Mennyiség – minőség – kulturális sokszínűség

A jogirodalom számos képviselője veti fel, hogy a védelem kizárólag a társadalom számára hasznos művekre kellene, hogy kiterjedjen, „a szellemi, az emberek számára valódi értéket jelentő tartalmat”⁵⁷⁴ kellene, hogy biztosítsa. „Vajon igazságos dolog-e az, hogy az emberi értelem teremtő munkájának védelme alatt egyszersmind a selejtességek, a hitványságok és a romboló elmeproductumok is ilyen védelemben részesüljenek?”⁵⁷⁵

„Ha a szerzői jog tárgyköre túl szűk, az kulturális értelemben szorítja a lábunkat, sok értékes a törvény oltalmára méltó alkotás kívül rekedhet védőernyője alól. Ha viszont túl tág, az értéktelen, silány, netán ártalmas alkotásoknak is egyenlő védelmet nyújt, akkor eredeti céljától, rendeltetésétől visszájára fordul. … A szerzői jognak az alapja pedig változatlanul csakis a kiemelkedő minőség lehet. A minőségi alkotó személyiség és a minőségi műalkotás.”⁵⁷⁶

Miközben egyre inkább kiélesedik a minőség-mennyiség vitája, a választóvonal meghúzása lehetetlennek és célszerűtlennek tűnik: a műre vonatkozó értékítélettől független védelem olyan garanciális szabály, amely egyúttal a művészi szabadság egyik biztosítéka.⁵⁷⁷ Az egyéni, eredeti jelleg megítélésénél alkalmazott küszöb pedig ugyan műfajonként igazodik, ám egységes „magasabbra”

emeléséhez átlátható és objektív – a cenzúra vádját kizárni képes – szempontrendszerre volna szükség. Ráadásul az is kérdéses, hogy mennyire állna összhangban a szerzői jog klasszikus céljával

572 Sony Corp. v. Universal City Studios 464 U.S. 417 (1984) „The limited scope of the copyright holderʼs statutory monopoly, like the limited copyright duration required by the Constitution, reflects a balance of competing claims upon the public interest: creative work is to be encouraged and rewarded, but private motivation must ultimately serve the cause of promoting broad public availability of literature, music, and the other arts. The immediate effect of our copyright law is to secure a fair return for an ʻauthorʼsʼ creative labor. But the ultimate aim is, by this incentive, to stimulate artistic creativity for the general public good. ʻThe sole interest of the United States and the primary object in conferring the monopoly,ʼ this Court has said, ʻlie in the general benefits derived by the public from the labors of authors.ʼ”

573 MEZEI Péter: A digitális sampling és a fájlcserélés kihívásai a szerzői művek szabad felhasználására. Doktori értekezés, Szeged, 2009. 232.

574 CSEHI (2008) i. m. 178.

575 KENEDI Gézát idézi: NÓTÁRI (2011) i. m.

576 LENKOVICS (2008) i. m. 275. 277. 279.

577 Alaptörvény X. cikk. (1) Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát …. (2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

104

– mely szerint minél több alkotás létrehozását, és azoknak a közönség tagjaihoz való eljuttatását kívánja elérni –, hogy csak bizonyos minőséget, értéket elért, hasznos művek létrehozását ismerjük el személyhez fűződő és vagyoni jogokkal. Sőt, a védelem hiányával épp ellenkező hatást érhetünk el: a „silányabb minőségű” munkák felhasználása bizonyos esetekben könnyebben és egyszerűbben valósulhat meg, így negatív folyamatot elindítva (amelyre egyébként más okból kifolyólag, de bőven láthatunk is példát).⁵⁷⁸

Az is felmerült a szakirodalomban, hogy akár általánosan, akár műtípusokra lebontva új egyéni-eredeti tesztre lenne szükség.⁵⁷⁹ Különösen egyes műtípusok esetében nyílik kevés lehetőség egyéni, eredeti, valamely személyiség jegyeit magán viselő alkotással előállni – egyre kevesebb a valóban szerzőhöz kötődő mű, amely egy szellemi mozgástérben való választás eredményeként jön létre, nem feladatból adódóan vagy nyilvánvaló, közhelyszerű megoldásként, hanem egy minimális – bár műtípusonként eltérő – színvonalat elérve.⁵⁸⁰ A joggyakorlat mindenesetre azt mutatja, hogy a mai sajátos műfajokat is ismerő tömegtermelésben rendelkezésre álló minimális mozgásterek kihasználása is eredményezhet egyéni, eredeti jelleget, a küszöb jogszabályi megemelésének módjára sem elméleti, sem gyakorlati támpontok nem körvonalazódnak⁵⁸¹ (sőt, inkább lefelé tendál⁵⁸²). (Az objektív teszt módosítása helyett a szubjektív oldal változtatására, azaz az alkotói akarathoz egyszerűbben igazodó védelem kialakítására több lehetőség mutatkozik, ld. IV.2. fejezet.)

