Eleve korlátozott kizárólagos jog

A szerzői jog szerepének tisztázásához nélkülözhetetlen annak hangsúlyozása, hogy már a szerzői jog születésekor világos volt: a dologi jogi tulajdonjoghoz képest alapjaiban eltérő, eleve korlátokkal, határokkal rendelkező jogról van szó. Sőt, a szerzői jog többek között éppen a szabad verseny és a közönség érdekeinek a biztosítását (is) szolgáló korlátok iránti igénynek köszönheti a létét.

A védelmi idő meghatározása mellett fontos korlátként fogalmazódott meg rögtön a kezdetekkor, hogy a szerzői jogi védelem nem szolgálhat eszközül a műbe foglalt ötlet, információ kisajátításához. „A tudás mezeje elég nagy ahhoz, hogy a világon mindenki találjon termőföldet rajta, melyen ültethet, és melyet feljavíthat. Hadd tegyen így mindenki, biztassuk és védjük őket;

hadd írjanak és nyomtassanak ugyanabban a tárgyban. De ne hagyjuk, hogy lustán kölcsönvegyenek egy olyan művet, mely más munkájának eredménye, hogy így okozzanak kárt és hátrányt kiváló szerzőknek.”⁸⁹ A művek alapjául szolgáló ötlet, elképzelés átvételének és továbbgondolásának megakadályozása nemhogy nem szerepelt a szerzői jog céljai között, de a rendelkezések épp az alkotások hiteles, gyors és olcsó terjedését kívánták elősegíteni. Az más kérdés, hogy a szerzők vagyoni jogainak elismerésével és a terjesztésben résztvevők befektetésének védelmével számolni kellett: az új és gyors terjesztési lehetőségek mindig becsatornázásra kerültek a szerzői jog rendszerébe, azaz nem jelentettek automatikusan egyet az ingyenes műélvezet biztosításával.

Ahogyan arra Apáthy felhívta a figyelmet, már Juvenalis úgy fogalmazott: „scire volunt omnes, mercedem solvere nemo” – azaz tudni mindenki szeretne, de senki nem szeretne fizetni ezért.⁹⁰ Ezzel kapcsolatban mára komoly viták alakultak ki, melyre a következő fejezetekben részletesen kitérünk. E ponton azt érdemes rögzítenünk, hogy maguk az első szerzői jogi rendelkezések már a kezdetekben fontos szerepet játszottak a közönség, a társadalom kiszolgálásában is. Nem arról volt tehát szó, hogy az addig széles körben használt és létező irodalmi, művészeti és tudományos közkincsre „egyszercsak rátelepedett” a szerzői jog: a szerzőknek és a befektetőknek biztosított jogok egyúttal épp a műélvezet, a tudomány és az oktatás lehetőségeinek bővülését, valamint a közkincs gyarapodását hozták magukkal.⁹¹

88 BOYTHA György: A szerző jogok átruházására irányadó jog meghatározásának és alkalmazásának lehetőségei. In:

FALUDI Gábor (szerk.): Liber amicorum. Studia P. Gyertyánfy dedicata. Ünnepi dolgozatok Gyertyánfy Péter tiszteletére.

Budapest, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, 2008. 104.

89 GÁCS Anna: Miért nem elég nekünk a könyv: A szerző az értelmezésben, szerzőségkoncepciók a kortárs magyar irodalomban. Budapest, Kijárat Kiadó, 2002. 32.

90 APÁTHY i. m. 5.

91 Vö. Ronan DEAZLEY: Rethinking copyright: history, theory, language. Cheltenham–Northampton, Edward Elgar, 2006. 23.

II.A SZERZŐI JOG RENDELTETÉSE

23 1.3. Kitekintés Európán kívülre

Nem véletlen, hogy a szerzői jog gyökereit kutató történeti visszatekintések jórészt Európára korlátozódnak a szakirodalomban. A világ más tájain a XIX-XX. századig vagy az európai szerzői jogot megelőző korszakhoz hasonló viszonyok voltak jellemzőek: azaz maga az alkotói folyamat jogi értékelést nem kapott, az az adott társadalomra jellemző, sajátos kulturális, szociológiai, társadalmi közegben zajlott; vagy történelmi, hatalmi függőségi okokból az európai gyökerek jelentették az adott állam szerzői jogi történetének gyökereit, szabályozásának előzményeit is (és jelentik ma is sok esetben).

