A t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a eredményességének megítélése nehéz feladat. Hálátlanná f ő k é n t akkor válik, ha a megítélés erkölcsi vagy anyagi következményekkel is jár. Az a l k o t ó tevékenység eredményeinek mérése egyetlen területen sem könnyű. Hány festő, író és ze-nész halt meg minden elismerést nélkülözve, szegényen, és hányan k ü s z k ö d t e k ismeretlenül évekig, míg a közönség vagy a kritika figyelemre m é l t a t t a őket. A t u d ó s o k közül pedig hányan nem kapták meg a jogos elismerést, vagy ami t ö b b lehetett volna számukra: a m u n k á -juk folytatásához szükséges mégfelelő mértékű anyagi támogatást. A helyzet az évek halad-tával nem javult. Sőt! A k u t a t ó k száma a legutóbbi i d ő k b e n 1 5 - 2 0 évenként a kétszeresére n ő t t , s ma él a valaha is élt k u t a t ó k mintegy 85%-a. E g y r e nehezebb kiválni a t ö m e g b ő l , egyre „ n a g y o b b " e r e d m é n y e k keltenek csak feltűnést, h o z n a k elismerést, egyre több a hosz-szú i(jőre katonai vagy iparjogvédelmi o k o k b ó l „ e l f e k t e t e t t " kutatási eredmény. A k o r á b b i
„kis" t u d o m á n y a „ n a g y " szóval jelzett szakaszba l é p e t t , amelyet a kutatási nagyipar ki-alakulása is jellemez.
A legtöbb ország gazdasági fejlődése a XX. század 70es éveinek elejére lelassult. A k o -rábbi évek innovációs lendülete néhány terület kivételével megtört, a t u d o m á n y nagy Ígéreteinek valóra váltása egyre nehezebb. Sokan kételkedni kezdtek a t u d o m á n y „ m i n d e n h a t ó ságában", egyáltalán: szükségességében, sőt egyre t ö b b e n a tudományt okolták az a t o m b o m -báért, a környezetszennyeződés egyre f o k o z o t t a b b m é r t é k é é r t , egyes titokzatos betegségek terjedéséért, az időjárásban bekövetkező változásokért, az emberi kapcsolatok elsekélye-sedéséért. Csökkent a t u d o m á n y tekintélye. Pedig n e m a tudomány, nem az új ismeretek, nem a termé szeti-társadalmi törvények felismerése a h i b á s abban, hogy rossz célok érdeké-ben használták fel a nukleáris energiát, hogy a műtrágyagyárak, a papírüzemek, a gyógyszergyárak, a cementgyárak szennyezik a levegőt, a földet, a vizeket, hogy a televíziót g y e r m e k pásztorként használják sok családban, hogy kábítószerekhez menekül és alkotómunkára k é p -telenné válik sok ember.
Hazánk nem v o n h a t t a , vonhatja ki magát a n e m z e t k ö z i tendenciák érvényesülésének útjából. Nálunk is tapasztalható tudományellenesség vagy enyhébben fogalmazva é r t e t l e n -ség, nálunk is l é p t e n - n y o m o n hallani: m i haszna van a t u d o m á n y o s kutatásnak? Hangoztat-ják ezt annak ismeretében, hogy az iparvállalatoknak egyre nehezebb versenyeznie az ipari-lag fejlett tőkés országok cégeinek termékeivel nyugati vagy fejlődő országok piacain. Han-goztatják akkor, a m i k o r egyre inkább felértékelődik a „feldolgozás" mértéke és minősége egy-egy árucikkben, a k k o r tehát: a m i k o r csak az ésszerű kutatás-fejlesztés hozhat o l y a n eredményt, amit gyártásba bevezetni és piacra dobni érdemes.
Nem véletlen, hogy akkor lehet a tudományt elmarasztaló álláspontokról hallani, ami-kor gazdasági nehézségek vannak. A pülanatnyi megoldás, a jövő feláldozása a ma megmenté-sének érdekében é r t h e t ő , d e nem helyeselhető. Ennél j o b b út is kínálkozik: a differenciált
* Kutatás-Fejlesztés, Tudományszervezési Tájékoztató, 2 (1984) 35-53.
