A HARCKOCSIGYÁRTÁS NÉHÁNY TERMELÉSI MIN SÉGKÉPESSÉGI PROBLÉMÁJA

3.3.1. A vizsgálat módszertani megalapozása

A harckocsicsapatok harci lehet ségei dinamikusan fejl dtek a második világháború folyamán. A fejl dés a t zer , a védettség és a mozgékonyság területeit egyaránt érintette. Az egyre nagyobb t zerej harckocsifegyverzet egyre vastagabb páncélzatot követelt meg, így viszont csak jóval er sebb harckocsimotorok alkalmazásával voltak képesek szinten tartani a harckocsik mozgékonyságát. A fejl dés folyamán a páncélzat vastagságának növekedésében adódott egy 100 mm-es határ, ahol a védettség további növelése a mozgékonyság – a tömeg/teljesítményarány és a hatótávolság – er teljes csökkenéséhez vezetett. Ezt a határt csak új technológiák – a nagy hatótávolságot garantáló dízelmotor és a kis szerkezeti tömeget biztosító öntvénypáncél, illetve a hegesztett páncéllemez-szerkezetek alkalmazásának bevezetésével lehetett átlépni. Az új technológiákat csak a (hadi) ipari termelés magas min ségképessége mellett lehetett bevezetni.

A magas hatásfokú, kevésbé t zveszélyes üzemanyaggal üzemel dízelmotort hajókon, tengeralattjárókon és polgári alkalmazású tehergépkocsikon már a huszas évek óta alkalmazták a fontosabb hadvisel államok. A dízelmotorok Otto-motorokhoz képest alacsonyabb fajlagos teljesítménye 1,3-1,6 –szoros henger rtartalom alkalmazását tette szükségessé. Ebb l következ en harcjárm be építéséhez – a motorszerkezeti tömeg kell képpen alacsony szinten tartása érdekében - túl kellett lépni az addig alkalmazott acélöntvény-hengerblokk technológián és be kellett vezetni az alumíniumöntvény-hengerblokkokat.

Az öntvénypáncélok tömeggyártása szintén magasszint fémipari technológiát követelt meg. E technológia bevezetése különösen a harckocsitornyok gyártása területén jelentett el relépést, mivel kedvez en szilárd, ferde felületekkel határolt, ugyanakkor kis-tömeg szerkezetek kialakítását tette lehet vé. A harckocsi páncéltest esetében a cél szegecselt szerkezetek kiváltása volt a kisebb tömeg mellett is nagyobb szilárdságot és harci túlél képességet biztosító hegesztett páncéllemez-kötésekkel. Ennek megvalósítása viszont jelent s hegesztés-technológiai akadályokba ütközött a harcászati szempontból egyre inkább megkövetelt nagy vastagságú páncéllemezek esetében.

A különböz hadvisel államok eltér sikerrel oldották meg a dízelesítés és az öntvénypáncél-gyártás, illetve a páncéllemez-hegesztés problémáit, ami – a mozgékonyság képességének fenntartásán keresztül - alapjaiban befolyásolta harckocsicsapataik harci lehet ségét. A harckocsik második világháborús haditechnikai fejl désének f problémája ezáltal a mozgékonyság meg rzése volt, melynek sikerességét a dízelmotor és az öntvénypáncél-, illetve hegesztés-technológia bevezetésével járó technológiaváltás bekövetkezése vagy elmaradása határozott meg. A hadiipar egyes országokban jól oldotta meg ezt a feladatot, máshol viszont a fejlesztési folyamat nem vezetett eredményre, ami végs soron a harckocsicsapatok min ségképességi igénykielégítési folyamatának súlyos zavarához vezetett.

