Vagyoni jogok mint ösztönzők

A vagyoni jogok modernkori szerepe mind a jogi, mind a közgazdasági szakirodalomban viharos téma, és – lévén a társadalom valamennyi tagja érintett valamilyen formában – az érdekeltek széles táborát is véleményformálásra sarkallja. Elsősorban a vagyoni jogok ösztönző szerepe kérdőjeleződött meg, illetve az ösztönzés „passzív alanya” is kérdésessé vált. A kritikák nagy része szerint magukra az alkotókra a vagyoni jogoknak nincs hatása, vagy korlátozott ösztönző hatása van; ehelyett elsősorban a befektetők számára jelenthet – vitatott – versenyelőnyt, a szerzőktől származtatott jogokkal élő befektetők azonban számos esetben – mind az alkotókra, mind a közönségre káros „élősködőkként” megjelölve – pejoratív színezetet kapnak a vitákban.. „… a szellemi javak forrása maga az alkotó személyisége. Az alkotó ember szellemi kapacitása egyfajta szellemi vagyonként, kiaknázható javak tárházaként fogható fel, amibe be lehet fektetni, be lehet ruházni, és akkor a befektető, beruházó érdekeit kell megvédeni vele szemben, nem pedig az alkotó személyiségét az őt kihasználó befektetőkkel szemben.”⁶²¹ Az eluralkodó áruszemlélet valóban helyrehozhatatlan károkat hozott a szerzői jog rendszerében? A szerzői vagyoni jogok és azok hagyományos gyakorlása kibékíthetetlen ellentéteket szült a szerző–befektető–közönség relációkban?

A szerzői jognak a megváltozott viszonyok között is az az alapvető célja, hogy ösztönözze szellemi alkotások létrehozását. Gyakori kritika, hogy ehhez képest nagyon sok műtípus, illetve számos alkotó esetében egészen más, a szerzői jogtól független tényezők indítják el az alkotói folyamatot.

Kétségtelen, hogy az alkotás motivációja eltérő az egyes műtípusok, alkotók esetében, és valójában nagy bajban lennénk, ha a szerzői jog lenne az irodalom, a tudomány és a művészet elsőszámú mozgatórugója. Az emberi kíváncsiság, a tudásvágy, az alkotás öröme, a sikerélmény, a hírnév iránti vágy, az emberiség haladása, a közösség tudásának gyarapítása, a szórakozás és még sorolhatnánk a legkülönfélébb indíttatásokat (bár a hírnév iránti vágy már feltételezi, hogy a mű–szerző vagy

619 Paul GOLDSTEIN: Moral rights on the Internet. In: Fabienne BRISON – Séverine DUSOLLIER – Marie-Christine JANSSENS – Hendrick VANHESS (szerk.): Moral rights in the 21^st century. The changing role of the moral rights in an era of information overload. Brussels, Larcier, 2015. 299.

620 GYERTYÁNFY (2015) i. m. 592.

621 LENKOVICS (2008) i. m. 275. 277. 279.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

113

teljesítmény–jogosult kapcsolat megmaradjon, amely a szerzői személyhez fűződő jogok kiindulópontja).

Miközben a mű létrehozására (szerencsére) nem a szerzői jog az első számú ösztönző, az alkotások, teljesítmények következő életszakaszában az alkotók már jóval nagyobb arányban veszik számba a szerzői jog által nyújtott lehetőségeket.⁶²² Azaz a szerzői vagyoni jog mint közvetett ösztönző a művek „társadalmasítása” során jelentősebb ösztönzőnek bizonyul. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül gyakorolják is jogaikat, a jogosultak egymástól nagyon különböző igényekkel és célokkal rendelkeznek. Vannak, akik teljesen érdektelennek mutatkoznak abban, hogy bármilyen formában is fenntartsák a mű-alkotó kapcsolatot, sőt mint láttuk, többségük személyiségi jogaikkal kapcsolatosan is passzív. Vannak, akik más jövedelemből, vagy épp támogatásból biztosítják egzisztenciájukat, így kevésbé érinti őket a vagyoni jogok kérdése, az alkotás folyamatára koncentrálnak. Vannak, akik művük vagyoni hasznosításában kifejezetten proaktív ak, és az új lehetőségekre is nyitottak. Érdekes azoknak a csoportja, akik ugyan tagadják a szerzői jog szükségességét, ám szerzői személyhez fűződő jogaikra kényesen ügyelnek, sőt, a copyleft képviselői is szerzői jogra épülő új üzleti modelleket szorgalmaznak. És még sorolhatnánk a különféle eseteket.