**MTA Központi Kémiai Kutatóintézet, Budapest.
fejlesztés, vagy ha jobban tetszik: a differenciált leépítés. A k e t t ő közötti arányokat a jelen és jövő helyzetének, tennivalóinak elemzése határozza meg. Megkülönböztető intézkedések meghozatalához azonban csak úgy juthatunk, ha értékelünk, értékeljük a tudományos ku-tatás eredményeit.
A természettudományos kutatás ma csaknem kizárólag intézményes f o r m á k b a n folyik.
Hazánkban d ö n t ő mértékben egyetemi és akadémiai intézetek, továbbá minisztériumok felügyelete alá tartozó ipari-mezőgazdasági kutató-fejlesztő intézetek (vállalatok), valamint termelő vállalatok kutató-fejlesztő részlegei végeznek kutató-fejlesztő tevékenységet. Igen fontos az egyes intézmények munkájának értékelése, de még jelentősebb egy-egy körülhatá-rolható terület, kutatási irány eredményességének megítélése. Nyilvánvaló, hogy minél in-kább szűkülnek az anyagi lehetőségek, annál célszerűbben kell a ráfordításokkal gazdálkodni.
Az ésszerűbb gazdálkodásnak és a k u t a t ó m u n k a minél eredményesebbé tételének ér-dekében dolgoztuk ki az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének Működési Rendjét.1
A működési rend
Az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében már 1977-ben bevezettünk egy olyan működési rendet, amely egységbe foglalta és egységesen szabályozta a kutatások témacso-portszintű tervezését-beszámoltatását, finanszírozását és — a kutatómunka értékelésével összhangban — az intézet dolgozóinak jutalmazását. Ez a működési rendszer az akadémiai intézetekben ú t t ö r ő vállalkozás volt. Enélkül a szabályozórendszer nélkül az intézet nem állhatta volna azt a kihívást, amit az egyre nehezedő gazdasági körülmények okoztak.
A működési rendet 1981-ben a külső követelményekhez, rendeletekhez, szabályzók-hoz szabályzók-hozzá kellett illeszteni, az évek során felhalmozódott tapasztalatok alapján át kellett formálni. Az 1982-től érvényes új működési rend az intézet kutatási osztályait tekinti a sza-bályozás elemeinek és a tevékenységet „input—output" rendszerben szabályozza. Inputnak tekinti az egyes osztályok rendelkezésére bocsátott szellemi és anyagi erőforrásokat, out-putnak pedig a tudományos publikációkat, előadásokat, beszámolókat, a szabadalmakat, a tudományos értekezéseket, a vállalati és egyéb forrásból származó árbevételeket, illetve ezek nyereségét — ezzel összefüggésben a szerződéses munkák teljesítéséről készített beszámoló-kat, az ezeknek keretében előállított anyagobeszámoló-kat, berendezéseket; a képzést és továbbképzést, a hazai tudományos közéletben való részvételt, az intézet érdekében kifejtett tevékenysé-geket.
A rendszer létrehozói arra törekedtek, hogy minél objektívebbé és kvantitatívabbá te-gyék mind az input, mind az output tényezőit. A számszerűsíthetőségen kívül igen fontos szempont volt, hogy a rendszer tudományos és gazdasági eredményekre egyaránt orientál-jon, a lehetőségek szerint áttekinthető legyen és a résztvevők, vagyis az intézet dolgozói
megértsék, elfogadják és támogassák bevezetését és működését.
A rendszer egyik lényeges eleme: a tudományos kutatómunka eredményességének mé-rése. Ennek a működési rendben két területen van elsősorban szerepe: az osztályok finan-szírozásában és a kutatók jutalmazásában.