Az Egyesült Államok néhány államában (Connecticut, Massachusetts, Maryland) már a XVIII. század elején születtek szerzői jogi törvények, nem meglepő módon a Statute of Anne mintájára. Később csaknem valamennyi állam rendelkezett szerzői jogi törvénnyel, az igazi áttörést azonban az 1790-ben hatályba lépett össz-szövetségi rendelkezés jelentette, amely az angol védelmi időkkel egyezően biztosított oltalmat a helyi bíróságokon bejegyzett művek számára.⁹² A territorialitáson túllépve szövetségi ügynek tekintették a szerzői jogi védelmet (mint ahogyan a műforgalom is tipikusan államok közötti). Akárcsak Európában, itt is a társadalmi, gazdasági átalakulás, és a forradalom által hozott új eszmék hozadéka volt ez a jogforrás. Itt azonban már az 1787. évi Alkotmány I. cikk (8) szakasza megfogalmazta azt a sajátos, összetett célt, melyben hangsúlyosan megjelent a társadalmi hasznosság, a közjó szempontja, hiszen az Alkotmány szintjén rögzítésre került, hogy a kizárólagos jogok biztosítása révén a közösség javát, a tudomány és a hasznos művészetek fejlődését kívánta elősegíteni.⁹³ Ez a megközelítés, és az össz-szövetségi szerzői jogi törvény később a közép- és dél-amerikai államok szerzői jogára is nagy hatással volt.

Ausztráliában – a kontinensen zajló történelmi eseményekből fakadóan – egészen későn, 1905-ben született meg az első önálló szerzői jogi törvény, amelynek egyben az állam függetlenedésének folyamatában is jelentős szerepet szántak.⁹⁴ A körülményekből fakadóan a törvényen magán erősen érződött az ellenállás minden külföldi befolyással, még az akkor már megalkotott Berni Uniós Egyezménnyel szemben is. Ez a korszak nem tartott sokáig: egy 1912-ben elfogadott törvény az akkor egy éve hatályos brit szerzői jogi törvényt léptette éle tbe Ausztráliában.

Hasonló volt a helyzet Új-Zélandon is, ahol egy évvel később, 1913-ban vált alkalmazandóvá az Egyesült Királyság legújabb szerzői jogi jogszabálya. Ezt megelőzően – szintén gyarmatról lévén szó – nem beszélhetünk túl nagy mozgástérről, melyet az 1842-ben kibocsátott szerzői jogi rendelet is bizonyított.⁹⁵ Kanada brit gyarmatként írta alá a Berni Uniós Egyezményt is – anélkül, hogy a tárgyalások során önállóan hallathatta volna a hangját –, az ezt megelőző korszakban szintén a brit

92 PART i. m.

93 BOYTHA (1973) i. m. 24.

94 Benedict ATKINSON: Australia’s copyright history. In: Brian FITZGERALD – Benedict ATKINSON (szerk.): Copyright future, copyright freedom. Marking the 40 Year Anniversary of the Commencement of Australia’s Copyright Act 1968. Sydney, Sydney University Press, 2011. 33.

95 Susy FRANKEL: A brief perspective: the history of copyright in New Zealand. In: Brian FITZGERALD – Benedict ATKINSON (szerk.): Copyright future, copyright freedom. Marking the 40 Year Anniversary of the Commencement of Australia’s Copyright Act 1968. Sydney, Sydney University Press, 2011. 74.