A szerzői vagyoni jog hagyományosan nem magára az alkotómunkára, a szellemi erőfeszítés nagyságára, hanem a létrejött műre (teljesítményre) tekintettel, mégpedig felhasználás fejében járó díjat irányoz elő. A művek, teljesítmények kereslete mindig is meghatározó tényezője volt a vagyoni oldalnak, amely viszont nem csak a magas minőségnek köszönhető, a népszerűség elérésének más útjai is léteznek.⁶²³ A mai tömegtermelésben bizonyos műtípusok esetében – különösen egy kezdő alkotónak – kifejezetten nehéz lehet keresetté tennie művét, azaz a vagyoni joga által biztosított lehetőséggel nem, vagy nehezebben tud élni. Az ismertség, népszerűség iránti vágy mindig is hatással volt a kulturális piacon kerengő művek típusára és minőségére is – a közönség kegyeit kereső alkotótípus hajlamos a „korszakonként változó populáris művészet”⁶²⁴ irányába elmozdulni.

„A szerzői tiszteletdíjakat, épugy mint minden más árú értékét, végre is csak a kereslet és kínálat aránya szabja meg.”⁶²⁵ A mai alkotók számára a hozzáférés korlátainak teljes lebontása is a kiugrás, az ismertség fokozásának lehetőségét jelentheti – bár a fizetőképes keresletet nem feltétlenül hozza magával. A jogosult tehát ebből a megfontolásból is dönthet úgy, hogy szerzői vagyoni jogait úgy gyakorolja, hogy a műélvezetet ingyen és szabadon biztosítja, sőt bizonyos körben ugyanilyen feltételek mellett felhasználhatóvá is teszi művét. Kereslet híján tehát a jogosult igyekezhet különböző módokon népszerűvé válni, ami aztán keresletet fokozhat, vagy közvetett bevételek eléréséhez vezethet. A kereslet fokozása nem csak vagyoni okokból fontos: a hírnév iránti vágy, a közösségi kommunikációban való részvételre való igény, fontos, értékes mondanivaló megléte, amihez szeretné az alkotó, ha többen hozzáférnének, és az egyéb közvetett hatások miatt is (pl.

622 Francina CANTATORE: From vault to honesty box: Australian authors and the changing face of copyright. Bond Law Review 2013/1.

623 A minőség és a népszerűség kiszámíthatatlan kapcsolatáról ld. pl. Matthew J. SALGANIK – Peter Sheridan DODDS – Duncan J. WATTS: Experimental study of inequality and unpredictability in an artificial cultural market. Science 2006/311. 854–856.

624 Denis THOMAS: Copyright and the Creative Artist. London, Institute of Economic Affairs, 1968. 28.

625 RANSCHBURG (1901) i. m.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

114

idézettség, impakt faktorok). „A szerzők csak egy része vélekedik úgy, hogy elsődleges célja a művével vagyona gyarapítása, többen inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy saját gondolataikat, eszméiket hirdessék, terjesszék el,”⁶²⁶ ami nem a szerzői jog, hanem az alkotások – azaz az emberiség – létezése óta meghatározó jelentőségű tény. Csakhogy míg kezdetben a szerzői jog – közvetlenül és közvetve is – a művek terjedésére is pozitív hatással volt, mára (különösen egyes műtípusok esetében) a közönséghez való eljutás akadályaként érzékeli a társadalom nagy része (ld.

IV.2.2.), sőt a művek vagyoni kiaknázására biztosított jog is egyre többször kerül megkérdőjelezésre. Amint arról korábban szóltunk (és az alábbi idézet is érzékelteti), távolról sem újkeletű jelenség, ha a vagyoni kiaknázást gátolja valamilyen tényező – ez pl. a műre mutatkozó kereslettől, a fizetőképes felhasználók és műélvezők meglétén át a szerző akaratáig sok minden lehet –, de ma magának a kizárólagos vagyoni jognak az elvitatása is figyelembe veendő tendencia.

„– Elvitte a szél a kötelet, és fennakadt azon a fenyőn. Ön segíthetne rajtam, Maxl úr.

– De ez tisztára csak tőlem függ. Hajlandó vagyok elősegíteni, hogy lejöjjön onnan. Ehhez azonban az szükséges, hogy ledobáljon egy apróságot. Önnek igen szép órája és lánca van.

