Május 20. és 23. között, a történelmi gettó területére14 – Vásárhelyi u. Kossuth u. Dessewffy (Csanád vezér tér), Deák F. u. és a Korona szálló által határolt terü-letre, mely magába foglalta a zsidó iskolát, paplakot és menházat – zsúfolták ösz-sze a zsidókat, ahova a legszükségesebb holmijukat – leltárban feltüntetve – vihet-ték magukkal. Onnan már csak rendkívüli esetben, minimális időre, hivatalos en-gedéllyel léphettek ki ügyeik intézése végett.
12 Makói Ujság. 1944. április 28.
13 küldönc, kifutó. Küldték vele az iratokat egyik ügyintézőtől a másikhoz 14 Adatközlő: Hirsch Zoltán. 2021.
A fennmaradó ingóságukat a Deák Ferenc utcai magtárban és a Barcsay utca 8.
sz. közraktárban, a város által kijelölt házakban raktározták el, vállalva azok meg-őrzését.
Ebbe a gettóba költöztették be Katica barátait, Palit, Öcsit15 és családjait a nagy-állomás közeli Tisza utcából.
A hetvenhétéves, súlyos beteg Teltsch Adolfot és a hatvanhároméves feleségét, Domán Gizellát a bérpalotából, a Széchenyi tér 8. sz. alatt lévő lakásukból a törté-nelmi gettó Eötvös u. 2. sz. házába utasították.
Ezt megelőzően több bejelentési kötelezettségnek kellett eleget tenniük.
Fakereskedésüket, a Teltsch vállalkozás alapját, még április 14-én, mint zsidó kereskedők árukészletét zárolták.
Április 29-én elkészítették a Leltár a fényűzési és műtárgyaikról jegyzéket, me-lyet Teltsch Adolf saját kezűleg írt alá. Fényűzési tárgyaik között tüntettek föl 4 db kínai ezüst tálcát 800,-P., 2 db kínai ezüst cukortartót 400,-P., 5 db kínai ezüst gyü-mölcstartó tálat 750,-P. és 2 db kínai ezüst keksztartót 120,-P. összesen 2.070,-P.
értékben.
Műtárgyaik között több festmény, szobor és iparművészeti tárgy szerepelt.16 Miniszteri felhatalmazás alapján a makói zsidóság jelentős ingó vagyonát is a szegedi Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum igazgatósága vette számba Csallány Dezső múzeumigazgató17 vezetésével. Gyűjtőkörébe tartozott: Csongrád, Csanád, Torontál, Arad, Békés és Bács-Bodrog vármegye. A múzeumi nyilvántartások alap-ján a műtárgyak átvétele, elszállítása is a területi pénzügyi hatóságok feladata volt.
Legtöbbje Németországban talált új gazdára. Senki nem tudja, hova kerülhettek Teltschék értékei.
Május 10-én fölvették a Leltár a szobabútorokról listát, mely hat tételt tartal-mazott: 1 db ebédlőszekrény 800,-P., 1 db tálaló 500,-P., 1 db ebédlőasztal hátszék-kel 500,-P., 1 db hármas szekrény 400,-P., 1 db íróasztal 300,-P., és 2 db éjjeli szek-rény 300,-P. összesen 2.800,-P. értékben. E leltárat is Teltsch Adolf írta alá saját ke-zűleg, miután azt összeállította és írógépén papírra vetette.
15 Weisz Pál és Weisz Imre
16 8 db Hoffmann János festmény 1.200,- P., 2 db Tornoczy I. festmény 1.000,- P., 3 db Dely fest-mény 1.500,-P., 2 db Endre Béla festfest-mény 2.000,-P., meg nem nevezett művésztől 2 db bronz szobor 1.800,-P., 1 db fa villanycsillár 1.000,-P., 2 db Jámbor: Női akt 1.000,-P., és 5 db különböző festmény 750,-P., összesen: 10.250,-P. értékben.˙(Dokumentum mellékelve)
17 Csallány Dezső (1903-1977) régész. 1936-1944-ig a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum igazga-tója.
X. Vészkorszak
Május 23-án Hatósági leltárat vettek föl a Pénzügyi igazgatóság emberei, me-lyet a II. ügyosztály felügyelt. Előre elkészített – azonosítóval ellátott – formanyom-tatványt alkalmaztak, melyet a helyszínen kellett kitölteni.
