Egyéb forgatókönyvek

„Válság, fenntartható fejlődés és a jövő, ami nincs is? Fenntartható fejlődés vagy fenntarthatatlan fogyasztás? Meddig lehet a jövő teljesítményéből, hitelekkel biztosítani a jelen fogyasztását? Mit jelent a fenntartható fejlődés fogalma? Azt kell-e fenntartani, ami most van, vagy valami egészen mást? Meddig élhetünk vissza a környezettel, és mikor mondhatjuk ki, hogy feléltük a jövőnket? Igaz-e, hogy a gazdasági válság valójában az előszele egy ökológiai válságnak? Igaz-e, hogy a kiút drámai és gyökeres életmódváltás lesz?” Ezekről a kérdésekről beszélgetett: Láng István akadémikus, Zágoni Miklós klímakutató, Hetesi Zsolt fizikus és Bogár László közgazdász a Hír tv stúdiójában.

A jövővel való foglalkozás több kutatónál, politikusnál is megjelent az elmúlt évtizedben, és a pénzügyi, gazdasági válság kirobbanása óta még erősebben jelentkezik. Ezek egy része politikai szempontból közelít, mások szakpolitikákra (egészségügy, adózás, oktatás, építés, stb.) koncentrálnak (Martonyi (2007), Matolcsy, Marosán stb.).

Az EU csatlakozás megteremtette a tartalmi felzárkózásra a lehetőségét, de a felzárkózáshoz meg kell kísérelni a következő évtizedek magyar jövőképének felrajzolását, hogy megteremtődjenek az erre a jövőképre épülő nemzetstratégia alapjai, amelynél figyelemmel kell lenni a globális és európai folyamatok és feltételek alakulására, továbbá ezek befolyásoló hatására. Ugyanakkor fel kell állítanunk azokat az értékeket és az ezekre épülő szempontokat, amelyek a nemzeti célkitűzések és érdekek megvalósítási folyamatában meg kell, hogy jelenjenek (Kávássy, 2008).

Hetesi két jövő forgatókönyvei

A rosszabbikban a világgazdasági rendszer tehetetlenségénél fogva mindenképpen igyekszik fenntartani arculatát. Az erőforrásainak java része a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában folyó

tartós háborúskodásban emésztődik fel. Az iszlám és a nyugati életfelfogás közötti szakadék mélyül, a két világ közötti súrlódások, összecsapások ereje egyre hevesebb. A globalizáció nemkívánatos mellékhatásai felerősödnek, ugrásszerűen növekszik a nemzetközi bűnözés szerepe, amely a világgazdaságba és az államéletbe beépülve annak meghatározó tényezőjévé válik.

A fogyasztói társadalom ragaszkodik a folytonos gazdasági növekedéshez. A globalizáció egységesítő hatása egyre erősödik. Az azonossá gyúrt emberek társadalma hallatlan veszélyek hordozójává válik. Az emberre jellemző erkölcsi gondolkodás, személyes felelősség eltűnik.

A környezeti válság fenyegetéseit figyelmen kívül hagyva folytatódik a bolygó kiaknázása. A szegények és a gazdagok közötti ellentét még kirívóbb lesz, a csökkenő népességű gazdag országokba való bevándorlás ellenőrizhetetlenné válik. A természeti csapások egyre nagyobb pusztításokat okoznak, amelyek feltartóztathatatlan népvándorlásokhoz vezetnek. Az erőforráshiány elsősorban a szegényebb, nagy népsűrűségű országokat sújtja. A mezőgazdasági termelés csökken, és a ma Észak-Koreában tapasztalható éhínség általánossá válik. Mivel számos ilyen helyzetbe kerülő ország atomfegyverrel is rendelkezik, világszerte elképzelhetetlenül súlyos összeütközések alakulnak ki. A természet fokozódó szennyezettsége, a természetes környezet romlása újabb és egyre pusztítóbb betegségek sokaságának megjelenéséhez vezet. Az emberi immunrendszer nem tud alkalmazkodni a mérgezett környezet okozta végzetes változásokhoz. Az orvostudomány képtelen kezelni az újabb fertőző kórokat, az immunrendszer újabb és újabb betegségeit. Az egészségügy rendszere összeomlik.

A kaotikus folyamatok kezelhetetlensége nyilvánvalóvá lesz. Az egyenként még talán megoldható kérdések hatalmas mértékben felerősítik egymás káros hatásait. A pénzügyi és gazdasági világrendszer szétesik, a világrend összeroppan és a végítélethez hasonlító viszonyok alakulnak ki. A legsúlyosabb zavargások a fejlettnek nevezett országokat sújtják.

A sikeres forgatókönyv. A gazdag országok polgáraiban tudatosodik a fenyegető világméretű válság veszélye, az emberek takarékoskodni kezdenek és gondolnak gyermekeik jövőjére is. Tudatosabban tervezik vásárlásaikat, csupán azzal, hogy elhalasztják például a kocsi cseréket, mert takarékosabb kocsikra várnak, elérik a kulcsiparágnak számító járműipar gyökeres átalakulását. Mivel a katonai jellegű megoldások sorra kudarcot vallanak, a hadiipar és a nemzetközi fegyverkereskedelem veszít súlyából. A szélerőművek egyre jobban elterjednek. Az olajárak ugyan jelentősen emelkednek, de csak fokozatosan, mert a gyorsan terjedő többfeladatos termelési rendszerek egyre kevesebb erőforrást használnak fel. A mezőgazdaság, ipar, kereskedelem olyan rendszerekbe szerveződik, amelyek a helyi adottságokhoz alkalmazkodva lehetőleg kevés erőforrással tartják fenn magukat. Az emberek fehérjeszükségletüket elsősorban növényi fehérje fogyasztásával fedezik.