[…]

– Szégyellheti magát! – kiáltotta le. – Egy költő ilyen anyagias legyen!

– Téved! Mint költő nem vagyok anyagias! Egyetlen fillért sem kaptam még műveimért…”⁶²⁷ Annak ellenére, hogy a szerzői jog kialakulásakor a mű piaci értékével kapcsolatban álló díjazás kialakítása volt a cél,⁶²⁸ elszakadva a cenzúra eszközeként is működő honoráriumi jövedelmezés rendszerétől, a mecenatúra szerepe mindvégig jelentős maradt, különösen egyes műtípusok kapcsán.⁶²⁹ Sőt, mára az alkotói támogatások, ösztöndíjak új formában, de reneszánszukat élik.

Miközben világossá vált, hogy az állam nem lehet közömbös valamennyi olyan szerzővel szemben, akik – különböző okokból – a szerzői jog támogatásával sem képesek a „piacról megélni”, a kiválasztás nehézségei és veszélyei óhatatlanul felmerülnek.⁶³⁰

„Az alkotó a javak elosztásának a szocialista rendje szerint a munkája mennyiségének és minőségének megfelelő díjazásban részesül”⁶³¹ – a mai tömegtermelésben végleg szertefoszlani látszik a szocialista szerzői jog idealisztikus elképzelése (ha egyáltalán valaha elérhetőnek tűnő célkitűzésnek számított). Ma a szerzői jog rendszerében a megfelelő és az arányos díjazás fogalma mellett egyre gyakrabban kerülnek elő a vagyoni ellentételezés új formái, amelyek mértéke és

626 SZALAI Emilt idézi NÓTÁRI Tamás: A Magyar Jogászegylet 1906-os vitája a szerzői jogi törvényről. Jogelméleti Szemle 2010/3.

627 REJTŐ Jenő: A szőke ciklon. Budapest, Lux Primo, 1993. 105.

628 Martha WOODMANSEE: Genius and the Copyright. In: Martha WOODMANSEE: The Author, Art and the Market:

Rereading the History of Aesthetics. New York, Columbia University Press, 1994. 35–36. Az Infosoc irányelv (11) preambulumbekezdése szerint: „A szerzői jog és szomszédos jogok szigorú és hatékony védelme az egyik legfontosabb eszköze annak, hogy Európában a kulturális alkotótevékenység hozzájusson a szükséges forrásokhoz, illetve a szerzők és előadók megőrizhessék függetlenségüket és méltóságukat.”

629 GÁCS (2002) i. m. 28–29. Uő idézi a témában Mark ROSE: Authors and owners: the invention of copyright. Cambridge–

Massachusetts–London, Harvard University Press, 1993.

630 Vagy ld. pl. GÉRA–CSATÁRI i. m. 108.: a csökkenő jogdíjbevételeket látva az ASCAP adományozott pénzt a magyar szerzőknek.

631 VILÁGHY Miklós: A szellemi alkotások jogi védelmének elvi alapjai a szocialista jogrendszerben. Az Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője 1960/2–3. 149.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

115

kötelezettjük személye is vita tárgya. Az egyes műtípusok ebből a szempontból is óriási különbségeket mutatnak. A szórakoztatóipar gyakran kérész-életű műalkotásai és a funkcionális művek sajátos piaca, a felhasználás esetenként bonyolult hálózatokba rendeződése korában is igaz, amit Boytha György a digitális technika megjelenésekor – ugyan csak az alkotások egy típusára – hangsúlyozott:

„a nyomtatott többszörözés egyre nehezebben bírja a versenyt az információközlés és a művek többszörözésének új technikai módszereivel. A könyvek rövidülő élettartama és az újszerű felhasználási módok konkurenciája miatt visszaesőben van az egy nyomtatott műre eső átlagos jogdíj, ugyanakkor még nincsenek biztosítva a szerzők új felhasználási módok gazdasági eredményeiben való részeltetésének megfelelő szerzői jogi alapjai.”⁶³²

A „részeltetésre” kidolgozott modellek, és egyáltalán hatékonyságának, elfogadhatóságának közgazdasági megítélése is igen változatos.

