71hősök és „hőskeresés” A múltbAn

A múlt másságának példaadó és válságmodelláló szerepe képezi A hét sváb narratí-va-alkotó alapgondolatát is egy 20. század eleji „hőstelen” korban; a „hőskeresés”

és a „hősalkotás” románcos elbeszélői szólamait is érvényesítve. A verseciek és a fehértemplomiak hősiessége a szabadságharcban, a „hét sváb” legendája a dicső-séges múlt elbeszélői reprezentációjaként értelmezhető: a klasszikus magyar ódai műfajhagyománnyal, a Jókai Mór reprezentálta történelmi regényváltozattal, azaz a magyar eposz-, illetve a románc-regény típusaival áll rokonságban.

Az „időszembesítő” klasszikus magyar líra- (pl. Berzsenyi Dániel, Kölcsey Fe-renc, Vörösmarty Mihály költészete) és regényhagyománnyal a múlt hősiességének és a jelen katasztrófáinak, a kulturális különbözőségekből következő eltérő világ-tapasztalati és magatartásminták szembesítő gyakorlata kapcsolja. Nem véletlen, hogy az elbeszélés szemléleti alaphangját is egy ilyen összevetés adja meg már a regény legelején. A vajdasági batár-képhez hasonlóan (vagyis annak előképeként) Herczeg regényének szereplői is „bekocsikáznak” a térségi történelembe: a posta-kocsin, amellyel Graf Jani hazatér Bécsből, a térségi kulturális és nemzeti identitás minden lehetséges típusa megtalálható: a magyar érzelmű svábtól a militáns gon-dolkodású granicsár szerbig.

„A granicsárok szerbül beszélnek. A kásztorkalapos ártatlan arccal néz ki az ablakon, de azért meglátszik rajta, hogy megérti minden szavukat.

Ez a falu is a miénk volt, – mondja a mérgesképű. – Ez itt mind szerb föld. És most mégis a sváboké.

Úgy kell nekünk! Ostobák vagyunk! – veti oda szárazan a sárgaképű. És kajánul sandít bajtársa felé, akinek arca már megint paprikavörös.

A haragos kis ember vasvillaszemekkel nézi a kásztorkalapos ifjút.

Mi szerbek fegyverrel jöttünk ide, a németek batyuval a hátukon jöttek” (Herczeg 1925. 7).

A „jókaizás” jelensége a mi szempontunkból pozitív fogalmi apparátust jelent a her-czegi életmű keretében. A hét sváb a Jókai Mór képviselte történelmi regénytípus kiemelkedő változatát, az eposzi regényhagyományt folytatja: legerőteljesebben A kőszívű ember fiaival (1869) áll szövegösszefüggésben.

Az eposz – reflektál a hegeli szemléletre Imre László – „világirodalmi műfaj, amelyben költőileg megfogalmazódik a világtörténelem szubjektumának, a nem-zetnek a születése és felnövekedése” (Imre 1996. 92). Az eposz a 19. században mélységesen elavult műfaj. Ugyanakkor a műfajok diskurzusában az eposzi hagyo-mányokra erőteljesen reflektáló történelmi regény, átlényegítve egyes funkcióit és tartalmait, bizonyos értelemben az eposz 19–20. századi transzformációjává vált;

létrejött általa a történelmi regény egy sajátos változata: az eposzregény. Legfon-tosabb műfaji karakterisztikáit a transzcendens világkép, mítoszi utalásrendszer, a nemzeti létet meghatározó sorsfordító esemény (háború, forradalom) ábrázolása, heroikus hősök, héroszi karakterek, sors- és végzetszerű jelenségek, csatajelenetek etc. szerepeltetése jelentik. Nagyon fontos e műfajalkotó vonzatkörben az ún. „ke-reső” (archetipikus) hős szerepe, aki elindul hazát teremteni, s ideig-óráig sikerül

72

is visszaállítania az organikus világállapotot (Frye 1998. 263). ez az eszményi lét-állapot 1848-ban az önálló, szabad haza (mint új Haza/új Trója) eszméje volt (A kő-szívű ember fiai), ami bizonyos etnikumok és közösségek esetében (mint a bánsági svábok) „szellemi hazá”-t jelent. Az ő szabadságharcuk saját közösségük, a magyar érzelmű bánsági svábok felemelkedését szolgáló új szellemi haza létrehozására irá-nyul heroikus hősökkel (mint Graf Jani) – nem véletlenül „hét vezér”-rel.