II.A SZERZŐI JOG RENDELTETÉSE

24

befolyás jellemezte szerzői jogát is. Első rövid, szerzői jogi rendelkezéseket (is) tartalmazó saját törvénye 1832-ből származik, melynek célja a helyi érdekek, így a helyi sajtó és a könyvkereskedések támogatása, az irodalmi és művészeti közösség felemelkedésének szolgálata volt. A későbbiekben azonban a helyi rendelkezések érvényesülésének a brit jogszabályok nem engedtek teret.⁹⁶

Az orosz szerzői jogot az európaihoz hasonló motivációk és célok formálták, nagyrészt az erős nyugati kapcsolatoknak is betudhatóan. A XVI. század második felében helyezték üzembe az első nyomdagépeket, a nyomtatás folyamata a cár szigorú felügyelete alatt állt. Az első privát nyomdai privilégiumot II. Katalin adományozta Szentpéterváron, 1771-ben, erős cenzúra mellett.⁹⁷ Az első szerzői jogi rendelkezéseket is tartalmazó jogforrás az 1828-as cenzúra törvény volt, mely már a szerző számára biztosította a többszörözés és a terjesztés engedélyezésének jogát. 1845-ben a zeneművek, egy évvel később pedig a vizuális alkotások is a szabályozás tárgyává váltak.⁹⁸ A szerzői jog – akárcsak Európában – a művek terjesztése felett gyakorolt kontrollra való igénynek köszönheti létét, az orosz alkotók is e törekvések során váltak beszámítási ponttá.⁹⁹

Kína kulturális, társadalmi, politikai szempontból (is) sajátos ösvényen fejlődött, amely megmagyarázza azt is, hogy a ‘nyugati világ’ viszonyaira modellezett szerzői jog idegenül hatott és megnemértéssel találkozott.¹⁰⁰ A papír és a nyomtatás őshazájáról lévén szó nem meglepő, hogy a többszörözésre vonatkozóan már 835-ből maradt ránk jogforrás: a Tang dinasztia rendeletét azonban – az európai privilégiumokhoz hasonlóan – a különféle eszmék terjedésének szabályozása, és nem az alkotók, a közvetítők vagy a közönség érdekeinek figyelembe vétele inspirálta.¹⁰¹ A nyugatról érkező nyomás hatására – a kereskedelmi kapcsolatok élénkülésével együtt – a XX. század elejére jelentek meg az első szerzői jogi rendelkezések.¹⁰² Az erős külső hatások mellett ugyan belső okok is közrejátszottak a kínai szerzői jog alakulásában, azonban a mai napig érezhető a szerves fejlődés hiánya, a külső minták átvételéből, és a különböző kínai filozófiákból (melyekből fakadóan nem csak hogy átvehető az értékes tartalom, de annál értékesebbnek számít, minél inkább, minél pontosabban követik, átveszik) fakadó erősen negatív társadalmi hozzáállás.¹⁰³

Japán is hasonló helyzetben van: a káros külföldi behatástól tartó sógunátus döntése nyomán a Tokugava-kort az izoláltság jellemezte a XVII. századtól egészen a XIX. század közepéig, így a

96 Sara BANNERMAN: „We are all developing countries”: Canada and international copyright history: fault lines in the map of international copyright. In: Brian FITZGERALD – Benedict ATKINSON (szerk.): Copyright future, copyright freedom. Marking the 40 Year Anniversary of the Commencement of Australia’s Copyright Act 1968. Sydney, Sydney University Press, 2011. 80.

97 Michael A. NEWCITY: Copyright law in the Soviet Union. New York, Praeger, 1978. 4–6.

98 Michiel ELST: Copyright, freedom of speech, and cultural policy in the Russian Federation. Leiden–Boston, Martinus Nijhoff, 2005. 66.

99 Puskin özvegyének nagy szerepe volt abban, hogy már 1857-ben a szerző halálát követő ötven évre emelkedett a védelmi idő. Frederic P. MILLER – Agnes F. VANDOME – John MCBREWSTER: Copyright in Russia. Beau Bassin, Alphascript, 2009. 1.

100 Jonathan OCKO: Copying, culture, and control: Chinese intellectual property law in historical context. Yale Journal of Law & the Humanities 1996/2.

101 Ld. bővebben: Peter K. YU: The sweet and sour story of Chinese intellectual property rights. In: Graham DUTFIELD – Uma SUTHERSANEN: Technology, progress and prosperity: A history of intellectual property and development. 2004.

https://goo.gl/JDFKk0.