Miközben egyre többen kezdtek el a szerzői jog közgazdaságtani oldalával foglalkozni, már önmagában az, hogy a szerzői jog közgazdaságtani elemzése során is oly sok, eltérő eredményre jutó elmélet alakult ki, mutatja az „egy kaptafán kialakított” majd folyamatosan alakított szerzői jogi rendelkezésekből fakadó kihívások komolyságát.⁶³³

Előre kell bocsássuk, hogy a művek között óriási a különbség abból a szempontból, hogy milyen mértékben épül rá hasznot hajtó iparág, és az alkotók között is atekintetben, hogy egyáltalán kívánnak-e részesülni az alkotásaik által generált haszonból. Ráadásul annak a mérése, hogy a különféle ún. kreatív ágazatok milyen szerepet töltenek be a gazdaságban, rendkívül nehéz, bár léteznek kidolgozott technikák.⁶³⁴ Azt, hogy a szellemi alkotások kiemelkedő gazdasági jelentőséggel bírnak,⁶³⁵ még akkor is elfogadhatjuk kiindulópontnak, ha nem ismerünk pontos adatokat a regisztrálatlan szerzői művek és kapcsolódó jogi teljesítmények gazdaságban betöltött szerepéről világszerte (ideértve természetesen a munkahelyteremtést is)⁶³⁶. Ennek megfelelően a nemzetközi és uniós dokumentumok sorra hangsúlyozzák jelentőségüket,⁶³⁷ a befektetések szerepét is kiemelve:

632 BOYTHA (1969) i. m.

633 Nicola SEARLE – Martin BRASSELL: Economic approaches to intellectual property. Oxford University Press, 2016. viii.

634 Ld. a WIPO által kidolgozott módszeren alapuló: SIMON Dorottya: A szerzői jogi ágazatok gazdasági súlya Magyarországon 5. Budapest, SZTNH, 2015.

635 TATTAY Levente: Versenyképesség és szellemi alkotások az Európai Unióban. Budapest, Wolters Kluwer, 2016.

636 Infosoc irányelv (4) preambulumbekezdés: „A szerzői jog és a szomszédos jogok szabályozási kereteinek harmonizálása a jogbiztonság növekedése, illetve a szellemi tulajdon magas szintű védelme révén jelentős erőforrásokat mozgósít az alkotó és újító tevékenységek – egyebek között a hálózati infrastruktúra – fejlesztésére, hozzájárulva ezáltal az európai ipar fejlődéséhez és fokozódó versenyképességéhez, mind a tartalomszolgáltatás és az információtechnológia területén, mind általában az ipari és kulturális szektorban. Ez elősegíti a munkahelyek megőrzését, továbbá hozzájárul a munkahelyteremtéshez.”

637 Ld. részletesen: TATTAY Levente: Gondolatok az innovatív Unió Programról. Európai Jog 2014/4.; TATTAY Levente:

Versenyképesség, innováció és a szellemi tulajdon az Európai Unióban. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2014/4.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

116

„Ahhoz, hogy a szerzők és előadóművészek a jövőben is alkotó és művészi tevékenységet folytathassanak, műveik felhasználásáért megfelelő díjazásban kell, hogy részesüljenek ugyanúgy, mint a producerek annak érdekében, hogy a művek pénzügyi hátterét biztosítani tudják. Az olyan termékek előállítása, mint a hangfelvételek, a filmek vagy a multimédia-termékek, illetve az olyan szolgáltatások nyújtása, mint a lehívásra történő hozzáférhetővé tétel, jelentős befektetést igényelnek. A megfelelő díjazás biztosításához, illetve a befektetés kielégítő mértékű megtérüléséhez a szellemi tulajdonjogok megfelelő szintű védelme szükséges.”⁶³⁸

Az uniós jogalkotó tehát kiáll amellett, hogy önmagában a befektetések védelme nemhogy nem egyfajta „káros mellékterméke” a szerzői jognak, hanem maga is az alkotókra is pozitívan ható ösztönzőerő és a kulturális ágazat motorja. Ennek megfelelően kiemelt cél a befektetések ösztönzése, melyhez az egységes belső piac kialakítása szintén prioritás: „Egy olyan belső piacon, ahol a verseny nem torzult, az innováció és a szellemi alkotás védelme ösztönzi az innovatív szolgáltatásokba és termékekbe történő befektetést is.”⁶³⁹ Cél, hogy a legkülönfélébb felhasználók által szerzett engedélyek értéke, és így a szerzői jog gazdasági jelentősége fenntartható legyen. Mindeközben a szerzői jogot és hatását vizsgáló közgazdaságtani elméletek eltérő eredményekre jutnak a szerzői jog hasznosságát illetően.