A kőszívű ember fiai és A hét sváb szimbolikus alakzataiban is hasonlít egymásra:

a hét fiatal/vezér/sváb legendás, illetve a három fivér mesei alakja egyaránt őstörté-neti és folklór-vonzatokat/rekvizitumokat jelentenek, miként a két mű családtörté-neti (Baradlay – Graf) vonatkozásai is hasonlóságokat mutatnak, kezdve a két anya, Baradlayné és Grafné szerepétől a családi események anekdotikus megjelenítéséig.

Az áruló, a másféle kulturális és nemzeti identitás, a haza ügye érdekében megvál-tozni képes „parlagi” (haszontalan) hős, de a jó ügy szolgálatába álló idegen szerepe és jelenléte is felismerhető mindkét regénytörténetben. A nagybetűs Haza (a szelle-mi érték) megvédése érdekében szövetkező fiatal értelszelle-miségiek története Jókai Mór És mégis mozog a föld (1872) című regényét, a nemes cél szolgálatába álló idegen alakja pedig Az új földesúr (1863) (Heim – Ankersmit) című regényét „hozza be” az analógiás vonzatok körébe.

A heroikus karakterű (a hét fiatal vagy a kis Hoffer gyerek) hősök, az eszmé-nyi leányalak (a legkisebb Hoffer lány) mellett a nagy formátumú eposzi hős, a

„hérosz” is megjelenik a szabadságharc bánsági (eposzi) regényváltozatában, A hét svábban: Damjanich János – itt még – alezredes személyében, aki „széles nagy”

alakjával szinte „árnyékot vet” (Herczeg 1925. 127) a környező világra.

„November első napján a kitaszított és gazdátlan sváb város egy új, ifjú naprendszer vonzási körébe jutott.

Trombitaszóval és dobpergéssel magyar katonák vonultak a városba. […] A sereg vezére Damjanich János alezredes volt. A svábok elkedvetlenedtek, mikor kitudódott, hogy ez a Damjanich rác ember, hozzá még stásai granicsár. Lóháton jött a gyalogo-sok közt és korszakállas, lapos és széles ábrázatán, amely úgy ringott a katonái feje fölött, mint a rác szentkép a processzióban, a komor erő és a szláv titokzatosság kifejezése ült.

Mindenki rettegett tőle és mindenki rajongott érte. Egypár nap mulva már azt mondták a svábok: Ez a mi emberünk! Ő nem hasonlított azokhoz a császári katonák-hoz, akiket a verseciek ismertek. A taktikázó huzavonát, a felelősségtől való félelmet hírből sem ismerte. Minden szava egyenes, találó és kemény volt, mint a kalapácsütés, minden cselekedete gyors, ellenállhatatlan és rettenetes, mint a mennykőcsapás” (Her-czeg 1925. 123).

Nagyon érdekes, hogy az 1848/49-es szabadságharc és forradalom részt vevő szem-tanúja, Vajda János az Egy honvéd naplójából című emlékiratában hasonló karakte-rű Damjanich-portrét fest:

„Damjanicsot előbb már láttam valamelyik ágyúzás alkalmával; ha nem tévedek, Turia előtt volt. Akkor még csak őrnagy, s legénysége, többnyire pesti jurátusok előtt nagy katonai szigora miatt rossz hírben állott. Bezzeg később imádták, – aminthogy már

73

az első jelenetnél én is fejembe vettem, hogy ez az ember a világ legnagyobb kato-nája lehet. Az öltözet sokat tesz a katonánál, s akkor ő nem díszben, csak vászonkitli-ben, ugyszólván pongyolában volt, gondolom, hogy mély megvetését fejezé ki a harc kisszerűsége, s lőre látott sikertelensége fölött; mert akkor még – eléggé csodálatos!

