Új sávok a jogosítás és jogérvényesítés útjain

A különféle tartalmak közönséghez történő eljutásának útjai soha nem látott hálózatos képet rajzolnak ki – mégis, a szerzői jogi védelem alatt álló művek felhasználásának rendkívül sokféle módszerrel történő engedélyezését vizsgálva határozott hangsúlyokat figyelhetünk meg.

i. Egyszerűsödő engedélyezés? Klasszikusan a korlátok, kivételek és határok által megszabott engedélyezési jog azért áll a jogosult rendelkezésére, hogy a mű gazdasági hasznában való részesedése biztosított lehessen. Ma azonban ez egyáltalán nem egysablonos megoldás, a választható lehetőségeket pedig nem csak a jogalkotó szabja meg (gondolva itt az engedélyezési jogot erősen korlátozó rendelkezésekre), hanem a kulturális piac – az adott műtípus jellegéhez igazodó – gazdasági és társadalmi törvényszerűségei és az eredeti jogosult személyében rejlő különbségek.

A jogosítás modern megoldásai is jól mutatják a mű–szerző, illetve teljesítmény–jogosult között fennálló kapcsolat jelentőségét, azaz hogy a védett tárgy mögött álló személy egyre fontosabb beszámítási és igazodási pont. Azokban az esetekben, ahol a kapcsolat (különböző okokból) gyenge, a jogosítás is eltérő módon történik – éppen a jogosult személyére tekintettel. A legfontosabb feladat annak tudatosítása, hogy a jogosultnak egyértelművé kell tennie a (részleges) közkincsbe adás szándékát, és a szerzői jog feladata annak biztosítása, hogy ez minél egyszerűbben megvalósulhasson, az érvénytelen „felhagyások” és az érvényesen ki nem fejezett joglemondás helyett érvényes közkincsbe utalással.

Addig is – a jogosulti tudatosság fokozása mellett – komoly feladat a fogyasztók körében bizonytalanságot keltő „szürke zóna” felszámolása. A módszer a teljes „amnesztiától” egy egyszerűsített jogosításig sokféle lehet. Az előbbi alatt a jogirodalomban megjelenő azon álláspontot értjük, amely szerint a szerzői jogról történő vélelmezett lemondást valóban lemondásként fogadjuk el, azaz tekintsük a közkincs körébe utaltnak a jogosulthoz nem köthető műveket és teljesítményeket (akár pl. a Google által alkalmazott opt-out módszerrel kombinálva¹⁰¹¹, vagy szabad felhasználás engedésével), de a védelmi idő csökkentése is felmerült a szürke zónába tartozó művek esetében. Kérdéses, hogy a „joglátszat” megszüntetése valóban csak a kizárólagos jog magjának érintésével történhet-e meg – avagy kisebb korlátozás is megfelelően biztosítani képes a valós helyzethez igazodást és az átláthatóság fokozását. Egyet kell értenünk a jogirodalomban képviselt azon állásponttal, amely szerint fogyasztóbarát engedélyezési mechanizmusok megfelelően tudják szolgálni a felhasználók és a jogosultak érdekeit is. Bár a Bizottság is erre az álláspontra helyezkedett:

1011 Authors Guild v. Google, Inc., 05 Civ. 8136 (DC)

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

182

„Olyan területeken, mint például a gazdátlan művek – azaz olyan, szerzői jogi oltalom alatt álló művek, amelyek jogosultjait nehéz vagy lehetetlen felkutatni – vagy a kereskedelmi forgalomban már nem kapható, illetve már nem forgalmazott (audiovizuális) művek esetében engedélyeztetési mechanizmusok révén elősegíthető a jogviszonyok tisztázása, és ezáltal segíthetők a digitalizálásra és az online hozzáférhetővé tételre irányuló erőfeszítések. Ezeket a mechanizmusokat ennek megfelelően, a jogtulajdonosokkal szoros együttműködésben bátorítani kell.”¹⁰¹²