„A közgazdasági elméletek értelemszerűen általuk felépített feltételek közötti elméleti-elemzési keretek. Önmagukban mindegyiknek megvannak a saját belső korlátai. … Az tehát empirikus kérdés marad, hogy a szerzői jog nettó jóléti többletet eredményez-e vagy sem?”⁶⁴⁰ Ennek ellenére az empirikus analízisek száma kevés, és óhatatlanul mindig csak egy-egy szeletről mutat közelebbi képet. A mérés nehézségei nem csak a regisztrálatlanságból fakadnak, az „amorf”

terület megragadása a digitális adatok növekedésével együtt is rendkívül nehéz, különösen a teljes szerzői jogi szektort vizsgálva.⁶⁴¹ A rövid és hosszú távú hatások különbözősége, a szektor sokszínűsége és sajátosságai, az a tény, hogy – az externáliáknak is köszönhetően – a szerzői művek piaci értéke nem tükrözi azok teljes társadalmi értékét,⁶⁴² valamint a látens, mérésekben nem megjelenő hatások lehetőséget biztosítanak arra, hogy a szerzői jog nagyon eltérő arcait mutassa a különböző nézőpontokból vizsgálódók felé.

A kritikai észrevételek nagy része arra vonatkozik, hogy a szerzői jog ösztönző hatása puszta feltételezés.⁶⁴³ A szerzői jog szerepét általában, avagy csak egyes részterületekre nézve bírálatot

638 Infosoc irányelv (10) preambulumbekezdés.

639 KJK irányelv (1) preambulumbekezdés.

640 GRAD-GYENGE–SARKADI (2014) i. m. 48.

641 SEARLE–BRASSELL i. m. 77.

642 SZILÁGYI Pál: A kétoldalú piacok versenyjogi megítélése a médiapiacokra tekintettel. In Medias Res 2012/1.

643 Maga a bíróság is úgy fogalmaz a híres Sony v. Universal ügyben, hogy a szerzői jog arra a hitre épül, hogy ösztönző hatása van: „Copyright is based on the belief that, by granting authors the exclusive rights to reproduce their works, they are given an incentive to create, and that »encouragement of individual effort by personal gain is the best way to advance public welfare through the talents of authors and inventors in ʻscience and the useful Arts.ʼ« Mazer v.

Stein, 347 U. S. 201, 347 U. S. 219 (1954). The monopoly created by copyright thus rewards the individual author in order to benefit the public. Twentieth Century Music Corp. v. Aiken, 422 U.S. at 422 U. S. 156; Fox Film Corp. v.

Doyal, 286 U. S. 123, 286 U. S. 127-128 (1932); see H.R.Rep. No. 2222, 60th Cong., 2d Sess., 7 (1909).” Sony Corp.

v. Universal City Studios 464 U.S. 417 (1984) A feltételezés kritikájára ld. pl. Paul KELLER: Leaked draft of Commission copyright white paper based on flawed assumptions. http://goo.gl/EfmEG2.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

117

megfogalmazó közgazdasági elemzések nélkülözhetetlenek a szerzői jog további fejlődéséhez. Így nem mehetünk el a makroökonómiai szemmel óriási teljesítményt nyújtó ágazaton belül tapasztalható egyenetlenségek mellett,⁶⁴⁴ és ennek részeként az ösztönzést gyengítő azon tény mellett sem, hogy az eloszlás nem (csak) a minőséghez igazodik, és nemcsak hogy azonos védelem illeti a minőségileg, erkölcsileg vagy szakmailag erősen kifogásolható tartalmakat is, de akár magasabb vagyoni ellentételezés is kapcsolódhat hozzájuk. A cenzúra elkerülése és a költséghatékonyság okán a szerzői jog egységes feltételrendszerrel dolgozik (ahogyan Koltay András fogalmaz: az uniformizáló jogrendszer művészethez való viszonya óhatatlanul