102 Sanqiang QU: Copyright in China. Beijing, Foreign Language Press, 2003.

103 William P. ALFORD: To steal a book is an elegant offense. Intellectual property law in Chinese civilization. Stanford University Press, 1995. 123.

II.A SZERZŐI JOG RENDELTETÉSE

25

nyugati értelemben vett szerzői jog intézménye sem férkőzött be a szigetországba. Ez távolról sem jelenti azt, hogy az alkotók ne lettek volna erkölcsileg elismertek, az alkotások a társadalom féltve őrzött kincsei voltak.¹⁰⁴ A szerzői jog hiányát talán a magas szintű önuralomra épülő japán jogi kultúra is indokolta.¹⁰⁵

1.4. Magyarország

A Magyarok Krónikája, az első Magyarországon nyomtatott könyv megjelenését¹⁰⁶ követően hazánkban is beindultak azok a folyamatok, amelyek végül a nyomdaipar és a privilégiumrendszer kialakulásához vezettek.¹⁰⁷ A tárgyi, az alanyi és a fogyasztási feltételek biztosítottak voltak ahhoz, hogy az utánnyomás általános tilalmát, és egyben a szerzői jog alapjait tartalmazó, egészen a reformkor végéig hatályban lévő 1793-as királyi rendelet – az 1775-ös osztrák rendelet mintájára – megszülethessen.¹⁰⁸ Akár csak a Statute of Anne, ez a rendelet sem csak azért volt jelentős, mert az engedély nélküli utánnyomás megítélése kapcsán már a szerzőkre is tekintettel volt (a javukra megítélhető kártérítés előírásával), hanem mert elindította az alkotások társadalomban betöltött szerepével, a szerzők jelentőségével és jogaival, valamint a befektetők és a közönség igényeivel kapcsolatos gondolkodást és jogalkotási folyamatot (elsősorban a könyvpiacot illetően, az 1831-es kiegészítő rendelet már a rajzolatokra és a rézmetszetekre is kiterjesztette a védelem tárgyi hatályát).¹⁰⁹

A reformkorra élénk, kifejezetten igényes és haladó szemléletű vita bontakozott ki a szerzői jog kialakításáról, pontos tartalmáról, elméleti megalapozásáról is.¹¹⁰ Toldy Ferencz (a korabeli kritika szerint még kezdetleges, de a törvényhozás folyamatát elindító¹¹¹) 1840-re elkészült, az írói alkotásokról szóló műve – angol, francia, illetve főként porosz minta szerint – erősen a tulajdoni elméletre épült,¹¹² ám leginkább abban az értelemben, hogy a szerzői jogot egy eredendően a szerzőt megillető jogként fogta fel, amellyel szabadon rendelkezhetett. Bár alapvetően ugyanez a szemlélet jellemezte Szemere Bertalan négy évvel később benyújtott törvényjavaslatát is, egy „sok tekintetben új, előremutató és egyéni tervezetről” volt szó, mely „tartózkodóbb volt a tulajdoni felfogással szemben”.¹¹³ Ráadásul már nem csupán az írói művekre koncentrált: az irodalmi és művészeti jogok biztosításáról szólt, s ez utóbbi körben a szín- és zeneművek, rajzok és festészeti művek védelmére

104 Copyright system of Japan. Japan Copyright Office (JCO), Agency for Cultural Affairs Government of Japan. Copyright Research and Information Center (CRIC) October 2014.

105 VARGA Csaba: A jogi gondolkodás paradigmái. Budapest, Osiris, 1998. 105–107.

106 Chronica Hungarorum „Befejeződött Budán az Úr 1473. esztendejében pünkösd előestéjén Hess András által.”

107 Mária Terézia korabeli helytartótanácsi rendelet a kiadót már védte a jogosulatlan utánnyomástól, a szerzőt azonban nem. Ld. VARGA Sándor: A Magyar Könyvkereskedők Egyletének alapítása. Dabas, Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, 1980. 28.

108 12157. sz. királyi rendelet, 1793. november 3. Ld. még MEZEI (2004) i. m.

