A védettség különböz mértékéhez rendelt mozgékonyság- mozgékonyság-mutatószámok elemzése

A 7. ábra alapján összevethetjük a különböz hadvisel államok harckocsitípusainak mozgékonyság-mutatóit a védettség (páncélvastagság) fejl désének különböz állomásainál.

A különböz harckocsiépítési stratégiákat a mozgékonyság-mutatószámok nagysága szerint ábrázoltam.

7. ábra. A vizsgált nemzetek harckocsijai mozgékonyság-mutatószám értékei a páncélvastagság függvényében

(Készítette: Turcsányi Károly)

A legnagyobb összegzett mozgékonyságot a szovjet harckocsitípusok érték el, mivel itt az öntvénytechnológia és a páncélhegesztés alkalmazása magas védettségi szint mellett alacsony fajlagos tömeget, ugyanakkor az alumínium hengeröntvénynek köszönhet en a nagy lökettérfogatúra épített dízelmotorok is megfelel en magas teljesítményt biztosítottak. Habár a nehéz harckocsik páncélvédettségi szintjén a szovjet harckocsik mozgékonysága is csökkent, az mégis mindenkor a többi hadvisel fél eszközeinek mozgékonysága felett maradt.

Figyelemre méltó a brit harckocsik mozgékonysága. A britek – megfelel teljesítmény dízelmotor hiányában - nem értek el kielégít eredményeket a dízelesítés területén, így ezt az irányvonalat feladták. A mozgékonyság – a rövidebb hatótávolságot garantáló benzinmotorok és a síklemez páncélzat alkalmazása ellenére is – az egész védettség tartományon viszonylag magas szinten maradt. Ennek oka az volt, hogy a lehet legkönnyebb szerkezet és legjobb hatásfokú benzinbefecskendezéses motorkonstrukciót alkalmazták, illetve az, hogy a 100 mm feletti páncélvédettség-tartományon (Centurion) visszatértek az öntvénytorony alkalmazásához, illetve bevezették a döntött síklemez homlokpáncélt. A brit

0 100 200 300 400

30 mm 60 mm 90 mm 120 mm 150 mm 180 mm páncélvastagság

m o z g é k o n y sá g -m u ta tó

szov. ném brit am

harckocsik magas szint mozgékonyságában jelent s szerepet játszottak a megfelel futóm -konstrukciók is.

A német harckocsiépítés módszerei a többi hadvisel országéhoz képest viszonylag konzervatívnak mondhatók. Habár egyes részletek – mint az Olvar félautomata váltók, a rádióberendezések és az optikák – igen magas m szaki színvonalat képviseltek, a páncéltest és az er források területén viszonylag alacsony szint maradt az innovatív tartalom és a technológiai színvonal. A legmagasabb szint mozgékonyságot a Párduc harckocsinál érték el, mivel ennél a típusnál következetesen alkalmazták a döntött páncélzatot, így alacsony szinten tartották a tömeget. A döntött páncélzat elvét a továbbiakban feladták, öntvénypáncélt és harckocsi-dízelmotort nem fejlesztettek, így a védettség növekedésével a német harckocsik fokozatosan elvesztették mozgékonyságukat.

Említésre méltó még az amerikai harckocsiépítésnél következetesen alkalmazott öntvény-technológia, amely a torony mellett esetenként a harckocsitest egyes részeire, illetve egészére is kiterjedt. Részben ez – és a magas költség , kedvez fajlagos teljesítmény repül gépmotorból átalakított er források alkalmazása - volt az oka annak, hogy a mozgékonyságot viszonylag magas szinten tartották. Figyelemre méltó, hogy a repül gépmotorok mellett a legnagyobb mozgékonyság-értéket a dízelmotoros típusváltozatnál érték el. Az, hogy a legalacsonyabb mozgékonyság-értékeket az amerikai harckocsik mutatták, f ként az elavult futóm -konstrukcióból fakadó kis sebességnek és a harcászati elvekb l fakadó kis hatótávolságnak tudható be. Az amerikai harckocsik tömeg/védettség és tömeg/teljesítmény aránya ugyanakkor kedvez volt, ami a dízelmotoroknak és az öntvénytechnológia alkalmazásának egyaránt betudható.