Ennek kibontása meg is kezdődött, az engedélyezés hatósági útja (árva művek) mellett új kilépést engedő közös jogkezelés formálódása indult el (az out-of-commerce művekre nézve), azonban az EUB az egyszerűsített engedélyezés ügyében a vártnál jóval visszafogottabb, tartózkodóbb álláspontra helyezkedett. Ugyan nem zárkózik el attól, hogy implicit formájú hozzájárulás elfogadható, de hangsúlyozza, hogy szigorúan kell meghatározni ennek feltételeit, annak érdekében, hogy a szerző előzetes hozzájárulásának elvét ne fosszuk meg annak (eredeti) alkalmazási körétől. Elismeri, hogy a francia szabályozás „olyan célt szeretne megvalósítani, mint a nem elérhető könyvek digitális felhasználása, a fogyasztók és a társadalom egészének kulturális érdekeire tekintettel. Ugyanakkor e cél, illetve ezen érdek megvalósítása nem igazolhatja az uniós jogalkotó által az ezen irányelv által a szerzők részére biztosított védelemtől való nem kívánatos eltérés bevezetését.¹⁰¹³

Nem lehet ugyanakkor eléggé hangsúlyozni, hogy ezek mellett a tisztázatlan helyzetek kialakulásának megelőzése a fő cél a jövőre nézve, azaz a közkincs különböző rétegeibe történő utalás egyszerűsítése és egyértelmű kifejezhetősége.¹⁰¹⁴ Ez az átruházhatóság körének újragondolását¹⁰¹⁵ (pl. egyes funkcionális művek, mint építészeti vagy műszaki alkotások tervei¹⁰¹⁶ esetében, átgondolva, hogy mely esetekben indokolt az eredeti jogosult kizsákmányolásának gátat szabni kívánó tilalom, és hol képezik a piaci forgalom felesleges akadályát), az általános szerződései feltételek alkalmazása következményeinek, és az írásbeliség szigorú szabályának átgondolását is felveti, és egyértelművé teszi, hogy az eredeti jogosult akkor is nélkülözhetetlen beszámítási pontja a kulturális piacnak, ha a jövőben – legalább vagyoni – elismerésre nem számít közvetlenül műve felhasználására tekintettel.

A jogosítás különböző útjaira nem csak a tömeges felhasználás mint jelenség hat erőteljesen, de világosan kirajzolódik az a trend is, hogy a jogosultak vagyoni érdekei nem minden esetben kötődnek a felhasználás engedélyezéséhez (vagy legalábbis nem valamennyi felhasználásra nézve).

Lévén, hogy a terjedésben a jogosult is érdekelt,¹⁰¹⁷ a hozzáférést és a vagyoni érdeket egyszerre

1012 A Bizottság Ajánlása (2006. augusztus 24.) a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről (2006/585/EK).

1013 C-301/15. sz. Marc Soulier és Sara Doke kontra Ministre de la Culture et de la Communication és Premier ministre ügyben 2016. november 16-án hozott ítélet 45. pont.

1014 Reda-jelentés (31) pont.

1015 FALUDI Gábor: A szerzői jog átruházhatósága a magyar jogban. Magyar Jog 1995/3.

1016 GYERTYÁNFY Péter: A szerzői jog bírói gyakorlata 2006-tól: a jogok keletkezése, forgalmuk; a személyhez fűződő jogok. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2013/3.

1017 Ez ma új lendületet kapott, de term észetesen nem újkeletű felismerés: „A szerzők, saját érdekeiktől ösztönzött lendülettel, maguk is sokat segítenek műveik terjesztésében.” VARGA Sándor i. m. 40.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

183

biztosító modellek kerülnek előtérbe. A jogosultnak a korlátok, kivételek és határok között megtartott mozgástérben ugyan a jogosult választja ki a jogosítás módját, azonban a társadalmi és gazdasági ésszerűség mellett a jogalkotó is ösztönözni tudja a jogosultakat a hozzáférést hatékonyabban segítő módszer kiválasztására.

„A Creative Commons-hoz hasonló kezdeményezések elősegíthetik olyan szerzői jogi normák létrejöttét, amelyek sokkal érzékenyebben reagálnak a művek alkotók, felhasználók és mások általi legkülönfélébb használatára.”¹⁰¹⁸

Bár az előzetes engedélyezési jog alaptétel maradt,¹⁰¹⁹ és álláspontom szerint maradnia is kell, de egyedi gyakorlása egyre inkább háttérbe szorul: a (közvetett) törvényi engedélyek változatos formái mellett a jogosult részéről alkalmazott nem címzett engedélyezési jognyilatkozatok is egyre gyakoribbak, igazodva az egyszerűség igényéhez. A rendkívül sokféle, ráadásul „vegyülve” áramló mű és teljesítmény legális útjának „kikövezése” során azt is látnunk kell, hogy eltérő módon és mértékben támaszkodunk a terjesztésben résztvevő szereplőkre és befektetőkre. Míg közkeletű állítás, hogy a XXI. században már nincs szükség közvetítőkre, hiszen a tartalmak a technológiai lehetőségeknek köszönhetően „maguktól” terjednek, valójában csak a közvetítők jellege és szerepe alakult át – a tömegtermelés korában a szokottnál is nagyobb szükségünk van a művek/teljesítmények összegyűjtését, megőrzését és hozzáférhetővé tételét segítő (profitorientált vagy non-profit) közvetítőkre, akiknek felhasználási cselekményei is differenciáltan kerülnek megítélésre.¹⁰²⁰

Az engedélyezés vagyoni joga tehát egyre kevésbé a hozzáférés „ellenpólusát” kell jelentse.