Itt kell megjegyeznünk egy további felvetést, mely szerint még ha el is fogadjuk a szerzői jog ösztönző hatását, valóban szükségünk van-e valamennyi lehetséges műtípus esetében arra, hogy abból még több és több legyen? Valóban a mennyiség növekedése áll a társadalom érdekében?

Mindeközben hatással van a szerzői jog a minőségre is? Sahin a mennyiségi növekedés kérdését a reklámozás céljára készített művek kapcsán vizsgálva arra jut,⁵⁸³ hogy bár elsőre úgy tűnik, a

578 Ez nem újkeletű nézet: ld. Kenedi és Marton vitáját „Fényes Samu is egyetért a tekintetben, hogy nincsen olyan fórum, amely meghatározná, hogy mi minősül obszcenitásnak. Figyelmet érdemel szerinte, hogy a világirodalomi viszonylatban Magyarországon kiemelkedően magas a pornográf munkák száma, ennek oka – mondja – feltehetőleg az is, hogy ezeket bárki elveheti, a három év, mely védi a szerzőt, fordítót gyorsan letelik, ez után pedig szabad prédává válik a mű, könnyedén telíthetik vele a piacot; nem kerül semmibe, nem kell hozzá tudomány, sem nyelvismeret, és egy haszontalan irodalmat kapunk. Tudományos könyv szerinte viszont alig akad magyar nyelven a piacon, leszámítva egy-két művet. Megfordítva az előbbi okfejtést a szerzői jognak védelmeznie kellene hosszú éveken át a selejtet, hogy a selejt írója csak magas anyagi ellenszolgáltatás fejében adja át munkáját többszörösítésre, s ez azzal járna, hogy a selejt ára felemelkedne, így nem lehetne olcsó kiadványokkal a piacra lépni.” NÓTÁRI (2011) i. m.

579 Emma STEEL: Original sin: reconciling originality in copyright with music as an evolutionary art form. EIPR 2015/2.

580 GYERTFYÁNFY (szerk.) i. m. 60.

581 A magyar joggyakorlatból is világos, hogy egy minimális mozgástér is elegendő lehet az egyéni, eredeti jelleg kifejezésére. Vö. HEPP i. m., kivételes esetben akár szó is védelmet élvezhet: SZJSZT 11/11. – Cím szerzői jogi védelme. Az EUB is hasonló következtetésre jutott: a C-302/10. sz. Infopaq International A/S kontra Danske Dagblades Forening ügyben 11 szó védelme került megállapításra. Az Egyesült Királyságban egy újság szalagcím e (Newspaper Licensing Agency Ltd v. Meltwater Hoding BV [2011] EWCA Civ 890), de már jóval korábban egy fogadási kupon (Landbroke (Football) Ltd v William Hill (Football) Ltd [1964] 1 All E.R. 465 HL), és vizsgalap is védelmet kapott (University of London Press Ltd v University Tutorial Press Ltd [1912] 2 Ch. 601 Ch D), amely ügyekben a bíróság hangsúlyozta: csak az eredetiség számít, a minőség vagy irodalmi ízlés nem. Új Zélandon például a „Field Friendly – the best choice for field work” kifejezés is megugrotta a küszöböt (Sunlec International Pty Ltd v Electropar Ltd, HC Auckland CIV-2007-404-5044 (24 Spetember 2008) Wylie J.)

582 Különösen a szoftver és a fotók esetében szembeötlő ez a tendencia. Vö. pl. az EUB C-406/10. sz. SAS Institute Inc. kontra World Programming Ltd ügyben hozott ítéletével, vagy a C-145/10. sz. Eva-Maria Painer kontra Standard VerlagsGmbH és társai i üggyel.

