99felkiáltással hárítja el magától e kényszerűséget. Lovas regényének aktuális ideje

az a XX. század utolsó évtizede, amikor a térségi események a legerőteljesebben aktualizálták a múltra irányuló „jelenérdekű kérdezés” (Bényei 1999. 442–443) igényét. Két évtizeddel ezelőtt történelemről szóló szóbeli és irodalmi anekdoták aktivizálódtak és mutattak a múlt válságmodelláló szerepére. Az egyik anekdota irodalmi hivatkozás: egy Maugham-novella szereplője mondja egy, a portyázó lázadók által szétlőtt villamos padlóján hasalva, miután már megismerkedett az orosz történelem, művészetek és kultúra nagyságával, miszerint: „Ennek az or-szágnak kevesebb művészetre lenne szüksége, és több civilizációra!” (Hornyik 1991. 58). A másik a folklorizmus jelenségét fedi. egy, a kilencvenes évek történé-seivel számot vető naplóban olvashatjuk, miszerint a megjelenített világban „köny-nyebb bejutni a történelembe, mint a Városi Közlekedési Vállalat autóbuszába”

(Tóth 2000. 83).

A határ. Az eddigi csatorna-, illetve városregényekről szóló diskurzus és az így és itt értelmezett valamennyi regény elvezet bennünket egy harmadik nagyon fontos térségi műfaj-konstituáló elemhez. Ez a határfogalom és jelentésköre. Ha csak a ha-tár politikai értelméről lenne szó, nyilvánvalóan csak a Trianon-traumát tematizáló regényekről beszélhetnénk. De ez nem így van, nemcsak azért, mert a határok közé szorultság kényszerű élményét Trianonnál korábbról ismeri a térségi elbeszélésha-gyomány, hanem mert a határnak a kisebbségi létformán túl is létrejöttek szellemi alakzatai, mint pl. kulturális és nyelvi identitáshatárok.

A csatorna fogalma eredendően magában rejti a határok közül való kilépés jelen-tését, hiszen ma is csatonának nevezzük azt az utat, amely lehetőséget ad a valahova való eljutáshoz, s ez a valahova lehet a megértés is („a megértés csatornái”). A 18.

és a 19. század fordulópontján a Ferenc-csatorna megépítése volt a térségi elma-radottságból, tespedségből és a szó szoros értelmében vett „halálból” (mocsárláz) való kilépés útja, a szimbolikus határátlépés lehetősége. Noha a vízszabályozás ko-rábbi eseményei is ismertek a térségi történelemben (pl. a Mosztongának a Dunával való Váradi Péter bácsi püspök által vezetett összakapcsolása a 15. század végén, illetve a Bega-csatorna megépítése a 18. század első felében), egyik sem volt ekko-ra horderejű és a vidék és a népek sorsát térben, időben és szellemi értelemben is megváltoztató cselekmény.

A trianoni határmódosulás következményeit több, a 20. század végén s a 21.

század első évtizedében keletkezett regény tematizálja; szinte mindegyik, amely az adott időszeletet jeleníti meg valamilyen formában. Lovas Ildikó Kijárat az Adriára című regénye nemcsak azért illeszthető a határregények sorába (is), mert többször reflektál a jelenségre, megjelenítve előttünk pl. a demarkációs vonalon elfogott, súlyosan beteg és gyilkos csáth Géza alakját, amint a határon maradva inkább a halált kísérti meg mint a helyben maradást, hanem mert az egyik legfontosabb szö-vegszervező eljárása is a „kijáratok” létesítésének elbeszélése és leírása: kijáratok a háborús határok mögül a tengerre, a történelemből a szubjektív válaszokat jelentő életbe, az anekdotából és a rövidprózából a regényre…

Sokat vizsgált és több jelentős diskurzust életre hívó regényként tartjuk számon Juhász erzsébet a jelenséget – noha a címadás posztumusz szerkesztés eredménye – címében is kiemelő regényét, a Határregényt (2001). A Monarchia széthullását

100

követő határmódosulások és -létrehozások a család- és az utazásregény eljárásait mozgósítva hoz létre a regényben olyan prózamodellt, amely a történelmi regény hagyományos és újabb alakzatait is érvényesíti. A Monarchiával széthullott Patar-csics család története ugyanis felveti és felszínre hozza a történelmi fikció egyik legfontosabb – akár az eposzi metafizikára és szimbolikára is visszavezethető – mo-tívumát, az egész visszaállítására kísérletet tevő kereső hős útját és utazásait. A tel-jesség, az egész visszaállítására irányuló kísérleteket és az ideig-óráig megvalósu-ló eredményt az utazások (amelyek szükségszerűen járnak a tényleges és a tudati határok átlépésével) következtében létrejött találkozások jelentik. Amennyiben a csatorna a legnagyobb teremtő (régies szóval: heroikus) cselekedet volt a vajdasági/

térségi regionális kultúrában, a Monarchia széthullása nyilvánvalóan ennek a világ-nak a legnagyobb traumája.