„hűvösebb”⁶⁴⁵), a műre szabott – és annak minőségéhez igazodó – védelem közgazdasági szempontból sem valósítható meg.⁶⁴⁶ A szerzői jog jogilag és közgazdaságilag is szükségszerű absztraháltsága tehát egyrészt pozitívan, másrészt viszont negatívan hat hatékonyságára. Az is látható, hogy a szerzői jog eltérően tudja betölteni ösztönző szerepét az egyes műtípusok egyedi jellemzői és a különböző felhasználások sajátosságai okán, és hogy a díjazáshoz való jog nem bevételhez való jogot jelent. Éppen ezért sem árulhat el önmagában sokat a szerzői jog komplex rendszerére vonatkoztatott olyan kritikai észrevétel, amely szerint Robert Schumann a szerzői jog segítségével sem volt képes magasabb jövedelemre szert tenni Ludwig van Beethoven szerzői jog nélkül szerzett jövedelménél, vagy hogy Verdi esetében (aki viszont a kritika szerint már épp a szerzői jognak köszönhetően tett szert „maximális haszonra”) a magas díjazás „csökkentette a zeneszerzési erőfeszítéseit”.⁶⁴⁷ A mű létrehozásának fázisában és az alkotás társadalmasításának szakaszában eltérő a szerzői vagyoni jog ösztönző szerepe, de ahány mű és műtípus, annyira más a különféle ösztönzők aránya és jelentősége. Annak állítása, hogy a szerzőknek biztosított vagyoni jog nélkül nem születnének alkotások és kapcsolódó teljesítmények, legalább annyira szűklátókörű kijelentés lenne, mint azt állítani, hogy a szerzői vagyoni jog nem hat számos szerzői mű és kapcsolódó teljesítmény esetében ösztönzőleg.⁶⁴⁸ Ma már valamennyi szereplő számára egyre világosabban látszik, hogy a szerzői jog jövője nem egy egyszerű eldöntendő kérdés megválaszolásával fog eldőlni,⁶⁴⁹ és hogy a feltételezett ösztönző szerepet differenciáltan, az adott műtípusra, felhasználási módra jellemző körülmények figyelembe vételével lehet (és kell) tovább vizsgálni.

A közgazdasági elemzések eredményeit rendkívül komolyan kell venni ahhoz, hogy a szerzői jog valamennyi területen betölthesse a neki szánt szerepet, így először is nagyon fontos azon területek feltérképezése, ahol a biztosított vagyoni jog nem csatlakozik az ösztönzők sorához, vagy épp negatív „mellékhatásokkal” jár, kontraproduktív.⁶⁵⁰ A befektetőknek, különféle közvetítőknek adott engedélyek értékének megtartása fontos a szerzőnek is, hiszen tágítja a piac

644 „Creative industries are a hits-driven business where the winner takes all. A small differentiation in talent may translate to a large differentiation in rewards.” SEARLE–BRASSELL i. m. 76. Ld. még Michael CARRIER: Copyright and innovation: the untold story. Wisconsin Law Review 2012/891.

645 KOLTAY András: A művészet szabadsága: a nem létező alapjog. Pázmány Law Working Papers 2016/4.

646 Vö. William M. LANDES – Richard A. POSNER: An economic analysis of copyright law. Journal of Legal Studies 1989/2.

647 Frederic M. SCHERER: Quarter notes and bank notes: the economics of music composition in the eighteenth and nineteenth centuries.

Princeton–Oxford, Princeton University Press, 2004. 90. 192.

648 Vö. N. Stephan KINSELLA: Against intellectual property. Auburn, Alabama, Ludwig von Mises Institute, 2008.

649 Ld. Michele BOLDRIN – David K. LEVINE: Against intellectual monopoly. Cambridge University Press, 2008.

650 SEARLE–BRASSELL i. m. 75.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

118

elérését,⁶⁵¹ és közvetett ösztönzőként ma is működik, amennyiben ezzel kapcsolatosan sem esünk az általánosítás hibájába. Ennek megfelelően egyre több szó esik az engedélyezési láncolatot elindító alkotók megfelelő, igazságosabb részeltetéséről,⁶⁵² azaz arról, hogy a gazdasági jelentőség növekedése közben ne épp az alkotókról és kapcsolódó jogi teljesítményt nyújtókról feledkezzünk meg.⁶⁵³ Ez a célkitűzés megjelenik az Irányelv-javaslatban is, amelynek részeként a tagállamoknak átláthatósági

elérését,⁶⁵¹ és közvetett ösztönzőként ma is működik, amennyiben ezzel kapcsolatosan sem esünk az általánosítás hibájába. Ennek megfelelően egyre több szó esik az engedélyezési láncolatot elindító alkotók megfelelő, igazságosabb részeltetéséről,⁶⁵² azaz arról, hogy a gazdasági jelentőség növekedése közben ne épp az alkotókról és kapcsolódó jogi teljesítményt nyújtókról feledkezzünk meg.⁶⁵³ Ez a célkitűzés megjelenik az Irányelv-javaslatban is, amelynek részeként a tagállamoknak átláthatósági

In document KÜLÖNBÖZŐSÉG AZ EGYSÉGBEN (Pldal 112-125)