PaPP dániel Tündérlak magyarhonBan című novelláskötetéBen
65nyek, az ingyenes úrbéri telek, a szesszió (34 holdnyi földterület) miatt és a
boldo-gulás reményében. Tíz évre adókedvezményt és hadkötelezettség alóli felmentést kaptak, mert a kincstár megítélése szerint legalább ennyi időre volt szükség, hogy a műveletlen földek újra termőre forduljanak. […] A falu erős támpontja a Negyven-nyolcas Pártnak, illetve a Függetlenségi Pártnak, tehát a kiegyezéssel szemben álló ellenzékhez tartozott, s emiatt elkerülte a kövesút, nem részesült a kincstári tulaj-donban levő pancsovai rétből, s állami iskolát sem kapott” (Kalapis 1980).
Baloghy Imre elvileg ismerhette Olchváry Ödön A magyar függetlenségi harc 1848–1849-ben a Délvidéken című, 1902-ben a szerző kiadásában napvilágot látott könyvét, amelyben megegyező leírásokat és utalásokat találunk az 1848-as bánáti és torontálvásárhelyi eseményekre vonatkozóan: „Debeljácsa magyarajku lakossá-ga fegyvert fogott, hogy a szerbeknek útját állja; de a túlerős ellenség elől Antalfal-vára s onnan a magyar táborba Nagy-Becskerekre vala kénytelen menekülni. Kni-csanin a községet összelövette és porrá égette, s következő napon, az az szeptember 9-én Tomaseváczot megszállotta s táborát megerősítette” (Olchváry 2009. 72).
A Baloghy-regényben a menekülésnek inkább a regényes/romantikus eseményei kerülnek természetszerűleg előtérbe, de fellelhetők a tényszerűség mozzanatai is:
„S megkezdődött a »szaladás!«
csaknem 400 szekér egymás nyomában, félmérföldnyire hosszuságban, tajtékzó lovakkal vágtatott a Tamásfalva felé vezető országúton.
[…]Hajtottunk, hajtottunk ugyan, de azért eléggé nyugodtak maradtunk. Hiszen tudtuk, hogy az ellenség előbb kizsákmányolja a falut, azután felgyujtja s csak azután gondol, – ha gondol – a mi üldözésünkre” (64).
A torontálvásárhelyi református templomnak a szerb csapatok általi kifosztását és felgyújtását a történelmi források (Borovszky 1912. 127) is jegyzik; a regény az események érzelmi vetületét ragadja meg:
„egyszer csak egy óriási fáklya gyulladt ki a sötét éjben.
– Pogányok törtek Úram, a te hajlékodba!! Hallatszott át a nagytiszteletü úr hangja apám kocsijáról.
A hangra visszanéz az összes menekülő atyafiság és egy siránkozó üvöltés – nem is emberi hang – töri meg az éj csendét.
De törjenek bár a pokol ördögei hajlékodra, oh! Úram! Én még fényesebben felépítem hitednek erejével” (64).
Hogy A paplak históriája szerzőjének mégis inkább a szájhagyomány volt legfőbb forrása, illetve, hogy nem dokumentumról, hanem a regény fikciójáról van szó, azt az időbeli megfeleléseknek a hiánya is mutatja művében. Torontálvásárhely ne-vezett ostroma ugyanis 1848. szeptember 8-án zajlott. Baloghy regényében – úgy tűnik –, tavaszi, illetve nyár eleji időpontról van szó. Balla Jenő ugyanis a „véres tavasz” hírére hagyja ott Debrecent, s amikorra gyalogosan hazaér (még ha heteket vett is igénybe az út!), legfeljebb nyár kezdete lehet. Falujának lakosságát viszont már menekülésre készen találja.
66
összegezés
Baloghy Imre regénye egyszerre több regényhagyomány vonzatkörében értelmez-hető: napló- és levélregény, fatalisztikus sorstörténet, bűn és bűnhődés regény, balladisztikus szerelmi történet, az 1848–49-es szabadságharc kultuszát éltető tárcaregény. Nyelve hol anekdotikus, hol patetikus, máskor dokumentáló jellegű.
A múlt másságára mutató jelentései a történelmi narratíva didaktikus aspektusa-it érvényesítik. szándékát tekintve intelem: okulni szólít fel a múlt hibáiból; az indulatiság és az erőszak sorsrontó és (nemzeti) katasztrófába vezető szerepére hív-ja fel a figyelmet.
