értelmezhetővé válik, hogyan működött a történelmi narratíva e változata a magyar irodalom alakulástörténetének adott pillanatában kettős kulturális térben: egyrészt a lovagregény hatása alatt, másrészt az idegen földrajzi és kulturális tér referenciális aspektusai közepette.
források és referenciák3
A Tihamér témájának4 (Nagy Lajos nápolyi hadjárata eseményeinek) megválasztása önmagában véve is a szerző nagy történelmi jártasságáról tanúskodik, feldolgozása, történelmi tényanyaga pedig a történelmi kútfők ismeretéről.
Két fontos szempont miatt dönthetett Kisfaludy Károly éppen e történelmi ese-mény feldolgozása mellett: az egyik, hogy igen alkalmasnak mutatkozott arra, hogy olvasói előtt ismét megcsillogtassa „Magyarország fényét”, másrészt a történelmi fabula igen alkalmas irodalmi keretet biztosított alakjainak irodalmi megrajzo-lásához. A Tihamér megjelentetésének évében már – a korabeli magyar lapok és folyóiratokban megfigyelhető – jelenséggé vált a nemzeti történelem dicsőséges eseményei és a nemzet nagyjai iránti fokozott érdeklődés. A Kassán megjelenő Fel-ső Magyar Országi Minervában, épp 1825-ben – egy magyar történelmi téma fel-dolgozása kapcsán – Debreczeni Bárány Ágoston (1798–1849), Dél-Magyarország első történetírója fogalmaz meg Kisfaludyéhoz hasonló lírai sorokat a dicső magyar múlt feltárásának, példái felmutatásának szükségességéről:
„Feledés örök homálya mereng sok pompátlan sírhalmokon, melyek alatt nagy lelkű hősöket, s nemes honfiakat takarnak a gyászgöröngyök. Érdemdíjban néma tájak jutnak olykor a Nagyoknak, s a pórítélet az érdemet a fényes ravatalokról szokta mértékelni.
De nagy a Nemes behorpadott gyászhalma alatt is, s a virtus, mint a gyémánt durva anyag mellett, dicsőbb fényt villant onnan, hol a külszínű hatalom nem óhajtja azt önnön sugáriból szemfényvesztve alkotni. Égbeötlő kecset ád ez a bíborfénynek, páros dísszel és égi gyönyörrel lobog ki a darócz alól, mint a nap a sötét felhők ölében.”5
3 Az itt hivatkozott forráskutatások eredményeit dr. Németh Ferenc egyetemi docens (Ma-gyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka) bocsátotta rendelkezésemre. Köszönettel tarto-zom érte.
4 Tihamér Itáliába indul királya kíséretében a Johanna megbüntetésére irányuló első ná-polyi hadjárat idején. Nápolyban megismerkedik az üldözött Zách-család leszármazottjával, Rózával, s kölcsönös szerelem alakul ki közöttük. A leányba ugyanakkor egy német lovag, Werner is szerelmes, aki elrabolja. Tihamér üldözőbe veszi a leányrabló Wernert, le is győzi, de nem öli meg, hanem nagylelkűen megkegyelmez életének. A király eljegyzi a fiatal sze-relmeseket, de az ifjú hősi halált hal, mielőtt Rózát oltárhoz vezethette volna. Róza e tragédia után zárdába vonul, Werner lovag pedig remete lesz. e heroikus történet köré szervez Kisfa-ludy történelmi kulisszákat.
5 Debreczeni Bárány Ágoston: Gúthi Ország Mihály. – Felsőmagyarországi Minerva, 1825/III. f., 73–76.
24
Bárány, Melczer Jakab (1782–1836)6 és még sokan mások a reformkorban azon fáradoztak, hogy történeti feltáró munkájukkal szerteoszlassák „a feledés örök ho-mályát” nemzeti történelmünk arra érdemesült eseményeiről és szereplőiről. Az ő munkáikra, valamint 18. századi történészek forráskiadványaira támaszkodott Kis-faludy Károly is a Tihamér megírása során. Sőt, joggal feltételezhetjük, hogy Kisfa-ludy regénye – irodalmi jellemzőin túl – a Nagy Lajos korára vonatkozó történelmi kútfők kimerítő, ihletett olvasásának eredménye.