– osztrák tábornokok – eder, Bechtold voltak vezéreink, akik a bécsi kamarillának engedelmeskedtek s szándékosan hátrányunkra intézték a hadműveleteket. Ő mindezt tudhatta, s azért viselte magát oly egykedvüen. Az ágyugolyóknak kitett domboldalon állott, szivarozva oly nyugalommal, aminőhöz hasonlót egész életemben nem láttam, nemcsak, de a minőre képesnek embert nem hittem! Máig is emlékszem e benyomásra, még gondolataimra is, melyek e jelenetnél agyamban támadtak” (Vajda 1972. 347).

regényváltozAtok és „irodAlomváltozAtok”

A történelem változatokban él és egyszerre több narratíva szól róla. ennek értelmé-ben Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regénye az 1848/49-es magyar szabadság-harc „nagytörténelmének” a regénye, míg A hét sváb e nagytörténet mögött húzódó történelem-alternatívák egyikét, a szabadságharc bánsági eseményeit jeleníti meg a térségi sváb etnikum horizontja révén. Miként szó esett róla: történeti jellegé-nél fogva az irodalom is beszédmódváltozatokban él egyazon kultúrán belül, s az értékteremtő irodalmi szólamoknak egyaránt volt/van létjogosultsága. Az irodalom-tudomány feladata, hogy megértse ezeket az eltérő mozgásokat valamely irodalmi kultúrán belül.

kiadások

Herczeg Ferenc 1905. Szelek szárnyán. Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-Tár-sulat.

Herczeg Ferenc 1925. A hét sváb. Budapest: singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T.

Vajda János 1972. Vajda János Összes Művei IV. Budapest: Akadémiai Kiadó.

irodalom

Bence erika 2007. A történelmi regény műfaji változatai a 19. századi magyar irodalomban.

Az Abafitől A fekete városig. Doktori disszertáció. Kézirat.

Bence erika 2011. A múlt horizontja. A történelmi regény műfaji változatai a XIX. századi magyar irodalomban. Újvidék: Forum Könyvkiadó.

Bényei Péter 1999. „El volt tévesztve egész életünk”. Esztétikai alapú létértelmezési kísérlet a történelmi regény műfaji konvenciói alapján. Kemény Zsigmond: A rajongók. = Iroda-lomtörténet, 3., 441–466.

Frye, Northrop 1998. A kritika anatómiája. (Ford. Szili József) Budapest: Helikon. [F., N.:

Anatomy of Criticism. Princeton: P. University Press, 1957]

Horváth János 1925. Herczeg Ferenc. Budapest: Pallas.

Imre László 1996. Műfajok létformája XIX. századi epikánkban. Debrecen: Kossuth egye-temi Kiadó.

74

Márton László 1998. A kitaposott zsákutca, avagy történelem a történetekben (Két példa). = Jelenkor, 2., 146–169.

Németh G. Béla 1985. A lektűr magyar mestere. Herczeg Ferenc. = N. G. B. Századutóról – századelőről. Budapest: Magvető Kiadó, 181–203.

sándor Iván 2005. Úton Bilbaóba. = Alföld, 3., 53–57.

szegedy-Maszák Mihály 1998. Az újraolvasás kényszere (A rajongók). = sz. M. M. Irodalmi kánonok. Debrecen: Alföld, 71–93.

szirák Péter 2005. Történelem nem volt, hanem lesz. A kortárs magyar történelmi regény változatairól. = Alföld, 3., 48–53.

Utasi Csaba 2002. Herczeg Ferenc és a történelmi regény = U. Cs. Mindentől messze. Új-vidék: Forum Könyvkiadó, 75–83.

White, Hayden 1997. A történelem terhe (Ford. Berényi Gábor et. al.) Budapest: Osiris [W., H.: Metahistoy. Baltimore: JHU Press, 1973]

75