A kit zött cél annak vizsgálata, hogy a második világháború folyamán, amikor - az alkalmazott páncéltör lövegek és harckocsiágyúk teljesítményének folyamatos növekedése következtében – az alkalmazott alapharckocsik páncélvédettségét növelni kellett, az ezzel

együtt járó szerkezetitömeg növekedés és a technológiai fejlesztések (a dízemotor és az öntvénypáncél illetve a nagy vastagságú páncéllemezek hegesztésének bevezetése) együttesen a mozgékonyság milyen jelleg változását okozták. Ennek bemutatása érdekében a német, a szovjet, a brit és az amerikai harckocsik fejl dését a páncélvédettség növekedése függvényében vizsgáltam, minden egyes páncélvédettségi szinthez egy összegzett mozgékonysági értéket rendelve. Ez egy függvényjelleg értéksort eredményezett, amelynek segítségével meghatározhatjuk a mozgékonyság változásának jellegét a teljes fejlesztési intervallumban. A vizsgált harckocsitípusok fejlesztésének rövid története alapján feltárulnak az egyes alkalmazó hader k harckocsifejlesztési stratégiái, így pontosan beazonosítható a dízeltechnológia és az öntvénypáncélzat illetve a páncélhegesztés bevezetésének ideje, ami hozzárendelhet a páncélvédettség egy-egy adott értékéhez. A függvény értékének csökkenése vagy növekedése mutatja azokat a változásokat, amelyeket az egyes technológiai fejlesztések – a dízelmotor vagy az öntvénypáncél bevezetése, vagy ellenkez esetben mer leges síklemez-páncélzat illetve az Otto-motorok alkalmazása – okoztak a mozgékonyság alakulásában.

A vizsgálat szempontjából fontos feladatnak tekintettem, hogy az összegzett mozgékonyságot egyetlen számszer értékként jelenítsem meg. Az összegzett

„mozgékonyság…jellemz je a harckocsi közepes sebessége…és…az egyszeri tüzel anyag-feltöltéssel megtett út.”⁴¹¹A szakirodalom az összegzett mozgékonyság két tényez jét különbözteti meg: a harcászati mozgékonyságot és a hadm veleti mozgékonyságot. „A harcmez n az úgynevezett harcászati mozgékonyságot veszik figyelembe, amelybe nem tartozik bele a tüzel anyag-utántöltés…következésképpen a harcászati mozgékonyságot a harcmez n történ mozgás közepes sebessége határozza meg, ami függ a harckocsi fajlagos teljesítményét l és technikai lehet ségét l.”⁴¹²A technikai lehet ség alatt értend például a futóm kialakítása, mivel két azonos teljesítmény-tömeg aránnyal rendelkez harckocsi közepes mozgássebessége között is lehet különbség, eltér futóm -kialakításukból adódóan.

Így a harcászati mozgékonyság számításakor – habár a közepes sebesség alapvet en a teljesítmény-tömeg arányának függvénye – figyelembe kell vennünk mindkét tényez t.

Ezáltal a harcászati mozgékonyságot jellemz számérték:

HARCÁSZATI MOZGÉKONYSÁG = TELJESÍTMÉNY/TÖMEGXSEBESSÉG

/ a sebesség a terepen elérhet átlagsebességet jelenti/

Az összegzett mozgékonyság számításának másik résztényez jét képez hadászati mozgékonyság tulajdonképpen a leginkább kifejez módon a hatótávolság értékével számszer síthet . „A hadászati…mozgékonyság értékelésénél…figyelembe veszik az egy feltöltéssel megtehet távolságot (hatótávolság).”⁴¹³ Ezáltal a hadászati mozgékonyságot jellemz számérték:

HADÁSZATI MOZGÉKONYSÁG = HATÓTÁVOLSÁG

Az összegzett mozgékonyság mutatójának számításakor így a harcászati mozgékonyság részeként figyelembe vettem a harckocsi teljesítmény-tömeg arányát és közepes sebességét illetve a hadm veleti mozgékonyság jellemz jeként az egyszeri tüzel anyag-feltöltéssel megtett utat. Ezáltal az összegzett mozgékonyságot jellemz számérték:

ÖSSZEGZETT MOZGÉKONYSÁG = HC MOZG. X HDM MOZG.