A továbbiakban feltérképezzük azokat a lehetséges – Kisfaludy Károly számá-ra elérhető – forrásokat, amelyekből feltételezésünk szerint történelmi tényanyagot meríthetett. Mindenekelőtt 18. századi gyűjteményes munkákról és szövegkiadá-sokról van szó, hiszen – mint Hóman Bálint írja – ebben a században történt meg tudományos történetírásunk megalapozása, az első fontos forráskutatások közre-adása.7 E szempontból említeni kell többek között Heltai Gáspár8, Bél Mátyás9, Bod Péter10, Johann Georg schwandtner11, Pray György12, czvittinger Dávid13 és Katona István14 munkáit. ezek lehettek Kisfaludy lehetséges – a nápolyi hadjáratra vonat-kozó – történelmi kútfői is.15 Különösen Schwandtner16 vállalkozása valószínűsít-hető Kisfaludy forrásaként, mindenekelőtt a Nagy Lajosra vonatkozó tényanyaga miatt. schwandtner a Régi magyar írók tárában krónikákból is közöl –
Anony-6 Melczer Jakab: Egy két dátum I-ső Mátyás nagy fejedelmünk meczénásságáról. – Felső Magyar Országi Minerva, 1825/III. f., 76–78.
7 Bővebben erről lásd: Hóman Bálint: Tudományos történetírásunk megalapítása a XVIII.
században. Székfoglaló, Budapest, 1920; Hóman Bálint: A forráskutatás és forráskritika tör-ténete Magyarországon. Budapest, 1925; Benda Kálmán: A magyar történeti forráskiadás múltja. = A magyar történettudomány kézikönyve. Budapest, 1987; Bartoniek emma: Magyar történeti forráskiadványok. Budapest 1929 = A magyar történettudomány kézikönyve. Buda-pest, 1987, Hasonmás kiadás.
8 Heltai Gáspár: Chronica az magyaroknak dolgairól. Kolozsvárott, 1575. – 1789. évi győri kiadását Kisfaludy is ismerhette.
9 Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae geographico historica. Viennae, 1735–1742. – Bél Mátyás: Adparatus ad historiam Hungariae. Pozsony, 1735–1746.
10 Bod Péter: Magyar Athénás. 1766.
11 Johann Georg schwandtner: Scriptores rerum Hungaricarum. Viennae, 1746–48. (Há-romkötetes magyar történeti forrásgyűjtemény.)
12 Ötkötetes Annales regum Hungariae-ja és háromkötetes posztumusz Epistolae proce-rum-ja érdemel figyelmet.
13 Davidis Czvittingeri nob. Hung. Specimen Hungarioe Literatoe, virorum eruditione cla-rorum natione Hungacla-rorum, Dalmatarum, Croatarum, Slavorum atque transylvanorum. Vi-tas, scripta elogia et censuras ordine alphabetico exhibens Accedit Bibliotheca Scriptorum qui extant de rebus Hungaricis. – Francofurti et Lipsie Typis et Sumptibus Jod. Guil, Kohle-sii, Univ. Altdorf. Typogr. Anno MDccXI.
14 Katona Istvánnak figyelmet érdemel 1779 és 1817 között 42 kötetben megjelentetett Historica critica regnum Hungariae című forrásgyűjteménye.
15 Az újabb források közül említést érdemel Pór Antal Nagy Lajosa, Kozics László Nagy Lajos nápolyi hadjárata és Miskolczi István Nagy Lajos nápolyi hadjáratai című munkája.
A régi források közül az eseményre vonatkozóan érdekes adatokat szolgáltatnak Petrarca „ad familiares” levelei.
16 schwandtner munkájának egyik fontos forrása volt: Rerum Hungaricarum scriptores varii historici & geographici, Frankfurt, 1600.
