Science Citation Index, Institute for Scienüfic Information, Philadelphia, Pa., 196

2. G. P. Koshy: The citability and life expectancy of a sicentific paper, nem publikált kézirat, 1976 November 8.

3. F. Narin.Evaluative Bibliometrics, Computer Horizons, Cherry Hill, N. J., 1976.

4. Garfield: Essays of an Information Scientist, ISI Press, Philadelphia, Vols. 1 and 2, 1977, Vol.3, 1980.

5. D. J. de Solla Price: The citation cycle. Griffith (Szetk)Key Paprs in Information Science, Knowledge Industry Publications, White Plains, N. Y., 1980.

6. G. M. Carter: Peer Review, Gtations, and Biomedical Research Policy:NIH Grants to Medical School Faculty, Document No. R 1583-HEW, Rand Corporation, Santa Monica, Cal., December 1974.

7. D. Schwartzman: Innovation in the Pharmaceutical Industry, Johns Hopkins University Press, Baltiomore, 1976.

8. M. Windhole (Szerk.): The Merck Index: An Encyclopedia of Chemicals and Drugs, 9. kiadás, Merck

& Co. Inc., Rahway, N. J., 1976.

9. P. de Haen: New Products Parade - Annual Rewiew of the New Drugs, de Haen Inc., New York, 1954.

10. W. McVicker: New Drug Development Study - Final Report, Internal Document of the U. S. Food and Drug Administration, March 1972.

11. Drug Evaluation-Drug Applications (Guide BD 4820.3) Food & Drug Administration, Bureau of Drugs, Washington, D. C., GT No. 7 6 - 1 9 , 31 August 1976. A ,,New Drugs Approved for Marketing in the United States' listája kérésre beszerezhető a Bureau of Drungs, FDA-tól.

12. M. E. D. Koenig, J. Gans: The productivity of Research Effort in the U. S. Pharmaceutical Industry, Res. Policy, 4 (1975) 331.

13. W. D. Garvey, C. Griffith: Scientific Communication-Its Role in the Conduct of Research and the Creation of Knowledge, Amer. Psychol., 26 (1971) 349.

14. N. H. Nie et al.: SPSS Statistical Package for the Social Sciences, második kiadás, McGraw Hill New York, 1975, 353. old.

15. M. E. D. Koenig: Determinants of expert judgement of research performance, Scientometrics, 4 (1982) 361.

16. M. E. D. Koenig: Bibliometric indicators versus expert opinion in assessing research performance, Amer. Soc. Inform. Sei., 34 (1983) 136.

Világszerte minden évben az egyetemek és főiskolák százain az adminisztratív személy-zet ezrei vesznek részt abban a kellemetlen tevékenységben, hogy t ö b b tízezer e g y e t e m i ok-t a ok-t ó előlépok-teok-tésével kapcsolaok-tos érok-tékelésekeok-t végezzenek. Dönok-téseikeok-t legok-több eseok-tben az egyetemi bizottságok értékelésére alapozzák, a m e l y e k a jelölt o k t a t á s i képességeire, kutatási eredményeire és az o k t a t ó i - t u d o m á n y o s közösségben való aktív részvételére irányulnak. No-h a az egyetemi értékelés és előléptetés ezen eljárásait már m i n t e g y nyolcvan éve No- használ-j á k1 e módszer érvényességét m a sokan kétségbevonják. Néhány szerző azt állítja, hogy az

egyetemi szakmai értékelésben (faculty peer review) a személyiségnek és a k u t a t ó i elfogult-ságnak túlságosan nagy szerep j u t .2 Gyakorlatilag ugyanezt állítják a szakmai bírálatokról (peer review) a kutatás-finanszírozással kapcsolatban is.3

Mások szerint az egyetemi szakmai értékelési módszer szeszélyes elemeket tartalmaz.

Douglas Needham a Western K e n t u c k y University-ről (Bowling Green) úgy véli, hogy az egyetemi értékelés szubjektív mivoltának gyakori következménye az, hogy k ü l ö n b ö z ő sze-mélyek elbírálásában összeegyeztethetetlen k r i t é r i u m o k a t használnak.4 Az egyetlen sport-szerű eljárás feltehetően az volna, hogy egy egyetemi kar vagy tanszék minden jelöltjét

— legalábbis az azonos pozícióra jelölteket — konzisztens ismérvek alapján ítéljék meg.