411 Szkacsko, P. G. [et. al.]: Harckocsik és harckocsicsapatok. Zrínyi, Budapest, 1982. 88. o.

412 U. o. 88. o.

413 U. o. 88. o.

A résztényez k szorzata által adódó érték egyfajta dimenzió nélküli mutató, mint maguk a szorzótényez k is. Az összegzett mozgékonyság érték minden harckocsitípus esetében összevethet a harckocsi által képviselt védettségi szinttel, amit annak lövedék által átütend páncélvastagsága képvisel.

3.3.2. Az öntvénypáncél, a páncélhegesztés és a dízelesítés

Szovjet harckocsigyártás

A szovjet páncélos fegyvernem haditechnikai eszközeit az egész háború id tartama alatt általában kiváló, magas szint innovációt igényl konstrukciós megoldások, ezáltal a középszer gyártási min ség ellenére is jó harcászati paraméterek, így összességében jó min ségképesség jellemezte. Egyes konstrukciós megoldások tekintetében - mint a döntött páncélzatok és egybeöntött félgömböly tornyok, a kis fogyasztású és kis fajlagos tömeg alumíniumöntvény dízelmotorok, illetve az egyszer és megbízható, ugyanakkor nagy sebességre alkalmas futóm szerkezetek – a bevitt innovációs és technológiai tartalom tekintetében túlhaladták a nyugati hadiipar több produktumát.⁴¹⁴

Habár az 1935-1939 közötti id szak harckocsitípusaira (BT-5, T-26) még a szegecselt, kés bb a hegesztett síklemez páncélzat, illetve többségében az Otto-motorok alkalmazása volt jellemz , 1940-1942 között a KV-1 nehéz harckocsi és a T-34 közepes harckocsi gyártásánál már teljes mértékben végrehajtották a dízelesítést és – a torony esetében - az átállást az öntvénypáncélzatra. A szovjet harckocsigyártás a BT sorozatot követ en átállt az alumínium hengeröntvénnyel gyártott négyütem dízelmotorok alkalmazására, amelyeket 500, kés bb egyes nehéz harckocsik esetében 600 LE teljesítménnyel gyártottak.⁴¹⁵

A páncéltesteknél továbbra is a hegesztett síklemez technológiát alkalmazták. A síklemez felületeket a harckocsi homloklemeznél egybefügg döntött kialakításúra képezték ki, majd a háború végén további döntött síkok kialakításával úgynevezett „csukaorr” és kád alakú páncéltestet alakítottak ki. A nagy vastagságú páncéllemezek ívhegesztésénél a J. O.

Paton vezetésével az „Ukrajnai Tudományos Akadémia Villamoshegesztési Intézetében kidolgozott automatikus gyorshegesztést alkalmazták.”⁴¹⁶ Az automatikus ívhegesztésnél a csupasz elektróda vezetését és el retolását önm köd en oldottákk meg, a kialakítandó varrat mentén hegeszt port hintettek végig, az elektromos ív kialakulására e hegeszt por alatt került sor. „Az automatikus hegesztésnél…a hegeszt por alatt a varratfém lassan h l le és nagy szilárdságot ér el…a varrat egyenletes, kiváló min ség …igényesebb szerkezetek gyártásában f leg automatikus hegesztést használnak”⁴¹⁷. Nagy vastagságú páncéllemezeknél a lemezek fokozott h elvezet képessége jelent technológiai problémát. A páncélhegesztés technológiájának tökéletesítése a harci sérülést elszenvedett harckocsik sérüléses javításánál is nagy szerepet játszott.