Az a tény, hogy a tudományos k u t a t ó m u n k a teljesítménye a kutatási t é m á k részére nyújtott anyagi támogatás mértékének megszabásában fontos szerepet játszik — szinte egye-dülálló az akadémiai kutatóintézetekben. A legtöbb kutatóhely ugyanis az állami költségve-tési támogatást egy jól-rosszul megbecsült összeg alapján kapja (ami legtöbbször az intéz-mény megalapításakor a tényleges költségek fedezésére lett megállapítva, az azóta eltelt
időben ezt az eredeti összeget szerették volna az intézetek felfelé, a főhatóság pedig lefelé módosítani), amit aztán a legtöbb helyen nem a kutatások költségigényeiből levezetve oszta-nak szét, hanem kutatónként szaboszta-nak meg. Az egyes főirányok, programok kijelölése, majd az azokba való „bekerülés" - ami a „külön" támogatások elnyerésének legjobb ú t j a - szük-séges és jogos tényezőkön túl személyes kapcsolatoktól, esetlegességektől is függ: ezekben az esetekben sem az illető téma tényleges költségei szabják meg a támogatás mértékét.
A KKKI esetében a kutatások differenciált finanszírozása valósul meg azáltal, hogy az MTA-támogatás 30%-át (1984-től 40%-át) a kutatási osztályoknak a tárgyévet megelőző há-rom évben n y ú j t o t t tudományos publikációs teljesítménye alapján osztjuk szét.
Akadémiai kutatóintézetekben a kutatói eredményesség anyagi elismerésének szinte egyetlen lehetősége — hiszen a fizetésben jelenleg alig nyílik m ó d differenciálásra — az éves J u t a l m a z á s " . A J u t a l o m " d ö n t ő mértékben a vállalatok és más intézmények számára vég-zett kutatómunka ellenértékeként befolyt összegekből, valamint a szabadalomhasznosísi és — minimális hányadban — termékelőállítászabadalomhasznosísi tevékenységből, valamint a költségvetészabadalomhasznosísi tá-mogatás után képezhető összegből adódik. Ezért célszerűbb lenne ezt az összeget nem J u t a l o m n a k " , hanem teljesítményhez kötött nyereségrészesedésnek tekinteni, hiszen nem a munkaköri kötelességen túlmenő, különleges teljesítmény honorálásáról, hanem rendszere-sen, az intézet tevékenységi körében mozgó munka után f i z e t e t t pénzről van szó. A pénz elosztása intézeti szinten a dolgozók különböző csoportjaira meghatározott kulcsok szerint történik. Ezúttal a kutatóknak j u t ó összeg felosztásáról szólok.
A k u t a t ó k kategóriájára eső pénzösszeg 10%-át az igazgatóság saját hatáskörébe utal-ja. Ennek szétosztásáról külön szempontok szerint dönt. A megmaradó összeg 70%-át az osztályok árbevételének és nyereségének arányában osztja fel, 30%-át pedig a tudományos teljesítmény jutalmazására fordítja. Ennek a 30%-nak 70%-át a publikációs pontok (lásd később), 30%-át pedig az idézetek alapján kapják az osztályok.
A tudományos kutatómunka eredményességének értékelése
A tudományos munka értékelésére nem létezik csalhatatlan módszer, értékelésre vi-szont szükség van (elsősorban a kutatásirányítók részére, f ő k é n t az anyagi eszközök korláto-zott volta miatt).
A kutatómunka eredményeinek megítélésére a következő lehetőségek kínálkoznak:
— szakértői állásfoglalás,
— megítélés a tudományos publikációk alapján:
a tudományos publikációk számának figyelembevételével, a tudományos publiká-ciók visszhangjának, az idézeteknek (számuknak, „milyenségüknek") a tekintet-bevétele révén,
a publikációknak a megjelenés helye szerint történő értékelésével,
— megítélés a tudományos elismerések alapján: hazai vagy külföldi akadémiák tagjává történő választást figyelembe véve, plenáris előadásokra történő felkéréseket számít-va, szerkesztő bizottságokba, illetve tudományos társaságokba, bizottságokba való felkérések figyelembevételével, a k a p o t t tudományos elismerések, díjak felmérésé-vel.