3.4. ÖSSZEGZÉS ÉS RÉSZKÖVETKEZTETÉSEK

A második világháború nagyhatalmai eltér alkalmazási elvek, eltér szervezetek és haditechnikai bázis birtokában, különböz hadikultúrákat képviselve folytatták hadviselésüket. A különböz hadikultúrákból fakadó eltérések a harckocsi-alkalmazás területén is jelent s különbségeket eredményeztek.

Az anyagcentrikus hadikultúrát követ brit és amerikai hader harckocsi-alkalmazása részint a haditengerészeti alkalmazáshoz (partraszállási m veletek), részint teljes mértékben gépesített kötelékek kontinentális harctevékenységéhez (mélységi behatolás) köt dött.

Ugyanakkor e hadikultúra képvisel i magas fokon gépesített gyalogsági egységeit sem hagyták harckocsi-támogatás nélkül (gyalogsági támogatás). A partraszálló m veleteknél speciális úszó- és gázlóképes harckocsikat alkalmaztak, ezek harci lehet ségét a partraszállási képesség adta meg. A mélységi behatoló m velet önálló alkalmazásra képes közepes harckocsikat igényelt, akárcsak a gyalogsági támogatás. Az áttör tevékenységre külön nehézharckocsi-típust fejlesztettek ki és alkalmaztak. A légideszantcsapatoknak hasonlóképpen önálló harckocsi-alkalmazása volt. A brit hader nagyszámú harckocsit nagy típusválasztékban alkalmazott. Minden feladatra egyedi eszközt fejleszthettek ki. Az amerikai hader egy alapharckocsit gyártott igen nagy mennyiségben. Emiatt nem támasztottak teljesíthetetlen követelményeket a harckocsi-típusokkal szemben, amelyeket a harc folyamán széleskör és komplex támogatásban részesítettek (harcászati és hadászati légier , hajó- és tábori tüzérség, nagylétszámú gépesített gyalogság és légideszantok). A brit és az amerikai hadviselésben jelent s, de nem központi szerep hárult a harckocsicsapatokra.

A mozgáscentrikus hadikultúrát képvisel német hader a rendelkezésre álló páncélosokat következetesen a bekerítésre törekv önálló mélységi harckocsi-hadviselés (man verez harctevékenység) szolgálatába állította. Korlátozott ipari kapacitása nem tette

volna lehet vé a harckocsik széles típusválasztékban történ gyártását. A villámháború és az azt követ id szak ellentétes harcászati követelményeinek a gyártás nem minden esetben volt képes megfelelni. A német harckocsi-magasabbegységek önálló alkalmazása sokban függött a támogató fegyvernemekkel megvalósított együttm ködést l, amit igyekeztek a lehet leghatékonyabbá tenni (kommunikáció, összfegyvernemi együttm ködés, feladat-orientált harcvezetés). A háború befejez id szakában a Pz. VI II igen nagy tömeg harckocsi alacsony mozgékonysága megnehezítette a sikeres harci alkalmazást.

A szovjet hader a háború els id szakában f ként köny harckocsikból szervezett harckocsicsapatokat. Ezeket gyalogsági- és lovassági támogató szerepkörben alkalmazta. Ez befolyásolta a hader mély m veleti képességét. 1943-tól a már jelent s mennyiségben gyártott T-34-es közepes harckocsi a német harckocsik méltó ellenfele volt és biztosította az áttörést és a mélységben történ harctevékenységet. A harckocsicsapatok önálló alkalmazása csak a háború második felében – a mozgáscentrikus hadviselés elveinek fokozatos megjelenésével, a hadiipar képességeinek jelent s növekedését követ en – következett be.

A magyar hader két hadikultúra jegyeit viselte magán. Ez tükröz dött a harckocsi-fejlesztés és -alkalmazás területén is. A háború els szakaszára könny harckocsikon alapuló támogató jelleg alkalmazás volt jellemz , kés bb önálló tevékenységre alkalmas páncélos magasabbegységeket is szerveztek.