583 Onur SAHIN: Should copyright law protect advertising slogans? EIPR 2016/3.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

105

társadalomnak nincs szüksége sok reklámra, ugyanakkor valójában a közönség nagy része szereti a kreatív, egyéni, eredeti reklámokat, és a reklámozás funkciói között több, a társadalom számára nyilvánvalóan hasznosat is felsorakoztathatunk. Így önmagában a mennyiségi növekedésre ösztönzés nem tekinthető károsnak, vagy feleslegesnek (különösen, hogy a reklámok létrehozatalában sem a szerzői jog a fő motiváció, és tegyük hozzá: a reklámkészítés – gazdasági beágyazottságára és hatására tekintettel – belesimul a mikrogazdasági hatékonysági követelmények által teremtett játéktérbe).

Nem véletlen, hogy nem a kulturális minőség, hanem a kulturális sokszínűség az önmagában vett érték,⁵⁸⁴ és bár tudjuk, hogy egy szimfonikus mű és egy mém grafikája mind elkészítésében, mind a műélvezet során, mind a felhasználásában egészen másként viselkedik, másként határozható meg kulturális értéke, mégis mindkettő a kreativitás megjelenésének értékes formája lehet. Az, hogy a kulturális tartalmak között a társadalom számára értékes művek fennmaradjanak (utalva rá, hogy már önmagában a kiválasztás szempontjai is kérdéseket vetnek fel), kereshetőek és hosszú távon élvezhetőek legyenek, csak részben a szerzői jog feladata,⁵⁸⁵ ám nem csak a befogadó közönség, de a jövő alkotói szempontjából is meghatározó jelentőségű. Az alkotás ugyanis kulturális hagyományból táplálkozik és más kultúrákkal való találkozásban bontakozik ki, ezért az „örökséget minden formájában meg kell őrizni, előmozdítani és a jövő generációkhoz eljuttatni, mint az emberi tapasztalatok és törekvések tárházát annak érdekében, hogy az alkotás sokszínűségére serkentsen és a kultúrák közötti igazi párbeszédre inspiráljon.”⁵⁸⁶

A kulturális sokszínűség fenntartásának és fejlődésének különféle eszközökkel történő biztosítása az állam feladata, mint ahogyan a – szerzői jog külső korlátaiként is funkcionáló – egyéb jogterületek rendelkezései alapján a mennyiség más szempontok szerinti szűrése is (pl. a bűncselekményt vagy személyiségi jogsértést megvalósító alkotások esetében). Más – és szintén nem elsősorban szerzői jogi – kérdés, hogy az állam más eszközökkel (pl. támogatások, ösztöndíjak, pályázatok stb.) egyes, a társadalom számára kiemelten értékesnek tartott műfajok, műtípusok létrehozására plusz ösztönzést vezet be a rendszerbe (a mecenatúra új formáinak az alkotói szabadságra gyakorolt hatására és a cenzúra veszélyére a IV.2. pontban térünk vissza), és sajátos oltalmat biztosít a szellemi örökség szerzői jogi védelem alatt nem álló, ám rendkívül értékes részének is.⁵⁸⁷

584 Az UNESCO Általános Konferenciájának 2005. október 3. és 21. között Párizsban tartott 33. ülésszakán elfogadott Egyezmény a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról III. 4. cikk 1. pont: „A kulturális sokszínűség nemcsak azokban a különféle formákban nyilvánul meg, amelyeken keresztül – a kulturális kifejezések változatosságának köszönhetően – az emberiség kulturális öröksége kifejeződik, gazdagodik és átadásra kerül, hanem a művészi alkotás, előállítás, terjesztés, elosztás és a műélvezet különböző módjain keresztül is, a felhasznált eszköztől és technológiától függetlenül.”

585 CSEHI (2008) i. m. 153.

586 Az UNESCO Általános Konferenciájának 2005. október 3. és 21. között Párizsban tartott 33. ülésszakán elfogadott Egyezmény a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról III. 7. cikk.

587 Ld. az UNESCO Közgyűlésének 25. ülésszakán, 1989. november 19-én Párizsban a hagyományos kultúra és a folklór védelmére elfogadott ajánlások nyomán megindult folyamat eredményeként megszülető 2001. évi LXIV.

törvényt a kulturális örökség védelméről, valamint a 2006. évi XXXVIII. törvényt a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló, Párizsban, 2003. év október hó 17. napján elfogadott UNESCO Egyezmény kihirdetéséről.

