1944 pünkösdjén a szentséges áhítatot beárnyékolta a zsidóság kilátástalan sorsa. Családokat, barátokat szakított szét a politika, a gyűlölködés, a hatalomvágy.
Az emberek sok mindent beszéltek, amiből számtalan dolgot megragadott a kis Ko -vács Katica figyelme, amint Kincses néni sorolt otthon, hogy amikor Hamvas End-re püspök1 Makóra látogatott, s látta, amint a bérmálás után egy konvertita lány imádkozik a Mária-szobornál, nagyon megérintette.
A történet hitelességét igazolja Hamvas István prépost közlése alapján Pál Jó-zsef leírása:
„A május 16-i bérmálást követő ünnepi ebéden, melyet dr. Csepregi Imre espe-res plébános adott (püspök) tiszteletére, ott volt a város vezetősége is, élén a pol-gármesterrel. Ebéd közben a polgármester gúnyos megjegyzéseket tett a zsidóság-ra, helyeselte a gettóba telepítésüket. Hamvas püspök szó nélkül fölkelt az asztal-tól, és kiment a kertbe, ahol a Mária-szobornál egy 16 év körüli konvertita kislányt látott imádkozni.
Az elmélyülten imádkozó kislány, akinek sorsa valószínűleg Auschwitzban telje-sedett be, olyan mély hatást tett a püspökre, hogy később minden makói bérmaútja során a kislány imahelyén imádkozott a mártírhalált halt zsidókért.”2
Ekkorra már előkészítve várta a gettó a zsidóságot, hogy onnan indítsák el utol-só útjukra szeretett szülőföldjükről, mely mégiscsak kivetette őket a szívéből.
1944 áprilisában 550 kongresszusi és 1179 ortodox vallású zsidót írtak össze Makón,3 akiket júniusban deportáltak.
A hivatalosan közölt időpont szerint Teltschék május 23-án költöztek be a get-tóba. Másnap íratták alá velük a leltárat, vagy ők maguk is csak 24-én költöztek be a számukra kijelölt Eötvös u. 2. sz. ingatlanba, valamikor reggel 6. és este 9 óra között, amint azt egységesen előírta a hatóság.
1 Dr. Hamvas Endre csanádi püspök 1944 és 1964 között.
2 PÁL József. Csanád egyházmegye püspökei a zsidóságért. Szeged, 2014. p.150.
3 Magyarországi zsidó hitközségek. 1944 április. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának összeírása a német hatóságok rendelkezése nyomán. Közzéteszi Schweitzer József. Az eredeti kérdőívek és doku-mentumok alapján sajtó alá rendezte Frojimovics Kinga. Bp. MTA Judaisztikai Kutatócsoport. 1994.
pp. 383, 384, 385.
XII. Genocídium
Ez a ház ma már nem áll, de tudjuk, hogy egykor a neológ hitközséghez tarto-zott. Itt élt dr. Kecskeméti Ármin, a tudós főrabbi a feleségével, Magyar Irmával.
Ugyanitt élt Strausz Mór4 neológ kántor is a családjával. Két fiuk munkaszolgá-latos volt.
Teltschéket baráti viszony fűzte a tudós főrabbihoz és feleségéhez, és Strauszékkal is jó kapcsolatban álltak. Ezért a rosszban legalább ennyi jó is volt.
E rosszban még az is jó volt, hogy felnőtt gyermekeik konvertiták, s noha mind máshol – korlátozott körülmények között ugyan – de éltek. A legfiatalabb Pál, aki korábban velük lakott a bérpalotában, a Donnál, a II. magyar hadsereg köteléké-ben, munkaszolgálatban volt. Már 1942-ben azt mondták, hogy elesett, de ők ezt nem akarták tudomásul venni.
Utólag vélhetjük, hogy a szülők deportálásakor még élhetett Teltsch Pál, mert csak annyit sikerült megtudni, hogy eltűnt. A középső fivér György, aki ebben az időszakban Budapesten, a Bástya u. 17-ben élt. Róla nem volt hírük, de hallották, hogy a fővárosból még nem viszik a zsidókat, tehát a fiuk még megmenekülhet.
Lilli, a legidősebb. Szegeden élt a férjével, akik saját mentesítésük mellett a Teltsch szülők mentesítését is intézik. Ők mozognak legkönnyebben, mely férjé-nek, dr. Baranyi János összeköttetésének köszönhető.
Mindannyiuk sorsa másként alakult, mely az akkori magyar történelem sajátos arculatát is érzékelteti.
A makói gettóba – magára maradva – a vallását megtartó két idős szülő költö-zött, holott Teltsch Adolf és neje mentesítése a férjnek a haza szolgálatában tett ér-demeire való tekintettel folyamatban volt.
Az utolsó pillanatig várták, hogy a mentesítés megérkezzen. Ezt támasztja alá a Baranyi család kérelme is : „Dr. Baranyi János feleségének édes Apját (Teltsch Adolf szerk.) az 1919-i ellenforradalom alkalmával a kommunisták, mint fehérgárdistát – a hivatalos iratok bizonysága szerint – elfogták, napokig kínozták és életveszé-lyes helyzetéből nagy nehézségek árán sikerült Szegedre szöknie Makóról. Kivéte-lezési ügye folyamatban van.”5
Azonban a mentesítés sem Teltsch Adolf számára, sem a felesége számára nem érkezett meg, vagy ha meg is érkezett, ismerve az ügyintézési morált, nincs kizárva, hogy egy fiókban feküdt el örökre. Ha eljutott a hír hozzájuk, aminek alig van esé-lye, hogy lányáék az utolsó pillanatban ugyan, de mégis megmenekültek, ez talán elviselhetőbbé tette a rájuk váró végzetet.