109 ALFÖLDY Dezső: A magyar szerzői jog. Budapest, Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, 1936.

110 HORVÁTH Attila: A magyar magánjog átalakítása 1848-ban. Jogtudományi Közlöny 1999/6. 254.

111 SZALAI Emil: Szemere Bertalan szerzői jogi törvényjavaslata. In: Jogi dolgozatok: a Jogtudományi Közlöny ötven éves fennállásának emlékére: 1865–1915. Budapest, Franklin Társulat, 1926. 592.

112 NÓTÁRI Tamás: Törekvések a szellemi alkotások jogi védelmének megalkotására Magyarországon Toldy Ferenc munkásságának tükrében. Jogelméleti Szemle 2009/4.

113 BOYTHA (1973) i. m. 49.

II.A SZERZŐI JOG RENDELTETÉSE

26

is kitért.¹¹⁴ Szemere szerint „[…] „a jutalom reménye gerjeszti nagy munkára az embereket.” Az írónak bátor kitartást ad „annak tudása, hogy midőn ő felső hivatása szerint az emberiség örömére s javára fáradozik, siker esetében egyszersmind nejéről és gyermekeiről is gondoskodva lesz.”¹¹⁵

A XIX. század derekán járunk: Toldy Ferencz és Szemere Bertalan, majd Jászay Pál elvetett tervezete helyett az 1846-ban elfogadott, a korszakban alkotott hasonló törvények színvonalának egyébként messze megfelelő minőségű (szintén az 1837-as porosz szerzői jogi törvényt mintának tekintő) osztrák szerzői jog volt alkalmazandó 1853-tól.¹¹⁶ Hatálya ugyan csak az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok elfogadásáig állt fenn (Erdélyben pedig egészen 1884-ig), azonban az ITSZ olyan szűkszavúan rendelkezett a szerzői jogról, hogy ezt követően „valósággal nem is fejlődött számottevő bírói gyakorlat az 1861. évi elvi kijelentés alapján”.¹¹⁷ Ez a kijelentés, mely így szólt: „az ész szüleményei is oly tulajdont képeznek, mely a törvény oltalma alatt áll”, mégis fontos szereppel bír a szerzői jog szerepének alakulása kapcsán.¹¹⁸ Egyrészt egyértelművé tette, hogy nem csak az írói művekre, hanem az ész valamennyi szüleményére vonatkozik a védelem, ilyenformán az iparjogvédelem (műszaki alkotások védelme) alapját is jelenti, másrészt a polgári jog körébe utalta a kérdést. Szerzői jogi törvénytervezetekben a következő években sem szűkölködtünk, az első szerzői jogi törvényünkre azonban még jócskán várni kellett. A Kiegyezés évében becikkelyezett, Franciaországgal kötött, a „szellemi és művészeti munkák tulajdonjogát kölcsönösen biztosító”

nemzetközi szerződés kapcsán is érezni lehetett ennek a felemás helyzetnek a hatását, de még így is „általa jogunkba a szerzői jogoknak számos új intézménye bemenetelt talált s a szellemi forgalom gyors fellendülésével egyesülve, egy rendszeres magyar szerzőjogi törvény elkészítését siettette.”¹¹⁹ 1867 ugyan nem hozta el a saját szerzői jogi törvényünket, azonban az áprilisi törvényekhez, köztük a cenzúra etörléséről szóló szabályozáshoz történő visszakanyarodás jó táptalajt jelentett a modern szerzői jogi szabályozás megszületéséhez.¹²⁰

Ebben a felélénkült szellemi életben már a számos ismert, szerzői jogra vonatkozó elmélet alapos elemzésére és továbbgondolására is sor kerülhetett. 1876-ra elkészült a Kisfaludy-társaság újabb, ezúttal Arany László által megszövegezett javaslata, amelyet a következő években többször átdolgozatak. A hazai elmélkedők ebben az időszakban jórészt a tulajdontól különböző, de lényegét tekintve vagyoni intézményben gondolkodtak. A javaslat képviselőházhoz beterjesztett, továbbgondolt verzióját végül az Apáthy István vezette igazságügyi bizottság jelentése alapján fogadta el az országgyűlés. Megszületett az első „valódi” szerzői jogi törvényünk, az 1884. évi XVI.