Hátterét vö. még Silke VON LEWINSKI (szerk.): Indigenous heritage and intellectual property: Genetic resources, traditional knowledge and folklore. Alphen aan den Rijn, Wolters Kluwer, 2008.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

106

„Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez”⁵⁸⁸ – e gazdagság fenntartása, „szellemi erőforrásaink … gondos használata” része

„utódainkért, … a jövő nemzedékekért viselt felelősségünknek”.⁵⁸⁹ Ennek – az alkotók és a társadalom érdekével is összhangban álló – Alaptörvényben megfogalmazott feladatnak a megvalósítását a szerzői jog is számos rendelkezéssel igyekszik segíteni (ld. pl. az archiválásra, vagy a közös jogkezelők kultúratámogató feladatára⁵⁹⁰ vonatkozó rendelkezéseket), részben mennyiségi, részben minőségi kihívásokkal szembesülve. Az európai népek kultúrájának és hagyományainak sokfélesége értékként kerül megfogalmazásra az uniós dokumentumokban is,⁵⁹¹ még akkor is, ha a sokszínűség egyúttal érdekösszeütközések forrása,⁵⁹² amelynek hatása a szerzői jogi szabályozásban is megjelenik.

Az mindenesetre tény, hogy sem a ʻművekreʼ koncentráló angolszász, sem a ʻművek alkotójátʼ középpontba helyező kontinentális szerzői jog nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy – még ha sok műtípus esetében kommercializálódott is a szerzői alkotás folyamata – mégiscsak

„kulturális termékekről” van szó, amely jelleg nem csak jogi, de közgazdasági viselkedésére és megítélésére is erős hatással van. Ez még akkor is így van, ha egyes területeken a tömeges mű-jelenlét és azok egyedi engedélyezésének háttérbe szorulása alig engedi őket megkülönböztetni más digitális tartalmaktól, javaktól.⁵⁹³

„A mai gazdasági és technológiai változásokkal, az alkotás és újítás hatalmas lehetőségeinek megnyílásával, különös figyelmet kell fordítani az alkotások kínálatának sokszínűségére, a szerzők és művészek jogainak kellő tiszteletben tartására, valamint a kulturális javak és szolgáltatások egyediségére, amelyek, mint az identitás, az értékek és a jelentéstartalom iránymutatói, nem kezelhetők pusztán áru vagy fogyasztói cikk gyanánt.”⁵⁹⁴

Ezzel együtt a jogalkotónak észlelnie kell az egyes művek felhasználása kapcsán látható

„iparjogvédelmiesedő” tendenciákat, az egyes területeken megfigyelhető, különböző okokból előálló mű-szerző kapcsolat gyengülését, egyes alkotások, teljesítmények árucikként való

588 Alaptörvény, Nemzeti Hitvallás.

589 Uo.

590 GRAD-GYENGE (2015) i. m. A közös jogkezelők a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvényben meghatározottak szerint használhatják fel bevételeiket kulturális célokra. A KJK irányelv (3) preambulumbekezdése szerint: „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 167. cikke értelmében az Európai Uniónak tevékenységei során figyelembe kell vennie a kulturális sokszínűséget, és hozzá kell járulnia a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. A közös jogkezelő szervezetek a kulturális kifejezésmódok sokszínűségének előmozdítóiként fontos szerepet töltenek be – és továbbra is fontos szerepet kell betölteniük – azáltal, hogy a legkisebb és a kevésbé népszerű repertoárok számára is piacra jutási lehetőséget teremtenek, valamint szociális, kulturális és oktatási szolgáltatásokat nyújtanak jogosultjaik és a nyilvánosság számára.” A sokszínűség biztosítása azonban állami feladat (is), amelynek az NKA támogatási rendjében is meg kell mutatkoznia. Hogy erre a meglévő szabályozás kellő garanciát nyújt-e, megoszlanak a vélemények a szakirodalomban.

591 Az Európai Unió Alapjogi Chartája (2012/C 326/02) Preambulum.

592 Ennek érdekes aspektusát ld. LÁNCOS Petra Lea: Nyelvpolitika és nyelvi sokszínűség az Európai Unióban. Doktori értekezés, Budapest, 2012.

593 GYERTYÁNFY (1984) i. m. 68., TOMORI i. m.

594 Az UNESCO Általános Konferenciájának 31. ülésén, Párizsban 2001. november 2-án elfogadott Egyetemes Nyilatkozat a Kulturális Sokszínűségről, 8. cikkely.

IV.A SZERZŐI JOG ÚTKERESÉSE ÉS SZEREPE A XXI. SZÁZADBAN

107

viselkedését és a tömeges műfelhasználás elterjedését, melyeknek szerzői jogra gyakorolt hatásáról a IV.2. fejezetben ejtünk szót.