Ezt úgy végezzük, hogy megkeressük a folyóiratokban a cikkeket és a szerzők munkahelyi adatai alapján választjuk egymástól külön a cikkeket

Ma már kevesen vitatják, hogy szükség van az alapkutatási tevékenység értékelésére.

A h o g y az alapkutatás léptéke n ő t t , úgy n ő t t az igény is egy világos és rendszeres t u d o m á n y -politikára, egy olyan -politikára, a m e l y e t értelmes m ó d o n csak a k u t a t á s i eredmények érté-kelése alapján lehet művelni. A m i k o r az alapkutatás még alig volt t ö b b m i n t hobbi, vagy akár csak ötven évvel ezelőtt is, amikor egy teljes egyetemi tanszék - m i n t pl. a Cambridge-i E g y e t e m Cavendish Laboratóriuma — berendezéseire f o r d í t o t t évi költségvetése mindössze n é h á n y száz f o n t volt, akkor magától é r t e t ő d ő volt a t u d o m á n y szervezésének és finanszíro-zásának kérdéseit a kutatókra, t u d ó s o k r a hagyni. N e m volt szükség egy olyan politikára, amely az egyes t u d o m á n y t e r ü l e t e k prioritását kitűzze, és arra sem, h o g y a kutatók teljesít-m é n y e i t értékeljék. A tudoteljesít-mány teljesít-művelésével kapcsolatos ügyek szabályozását teljesít-magukra a k u t a t ó k r a lehetett bízni. Ma a z o n b a n az alapkutatásra áldozott anyagi források olyan tekin-télyesek, hogy a t u d o m á n y o k művelői többé nem remélhetik, hogy elkerülik azok vizsga pillantását, akik t u d n i szeretnék, v a j o n az állami támogatásokat o l y a n területeken költik-e el a h o l ezek jól fiadzanak (bármilyen formában t ö r t é n j é k is ez). Nagy-Britanniában a Science Research Council (SRC) ( T u d o m á n y o s Kutatási Tanács) költségvetése az 1 9 7 8 - 1 9 7 9 pénzügyi évre több, m i n t 150 millió f o n t r a rúgott. Bár ennek az összegnek egy részét a mér-n ö k i kutatás céljaira, más részét bizomér-nyos, jórészt alkalmazott biológiai, kémiai és fizikai k u t a t á s o k r a f o r d í t o t t á k , legnagyobb hányadát alapkutatásra k ö l t ö t t é k . Másszóval olyan ku-tatásra, amelynek művelésében a f ő cél inkább a t u d o m á n y o s tudásanyag növelése, mintsem technológiai, társadalmi vagy gazdasági előnyök közvetlen létrehozása.

A hetvenes évek gazdasági visszaesése tovább f o k o z t a az alapkutatási politika, és így a k u t a t á s értékelési módszerek iránti igényt. Az i p a r o s o d o t t n e m z e t e k arra kényszerültek, hogy az állami kiadások minden t e r ü l e t é t gondosabban szemügyre vegyék. Míg az ötvenes és hatvanas évek gazdasági növekedési üteme általában lehetővé t e t t e , hogy a közösségi ki-adások egyes területeken, mint pl. a t u d o m á n y o s k u t a t á s b a n nőjenek, sőt gyorsan n ő j e n e k anélkül, hogy egyéb területeket é r i n t e n é n e k , a mai helyzetben a közösségi kiadások egyik területének megnövelése rendszerint csak akkor lehetséges, ha más területeken viszont csök-k e n t i csök-k a csök-költségecsök-ket. Azocsök-knacsök-k a csök-k u t a t ó csök-k n a csök-k , acsök-kicsök-k csök-költséges szacsök-kterületecsök-ken, pl. a nagyener-giájú fizikában, az űrkutatásban, csillagászatban stb. tevékenykednek — ahol az új beren-dezések több tíz vagy százmillió f o n t b a kerülhetnek — és akik támogatási szintjük további tényleges növelése érdekében érvelnek, ma már el kell fogadniuk k u t a t ó m u n k á j u k szélesebb k ö r ű , nyilvános felülvizsgálását. E n n e k célja afelől megbizonyosodni, hogy milyen e l ő n y ö k származnak a kutatási területek műveléséből és, h o g y ezek az e l ő n y ö k hogyan viszonyul-nak a támogatásért versengő más területekből származókhoz. Többé m á r nem elegendő azt állítani, hogy egy bizonyos projekt meghatározott előnyökkel jár, vagy , j ó t u d o m á n y n a k "