A rendkívül beszűkített mozgástérben a művek, teljesítmények hasznosításához biztosított olyan eszközként jelenik meg, amelyet a jogosult is – ahol megfelelő üzleti modell rendelkezésre áll – a hozzáférést nem akadályozó módon igyekszik gyakorolni. Ahol az engedélyezési jog nem szolgálja a hasznosítást, vagy a hasznosításra modernebb módszerek is mutatkoznak, fokozatosan vissza is szorul a védelme: ezek az esetek többnyire „bekérezkednek” a szabad felhasználások közé, vagy maga a jogosult teszi szabadon hozzáférhetővé, vagy akár felhasználhatóvá művét, teljesítményét (azonnal, vagy a védelmi időhöz képest jóval hamarabb). Jól mutatja ezt a tendenciát az is, hogy a jogosult vagyoni jogának bővítéseként felfogható, több ország szerzői jogában megjelenő, korábban említett másodközlés joga sem a hozzáférhetővé tétel ellen, hanem épp azt elősegítendő került rögzítésre (szemben például a „kiegészítő szerzői jogként” uniós szinten bevezetni kívánt új

1018 AREWA i. m.

1019 „Chin bíró szerint a szerző azon kizárólagos joga, hogy műve hasznosításáról bármikor döntsön, megkérdőjelezhetetlen – határidőhöz nem köthető – alaptétele a szerzői jognak. Vagyis egyrészt az, hogy a szerzői jogosultnak ne arról kelljen döntenie, hogy kívánja-e másnak engedélyezni műve hasznosítását, hanem arról, hogy nem kívánja-e engedélyezni a felhasználást, másrészt az, hogy e döntés elmulasztása esetén végleg elessék engedélyezési jogának gyakorlásától, egyértelmű ütközést mutat az amerikai törvényi joggal és joggyakorlattal.”

MEZEI Péter: A szerzői jog jövője (is) a tét – gondolatok a Google books könyvdigitalizálási projektről. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2011/5.

1020 Ld. pl. az Europeana projektet és a Google Books tevékenységét.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

184

kapcsolódó joggal, amelyről ez már nem mondható el – márcsak ezért sem meglepő, hogy máris komoly kritikák fogalmazódtak meg vele szemben¹⁰²¹).

Ahogyan arra az SzJSzT is felhívja a figyelmet, a „digitális – elektronikus – formátumú művek felhasználása könnyebb, és hatékony védelmük nehezebb, mint a »hagyományos«

formátumúaké, továbbá felhasználásukra új lehetőségek is nyílnak. Mindez bizonyos speciális törvényi szabályokat és jogosítási módszereket is szükségessé tesz.”¹⁰²² Mindezek során azt láthatjuk, hogy a (közvetett) törvényi engedélyek széles köre ellenére a magánautonómia komolyan vétele nélkülözhetetlen a jogosítás modern formáihoz,¹⁰²³– különösen a tömeges felhasználással érintett művek esetében – a jogosultnak fenntartott engedélyezési jog minél egyszerűbb, a fogyasztó által szinte „észrevétlen” gyakorlásával. Egy, a digitális környezethez igazodó, gyors, automatizált engedélyezési rendszer (digital copyright exchange) bevezetését már a Hargreaves-jelentés is sürgette,¹⁰²⁴ a költségek csökkentése és a jogviták hatékonyabb rendezése miatt is. Hangsúlyozott a felelősségünk abban, hogy az „egyszerűség” jegyében ne a jogosult engedélyezési jogának elvonására, hanem egyszerű gyakorolhatóságának biztosítására törekedjünk.¹⁰²⁵ (Ezt elősegítendő a közös jogkezelők online jogosítást és adatfeldolgozást megkönnyítő szövetsége, az Armonia például kifejezetten startupok számára kialakított licencet is kidolgozott.¹⁰²⁶) A jogosítás rugalmas, egyénre szabottabb módszerei márcsak azért is kívánatosak, mert a különböző szektorokra eltérően hatott a digitális kor,¹⁰²⁷ és „a szerzői igényekhez való alkalmazkodás, a differenciált technikai védelmi megoldások használata segíti a tranzakciós és más járulékos költségek csökkentését is. ”¹⁰²⁸