25 must, Thuróczyt, Kükülleit etc. –, s ezek gazdag történeti tényforrások.17 A Scripto-res rerum Hungaricarum IX. fejezete Endre királynak, Lajos öccsének halálát írja le, X. fejezete Lajos király nápolyi hadjáratának eseményeit, XI. fejezete Johanna királynőnek és férjének, Lajosnak menekülését, XII. fejezete Lajos király vissza-térését Magyarországra.18 Ugyancsak forrásul használhatott Kisfaludy a vegyeshá-zi királyok történeti mondái közül is néhányat a korabeli forráskiadások alapján.19 Különösen Küküllei János (1320–1394) krónikája20 szolgáltathatott potenciálisan sok adatot Kisfaludynak a nápolyi hadjáratról, hiszen Küküllei Nagy Lajos kísé-retében személyesen is ott volt Itáliában, a király életrajzírója volt, ami krónikájá-nak anyagát fölöttébb hitelessé teszi.21 Munkájában erzsébet magyar anyakirályné olaszországi útját valóságos diadalmenetnek tünteti fel.22 Lajos király két nápolyi hadjáratát (1347-ben és 1350-ben) a magyar lovagság legnagyobb hősi vállalkozá-saként mutatja be, amely egyrészt a királyhoz való hűséget reprezentálja, másrészt az igazságot osztó megtorlást képviseli. Hatásos kép a magyar lovagok fényes, dia-dalmas átvonulása Itálián. A Küküllei-krónikában felsorakoztatott kiváló történelmi személyek nevei – a leírt történelmi esemény jelentőségének nyomatékosítása érde-kében kifejtett – dekoratív funkciót töltenek be.23
Ide kívánkozik Bánlaky József hadtörténész észrevétele is a korabeli nápolyi élet forrásaira vonatkozóan. Bánlaky megfogalmazása szerint:
„[…] az e korabeli nápolyi udvari élet a testi, lelki romlottságnak, elvetemültségnek és a legförtelmesebb bűnök oly rettenetes halmozását tárja elénk, hogy az ember szinte megdöbbenve és a legnagyobb fokú utálattal eltelve teszi le kezéből a különböző krónikások feljegyzéseit.”24
Az igazság kedvéért el kell mondani azt is, hogy a magyar irodalomtörténet-írás felvet olyan nézeteket is a Tihamér témaválasztásával kapcsolatosan, hogy az nem teljesen egyedi megnyilatkozása, illetve nem saját ötlete volt Kisfaludynak,
tekin-17 elektronikus változatban lásd: http://mek.oszk.hu/08800/08829/08829.pdf
18 elektronikus forrás: http://mek.oszk.hu/05500/05564/05564.htm#13
19 Zács Felicián megsebesíti Erzsébet királyné úrasszonyt. – Endre királyfi. – A nápolyi hadjárat. – Az apuliai hadjárat. (Újabb forrásban lásd: Lengyel Dénes: Régi magyar mon-dák. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1978, 224–235.)
20 Lásd: Schwandtner: Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini. Első kiadás, I. kötet. Vindobona, 1746. Szinnyei szerint „hű és megbízható korirata az Anjou-kornak el-sőrangú történelmi kútforrása.” Küküllei János krónikáját először magyarul Orosz Ferenc tette közzé Budán, 1760-ban. (Első Lajos magyar királynak dicsőséges országlásáról, és élete fogytáig viselt dolgairúl, ugyan ő felsége János nevű belső-titoktartó nótáriussátúl […]
szerzett rövid krónika. Melyet azon királynak frissebb emlékezetére, és a magyar nemzetnek dicsőségére, deákbúl […] P. Orosz Ferencz most ujonnan magyarra fordított, s némelly rövid magyarázatokkal megvilágosított, és bővített. Buda, 1760.)
21 Trencsényi-Waldapfel Imre: Küküllei János és a Névtelen Minorita. Internetes forrás:
http://mek.oszk.hu/05500/05564/05564.htm#13
22 Uo.
23 Uo.
24 Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. (Internetes forrás: http://meg.oszk.
hu.09400/09477/html/0008/576.html)
26
tettel arra, hogy – mint Heinrich Gusztáv fogalmaz – „a tárgyát, mely Nagy Lajos korában játszik, vagy legalább az elbeszélés keretét és egy-két alakját Teleki József grófnak egy történeti rajzából (Első Lajos nápolyi hadviselései) vette, mely Kisfa-ludy Aurórájában 1823-ban jelent meg” (Heinrich 1907. 22).
