vasárnapja Lk 13,1–9

Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak  [Jézusnak] azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldo‐

zatukéval vegyítette. Ő ezt felelte nekik: „Azt hiszitek, hogy ezek a  galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt el‐

szenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbána‐

tot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire  Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vét‐

kesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? 

Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyá‐

jan ugyanígy elvesztek.” Aztán ezt a példabeszédet mondta: „Egy  embernek egy fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt kere‐

sett rajta, de nem talált. Ezért így szólt az intézőjéhez: »Íme, három  esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de  nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?« De az így felelt  neki: »Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és  megtrágyázom, hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor  vágd ki.«” 

Az evangéliumi részletben Jézus kis kiigazítással jóváhagyja azt a zsidó fel-fogást, amely szerint a földi sorscsapások és a végső szerencsétlenség (a kár-hozat lehetősége) nem Isten jóváhagyó akarataként, hanem az emberi bűnök következményeként vannak jelen a világban. Ugyanakkor a meg-menekülés lehetőségére, arra is utal, hogy ha a földi szenvedéseket nem is tudjuk megszüntetni, lehetőségünk van arra, hogy a legnagyobb szerencsét-lenséget, az Istentől való örök távolmaradás, a kárhozat állapotát el tudjuk kerülni.

A zsidó hit szerint a sorscsapások, a gonoszság tobzódásai és az örök kárhozat lehetősége Isten engedélyével az emberi bűnök logikus kö-vetkezményeiként vannak jelen a történelemben. Jézus jóváhagyja ezt a hitet, de kiigazítja a farizeusok felfogását, akik úgy gondolták: a sorscsapá-sok a személyes bűnök közvetlen büntetései. Úgy vélték például, hogy azok az emberek, akik életüket vesztették a Pilátus által rendezett vérengzésben

vagy a Siloe tavánál összedőlt toronynál, azért jutottak erre a sorsra, mert súlyos bűneik voltak, amelyekért megérdemelten kapták a büntetést. Jézus abból kiindulva, hogy minden ember egyformán bűnös, elutasítja ezt a felfogást. Hangsúlyozza: az említett szerencsétlenségek áldozatai semmivel sem voltak bűnösebbek, mint a többi ember. Minthogy azonban minden ember bűnös, s bűnei következményeivel mindenki megfertőzi a történel-met, e fertőzés következtében a sorscsapások, szenvedések előbb-utóbb minden embert elérnek. A szerencsétlenségek közül a legnagyobb a földi világon túli örök kárhozat. Erre a végső veszedelemre utal Jézus, amikor azt mondja a farizeusoknak: „ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan…

elvesztek”.

A terméketlen fügefáról szóló metaforában Jézus azt a vigasztaló üzenetet fogalmazza meg, hogy a bűnbánat tartására és a megmenekülésre – neki köszönhetően – minden embernek lehetősége van. Példázatában a terméketlen fügefa Izrael bűnös népét, illetve a bűnös emberiséget, a tulaj-donos a mennyei Atyát, a vincellér pedig őt magát szimbolizálja, aki közben-jár az emberek üdvösségéért. Hasonlatában a képek nyelvén azt a bátorító üzenetet fogalmazza meg, hogy még a bűn állapotában élő és a bűnök következményeit sorscsapásként viselő embereknek is van alapjuk és okuk a reménykedésre. A mennyei Atya ugyanis az ő közbenjárói tevékenységére való tekintettel mindig és mindenkinek lehetőséget ad a megtérésre, illetve a végső szerencsétlenség, a kárhozat állapotának elkerülésére.

Az evangélium tanításán elgondolkodva egyrészt tudatosítsuk, hogy mindenképpen kerülnünk kell a bűnt. Bűnös tetteinkkel ugyanis pokollá és az örök kárhozat fenyegetését hordozó siralomvölggyé tesszük nemcsak önmagunk, hanem mások földi életét is. Másrészt gondoljunk a vincellér-Jézusra, adjunk hálát neki, aki közbenjáró tevékenységével megszünteti az örök kárhozat kényszerét, s lehetővé teszi minden bűnbánó ember számára a megmenekülést és az örök életre jutást.

Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó) Lk 1,26–38

Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea váro‐

sába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy  férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Be‐

ment hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes,  az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott,  hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! 

Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és  Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz  ő, a Magasságbeli Fiának fogják  hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkod‐

ni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” 

Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit  nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a  Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled  születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat  fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalan‐

nak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária erre így szólt: 

„Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávo‐

zott tőle az angyal. 

Ezen a napon Jézus fogantatását, illetve születésének hírüladását ünnepel-jük. Arra a történeti eseményre és egyben felfoghatatlan hittitokra emléke-zünk, hogy a keresztény időszámítás kezdetén egy Mária nevű palesztinai leány méhében megfogant a megtestesülés kalandját vállaló második isteni személy, Jézus Krisztus, akit a Biblia Isten Fiának nevez. Az ünnepen, amelyet mi magyarok Gyümölcsoltó Boldogasszony napjaként ismerünk, hálásan emlékezünk arra a palesztinai leányra is, aki az egész emberiség nevében és javára elfogadta a földre születő Isten Fiát. A születés hírüladá-sáról szóló elbeszélés nem riport, és nem is Mária emlékiratának részlete, hanem ószövetségi szimbólumokkal tarkított vallási dráma, amelynek szer-zője Jézus feltámadása után, az első húsvét tapasztalata alapján értelmezi Isten Fiának személyét. E drámának két fontos mondanivalója van.

Az angyali üdvözletről szóló leírás egyik üzenete az, hogy a történeti Jézus azonos azzal az Isten fiának nevezett titokzatos fejedelemmel, akiről

Kr. e. 1000 körül Nátán próféta azt jövendölte, hogy az Úristen neki adja majd Dávid király trónját, s e trónt megszilárdítva örökké fog uralkodni (vö. 2Sám 7,13–14). A próféta természetesen csak nagyon tág értelemben beszélhetett Isten fiáról (miként az izraeliták a királyokat, a prófétákat vagy Izrael népét is Isten fiának mondták). Az angyali üdvözlet drámájának szer-zője azonban szoros értelemben használja a kifejezést. Ennek magyarázata az, hogy Jézus föltámadásában nemcsak rendkívüli embernek (nagy király-nak vagy prófétákirály-nak), hanem Isten hatalmas Fiákirály-nak, azaz isteni lénynek is bizonyult (vö. Róm 1,4). Ez az isteni lény azért kapja a Jézus nevet, mert ez a név jelzi örök uralmának módját. A Jézus, illetve a héber Jesua szó jelentése: az Úr a szabadítás. Isten Fia tehát úgy szilárdítja meg Dávid trón-ját, és úgy uralkodik majd mindörökké, hogy egyszer s mindenkorra meg-szabadítja az embereket a bűn fogságából, s lehetővé teszi számukra a halál utáni élet elnyerését.

A leírás másik mondanivalója az, hogy Isten Fiának befogadásában Mária példáját kell követnünk. Ő igent mondott az angyal szavára, Isten titokzatos közeledésére. Jézus fogantatásakor Mária természetesen még nem tudhatott semmit a megtestesülés minden emberi képzeletet felülmúló cso-dájáról. Csak annyit sejtett, hogy Izrael Istenének különleges elgondolása van vele és születendő gyermekével. A keresztény tanítás szerint hozzánk hasonlóan Mária is „a hit zarándokútját járta” (vö. LG 58). Neki éppúgy meg kellett harcolnia az Isten Fiába vetett hitéért, mint bármelyikünknek.

S ez a törékeny palesztinai leány hősiesen helytállt: egész élete egy nagy igenné, az isteni akarat elfogadásává vált. Életszemléletének egészét foglalja össze az angyali üdvözlet drámájának szerzője, amikor már Jézus foganta-tásának eseményében Mária ajkára adja a „legyen nekem a te igéd szerint”

szavakat.

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén köszönjük meg a mennyei Atyának, hogy isteni Fiát küldte a földre azért, hogy ez a Fiú megváltson, megmentsen bennünket a bűn fogságából, s megnyissa számunkra a menny-ország kapuját. Gondoljunk azonban arra is, hogy köszönő szavunk és

Nagyböjt 4. vasárnapja