I.3. G YENGE JELEK JÖV Ő KUTATÁSI - STRATÉGIAI ELEMZÉSEK
I.3.6. Módszertani ajánlás és további javaslatok
I.3.6.1. A szcenárió módszer30
A jövőre való felkészülés egyik kulcsa, ha nem egy jövőt, hanem többet vizsgálunk, vagyis alternatívákban gondolkodunk. A szcenárióépítésnek éppen az a lényege, hogy nem egy jövővel foglalkozik, hanem a lehetőségeket vázolja annak ismeretében, hogy a jövőformálás lényege, hogy mi magunk választjuk és alakítjuk ki a jövőnket, a jövő nem csupán történik majd valahogy. A forgatókönyvek célja nem az, hogy minél pontosabban írják le a jövőt, hanem, hogy minél jobb alternatívákat mutasson be a jövőre vonatkozóan, ezáltal alternatívákat nyújtva a jelenben. A szcenárióépítés egyik fő előnye, hogy rengeteg információt elbír, bele lehet sűríteni. A végeredmény azonban mégis könnyen kezelhető és átlátható, és segíti a döntéshozást. A szcenáriókból látszik, hogy eltérő időtávokban is lehet gondolkodni.
A módszer első lépéseiben, mint minden elemzésben és előrejelzésben, összegyűjtjük a releváns adatokat. Külön figyelmet érdemelnek a gyenge jelek, amelyek bár nem tűnnek relevánsnak, mégis olyan folyamatokat jelentenek, amelyek a későbbiek során felerősödhetnek, így jobb már az elején kalkulálni velük. Az információgyűjtés után az adatokat valamilyen módszer alapján rendszerezzük, legjobb a módszerkombináció, mert általában matematikai-statisztikai adatokat kell kombinálni szakértői és nem-szakértői véleményekkel. A szcenáriók kialakításához össze kell gyűjtenünk hajtóerőket, amelyek hatással vannak a rendszerre. Általános eljárás, hogy ezeket STEEP szerint csoportosítjuk és csatornázzuk, hogy lássuk, melyek azok, amelyek nagyon hasonlóak, majd hatás és bizonytalanság szerint osztályozzuk. A legnagyobb hatással bíró, leginkább bizonytalan, vagyis a kritikusan bizonytalan tényezőket kiválasztjuk, és megvizsgáljuk azok függetlenségét. Kiválasztunk közülük kettőt vagy hármat, amelyek függetlenek egymástól, és azok bifurkációit, végpontjait vesszük. Ezeket az egymástól eltérő eseteket kombináljuk, és azok adják a szcenárió-logikát, amelyek meghatározzák a szcenáriók keretfeltételeit.
A szcenáriókat más módon is ki lehet alakítani, de a lényeg, hogy maguktól alakuljanak, ne a kutatás elején meghatározott feltételek szerint alakítsuk, hanem valóban azon faktorok szerint térjenek el egymástól, amelyek a legkritikusabbak és a legbizonytalanabbak egyben (ezt a kutatás elején még egy gyakorlott elemző sem láthatja). Általában érdemes két tényezőt választani, mert akkor könnyen lehet kezelni a négy szcenáriót. Két szcenárió építésekor az egyik mindig a jó, a másik a rossz, és ezt csak akkor érdemes, ha egy folyamat negatív következményeire hívjuk fel a figyelmet, és ezzel mutatjuk be a párhuzamot, de ezek nem jelentenek valódi alternatívát. Három szcenárió esetén mindig van egy jó, egy rossz és egy közepes, és a döntéshozó általában a könnyen kivitelezhető közepest választja, tehát, ha három forgatókönyvvel dolgoznánk, akkor kiemelten figyeljünk azok egymáshoz való viszonyára. Ha négynél több szcenáriónk van, akkor azokat érdemes csatornázni, vagyis csoportosítani valamilyen közös tulajdonság alapján, hogy kezelni tudjuk őket. További finomításokat tehetünk a modellben, például meghatározhatunk endogén és exogén tényezőket, mint pl. a Millennium Project exploratív szcenárió elemzése.
30 Kristóf, 2002
Az egyes forgatókönyvek kidolgozása további fontos, és szintén kritikus feladat. Könnyűnek látszik, mert „csak” mesélni kell: elmesélni azt a történetet, amely az adott feltételek szerint bekövetkezik. Ez azonban nagyon kritikus pont, mert sok mindenre kell figyelni: a belső konzisztenciára, hogy ne essen szét a történet, a plauzibilitásra, a folyamatok leírására és a homogén stílusra. Nem véletlen, hogy az első business-sikereket a filmiparból átigazolt forgatókönyvírók érték el ezzel a módszerrel! Maga a leírás lehet a jövőbeli jelen bemutatása, egy történet elmesélése, egy levél a múltból, vagy extrém esetben nem is leírást kell készíteni, hanem egy filmet vagy valamilyen más művészeti alkotást, amely bemutatja az adott forgatókönyvet. Pl. a GBN egészségüggyel kapcsolatos forgatókönyveket nagyon frappánsan írták le, mindig volt egy szereplő, akinek a szemszögéből bemutatták az adott helyzetet, aki így vagy úgy részt vett az adott egészségügyi rendszerben mint átlagember.
