Vízmin ő ség védelem és vízjöv ő képek

A globális vízi környezetre vonatkozó forgatókönyvek figyelembevételével és a GEO 4 szcenáriók alapján indult el az a kutatás, amely a Tisza vízgyűjtő területének komplex illetve pontosabban a Tisza mentére a 2030–2050 időtávlatra szóló jövőképét hivatott elkészíteni

(Tiszai Alföld Jövőkép), a TÁJ-KÉP Program részeként²¹. A projektben a lehetséges jövőképek felvázolását érintettek bevonására alapozva készítik el, a jelen állapotot meghatározó folyamatok és hajtóerők azonosítása mellett. A vizek használatára és terhelésére, a kockázati események előrejelzésére különböző léptékű modellek készülnek, amelyeket mintaterületeken tesztelnek, és ezek eredményeként Európa élővizeinek 2050-ig terjedő jövőképei tudományos megalapozottsággal fejleszthetők ki.

A projekt céljai a következők.

− Fejlett, túlnyomórészt automatizált vízminőségi monitoring-rendszer kialakítása és működtetése révén a rendkívüli vízszennyezések megszüntetése. A távlati cél a Tisza tartósan II. osztályú vízminőségének elérése. Ennek megvalósításához szükséges a nemzetközi egyezményekben rögzítendő garanciák megalkotása, a vízgyűjtő potenciális veszélyforrásainak fokozatos felszámolása.

− Meg kell valósítani a kevés vegyszert használó mezőgazdálkodást, a termőhelyi viszonyokhoz jobban alkalmazkodó, a biotermékek és az ellenálló ősi fajták termesztését, termelését, tenyésztését fokozatosan előtérbe helyezve.

− Olyan önkormányzati működés szükséges, amely előtérbe helyezi a Tisza vízminőségének védelmét (csatornázás, szennyvíztisztítás), a lakosság egészséges települési életkörülményeit.

− Lehetőséget kell teremteni a települési hulladék-elhelyezés teljes körű megoldására szakszerűen kiépített regionális lerakók vagy plazmaégető technológia alkalmazásával, a szelektív hulladékgyűjtés fokozatos bevezetésével, a visszaforgatott hulladék arányának jelentős növelésével.

A projekt során végzett helyzetértékelés rávilágított, hogy a települési környezetvédelem alacsony hatékonyságának egyik kiinduló oka az önkormányzati tisztségviselők környezetvédelmi felkészületlensége, a települési környezetpolitika elmaradottsága. Ezt tükrözi az a tény, hogy a településeknek 90%-án nem készült helyi környezetvédelmi program. Feltárták a gondokat, meghatározták a fejlesztési prioritásokat. Meghatározták a jövőképek környezetvédelmi szempontból fontos jellemzőit.

Paradigmaváltás a politikában

A paradigmaváltás jelei megmutatkoznak politikai szinten, és nemcsak a kinyilatkozások szintjén, hiszen a közelmúltban megalakult Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács is ezt támasztja alá, és azok a hosszú távú jövőképformáló projektek is (TÁJ-KÉP), amelyek már a Tanács tényleges működésbe lendülését is sejtetik. Dr. Szili Katalin is vallja, hogy paradigmaváltásra van szükség: a világban is, és az egyes országokban külön-külön. Ennek egyik alapvető tétele az, hogy nem élhetjük fel a jövőnket, pedig már eddig is átléptük a Föld ökológiai eltartóképességét, túlhasználtuk erőforrásait. Ez azt jelenti, hogy súlyos veszélyben van a jövő nemzedékek élete, és ha ilyen tempóban folyik a környezet kizsákmányolása, 2030-ra már kétbolygónyi lesz az ökológiai lábnyomunk. (Piac és Profit 2008/11)

21 Tisza-régió – Stratégiai lépések a lehetséges jövőképek tükrében 2009. március 6-án Parlamenti Szakmai Napon vitatták meg a program célját és eddigi eredményeit a politikusok és az érintett települések képviselőinek részvételével.

I.2.4.4. Magyarország 2025

A Nováky Erzsébet vezetésével dolgozó jövőkutatókból álló kutatócsoport – jobbára az MTA IX. Osztálya Jövőkutatási Bizottságának tagjaira építve – szakértői tanulmányok és empirikus vizsgálódások alapján vázolta fel a lehetséges szcenáriókat 2025 Magyarországára. A félelmek és remények azonosítása, mint meglevő jövőlehetőségek feltárása azért nagy jelentőségű, mert tömegesen megjelenve új irányokba vezérelhetik a jelenlegi tendenciákat, felerősíthetik a bizonytalan tényezőket és a gyenge jeleket is kimozdíthatják

„gyengeségükből”. Ezek a cselekvő ember jövőalakító magatartásában motiváló tényezők lehetnek: hogyan kerülhetik el a fenyegetéseket, vagy mit tegyenek annak érdekében, hogy a remények beteljesüljenek.