A második világháborúban a 40 tonnát meghaladó, hatékony fegyverzettel felszerelt harckocsik fejl désének vizsgálata – tekintettel arra, hogy napjainkban véleményem szerint alapharckocsivá váltak – kiemelt fontosságú. Ez a fejl dési folyamat nem volt töretlen, számos esetben jutottak zsákutcába a programok. Más esetekben az alkalmazás-elmélet, illetve szakmai-politikai döntések-ütközések nem kedveztek a fejl désnek. Utóbbi esetben a valós igény-kielégítési folyamatok helytelen értelmezése, a nem megfelel döntés tekinthet alapvet oknak. A nehézharckocsi-fejlesztések tapasztalatai:

- a németek különböz okok miatt sem a dízelmotort, sem az öntvény-páncélzatot nem vezették be harckocsigyártásukban. A Párduc nehéz harckocsi esetében mégis egy kiegyensúlyozott, kiváló harcászati paraméterekkel rendelkez harceszközt sikerült el állítaniuk, amelyet a páncéloshadosztályok meghatározó harckocsi-típusaként alkalmaztak. Ezt bizonyos tekintetben az 1980tól érvényes NATO harckocsifejlesztési és -alkalmazási elvek el futárának tekinthetjük;

- a magyar nehézharckocsi-fejlesztés leginkább a német szövetséges harckocsifejlesztési tapasztalatokra támaszkodott és a reális Pz. V nehéz harckocsi m szaki paramétereit vette alapul. Az értekezésben a hazai szakmai igényességnek és jogos szakmai elvárásoknak tettem eleget, amikor bemutattam a majdnem megszületett magyar nehéz harckocsit, amelynek létrehozása mindenképpen a magyar hadiipar magas szint innovációs képességér l tett tanúbizonyságot;

- nehézharckocsi-fejlesztése során a szovjet hadiipar létrehozta azokat az alapvet m szaki-technikai megoldásokat– az alumínium-öntvény motorblokkal épített dízelmotorokat és a döntött, illetve öntvénypáncélzatot – amelyre támaszkodva hatékony nehéz harckocsi volt építhet . A jöv technológiáját – a harckocsi-motorok területén - ekkor a szovjetek birtokolták.

A 120 mm feletti lövegek és a lapított félgömb alakú öntvény torony alkalmazása is a szovjet nehézharckocsi-építésben jelent meg el ször. Bár a szovjetek az ötvenes évekt l felhagytak a nehéz harckocsik építésével, a

nyolcvanas évekig a brit konstrukciós vonal tovább örökítette megoldásaikat.

Ekkorra pedig sok vonatkozásban ez lett a NATO harckocsi „szabvány”. A szovjet harckocsifejlesztés konstrukciós megoldásai így a harmincas évek óta intenzíven befolyásolták a nyugati világot;

- a brit harckocsifejlesztés hasonló technológiai problémákkal küzdött, mint a német. Fejl dését a síklemez-páncélzatból fakadó nagy tömeg és az Otto-motorok által behatárolt kis hatótávolság korlátozta. A gyalogságot támogató harckocsi koncepciójának azonban a létrehozott nagy tömeg , alacsony mozgékonyságú harceszköz is megfelelt. Végül a nehézharckocsi-fejlesztés területén rövid távon a német, hosszú távon a szovjet megoldások átvétele felé fordultak. Ez a folyamat ugyan lassan vezetett eredményre, de végül a nyolcvanas évekre a hasonló koncepciós megoldásokat tükröz NATO harckocsik létrehozásához vezetett;

- néhány gyártástechnológiai kérdésre irányuló vizsgálatom eredményét a 7.

ábrán mutatom be. Ennek alapján kimutatható egy hozzávet leg 100 mm-nél megjelen páncélvastagság határ, amelyet követ en a mozgékonysági-mutatószám értékek csökkenni kezdenek. Ennek a tendenciának a számottev mérséklése csak dízelmotor és öntvénnytechnológia alkalmazásával vált lehet vé. A nehéz harckocsik építésénél jelentkezett igazán ez a probléma, ahol átlépték a 100 mm-es páncélvastagságot és fennállt a futóm -terhelés és mozgékonyság szempontjából kritikus 40-45 tonnás tömeghatár átlépésének veszélye.

Szervezeti szempontból a háború végén létrehozni kívánt, kizárólag Párduc nehéz harckocsikkal feltöltött német páncéloshadosztályok tekinthet k el zménynek a NATO azon törekvése szempontjából, amely szerint a szabványos harckocsi (Leopard-2, Abrams, Leclerc, Challenger, Cl Ariete) egyúttal alapharckocsiként a modern gépesített hader uralkodó páncélos eszközévé vált.