Nem szabad lebecsülni e z e k n e k az értékeléseknek a gazdasági és társadalmi jelentősé-gét. A végleges státusz jelentős beruházást igényel az egyetem részéről, például a tartós egyetemi kinevezés megadásával az egyetem egy pályafutás időszakára mintegy egymillió dollárnyi kiadásra, vagy ennél is t ö b b r e kötelezi magát.2 Az értelmetlen beruházás ellen j ó biztosíték az alapos értékelésre é p ü l ő státuszvizsgálat. A számításba vett egyének szempont-j á b ó l pályafutási célkitűzéseikben óriási eltéréseket eredményezhet a nem megfelelő módon végzett értékelés.

Ebben a tanulmányban á t t e k i n t ü n k néhány, az egyetemi értékelésben használatos kri-t é r i u m o kri-t . Ponkri-tosabban, e kri-t a n u l m á n y azkri-t kri-tiszkri-tázza, hogyan egészíkri-thekri-tik ki az idézési adakri-tok ezeket a szubjektív értékeléseket. Az idézetanalízis célja az objektivitás növelése, és minden bizonnyal az értékelés elmélyítése kell legyen. Az idézetanalízisben többféle s z e m p o n t o t és eljárást kell vizsgálat tárgyává t e n n i .

Noha az alkotókészség becslése kapcsán m á r többízben is tárgyaltam az idézetanalí-z i s t ,5 , 6 azt a fajta felhasználását n e m érintettem, amely az előléptetési döntésekben benne-rejlő személyi, egyéni értékeléssel, kapcsolatos. E z t nem csupán a z é r t tettem, m e r t az idézet-analízis ellentmondásokkal terhes. Azok számára közülünk, akik rendszeresen használnak idézettségi a d a t o k a t világos, h o g y ezek k ö n n y e n félreértelmezhetők, vagy nem megfelelő cé-lokra manipulálhatók. Ezenfelül bizonyos eljárások, amelyek az idézettségi m u t a t ó k szak-irodalomkutatási vagy b i b l i o m e t r i a i / t u d o m á n y m e t r i a i felhasználásában nem j e l e n t e n e k za-varó problémát, aránytalanul nagy nehézségek forrásaivá válhatnak, ha ezen a d a t o k a t egyé-nek értékelésére használják.7 E z e k a fontos s z e m p o n t o k azonban n e m gátolhatnak meg

ben-*Eugene Garfield: Current Contents, No.44 (Oct.31, 1983)5 és No.45 (Nov.2,1983)5.

nünket abban, hogy nagy, átfogó vizsgálatokat végezzünk, amelyekben az egyes egyéneken csupán minimális hangsúly van. És természetesen vigyáznunk kell arra, hogy az egyént sé-relmes összehasonlításokkal ne hozzuk hátrányos helyzetbe. Éppen ellenkezőleg, mint nem-régiben közölt tanulmányok m u t a t t á k ,8 az idézetanalízis segédkezet n y ú j t abban, hogy sok elismerésre érdemes, de széles körben nem eléggé ismert kutatóra felhívjuk a figyelmet.

Akár tetszik, akár nem, akár az Institute of Scientific Information (ISI) ösztökélésé-re, akár anélkül, az idézetanalízis f o n t o s módszerré vált a tudományos munka kihatásainak becslésében. Tekintve, hogy egyes adminisztrátorok az adatok jelentőségének nem teljes ismeretében felhasználják a Science Citation Index-e,t (SCI), a Social Sciences Citation Index-et (SSCI), vagy az Arts and Humanities Citation Index-et(AHCI), úgy érzem köteles-ségem, hogy foglalkozzak ezek használatával az előléptetési, különösképpen pedig a tartós státuszokkal kapcsolatos döntésekben. Egy kutató, éspedig egy termékeny kutató idézett-ségi vizsgálata igen bonyolult folyamat lehet. A szükséges eljárás többől is állhat, mintsem egy pillantást vetni az SCI, SSCI vagy AHCI nyomtatott outputjára vagy on-line megjelenítési formájára.