A korábban vizsgált regények – többször elhangzott – valódi főszereplője a csa-torna és a város, e regénynek mindenképpen a határ (sőt, a határok szabdalta Mo-narchia története), illetve ez mind együtt. Mert ott kezdtük jelen vizsgálatunkat, hogy a szemünk előtt alakul egy pszeudo-valóságos tényeket és művelődéstörténeti, sőt történelmi referenciákat érvényesítő műfaj, amely csak műfajok és diszciplínák diskurzusában látható és értelmezhető.

kiadások Bordás Győző 1992. Fűzfasíp. Újvidék: Forum Könyvkiadó.

Bordás Győző 1995. Csukódó zsilipek. Újvidék: Forum Könyvkiadó.

Herceg János 1989. Módosulások. Újvidék: Forum Könyvkiadó.

Juhász erzsébet 2001. Határregény. Utószó: Faragó Kornélia (95–101). Újvidék: Forum.

Lovas Ildikó 2000. Meztelenül a történetben. Újvidék: Forum.

Lovas Ildikó 2005. Kijárat az Adriára. James Bond Bácskában. Pozsony: Kalligram.

Majtényi Mihály 1943. Császár csatornája. Budapest: Magyar Írás Könyvkiadó.

Majtényi Mihály 1951. Élő víz. Újvidék: Testvériség-egység Könyvkiadó Vállalat.

Molter Károly 1937. Tibold Márton. Kolozsvár: erdélyi szépmíves céh.

Szenteleky Kornél 1992. Isola Bella = Uő: Nyári délelőtt. Utószó: Bori Imre, szenteleky Kornél, az elbeszélő, [271–280]. Újvidék: Forum, 1993. 167–259.

Vasagyi Mária 2009. Pokolkerék. Újvidék: Forum.

irodalom

Ankersmit, Frank. R. 2004. A történelmi tapasztalat. Fordította Balogh Tamás. Typotex, Budapest.

Assmann, Jan 1999. A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrában. Ford. Hidas Zoltán. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest.

Bahtyin, Mihail 1997. Az eposz és a regény (A regény kutatásának metodológiájáról) Fordította Hetesi István = Thomka Beáta (szerk.): Az irodalom elméletei III. Jelenkor Kiadó, Pécs, 27–68.

101

Bence Erika 2001. A történelmi múlt „utánképzése” Majtényi Mihály Császár csatornája című regényében = Bosnyák István (szerk.): Nagy mesélőnk ébresztése. Majtényi Mihály centenáriumára. JMMT, Újvidék.

Bence erika 2009. Másra mutató műfajolvasás. A vajdasági magyar történelmi regény a XX.

század utolsó évtizedében. Napkút Kiadó – Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest.

Bényei Péter 1999. „El volt tévesztve egész életünk!” Esztétikai alapú létértelmezési kísérlet a történelmi regény műfaji konvenciói alapján (Kemény Zsigmond: A rajongók) = Irodalomtörténet, 3., 441–466.

Bori Imre 2007. A jugoszláviai magyar irodalom története. Forum Könyvkiadó, Újvidék.

Frye, Northrop 1998. A kritika anatómijája. Fordította Szili József. Helikon, Budapest.

Gerold László 2001. Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon (1818–2000). Forum Könyvkiadó, Újvidék.

Herceg János 1993. Régi dolgainkról. Forum Könyvkiadó, Újvidék.

Hornyik Miklós 1991. Angol pázsit. Balkáni néprajzi kalauz. Napló, Újvidék.

Juhász Géza 1976. Majtényi Mihály. Forum Könyvkiadó, Újvidék.

Márton László 2001. Kényszerű szabadulás (Testvériség I.). Jelenkor Kiadó, Pécs.

Márton László 2002. A mennyország három csepp vére (Testvériség II.). Jelenkor Kiadó, Pécs.

Márton László 2003. A követjárás nehézségei (Testvériség III.). Jelenkor Kiadó, Pécs.

Ortega y Gasset, José 1993. Gondolatok a regényről. Hatágú Síp Alapítvány, Budapest.

Török Lajos 2001. A történelem félreolvasása. Jókai Mór: erdély aranykora = szegedy-Maszák Mihály – Hajdu Péter szerk. Romantika: világkép – művészet – irodalom. Osiris, Budapest 242–259.

White, Hayden 1997. A történelem terhe. Fordította Berényi Gábor et al. Osiris, Budapest.

Žmegač, Viktor 1987. Povijesna poetika romana. Grafički zavod Hrvatske, Zagreb.

102