ígérkezik, ehelyett azt kell kimutatni, hogy a projekt minden valószínűséggel több nyereség-gel jár, mint a többi versengő alternatíva. Ilyen d ö n t é s r e csak akkor lehet jutni, ha a

külön-*B. R. Martin, J. Irvine: Research Policy, 12 (1983)61-90.

böző alapkutatási területről származó előnyöket felmértük, és egy átfogó tudománypoliti-ka keretein belül viszonylagos prioritásotudománypoliti-kat állapítunk meg.

A tudománypolitika megalkotóinak négy f ő döntéscsoporttal kell foglalkozniuk, ami-kor az alapkutatási területek támogatását kijelölik:

1. Mekkora legyen az alapkutatásokra szánt teljes összeg a közösségi kiadások egyéb területeihez viszonyítva?

2. Hogyan kell ezt az összkutatási költségvetést a támogatásért egymással versengő k ü l ö n b ö z ő t u d o m á n y t e r ü l e t e k k ö z ö t t szétosztani?

3. Mennyi jusson a k ü l ö n f é l e típusú t u d o m á n y o s intézményeknek?

4. Mennyi jusson egy-egy k u t a t ó k ö z p o n t n a k , k u t a t ó c s o p o r t n a k vagy m a g u k n a k az egyedi k u t a t ó k n a k az a d o t t tudományterületen?

A t u d o m á n y t e r ü l e t i választás kritériumaival kapcsolatos, a hatvanas években kialakult vita s o r á n4 9 már korábban is é r i n t e t t é k ezeket a kérdéseket. A t u d o m á n y o s k u t a t á s támoga-tásának elosztásával kapcsolatos döntések alapjául szolgáló kritériumokra Weinberg5 3

(163. old.) t e t t javaslatokat. Weinberg „belső" és „külső" k r i t é r i u m o k a t k ü l ö n b ö z t e t e t t meg:

„A belső kritériumok a tudományágon belül születnek és arra a kérdésre válaszolnak:

milyen sikerrel folyik a tudományág müvelése? A külső kritériumok a tudomány-ágon kívül keletkeznek és arra adnak választ: miért pont ezt a tudományterületet műveljük?"

A Weinberg kritérium-rendszere körül kialakult vitában a résztvevők inkább a külső kritériumok használatával kapcsolatos politikai kérdésekre k o n c e n t r á l t a k , és ezért a fenti négy kérdés közül az első k e t t ő r e összpontosították figyelmüket. Sokat foglalkoztak olyan tényezőkkel, mint általában a tudomány vagy egy m e g h a t á r o z o t t t u d o m á n y á g hozzá-járulása a művelődéshez, a technológiához és a gazdasági fejlődéshez, és a k o r m á n y z a t o k a

közelmúltban néhány ilyen külső tényezőt már figyelembe v e t t e k a tudománytámogatási döntésekben. Azonban, k ü l ö n ö s k é p p e n a specifikusan a l a p t u d o m á n y i kutatásban, a belső kritériumokat nem lehet elhanyagolni. E m u n k á b a n főképpen e belső kritériumokkal fog-lalkozunk.

A jelen cikk egy m e g h a t á r o z o t t t u d o m á n y á g b a n működő k u t a t ó c s o p o r t o k n a k a tudo-mányos tudásanyaghoz való viszonylagos hozzájárulásának értékelésével foglalkozik. Ezt néhány nagyobb alapkutatási k ö z p o n t r ó l készített tanulmány keretében d o l g o z t u k ki.a

Annak, hogy k u t a t ó k ö z p o n t o k a t és nem az egyedi k u t a t ó k a t vettük elemzésünk tár-gyául, az volt a fő oka, hogy a Science Research Council (SRC) évi kiadásainak t ö b b mint a felét k u t a t ó k ö z p o n t o k támogatására fordítja az egyedi kutatók vagy projektekb támogatása helyett. A jelen dolgozat fő célja olyan információkkal szoglálni, amelyek az imént felsorolt harmadik típusú, és még inkább a negyedik típusú döntések meghozatalát k ö n n y í t h e t i k meg.