A végső értékelésben szerep j u t a jelöltek cikkei és könyvei mélyreható értelmezésé-nek. Az analízisben figyelembe kell venni a tudományterület közlési és idézési szokásait, annak okait, hogy a jelölt cikkeit miért idézték, továbbá az ön-idézési korrekciókat is. Ezek-ről a módosításokról úgy szólok, hogy tudom, sok esetben az egyes jelöltekEzek-ről fontos be-nyomások kaphatók, ha egyszerűen csak bepillantunk az SCI vagy az SSCI egy ötéves ku-mulatív kötetébe. Ezeket az első elnagyolt impressziókat azonban szubjektív szakmai vé-leményekből k a p o t t más benyomásokkal is ki kell egészíteni.

A tartós állásokra való pályázatok értékelése tradicionális m ó d o n a jelöltek tanszéki elbírálásával kezdődik. A tanszékvezető (esetleg más, véglegesített tanszéki, kari tagokkal együtt) felméri a jelölt oktatási és kutatási képességeit. Azonkívül, hogy a jelöltek életrajz-zal és bibliográfiai adatokkal kell ellássák a bizottságot, esetleg még arra is felkérik ő k e t , hogy önértékelést is végezzenek, amelyben oktatási és kutatási tevékenységüket és társa-dalmi munkájukat kell demonstrálniuk.9 Áttekintő munkájukban, amely a tartós státuszok kijelölési — értékelési rendszerével foglalkozik k ü l ö n b ö z ő egyetemeken, Richard P. Chait, Pennsylvania University, University Park, és Andrew T. Ford, Allegheny College, Meadville, Pennsylvania megemlítik, hogy a Harvard-i Graduate School of Business Administration jelöltjeinek engedélyezik, hogy megnevezzék azokat az egyetemi tanárokat, akik m u n k á j u

-kat nem tudnák elfogulatlanul értékelni.1 0

Néhány egyetemen az oktatási képességet úgy ítélik meg, hogy megfigyelik a jelölte-ket az előadóteremben, és szemügyreveszik oktatási eszközeit. A legtöbb esetben azonban hallgatói értékelési lapokat használnak erre a célra. E z e k a formanyomtatványok lehetővé teszik a hallgatóknak, hogy különféle oktatási jellegzetességeket osztályozni tudjanak, így a tárgykör ismeretét, a tárggyal kapcsolatos lelkesedést, és hogy az o k t a t ó mennyire hozzá-férhető a hallgatók számára oktatási tanácsadásra. Sok szerző kritizálja ezeket az értékelési lapokat. Azt állítják, hogy a hallgatók tudásszintjében és eredményeiben bekövetkező válto-zások mérésére valójában nem megfelelőek. A véglegesített egyetemi státuszok és a hallga-tói értékelésekkel kapcsolatos á t t e k i n t ő munkájukban az alábbi szerzők vezérfonalakat ad-nak a hallgatói rangsorolási eszközök megszerkesztésére és analízisére: Peter Seldin,9 Pace University, Pleasantville, New York; Richard I. Miller,1 1 Southwest Texas State University, San Marcos; Frank Costin és kollegái,1 2 University of Illinois at Urbana-Champaign, és Ronald A. Berk,1 3 Johns Hopkins University, Baltimore, Maryland. Bármely módszert is választunk az oktatási készség és a hivatástudat fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Ez is egy olyan bonyolult téma, amely a hallgatói értékelésen messze túlnyúlik.

A jelöltek kutatási teljesítményének felmérése a végleges egyetemi állásokkal kapcsola-tos vizsgálatok valószínűleg legbonyolultabb része. G y a k r a n megtörténik, hogy a jelölteket felkérik nevezzék meg azokat a m á s u t t dolgozó kollegáikat, akik k u t a t á s a i k minőségére v o n a t k o z ó a n véleményt szolgáltathatnak. Ezektől a s z a k é r t ő k t ő l azután levélben kérik be véleményüket. Ha a k a r vagy tanszék tagjai ismernek más olyan k u t a t ó k a t , akik m u n k á j a kapcsolatos a jelöltekével, ezek megjegyzéseit, véleményét is kikérheti az e g y e t e m .

