹⁵

Báró Eötvös a megyegyűlésen, – melyre a szomszéd Trencsén- és Bars megyékből is számosan eljöttek, – megjelenvén, a királyi leiratok felolvasása után a királyi kivánatok megtagadását tartalmazó 1822 deczember 19-én fölvett közgyűlési jegyzőkönyvet és feliratot megsemmisiti s a gyűlést feloszlatja. A két alispán, engedelmeskedve parancsának, vele együtt eltávozik, s – mint ő maga irja a kanczellárnak – voltak, a kik távozása közben, éljenezték, de „nem éljen” kiáltásokat is lehetett hallani, a mire ő azt felelte: „élek, ha lehet, meghalok, ha meg kell halnom!”¹⁶

A rendek azonban, daczára annak, hogy felszólitja őket, hogy senkinek beszédét ne merjék meghallgatni s hagyják el a termet, a főjegyzővel ott maradnak s ez utóbbi által hamarosan elkészitett újabb feliratot elfogadják; de mivel a megye pecsétjét a királyi biztos magához vette, a feliratot nem hitelesithetik.

Erre megkezdődik az alkudozás a rendek és a királyi biztos közt. Azok előbb azt kérik, hogy engedje meg a felirat elküldését, akkor az ujonczozásra vonatkozó rendelet végrehajtása elé nem gördítnek akadályt, majd mikor erre Eötvös nem áll reá, azzal a kéréssel fordulnak hozzá, hogy hívja össze a gyűlést s engedje meg, hogy onnan deputatio küldessék a felséghez, úgyde ebbe sem egyezik bele s csak annyit igér, hogy ha engedelmeskednek, husvétkor megtarthatják a gyűlést s akkor majd a küldöttségre nézve is határozhatnak.

Ilyen előzmények után rendeli el a királyi biztos, hogy a hat szolgabiró magánlakását katonaság szállja meg, a mire közülök kettő, név szerint Boronkay és Piatsek nyomban, a többi négy ellenben egy kis gondolkozás után engedelmességet fogadnak ugyan neki, de néhány hét mulva kijelentik, hogy nem szolgálnak tovább s a legközelebbi törvénykezésen már nem vesznek részt. Szavukat be is váltják, mert a törvénykezésen a két alispánon kivül senki sem jelenik meg.

Egyedül az első alispán, Ghyczy Péter támogatja a király emberét s ő sem teljes nyiltsággal. A felség is tudomást vesz ennek a hű emberének megbizhatóságáról, a mit mutat az a sajátkezű irata, melyben utasitja a királyi biztost, hogy Ghyczy alispánnak bizalmasan adja értésére, hogy a legközelebbi megyegyűlésen a hozzá küldendő bizottságra nézve csak abban az esetben tegyen inditványt, ha a rendek hangulatát erre nézve kedvezőnek találja.¹⁷ A megye rendei ellenben annál inkább elfordulnak az alispántól, úgy hogy Eötvös és a kanczellár javaslatba hozza a felségnél Ghyczynek a királyi táblához ülnökké való kineveztetését, hogy egy részről ily módon megjutalmaztassék hűségeért, más részről mivel –

a mint fölterjesztésükben irják – a demagogok minden támadásának ő a czélpontja, s ha ki nem neveztetik, azért, mert hiven követte a legfőbb parancsokat, bosszút állnak rajta.¹⁸ Ghyczy már az 1825-ki országgyűlésen csakugyan mint alnádor vesz részt.

A királyi biztos a katonaság segitségével fog hozzá az ujonczállitáshoz, a kanczellárral megegyezvén arra nézve, hogy addig, mig az ujonczozás be nem fejeztetik, megyegyűlés tartását nem engedi meg. Mikor aztán az ujonczozást befejezi, a beteg báró Perényi János administrator helyett, – ki 1812 óta szolgált mint administrator s kit érdemei elismeréseül a kanczellár a pozsegai megüresedett nyugalmasabb főispáni állásra ajánlott kinevezés végett, – a megye vezetését ismét átveszi gróf Erdődy József főispán s ekkor a fenekestől felfordult administratio lassankint visszazökken a rendes kerékvágásba.

A vizsgálatot Nyitrában is elrendelik a czélból, hogy a bűnösöket, kik a megyét ellentállásra birták, megbüntessék. Eötvös ezzel kezdi meg biztosi működését. De a vizsgálat eredménye alapján a felség csak 1823 szeptember 17-ikén hozza meg itéletét, a midőn már a mozgalom teljesen megszünt. A királyi biztosnak azt kell megtudnia, kik voltak az 1822 deczember 19-iki felirat szerzői, miután ezzel a felirattal indult meg a megye részéről a tettleges ellentállás. Megbizatásában nem nehéz neki eljárnia, miután senki sem tagadja, hogy

In document A nemzeti államalkotás kora (1815–1847) (Pldal 53-121)