A kutatás során igyekeztek szélesebbre tárni a lehetőségek körét, ezért azok között nemcsak a harmonikusan illeszkedők, hanem az egymásnak ellentmondóak is megjelennek – hiszen a félelem és remény sokszor ugyanannak a kérdéskörnek a két oldalát jelentik. Esetenként szélsőséges lehetőségek megfogalmazásával is találkozni lehet.

A tanulmány nem foglalkozott két, korábban már mélységében és horizontálisan is sokat kutatott kérdéssel, az éghajlatváltozással és az energiával, amiről már ebben a tanulmányban is említést tettünk. Ezek nagyon fontos jövőformáló hajtóerők, és az egyes részterületek tárgyalásánál itt is előjönnek, de éppen az előbb említettek miatt nem kapott külön fejezetet a tanulmány során.

Az elkészült 560 oldalas jelentésben (Nováky, 2010) a kutatók felmérték, hogy mit várnak a magyar emberek a jövőtől, illetve hol képesek és hajlandóak változtatni. A kötetben található tanulmányok egy része olyan témákkal foglalkozik, mint a népesség és demográfia várható alakulása, lelki folyamatok, bűnözés, testkultúra, a háztartások fenntarthatósága. A tanulmányok másik részében a szakértők félelmeit és reményeit szembesítettük az érintett, 2025-ben döntéshozó helyzetbe kerülő korosztályok véleményével. Reprezentatív vizsgálat keretében megkérdezett ezer középiskolás és ötszáz egyetemista jövőről alkotott véleménye – hogyan képzelik el a jövőjüket, miben bíznak, és mitől tartanak – is értékelésre került, amelyből kitűnt, hogyan jellemezhető a mai fiatalok jövőképe, mit akarnak megvalósítani.

A felmérés alapján négy alaptípust különböztettek meg a kutatók.

− Az első az „egyén a közösség hálójában”. Ide tartoznak a racionálisan gondolkodó, a szolidaritást értéknek tartó, optimista és nyitottan gondolkodó fiatalok, akik életüket közösséggel együttműködve képzelik el. Ide tartozik a középiskolások 46, az egyetemisták 40%-a.

− Az „individualisták” csoportjába sorolható a fiatalok 23-25%-a. Mindent megtesznek a jövőért, de kizárólag a saját érdekeik motiválják őket.

− A harmadik csoport tagjai 15-35%-ot tesznek ki, ők a „rettegők és a kallódók”, akik úgy érzik, hogy magukra hagyták őket.

− A negyedik, veszélyesnek tekinthető csoport a „céltalanok és sodródók”, akik 16%-át adják a középiskolás mintának.

Ezekből a felmérésekből levonható az a pozitív következtetés, hogy még mindig léteznek erős társadalmi értékek, így a család fontossága, amelyekre lehet építeni. Az is valószínűsíthető, hogy a közeli jövőben a magyarok elfogadóbbak lesznek a különböző társadalmi csoportokkal szemben.

Aggasztó viszont az egészségi és a lelki állapotunk, illetve a bűnözés várható alakulása.

Érdekes a környezetvédelmi problémák megítélése: ezeket látják a fiatalok, de nem félnek tőlük. Nem nagyon tartanak a lakosság struktúrájának átalakulásától, az etnikai arányok eltolódásától. A felkért szakértőket ugyanakkor számos negatív jelenség aggasztja, attól félnek ugyanis, hogy ezek 2025-ig felerősödnek Magyarországon. Ilyen elsősorban a társadalom kettészakadása gazdagokra és szegényekre, a digitális szakadék elmélyülése, az alacsony születési arányszám további csökkenése, illetve a nemkívánatos demográfiai változások. Van azért optimizmusra okot adó tény is: az emberek Magyarországon még most is családcentrikusak, értéknek tekintik a gyerekvállalást. Így talán van némi esély arra, hogy a jövőben megfordulnak a jelenlegi népesedési tendenciák.

A kutatás szintetizáló tanulmánya tömören összefoglalja a kutatás során született tanulmányok esszenciáit, és ajánlásokat fogalmaz meg a felelős döntéshozók számára.