A jelöltek bibliográfiájával felfegyverkezve a kari bizottságok megkísérlik ezek k u t a t ó -m u n k á j a -mennyiségének és -minőségének fel-mérését. Ez a „fel-mérés" n é h a puszta közle-ményszámlálásból áll. Más esetekben a k ü l ö n b ö z ő típusú közleményeket k ü l ö n b ö z ő k é p p e n súlyozzák. Erre a célra többféle értékelési módszert is kidolgoztak. E z e k b e n általában meg-állapítják, hogy hány cikk ér fel egy könyvvel. A kutatási közlemények, az á t t e k i n t ő cikkek, rövid jegyzetek, szerkesztői levelek és a publikálatlan jelentések mind-mind más súllyal j ö n n e k számításba.4 • 4 ~ 1 9 Néhány értékelés szerint a társszerzős c i k k e k egyes szerzőit nem illeti meg a közlemény teljes hitele.1 1 6 , 1 9 Chait és F o r d1 0 ( 1 9 7 old.) azt ajánlja, hogy az értékelésben különbséget kell t e n n i a szakmai bírálókkal rendelkező és azzal n e m rendelkező folyóiratok k ö z ö t t . Azonban n o h a a legtekintélyesebb f o l y ó i r a t o k b a n megjele-n ő cikkeket szakmailag bírálják, ez sok más folyóiratra megjele-nem áll. A Samegjele-n Framegjele-ncisco-i Egyetem súlyozási rendszere, amely a k a r i értékelésekben kifejezetten kvantitatív utat vá-laszt, minden hasonló rendszeren t ú l m e g y . A közleményeket p o n t s z á m o k k a l értékelik a t t ó l függően, hogy milyen hosszúak, mennyire tekintélyes a folyóirat, a m e l y b e n megjelentek, h á n y idézetet k a p t a k , és vajon kapott-e a cikk pályadíjat, avagy értékelték-e hosszasabban más k ö z l e m é n y e k b e n .1 0

A kutatási eredmények áttekintésekor a tanszék tagjai át kell olvassák a jelölt cikkeit és k ö n y v e i t , legalábbis részben. Ez régebben k ö n n y e b b feladat volt. Ma a z o n b a n a tanszékek és az egyéni közleményszámok növekedése m i a t t ez a feladat nehezebbé vált, de még mindig szükséges.

A d ö n t é s meghozatala előtt a kari bizottság általában figyelembe veszi a jelölt hozzá-járulásait a tanszék életéhez, beleértve e b b e az adminisztratív kötelezettségek ellátását, kol-legáknak adott tanácsokat és a jelölt számára megítélt kutatási a l a p o k a t , ösztöndíjakat.

Számításba j ö n n e k még kitüntetések, d í j a k , t u d o m á n y o s testületekben és szerkesztőbizott-ságokban való részvétel is. Figyelembe szokás még venni szimpóziumokra, konferenciákra, más egyetemekre való előadói meghívásokat, az összejöveteleken elhangzott előadásokat és konzultációs megbízásokat is. Vannak bizottságok, amelyek számításba vesznek olyan értel-m e z ő , isértel-meretteijesztő írásokat is, a értel-m e l y e k a széles nagyközönségnek szólnak. Martin Meyerson, a University of Pennsylvania Foundation e l n ö k e , és egykor Harvard egyetemi o k t a t ó r á m u t a t arra, hogy a legtöbb b i z o t t s á g azt is megvizsgálja, vajon a jelölt munkája ki-bővíti-e a tanszék t u d o m á n y o s p r o g r a m j á t , ad-e neki új irányokat, vagy kiépít-e más prog-r a m o k k a l k a p c s o l a t o k a t .2 0 Ha a jelölt a tanszéki/kari szinten megfelelőnek találtatik, az addig összegyűlt információt egy e g y e t e m i vagy főiskolai szintű bizottság tekinti át. Ezek-ben a bizottságokban a tagság gyakran bizalmas, titkos jellegű és olyan k u t a t ó k r a , t u d ó s o k r a k o r l á t o z ó d i k , akik e jelölt szakterületével nagy vonásokban kapcsolódó t u d o m á n y s z a k o k b a n tevékenykednek. A Harvard egyetemen e b b e n a bizottságban résztvesznek egyetemen kí-vüli szakemberek is a jelölt t u d o m á n y t e r ü l e t é r ő l , továbbá az egyetem e l n ö k e is. Meyerson szerint ezektől a külső szakértőktől „az t várják, hogy ne csupán a mindenkori és a múltbeli szokásokat és az idézettséget vizsgálják, hanem afelől is érdeklődjenek, merre fog tartani a szakterület fejlődése. Egy ilyen analízis értelmében azt is elvárják e szakértőktől, hogy fel-derítsék vajon a lehetséges jelöltek bejuthatnak-e a jövőbeli munka élvonalába "2 0 Ez a bizottság gyakran további leveleket is k é r be a jelölt felmérésére. Néha felkérnek egy kolle-gát is, hogy a jelölt ügyét előteijessze.