A tudatosabb vásárlások részarányának növekedése magával hozza a hirdetések visszaszorulását. Eltűnik a média tájékoztatási szemét termelése és terjesztése. Az embereknek sokkal több idejük lesz egymásra, olvasásra, sétálásra, a gyermekekre, a tudományra, művészetekre és a mozgásra. Fel fogják fedezni, mennyivel tartalmasabb így az életük. Megszabadulva a pazarló fogyasztás kényszerétől az emberek oldottabbak lesznek.

Természetüknek megfelelően egyre többet foglalkoznak a szellemi értékeik gyarapításával.

Visszatér az emberek életkedve, a társadalmak gyermekbaráttá válnak, a népesség elöregedésének folyamata megszakad, a bolygó népessége egy adott szinten állandósul.

A mezőgazdaság gyorsított ütemben tér át a szerves módszerek használatára. A megtermelt élelmiszer mennyisége nem csökken annyira gyorsan, hogy nagyméretű éhínségek alakuljanak ki. A népesség növekedése a szegényebb országokban is megáll. A túlnépesedett országok lélekszáma nagyobb megrázkódtatások nélkül csökken arra a szintre, amit a térség magától, külső erőforrások bevonása nélkül is el tud tartani. Sikerül megállítani az erdőterületek csökkenését, sőt világszerte hatalmas területeket adhatnak vissza a természetnek. Nem csökken tovább a fajok száma. A természetes környezet növekvő aránya csökkenti az éghajlatváltozások okozta csapások erejét. A 20. század során felhalmozott mérgező, pusztító anyagokat lassan feldolgozzák, ártalmatlanítják, és ezzel kevésbé terhelik a környezetet.

Változatok a jövőre (Martonyi, 2007)

Martonyi János fiktív visszatekintése 2025-ből két forgatókönyvet vázol fel.

• Pozitív változat. Az emberiség fölismerte, hogy olyan veszélyek fenyegetik, olyan külső ellenségekkel áll szemben, amelyekkel, ha nem veszi fel a harcot, nem alakul tudatos közösséggé, akkor azok teljes pusztulását okozhatják. Bár nem teremtett tökéletes világot, enyhítette a szegénységet, lassította a klímaváltozást, fokozatos és változatos megoldásokat talált az energia- és ivóvízellátás kérdéseire, visszaszorította a fundamentalista terrorizmust. Az egyistenhitre épülő vallások közös értékeire építve olyan globális szabályozások jöhetnek létre, amelyekben az univerzális közösség érdekei érvényesíthetőek.

• Negatív változat. Az ezredforduló táján felerősödő globális veszélyek nem bizonyultak üres fenyegetésnek. A globalizációs előnyök elosztása a legalapvetőbb emberi és erkölcsi normákkal ellentétesen történt, az egyenlőtlenség mind az egyes országokon belül, mind a globális rendszerben elviselhetetlenre nőtt, és mindez – párosulva a szegénység súlyosbodásával – megoldhatatlan feszültségeket teremtett. A klímaváltozással és más környezeti veszélyekkel szemben nem tudott sikeresen fellépni. Az ökológiai katasztrófasorozatot súlyosbították a globális rendszer működésének egyre nyilvánvalóbb gazdasági és pénzügyi megrázkódtatásai, és az egyre szélesebb körben megjelent erőszak.

A tudomány és technika továbbra is gyorsuló tempóban fejlődött, de az erkölcsi állapot és a tudományos-technikai fejlődés szintje közötti szakadék egyre szélesebb lett.

Magyar jövőképek és nemzetstratégiai pillérek (Matolcsy, 2008)

2025-ben az élet meghatározó területei már a nyugat-európai működés jeleit mutatják, ami a tulajdonon és tudáson alapuló középosztály legalább kétharmados túlsúlya esetén valósul meg. Stabil a gazdaság és a politika, megteremtődik a szociális és jóléti állam, amelyben garantált a jogállami normák betartása.

Nyugat-Európában a társadalom megteremtésében külön nemzeti cél a népesedési és egészségügyi fordulat végrehajtása; a gyarapodó népesség modellje, a lelki és fizikai

egészség, valamint a folyamatosan növekvő várható életkor természetes. Ez a cél Matolcsy forgatókönyvében is. 2025-re meghaladjuk az akkori nyugat-európai gazdasági fejlettség kétharmadát, és átlépjük az unió akkori átlagos életszínvonalát.

Társadalma nyitott és innovatív, szolidáris, a népesség gyarapodik, a társadalmi közösségek – kiemelten a családok – egészségesek, a társadalmi tőke bővül. A fejlődés önfenntartó, mert az ország nyugat-európai jelleget mutat, és dinamikája egyaránt vonzza a globális tőkét, tudást és látogatót. (Matolcsy, 2008). Ez a jövőkép idealisztikus, óhajok megfogalmazása, belső koherencia és elemzések kidolgozása nélkül.