Az öntött torony önmagában is garantálhatta a megfelel tömeg-védettség arány megtartása mellett a páncélvédettség fokozását és az alacsony tömegb l fakadó nagy mozgékonyságot, emellett „lényegesen lecsökkentette a gyártáshoz szükséges munkaid t.”⁴¹⁸ A magas hatásfokú dízelmotor bevezetése a mély m veletekhez szükséges nagy

414 Bombay László; Gyarmati József; Turcsányi Károly:Harckocsik 1916-tól napjainkig. Zrínyi, Budapest, 1999.

5-6. o. Páncélzatok: 148. és 153. o. Futóm : 143. és 146. o.

415 Bean, Tim; Fowler, Will:Szovjet harckocsik a II. világháborúban.Hajja, Debrecen, 2004.

117. o. lásd még Szkacsko, P. G. [et. al.]:Harckocsik és harckocsicsapatok.Zrínyi, Budapest, 1982. 90. o.

416 Grecsko, B. G. (f szerk.):A második világháború története 1939-1945. 4. köt. Zrínyi, Budapest, 1977. 206. o.

417 Polinszky Károly (f szerk.): szaki Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. 186. o.

418 Bombay László; Gyarmati József; Turcsányi Károly: Harckocsik 1916-tól napjainkig. Zrínyi, Budapest, 1999.

148. o.

hatótávolságot biztosította, emellett további el nye volt a tüzel anyag-rendszer alacsonyabb fokú t zveszélyessége, ezáltal a magasabb szint harci túlél képesség. Az alumínium hengeröntvények el állításának képessége garantálta a nagy henger rtartalmú, ezáltal feltölt nélkül is megfelel teljesítmény , ugyanakkor kis tömeg motorok gyártását. Az alumínium-hengeröntvény technológiát harckocsi dízelmotoroknál nem alkalmazta sem a német, sem a brit, sem az amerikai hadiipar.

A szovjet harckocsigyártás kiváló konstrukciós megoldásait felvonultató T-34 közepes harckocsi többek véleménye szerint – „harcászati-technikai paraméterei alapján, figyelembe véve a tömeggyártásra való alkalmasságát, valamint megbízhatóságát és egyszer ségét, a II.

világháború legsikerültebb harckocsija volt.”⁴¹⁹ A szovjet hadiipar harckocsigyártását a 75 mm feletti páncélzattal rendelkez nehéz harckocsi (KV-1) els kénti gyártása, továbbá a második világháború legnagyobb harckocsiágyúval felszerelt, legnagyobb páncélvastagsággal rendelkez nehéz harckocsijának kifejlesztése jellemezte, amelynél a harci tulajdonságok tekintetében – több más nyugati harckocsival ellentétben - „sikerült megtalálni a kedvez arányt.”⁴²⁰