Annak eldöntésében, hogy a k u t a t ó k ö z p o n t o k k ö z ö t t hogyan osszuk el az erőforrásokat, az egyik legközvetlenebb i n f o r m á c i ó az, hogy e k ö z p o n t o k a m ú l t b a n milyen teljesítményt n y ú j t o t t a k . A „múltbeli pálya" azonban semmi esetre sem az egyedüli tényező, amely a jövőbeli kutatási teljesítményt megszabja (vannak mások is, m i n t pl. az „érettség" vagy

ké-pesség az új m u n k á k kiaknázására), de kétségkívül ez az egyik legfontosabb. Ha más ténye-zők megegyeznek vagy teljesen meghatározatlanok, akkor ahhoz a feltételezéshez kell fo-l y a m o d n u n k , hogy egy új t u d o m á n y o s p r o j e k t e t áfo-ltafo-lában n a g y o b b vafo-lószínűséggefo-l visz sikerre egy olyan csoport, amely sikeres k u t a t á s t tud felmutatni a közelmúltban, m i n t egy olyan, amelyik kevésbé volt eredményes. E b b e n a dolgozatban azt a kérdést v e t j ü k fel,

aAz abc kis és nagy betűivel jelzett kitevők a cikk végén található jegyzetekre utalnak.

hogy milyen mértékben lehet a múltbeli teljesítményeket megbízhatóan és kielégítően érté-keni. Az általunk megválaszolni kívánt kérdések a következők: m e n n y i r e hasonlíthatók ösz-sze az azonos t u d o m á n y t e r ü l e t e n m ű k ö d ő k u t a t ó c s o p o r t o k vagy k ö z p o n t o k eredményei?

Lehetséges-e megállapítani, hogy egy k u t a t ó c s o p o r t többel járult hozzá a t u d o m á n y o s tudás-anyaghoz, m i n t egy másik, és ha igen, hogyan?

A cikk szerkezete a k ö v e t k e z ő : az első néhány rész az alapkutatás természetét fej-tegeti, és azt, hogy milyen e r e d m é n y e k várhatók tőle, ezt a t u d o m á n y különféle mérési mód-jainak felhasználásával kapcsolatos irodalom kritikus áttekintése követi, amelyben körvona-lazzuk az egyes módszerekkel kapcsolatos m e t o d i k a i és fogalmi problémákat. E n n e k alapján k i m u t a t j u k , hogy ha átgondoljuk azt a kérdést, mi az amit valójában mérünk a t u d o m á n y o s haladás egyes részmutatóinak óvatos alkalmazásával, felvilágosítást kaphatunk a kutatócso-portok relatív teljesítményéről. A további fejezetek tapasztalatai m u n k á n k részleteiről szól-nak, arról, hogy hogyan k o m b i n á l t u n k t ö b b m u t a t ó t a rádiócsillagászat területén m ű k ö d ő néhány nagy alapkutatási k ö z p o n t teljesítményének értékelésére.

Az alapkutatás és eredményeinek természete

Noha az alapkutatás eredményeinek értékelése rendkívül n e h é z feladat, a h h o z semmi kétség sem férhet, hogy valamiféle eredmények mindig léteznek. Ezek ölthetik új nyos tudásanyag (elméletek, tapasztalati tények stb.) formáját, jelentkezhetnek új tudomá-nyos problémaként, vagy új gyakorlati ötletek vagy problémák alakjában.1 4 Röviden; ku-tatási közleményekben vagy személyek k ö z ö t t i közvetlen k o m m u n i k á c i ó b a n megtestesülve az alapkutatáson keresztül információ áramlik. A közgazdászok fogalmi szótárából kölcsön-zött modellel élve célszerű a t u d o m á n y t „ i n p u t - o u t p u t " f o l y a m a t k é n t felfogni (lásd pl. a