A
fekete tavasszal elkezdődött folyamat, mely a népirtáshoz vezetett, identi-tásvesztést hozott az emberiségre.Akik június 16-án megkönnyezték a zsidók deportálását Makón, azok szeme-in még meg sem száradt a könny, másnap egy újabb abszurd rendeletet tett köz-zé az MTI.
A honvéd vezérkar főnöke a tábori postaszámon levelező zsidó munkaszolgála-tosok részére június 20-30. között egy darab két kilogrammos, kizárólag alsó- vagy felső ruhaneműt tartalmazó csomag feladását engedélyezte, melyet bármely pol-gári postahivatalnál ingyen feladhattak. A csomagba ruhaneműn kívül egyebet, vagy levelet tilos volt elhelyezni. Egy személy részére csak egy ilyen csomagot küld-hettek. Több csomag esetén visszaküldték a feladónak.1
Elgondolkodtató, hogy az engedélyezett csomagküldést a zsidó munkaszolgá-latosok részére ugyan hányan tudták teljesíteni, amikor ebben az időpontban a makai zsidó családok már Szegeden, a gyűjtőtáborban várták sorsuk további alaku-lását. Nemhogy nem volt már semmijük, de abból az 50 kg-os fejenkénti csomag-ból, amivel – június 16-án – fölhajtották őket a makói állomáson a vagonokba, ne-hezen képzelhető el, hogy tudtak volna valamit is küldeni munkaszolgálatos test-véreiknek, fiaiknak, férjeiknek. Arról nem is beszélve, hogy Szegedről már csak egy út volt, mégpedig valamely megsemmisítő láger. Elég morbid ötlet volt épp erre az időpontra tenni a „nagylelkű” csomagküldési lehetőséget, nem mintha nem lett volna szükség a rosszul ellátott munkaszolgálatosoknak a tiszta, meleg ruhára, me-leg csizmára, dohányra, egy kis hazai élelemre. Voltak családok, akik leszámoltak az életükkel, s ingóságaikat szétosztották arra az esetre, ha visszatérnének, de leg-inkább a célból, hogy munkaszolgálatos hozzátartozóiknak az átadott dolgok fejé-ben küldjenek csomagot. A nem zsidó munkaszolgálatosokat még segíthette e le-hetőség, ha egyáltalán eljutott hozzájuk a túlélésüket jelentő csomag.
A gettó fölszámolása után2 Makó környékén repülőgépről mérgező anyagot dobtak le.
1 MTI 1944. június 17. 17. kiad. 12 óra 46. hírblokk. A zsidó munkaszolgálatosok részére ruhatartal-mú csomagok küldhetők a harctérre.
2 MTI 1944. június 18. 4. kiad. 4. hírblokk Makó, június 17.
XII. A túlélésért
Földeák határában több ló gyanús körülmények között elhullott, melyeket fel-boncolták, és belső részeikben valamilyen ismeretlen mérget állapítottak meg, amely teljesen szétmarta az állat belső részét.
Úgy vélték, hogy az állatokat pusztító mérgező anyagot a legutóbb Makó felett átrepülő angolszász repülők dobták le a legelőre. Ez olyan mély nyomot hagyott Kovács Katalinban is, hogy még felnőtt korában, az 1960-as években, egy Maros-menti majálison röplapokat szóró repülőgép alatt szaladgáló kislányát ő, és számos szülő riadtan próbálta biztonságos helyre vinni.
A zavaró repülések, alkalmi bombázások 1944 tavaszán azt a célt szolgálták, hogy visszatartsák, megakadályozzák a zsidóság deportálását.
Ezzel párhuzamosan a belügyminiszter az egyesületek feletti főfelügyeleti joga alapján az egyéb egyesületek között feloszlatta a Makói Izraelita Koma Egyletet, a Makói Izraelita Nőegyletet, a Makói Izraelita Temetkezési Szent Egyletet, a Ma-kói Kereskedők Egyesületét, a Hódmezővásárhelyi Zsidó Leányegyletet, a Szente-si Malbis Arumim Szegény Iskolás gyermekeket Felruházó Egyletet, a Csongrádi Chevra Kadisa Izraelita Szentegyletet, a Csongrádi Izraelita Nőegyletet is.3
Az egyletek tagjait deportálták, s ha nem lett volna még valaki számára elég vi-lágos, hogy a zsidóságnak vége, akkor a fenti rendelettel csak megerősítették, hogy nem térnek vissza, a deportálás a végüket jelenti. Ha akadnak is majd túlélők, vagy mentesítésükkel elkerülnék a deportálást, ők a kialakult helyzetnek megfelelően kezdhetnek új életet itthon, mert már semmi sem lesz úgy, ahogy volt.
Június 22-én az MTI jelentette, hogy a hivatalos lap június 23-i száma kormány-rendeletet közöl a zsidó orvosi hivatás gyakorlásáról és orvoskamarai tagságának szabályozásáról, miszerint a zsidó orvosok csak zsidó személyeket gyógykezelhet-nek. Ennek ellenére előfordult, hogy titokban zsidó orvoshoz fordult a lakosság.
Dr. Sánta Sándor4 – orvos, később politikus, polgármester –, kisgyermek volt, ami-kor egy olyan súlyos betegséget kapott, amiből nem tudták kigyógyítani. Édesany-ja kétségbeesett, ezért a tiltás ellenére fölkereste az akkori zsidó gyermekorvost, aki titokban gyógyította ki a betegségéből.