A könnyű és egyszerű „áramlás” megvalósulását nagyban támogatják – ha nem is a védelem keletkezéséhez, de – a jogosításhoz szükséges, a beazonosítást és a jogosult személyét tisztázó olyan adatbázisok, archívumok, nyilvántartások, amelyek segítik a felhasználókat. Ez ugyan számos területen már formálódik, vagy akár jól működik is (pl. a közös jogkezelőknek köszönhetően), de általánosságban nem élünk az előnyeivel. Sokszor az áramlást, terjedést segítő közvetítők látják el ezt a feladatot, de a különböző – gyakran crowdsource útján bővülő – adatbázisok, azonosító programok (pl. a Shazam a zenék vagy a Magnus a képzőművészeti alkotások esetén) tovább segítik a beazonosítás és a jogszerű felhasználás metódusát (gyakran a műélvezet formáját is átalakítva:

1021 NEMESSÁNYI Zoltán – UJHELYI Dávid: Breaking the news? A kiegészítő (szerzői) jog szerepe és megítélése, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2016/6.; Timoty VOLLMER: Ancillary Copyright: bad for both end-users and creators.

https://goo.gl/U8tLHo.

1022 SZJSZT 2007/36. – Szakirodalmi mű közzététele és felhasználása az Internet útján.

1023 „… a jogalkotó egyre intenzívebben avatkozik be a privátautonómia viszonyaiba. Erre a folyamatra már Szladits is utalt, aki ezt a folyamatot csak átmenetinek tekintette. Reményei szerint „a rendkívüli körülmények elmúltával a magánjog visszanyeri eredeti tisztaságát. … A válságjog nem gazdagítása a magánjog anyagának, hanem annak ideiglenes felfüggesztése. Betegség, melyből előbb-utóbb ki fogunk gyógyulni.” LÁBADY i. m. 22–23.

1024 Ian HARGREAVES: Digital opportunity. A review of intellectual property and growth. May 2011.

https://goo.gl/CgIZvn. 28–35.

1025 Ld. Irányelv-javaslat (14)-(17) preambulumbekezdéseit és 4. Cikkét, amelyben ez az elv nem látszik tükröződni.

1026 „As a hub for online music licensing we offer digital service providers and rights owners an integrated one-stop shop solution, providing a unique response to the challenges of the digital music marketplace.”

http://www.armoniaonline.eu/

1027 HARGREAVES i. m. 28.

1028 GRAD-GYENGE–SARKADY (2014) i. m. 41.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

185

hiszen maga az adatbázis nem csak a jogosult beazonosítását, a felhasználók lehetőségeit, hanem a műélvezet sajátos formáját is lehetővé teszi).¹⁰²⁹

ii. Territorialitás Nehezíti a helyzetet a védett műveket, teljesítményeket felhasználó piacok töredezettsége, a territorialitásnak a jogosításra kiható jelensége. Hamar világossá vált, hogy

„[a] szerzői jogosultság léte vagy nemléte a nemzetközi forgalomban nem függhet az országonként eltérő tartalmú és territoriális érvényű jogi szabályozástól, nem lehet országonként más és más ugyanannak a műnek az engedélyezésre vagy tiltásra jogosultja. Ez nemcsak az európai egységes belső piac, hanem a világkereskedelem forgalmát, beleértve a terjesztési jog kimerülésének hatályát is aláaknázná (ha például az egyik országban a szerző, másik országban kiadója jogosíthatná érvényesen valamely mű többszörözését és példányainak első forgalomba helyezését).”¹⁰³⁰

Uniós szinten jó ideje kérdéses, hogy valóban szükség van-e magának a territorialitásnak a felszámolására (és egyáltalán van-e reális esélye),¹⁰³¹ vagy sokkal inkább a territorialitást nem akadályként felfogó jogosítási formákra van szükség. A (leginkább üzleti) felhasználások több területre kiterjedő engedélyezése során azonban úgy tűnik, hogy a jogalkotó is inkább amellett teszi le a voksát, hogy a harmonizáció nem feltétlenül jelenti a sok szempontból nélkülözhetetlen territorialitás „megszüntetését”, és a gyakorlat is azt mutatja, hogy számos területen „az új digitális, online piaci szolgáltatók megtanulták kezelni a territorialitásból fakadó engedélyezési rendszereket.”¹⁰³² A szerzői jognak nem feltétlenül a territorialitást, hanem az abból fakadó akadályokat kell lebontania, a harmonizálás különböző módszereivel.