114 BALOGH Elemér: A Szemere-féle szerzői jogi törvényjavaslat. In: RUSZOLY József (szerk.): Szemere Bertalan és kora, 1. kötet. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zempléni Történelmi Évkönyv 7/1. 1991. 152.

115 BOYTHA (1994) i. m. 57.

116 A szabályozás egyik érdekessége, hogy különböző védelemi szinteket alkalmazott a felhasználás egyes módjai esetére. Így a zeneműveket hosszabb ideig (tíz helyett harminc évig) illette meg a védelem, ha nem csak előadásuk, de kottában történő kinyomtatásuk is lehetséges volt.

117 KENEDI i. m. 11. Ezen az általános helyzeten nem segített a kereskedelmi törvényről szóló 1875. évi XXXVII.

törvénycikk sem, hiszen az a kiadói jogra nézve tartalmazott rendelkezéseket.

118 HORVÁTH Attila: A magyar magánjog történetének alapjai. Budapest, Gondolat, 2006. 64.

119 KENEDI i. m. 12–13.

120 RÉVÉSZ T. Mihály: A sajtópolitika egyes kérdesei Magyarországon a kiegyezés után. Budapest, ELTE Magyar Jogtörténeti Tanszéke, 1977. 9.

II.A SZERZŐI JOG RENDELTETÉSE

27

törvény, amely maga sem a tulajdoni elméletre, hanem – porosz mintára – egy sajátos, önálló szerzői jogra épült, a szerzőt helyezve a középpontba:

„… nem nehéz azt a következtetést levonni, hogy a szellemi alkotásnál az ideális és a reális érdekek egymással egyensúlyban állanak. Ezt természetesen nem ismerik el azok, a kik a szellemi alkotásnál a vagyoni érdeket tekintik irányadónak, és az ideális érdeknek csak alárendelt jelentőséget tulajdonítanak.¹²¹ Én részemről az érdek duplicitását ezekkel szemben is fentartom, mert a történelem épúgy, mint a mindennapi élet, határozottan nézetem mellett tanúskodnak.”¹²²

Mindezzel együtt a jogszabály vagyonjogi keretek között maradt, de „rámutatott a szerzői jog személyhez fűződő jellegére is”¹²³ (bár külön személyhez fűződő jogokat nem biztosított, ahogyan még következő szerzői jogi törvényünk sem). Tulajdoni jellegű, elidegeníthető, de a szerző személyében keletkező szerzői jog jött létre. Ez a nézet meghatározta a jogszabály szerepét is, mely a kezdetektől összetett volt: nem csak a gazdasági életre, de egyben közvetlenül a szerzőkre és a közönség tagjaira is jó hatással kívánt lenni.

Magának a törvényi szabályozásnak a kialakulásához hazánkban is a társadalmi, gazdasági, piaci körülmények változása szolgáltatott okot: „A szellemi alkotás egyfelől az emberi szellem szimbolikus önkifejezése, másfelől pedig jórészt olyan dologi szubsztrátumot kíván, amely maga is a személyi és dologi szemlélet szintézisén alapul, maga is dinamikus dologi szemlélet alkalmazásának eredménye. […] A dologi dinamizmus kialakulása nélkül a szerzői jog nem is jöhetett volna létre. […] egyéb tényezői is voltak természetesen a szerzői jog kifejlődésének, de a legfontosabb a modern sokszorosítási technika megismerése volt.”¹²⁴ Ezen egyéb tényezők között szerepelt, hogy az új értékesítési és befogadói közegben szükségessé vált érvényesíthető jogokat is biztosítani az alkotók számára. Az elismerésnek ugyan hazánkban is léteztek jogon kív üli formái, vagy ahogyan Apáthy fogalmazott: „a szellemi alkotás védelmének jogi alapja minden időben elismertetett.”¹²⁵ Csak hogy néhány példát említsünk: az, hogy a kisebb műtárgyakra az alkotók már a korai időkben is odaírták, vésték, hímezték, szőtték a nevüket, nem csak az írásbeliség terjedésének egyik jele volt, hanem az alkotói öntudat jelenlétéé is.¹²⁶ Még a folklór alkotások esetében is elmondható, hogy ugyan a hagyományos motívumokat köztulajdonnak tekintették, de