Az öntvénytechnológia, a döntött páncélzat és a dízelmotor alkalmazása a nehézharckocsi-program eredményeire gyakorolt igazán meghatározó hatást. A szovjet hadiipar 1939-t l gyártotta a KV-1 nehéz harckocsi különböz változatait. A KV nehéz harckocsi páncélvastagságát 90 mm-ben határozták meg, majd évente növelték. 1941 folyamán a KV-1 homlokpáncélzata elérte a 100 mm- t, míg a 75 mm páncélvastagságú lövegtornyot 25 mm-es, az eredeti páncélzatra er sített páncéllemezekkel er sítették meg. Az 1942-es KV-1 modell már öntött toronnyal rendelkezett. A páncélvastagság a tornyon elérte a 120 mm- t. Tömege ugyanakkor 48 tonnára n tt. A KV nehézharckocsi-családot felváltó ISZ sorozat els nagyobb sorozatban gyártott tagja, az ISZ-2 nehéz harckocsi volt. A 122 mm-es fegyverzetet nagyméret öntött toronyban helyezték el. A hegesztett síklemez páncéltestnél is fejlesztéseket végeztek. „A korábbi változat lépcs zetes homlokpáncélzatát sima, d lt páncéllemezzel helyettesítették, amely jobb védelmet adott, és nem kellett olyan vastag páncélt alkalmazni. Ez súlymegtakarítást jelentett.”⁴²¹Habár az ISZ-2 páncélvédettsége 30%-kal, t zereje 100%-kal növekedett a korábbi KV harckocsikhoz képest, tömege mégsem növekedett, hanem – a páncélzat kialakításánál alkalmazott korszer öntvény és konstrukciós technológia következtében – 6%-kal csökkent. A fejl dés következ lépcs je az ISZ-3-as nehéz harckocsi volt, amelynek gyártásánál - a motor és a fegyverzet változatlanul hagyása mellett – a páncélzat korszer kialakítási formáit törekedtek érvényesíteni, a védettség további er teljes növelése érdekében. Az új nehéz harckocsinál a hangsúly a gyökeresen új tornyon volt, 200-230 mm-es páncélzattal. Radikálisan új, lapított félgömb alakú tornyot fejlesztettek ki, ami jelent sen megnövelte a védettséget. Tovább növelték a homlokpáncélzat vastagságát is. A fejlesztés az el típushoz képest összesen 25%-os védettségnövekedést eredményezett, miközben a harckocsi tömege mindössze egy tonnával n tt. Ez annak volt köszönhet , hogy az alkalmazott új típusú páncélzat-formák a tömeg állandó szinten tartása mellett tették lehet vé a védettség növelését. Ilyen megoldás volt a harckocsi elején csukafejszer en összeillesztett döntött-hajlított páncéllemez-szerkezet. Ez a többszörösen döntött síkokkal kialakított „csukaorr” jelent sen csökkentette a járm tömegét és növelte a páncéltest ellenállását a becsapódó lövedékekkel szemben. Az ISZ-3 harckocsinál a hegesztett páncéltest racionálisabb kialakításával a lövedékálló képesség csökkenése nélkül jelent s súlycsökkenést lehetett elérni. Hajóforma orrésze, a fenékpáncél ferde kiképzése, a vastag oldallemezek magasságának csökkentése eredményeként - azonos védettségi fok mellett - a harckocsi súlyát a vízszintes fenékpáncél-kialakítású harckocsikhoz képest- 1,8 tonnával lehetett

419 U. o. 5-6. o. 150. o.

420 U. o. 154. o.

421 Bean, Tim; Fowler, Will: Szovjet harckocsik a II. világháborúban. Hajja, Debrecen, 2004. 140. o.

csökkenteni.⁴²². Míg a KV sorozatnál és az ISZ-2 nehéz harckocsiknál a páncéltest keresztirányú metszetére a mer leges felületek és a dobozszer kialakítás volt jellemz , addig az ISZ-3-nál már a páncéltest oldalfelületek 50%-a er sen döntött kialakítással készült.⁴²³ Ez a megoldás alacsony szerkezeti tömeg mellett garantálta a megfelel védettséget.

A nehéz harckocsikba ugyanazt a motort szerelték, mint a T-34-es közepes harckocsiba, de a nagyobb tömeg miatt 600 LE-re növelt teljesítmény variánst alkalmaztak.⁴²⁴ Ez a közepes harckocsiknál alacsonyabb szint mozgékonyságot eredményezett. A nehéz harckocsik számára megfelel teljesítmény motort csak a háború után sikerült el állítani. A háború után az ISZ-3 tökéletesített változataként gyártott T-10 nehéz harckocsi továbbfejlesztett er forrása a 12 hengeres, V-2 jel vízh téses, feltöltött dízelmotor volt, amelynek teljesítménye 2000 percenkénti fordulatnál elérte a 700 LE (515 kW) –t. Ez akkor a nehéz harckocsira nézve megfelelt a közepes harckocsikkal összemérhet tömeg/teljesítmény aránynak.⁴²⁵

SZOVJET HARCKOCSITÍPUSOK

16. sz. táblázat

TÍPUS T-26S T-34/76A T-34/85 ISZ-2 ISZ-3

LÖVEG 45 mm 76 mm 85 mm 122 mm 122 mm

TÖMEG 10 t 29 t 32 t 45 t 46 t