A másik oldalról megközelítve azt is látnunk kell, hogy önmagában a szabályozás territorialitásának a megszüntetése az engedély esetleges territorialitását nem számolná fel. Egységes európai szerzői jog esetében is meghatározható szűkebb területi hatályú engedély, mint az oltalom területi hatálya. Így a szerzői jog mellett az engedélyek hatálya is vizsgálandó az akadályok elhárítását szolgáló eszközök kidolgozásakor.

Nélkülözhetetlen tehát, hogy az engedélyezési jog tartalma és ezzel együtt szerepe is egyértelmű legyen. Ha ugyanis az egyedi engedélyezés vagyoni elismerésben betöltött szerepe háttérbe szorul, a jogosult vagyoni elismerésének módja is átalakul.

1029 Mindennek különös jelentősége van, hiszen – ahogyan az az Ofcom felméréséből is kiderül – a fogyasztók nagyjából fele bizonytalan az elérhető tartalmak jogszerű felhasználhatóságának módjában, terjedelmében. Ld. OFCOM:

Online copyright infringement tracker benchmark study Q3 2012. 2012. november 12. https://goo.gl/I5fUj5.

1030 BOYTHA (2008) i. m. 85.

1031 Reto M. HILTY – Kaya KÖKLÜ: Limitations and exceptions to copyright in the digital age. Four cornerstones for a future-proof legal framework in the EU. In: Irini STAMATOUDI (szerk.): New developments in EU and international copyright law. Alphen aan den Rijn, Wolters Kluwer, 2016. 292.

1032 GRAD-GYENGE (2015a) i. m. 111.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

186 a) Ki fizet a végén?

„Nem tudjuk, milyen sors várna Beethovenre és Goethére, ha az emberek kizárólag készpénzben fejezhetnék ki a művészek iránti elismerésüket. Nincs kizárva, hogy Beethoven nevét ma senki sem ismerné, és Goethe mint halhatatlan államminiszter pihenne, teljesen elfeledve.”¹⁰³³

Az elismerés változatos formái között azonban a vagyoni elismerés is jelentős, még akkor is, ha – mint láttuk – számos jogosult esetében egyáltalán nem, vagy csak marginálisan szerepel az alkotás, teljesítmény létrehozására ösztönzők listáján.¹⁰³⁴ A digitális korban is igaz az a múlt században papírra vetett gondolat, mely szerint „maga az alkotás teremtő ténye túlesik a jog birodalmán. De annak előfeltételeit: az alkotás szabadságát, és ha az alkotás létrejött, eredményének: a szellemi alkotásnak a védelmét a jognak biztosítania kell.”¹⁰³⁵ Ennek a védelemnek a – jelenleg össztűz alatt álló – vagyoni oldala kapcsán azonban az alábbiakat tartjuk fontosnak kiemelni.

A szerzői jog több mint háromszáz éves múltja azt mutatja, hogy a vagyoni jog kiindulópontja nem az, hogy az értékes alkotótevékenységet folytatókat vagyoni juttatásban kell részesíteni. Hanem – és a különbség jelentős – a szabályozás az alapján formálódott, hogy kiderült: a kreatív alkotások piacképesek, profitot tudnak termelni. Erre tekintettel végül rögzítésre került, hogy a művek, teljesítmények felhasználása által generált profitból magát az eredeti jogosultat részeltetni kell. A digitális korban talán az a legérdekesebb, hogy az elismerés változatos formái egyre inkább más és más felhasználói körből érkeznek egyazon mű, teljesítmény vonatkozásában. A közönség, a fogyasztók egyre kevésbé hajlandóak – legalábbis közvetlenül – fizetni számukra felkínált tartalmakért. A business-to-consumer (B2C) vállalkozások háttérbe szorulnak a direct-to-fan (D2F) és a business-to-business (B2B) modellek mellett. A D2F modellek önkéntes hozzájárulásra épülő megoldásai ugyan csak néhány szegmensben működőképesek, de vannak sikeres kezdeményezések (pl. a Bandcamp¹⁰³⁶). Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy az internet, mint legdemokratikusabb médium nyújtotta lehetőségekkel nem feltétlenül élünk, nem feltétlenül tudunk élni a tartalomfogyasztás minden területén.