A legcélravezetőbb az említett (és a n e m említett) módszerek alkalmazásának kombi-nációja lehetne. Technikailag azonban rendkívül nehéz (csaknem lehetetlen) ezeket az érté-kelési m ó d o k a t rendszeresen, nagyobb kutatóegységek esetében alkalmazni. A komplex szak-értői állásfoglalás objektivitásának biztosítása kis országok, s így szoros szakmai
összefonó-dások esetében nem valósítható meg. N e m lehetne k ö n n y ű a különféle egyéni, esetleg cso-p o r t o s elismerések, díjak számbavétele sem (egy állami díj egyenlő k é t munkaérdemrend arany fokozattal?). N e m részletezve t o v á b b az egyéb lehetőségeket, i n k á b b az általunk vá-lasztott értékelési rendszer indoklását igyekszem megadni.
A t u d o m á n y o s publikációkon alapuló értékelési módszer
Az intézet a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a eredményessége számszerű értékelésének alap-jául az eredmények nyilvánosságra h o z o t t írásos f o m á i t választotta. Az eredményesség érté-kelésében fontos szerep j u t az ún. Publikációs Bizottságnak, amelynek feladata, hogy m i n d e n évben áttekintse az intézet egész publikációs teljesítményét és f e l m é r j e a működési rend szabályai szerint értékelhető publikációkat.
Az említett bizottság javaslatának alapján - a m e l y e t Braun és B u j d o s ó2 dolgozatának figyelembevételével készített a k ö v e t k e z ő t u d o m á n y o s publikációk értékelhetők: t u d o -m á n y o s folyóiratokban -megjelent közle-mények, egyete-mi doktori értekezések, kandidátusi értekezések, nemzetközi konferenciák kiadványai, szabadalmak, t u d o m á n y o s könyvek, könyvfejezetek (1. táblázat).
1. táblázat
Az értékelt tudományos publikációk és pontértékük
Publikáció Pontérték (p)
Tudományos közlemény 0,5-3
Egyetemi doktori értekezés 1,5
Kandidátusi értekezés 2,5
Nemzetközi tudományos konferencia
kiadványa 0,5-3
Tudományos könyv, könyvfejezet 0,5-3
Szabadalom 0-1,2
Nem vehetők figyelembe a n e m k i m o n d o t t a n t u d o m á n y o s jellegű folyóiratcikkek, k ö n y v e k ; az ismeretterjesztésnek f o n t o s szerepet t u l a j d o n í t u n k , de elismerését más f o r m á b a n t a r t j u k kívánatosnak. A tudományok doktora értekezés nem illeszthető bele a rendszerbe, mivel az ilyen disszertációknak az e r e d m é n y e i inkább személyre, m i n t s e m csoportra jellem-z ő e k ; a „ n a g y " d o k t o r i értekejellem-zések általában 1 0 - 2 0 év munkáját fogják össjellem-ze, ejellem-zért n e m a premizálandó évi teljesítmény eredményei, továbbá egy-egy részleg j u t a l m á t túl nagy mér-t é k b e n befolyásolná a beszámímér-tásuk. A z ún. „kis" dokmér-tori és a kandidámér-tusi érmér-tekezések figyelembevétele is elsősorban azért t ö r t é n t meg, hogy a kutatók t u d o m á n y o s pályafutását elősegítsük, ösztönözzük, hiszen az e l é r t eredményeket a disszertációt írók megjelentetik t u d o m á n y o s közlemények formájában. A konferencia „abstract"-ek beszámítása nem lenne i n d o k o l t , hiszen az a z o k b a n közölt e r e d m é n y e k e t n e m lektorálják és csaknem mindig meg-j e l e n t e t i k cikkekben is. A nemzetközi konferenciák kiadványaiban m e g meg-j e l e n t rövid vagy tel-jes szövegű közlemények is csak a k k o r értékelhetők, h a más f o r m á b a n n e m kerülhetnek publikálásra, ha elismert, állandó n e m z e t k ö z i kiadó vagy szervezet szerkesztésében, lektorá-lásával jelennek meg, egyszóval az ú n . „formális" publikációk követelményeinek megfe-lelnek.