Az így felhalmozódott bizonyítékok megvitatását k ö v e t ő e n a bizottság szavaz. A Harvard Graduate School o f Business Administration i n t é z m é n y b e n kétszer is kerül sor sza-vazásra, először magának a j e l ö l t n e k az értékelése ügyében, a z u t á n annak során mikor a je-löltet más jelöltekkel mérik össze. A szokásos eljárás az, h o g y a bizottság a főiskola dékán-j á t , vagy alelnökét informáldékán-ja. Ez az adminisztrátor azután adékán-jánlást tesz az e l n ö k n e k , aki vi-szont általában az egyetem igazgatási tanácsának teszi meg ajánlását. A felettes irányítószer-vek többnyire jóváhagyják a k a r i bizottság d ö h t é s é t .1 0

A végleges státusz megadásának ez a tradicionális f o l y a m a t a nyilvánvalóan többszintű szakmai véleményezést t a r t a l m a z . Feltehető, hogy ennyi kollega véleményét az egyetemen belül és azon kívül is meghallgatva az igazgatás mindegyik jelölt képességeiről tiszta ké-pet kap.

Az ilyen vizsgálati eljárás alapossága dacára a szokványos értékelési m ó d s z e r sok kí-vánnivalót hagy maga u t á n . S o k szerző kérdésesnek tartja az értékelő levelek hasznosságát és a szakmai bírálat politikáját. Mások azt állítják, hogy sem a közlemények számlálása - a

„publikálj vagy pusztulj" ( p u b ü s h or perish) elve szerint —, d e még a jelölt munkáinak el-olvasása sem szolgáltat szükségképpen kvalitatíve hasznos felvilágosítást a j e l ö l t kutatási ké-pességeiről és felkészültségéről. Robert K. M e r t o n (Columbia University, New York), mint annyi más kiváló egyetemi t u d ó s , számtalan egyetemi értékelő levelet írt és olvasott. Rámu-tatott arra, hogy a k ü l ö n b ö z ő becslések „elbírálására és összehasonlítására nincs módszeres lehetőség", csak ha az e m b e r ,,ismeri a bírálók személyes értékrendszerét és tud a sorok kö-zött olvasni".21

Stephen Cole (State University of New Y o r k , Stony B r o o k ) megjegyzi, hogy az egye-temi szintű bizottságok s z á m á r a problémát j e l e n t h e t annak meghatározása, h o g y a tanszé-ki/kari bizottság korrektül j á r t - e el a jelölt elbírálásában. Azt ú j a : „Sok speciális, nem-tudo-mányos tényező játszhat szerepet az állandó státuszokkal kapcsolatos döntésekben. Ilye-nek a baráti kapcsolatok, tanszéki politika, a nemek vagy fajok szerinti kvóták betöltésére irányuló kényszer, stb. Még ha a tanszéki/kari döntéseket ezeknek a nem-tudományos kri-tériumoknak az alapján is hozzák, igyekezni fognak a döntéseket tudományos formában maszkírozni. így a jelölt munkájának fontosságát eltúlozzák, vagy olyan külső bírálókat választanak ki, akikről a tanszék feltételezi, hogy kedvező lesz bírálatuk".22 E tanulmány t ö b b véleményezője úgy g o n d o l j a , hogy a bírálóbizottságok a negatív megjegyzéseket meg-pályázásában bibliográfiai összeállításuk terjedelme g y a k r a n számításba j ö n . James O'Toole (University of S o u t h e r n California, Los Angeles) szerint sokan publikálnak „baná-lis és t a l m i " cikkeket.2 Ha f o n t o s a b b m u n k á k a t a kari bírálóbizottságok tagjai el is olvas-sák, ebből még nem biztos, h o g y tiszta k é p e t kapnak a j e l ö l t képességeiről. Valószínűtlen, hogy azok a bizottsági t a g o k , akik nem dolgoznak a jelölt szakterületén, felfognák kutatá-s a i n a k j e l e n t ő kutatá-s é g é t . Még a z o k ikutatá-s, akik azonokutatá-s témával foglalkoznak ellenállákutatá-st fejthetnek ki olyan elméletekkel szemben, amelyek saját elképzeléseiknek e l l e n t m o n d a n a k .2 3 Vagy egy-szerűen az is előfordulhat, h o g y nem képesek a jelölt m u n k á j á n a k fontosságát megítélni.