Kisfaludy életrajzának nem mellékes ténye, hogy aktív katonai szolgálatot is teljesített, amely – ha közvetetten is – befolyásolhatta témaválasztását, irodalmi leírásaiban pedig a katonai élet részleteinek, a hadviselés, a tárgyalások fortélyai-nak fokozott ismeretét érvényesítette (szinnyei http://mek.oszk.hu/03600/03630/
html/). 1803-ban Győrött katonai nevelőintézetbe, 1804-ben Pestre került, ahol ok-tóber 1-jén, mint kadét, katonának állt. 1805. szeptember 1-jén zászlótartó lett; küz-dött a Napóleon elleni csatákban, és részt vett a Caldierónál kivívott győzelemben.
1806-ban határőrzésre rendelték Szerémségbe. 1809. február 16-án alhadnaggyá léptették elő, ezredével Jellasich hadosztályánál Münchenben állomásozott; má-jus 25-én Leobennél harcolt, és fogságba került, de sikerült megszöknie. Visszatért hadosztályához és még azon év augusztus 23-án főhadnaggyá léptették elő (Uo.).
Mint Heinrich Gusztáv jellemezte, „világlátott25 ember volt, értett nyelveket, sokat olvasott és egészséges szemmel tekintett a körülötte pezsgő valós életbe, melyből eszméit és alakjait vette” (Heinrich 1907. 6).
A Tihamérban valós történelmi helyeket, eseményeket, szereplőket sorakoztat fel Kisfaludy: I. (Nagy) Lajos királyt (1326–1382), Kont Miklós nádort, erdélyi vajdát (?–1367. április vége), Sigismondo Pandolfo Malatestát, Rimini művelt hercegét (1417–1468), zách (záh, zács) Felicián nógrádi magyar birtokost, Károly Róbert sikertelen, hírhedt merénylőjét (?–1330. április 17.), illetve családtagjait, András herceg özvegyét, I. Johanna nápolyi királynőt (1343–1382), annak második férjét, Tarenti Lajos nápolyi királyt (?–?), Tarenti híres kalandor vezérét, Werner herceget, (?–?) gróf de Baux-t, voltaképpen Avellino grófját, a Nápolyi Királyság régensét (?–?), a földrajzi helyszínek közül Nápolyt, Capuát, Volturnót etc. említi.
A fentiekben felvázoltak alapján állíthatjuk, hogy Kisfaludy Károly művelődés- és társadalomtörténeti ismeretei, a forrásanyagban való tájékozottsága hitelesítik a történelmi narratívát formáló, referenciákkal építkező írói törekvéseit, műfajalkotó eljárásait. S ha történetesen azt a kérdést tesszük fel, hogy ma képes-e irodalmi értelemben megszólítani valakit Kisfaludy Károly Tihamérja, akkor a válasz termé-szetesen pozitív. Elegendő ezt csupán egy frappáns példával alátámasztani: Maller sándor26 Kisfaludy e regényének rövid részletét tekintette legmegfelelőbbnek az Osszián keservei, Kisfaludy Károly festménye textualizálásához.
„A regényben az ősz lantos hárfajátékát – hasonlatként – teszi szemléletesebbé az Osszián énekeinek intertextuális használata, a jelenet és a zene olvasói elképzelését segíti e reminiszcencia. A képleírásban ez éppen a visszájára fordul, vagyis a regénybeli jelenet idézi fel Osszián látványát” (Benkő 2007. 94).
25 1814-ben két és fél évnyi bécsi tartózkodás után – mint vándorfestő – Itáliába megy.
Tájélménye és az idegen kultúrtérben szerzett tapasztalatai tetten érhetők a Tihamér szöveg-terében is.
26 Maller sándor 1940. Ossian Magyarországon, 1788–1849. Debrecen, Debreceni Ma-gyar Királyi Tisza István Tudományegyetem.
27