A szabadalmi tevékenység rendkívül fontos és fejlesztendő. Az i n t é z e t jövőjének érde-k é b e n szüérde-kséges, hogy ezt a munérde-kát ösztönözzüérde-k, ezért javasoltuérde-k a szabadalmaérde-k
figyelem-bevételét a jutalmazásnál. Ugyanakkor, a publikációs bizottság minden esetben felülvizsgál-ja a szabadalmak teljes anyagát és csak a k k o r fogadfelülvizsgál-ja el azokat, ha megfelelő szakmai szín-vonalúak és témájuk beleillik az intézet akár alapkutatási, akár szerződéses megbízásos témái közé. A figyelembe vehető publikációk p o n t é r t é k é t az 1. táblázat tartalmazza.
Az értékelés alapja az Institute for Scientific I n f o r m a t i o n által évente a Journal Cita-tion Reports, Journal Ranking Package-ben k ö z ö l t folyóirat hatástényezők, „ i m p a c t fakto-r o k " é fakto-r t é k e (IF). Ez a Gafakto-rfield3 általjavasolt m u t a t ó számszerű mércével jellemzi a folyóira-tok hatását. Az I F értékek a folyóirafolyóira-tok szakmai színvonalától, elteijedtségétői, olvasottsá-gától és a bennük közölt dolgozatok á t f u t á s i idejétől függnek elsősorban. Ezáltal az illető kiadványban megjelentetett lektorált cikkek átlagos színvonalára, a közölt publikációk eredményeinek átlagos nemzetközi felhasználtságára, megítélésére következtethetünk. Egy folyóirat annál értékesebb, minél nagyobb az impact indexe. Ez az adat egyenlő: a tárgyév-ben (pl.: 1982-tárgyév-ben a tárgyévet megelőző k é t évtárgyév-ben (így: 1980-ban és 1981-tárgyév-ben) az illető folyóiratban megjelent dolgozatokra (az összes t ö b b i folyóiratban) kapott i d é z e t e k száma, osztva az említett két évben a vizsgált folyóirat által közölt cikkek számával; vagyis az IF érték az egy dolgozatra átlagosan j u t ó hivatkozások számát adja meg. A t u d o m á n y o s publi-káiók megítélését ilyenképpen „ á t h á r í t j u k " egyrészt azokra a bírálókra és szerkesztőkre, akik a folyóiratok „gatekeeperei",4 (vagyis színvonal-őrzői), másrészt pedig a kutatók
„láthatatlan kollektíváira",5 amelyek idézéssel vagy annak mellőzésével m o n d a n a k ítéletet az a d o t t folyóiratcikkekben közölt eredményekről.