A rendelkezés nem vonatkozott az elsősegélynyújtás esetére és a honvédelmi munkakötelezettség címen igénybe vett zsidó orvos orvosi tevékenységére.
A rendelet értelmében a zsidó orvosok kötelesek az utcán, a kapu aljában, a lépcsőházban vagy a rendelőjük bejáratánál elhelyezett névtáblájukat
szembetű-3 MTI 1944. jún. 22.
4 dr. Sánta Sándor (1941–). Orvos. Makó város rendszerváltó polgármestere 1990-1994 között. Ké-sőbb önkormányzati képviselő. Művészeti tevékenysége a festészetben bontakozott ki, főként port-rékat, tájképeket fest.
nő zsidó csillaggal megjelölni. Megtiltották a zsidók felvételét az orvosi kamarába, és a tisztségviselésüket.
A makói zsidók a hónap végére esetleg július első hetében már külföldön, vala-melyik elosztó- vagy megsemmisítő táborban volt.
Hírül hozták, hogy június végéig Szegedről is elvitték a zsidókat külföldre, ami sokakat nyomasztott.
Mindemellett a szovjet hadsereg betörésére, felszabadítására és az azzal járó harcra készülve a légvédelmi riadó szervezésekor a lakosság tudtára adták, hogy áramkimaradás esetén a harangok jelzése lesz érvényben.
Rendeletben szabályozták a szükségriasztó, a templomi harangok üzembe he-lyezését. Elrendelték, hogy a légvédelmi riadó kezdetét valamennyi templom ha-rangjának (összes harang) öt percen keresztül szakaszos megszólaltatásával, a lég-oltalom pihenj-t pedig a harangok öt percen keresztüli folytonos szólaltatásával hozzák a lakosság tudomására. Felhívták a templom vezető lelkészeit, utasítsák ha-rangozóikat templomuk ajtajának, ill. a toronyajtó kulcsának olyan helyen való tar-tására, hogy a hatósági légoltalomba beosztott egyének, ha ott megjelennek, ezen kulcsokat azonnal kézhez kapják, hogy a riasztást, vagy a riasztás feloldását a ha-rangokkal nyomban a lakosság tudomására hozzák. Erre azonban csak akkor kerül sor, ha a szirénákat áram hiányában működésbe hozni nem lehetne.5
A város próbált fölkészülni az előre látható ostromra. A polgármester szigorú-an bizalmas jelzéssel – minden plébániának –, köztük dr. Csepregi Imre pápai pre-látus úrnak címzett levelében kérte, hogy folyó hó 30-ig a hivatalban szívesked-jék bejelenteni mindazon pótolhatatlan iratait és vagyontárgyait (állami anyaköny-vek, felekezeti anyakönyanyaköny-vek, történelmi becsű levéltári anyag, nagy értékű festmé-nyek, múzeumi tárgyak), melyeket légitámadásoktól kevésbé veszélyeztetett terü-letre kíván átszállíttatni.6 Ezen intézkedés az egész városra vonatkozott, melyre a felszólítást minden illetékes megkapta. Egyre erőteljesebbé vált a helyi harcokra való felkészülés, melynek része volt a kulturális értékek mentése, a köziratok biz-tonságba helyezése.
Július 1-től ismét megindult a rádióüzenetek közvetítése Észak- és Dél-Ameri-kában, adta hírül a Magyar Rádió. Minden magyar küldhetett üzenetet amerikai rokonainak, ismerőseinek, melyek témáját tekintve személyi és családi természe-tű közlemények lehettek. Az ötven szó terjedelmű és a csendőrörs vagy rendőrka-pitányság által láttamozott szöveget rövidhullámú posta jelzéssel kellett a Magyar
5 SzIK PL Makó. 1546/1944. 250/227-1944. sz.
6 SZIK PL Makó, 49/1944.
XII. A túlélésért
Rádió igazgatóságának beküldeni a Budapest, VIII. Sándor u. 5-7. címre. Ezzel újra-indult az emberek közötti kommunikáció.7
Kovács Katalint és a hozzá hasonló sorsú gyerekeket az egyház karolta föl, hogy minél kevesebb kiskorú váljon utcagyerekké. Az apácák megszervezték, hogy a csa-ládok felváltva gondoskodjanak e gyerekekről. Minden felekezet a saját hitközsége területén vállalta föl a rászorulók támogatását.
Ismét újabb repülős atrocitás érte Makó környékét, amikor amerikai vadász-repülők berepülésük során alacsonyan szállva aratómunkásokat vettek géppuska-tűz alá. A kukoricásban menedéket kereső munkásoknak szerencsére semmi ba-juk nem történt.
Ugyanekkor a Reuter8 Iroda közölte, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt jelenté-se szerint a magyar kormány hozzájárult a magyarországi zsidók deportálásnak be-szüntetéséhez. Valamennyi zsidót, akinek engedélye van a Palesztina területére való belépésre, szabadon bocsátják. A Vöröskeresztnek megengedték, hogy segít-séget nyújtson a Magyarországon internált zsidóknak, és közreműködhessék a tíz évesnél fiatalabb zsidó gyermekek elszállításában.9