A tanulmány professzionális jövőkutatási munka, amely komplexitását tekintve átfogó, a társadalom, gazdaság széles skáláját felölelő problémakörök elemzésével tényfeltáró jellegű, a félelmek és remények azonosításával jövőorientáló, és kiindulási alapja lehet egy nemzetstratégiát megalapozó kutatásnak.

Fenntartható háztartások

A magyar SusHouse szcenáriók – 2050

A fenntartható háztartásokkal való foglalkozás több esetben is előtérbe került az elmúlt évtizedben. Egyrészt az előző fejezetben is említett SusHouse program hazai kutatása során, másrészt a fenntartható fogyasztói szokások vizsgálatához kapcsolódóan, de a Magyarország 2025 kutatás során is a vizsgálat tárgyát képezte. A fenntartható háztartásokkal foglalkozó kutatócsoport (1998-2000) a fenntarthatóságot komplex, a kiválasztott háztartási funkció életciklus szemléletű megközelítésében kezelte, vizsgálta a funkció teljesítését a nyersanyagtól a hulladékok környezetterhelő következményéig. A magyar kutató csoport a táplálkozással összefüggő (Shopping-Cooking-Eating) szcenáriók kidolgozásában vett részt.

A szcenárió-készítés három fő fázisból állt: az ún. GSP-chart-ok (Goals-Scenarios-Proposals) kidolgozása minden szcenárióra, ezek alapján előképek (protoszcenáriók) kidolgozása, majd az érintettek bevonásával megtartott „visszaigazoló” műhelyviták (Backcasting Workshops) alapján a végleges szcenáriók kialakítása.

Az 1990-es évek végének jellemző adataira épült a 2050-re kidolgozott SusHouse projekt háztartásfunkciókra kidolgozott szcenárióinak mindegyike. 2050-re ideális állapotnak a Factor 20-at tekintették, vagyis a szennyezés ezredfordulón meglévő mértékének 1/20-ra való csökkentését. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az általuk elkészített szcenáriók ehhez képest milyen környezetterheléssel járnak. Ennek megfelelően elvégezték a szcenáriók hatásvizsgálatát, amelynek során nemcsak a környezeti hatásokat, hanem a gazdasági következményeket, a fogyasztói elfogadottságot is elemezték, miközben megpróbálták meghatározni a jövő azon érintettjeit (future stakeholders), akiknek a számára a kialakított szcenáriók valamilyen szempontból (mind pozitív, mind negatív tekintetben) fontosak lehetnek.

A 2050. évi háztartásokra a következő megoldások születtek:

o helyi zöld étrend, o zöld Hi-tech,

o vidéki kertek csúcstechnológiával.

Az elfogyasztott élelmiszerek mennyiségében nem lesz számottevő változás, de strukturális átrendeződés bekövetkezik. A népesség számában lényeges elmozdulás nem várható, bár szakértők szerint drámai csökkenéssel kell számolni.

Az étkezési szokások azonban nagyban átalakulnak. A mindennapos főzés háttérbe szorul, ami jelenleg 60% feletti, és ez a háztartások energiafogyasztásának csökkenését eredményezi.

De ezzel együtt emelkedik a félkész és készételek fogyasztása, amelyek melegítésére fordított energia a hatékonyság növekedése miatt jelentősen csökken.

Az egy főre eső fogyasztás aránya megközelíti az EU átlagot. Az energiahatékonyság nő az ipari technológiák során, megnő alternatív energiaforrások alkalmazása. A logisztikai rendszerek mindenütt jelentős megtakarításokat eredményeznek. A vízhasználat lecsökken, új, hatékony tisztítás technológiák lépnek be. A termelési hulladék mennyisége ugyancsak lecsökken, az anyagában hasznosított, újra felhasznált hulladékok aránya megnő. Az alapanyagok előállításához használt kemikáliák mennyisége ugyan megnő, de új tulajdonságokkal rendelkeznek, ennek következtében lecsökken a környezeti kontamináció.

A speciális dózisok és antidotumok a szükséges és elégséges alapon kerülnek felhasználásra.

Életciklus szemléletben vizsgálva több alternatíva lehetséges a nyersanyagok termelésétől a hulladékártalmatlanításig.

− A növénytermesztésben az egyik kritikus elem a növényvédő szer használata. Kérdés, hogy ha lecsökken a peszticid mennyisége, az lehet-e fenntartható út?