Sok ellenvetés h o z h a t ó az impact f a k t o r o k használatát illetően. Tény, h o g y az ered-mények t u d o m á n y o s értékén, felhasználhatóságán túl nagyságuk erősen függ kereskedelmi (átfutási idő), nyelvi (az angol nyelv kétségtelenül preferált) és indokoltan vagy sem, de te-matikai tényezőktől is, vannak ugyanis r e f l e k t o r f é n y b e n levő, különösen erősen idézett terü-letek. Ennek ellenére j ó a korreláció a k u t a t ó k eddigi ismereteivel, tapasztalataival, értéke-lésével - i t t h o n és k ü l f ö l d ö n egyaránt, már ami a folyóiratok IF-ban m e g h a t á r o z o t t rangját ületi. Viszont egyes folyóiratok kis IF értékét t ö b b e n nem t a r t j á k reálisnak. A folyóiratok IF adatainak egy általunk kidolgozott kategorizálása (2. táblázat) az említett ellenvetések nagy részét kiszűri, a különbségeket tompítja. Ezt azzal éri el, hogy nem ad 3-nál t ö b b pon-tot az akár 12-es IF-ú folyóiratcikkre sem, de az esetleg indokolatlanul túl alacsony IF-adatú folyóiratcikket is értékeli még. Nem lenne megalapozott az az állítás, amely kimondaná, hogy a 12-es IF-adatú folyóirat négyszer o l y a n értékes, mint amelyiknek az IF-a 3. Ezzel szemben biztosan állítható, hogy az IF-adat 0 , 5 - 1 - e s értékkel való különbözősége a letöbb esetben (viszonylag régi, 2 - 3 értéknél kisebb IF-ú folyóiratoknál) már jellemző, a színvonalat is m u t a t ó eltérés. A kategóriák határainak megszabása az egyes t u d o m á n y t e r ü l e t e k hasonló
2. táblázat
Tudományos közlemények pontértékei a megjelenési hely impact faktorának alapján A folyóirat impact faktora Pontérték (p)
<0,4 0,5
0,4-0,7 1
0,7-1 1,5
1-1,5 2
1,5-2 2,5
> 2 3
tárgyú folyóiratai elemzésének alapján történt. Ez az itt nem részletezendő vizsgálódás szakértői becslésen alapulva mérte fel a vélelmezhetően hasonló színvonalú folyóiratok k ö r é t , és azt találta, hogy a vizsgált területek folyóitatai a megadott IF értékekkel jellemzett ka-tegóriákban (2. táblázat), sűrűsödnek. Ügy tűnik, h o g y a 0,4 IF érték alatti kiadványok
— itt csak a kémiára és határterületeire koncentrálva — nemzetközi szerepe kicsi, az 1 I F ér-ték körüli folyóiratok nemzetközi szempontból ismertebbeknek, J o b b a k n a k " m o n d h a t ó k , a 2-es IF adat f e l e t t i kiadványoknak pedig elismerten kimagasló t u d o m á n y o s értékük van.
Az IF értékek egy-egy évben számolt hivatkozási adatokon alapulnak. Az egyes folyóira-t o k n a k ezen adafolyóira-tai évről évre különbözőek.Az elfolyóira-térések a „sfolyóira-tandard" folyóirafolyóira-tok esefolyóira-tében általában nem túl nagyok. Pl. a Biochem. Biophys. Acta esetében 1979., 1980., 1981. évre rendre a következő I F értékek a d ó d n a k : 2,934; 2 , 8 6 4 ; 2,641. Vannak természetesen ennél kissé nagyobb különbségek is; pl. Chem. Ber.: 2 , 0 0 9 ; 1,863; 1,416, sőt: Adv. Quantum.
Chem.: 2,647; 4 , 5 4 5 ; 1,000. Ezért az egy évi IF használata helyett három év IF adatainak átlagát tartjuk célszerűbbnek figyelembe venni a k ö z l e m é n y e k pontértékeinek
meghatározá-sakor.
T ö b b f o l y ó i r a t n a k nincs (nem ismeretes) IF é r t é k e , mert nem szerepel az ISI adatbázi-sában. Egyébként, hogy milyen folyóiratok kerülnek be az IF listába, arról évente egy k ü l ö n szakértői b i z o t t s á g dönt. F o n t o s szerepe van természetesen a döntésben annak, m ü y e n gyakran hivatkoznak az ülető kiadványra. Ennek ellenére például 1979-ben az Inorg. Chim.
Acta még nem szerepelt a listában, 1980-ban viszont m á r igen, sőt azonnal 2,628-as I F érték-kel, ami 1981-ben t o v á b b emelkedett 5,887-re (!). V a n olyan többéves múltra visszatekintő folyóirat, amely még ma sincs b e n n e az adatbázisban (pl. Eur. J. Metal. Pharm., Oxid.