Fontos a szcenáriók megfelelő elnevezése is, mert csak számozással később nehéz azokat azonosítani.
A szcenáriókhoz nem szabad valószínűséget rendelni, mert azzal elveszíti azt a jellegét, hogy ezek alternatívák. Ráadásul a valószínűségek is megbízhatatlanok, mert olyan mértékben változik ma a világ, hogy nehéz is lenne ezeket meghatározni. A szcenáriók akkor maradnak valóban egymás alternatívái, ha azokat egyenrangúként kezeljük. Például egy gyenge jelet is felerősíthetünk, ha nem csupán egy gyenge jelként, hanem valódi alternatívaként szerepel a döntés során. Olyan váratlan, szokatlan, de nagy hatású eseményeket is érdemes egy-egy szcenárióba beépíteni, amelyeknek bár kicsi a valószínűsége, de ha bekövetkeznek, akkor annak a hatása nagy, tehát érdemes arra alternatívaként tekinteni.
A szcenáriók kialakításánál mindig arra kell figyelnünk, hogy olyan output-ot kapjunk, amely a továbbiakban a legjobban használható. A nyomonkövethetőség, az indikátorok kijelölése is fontos feladat, mert ez garantálja, hogy a mindenkori jelenhez hozzá tudjuk mérni a helyzetünket, és tudjuk, hogy melyik forgatókönyv szerint érdemes cselekednünk, ha változás történik.
A forgatókönyvek időtávja tetszőleges, de érdemes figyelni arra, hogy ne legyen túl közeli, hacsak nem arról van szó, hogy gyors lefutású események szcenárióit elemezzük. Ha ez utóbbi eset áll fenn, akkor viszont ügyelni kell a plauzibilitásra: pl. az antiterrorista szcenáriókban jól látszik, hogy túlbecsülték a folyamatokat, és nem nagyon számítottak arra, hogy ennyire elhúzódik majd a konfliktus (a 2001. szeptember 11-ei események következményei), és a legtöbb forgatókönyvben nagyon közeli időtávra vázoltak fel olyan intézkedéseket, amelyekhez, utólag látszik, sokkal több idő kellett. Ezt azért érdemes figyelembe venni, mert ha olyan szcenáriókat készítünk, amelyek egy esemény következményeit nézik, akkor hajlamosak vagyunk annak hatása alatt dolgozni, és egy teljesen új helyzetben alul- vagy túlbecsülni egyes folyamatok energia-, illetve időigényét.
I.3.6.2. További javaslatok
A jövővel való foglalkozás minden intézmény, ország, nemzet, de egyén szintjén is nagyon fontos, elsősorban azért, mert fel kell tudnunk készülni a jövőkre, mivel nem csak egy jövő lehetséges. Ezért nem az a cél, hogy a jövőkutatásban valamilyen számszerűsített eredményre jussunk, hanem magát a rendszerben való gondolkodást kell célnak tekinteni, amely később a körülmények szerint dinamikusan alakul.
A jövő kihívásainak csak akkor tudunk megfelelni, ha ismerjük a jelent, és rendszerbe tudjuk foglalni az ismereteinket. Ehhez az szükséges, hogy a jövőt több oldalról, több szempontból megismerjük. Ahogy láttuk, a szcenáriók is úgy készültek, hogy többen foglalkoztak vele, közösen alkották meg az eredményt. Az információ gyűjtéséhez ki lehet alakítani egy interaktív felületet, egy honlapot, ahol folyamatosan lehet hozzászólni, felülvizsgálni az eredményeket. További lehetőség, hogy többször találkoznak a résztvevők, de manapság ez sokkal költségesebb, mintha interneten oldanánk meg, annak ellenére, hogy sokkal hatékonyabb tud lenni.
A szcenárióépítés és a gyenge jelek kutatása olyan jövőkutatási feladatok, amelyek kis energia-befektetéssel tudnak nagy eredményt hozni. Mivel ma nagyon változik a környezet, ezért fokozott figyelmet kell szentelnünk a minőségi változásoknak és a gyenge jeleknek is.
Ha ezeket nemcsak utólag vesszük észre, hanem proaktívan elébe megyünk, akkor mi magunk is alakíthatjuk, formálhatjuk a jövőt.