„3282 Hatósági leltár”18 Teltsch Adolf makói Széchenyi tér 8. szám alatti zsidó lakos által a hatóság által kijelölt területre, gettóba magával vihető ingóságairól.”
A hatvan tételes leltár csak a legszükségesebb, létfenntartáshoz nélkülözhetet-len cikkeket tartalmazta Teltsch Adolf és felesége számára. Egy szekrény, egy-egy ágy, éjjeliszekrény, pár váltás ruhanemű, tisztálkodási szer, s egy zsák élelmiszer. Az 1944. május 23-án, két hivatalos személy által fölvett leltárat másnap, május 24-én Teltsch Adolfné igazolta aláírásával: „A leltár 1-60 tételig feltüntetetteket átvet-tem”. Ezzel igazolták, hogy a gettóba a létszükségleti cikkeiket átvitték, s ott ren-delkezésükre áll.
Teltschék nem lehettek kellő mértékben együttműködőek, melyet május 25-én, vagyonuk hatósági leltározásán jegyzőkönyvben rögzítettek. S hogy az idős, beteg házaspár miért nem volt együttműködő, az a felvett jegyzőkönyvből csak részben derül ki, bár közelebb visz a kialakult helyzet átlátásához:
„Fent nevezettet 1944. május 17-én vagyonának leltározására felhívtuk, és ezt a felhívásunkat többször megismételtük, ennek ellenére május 20-án a leltár fe-lülvizsgálatát nem kezdhettük meg, mert a tulajdonos a leltárt nem készítette el.
A számbavételnél nem lehetett a vagyontárgyakat a felírt jegyzék szerint meg-találni. A tulajdonos betegségére való hivatkozással nem tudta a pontos leltárt el-készíteni, ezért feleségét már május 18-án felhívtuk, hogy a zsidó hitközségtől se-gítséget kérjenek. Ezt azonban nem tették meg, mert május 22-én még mindig nem kezdhettük meg a leltáruk felülvizsgálatát. A tulajdonos felesége még a ma-gukkal vihető vagyontárgyakat sem pakolta össze. Ekkor szóbelileg a pénzügyigaz-gató helyettes úrnak jelentettem, hogy felhívásunknak nem tettek eleget és ren-delkezésére a lakást lezártuk és május 23-án hatóságilag leltároztunk. A mellé-kelt 5-5 db leltár szerint az őrizetbe vett vagyont a Barcsay u. 8. számú közraktár-ba szállítottuk. Az elvihető vagyontárgyakat pedig az Eötvös u. 2. számú lakásukra szállítottuk és a leltárak 1-1 példányát átadtuk.
Felhívom nevezettet nyilatkozattételre e megállapítottakra vonatkozóan.
<Nem kívánok semmit előadni.>
Felolvasás után a jegyzőkönyvet h. h. aláírták.”19
A jegyzőkönyvet két hivatalos megbízott személy és Teltsch Adolfné írta alá.
18 MNL CSML ML 3282/1944. Az eredeti dokumentum másolata a Mellékletben.
19 MNL CSML ML 1944. Az eredeti dokumentum másolata a Mellékletben.
Mint mindenki, úgy ők is ragaszkodtak az életükhöz, az életterükhöz. Az utolsó pillanatokig bíztak a mentesítésükben. Minden bizonnyal ezért halogatták a költö-zést. Teltsch Adolf ekkor már súlyos beteg volt. Felesége elkeseredett. Helyzetük-ben, a kilátástalanságuk mellett nehéz lett volna meggyőzni magukat a hatóság-gal való együttműködésről. Egyáltalán nem volt fontos számukra, hogy összepakol-janak valamennyi fehérneműt, pár üveg befőttet, szappant... ha itt kell hagyniuk azt a várost, ahol megálmodták közös családjukat, s azt a várost, mely lakóinak fel-emelkedése érdekében lehetőségük szerint igyekeztek tenni is... nem lehet, hogy ez a város, ez a haza most kivesse őket a szívéből... reménykedtek. De ha mégis menniük kell, nem számít akkor néhány üveg befőtt, egy váltás ruhanemű...
*