Hittünk a „hosszú farok” elméletben [„long tail’], hogy az interneten egy kisebb művész is megtalálhatja a maga közönségét. Forradalmi dolognak láttuk, hogy csináld-magad módon is el lehet érni a közönséget, nemet lehet mondani a kiadóknak. … De most, öt évvel később

1033 REJTŐ Jenő: A néma revolverek városa. Budapest, Szórakoztató Regénytár, 1993. 2.

1034 Az alkotók, művészek nyilatkoza igen beszédes ezzel kapcsolatosan. Csak hogy néhányat idézzünk: „Nekünk az a dolgunk, hogy addig játsszunk, amíg csak tudunk. Lelket öntsünk a hiányt szenvedőkbe, örömöt a szomorúakba, álmot vigyünk az álmodozókhoz, sírjunk azokkal, akik azt szeretnék, hogy velük sírjunk. A zene lényege számomra ez a szolgálat. Ha ezért meleg ételt kapunk, mert nincs pénz, akkor jó szívvel elfogadjuk és megesszük. A körülmények nehézsége csak többletet ad a muzsikánkhoz. A mostani lemezeimet eddig majdnem csak ajándékba adtam. Nekem a legnagyobb ajándék az, ha elfogadják, meghallgatják és legbelülre viszik.” SZIRTES Edina Mókus:

Nem vagyunk egyedül. Dal+Szerző 2012/2. BBKING pedig így fogalmazott: „Szerintem az emberek és Isten jók voltak hozzám ezekben az utóbbi években. Szeretem, amit csinálok, és akár ingyen is játszanék, ha valaki fizetné a számláimat. De megfizetnek azért, amit szeretek csinálni, és ez jó dolog.”

1035 TÓTH János i. m. 5.

1036 „Discover amazing new music and directly support the artists who make it.” https://bandcamp.com/

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

187

az látszik, hogy … nem az történt, hogy könnyebb eljutni a közönséghez, sőt, a független zenészeknek most még többet kell dolgozniuk, hogy láthatók legyenek. És akit nem válogat be oda az algoritmus, az nem látszik.”¹⁰³⁷

A fogyasztók szokásainak kiismerésére épülő, mesterséges intelligenciát használó szolgáltatások ugyan „végső soron a fogyasztói élményt növelik, de nem a fogyasztó, hanem vállalatok, brandek az ügyfeleik.”¹⁰³⁸ A legkülönfélébb kreatív tartalmakra – köztük szerzői művekre és szomszédos jogi teljesítményekre – építő B2B modellek viszont már nem csak a profitból való részeltetés, de a kulturális sokszínűség kérdését is felvetik.

Az előbbi kapcsán tudnunk kell különbséget tenni aközött, hogy az eredeti jogosult egyáltalán nem kíván részesedni a műve, teljesítménye segítésével előállított profitból, vagy csupán a végfelhasználóktól nem számít bevételre az érzékelhetővé tétel fejében. A kettő között óriási különbség van, és míg a jogosult felelőssége, hogy egyértelműen kifejezze akaratát, a jogalkotó felelőssége, hogy a megfelelő részeltetés alapfeltételeit biztosítsa. „Az internet egyrészt jelentősen segítette az egyéni kifejezést, sőt alkotást, de még jobban szűkítette az ebből való megélhetés lehetőségeit.”¹⁰³⁹ Ahhoz, hogy változtatni tudjunk ezen a helyzeten, a szerzői jog eredeti céljához kell visszatérnünk: azaz biztosítanunk kell, hogy a művek, teljesítmények által termelt profitból maguk a szerzők, az eredeti jogosultak is részesedhessenek. Ebből a szempontból pedig a pl.

kattintásalapon vagy más modern metódussal reklámbevetélre szert tevő szolgáltató ugyanúgy figyelembe veendő, mint a közvetlenül a felhasználások alapján bevételt termelő vállalkozások. (A gazdasági részesedés biztosítására való törekvés többször hozott már változásokat a szerzői jogi

kattintásalapon vagy más modern metódussal reklámbevetélre szert tevő szolgáltató ugyanúgy figyelembe veendő, mint a közvetlenül a felhasználások alapján bevételt termelő vállalkozások. (A gazdasági részesedés biztosítására való törekvés többször hozott már változásokat a szerzői jogi

In document KÜLÖNBÖZŐSÉG AZ EGYSÉGBEN (Pldal 181-0)