Amint azt Cole ú j a : .Minden tudományterületre igaz, hogy a kutatási élmezőnyt nagyfokú ellentmondásosság jellemzi, és az, hogy nehéz megállapítani, melyik kutatási eredmény válik majd jelentőssé,"24 Ezek szerint az egyetemi értékelési/bírálati eljárásban sok szubjektív csapda van elrejtve.

Ha megfelelően használjuk fel, az idézettségi analízis hozzásegítheti a tanszéki/kari értékelőbizottságok tagjait ahhoz, hogy a jelöltekről alaposabb véleményt alakíthassanak ki.

Szívesen látott kell legyen az olyan objektív információ, amely egy k u t a t ó munkájának hasz-nosságát méri a tudományos közösség számára. A jelölt közleményeinek gondos analízise megerősítheti, vagy kétségbevonhatja a kari bírálóbizottság következtetéseit. Mint látni fog-juk az SCI, SSCI vagy az AHCI ugyancsak megkönnyítheti a szakmai bírálat menetét azzal, hogy hozzásegíti az elemzőket ahhoz, hogy a jelölt munkájával összefüggő területen dolgozó tudományos munkásokat felderítsék. Ezek a kutatók a legképzettebbek arra a célra, hogy a jelólt munkájával kapcsolatban véleményt adjanak. Ez a szempont sokszor figyelmen kívül marad. Igen gyakran ezt a véleménykutatást a kari kereteken kívül kell megtenni. A tanszé-ki kollegák nem mindig vannak abban a helyzetben, hogy az illető kutatás megítélésére leg-hivatottabb személyeket megnevezzék.

Jó oka lehet annak, hogy egy-két külső bírálót ellenőrizzenek, vajon mennyire kvalifi-káltak a jelölt munkájának megítélésére. Ilyenkor esetleg nem áll bibliográfia rendelkezésre.

Egy ilyen vázlatos publikációs lista gyors összeállításában az értékelőknek segítséget jelent-hetnek az SCI, SSCI, AHCI, továbbá az Institute f o r Scientific Information online adattárai, mint pl. a SCISEARCH, Social SCISEARCH, ISI/BIOMED és egyéb adatbázisok, amelyek az ISI keresési hálózatában (ISI Search Network) hozzáférhetők.2 5 így felvilágosítás k a p h a t ó a véleményező/bíráló saját publikációs tevékenységéről. Ami még ennél is fontosabb, az ilyen listán szereplő cikkek idézettségi adatainak tanulmányozása révén az adminisztráció megállapíthatja, vajon e k u t a t ó munkájának más k u t a t ó k hasznát vették-e, és milyen mér-tékben. Az idézettségi adatok nem csak abban segíthetnek, hogy kiszűrhető legyen a bí-ráló és a jelölt tárgyhoz tartozó munkája, de annak megállapításában is segédkezet n y ú j t , hogy vajon hasonló típusú kutatásokban elismerték-e ezek fontosságát. Az idézettségi adatok további felvilágosítást nyújthatnak arra nézve, hogy a bírálót és a jelöltet elsősorban múltbeli, vagy aktuális munkája alapján ismerik-e, és hogy nevüket eredeti koncpecióknak és módszereknek, avagy áttekintő műveiknek (vagy mindezeknek együtt) köszönhetik-e.

Az idézettségi adatok csak akkor válnak relevánssá és hasznossá, ha az ember elegendő időt fordít azok kielégítő értelmezésére. Az idézetek nem tükrözik szükségképpen a k u t a t á s hasznosságát betegségek gyógyításában, új gyógyszerek felfedezésében, stb. Továbbá semmit sem mondanak a jelölt oktatói képességéről, adminisztratív tehetségéről és egyéb egyetemi tevékenységeiről. Ezzel szemben az idézettség azt tükrözi, mennyire hasznos az a d o t t ku-tatási munka a hasonló kutatásokat végzők számára. Mint ilyent, az idézettségi adatokat ,.megkésett m u t a t ó k n a k " nevezi Manfred Kochen (University of Michigan, Ann A r b o r ) .2 6