„ha valaki tud egy mesét, mondát, nagyon megneheztel érte, ha más eltanulja tőle, és nevének említése nélkül továbbadja: »hát azért haragszik mindenki, ha az övét elsajátítják«”.¹²⁷ Fél Edit

121 „²) Ezek közé tartozik: Jolly, Wächter, Klostermann, Mandry, Gerber és mások. Az ellenkező nézet hívei közé sorozhatók: Lange, Volkmann, Ortloff, Dambach és főleg Harum.”

122 APÁTHY i. m. 6.

123 BOYTHA (1973) i. m. 52.

124 BALÁS P. Elemér: Szerzői jog. In: SZLADITS Károly (szerk.): A magyar magánjog I. Általános rész, személyi jog. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalat, 1941. 675–676.

125 APÁTHY i. m. 11.

126 TÁRKÁNY Szücs Ernő: Magyar jogi népszokások. Budapest, Akadémia, 2003. 220.

127 FÉL Edit: A nagycsalád és jogszokásai a Komárom megyei Martoson. Budapest, Kisalföldi Közlemények, 1944. 52.

II.A SZERZŐI JOG RENDELTETÉSE

28

gyűjteményében olvashatjuk az alkotók önérzetére utaló alábbi mondást is: „az én kalapommal ne köszönjön más”.¹²⁸

A szerző és a műve közötti kapcsolat tehát már a XIX. század végi jogalkotási hullám előtt is létezett valamilyen formában, azonban – ahogyan Grad-Gyenge Anikó fogalmazott – „az alkotónak a művével való semmi máshoz nem hasonlíthatóan szoros, már-már elszakíthatatlan kapcsolatának ideája a felvilágosodás filozófiai gondolkodásában jelent meg először olyan kiforrott formában, hogy kiindulópontjává válhatott a kérdésről való jogi gondolkodás átalakulásának.”¹²⁹ Már csak azért is, mert ugyan Kenedi Géza szerint a közszokás és a plágiumról való szigorú közfelfogás gyalázatosnak bélyegezte a szerzői jogok megsértését,¹³⁰ mégis egyre több és több sérelmesnek érzett és ítélt helyzet került felszínre. „A művészetek virágoznak, de a művészek sanyarognak. Ilyen abszurdum van nálunk”– fakadt ki Ürmössy Lajos 1887-ben. „Festőink világhírt szereznek: […] Munkácsy, Zichy, Than, Benczúr, Wagner, Ligeti, Markó, stb. Benn az országban

A szerző és a műve közötti kapcsolat tehát már a XIX. század végi jogalkotási hullám előtt is létezett valamilyen formában, azonban – ahogyan Grad-Gyenge Anikó fogalmazott – „az alkotónak a művével való semmi máshoz nem hasonlíthatóan szoros, már-már elszakíthatatlan kapcsolatának ideája a felvilágosodás filozófiai gondolkodásában jelent meg először olyan kiforrott formában, hogy kiindulópontjává válhatott a kérdésről való jogi gondolkodás átalakulásának.”¹²⁹ Már csak azért is, mert ugyan Kenedi Géza szerint a közszokás és a plágiumról való szigorú közfelfogás gyalázatosnak bélyegezte a szerzői jogok megsértését,¹³⁰ mégis egyre több és több sérelmesnek érzett és ítélt helyzet került felszínre. „A művészetek virágoznak, de a művészek sanyarognak. Ilyen abszurdum van nálunk”– fakadt ki Ürmössy Lajos 1887-ben. „Festőink világhírt szereznek: […] Munkácsy, Zichy, Than, Benczúr, Wagner, Ligeti, Markó, stb. Benn az országban

In document KÜLÖNBÖZŐSÉG AZ EGYSÉGBEN (Pldal 22-0)