Commun., Polym. Degr. Stab. stb.). Az említettek b i z o n y o s óvatosságra intenek b e n n ü n k e t az I F értékek kritikátlan és puszta számszerűségüket abszolút érték-sorrendnek t a r t ó véle-ményekkel szemben. Ezért is t a r t j u k indokoltnak az I F adatok legalább 3 évi átlagának, valamint a 2. t á b l á z a t b a gyűjtött kategóriáknak a használatát. Ismételten érdemes hangsú-lyozni, hogy az egyes t u d o m á n y t e r ü l e t e k saját folyóiratbázisának — amit az interdiszcip-linaritás miatt rendkívül nehéz összeállítani — átlagos I F adatai nagymértékben e l t é r n e k ; így pl. a mérnöki t u d o m á n y o k , valamint a mezőgazasági-élelmiszeripari terület folyóiratai-nak átlagos IF é r t é k e igen csekély a „ h ú z ó " a l a p t u d o m á n y o k h o z (biokémia, szüárdtest fizika stb.) képest.
Azoknak a f o l y ó i r a t o k n a k a p o n t é r t é k é t (IF a d a t á t ) , amelyeknek ilyen adata nincs, a publikációs bizottság határozza meg az ülető kiadvány cikkeinek színvonalát, a szerkesztő bizottság tagjainak névsorát megvizsgálva, illetve más, hasonló kiadványok ismert I F értékeit alapul véve. Ha a k é s ő b b i e k során megjelenik a „hivatalos" IF adat, akkor a korábban eset-legesen kapott „ t ö b b l e t " - p o n t o k a t levonjuk az ü l e t ő egység adott évi pontszámából vagy ha történetesen kevesebbet kapott volna - akkor pótlólagosan az a d o t t évhez számoljuk a h i á n y z ó pontokat.
A folyóiratok Garfield6 általjavasolt megítélése I F adataik alapján a folyóiratcikkek át-lagos szakmai színvonalán kívül j e l e n t ő s mértékben függ kereskedelmi tényezőktől is. Ilyen pl.: a cikkek á t f u t á s i ideje (és a terjesztés gyorsasága), de ebbe a k ö r b e tartozik az angol nyelven megjelenő irodalom előnyös helyzete a t ö b b i nyelven k ö z ö l t h ö z képest. Az a tény, hogy viszonylag rövid időt - tehát k é t év publikációira a harmadikban t ö r t é n t hivatkozáso-k a t — számít a Garfield-féle módszer, hivatkozáso-kétségtelenül j o g o s abból a szempontból, hogy azt te-kinti igazán értékesnek, amit gyorsan „átvesz" a t u d o m á n y o s közvélemény. Ugyanakkor az információk tartósságát ez a módszer nem veszi figyelembe. Itt nem részletezendő vizsgálata-ink szerint azonban a legtöbb esetben szigorú korreláció van az ötéves vagy tízéves idézett-ségi adatok és a Garfield-féle „two years' IF értékek között. (Például az 1972—1980 k ö z ö t t
a Carbohydrate Research c. folyóiratban publikált cikkekre 1980-ban t ö r t é n t hivatkozá-sok alapján számított I F9 = 1,245; az 1980-as „ t w o years" I F2 pedig: 1,644; ugyanezek az adatok a Journal of Organometallic Chemistry c. folyóirat esetében: IF9 = 1,392; I F2 =
= 2 , 6 2 7 , míg az Acta Chim. Acad. Sei. Hung -nál I F9 = 0,341; I F2 = 0,371). A rövid távú idézettségi számok általában nagyobbak, mint a hosszabb idő alapján számoltak.
Ismert tény, hogy a d o t t folyóirat cikkét általában az ugyanabban a folyóiratban megjelenő cikkek idézik a legerősebben. Ennélfogva tehát, ha egy folyóiratnál a cikkek át-futási ideje hosszú vagy/és a folyóirat olyan területről tájékoztat, amelyen a k u t a t á s o k ter-mészete miatt lassabban születnek meg az eredményeket publikáló cikkek, t ö b b m i n t 3 év eltelhet az idézett és az idéző cikk megjelenése k ö z ö t t , s így a kiadvány kétéves I F értéke jóval alacsonyabb lesz, m i n t azé, amelyikben a cikkek átfutása gyorsabb.