− Az állattenyésztésben, a takarmányozásban, az élelmiszer feldolgozásban új, kíméletesebb technológiákat alkalmaznak, kevesebb káros anyag keletkezik a feldolgozás során, hatékonyabb technológiákat alkalmaznak.

− A háztartásban alkalmazott konyhatechnika is fejlődik, anyagában, szerkezetében az eszközök és a konyhatechnika az öko-hatékonyság kritériumait követi. Kevesebb anyag, energia, toxikus anyag, több visszaforgatás, kevesebb hulladék és emisszió.

A szcenáriók megvalósíthatósága természetesen nagyban függ a politikai akarattól is, ezért az Unió határozott elvárása szerint a kutatók politikai ajánlásokat is meghatároztak.

A magyar háztartások – 2025

A Magyarország 2025 projektben a jövő háztartások vizsgálata kibővült a másik két funkció (lakáskörülmények és ruházkodás) lehetséges alakulásának vizsgálatával és a fogyasztói szokások változásával.

Lakáskörülmények

A háztartási funkciók fenntartható módon történő megvalósításában első lépés a lakáskörülmények, a lakás építőanyagainak, energia- és vízellátásának környezeti szempontú tervezése. 2025-ben a házépítésben és kivitelezésben a technikai háttér sokszínűsége tükröződik. Az alábbi alternatívákkal számolhatunk.

• Kertes házak – saját zöldség és gyümölcsös kerttel. Kapcsolódhat a helyi zöld étrendhez, és a vidéki kertek csúcs technológiával szcenárióhoz. Itt összekapcsolódik a megújuló erőforrás az egészséges életmóddal és kerékpár turizmussal.

• Ökohatékony lakóparkok a fapadostól a luxus kivitelig– ezek a lakóközösségek olyan klaszterekként is értelmezhetők, amelyek szerveződése különböző dimenzió – jövedelem, érdeklődési kör, kor, etnikum, vallás stb. – mentén valósul meg.

• Liget a falanszter felett Falanszter szigetelt, felújított lakásokkal bonsai ligetekkel a házak fölött – a mai panellakások többsége szigetelésekkel, ablakcserékkel változatlanul egyik fő biztosítéka lesz a lakhatásnak, amelyben az összes háztartási funkciót a maihoz hasonlóan szervezik.

• Ökoházak – a környezettel harmóniában álló ökoházak, amelyek építőanyaga, kivitelezése és működtetése a környezettel szembeni alázat alapján kerül kiválasztásra. Főként vidéki településeken épülnek, alternatív energia felhasználásával.

Háztartási berendezések – technikai-technológiai fejlődés és kulturális dimenziók o Szuper robotvezérlés

- Szezonális és bio termékek, aránya megnő; helyben termelik, mennyiség nem változik;

- A friss feldolgozatlan termék mellett a háztartáson kívüli fogyasztás aránya nő;

- alternatív energiával működő hatékony gépek;

- hatékonyabb vízgazdálkodás;

- hi-tech termesztési módszerek;

- peszticid mennyiség nő, újfajta GM növények;

- műtrágya felhasználás nő;

- Magasan feldolgozott élelmiszerek;

- 25%-os energia csökkenés;

Ruházkodással összefüggő fogyasztói szokások

A ruházkodásban megmarad az a trend, hogy a divathullámokat követni kell. Ebben alapvetően az anyagok és a fazon lesz a meghatározó.

Környezeti szempontból lehet forradalmi változás, ha a jelenlegi mosás-vasalás technológiája elhagyható. A „Víz nélküli mosás és nem kell vasalás” esetén a piszok ultrahanggal való eltávolítása és a kelmék anyagának olyan tulajdonsága, hogy vasalás nélkül is gyűrődésmentes, és nemcsak a vizet, hanem az energiát is megspórolja.

Egy másik lehetséges szcenárió – bár nem valószínű, hogy nálunk nagy népszerűségnek örvend – a „közös ruhatár”, amit a hollandok fejlesztettek ki projektükben. Ez megoldásában sajátos, és ötletadó lehet, a fenntarthatóság elérését segítő ruházkodás háztartás funkció kiteljesítésére. Ez valójában a használt ruha át- vagy újraértékelésére épül. Lehetővé teszi a gyakori ruhaváltást, stratégiájában a gyakori ruhatár frissítés társadalmi-kulturális trendjére épít. Tőlünk teljesen idegen, de ha belegondolunk a second-hand boltok népszerűségébe, nem is vagyunk olyan távol tőle. Ez a szcenárió a hagyományos mosási-vasalási technológiát megtartja, de a ruhák kihordási idejét megnöveli.