A történeti narratíváról alkotott mai szemléletünk értelmében a történelmi re-gény hitele nem áll közvetlen összefüggésben az ok-okozati viszonyoknak, a ter-mészetes időrendnek, illetve a történelmi háttérnarratívák verifikálta ideálképeknek való megfeleltetés mértékével (Török 2001. 250). A történelmi regény a múlt egy adott korszakának kiválasztása és megfelelő poétikai eljárások révén való után-képzése, esztétikailag szuverén regényvilággá formálása; a múltreprezentációnak meghatározott beszédmódok, lehetőségek és horizontok szerinti lehetséges változa-ta. A múlt eseményeire történő „jelen érdekű kérdezés”: horizont és válságmodell (Bényei 1999. 441–442). Természetesen Baloghy Imre A paplak históriája című művének történelmi regényként való értelmezése és megítélése sem függ az emlí-tett megfeleltetésektől, illetve azok hiányától. A térségi történelmi elbeszélés fontos alakulástörténeti mozzanataként tarthatjuk – mostani felfedezését követően – szá-mon: a feltételezhető egyik kezdetként – függetlenül esztétikai értékvilágának tel-jességétől vagy hiányosságaitól.
kiadás
Baloghy Imre (Neutrális) 1909. A paplak históriája. Korrajz. Pancsova.
irodalom
Baráth Ferenc 1902. Kossuth Lajos mint szónok és író = Beöthy Zsolt szerk. Képes magyar irodalomtörténet. Budapest, 372–395.
Bényei Péter 1999. „El volt tévesztve egész életünk”. Esztétikai alapú létértelmezési kísér-let a történelmi regény műfaji konvenciói alapján. Kemény Zsigmond: A rajongók. In:
Irodalomtörténet, 3., 441–466.
Borovszky samu szerk. 1912. Torontál vármegye. Budapest.
Borovszky Samu 2004. Magyarország Vármegyéi és Városai. A teljes „Borovszky”. Digitális kiadás. mek.oszk.hu/09500/09536/html/index.html [Letöltés: 2013. július 7.]
Gulyás Pál szerk. 1940. Magyar írók élete és munkái. Budapest.
Heinrich Gusztáv 1907. Bevezetés = Kisfaludy Károly minden munkái, II. Vígjátékok. Tiha-mér. Elbeszélések. Budapest, 5–27.
Frye, Northrop 1998. A kritika anatómiája. Ford. szily József. Budapest.
67
Jókai Mór 1994. Emléksorok 1848–1849-ből – Egy bujdosó naplója. Budapest.
Kalapis zoltán 1980. Balladaénekesek, mesemondók, vásárosok. Újvidék.
Kerényi Ferenc 2007. Petőfi Sándor kötetei = Szegedy-Maszák Mihály–Veres András szerk.
A magyar irodalom történetei 1800-tól 1919-ig. Budapest, 243–258.
Kossuth Lajos (é. n.): Írások és beszédek 1848–1849-ből.
mek.oszk.hu/04800/04834/html/kossuth/0001/kossuth0001.html. [Letöltés: 2013. július 8.]
Mák Ferenc 2008. A délvidéki magyarság válogatott történeti és honismereti bibliográfiája.
Újvidék–zenta
Németh Ferenc 2004. A nagybecskereki sajtó története (1849–1918). Újvidék
Olchváry Ödön 2009. A magyar függetlenségi harc 1848–49-ben a Délvidéken: 1 áttekintő és 9 csata-vázlattal [A szerző kiadása Budapesten: 1902]. Zenta – Újvidék [Reprint].
Petrik Géza 1917. Magyar könyvészet 1901–1910. I–II. Budapest.
schultheisz emil (é. n.): A magyarországi járványok történetéből.
mek.oszk.hu/05400/05425/pdf/Schultheisz_Jarvanyok.pdf [Letöltés: 2013. július 10.]
szinnyei Ferenc 1911. Novellairodalmunk Jósikáig. Különnyomat az Irodalomtörténeti Köz-leményekből, 6. Budapest.
Török Lajos 2001. A történelem félreolvasása. Jókai Mór: Erdély aranykora = Szegedy-Ma-szák Mihály – Hajdu Péter szerk. Romantika: világkép, művészet, irodalom. Budapest, 242–259.
Vajda János 1988. Válogatott művei. A válogatás, a szöveggondozás és a jegyzetek Németh G. Béla munkája. Budapest.
Varsányi Péter István (é. n.): Makó és a makóiak a polgári forradalomban és szabadság-harcban (1848–1849).
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pa-ges/monografia_4/008_mako_es_a_makoiak.htm [Letöltés: 2013. július 9.]
68