A kutatók egykori „befolyásáról", a tudományos közösségre gyakorolt hatásáról tájékoz-tatnak bennünket, de arról nem föltétlenül, hogy a jövőben milyen befolyással fognak ren-delkezni. Továbbá, mint azt később még részletezzük, ha az ember az első benyomásokon túl szeretne j u t n i , akkor nemcsak azt kell megállapítania, hogy milyen gyakran idéznek vala-kit, hanem azt is, hogy miért idézik. Az analízist végzőnek időt kell arra szakítani, hogy megállapítsa az illető szakterület szokványos, normális idézettségi szintjét. Területről terület-re változik, hogy a különböző típusú cikkek hány idézetet kapnak, és mennyi időterület-re van szükség ahhoz, hogy csúcsidézettségüket eléljék. így a tartós állásra pályázót olyanokkal kell összehasonlítani, akik ugyanazon a szakterületen működnek. Mindenesetre az idézettsé-gi analízisből kapott információt úgy kell tekinteni, mint a jelölt „tudományos befolyásá-n a k " egy további, befolyásá-noha egyedülállóabefolyásá-n fobefolyásá-ntos mutatószámát. Ezt a mutatót aztábefolyásá-n össze-hasonlíthatjuk a szokványos értékelési eljárásban használatos egyéb mutatókkal. Az idézettsé-gi adatokat akkor használhatjuk optimálisan, ha más típusú bizonyítékokkal együtt, azok kiegészítéseképpen használjuk fel.

Az idézettségvizsgálat k e z d ő p o n t j a a jelölt teljes bibliográfiája. Ez általában az állásra p á l y á z ó jelöltektől megkapható. Egy külső bíráló, vagy egy betöltetlen állásra pályázó személy bibliográfiájának beszerzése azonban n e h e z e b b lehet m i n t sokan gondolnák. Az i l y e n bibliográfia összeállításának t e r h e az értékelést végző adminisztrátorok vagy könyvtá-r o s o k vállaikönyvtá-ra n e h e z e d i k .

A legtöbb szerző rendelkezik készenléti bibliográfiával, de ezek gyakran hiányos vagy téves információt is tartalmazhatnak. Például önéletrajzukban a szerzők gyakran használják e z t a megjelölést: , JÍY-nal k ö z ö s e n publikált m u n k a " . Ebből nem derül ki, hogy a többszer-z ő s munkában k i atöbbszer-z első stöbbszer-zertöbbszer-ző. Ilyen esetekben atöbbszer-z SCI Source Index-e alapján ellenőritöbbszer-z- ellenőriz-h e t ő , ellenőriz-hogy mi volt a szerzők e r e d e t i sorrendje. E z t még azelőtt kell megtenni, mielőtt a Citation Index-et elővennénk, ugyanis ott a c i k k e k csak az első szerző neve alatt szere-p e l n e k .

A legtöbb e s e t b e n azonban az előléptetésre jelöltek elegendő időt fordítanak egy tel-j e s és pontos bibliográfia elkészítésére. Ez mindig előnyös, k ü l ö n ö s e n akkor, h a a tel-jelöltek nevei esetleg h o m o g r á f o k (betűről betűre azonosak). Ha a jelölt homográfikus névvel ren-delkezik, akkor az ő cikkeit k ü l ö n kell választani egyéb olyan szerzők munkáitól, akik csa-ládneve és keresztnév rövidítései vele azonosak.

Az idézetvizsgálat fontos alapszabálya, hogy egy-egy k u t a t ó értékelése önmagában, összefüggéseiből kiragadva nem végezhető el. Az értékelést mindig c s o p o r t o n k é n t kell meg-t e n n i . Soha ne hasonlímeg-tsunk össze egy fizikusmeg-t egy szociológussal, vagy egy bomeg-tanikusmeg-t egy kémikussal. A f e l a d a t a jelölt összehasonlítása az ugyanazon t u d o m á n y t e r ü l e t e n vagy

Az idézetvizsgálat fontos alapszabálya, hogy egy-egy k u t a t ó értékelése önmagában, összefüggéseiből kiragadva nem végezhető el. Az értékelést mindig c s o p o r t o n k é n t kell meg-t e n n i . Soha ne hasonlímeg-tsunk össze egy fizikusmeg-t egy szociológussal, vagy egy bomeg-tanikusmeg-t egy kémikussal. A f e l a d a t a jelölt összehasonlítása az ugyanazon t u d o m á n y t e r ü l e t e n vagy