Kutatórészlegek értékelése
A t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a eredményessége abszolút értékének meghatározása he-lyett inkább a teljesítmény relatív értékének mérését kíséreltük meg. A relatív itt arra vonatkozik, hogy az egy k u t a t ó h e l y e n levő, egymástól nem nagyon különböző t u d o m á n y t e r ü -leteken dolgozó részlegek teljesítményét viszonyítottuk egymáshoz. Sokkal komplikáltabb lenne (ha lehetséges egyáltalán) teljesen k ü l ö n b ö z ő tudományterületeken dolgozók (pl. bio-kémikus, matematikus, közgazdász stb.) m u n k á j á n a k eredményeit összevetnünk.
Részlegek ( 1 0 - 3 0 k u t a t ó b ó l álló csoportok, oszályok) összehasonlítása számos előnyt rejt magában. Ha egyetlen k u t a t ó - vagy egyetlen téma (értve ezalatt azt a viszonylag önálló t u d o m á n y o s kutatási területet, amelyet évente legalább egy, de legfeljebb mintegy 3—5 k u t a t ó i kapacitás-hányaddal művelnek)7 publikációs teljesítményét értékelnénk, ennek számos hátránya lehetne. Ilyen például a következő:
Egy-egy személy vagy téma szinte törvényszerűen publikációs hullámhegy u t á n völgybe kerül, tehát általában ingadozó a teljesítménye. Ennek okai lehetnek például: témaváltás, készüléképítés, ipaijogvédelmi (vagy egyéb) s z e m p o n t o k miatti publikálási kötöttségek, anyag- vagy berendezéshiány, személyi változások. A felsoroltak a mintegy 10—30 k u t a t ó t magukba foglaló egységek teljesítményét befolyásolják ugyan, de sokkal kevésbé, ezért
„ z a j o k n a k " t e k i n t h e t ő k , amelyek hatásai kiszűrődnek, nem zavarják lényegesen az össze-hasonlítást.
Hasonlóképpen részesítik előnyben, illetve sújtják a rendszer más szabályozói is mindegyik részleget. A nagy IF-ú folyóiratok „lepontozása", illetve a kisebb é r t é k e k bizo-nyos f o k ú „megemelése" egyformán előnyös (hátrábizo-nyos) mindegyik részlegnek. A szabályok egyértelműen orientálják a kutatórészlegeket mind a publikációs stratégia (érdemesebb jobb IF-ú folyóiratokban közölni) helyesebb megválasztására, mind pedig - a n a g y o b b idézet-szám (lásd később) elérésének érdekében — színvonalasabb t u d o m á n y o s e r e d m é n y e k köz-lésére.
Természetes, hogy a részlegekre kidolgozott rendszer f ő b b elemei t o v á b b vihetők (sőt tovább is viendők!) c s o p o r t o k r a . ( 3 - 1 0 k u t a t ó ) vagy egyénekre vagy akár tematikai egységekre is, de akkor szem előtt kell tartanunk a vázolt okok miatti gondokat is.
A kooperációs faktor
A t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a eredményeként létrejövő publikációk a legtöbb esetben nem egyetlen szerző nevéhez, hanem többéhez k ö t ő d n e k . A kutatóintézet esetében — mivel az értékelés alapegysége: a kutatórészleg — figyelembe veendő, hogy egy-egy részleg nem
önállóan, hanem másokkal együttműködésben jelentet meg dolgozatokat. Ez az együtt-működés lehet intézeten belüli és kívüli is. A publikációk értékelésénél meg kell kísérelnünk a t ö b b részleg, illetve szerző által készített dolgozat értékének, pontszámának az
önállóan, hanem másokkal együttműködésben jelentet meg dolgozatokat. Ez az együtt-működés lehet intézeten belüli és kívüli is. A publikációk értékelésénél meg kell kísérelnünk a t ö b b részleg, illetve szerző által készített dolgozat értékének, pontszámának az