*
4 Strausz Mór (1883-1945) neológ kántor. Ifj. Strausz Mór (Makó, 1912. - ?) A Makói Hagymakivite-li Egyesülés, a szindikátusba tömörült kereskedők egyike.
5 MNL CsML 7534/1944. 160.
A konvertiták, a kikeresztelkedett, áttért zsidók (hitújoncok), otthonaikból má-jus 25-ig költöztek át a számukra kijelölt helyre. A római katolikus konvertiták dr.
Csepregi Imre prelátus és dr. Hamvas Endre csanádi püspök kérelme ellenére sem maradhattak saját lakásukban, így a Megyeház u. 20. sz. házba kellett költözniük. A prelátus egészen a gettó fölszámolásáig keresztelt, s megpróbált a konvertiták ér-dekében közbenjárni a polgármesternél, miközben vigaszt nyújtott.
A túlzsúfolt gettóban egészségtelen körülmények között tengődtek az embe-rek, egy szobában öten-hatan is laktak. Többen megpróbáltak segítségükre siet-ni. Ezt tették a Boldogasszony Iskolanővérek is, akiknek a zárdájuk a gettóhoz kö-zeli Búza utcában volt. Emília nővér is több alkalommal – titokban, mivel a gettóba a lakosságnak nem lehetett bemenni – élelmiszert és gyógyszert vitt. A gyerekek, akik régebben egy csapatba tömörülve játszottak, barátaikat keresték a gettóban, ha csak néhány szó erejéig találkozhattak, az is nagy öröm volt számukra. Az ő vilá-guk más mint a felnőtteké, nem tudták felmérni a helyzetet, csak azt érezték, vala-mi érthetetlen, s valavala-mi nagyon rossz dolog történik.
Kovács Katica sem tudta felfogni, hogy miért mentek el a szép házból Dolfi bá-csiék, s őt miért hagyták ott. Azt sem értette, hogy Palit miért nem engedik ki a gettóból, miért nem játszhatnak, miért nem mehetnek a vonuló csendőröket néz-ni...
A zsidóság gettóba való koncentrálásakor Makón nem hozták létre a Zsidóta-nácsot. Itt dr. Bécsy Bertalan,6 a polgármester nevezte ki a hitközségek elöljáróivá Hetényi Sándor7 kongresszusi (neológ) és Paskesz Fülöp8 ortodox hitközségi elnö-köt, akik képviselték sorstársaikat.
Néhány nap múlva, június 2-án ellenséges repülők Debrecent, míg másnap a szomszédos Szegedet kezdték bombázni, ami komoly emberi és infrastrukturális áldozatot követelt.
Június 10-én, a kora esti órákban egyes ellenséges gépek átlépték az ország ke-leti határát is, majd a déli részek átrepülésével délnyugati irányban távoztak, me-lyek közül egyet lelőttek. Másnap a kora reggeli órákban valószínűleg ugyanazon gépek a berepülési útvonalon visszarepültek. A légvédelmi tüzérség is működésbe lépett. Ezen incidens kapcsán bombázásról azonban nem érkezett jelentés.
A berepülés zavaró jellegű volt, a zsidók elleni intézkedés megzavarására irá-nyulhatott, – feltételezték – de a gettókban senki sem tudta biztosra, csak találgat-tak, s reménykedtek...
6 dr. Bécsy Bertalan (1901-1967) Makó város polgármestere 1940 és 1944 között
7 Hetényi Sándor neológ zsidó hitközségi elnök. A Strasshofba irányított csoport a Bécs melletti munkatárborban, Möllersdorf Traiskirchen hadiüzemében dolgozott, Hetényi Sándor volt a „jupó”, aki maga is fogoly volt, de sorstársainak felügyelőjévé nevezte ki az SS.
8 Paskesz Fülöp (1894-?) ortodox zsidó hitközségi elnök Makón
XII. Genocídium
Minden óvintézkedés ellenére kiszivárgott a titkos terv, hogy a makói zsidósá-got június 16-án szállítják át a szegedi gyűjtőtáborba. Különösen azok számára volt ez drámai, akiknek még nem érkeztek meg a mentesítésről szóló irataik. Teltsch Adolf és felesége is várta a mentesítésükről szóló iratot.
A szegedi gyűjtőtáborba való elszállítás híre eljutott Csepregi Imre prelátushoz is, aki szívén viselte híveinek sorsát. Kérte a polgármestert, hogy a hitújoncokat, akik a keresztény beavatásra készen álltak, azokat a már megkeresztelt kereszté-nyek közé sorolja, s őket, mint konvertitákat ne vigyék el a városból. Sajnos nem volt lehetősége ezt személyesen is megbeszélni a polgármesterrel, mert nem en-gedték a közelébe. Elutasítását követően elment a Megyeház u. 20. számú házba, ahol keresztény konvertitái már várták, de csak vigasztalást tudott nyújtani a re-ménytelen helyzetükben.